Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 better than firewhiskey

Go down 
SzerzőÜzenet
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: better than firewhiskey   Vas. Júl. 15, 2018 5:24 pm



Vigyorogva ülök Harry ágyán, miközben Neville hangosan matat a ládájában, kimegy a fürdőbe, de néhány perc múlva visszatér, majd' átesik a lábamon, amit a távollétében kinyújtóztattam a köpeny alatt - bizony, ma van a köpenyes napom, a jól megérdemelt huszonnégy órám, aminek minden percét szándékomban áll kiélvezni, és bár nehéz volt hétvégéig várni, boldog vagyok, hogy nem kótyavetyéltem el a lehetőséget már hétköznap. Nem, ez így most tökéletes volt, a köpeny csendjében lelopakodni Roxmortsba, és visszafojtott nevetéssel kisettenkedni Aberforth kocsmájának egyetlen mozgó portréalakja mögül. Persze, nem Ariana elől bujkáltam, de a hatás kedvéért nem akartam közhírré tenni a látogatásom, egyébként is tilosban jártam. A köpeny alatt surrantam be a Mézesfalásba, ahol egyáltalán nem volt tömeg, csak néhány falubeli lézengett a polcok között, a gyerekeik pedig szerencsére éppen elég zajt csaptak ahhoz, hogy észrevétlenül megtömhessem a zsebeimet a legfurább édességekkel, és az árat - néhány sarló és sok-sok knút, vagyis nagyjából az összes megtakarított pénzem - a pultra csúsztassam. Azt hiszem, egy kislány meglátta a kivillanó bokámat, miközben a kékítő karamella után nyújtózkodtam, amitől, állítólag, negyed órára tetőtől talpig felveszi a fogyasztója a kék szín különböző árnyalatait, de a gyerek csak tátott szájjal bámult, így nem hiszem, hogy szorulnék érte.

Annyi pénzem szerencsére maradt, hogy az egyik postabaglyot felküldjem a nagyterembe, és a roxmortsi postahivatalban senki nem nézett rám furcsán, mert nem iskolai talárt vettem fel, és szemérmetlenül elmeséltem a történetet a kisöcsémről, akinek sok finomságot szeretnék felküldeni, mert ez volt az első hete az iskolában, és a többi. Még a szemem sem rebbent - sajnáltam is, hogy a barátaim lemaradtak életem legjobb alakításáról, de Carrow szakkörein, amikor fájdalomtól káprázó szemmel ültem a földön, úgy téve, mintha az átkai nem marnának az agyvelőmbe, nos, ott megtanultam felölteni a túléléshez szükséges pókerarcot. (Mondjuk, akkor tizenkét perc volt a rekordom, a postában pedig nagyjából öt és fél perc alatt végeztem.)

Tehát Neville itt matat hangosan motyogva, és ha a szavaiból jól veszem ki, a fogkrémet keresi, pedig már régen a vacsorán kellene ülnie, ott, ahol a többiek, a gyanútlan többiek, akiket ma este, mikor Harry kinyitja a borítékot, be fog teríteni a Madam Puddifoot kávézójának padlójáról összegyűjtött szívecskés konfetti, és amennyit a pálcám magába szívott ott, az legalább hét kilót jelenthet, nem is beszélve a vásárolt édességekről. A konfetti- és édességkitörés után pedig, ha a bűvölés jól sikerült, betölti majd a termet Umbridge rikácsolása - a csínynek ez a része főként Fred és George varázsvicc boltjának köszönhető, ahol Varangypofa hangjával megspékelt, macskás teáscsészéket árulnak, ami, mihelyt kiürül, rikoltozni kezd a fiúk és a lányok illő távolságáról, és arról, hogy nem elég a folyosón rendet tartani, az ágy alatt is seperni kell, satöbbi. (Ez az utóbbi részlet már teljesen a bátyáim találmánya, csak a kedvükre bűvölték a hangot, és rohadt jól csinálták. Nekem csak kölcsön kellett kérnem.) Mindenesetre becsempésztem a borítékba egy fehér cetlit, a nagyon blazírt "Nem kellene kitakarítanod az ágyad alatt, Potter?" szöveggel, és, ha megérti a célzást, már biztosan nem kell sokáig várnom. Ami kicsit aggasztó, hogy Neville még mindig ki-be járkál, pedig ahogy a köpeny alatt Harry ágyán kucorgok, sokért nem adnám, ha kettesben maradhatnánk. Jaj, Nev, menj már ki, kérlek!, szuggerálom, egyszerre türelmetlenül és izgatottan, mert az a rohadt ajtó bármelyik pillanatban kinyílhat - a Harrynek megmentett csokibéka és a kékítő karamella egyik csücske a két tenyerem között olvad a papírjában, és ha még egy perccel tovább kell izgulnom, talán csészébe is facsarhatom majd. Nem tudom, hogyan, de pisszenés nélkül kibírom.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Hétf. Júl. 16, 2018 5:00 am



A furcsaságok estéje volt ez a mai. Nem elég, hogy egész nap nem láttam Ginny-t, de még a vacsorán sem jelent meg, amitől komolyan kezdtem aggódni érte. Reméltem, hogy nincs semmi komolyabb baja vagy hasonlók. Kicsit mindig is paranoiás voltam, de mióta tudtam, hogy Flitwick nem azért nem jött el az évnyitóra, mert elkésett vagy meggondolta magát, az eltűnés gondolata nagyon is aggasztott, elvégre Ginny-re sem vallott ez a viselkedés. Vagy öt percenként rákérdeztem Ronnál, hogy mi van a húgával, de láttam rajta, hogy már kezd kiakadni rám és nem győzött azzal lerázni, hogy ne parázzak, nincs semmi baja, biztos csak belemerült valami csajos dologba, elvégre hétvége van, élvezzem inkább én is. Csak hümmögtem és beletörődtem a sorsomba, segélykérő pillantást küldve Hermione felé, aki csak tanácstalanul a vállát vonogatta és a fejét rázta, hogy Ron ne vegye észre, hogy inkább velem ért egyet. Némán piszkálgattam a tálban lévő finomságokat, néha azért bekapva egy-egy falatot, de így annyira már nem is voltam éhes.
A következő szokatlan egy bagoly felbukkanása volt, aki úgy tűnt, levelet hozott. Többnyire inkább a reggelinél volt jellemző a bagolyposta, így meglepő volt pont este, ráadásul hétvégén látni egyet. Az pedig méginkább, hogy célegyenes felém tartott.
-Szerintetek mi lehet? -tettem fel a költői kérdést, le sem véve a szemem a madárról, amíg elém nem pottyantotta a nekem címzett borítékot.
-Gyerünk, Harry! Nyisd ki! -bíztatott Ron, én viszont egy darabig csak forgattam a levelet, majd végül a tizenkettedik "nyisd már ki" megtette a hatását, és felbontottam. Amint a "levélbomba" aktiválta magát, a teremben minden szempár felénk szegeződött. A levélből egy rakat szívecskés konfetti és édesség lövelt ki, amiből bőven jutott mindenkinek, kis híján még a tanároknak is. Kezdtem magam egy George és Fred féle tréfa áldozatának érezni, amint felharsant Umbridge jól ismert rikácsolása. Mindenkinek a hideg futkosott a hátán, de közben jót nevettünk a jól ismert mondatok hallatán. A fiúk és a lányok tartsák a kellő, illendő távolságot, nem elég a folyosón rendet tartani, az ágy alatt is seperni kell és hasonló őrültségek, amiket már az ikrek költöttek hozzá. A tréfás levélnek hatalmas sikere volt a Nagyteremben, az élelmesek szépen tömködni kezdték a zsebeikbe a talált édességeket, gondolván, hogy ínséges időkben még jól jöhetnek. A borítékban azonban még volt valami, egy üzenet, nekem szánva. "Nem kellene kitakarítanod az ágyad alatt, Potter?" Olvastam el magamban a cédulát, amitől rögtön felpattantam az asztaltól és már rohantam is felfelé, át a portré lyukon, egészen a hálótermeinkig. Menet közben még Neville-t is majdnem sikerült elsodornom.
-Ha sietsz, még időben elkapod az édességesőt! -szóltam oda neki, mire valami olyasmit dünnyögött, hogy ez is csak vele történhet meg, hogy mire gondosan megmossa a fogát, akkor hullik cukor az égből. Ki mos vacsora előtt fogat!? De persze nem akartam ennek a kelleténél több időt szentelni, inkább az ágyamhoz siettem, remélve, hogy Ginny volt a mai ügyeletes mókamester.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Hétf. Júl. 16, 2018 12:10 pm



Összekoccanó fogakkal figyelem, ahogy Neville végül rálel a fogkrémre, hogy ráerősítse a kupakot és visszavigye a fürdőszobába, nem hiszem el, nem hiszem el, rugózok idegességemben az ágyon, és amint meghallom a közeledő, gyors lépteket, szinte le is zuhanok a takaróról. Végre, végre, végre, a köpeny alól egyetlen végtagomat se dugom ki, mégis remeg a lábam az izgalomtól, gyorsan törökülésbe húzom, és vissza kell fognom a nevetésemet, mikor megpillantom Harryt az ajtóban. A nevetést éppen csak kuncogássá szelídítem, mikor említést tesz az édességesőről, Nev pedig becsukja maga mögött az ajtót.

- Milyen volt a vacsora? - kérdezem, a hangom reszelősnek hangzik a sok hallgatás és csendes röhögcsélés után. De még mindig nem adom jelét annak, hogy merre vagyok, rohadt jól szórakozom, és kíváncsi vagyok, megtalál-e. - Történt valamiiii érdekes? - kérdezem fuvolázó, negédes hangon, sajnos nem hangzom igazán úgy, mint Varangypofa a fénykorában, de mindent megteszek a hatás kedvéért. - Ez a köpeny pedig az egyik legjobb cucc, amit valaha láttam. Remekül megy a szemem színéhez, nem? - vigyorgok a köpeny rejtekében, és kicsit helyezkedem az ágyon, hogy feltérdelhessek, és ha Harry keze utánam nyúlna, kitérhessek előle.

Persze, nem szeretnék sokáig a köpeny rejtekében tartózkodni, néha felemelem az arcom elől egy villanásra, és ez a játék furcsa módon nagyon boldoggá tesz. Örülök, hogy Nev lelépett, de ha egy kicsit több eszem lenne, bezártam volna mögötte az ajtót, mert különben még képes visszafordulni a fogkrém kupakjáért. Hiába lett hős a csatában, a mindennapokban akkor is csak az a Neville marad, akit éppen ez a setesutaság tesz hihetetlenül szerethetővé. - Csak akkor lett volna jobb a mai nap, ha te is eljössz velem. De nem baj, majd legközelebb.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Kedd Júl. 17, 2018 12:44 pm



Reméltem, hogy Ginny áll a dolgok mögött, és hogy az üzenet arra célzott, hogy a szobában vár rám, amíg a többieket leköti az édességeső a Nagyteremben. Furcsálltam persze, hogy a fiúk hálókörletébe merészkedett volna, de emlékeztetnem kellett rá magamat, hogy nála van a láthatatlanná tévő köpönyeg. Arról nem beszélve, hogy nem egy szívbajos fajta, alaposan megedződött a bátyjai körében. Belépve aztán valóban nem sikerült megpillantanom őt, de helyette a hangját hallatta, vagy valami hasonlót. Az érdekelte, hogy milyen volt a vacsora, történt-e valami érdekes, ami rögtön mosolyt csalt az arcomra.
-Emlékezetes. -állapítottam meg röviden, ugyanis közben próbáltam bemérni a hang irányát, hogy megtalálhassam. Az ágy felől jött, így én is arra indultam meg.
-Nagy sikert aratott, csak úgy kapkodták az édességeket. A Varangypofa imitáláson mindenki jót derült. Hosszú idő óta most először volt olyan felhőtlen a hangulat, mint régen. -szerintem még a tanári kar régi tagjai is (már aki) értékelhették ezt a kis múltidézést, mintha csak a Weasley ikrek tértek volna vissza egy jópofa tréfára. Szinte esküdni mernék rá, hogy McGalagony szája sarkában is egy mosoly bújkált.
-Hogy csináltad? -tettem fel neki a kérdést. Érdekelt, plusz tovább akartam beszéltetni, hogy hallassa még a hangját. Jót nevettem a megállapításon, hogy a köpeny megy a szeme színéhez.
-Nagyon jól áll. -helyeseltem. Mindig is örültem, hogy apám ilyen értékes, de főleg hasznos holmit hagyott rám. Az ágy halk nyekergését hallva, annak felszíne felé nyúltam, hát ha Ginny ott telepedett le valahol, de nem sikerült őt kitapintanom. Kijelentette közben, hogy jobb lett volna, ha vele tartok, de majd legközelebb bepótoljuk. Rosszallóan a fejemet ráztam.
-Hát... ami azt illeti, te nem hívtál el magaddal. -tettettem sértettséget, majd leültem az ágyam szélére.
-Akár meg is haragudhatnék, hogy kihagytál a buliból. De a nagytermi meglepetés kárpótolt. -kúszott aztán egy újabb mosoly az arcomra, miközben fél szemmel az ágyat figyeltem. Be volt süppedve, feltehetően ott, ahol Ginny térdelt, így egy hirtelen, mégis óvatos mozdulattal vetettem rá magam, hogy az ágyra fektessem, egyik kezemmel igyekezve lehúzni róla az álcát.
-Így jobban tetszel.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Kedd Júl. 17, 2018 1:24 pm



Büszkén kihúzom magam a köpeny rejtekében, mert valóban elég sok energiát tettem ebbe a csínybe, George-ról és Fred hagyatékáról nem is beszélve, akiknek a szerepe szintén nem elhanyagolható. - Csak miután teletömtem a borítékot jöttem rá arra, hogy az ágyadra is szórhattam volna őket - magyarázkodok a köpeny alól egy pillanatra sem kikandikálva. - Nagyon jó cuccokat találtam a Mézesfalásban! - A lelkesedés ezúttal nem csak a helyzetünknek szól, valóban bántam napközben, hogy Harry nem kísért el, de tudom, minden meglepetésnek megvan a maga ára, márpedig ha ő végig velem császkált volna, most oda lenne mindaz, amiért néhány nappal ezelőtt még erősebben ráhajoltam arra a viharvert JólSep-R 7-esre, hátha attól hamarabb célba érek, mint a fiú, aki ötvennyolcadszor is veszélybe sodorta magát a pályán, és bravúrosan túlélte. Mint mindig.

- Fred és George megtanítottak egy-két dologra. Például, hogy a jó csíny három kulcsa: az időzítés, az időzítés, és az időzítés. - Arrébb mászom az ágyon, mikor Harry leül, mert így vészesen közel kerül a köpeny széléhez, nem sok kell hozzá, hogy leleplezzen. - Na jó, miután segítettél nekik beindítani az üzletet, megtoldották egy negyedik tanáccsal, valami olyasmivel, hogy keress egy olyan bőkezű mecénást, mint Harry Potter. - Halkan felnevetek, valószínűleg ezért sem veszem észre a vadászokhoz illő tekintetet, és későn jövök rá, milyen árulkodóan besüpped az ágy alattam. Túl későn.

- Hé! - Ez a sikoly inkább izgatott és döbbent - az utóbbi évben éppen elég rémült és kíntól habzó kiáltást hallottam ahhoz, hogy a sajátomat mindegyiktől meg tudjam különböztetni. Hagyom, hogy lehúzza a köpenyt az arcom elől, csukott szemmel, izgatott vigyorral, melegem is volt már a köpeny alatt az egész napos császkálás után. - Ennek örülök. Te viszont egy mocskos csaló vagy. - Pillantok fel rá megjátszott megrökönyödéssel az arcomon.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Szer. Júl. 18, 2018 4:21 pm



Kihasználtam Ginny egy óvatlan és figyelmetlen pillantát, így sikerült meglátnom, pontosan az ágy melyik részén is tartózkodik. Gyengéden vetettem rá magam, hogy az ágyra fektethessem, majd lehúztam róla a láthatatlanná tévő köpenyt, hogy ma már ne rejtőzhessen el előlem. Érezhetően elrontottam a játékát, de én szerettem volna látni is őt, elvégre egész nap nélkülöznöm kellett, és végül is saját magát sikerült lebuktatnia, én csak szó szerint kaptam az alkalmon. Aggódtam érte, még akkor is, ha sejtettem, hogy a köpönyeg használata áll a háttérben, de most már látom, hogy mondhatni felesleges volt. Elmondtam neki, hogy így amúgy is jobban tetszik, mire dacosan közölte, hogy egy mocskos csaló vagyok.
-Mondj valami újat. -varázsoltam egy ártatlan mosolyt az arcomra a gyanúsítgatás hallatán.
-Kicsit aggódtam, hogy az ágy alatt rejtőztél el. -említettem meg neki a dolgot. Az első gondolatom is ez volt, mivel a tőle kapott cetlin is ez állt: "Nem kellene kitakarítanod az ágyad alatt, Potter?" És azt hittem, hogy ez egy utalás akar lenni, de a hangja nem a padló irányából jött, így hamar el kellett vetnem ennek a lehetőségét.
-És milyen volt Roxmortsban? -váltottam csevegő hangnemre. Rég jártam ott, így talán nekem is tennem kellene oda egy kis kiruccanást.
-Legközelebb tényleg mehetnénk együtt is. Meghívnálak egy jó vajsörre. -vetettem fel az ötletet, remélve, hogy neki is tetszeni fog és nem akar lebeszélni róla, azt hiszem, túlságosan is beleéltem már magam ahhoz, hogy elviseljek egy esetleg csalódást.
-Nem is tudom, hogy mikor ültem be utoljára bárhová is, csak úgy ok és minden hátsó szándék nélkül. -töprengtem el ezen egy pillanatra, de nem sikerült ilyen emléket felidéznem, persze lehet, csak az én memóriámmal vannak problémák. Volt már rá példa.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Szer. Júl. 18, 2018 6:27 pm



Elkényelmesedve befészkelem magam Harry ölelésébe, mintha mindig is ide tartoztam volna, és ebben a percben valóban valami hasonló nyugalom jár át. Mennyivel könnyebb lett volna a tavalyi év is ettől az öleléstől, tudva, hogy bármilyen kínzatásnak is vessenek alá, a nap végén ezek a karok várnak majd. Persze, ezt nem kötöm Harry orrára, nem szeretném, ha ez a mai csínytevés elmosódna holmi nyálas szerelmi vallomások mellett. Amit tudnia kell, azt hiszem, már amúgy is tudja, jutok magammal dűlőre, mielőtt válaszolnék a kérdéseire.

- Hízelgő, hogy ilyesmit is kinézel belőlem, de be se férnék az ágyad alá - csóválom a fejemet. - Roxmorts király volt! Nem volt nagy tömeg, szóval kicsit nehezen tudtam magamat rejtegetni, de azért mindennel elboldogultam. A legközelebbi hétvégén mindenképp el kell töltenünk legalább egy órát a Mézesfalásban, egy csomó új édességük - ó, majdnem elfelejtettem! - csapok a homlokomra, mielőtt benyúlnék magunk alá, hogy kihalásszam a mostanra valószínűleg palacsintaalakot öltött csokibékát és a becsomagolt kékítő karamellát. Széles vigyorral tartom őket Harry orra elé. - Ezeket neked hoztam. Az ott - bökök a karamella felé -, egészen új, állítólag a kék különböző árnyalataira festi annak a bőrét, aki eszik belőle. Arra tartogattam, hogy együtt kóstoljuk meg. Ki tudja, talán örökre bekékülünk tőle! - vonogatom a szemöldökömet kíváncsian, Harry orra előtt egyensúlyozva az édességek gyászosnak ható maradékát.

- Ó, hát sosem tudtam ellenállni a vajsörnek! - mosolygok rá, mielőtt csókot nyomnék az állára. - Főleg akkor, ha meghívsz. A mai csíny, sajnos, kimerítette a tartalékaimat. - Halkan ismerem be, szinte csak mellékesen, nem szeretném, hogy a kettőnk nyilvánvaló anyagi helyzetkülönbsége komolyabb hangsúlyt kapjon, mint amennyit érdemel. Engem nem érdekel, ha Harry széfjéből már lassan kifolynak is a galleonok, ő pedig, úgy látszik, nem igazán aggódik azon, hogy anya és apa éppen csak fel tudtak nevelni minket a fizetésükből. Kellemetlen lenne, ha erről beszélnénk, főleg, mivel biztos vagyok benne, hogy midketten közömbösek vagyunk a témában.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Pént. Júl. 20, 2018 9:06 pm



Arról érdeklődtem Ginny-től, hogy milyen volt Roxmortsban. Nagyon rég jártam ott, mármint normális, roxfortos diák Harry-ként, mindenféle menekülés és bújkálás nélkül. Elmondta, hogy nagyon király volt, ám nem volt valami nagy tömeg, így nehéz volt rejtőzködő üzemmódba kapcsolnia, de azért persze feltalálta magát. Nem is vártam mást George és Fred Weasley húgától. Azon a véleményen voltam, hogy legközelebb akár együtt is elmehetnénk, és szerencsére nem volt kifogása ellene, pontosan ugyanezt gondolta, ami meglehetősen jó érzéssel töltött el. Hozzátette, hogy a Mézesfalást semmiképp sem szabad majd kihagynunk a túraútvonalból, mert rengeteg új édességük érkezett. Hirtelen a homlokára csapott, majd fészkelődni kezdett, mire csak érdeklődve, jól szórakozva figyeltem őt, ahogy megpróbált valamit előhalászni magunk alól. Az egyik egy valaha jobb napokat is megélt csokibékára hasonlított, a másik viszont számomra újdonságnak tűnt, ilyennek azt hiszem, hogy még nem is találkoztam. Ebben ő is megerősített, mikor elmondta, hogy ez egészen új karamella. Ráadásul a kék különböző árnyalataira festi az ember bőrét, ha esik belőle, ő pedig velem együtt akarta kipróbálni.
-Igaz... jobb, ha együtt maradunk kékek. Egyébként... köszönöm! -bólogattam nevetve. Ezt a logikát, hát ez a lány mindenre gondol!
-Mikor akarod megkóstolni? -gondolkodtam el a dolgon. Azért valahol mégiscsak aggasztó lett volna, ha végleg kékek maradunk. McGalagony biztosan nem állna jót magáért, Piton meg a különcködésünkért egy örök életre szóló büntetést sózna a nyakunkba. Bele sem akarok gondolni, hogy mi is sikálhatnánk "lelkesen" az ágytálakat a gyengélkedőn, mint Ron harmadikban talán.
Felvetettem az ötletet, hogy ha majd úgyis Roxmortsba megyünk, akkor esetleg szívesen meghívnám egy vajsörre. Azt is nagyon régen ittam, és szinte már most éreztem az ízét a számban, annyira beleéltem magam, ahogy abba is, hogy végre mindenféle sötét mozgatórugó nélkül ülhetnék be valahová, ráadásul a lehető legjobb társasággal, a lánnyal, akire olyan régóta vágyakoztam. A lelkesedésem pedig csak tovább nőtt, mikor elárulta, hogy sosem tudott ellenállni egy jó vajsörnek.
-Még szép, hogy meghívlak. -erősítettem meg benne ezt a dolgot, elengedve a fülem mellett a hozzáfűzött megjegyzését a kimerült tartalékairól. Tudtam, hogy Weasley-ék hogy élnek, és ilyenkor mindig kicsit összeszorult a szívem, ha a Gringotts-ban lévő széfem tartalmára gondoltam. A vagyonra, amit a szüleim hagytak rám. Mr és Mrs Weasley pedig olyan kedves és dolgos emberek voltak, hogy annak többszörösét érdemelték volna. Mégis, az én szememben ők voltak a leggazdagabbak. Hatalmas, boldog és szerető család, páratlan összetartás, saját készítésű, szívből jövő ajándékok. Mrs Weasley főztje mindennél többet ért, az Odú pedig a legcsodálatosabb és legbarátságosabb otthon volt, amit valaha láttam.
-Hogy jutott eszedbe ez a roxmortsi kiruccanás, a nagytermi csíny? A fiúk hálókörletében való bujkálásról nem is beszélve. Az előbb Neville... simán észrevehetett volna. -esett le némi késéssel a dolog, miközben elhelyezkedtem az ágyon, szorosan magamhoz húzva Ginny-t, hogy beszívhassam a haja illatát, amit úgy imádtam. Ha valaki olyannal fut össze, talán az illető rögtön McGalagonyhoz rohant volna a hírrel.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Vas. Júl. 22, 2018 10:31 pm



- Hm, még nem igazán tudom - töprengek el egy pillanatra Harry kérdésén, mert nem, még valóban nem döntöttem el, mikor lenne a legcélszerűbb megkóstolni a karamellát, talán Piton óráján, és együtt elmasírozni a gyengélkedőre, mint valami győztes karaván, vagy Halloweenkor, vagy a karácsonyi lakomán, vagy, ha meg tudjuk addig tartani, akkor talán az ő utolsó, roxfortos napján? Szinte elakad a levegő a tüdőmben, olyan tökéletesnek tűnik, mikor végre rádöbbenek - talán éppen arra szolgált rá a világ, hogy egy kék Harry Potter és egy kék Ginny Weasley álljanak kézen fogva a kopaszodó, töpörödött varázsló előtt, aki Billt és Francicát összeadta múlt nyáron? Elvörösödök zavaromban, és hálát érzek, amiért Harry - tudtommal - nem jutott messzire a legilimenciában, különben nyilvánvalóan magyarázkodnom kéne egy ilyen gondolat után, vagy egyenesen letenne rólam, mert látná, hogy én is csak egy olyan ábrándos képű kislány vagyok, aki esküvőről fantáziál. Bárcsak elmagyarázhatnám, majd egy alkalmas időben és helyen, hogy tizenegy éves korom óta, ha eszembe is jutottak ilyesmik, soha, senki mást nem láttam magam mellett, csak őt. Ó, igen, kicsit sem hangzanék egy ilyen bejelentéstől megszállottnak.

Kifejezetten hálás vagyok, amiért a csínyről kezd faggatózni, így elterelhetem a saját figyelmemet is az előző, zavarbaejtő gondolatokról. Széles vigyorral fordulok úgy, hogy az államat Harry mellkasára hajthassam, majd torokköszörülés után felkészülök, hogy előadjam életem egyik legizgalmasabb meséjét. - Tudod, ez is csak egyszer volt hol nem volttal indul, mint a többi mese, aminek a fele sem igaz - de ha az is lenne, akkor is csak az ellenkezőjét merném elmondani anyának. Szóval, egyszer volt, hol nem volt, egy fiatal varázsló, olyan szemekkel, akár a leggusztusosabb főtt varangy, elveszített - persze, lovagokhoz méltóan gálánsan - egy versenyt az eszeveszetten vicces és nem kevésbé szexis barátnőjével szemben, így az a szemérmetes leány hozzájutott főhősünk köpenyéhez. De nem is ült a köpenyen, mint valami kotlóstyúk, nem ám, helyette nyakába vette a lábát, és bejárta a közeli Roxmorts falut, ahol a dementorok portyázása óta már fagyöngy alatt sem szabad a csók. Szó se róla, beletelt némi időbe, míg kieszelte a megfelelő csínyt, de segítségére voltak bámulatos bátyjai, legalábbis azok kéthatod része, akik keze ügyébe bűvölték ama tekintetes és förmedvényes asszonyságnak csúf rikácsolását, kinek oktatási módszereinél már csak a ruhatára borzalmasabb. - Elvigyorodva süllyesztem a bal kezem ujjait Harry hajába, hogy néhány másodperc múlva néhány rózsaszín, szíves konfettit söpörjek a takaróra. - Ez Madam Puddifoottól van. A többit meg te is tudod. Igazából csak azt szerettem volna, hogy nevessenek egy jót a többiek. És mellesleg pedig kettesben akartam maradni veled - teszem hozzá, csak úgy, mintha ez mellékes lett volna a képletben, és nem az egyik legfontosabb mozgatórugó. - Úgy, hogy senki ne zavarhasson meg. Se anya, se Percy, se Vonvon - halkítom le a hangomat játékosan, mintha csínytevők lennénk, akik közös titkon osztoznak. Talán így is van. - Hol tartottak, mikor feljöttél? - sandítok az ajtó felé.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Hétf. Júl. 23, 2018 9:19 pm



Arról faggattam, hogy jutott eszébe a roxmortsi kiruccanás és a nagytermi csíny, mire olyan választ kaptam, amitől még az állam is leesett. A Bogár bárd meséi jelentéktelen vacaknak tűnt ehhez képest. A nyáron elkértem Hermione-tól, hogy elolvashassam, mit hagyott rá Dumbledore. Volt benne egy mese egy varázslóról és a pattogó fazékról. Ebben a mugligyűlöleten volt a hangsúly, ha jól emlékszem. A szerencse színes szökőkútja a boldogság kereséséről szólt, és hogy mennyire vakok tudunk lenni. Elégedetlenkedünk, és csak akkor jövünk rá, hogy micsoda kincs volt a birtokunkban, mikor már elveszítettük azt. A mágus szőrös szíve elég elvont volt, és nekem folyton a horcruxok jutottak róla az eszembe, így valahogy érthető módon nem ez lett a kedvenc történetem. Nyiszi nyuszi és a locsifecsi fatönk elég összetett, még animágia is van benne, amiről meg folyton Sirius, apa és úgy egészében a Tekergők ugrottak be, és persze Mr Weasley, ahogy tapintatosan le tudta "fogalmatlanozni" a muglikat. A három testvér meséjét pedig már túl jól ismertem, így azt ezúttal kihagytam, csak a másik néggyel törődtem.
Viszont Ginny hirtelen költött, rögtönzött meséje bámulatos volt. Jót nevettem közben és magam sem értettem, hogy szorulhatott ennyi humor és fantázia egy ilyen szép lányba. Persze a kettő nem zárja ki egymást, és többek között a személyisége fogott meg, de még így is mindig meg tudott lepni. Még hogy leggusztusosabb főtt varangy szem.
-Ez jut eszedbe, akárhányszor rám nézel? -akadtam fenn ezen a részleten, és bármennyire igyekeztem, nem tudtam elfojtani a röhögésemet. Hogy lehet ilyet kitalálni!? Az is ötletes volt, amikor arról magyarázott, hogy Roxmortsban a dementorok portyázása óta már fagyöngy alatt sem szabad a csók. Ezt a dumát!
A nevetésem aztán visszafogott mosolygássá csillapodott, mikor elárulta, hogy csak azt szerette volna, hogy a többiek nevessenek egy jót, és nem mellesleg szeretett volna kettesben maradni velem.
-Én is erre vágytam. -értettem egyet vele. Nagyon szerettem az Odúban lenni, de ott tényleg túl sokan voltunk ahhoz, hogy érdemben egymással is foglalkozzunk. Mrs Weasley nagyon kedves és mind szerencsések, hogy ilyen édesanyjuk van, de tényleg mindenhol fel tud bukkanni, ahogy Percy és persze Ron is. Utóbbival igazából több időt töltöttünk a nyáron egymással, mint ő Hermione-val, én pedig Ginny-vel, de már késő visszaforgatni az idő kerekét, és most kell megragadni a lehetőséget. (És most ne számítsuk az időnyerővel való csalást!)
A mélázásomnak a kérdése vetett véget, amitől automatikusan én is az ajtó felé kezdtem el tekintgetni.
-Ó, még csak akkor bukkantak fel a tányérokon az első falatok, szóval szerintem még van egy kis időnk, főleg hogy a meglepetésed mindenkinek elterelte a figyelmét az evésről. -állapítottam meg egy hatalmas, boldog vigyor kíséretében és szorosabban fészkeltem közel magam hozzá, az oldalamra fordulva, hogy ő pedig velem szemben tegyen ugyanígy. Hihetetlen és teljességgel felfoghatatlan volt számomra az élmény, hogy itt feküdhettem a Roxfortban, távol a régi gardróblakó életemtől, végzős varázsló voltam, és a legcsodálatosabb lányt tudhattam a karjaimban a világon. Az egész most álomszerűnek tűnt. Nagyon sokáig tévúton jártam és csak plátói módon vágyakozhattam utána, de most itt volt velem.
-Azt hiszem, én vagyok a legszerencsésebb. Sőt... tudom!-jelentettem ki szinte suttogva, mintha az előbbi általa felvett hangerő rám is átragadt volna. Holott rám jellemző volt, hogy ha zavarba jöttem, elakadt a szavam és borzalmasan száraznak éreztem a torkomat, mintha valaki kidobott volna a legforróbb sivatag közepére. Persze annyira azért nem műveltem gáz dolgokat, mint Ron, de engem se kellett félteni. Minden cikis pillanatot legszívesebben kitörölnék és még egy Merengőben sem őrizgetném őket. Most is nehezemre esett Ginny közelében a koncentrálás és hogy bármi értelmeset feldobhassak téma gyanánt. Ilyenkor csupa nyálas és béna dolog vette be magát az agyamba, amiken nehezen láttam csak túl, és ha ezeket benyögtem volna, félő lett volna, hogy menten lefordul az ágyról. A röhögéstől!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Hétf. Júl. 23, 2018 10:01 pm



- Ez is - felelek vállat vonva Harry kérdésére, ez is, és még sok ezer más részlet, apróságok, amiktől elakad a szavam, és olyanok, amiktől nevetnem kell, őszintén, rekeszizomfájdítóan. A szobám csendjébe suttogott gondolatfoszlányok, és megannyi néma fogadkozás, hogy továbblépek, hogy erős leszek, hogy nem is érdekel igazán, hogy csak amolyan kislányos hóbort volt, elhinni és remélni minden egyes alkalommal - tényleg nem voltam több, csak egy oktondi gyerek, aki belekönyökölt a vajtartóba, ha A Fiú, Aki Túlélte rámosolygott. A Kiválasztott, a Trimágus Tusa Győztese, A Megmentő - szinte nevetséges, milyen émelyítő alapossággal váltják egymást ezek a címkék, sehol egy szabad bőrfelület, ahol az ember bekukucskálhat, ahol meggyőződhet arról, hogy Harry Potter ereiben valóban vér folyik-e. (Leszámítva azokat az alávaló módszereket, amiket, ha a bátyáim csak említés szintjén is szóba hoztak előttem, anya könyörtelenül püfölő fakanalával találták szemben a képtelen felüket.) Kényelmes gondolat, egészen izgatottá tesz, hogy én nem holmi vadregényes hőst csókolhatok, és hogy az ujjaim alatt nem vaskos mesekönyvek gerincét, hanem valódi izmokat érzek. Ez a valóság megtölti a fejemet, teljesen váratlanul, kótyagos leszek tőle, és valószínűleg pipacspiros, de ha a vacsora elején jöttél el a nagyteremből, akkor még van időnk, nem igaz?

- Meg az, hogy egyetlen pálcamozdulattal be tudnám zárni azt az ajtót - mormogok a szádra hajolva, és ebben a percben úgy érzem, akár az akaraterőmmel is, mindenféle hadonászás nélkül, képes lennék elforgatni a kulcsot a zárban, hogy csak akkor térjek magamhoz ebből a kellemes kábulatból, mikor Ron vagy éppen Dean verni kezdik az ajtót. Ebben a percben még ez a nyilvánvalóan arcpirító kilátás sem érdekel, úgy kerülök föléd, mint ahogy a pálya füvén tettem, de most ez a mozdulat sokkal nyilvánvalóbb, kapkodva simítok végig az arcodon, jobb kezem már a hajadban is van, pedig nem tudnám megmondani, hogyan került oda. Most úgy csókollak meg, ahogyan egy évvel ezelőtt, nyáron, akartalak, de nem mint fuldokló, aki az utolsó esélyét latolgatja, többé nem, mert ez itt végre valóságos, nekem pedig emlékeztetnem kell magam, hogy nem támadhatok csak így rád. Elméletileg. - Na jó, khm - megköszörülöm a torkomat, bárcsak lenne bármi más a fejemben azon kívül, hogy a szád ízét hasonlítgatom különböző dolgokhoz. - Csak hogy tiszta legyen egyszer és mindenkorra. Mindig más jut eszembe, amikor rád nézek. Most például az, hogy nem véletlenül nem maradtunk mi kettesben a nyáron. Talán ez volt a szerencséd. - erőtlenül felnevetek, nagyon, nagyon melegem van, annyira, hogy el kell néznem rólad. - De én jól akarom csinálni. Mármint, érted, nem így, mert ez nyilvánvalóan nem vezet most éppen sehová, én csak - soha senkit nem szerettem előtted. És nem tudom, hogyan csináljam. És Merlin tangájára, most kicsit jobb lenne, ha kék lennél attól a vacaktól, mert akkor legalább tudnék gondolkodni, ha rád nézek. - Oké, mostantól hivatalos. Szedhetem a sátorfámat, életem legeredményesebb szónoklata után. - Ennyit tudok felhozni a mentségemre - teszem még hozzá halkan, mintha ez bármin is segíthetne.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Szer. Júl. 25, 2018 9:24 pm



Elég meglepetten nézhettem rá, amikor elhagyta a száját az a bizonyos bűvös mondat, hogy akár egyetlen pálcamozdulattal is bezárhatná az ajtót. A szívem hevesen bólogatott, a testem viszont meg sem mozdult. Ennek az oka az lehet, hogy még sosem mondott ilyet nekem senki, így az arcizmaim nem nagyon tudták, hogy kell viselkedni és lereagálni egy ilyen csodálatos, közben teljes mértékben zavarbaejtő vallomást. Abban is biztos voltam, hogy a fejem legalább annyira vörös színben kezdhetett el pompázni, mint az ágyamban fekvő Ginny puha, illatos haja. Tetszett a felvetés, egyáltalán nem volt kifogásom ellene, de velem mindig az volt a baj, hogy amit az agyam ilyen zavaros helyzetekben gondolt, azt a pánikolós szám nem tudott továbbítani a külvilág felé. Mindig olyan lettem, mint aki külön órákat akar tartani halandzsul.
-Öööö.... -mindössze ez lett belőle, ami egyáltalán nem tűnt értelmesnek és még attól is rettegni kezdtem, hogy Ginny talán félreért engem, pedig egyáltalán nem állna szándékomban megbántani őt. Se direkt, se véletlenül! Már épp újra szólásra nyitottam volna a számat, hogy végre valami értelmeset is kinyöghessek, mikor újra fölém került és megcsókolt, én pedig szégyen szemre jobban elolvadtam, mint a kékítő karamella. Hirtelen aztán minden átmenet nélkül zavaros magyarázkodásba kezdett. Volt szó arról, hogy mindig más jut az eszébe, amikor rám néz, például az, hogy szerencsém van, hogy a nyáron nem maradtunk kettesben. Tiltakozni szerettem volna ez ellen, mert igenis jobb lett volna, ha már akkor több időt töltünk együtt, csak mindketten félreértettük a másik "jeleit". A felénél aztán kicsit elvesztettem a fonalat, hogy hová nem vezet ez az egész, így csak rák vörösen izzottam tovább az ágyon fekve, attól félve, hogy talán lyukat égetek az ágyneműbe. Mikor aztán kimondta, hogy soha senkit nem szeretett előttem, a szívem akkorát dobbant, hogy azt még a szomszédban is hallani lehetett. Amik ezután elhangzottak, azokat már meg sem hallottam, nem tapintatlanságból, vagy mert akkora bunkó lennék, hogy nem figyelek rá, egyszerűen a rózsaszín ködbe borult elmémen ez már nem jutott át.
-Ööö... -sikerült megint csak ennyit összehoznom, és már kezdtem komolyan elgondolkodni azon, hogy létezik-e bűbáj arra, hogy az embernek ne legyen csomó a nyelvén, amikor épp valami fontosat akar mondani annak, aki olyan hatással van rá, mint soha senki a világon.
-Nem... nem kell felhoznod semmit a mentségedre. -ezek szerint a tudatalatti memóriám mégiscsak felfogott valamit.
-És hidd el, hogy... hogy... jól csinálod. -ez az Harry, apád most aztán büszke lenne rád, hogy mekkora idióta is vagy.
-Biztos, hogy jobban, mint én. -tettem hozzá, kezdve visszanyerni a hangomat, de a magabiztosságnak még így is bőven híján voltam.
-Tudom, hogy béna vagyok és... mert hát... én sem éreztem még soha ilyet, mint mikor veled vagyok... vagyis... nem kell veled lennem. Elég, ha rád gondolok. -néztem rá, pontosabban inkább meredtem. Ezt lehet inkább gondolni akartam, mintsem hangosan kimondani, de már mindegy volt. Azt se tudtam, hogy mikor mozog a szám és mikor nem. Nagyon hülyének fog tartani! Szedd össze magad, Potter! Megráztam a fejemet, nyeltem egy nagyot, majd megköszörültem a torkomat, hogy véletlenül se akkor váltson valami kappan változatra, amikor a legkínosabb lenne.
-Én is szeretlek... -böktem ki végül, magamat is meglepve. A hangom olyan idegennek csengett, mintha nem is a sajátom lett volna és csak kívülállóként figyeltem volna az eseményeket.
-Szeretlek, Ginny! Ráadásul... nagyon nagyon régóta. -úgy megbátorodtam, hogy attól féltem, Griffendél kardja is megjelenik mindjárt.
-Már... már azelőtt tetszettél, hogy Dean-nel jártál. De talán akkor tudatosult bennem igazán, hogy mit veszítettem, amikor már késő volt. -osztottam meg vele csendesen.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Szer. Júl. 25, 2018 10:23 pm



Sosem volt a türelem az erősségem, hülye családi örökség, Weasley-szokás, nevezzük annak, aminek akarjuk, de most még inkább meg kell erőltetnem magam ahhoz, hogy kivárjam, míg Harry válaszol mindarra, amit én az előbb elhadartam - vagyis igazából még kérdést sem tettem fel, azt hiszem, de persze ki tudná megmondani, mikor úgy ömlik a hülyeség a számból, mintha fizetnének érte?
Szerencsémre, mielőtt bármi többet mondhatnék, Harry átveszi a szót, az én arcomon pedig egyre bárgyúbbá válik a vigyor, ahogy hallgatom - pedig az elején még azt hittem, megmenthető vagyok. Nos, nyilván nem, nyilván nyakig benne vagyok már ebben az egészben, de ez a tény ebben a percben cseppet sem aggaszt.

Hiába nem akartam a nyálas szerelmi vallomások özönével elrontani a mai estét, Hermionénak igaza lett, sokkal jobban érzem magam most, amikor már kimondtuk a dolgokat, nincs többé a feszélyezettségtől gombóc a torkomban, mert mi van, ha csak azért nem ellenkezik, mert...? Nem, bárki, aki ismeri Harryt, pontosan tudhatja, hogy nem lehet őt csak úgy belerángatni valamibe, de mivel olyan tisztelettudó amilyen, eltelhet némi idő, mire szót emel önmagáért. Engem pedig, bármennyire esetlennek is érezheti most magát, szinte gusztustalan mértékben meghat a szavaival. Vagy talán nem is a szavakkal, hanem mindazzal, ami a szavai mögött van - egy évnyi várakozás, egymástól távol, valami őrületes, kibírhatatlan nyújtózás egymás után, miközben mégis belevörösödtünk volna, ha otthon, a nyár folyamán, valaki kierőszakolta volna, hogy a vacsora közben üljünk egymás mellé. Most pedig, ahogy az általában lenni szokott, nekem is keresnem kell a szavakat. (Na jó, azért nincs vész, szerencsére mindig ki tudtam vágni magam.)

- Ó, Harry - nézek le rá egy elismerő főhajtás kíséretében. - Ez nem volt semmi. És, szóval, én - én nagyon köszönöm, hogy elmondtad. Így megint Hermionének lett igaza. És most azt hiszem, eljött az ideje ennek a karamellának - tolom az orra elé az édességet, a lelohaszthatatlan csínytevő mosollyal. Azután eszembe jut valami, és fülig vörösödve lehuppanok Harryről, törökülésbe húzom a lábaimat a takarón. - Egyébként ne aggódj, nem tervezek többször rád támadni így. Legalábbis amíg másik négy fiúval osztozol a szobán - kacsintok egyet, tegye zsebre, ha akarja, és közben elfelezem a karamellát. - Na, készen állsz? - nyújtom felé az ő részét. Ki tudja, talán tényleg csak negyed óráig tart.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Pént. Júl. 27, 2018 4:54 pm



Nagy szemekkel meredtem Ginny-re, mikor megköszönte, hogy elmondtam neki bizonyos dolgokat, főleg azt, hogy mit is érzek iránta, valójában már elég régóta. A szemöldököm az égbe szökkent, mikor szóba került Hermione, akinek szerinte megint igaza volt.
-Miben is lett igaza? -szegeztem neki a kérdést érdeklődve. Hát ha valamiben, akkor a szerelemben ne akarjon olyan okos lenni, mint az imádott tantárgyaiban, elvégre épp hogy zöld ágra vergődtek Ronnal. Sokáig tartott és fájdalmas egy életút volt még végignézni is.
Hirtelen aztán éles váltással közölte, hogy eljött a kékítő karamella ideje, majd ülő helyzetbe tornázta magát, ezzel is jelezve, hogy komolyan gondolta. Nagyot nyeltem a gondolatra, hogy majd teljesen bekékülök és talán sosem múlik majd el a hatása, aztán Piton és McGalagony ezért is megbüntetnek majd minket. De vigasztalt a tudat, hogy mindketten így járhatunk, és az egy fokkal jobb, mintha egyedül különcködik az ember. Hogy végképp ne sikerüljön kiigazodnom rajta, újra megszólalt, immáron azt ecsetelve, hogy többször nem fog így rám rontani, amíg másik négy fiúval osztozom ezen a szobán. Leginkább egy szóval tudtam leírni az érzéseimet: kár
-Ha ezen múlik, szívesen kilakoltatom őket! -vetettem fel neki az ötletet egy széles vigyor kíséretében. Bocs Ron, de ha választanom kell, akkor a szebbik Weasley testvér mellett döntök. A tekintetemmel követtem az édesség útját, ahogy megfelezte a karamellát, majd az egyiket felém nyújtotta. Kissé bizonytalanul vettem el tőle, majd a kérdését hallva csak bólintottam. Készen ugyan nem álltam, de hajlandó voltam megtenni.
-Akkor? Mehet? -emeltem a számhoz a karamellát, majd ha ő is így tett, a számba vettem, bizonytalanul rágogatva a ragacsos cukrot.
-Történik már valami? -néztem rá, majd a kézfejemet kezdtem el forgatni, hogy vajon mikor kezdenek el végre bekékülni, ahogy azt a neve is előre vetítette.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Szomb. Júl. 28, 2018 1:43 pm



Nem szívesen keverném bele Hermionét mélyebben a dologba, mint amennyire már eddig belekerült, de muszáj valamivel lekötnöm a figyelmemet, míg a félig olvadt karamellát kihámozom a papír rajta ragadt feléből, hogy már Harry előtt a számba dobjam. Rágás közben aztán van némi időm kitérni Hermione áldásos segítségére, már ami a kettőnk kapcsolatát illeti, és most hagyjuk, igazán hagyjuk, hogy a saját háza táján a sepregetése kevésbé eredményes. - Hát, beszélgettem vele a nyáron, és azt tanácsolta, mint általában, hogy beszéljük meg a dolgokat, de én ellenálltam az elején, mert úgy voltam vele, hogy nincs szükségem a fölösleges és kínosan romantikus beszélgetésekre, hogy most akkor vajon mit is érzek irántad. Azt gondoltam, tudod, hogy ez az egész, ami köztünk van, ez nyilvánvaló. De jobban érzem magam most, miután kimondtuk.

Persze, a karamellával a számban ez nem hangzik ilyen könnyedén, de legalább, mire befejezem a mondatot, már régen lenyeltem az én részemet. A tekintetem visszavándorol Harry arcára, és széles, dicsőséges vigyorral az arcomon megpöckölöm az orrát. - Nem tudom, tudtad-e, de kék az orrod - nézek le rá, megpróbálok ártatlanul csodálkozó arckifejezést magamra ölteni, de a nevetőgörcs már a torkomat szorongatja. - Nekem még mindig semmi? - Az arcom egy pillanat alatt csalódottá válik, nem igazságos, ha nekem nem működik, neki viszont igen. Talán nem kaptam be elég nagy darabot?

Hogy kicsit jobb kedvre derítsem magam, futólag eltöprengek Harry megjegyzésén, miszerint kilakoltatja a srácokat, amennyiben ez a látogatásaim ára. - Hááát... - elgondolkodva a fülem mögé tűröm a hajamat, így van alkalmam megérezni, hogy az arcom képtelenül vörös, szinte süt belőle a zavarodottság melege. Megköszörülöm a torkomat, Harry váratlanul kifogta a szelet a magabiztosságom vitorlájából. - Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Rögtön tudnák, mire készülünk, és nem kockáztatnám meg, hogy valaki, mondjuk Vonvon, baglyot küldjön anyáéknak végső elkeseredésében. - Pedig ebben a percben nem nagyon tudok izgalmasabbat elképzelni, mint a fiúk kilakoltatását, néhány könnyed mozdulattal.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Szomb. Júl. 28, 2018 9:27 pm



Mikor azt mondta, hogy Hermione-nak mégiscsak igaza lett, tudni akartam, hogy mégis miben. Eleinte láthatóan habozott, de végül megosztotta velem, hogy a nyáron beszélgettek és azt tanácsolta neki, hogy meg kellene beszélnünk a dolgokat.
-Magának és Ronnak nem tanácsolta ezt? -engedtem meg magamnak egy kissé talán epés megjegyzést. Ginny persze nem azon a véleményen volt, mint Hermione. Eleinte. Nem akart romantikus diskurzust velem, nem akart az érzéseiről beszélni, mert azt gondolta, hogy úgyis tudom, hogy mi van köztünk, de most hogy mégis megtette, jobban érzi magát.
-Én is... én is ezt gondoltam. -kezdtem bele kissé bizonytalanul, de nem ezen a mondaton volt a hangsúly.
-Hogy a kimondott szavak csak rontanának a helyzeten és nem tudnám úgy megfogalmazni, hogy visszaadja azt a csodálatos, föld felett repkedős érzést, ami belül van, ami jobb, mint egy sikeres kviddics meccsen elkapni a cikeszt. De... ugyanakkor végig bennem volt az is, hogy valahogy a tudtodra kell adnom, hogy biztos legyél bennem, bennünk. -magyaráztam neki tőlem szokatlan összeszedettséggel. Így is nagy hadoválásnak tűnt, de alakítottam ennél már sokkal rémesebbet is.
Végül jobbnak láttuk a kékítő karamellával törődni és azt vártuk, hogy mikor indul be a nagy átalakulás. Kíváncsiskodva nézegettem a kézfejemet, miközben Ginny-t faggattam, hogy lát-e már valami változást. Rávágta, hogy kék az orrom, amitől rögtön elnevettem magam, pláne, hogy szemtelenül volt képe orron pöckölni. Kezdődik... Ő viszont csalódottnak tűnt, hogy nála nem indult meg a folyamat. Vagy mégis?
-Nálad a bal fülednél indult a kékülés. -közelebb húztam magamhoz, hogy a szavakat úgy suttoghassam az említett érzékszervébe. Nem csak egyoldalú játékot játszunk, nem a kviddics pályán vagyunk, ahol selejtes seprűt választottam.
Még azt is felajánlottam neki, hogy kilakoltatom a hálótársaimat, amit nem gondolt olyan túl jó ötletnek, bárki megláthat minket, és Ron simán baglyot küldhetne Mrs Weasley-nek, ami egyikünknek sem tenne jót. Elképzeltem, ahogy a Nagyteremben békésen reggelizünk, majd az egész diáksereg, ne adj Isten tanári kar füle hallatára közös rivallót kapunk Ginny-vel, hogy nagyon szégyeljük el magunkat. Most nem jött volna az anyai szeretet az irányomba, hogy "persze téged nem hibáztatlak, kis drágám", mert nagyon is ludas lettem volna a dologban.
-Talán igazad van. -értettem egyet vele kissé csalódottan, de valóban ez volt a legésszerűbb.
-Attól még lehetünk kettesben, bármilyen lehetetlennek tűnik is ebben az iskolában, ahol még a falnak is füle... szeme... orra... foga... karja van. Bár egyszer mintha megrúgott volna egy szekrény, szóval a lábat se hagyom ki. -tűnődtem el ezen egy szórakozott mosoly kíséretében.
-A lényeg, hogy többet ne csináljuk azt, mint a nyáron, és ne kerüljük egymást. Az... az nagyon rossz volt. -néztem rá most már teljesen komolyan.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Hétf. Júl. 30, 2018 7:00 pm



Csak megvonom a vállamat, mikor Harry afelől érdeklődik, tulajdonképpen kitalálva a gondolataimat, hogy Hermione önmagának és Ronnak is hasonló tanácsot adott-e. Nem tudom, Hermione mindig is kézben tartotta az életét, bármilyen szituáció is adódott, de a bátyámmal kapcsolatban ismét piruló kislánnyá változik, ami kifejezetten melengeti az ember szívét, és azt gyanítom, ezt nem csupán én tapasztaltam már meg.
Azután továbbhallgatom Harryt, és szélesen elmosolyodom, mikor a kviddicsmeccsen kemény munkával elkapott cikesszel hoz kapcsolatba. - Örülök, hogy nem egy kvaffhoz hasonlítottál. Vagy gurkóhoz. Jobb szeretek fürge és kiszámíthatatlan lenni - incselkedve hajolok közel hozzá, teljesen, totálisan váratlanul ér, mikor a hangját a fülemben hallom, még a levegő is elakad valahol a torkomban. Miért van rám néhány elsuttogott szó, és ez a szokatlan közelség ilyen hatással? Miért érzem, ahogy a nyakam belevörösödik, és nem tudok semmi mókásat kinyögni, mert a gondolataim seprűn kergetik egymást. Nem valami döcögős JólSep-R 5-ösön.

Egy pillanatra azt is elfelejtem, hogy ha egyszer a fülem kék, akkor a karamella nálam is hatni kezdett. Diadalittas arccal a levegőbe öklözök, az ágy vészesen rugózik alattam, de még épp időben elkapom Harry karját, mielőtt egy dicstelen mozdulattal eldőlnék. - Juhúúú! Olyanok leszünk, mint Tonks, csak a menő orrváltoztatós trükk nélkül - levigyorgok Harryre, és a jókedvem csak még szélesebbé válik, mikor meglátom, hogy a kék különböző árnyalataiban játszik már nem csak az orra, de a szája, az álla, és a nyaka is. - Neeem, eszembe se jutna megint úgy viselkedni, mint a nyáron! - legyintek heveskedve, mintha legalábbis valami szemtelen legyet igyekeznék elhessegetni. Ezzel a képtelen ötlettel kár is lenne többet foglalkozni. Mikor közelebb hajolok hozzá, a hangom már megint remeg az izgalomtól. - Különösen akkor nem, ha az állad ilyen szexi türkizkék marad, a nyakad pedig olyan, mint Lockhart legjobb pávakék talárja - hajolok közel hozzá ismét, olyan természetes megcsókolni, mintha mindig is erre készültem volna, még érzem a száján a karamella ismerős, arcizmokat összeragasztóan édes ízét, meg az áfonyát, amivel a kék színt akarták igazolni az újságba rejtett reklámban. Halk kuncogással téved szám az állára, hogy a nyakát elérjem, kicsit meglazítom a vörös-arany nyakkendőt, a borosta csiklandozza az arcomat. - Tudod, egész jól megy a szemed színéhez. Akár így is maradhatnál. - Ez persze csak vicc, de valamivel el kell vonnom a figyelmemet a szívem dörömböléséről. Mintha valaki egy üstdobot verne a mellkasomban.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Hétf. Júl. 30, 2018 9:54 pm



Elmondtam Ginny-nek, hogy vele lenni sokkal jobb érzés, mint egy győztes kviddics meccs során elkapni a cikeszt, mire kifejezte a megkönnyebbülését, hogy nem egy kvaffhoz vagy egy gurkóhoz hasonlítottam, ugyanis ő jobb szeret fürge és kiszámíthatatlan lenni. Az nagyon jól megy neki, de...
-Hm... pedig most, hogy mondod. Néha pontosan olyan összezavaró és erőszakos vagy, mint egy gurkó. -állapítottam meg nagy komolyan, persze egyáltalán nem bántó szándékkal, sokkal inkább csak piszkálni akartam őt, ahogyan ő szokott játszadozni velem és a szavakkal. De meg kell hagyni, hogy Ginny-nek tényleg van egy megzabolázhatatlan énje, kizárólag jó értelemben persze.
A fülébe suttogtam aztán, hogy nála ott, azon a ponton indult meg a kékülés, de a jelek szerint pirosító karamellát is ehetett, ugyanis szépen sikerült a kék szín mellé a vörös árnyalatát is magára öltenie. Nagyon is örültem ennek, szinte már boldog elégedettséggel töltött el, hogy nem csak én tudok zavarba jönni tőle, mint egy első szerelmes. Jót mosolyogtam a megjegyzésén, hogy olyanok leszünk, mint Tonks, csak az orrváltoztatós trükk nélkül.
-Menő lenne metamorfmágusnak lenni. -tűnődtem el ezen. Mikor Tonks először adta elő a hajváltoztatós trükkjét, már akkor irigyeltem tőle. Milyen jól is jött volna ez a képesség, hogy eltüntethessem a villám alakú sebhelyemet a homlokomról, hogy ne bámuljanak meg lépten-nyomon. Szörnyen idegesítő volt! De hamar kiábrándított, hogy ezzel a tehetséggel születni kell és nem tanulható.
Az is szóba került, hogy kilakoltathatnám a hálótársaimat, de Ginny nem tartotta annyira jó ötletnek, ugyanis akkor könnyen bajba kerülhettünk volna Mrs Weasley előtt, ha Ron vagy bárki beszámol neki rólunk. Kifejtettem az álláspontomat, hogy attól még lehetünk kettesben és legyünk is, mert nem lenne jó megint azt eljátszani, amit a nyáron is leműveltünk. Biztosított róla, hogy az nem fordulhat elő többet, amitől nagyot dobbant a szívem. Megnyugtató volt ez hallani. A távolságtartás nagyon kínzó volt.
-Neked sem kell panaszkodnod ezekkel a kék ajkakkal és... -de a felsorolást már nem tudtam befejezni, ugyanis közelebb hajolt, majd megcsókolt, amitől a gyomromban újra repkedni kezdtek a tündérmanók vagy valami hasonlók. Lehunytam a szemeimet, hogy így élvezhessem, ahogy a szája az enyémre tapadt, majd a nyakkendőm meglazításával foglalatoskodott, hogy aztán kijelentse, akár így is maradhatnék, mivel kiemeli a szemem színét. Az agyam túl zsibbadt volt ahhoz, hogy rendesen felfogjam mir beszél, vagy hogy bármi értelmeset kinyöghessek.
-Neked meg minden szín jól állna... -motyogtam gyorsan, szinte artikulálatlanul, alig várva hogy újra magamhoz húzhassam és most én kezdeményezzem a csókot. Ha ilyeneket csinál, lehet mégis a kilakoltatás mellett döntök és bevállalok ezernyi rivallót is, sőt, McGalagony vagy Piton vagy bármelyik tanár levonhatja az összes pontunkat, az sem érdekelne. Sőt! Majd én levonom magamtól. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, aztán fordítottam a helyzetünkön, hogy én kerülhessek fölé, egyik könyökömmel a feje mellett megtámaszkodva az ágyon, miközben továbbra is lelkesen csókoltam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Hétf. Júl. 30, 2018 11:21 pm



- Erőszakoooos?! - csúszik a hangom játékos sértődöttséggel egy magasabb tartományba. Erőszakos, én? Nos, ami azt illeti, mindig is tudtam, mit akarok, és hála a hat bátyám alkotta akadálypályának, hamar megtanultam, miként érhetem el a célt fortélyosan, miközben valahogy mesterien elkerülöm a büntetést, akkor is, ha éppen tilosban járok. Persze, azt a világért sem állítanám, hogy direkt kihasználom a szüleim jóindulatát, de igazán sosem volt kérdés egyikünknek sem, hogy ha Ginny kér valamit, akkor arra apa azonnal rá fog bólintani, és ha Ginny valami rossz fát tesz a tűzre, azt apa sokkal kevésbé látja majd súlyosnak, vaskos tréfák az ő fémkeretes szemüvege mögött inkább tűntek ártatlan gyerekcsínynek. Anya sosem volt ilyen elnéző velem, de hát neki nem is ez a feladata. - Ó, te még a felét sem - hé! - döbbent sikollyal veszem észre, hogy már le is kerültem az eddigi rendkívül kényelmes pozíciómból, Harry úgy hajol fölém, hogy attól minden porcikámban bizsergést érzek, és tudom, a fenébe is, tudom, hogy a házak versenye csak egy buta, gyerekes szórakozás, nem fog számítani, ha innen kikerülünk, nekem pedig most, rajta kívül, valóban nem számít semmi.

Hogyan is számíthatna, mikor a szája így ér az enyémhez, mikor ez a csók tele van lelkesedéssel, tele van izgalommal, és mégis olyan kellemes, olyan megnyugtató? Remegő ujjaim eltűnnek a sötét hajtömegben, remélem, ez legalább nem fog kékre színeződni, mire az édesség hatása elmúlik. Már az se érdekel, ha életünk végéig így maradunk, sőt, kifejezetten mókás lenne a kék újabb és újabb árnyalatait felfedezni Harry talárja alatt, de mikor erre gondolok, nem nevetés csúszik ki a számon, hanem egy megmagyarázhatatlan hang, valami elégedett sóhaj és kuncogás keveréke, ami leginkább szamárnyerítésre hasonlíthat.

- Harry, gondolkodtam - kezdem mormogva minden általam elért bőrfelületre az arcán, még azzal sem fáradok, hogy eltávolodjak tőle, esetleg úgy tegyek, mintha egy kicsivel több magaviselet szorult volna belém. - Nem érdekel, ha bárki megtudja, nem érdekelnek anyáék, nem kell az engedélyük semmihez, nem vagyok már gyerek, sőt, tudják csak meg, és pukkadjon meg mindenki - nézek fel rá, levegő után kapok, és ezt a percet választom arra, hogy újabb támadást intézzek a nyakkendője ellen, ami eddig nem tűnt ilyen szorosnak, most viszont két és fél rántással lehúzom az ingnyakából, hogy elhajítsam a szomszédos ágy felé. Azt se tudom, ki alszik ott egyébként. Szemtelenül bátornak, egyenesen vakmerőnek érzem magam, hiába vagyok jóformán teljesen járatlan ezekben a dolgokban, nem vagyok zavarban. Vele nem. Valószínűleg ez a normális, de az iskolában a lányok hálókörletében annyi abnormális sztori kelt már szárnyra - Harry megdöbbenne, ha csak a felét hallotta volna.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Csüt. Aug. 02, 2018 9:14 pm



Mindig tudtam, hogy Ginny nem közömbös a számomra, aztán azt is, hogy szeretem, de azt nem, hogy ennyire el tudja ködösíteni az elmémet a jelenléte, hogy semmi más ne létezzen a számomra. Eddig nem volt alkalmunk túl sokat kettesben lenni, sőt, még ezzel is túloztam. A múltkori seprűversenyünk vitte talán eddig a prímet. Így hát nem tudhattam, hogy milyen az, amikor ha hozzám ér, megállás nélkül jóleső bukfenceket vet az ember gyomra, bizsereg az agya és a nyelve hegyére csomót köt az izgalom, hogy aztán össze-vissza hadováljon, sokszor akár meggondolatlan ostobaságokat is. Még beszélnem sem kellett, a gondolataim is épp elég kuszák voltak, hogy még én se tudjam megfejteni vagy épp felidézni őket. Sokszor abban sem vagyok biztos, hogy voltam olyan állapotban mellette, hogy akár esélyem legyen a józan gondolkodásra.
Aztán egy határozott, ellentmondást nem tűrő hang a fejemben úgy döntött, hogy elég ebből. Egy hirtelen ötlettől vezérelve igyekeztem levetkőzni az eddigi tétova, szégyenlős Harry Potter szerepét, hogy végre sokkal inkább férfi lehessek, sem mint egy zavarban lévő kisfiú. Fölé kerültem, hogy így csókolhassam őt. Ahogy ujjaival a hajamba túrt, csak még tovább fokozta a lelkesedésemet és még inkább bátorított, hogy ezt kell tennem. Ám ő hirtelen megszólalt, a nevemen szólított, majd azzal indított, hogy gondolkodott. Ettől enyhén az égbe szökkent a szemöldököm, ugyanis nem hangzott valami túl jól. Vajon a csókunk közben mégis min gondolkodhatott!? Nem volt más választásom, mint érdeklődve hallgatni őt, ami nagyobb kihívás volt ám, mint azt bárki is gondolná. Ginny Weasley a fiúk hálókörletében, a mi szobánkban, az én ágyamban! Ki akarna, ki tudna ettől a csodás pillanattól elszakadni!? Végül aztán úgy tűnt, hogy hiábavaló volt minden aggodalmam, ugyanis annyit akart közölni, hogy nem érdekli senki véleménye vagy kioktatása, ugyanis ő már nem gyerek. Ó, de még mennyire, hogy nem. Persze a valóságban csak valami mosolygásba öltött, bólogatással vegyített hümmögés volt a válaszom és közben hálát adtam a Roxfort megépítőinek, hogy a lányokban jobban megbíztak, mint a fiúkban. Mi nem közelíthetjük meg a lányok lakrészét, a lépcsők ugyanis riasztós csúszdává változnak, ha csak próbálkozni merünk. Ronnak egyszer véletlenül sikerült  belefutnia. Ám Ginny gond nélkül bejuthatott a köpeny segítségével, amit ezek után még nagyobb becsben fogok tartani.
A röpke gondolatmenetnek aztán itt vége is szakadt, ahogy megszabadított a nyakkendőmtől, a szemem sarkából látva, hogy az valaki más ágyán landolt, de nem érdekelt. Egy puszit nyomtam a türkiz árnyalatú orra hegyére, hogy aztán újra megcsókolhassam, ha befejezte a szónoklást. Egy ideig haboztam, de ebből ő talán semmit nem érzékelhetett, legalább is ebben bíztam. Nem vagyok gyakorlott a nő ügyekben. De a hirtelen kék színben pompázó nyaka olyan hívogató volt, hogy előbb csak a tekintetem tévedt rá, majd szinte azon nyomban a szám is követte, hogy finom csókokkal boríthassam be a gyönyörű szép bőrét, félresöpörve onnan a vörös hajzuhatag kósza tincseit.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Pént. Aug. 17, 2018 10:07 am



Érdekes módon, mikor arról fantáziáltam, hogy úgymond közelebbről megismerem Pottert, soha nem úgy képzeltem el, hogy kék leszek, legalább annyira kék, mint ő, és éppen a hetedéves fiúháló kevéssé meghitt magányát fogjuk élvezni. Oké, el tudnék képzelni valami romantikusabbat, de azt hiszem, mindig is inkább spontán voltam, mint romantikus.

Azután megérzem Harry száját a nyakamon, és huss, az összes értelmes gondolat egy Tűzvillám sebességével hagyja el az agyamat, nem akarok mást, ebben a teljesen értelem nélküli állapotban, csak hogy sose hagyja abba, és főleg sose engedjen el, maradjunk így, na jó, talán kevesebb ruhában, az sokkal kényelmesebb, de a lényeg, hogy igazán maradjunk így, talán életünk végéig, hadd ne kelljen mással töltenem a napjaimat, minthogy a hajába túrok, remegő jobbom végigzongorázik a hátán, ez valami új, egészen új, de nem mondhatnám, hogy nem számítottam rá. Halk sóhajnál több úgyse hagyja el most a számat, egyszerre hoz zavarba, amerre a dolgok tendálnak, és késztetést érzek arra a vihorászásra, amiért a Harry körül sündörgő lányokat mindig annyira elítéltem.

- Harry - kezdek bele, vagy legalábbis beszélni kezdek, anélkül, hogy átgondolhatnám, mit mondok, és a nevének egészen más íze van a számban, egészen másnak tűnik most minden, amiről azt hittem, ismerem. - Egy kicsit félek, hogy valaki más is feljön valamiért - ismerem be végül, valószínűleg fülig vörösen, egy griffendéles nem szokott félni, mi bátrak vagyunk és valószínűleg emiatt egy csomó olyan dolgot megteszünk, ami mások előtt ostobaságnak tűnik. Legszívesebben az ágykeretbe verném a fejem, amiért ilyet mondok, éppen most, amikor semmi más vágyam nincs, csak még többet, még jobban érezni őbelőle, de egy hang a fejemben, ami kísértetiesen idézi Hermionét, átvette az irányítást. Meggondolatlanok vagytok.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Vas. Aug. 19, 2018 9:02 pm



A gyönyörű bőrét csókoltam, minek hatására egyik kezével a hajamba túrt, a másikkal pedig a hátamon simított végig. Az érintésétől totál libabőrös lettem, és úgy éreztem magam, mintha egy csodás álomba kerültem volna, ami reményeim szerint sosem ér majd véget. Ez a helyzet, ez az érzés, minden teljesen új volt. Ginny ilyen mértékű közelsége elvette az eszemet, csak rá tudtam gondolni. Pontosabban csak rá akartam. Ezernyi kérdés, bizonytalankodás és talán még félelem is próbált betódulni az agyamba, de mind ki akartam rekeszteni őket, hogy az ágyamban fekvő vörös hajú szépségre koncentrálhassak. Az okklumenciában ugyan nem jeleskedtem, de ezeket a negatív gondolatokat mégis sikerült elzárnom. Úgy tűnt, hogy ő is hajlandó szimplán csak sodródni a hirtelen ránk tört események sorozatával, ám mégis engedett a közénk férkőzni akaró józanságnak. Talán jobb volt így. Ennek így kell lennie, és én képtelen lettem volna kimondani, és tőlem nem is hatott volna olyan logikusnak, mint tőle.
A nevemet hallottam a szájából, majd azt a gondolatmenetet, ami bennem is felmerült, hogy talán valaki feljön a szobába és itt találhat minket ebben a félreérthetetlen helyzetben. Ginny-nek egyébként sem szabadna itt lennie, nekem pedig nem szabadna őt ide hoznom, szóval sehogy sem jöhetnénk ki jól ebből a dologból. Ki tudja, hogy ki hogy reagálna, de leginkább Ron kiakadására nem lettem volna kíváncsi. Szörnyen félelmetes tudott lenni, mikor a húgáról volt szó. Szerintem rosszabb lett volna, mint odaállni Voldemort elé és hagyni, hogy rám küldje a gyilkos átkot. Egy gyors és fájdalommentes Avada Kedavra kellemesebb módja a halálnak, mint ha a vérben forgó szemű Ron puszta kézzel tépi le a fejemet. Ez a kép aztán hamar észhez térített.
-I... igen... igazad van. -bólintottam rá hozzá hasonló vörösséggel, már ahol nem kék színben pompáztam a karamellának hála.
-Ne haragudj. -küldtem felé egy erőtlen, bocsánatkérő mosolyt, majd mellé heveredtem az ágyra, biztosabb területen tudva magam, távol a kísértéstől.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Szer. Aug. 22, 2018 11:19 am



Lezárt szemekkel hagyom, hogy Harry legördüljön rólam, egy elégedetlen hang olyan szavakkal vádol, amiknek a feléért anya már elnáspángolt volna fakanállal. De nem baj, még semmi sem baj igazán, még győzködöm magam, hogy helyesen tettem, és egy nap majd mindketten hálásak leszünk ezért. Nem tartottam magam sosem romantikusnak, abban viszont biztos vagyok, hogy ennek nem szabad így megtörténnie - nem szabad csak úgy átsuhannia rajtunk, még akkor sem, ha ebben a percben semmi másra nem vágyom. Sóhajtok, felé fordulok, és a fejemet a mellkasára hajtva megpróbálok olyan szavakat levadászni a fejemben, amik valahogy enyhíthetnék ezt a szituációt.

- Figyelj - kezdek hozzá végül, tőlem meglepő komolysággal. - Egyszerűen csak semmi kedvem Ronnak magyarázkodni. Átrágtam már ezt a dolgot magamban néhányszor, és sem otthon, sem itt, szóval... lejátszottam fejben minden lehetséges kombinációját az eseményeknek, komolyan, még azt is, hogy Percy és Francica bekeringőznek a szobámba, miközben mi - szóval - - ideges nevetgéléssel próbálok tompítani, mintha számítana. - Azután eszembe jutott, hogy te a csapat kapitányaként használhatod a prefektusi fürdőt, meg minden, de ott meg Hermione szerint van valami vízityúk a falon - sóhajtok egyet, mintha a felgyülemlett feszültség egy szelepen keresztül távozna a mellkasomból. - Ha van ötleted, ne kím... - Úgy harapok rá a szó végére, mintha kertitörpe lennék a hagyományos, tavaszi törpementesítés idején, lépteket hallok a folyosóról.

- Baszki - tömören összegzem a gondolataimat, mielőtt átvetődnék az ágyon, Harry köpenyéért. - Majd folytatjuk. Aztán jót ne halljak rólad! - rákacsintok, mielőtt eltűnnék a köpeny alatt, bár nehezen megy, mert közben az ágyról is le kell kászálódnom. Mire kinyílik az ajtó, és felbukkan a túloldalon Dean és Seamus, már a falnál ácsorgok, készen arra, hogy bármelyik pillanatban kislisszoljak mögöttük a folyosóra. Még hallom a megdöbbent kérdést, csá, Harry, mi a fene történt veled?, és el kell fojtanom a nevetésemet. Ha azt tudnátok, srácok, ha tudnátok. Minden gond nélkül meglépek, de a biztonság kedvéért még magamon tartom a köpenyt, amíg vissza nem érek a hatodéves lányhálóba.

[fergeteges volt, köszönöm. ne haragudj a zárásért, hirtelen ötlet volt.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   Szer. Aug. 22, 2018 10:04 pm



Ginny-nek teljes mértékben igaza volt, hogy uralkodnunk kell magunkon, bármilyen nehéz is, elvégre ne felejtsük el, hogy a Roxfortban vagyunk, ráadásul a fiúk hálókörletében. Bárki ránk nyithat, bármikor lebukhatunk, és akkor nem csak annak a veszélye fenyeget minket, hogy büntetést kapunk vagy talán kicsaphatnak, hanem, hogy a hír eljut Ronhoz, Ginny szüleihez, és talán mindkettőnkben alaposan csalódnak a meggondolatlanságunk miatt, hogy épp egy ilyen nyilvánosnak is bőven beillő helyet sikerült kiválasztanunk.
Egyetértésem jeléül mellé gurultam az ágyra, majd magamhoz húztam őt, hogy a fejét a mellkasomra hajthassa. Magyarázkodni kezdett, hogy nem akar Ron miatt kellemetlen perceket, ráadásul már gondolkodott ezen a dolgon, de se náluk az Odúban, se itt nem igazán megoldható, hogy úgy igazán kettesben maradhassunk.
-Hidd el, én se szeretném, ha bárki ránk törhetne, pláne Ron... -igyekeztem nyugodt hangon beszélni, hogy még véletlenül se érezhesse azt, hogy bármi miatt is neheztelnem kellene rá, elvégre erről szó sincs. Sokáig azonban nem folytathattuk ezt a megkezdett beszélgetést, ugyanis odakintről léptek zaja hallatszott. Ginny párducokat megszégyenítő mozdulattal és gyorsasággal vetődött le az ágyról, hogy aztán a láthatatlanná tévő köpeny alá rejtőzhessen, így már csak egy lemondó sóhajt engedve meg magamnak sejthettem az útvonalat, amin haladt. Dean és Seamus léptek be az ajtón, én pedig magamban ezerszer is elátkoztam őket, miközben a csukódó ajtóra szegeztem a tekintetem. Biztosra vettem, hogy a megjelenésük egyben Ginny eltűnését jelentette a helyiségből. Alig fogtam fel a hozzám intézett kérdésüket, hogy mi történt velem, mire reflexből a hajamat kezdtem el lesimítgatni, és csak idővel esett le, hogy biztosan a kékítő karamella hatására célozhattak.
-Kékítő karamella... -motyogtam elvarázsoltan, miközben gépies mozdulattal nyújtottam feléjük az édesség papírját, hogy maguk is szemügyre vehessék a bűnöst. Engem hidegen hagyott a cukorka gondolata, csak Ginny járt a fejemben...

[köszönöm, imádtam! <3 ]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: better than firewhiskey   

Vissza az elejére Go down
 
better than firewhiskey
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: VII. emelet :: Griffendél klubhelyisége-
Ugrás: