harry potter frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Entente Cordiale

Go down 
SzerzőÜzenet
Fleur Delacour
Gringotts alkalmazott
avatar

: :
a bűn nem lehet büszkeség tárgya

TémanyitásTárgy: Entente Cordiale   Szomb. Júl. 14, 2018 1:44 am


Képzeletben felszállok az innen mérföldekre megálló, kiesben leparkoló busz lépcsőin, a szakadó esőben várom az ördögöt a volán mögött - ilyen, és ehhez hasonló bolondságok töltik be a jelenem, illetve a konyhapultot eluraló liszt, a lisztmennyiség, amely egy pékség éves ellátáshoz elégségesnek tűnik a szememben. Hallgat a sodrófa, tenyerem nyoma a pulton, sóhaj és egy nemkülönben lisztes, arcomba lógó tincs - hümmögök még néhányat, de tökéletesen tisztában vagyok a megnyugtató oda nem figyelés esőfüggönye mögött magammal, a lassan gyökeret eresztő felismeréssel, hogy nem halogathatom tovább.
Leteszem hát a formát, a tojással körbelögybölt csészét a tartalmával együtt, és mintegy szolgai belenyugvással indulok a fürdőszoba felé, lépek át az ajtókereten, szembenézek valami kimondhatatlan balsejtelemmel - a hónapnak azon napján járunk, és én inkább vadregényes sütésbe verem magam ahelyett, hogy elismerjem, a menstruációm ezúttal is kimaradt. A háború után járunk, és én a háborúban mentem férjhez: hogy ne az töltse be a rendelkezésére álló teret az életben, elképzelhetetlen még emellett a vészidőkben sosem ilyen fehér kéztörlő mellett is. Bill hiánya üldögél a lépcsőn, mikor kimegyek a kertbe férjét hazaváró sóbálványt játszani, kihúzom hajamból a madzagot, sós az ajkam, kócos minden lélegzetem. Mi egy szilárd malom kerekei voltunk, ebben az őrlő sötétben egymásba kapaszkodni persze természetes, következményei pedig viszonylagosak: ki gondol ilyenkor családalapításra a rémület egymás ajkába való fullasztásán és az otthon egymás karjában meglelésén túl? Aztán béke lett, megengedem, győzelem, és Molly, ha csak félhangosan is, de emlegetni kezdte ismét a konyhában való szereplésem, a hangja megtelt együttérzéssel, talán némi huncut jóstehetséggel ígérte a csípőm kikerekedését, de mi épphogy túléltük a túlélhetetlent - bevallani, hogy sosem jutott eszembe igazán egy gyermek lehetősége, borzalmasan önzőn cseng még tőlem is. Pedig tőlem ugye minden úgy cseng, sehogy máshogy.

Minden francia közhelyességek magassarkú révületével térek vissza a tészta fölé, ajkamon szellős mosoly, úgysem számít igazán, mit hittem vagy nem hittem, megérkezel egyszer, te már ülsz azon a buszon, amiről én rossz napjaimon elképzeltem, hogy felszállok rá. Apád - hozzá kell szoknom a gondolathoz, pedig ő valóban teljes megtestesülésében elnyerte ezt a címet tőled! - hamarosan hazaér, és bizonyára kiváltanék belőle némely idegességet, ha így látna meg, ebben a csatatérbe ágyazott frankofón nyugalomban, elég lesz neki rólad tudomást szerezni, ne tévessze össze az öröm hiányát a megilletődöttséggel.
- Khedvesem! Khészíthettem pogássát: a mamanod szherint képtelen vadzsok rá. - de ezt már az egyik kedvenc ruhámban állva jelentem be apádnak, odakint szakad az eső - a disznó véletlenül sem kíván részt venni az ünneplésedben - én pedig széles mosollyal segítem le a kabátot, terítek, pezsgek. Neked még azt is megbocsájtom, hogy talán utoljára viselem a pasztell rózsaszínjét, megbocsájtom, ha egy szelet otthon lehetsz belőlem ebben az országban, ahol mindig csak az esik az eső, kiejteni Chanel nevét helyesen pedig bizonyára megbocsájthatatlan bűn, azért is nem teszi senki. - És meg kellene bheszélnünk még valami... khomolyat.
A frászt hozom apádra, jut eszembe, persze későn, pedig apád nem kifejezetten szívbajos teremtés, mellette én vagyok a bien qui fait mal, ezt a kifejezést már értené is. Megfogadtam ugyan, hogy úgy tanulok meg angolul, mintha az anyatejjel szívtam volna magamba, erről most végre békében letehetek: téged éppúgy elkényeztethetlek, hogy minden jó légy belőlem. Nem bánom, ha te is emlékezteted majd nagyanyádat, hogy milyen jó is egy kis cseppnyi bosszankodás a háború valósága helyett..

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bill Weasley
Átoktörő
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Entente Cordiale   Szomb. Júl. 14, 2018 6:13 pm



Hoppanálás a csatakos, nyálkás londoni augusztusból a rikítóan fehér, sóillatú cornwalli partokra. Szinte nevetséges, milyen nagy a különbség, mintha csak a háború után kényszerűségből elfoglalt pozícióm visszképe röhögne képen még az utolsó londoni telefonfülkéből is. Hát, ennyi lettem, azt hiszem, és aligha mondhatom, hogy ez másokat hidegen hagy - anyám kifejezetten örül, mert nem kockáztatom többé az életemet azokon a borzalmasan veszélyes, kairói utakon, amelyektől mindig hidegrázást kapott, és talán a nejem is örül, mert minden délután ugyanabban az időben érek haza. Kiszámítható lettem, én, aki korábban ódzkodtam minden olyan feladattól, amitől nem ugrott meg az adrenalin - most pedig egy irodában ülök, a Gringotts bank -2. szintjén, és befektetési ötletekkel halmozom el azokat a boszorkányokat és varázslókat, akik a háborúban mozgathatóvá tették a vagyonukat, és most, mikor a vihar elült, ismét szeretnék lekötni. Átmenetileg, csak átmenetileg, Kingsley ezt ismételgeti, de már nem hiszek neki.

De bármilyen unalmas, vagy lélekölő is ez a meló, felderül az arcom, mikor megpillantom az otthonunk ismerős körvonalait - az otthonunk, Fleur keze alatt minden bútor engedelmesen megszelídül, mintha csak sosem hallott dallamokat csalna elő, tőle minden izgalmasnak, érdekesnek tűnik. És már itt is van, az ujjai alatt mintha minden feszültség kiszaladna belőlem, megcsókolom a haját. ezüstös fény az arcomon, és csak egyetlen pillanatig szeretném élvezni, hogy csak ő meg én, de persze képtelenek vagyunk erre, mert gyakorlatilag a negyedik szava már anyámmal kapcsolatos. Halkan, elégedetlenül sóhajtok.
- Biztosan nagyon finom. - A kabátom úgy csúszik a kezébe, mintha mindig ezt a mozdulatot gyakoroltuk volna, szinte röhejes, hogy Londonban az utóbbi napokban már kabátot kellett felvennem, itt pedig vágni lehetne a párát. - Csupa liszt vagy! - Felkuncogok, miközben magamhoz húzom, törékeny dereka karcsú üvegpohárnak tűnik az ujjaim alatt, miközben elképzelem, milyen élvezet lesz lemosni róla ezt a lisztes maszkot, esetleg egy hosszú, közös zuhanyozás alkalmával. - Komolyat? Ó. - Homlokomat ráncolva nézek rá egy pillanatig, töröm a fejem, de semmi nem jut eszembe. - Csak nem haldoklom? - kérdem tettetett pánikkal a hangomban, mielőtt ismét magamhoz húznám, hogy megcsókoljam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Entente Cordiale
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Edevis Tükre :: Múltbéli játékok-
Ugrás: