harry potter frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 some legends are told

Go down 
SzerzőÜzenet
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: some legends are told   Kedd Júl. 17, 2018 7:11 pm



Az ebédre hívó csengetésbe még mindig beleremegnek a 7-es számú üvegház ablakai, azután lábak dobogása tölti meg a máskor növények halk dudorászásával teli épületet, és bár nem vagyok kifejezetten lassú, az utolsók közt dobom vissza a dobozba a földtől ragacsos kesztyűt, hogy beálljak a sor végére. Ami azt illeti, elég éhes vagyok, de a kora szeptemberi melegben inkább csak egy nagy pohár sütőtöklére vágyom, jól lehűtve, szívószállal, meg olyan vicces ernyővel, hogy elszórakozhassak ivás közben. Szinte abnormális ez az időjárás Skóciában, még anya szerint is, aki a tegnapi levelében részletesen elmesélte, milyen sorsra jutottak a kiszáradás peremére sodródott petúniái, nem is beszélve a hatalmas görögdinnyéről, ami a gyümölcsös nagyobb részét elfoglalja otthon, és ami most furcsa, záptojásszerű szagot kezdett árasztani. Anya, ha egyszer írni kezd, lelőhetetlen, és valami okból úgy gondolja, hogy én, az egyetlen lánya, több érdeklődést mutatok a háztartástan mágia felé, mint a maradék hat gyermeke.

Lassú, poroszkálós léptekkel mászom fel a főbejárathoz vezető lépcsőn, bár legszívesebben a tóhoz mennék, lerúgnám a cipőmet, a zoknimmal együtt, és vízbe mártanám a lábaimat. Nyári hangulatom van, mióta csak visszatértünk, és ennek nem csupán a bolond időjárás az oka. Valami sokkal izgalmasabb fűt belülről, mióta eljöttünk otthonról, és nem kell attól félnem, hogy Harry piszkos csínyek áldozatává válik, ha nyílt színen megcsókolom. A bátyáim öthatod részének távollétében Ron nem sokat tehet ellene, mi több, talán elfogadnia is könnyebb így.
Percekig észre sem veszem az erdő szélén poroszkáló kutyát, de mikor végre megállapodik rajta a tekintetem, széles vigyorra húzom a számat. Futólépésben indulok meg Sirius felé, hogy mire mellé érek, letérdelve megvakargassam a füle tövét.
- Szia - mosolygok rá, mielőtt felegyenesednék. - Ugye tudod, hogy neked Dumbledore barátjaként valószínűleg soha többet nem kell kutyaként belopakodnod ide?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Kedd Júl. 17, 2018 9:18 pm



Úgy döntöttem, hogy látogatóba jövök Harry-hez, mert a legelső találkozásunk alkalmával igencsak sikerült elrohannom, mint akinek nem volt ki mind a négy kereke. És talán tényleg nem... Lara és Remus gondolata teljesen lekötötték a figyelmemet. Viszont szerettem volna pár dolgot megbeszélni vele, de nem várhattam el tőle, hogy minden alkalommal Roxmortsba jöjjön. Úgy láttam a legjobbnak, ha magam osonok be a Roxfortba, a Tiltott Rengeteg felől közelítve, így kevesebb feltűnést keltek. Ha sokat látnak, majd azt gondolják, hogy Hagrid új kutyája vagyok, ő pedig biztos szívesen falaz majd nekem, elvégre korábban én is tettem érte dolgokat, nem beszélve a közös szenvedélyünkről. Megbűvölt motorok!
Még épp csak, hogy belemelegedtem volna az ólálkodásba, mikor a jelek szerint sikerült is lebuknom. Csak imádkozhattam, hogy ne Coliander vagy még rosszabb esetben Piton legyen az. Valaki gyors léptekkel iramodott meg felém, én pedig várakozva figyeltem a közeledő alakot. Elszaladhattam volna, egyenesen be az erdőbe, de mégis annyira ismerősnek tűnt, hogy inkább kivártam, míg teljesen kezdett körvonalazódni. Aztán felismerni véltem a vörös üstök gazdáját. Ginny Weasley, a lány akiért Harry odáig van. Csak csendben figyeltem, ahogy mellém térdelt és a fülem tövét vakargatta, állatias ösztönöktől vezérelve lógatva ki a nyelvemet tőle. Aztán az animágus lét örökös kettőssége. Megfeledkezve kutya mivoltomról, viszonzásul köszönteni akartam a mosolygós lányt, de emberi hang helyett egy lelkes vakkantás hagyta el a számat. Ja igen... Jobb híján csak barátságosan csóváltam a farkamat, mikor felvilágosított, hogy Dumbledore barátjaként nem kell kutyaként belopakodnom ide, hanem mondhatni szívesen látnak. A szavait hallva és a kettőnk közti kommunikációt megkönnyítve, visszavettem az emberi alakomat.
-Szia! -szólaltam meg végül, a nyakamat ropogtatva. Ilyenkor mindig kutyául érzem magam.
-Megszokás lett nálam ez a kutyásdi. Mindig az van bennem, hogy elkapnak és bezárnak, ha csak úgy Sirius Black-ként sétálok be, pedig nem te vagy az első, aki rám szólt már emiatt. -küldtem felé egy bocsánatkérő mosolyt.
-Örülök, hogy látlak Ginny, annak pedig különösen, hogy jól vagy. -vele még nem sikerült azóta találkoznom, hogy nem haltam meg, Voldemort pedig újfent elbukott.
-Igazság szerint Harry-hez jöttem. Nem tudod véletlenül, hogy merre lehet? -avattam be aztán az itt létem okába.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Kedd Júl. 17, 2018 10:02 pm



Mikor Sirius átváltozik, széles vigyorral ölelem át. Végtelenül hálás vagyok, mert túlélte, mert láthatom, mert itt van - elmondhatatlanul sokat jelent Harrynek már pusztán az, hogy életben van, hát még az, hogy itt járkál az iskola környékén. Látom rajta valahányszor a keresztapjáról beszél, olyan remény ül a tekintetében, amihez foghatót sosem láttam, amikor a Dursleyéknél töltött nyári hetek után eljött hozzánk, az Odúba.
- Harry elmesélte, mi történt veled - kezdek bele a magyarázatba, miután eleresztem Siriust, vigyázva, nehogy megfojtsam a kitörő örömben, mert azt hiszem, Harry nem tapsolna örömében, ha az acélos, elpusztíthatatlan keresztapját megfojtanám puszta szeretetből. - Elképesztő ez az egész! Ha nem ő mondja, el se hinném. Hogy sikerült visszatalálnod?

Rengeteg kérdés van még bennem, ami válaszra vár, de azt hiszem, a legtöbbet nem most fogom feltenni. Egyébként is fáradt lehet, vagy legalábbis beletelhet némi időbe, mire újra hozzászokik a közelségünkhöz, nem szeretnék túlságosan követelődző lenni vele. Persze, nem lep meg, hogy tulajdonképpen Harryhez jött. - Nem tudom, milyen órája volt most, de ebéd van a nagyteremben, oda biztosan benéz majd - spekulálok, de talán nem járok rossz úton. Az ebéd kulcsfontosságú része a napnak, főleg az iskolában, ahol mindig minden olyan finom, és bőséges. - Ha gondolod, gyere be velem. Vagy keressem meg neked Harryt? - hunyorogva rámosolygok, mintha az ilyesmi olyan könnyű lenne.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Szer. Júl. 18, 2018 12:25 pm



Ginny hirtelen ölelési rohama meglepett egy pillanatra, de aztán én is magamhoz szorítottam őt. Boldogsággal töltött el, hogy Arthur és Molly lánya is ennyire képes örülni nekem, pedig vele kevesebbet beszéltem, mint a többiekkel, de ez nem jelentette azt, hogy ne kedvelném őt, sőt! Ráadásul aki Harry-nek fontos, az nálam is dobogós helyet foglal el a szívemben.
Érdeklődve hallgattam, mikor arról beszélt, hogy Harry mesélt neki a velem történtekről. Mikor azt ecsetelte, hogy mennyire abszurd ez az egész, és ha nem tőle hallja, akkor bizony el se hitte volna, csak bőszen bólogattam a szavai hallatán.
-Először még én magam sem hittem el. -vakartam meg a tarkómat nevetve, majd a tekintetem kissé elkomorult, mikor az érdekelte, hogy sikerült visszatalálnom.
-Hát... nem volt egyszerű, párszor megfordult a fejemben, hogy talán nem is sikerül majd. A varázserőm szinte teljesen elhagyott, így arra nem támaszkodhattam, hoppanálni képtelen voltam, pedig az lett volna a legegyszerűbb. A maradék energiáimat így inkább a kutya alakom fenntartására használtam, úgy gyorsabban tudtam haladni, mint emberként, és jobban beleolvadtam a környezetembe, mint valami lecsúszott hajléktalanként, aki furcsa szavakkal dobálózik. Egy árva knút sem volt nálam, de a muglik világában nem sokra mentem volna vele egyébként sem. Így maradt a térképek, táblák és a suttogások követése. Néha fellógtam egy-egy vonatra kóbor kutyaként, de nem mindig tudtam kicselezni a muglikat. Mindig elcsíptem egy-egy közénk való beszélgetését, Voldemort másoknál is felkapott téma volt, ezekre pedig alapozhattam. Bár minden egyes nap rettegtem a rossz hírektől, sosem tudtam, hogy mi csupán légből kapott pletyka és mi a valóság. Aggódtam értetek. Páran azt terjesztették, hogy Harry meghalt. Ugyanezt hallottam Remus és Tonks kapcsán is, de szerencsére ők jól vannak. Oh, igen... részvétem a bátyád miatt! Remek srác volt. -küldtem felé egy halvány mosolyt együttérzésképp. Biztosan tele volt náluk a padlás az efféle "jókívánságokkal", de az enyémről tudhatta, hogy szívből jön és nem csak üres szavak.
Hálás voltam neki, amiért újra Harry-re terelődött a szó, és felajánlotta, hogy segít őt megtalálni, bár remélhetőleg a Nagyterem körül tekereghet, ugyanis ebédhez készülődnek.
-Szívesen veled tartok, ha nem vagyok a terhedre. -kaptam rögtön az alkalmon, mostanában a szokottnál is jobban kedveltem mások társaságát, egyedül pedig nem szívesen bóklásztam volna az iskola területén.
-Te most hányadik évedet is taposod a jó öreg Roxfortban? Ne haragudj, de teljesen időzavarban vagyok mostanában. -jegyeztem meg egy bocsánatkérő mosoly társaságában.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Csüt. Júl. 19, 2018 1:13 pm



Érdeklődve hallgatom Siriust, az arcom csupa döbbent öröm, azt hiszem, még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy újra köztünk van, és legszívesebben még percekig csüngnék a nyakában, de nem szeretném az eddiginél is jobban magunkra vonni a figyelmet. De attól még szabályosan iszom Sirius szavait a csodálatos, hihetetlen megmeneküléséről, és az útjáról, amivel visszatekergett Harryhez, és hozzánk. Felidéződnek bennem apa anekdotái Siriusról, amelyeket gondosan lelakatolva elzárt egy ismeretlen polcra azokban az években, amikor még biztosnak látszott Sirius bűnrészessége Harry szüleinek halálában - mikor ugyanis apa számára nyilvánvalóvá vált a valóság, ömleni kezdtek belőle a szavak. Mindannyiunkat lenyűgöztek azok a történetek, még talán a mindig rigorózusan szabálytisztelő Percyt is.

- Elképesztő vagy! - nézek rá széles, hitetlenkedő mosollyal. - Nagyon, nagyon örülök, hogy sikerült visszatalálnod, és ami Fredet illeti... - halkan felsóhajtok, az arcom egy pillanatra elkomorul, még mindig fáj, valahol lüktet bent ez a seb, de idővel ez is be fog hegedni, anya legalábbis ezzel biztat minket. Beheged, és már csak az marad, ami Fredet életében annyira különlegessé tette, a nevetés és az öröm. - Sajnálom, hogy nem lehettél ott a temetésén. - Jelen helyzetben nem tudok ennél többet mondani, pedig megpróbálom, de érzem, ahogy az állam megfeszül a visszatartott könnyektől, így inkább csak élesen beszívom a levegőt, és hátravetem a hajamat. Nincs semmi baj.

- Ne mondj már ilyeneket, egyáltalán nem vagy a terhemre - mosolygok fel azután Siriusra, igyekezve úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, és elindulok az iskola hatalmas, kétszárnyú ajtaját megcélozva, a domboldalon. - Hatodéves vagyok, újra. A tavalyi évet érvénytelennek tekintik a tanárok, mert hát - tudod, nem igazán úgy mentek a dolgok, ahogyan kellett volna, a halálfalókkal a nyakunkon.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Csüt. Júl. 19, 2018 4:38 pm



-Elképesztő? -kérdeztem vissza hitetlenül nevetve. Jó is lenne.
-Hagrid meztelencsigái is földhöz vágnának. -forgattam meg a szemeimet színpadiasan. A varázserőm valahol a nulla és a mínusz kétmillió között stagnált, ami elég lehangoló volt, de szerencsére Coliander már dolgozott az ügyön és folyamatosan életerő elixírrel és hasonló kotyvalékokkal bombázott. Az egyiknek förtelmesebb íze volt, mint a másiknak, de azért éreztem a különbséget a kezdeti állapotomhoz képest, ami egy cseppet feledtette azoknak az okádék löttyöknek az aromáját.
-Én is örülök, hogy újra köztetek lehetek. -értettem egyet vele, majd Fredre tereltem a szót. Nem akartam feltépni a sebeit a testvére elvesztésének felemlegetésével, de ki akartam fejezni az együttérzésemet a veszteségével kapcsolatban. Csak bólintottam, mikor a temetésről beszélt, amin nem lehettem ott. Ez nem rendjén való, hogy szülők a gyermekeiket temetik, hogy ilyen fiatal varázslók és boszorkányok hullnak el. De talán a rémuralomnak vége és hosszú békeidő köszönt majd be.
Abban maradtunk aztán Ginny-vel, hogy együtt keressük meg Harry-t, aki valószínűleg a nagyterem környékén csámboroghat, elvégre ebédidő van és csak odahajtja majd a korgó gyomra. Amíg az iskola irányába tartottunk, rá kelett kérdeznem nála, hogy jelenleg melyik évfolyamba is jár, mert már teljesen időzavarban voltam. Elvégre Harry-éknek is ki kellett volna már maradniuk, ha jól számoltam, és jól számoltam. Weasleyék egyetlen leánya aztán volt olyan jó és beavatott a rejtély megoldásába. Ő most újra hatodéves, mert a tavalyi évet érvénytelenítették, ugyanis a halálfalókkal a nyakukon nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna.
-Plusz egy Roxfortos év? Hát... nem is tudom, hogy ajándék vagy büntetés. -gondolkodtam el rajta.
-Szerettem ide járni, meg mernék rá esküdni, hogy ezek az éveim voltak a legszebbek. Annyit ökörködtünk. De a tanórák... na az biztos, hogy nem hiányoznak! -hát leginkább csak a barátaim miatt élveztem annyira az iskolát, és sokkal jobban szerettem itt lenni, mint a családommal. Persze aztán hamar kitagadtak, így főleg Potteréknél csöveztem. A tanulás viszont a halálom volt. Soha nem volt célom, hogy iskolaelső vagy bármi hasonló legyek. A minimum legyen meg, a többi nem számít. Az életben úgyis a tapasztalat számít.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Vas. Júl. 22, 2018 11:11 pm



Úgy tűnik, jobb, ha nem ellenkezem, mikor Sirius önmagát Hagrid meztelencsigáihoz hasonlítja - azokat a gusztustalan dögöket évek verejtékes munkájával sikerült kiskutya méretűre hizlalnunk, nem is beszélve a salátamennyiségről, amit elfogyasztottak, miközben mi a nyálkájuktól okozott égési sérülésektől szenvedtünk. Hagrid altatót dúdolt azoknak a szörnyetegeknek, mikor egyszer lent jártam nála, és a jelenettől egyszerre hatódtam könnyekig, és fordult fel a gyomrom. Még az emlékre is kiráz a hideg, így igyekszem minden figyelmemet ismét Sirius felé fordítani, aki teljes joggal becsüli le a saját teljesítményét, ha éppen ehhez van kedve, de egyetérteni attól még nem fogok.

- Hát, szerintem most ez inkább ajándék - mosolygok rá, mielőtt a hajamat egy, a csuklómon tartott hajgumival, összekötném csálé lófarokba a nyakam fölött. - Tavaly elég gáz volt. Sehol semmi normális anyag, csak a kínzás és a rettegés. Dumbledore Seregét át kellett neveznünk Déli Süteményezésre, hogy ne fogjanak gyanút, de persze így is elég gyanúsak voltunk, ahogy minden éjszaka kimerészkedtünk a Szükség Szobájába, és védekezőbűbájokat, meg ellenátkokat tanultunk. - Egy pillanatra árulkodóan megborzongok. - Mondjuk, az tuti, hogy ha valaki egy főbenjárót akar rád szórni, azzal szemben nagyjából semmire sem mész ezekkel, de elterelésnek jó. Nagyon erős pajzsbűbájokat kellett létrehoznunk, puszta szükségből, mert az ember nem ülhet úgy végig minden sötét varázslatok órát, mert ott már nem volt szó kivédésről, hogy tudja, ma is meg kell kínoznia valakit, vagy őt kínozzák meg. - Vállat vonok, mintha ez az egész természetes lenne, pedig nem az, rohadtul nem az. És biztos vagyok abban, hogy a tavalyi évre mindannyian emlékezni fogunk halálunk napjáig, akik átmentünk rajta. Teljesen érthető reakció volt a részünkről testületileg bevonulni a Szükség Szobájába.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Kedd Júl. 24, 2018 6:31 am



Ginny elmesélte, hogy újra a hatodik évet kell taposnia a Roxfortban, ugyanis a tavalyi halálfalós tanévet érvénytelenítették. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy ennek az extra diák időnek örülniük kellene, vagy inkább büntetésként tekinteni rá. Elmondtam neki, hogy én nagyon szerettem ide járni, a legjobb éveim voltak, de valahogy mégsem tartozna a kedvenc elfoglaltságaim közé, hogy a kelleténél tovább vegyek részt a tanórákon, azok valahogy nem szórakoztattak annyira, mint az, ha a barátaimmal lóghattam.
Ő személy szerint azon a véleményen volt, hogy erre most inkább ajándékként kell tekinteni, bízva abban, hogy némileg halványítja majd az elszenvedett sérelmeket. A tavalyi évük nem volt a legkellemesebb, semmi értelmeset nem tanítottak nekik, nem lengte körül más az iskolát, mint a kínzás és a rettegés. Borzalmas volt még csak belegondolni is, hogy ezeknek a szerencsétlen gyerekeknek min kellett már ilyen fiatalon keresztülmenniük, és ennek ellenére is képesek voltak megacélozni magukat. Dumbledore Serege nem adta fel, csupán Déli Süteményezésnek voltak kénytelenek átkeresztelni magukat elterelés gyanánt. Éjszakánként pedig a Szükség szobájába osontak, hogy védekezni és ellentámadni tanuljanak egymástól. Igazi felhőtlen diákkor. Borzalmas képet festett az egész. Kétségbeesett, rettegő, megtört kölykök, akik közül már csak egy maréknyiban élt a hit. Elborzadva hallgattam, hogy nagyon erős pajzsbűbájokra volt szükségük, mert a Sötét Varázslatok Kivédése óra már nem a kivédésről szólt, hanem arról, hogy ők kínoznak meg valakit, vagy épp ők lesznek a szenvedő áldozatok. Ettől rajtam volt a sor, hogy elborzadjak, dühödten szorítottam ökölbe az ujjaimat.
-Mindig azt mondják, hogy ami nem öl meg, az megerősít. De ez! Ez túl megy minden határon, ilyet senkinek sem szabadna átélnie. -állapítottam meg felháborodva.
-Ez egy komoly túlélési próba lett volna bárkinek. Ti vagytok az igazi hősök, hogy ezt kiálltátok és ennek ellenére is sokan visszatértetek. Nem lehet túl kellemes itt, hogy nektek ezek a falak már nem a biztonságot és a felhőtlenséget jelentik. Főleg Dumbledore nélkül. -ráztam meg a fejemet. Még mindig nehezemre esett elhinni, hogy az öreg már nincs többé, ő nem hagyta volna, hogy ilyesmi megtörténjen a Roxfortban. Igyekeztem inkább terelni a szót. Ahogy én nem szerettem az Azkabanról és hasonlókról beszélni, feltételeztem, hogy neki sem ez lehet épp a kedvenc témája.
-Az utolsó évek már elég döntőek. -szólaltam meg végül.
-Tudod már, hogy milyen úton akarsz majd tovább indulni, ha itt végeztél? -érdeklődtem nála. Elvégre azok alapján, amiket véghez vittek, ahogy harcoltak és kitartottak, megcélozhatnák az aurori pályát.
-Harry-től úgy hallottam, hogy igazán remek vagy a kviddicsben. -toldottam hozzá még ezt a nem is olyan apróságot egy mosoly kíséretében.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Szer. Júl. 25, 2018 11:07 pm



Örömmel veszem, mikor Sirius témát vált, mert már nem igazán szeretnék az elmúlt évről beszélni, túl sok a seb, ami éppen csak behegedt, még ha begyógyulni sosem fog, a viszketést valószínűleg életem végéig érezni fogom, és vannak percek, amikor nagyon fáj, de most nem akarok ilyen dolgokon rágódni, főleg nem, amikor Sirius a jövőről kezd kérdezősködni, én pedig széles, boldog mosolyt villantok rá, amikor szóba hozza, milyen jól kviddicsezem, és hogy ezt egyenesen Harrytől hallotta.
- Ó, az ő véleményére adhatsz - vigyorgok tovább, miközben folytatom a utat a dombon felfelé. - A múltkor versenyeztünk egyet, tudod, csak szórakozás volt, és hát, egy kicsit laposra vertem őt. - Megpróbálom olyan hangsúlyba kényszeríteni a szavaimat, ami legalább egy minimális megbánást feltételez. Harry már hozzászokott az ugratáshoz, jó lesz, ha Sirius is felveszi a tempót, ez az élet íze, még azoknak a szájában is, akik hihetetlen módon feltámadtak.

- De ami a jövőt illeti, elég tanácstalan vagyok. Szeretem a kviddicset, de anya biztosan szívrohamot kapna, ha előállnék azzal az ötlettel, hogy sportoló leszek. "De mihez kezdenél utána, nem leszel örökké ilyen fiatal, és mi lesz, ha megsérülsz, blablabla" - utánzom anya örökké túlaggódó hangját, majd lemondóan felsóhajtok. - Szóval nem tudom. És értem, ezek fontos érvek, nem ülhet az ember örökké a seprűn. És szeretnék valami maradandót alkotni, érted ezt? Tizenhét évesen ilyesmiken töröm a fejem. A tizenhét éves éned biztosan kiröhögne.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Szomb. Júl. 28, 2018 8:59 pm



Elégedetten vigyorogtam, mikor Ginny beavatott, hogy múltkor versenyeztek Harry-vel és laposra verte őt, így nyugodtan adjak a szavára, mikor a lány kviddics tudását fényezi nekem.
-Így már értem, hogy miért zengett ódákat rólad. -elvégre, ha becsmérelné a tudását, azzal a sajátját is a sárba tiporná. Persze tudom, hogy nem erről volt szó, Ginny biztosan valóban jó játékos, aki kiválóan bánik a seprűvel, és nem mellesleg Harry odáig van érte, és most, hogy így beszélünk, nem is csodálom. Belevaló egy csaj, akinek humora is van.
Azt azonban nem igazán tudta megmondani, hogy mihez akar majd kezdeni, ha végez az iskolával. Szereti a kviddicset, de Molly szerint a sportból nem lehet egy életen át profitálni, az ember megöregszik, lesérül, és akkor is kell egy "normális" szakma, amiből meg lehet élni. Hozzátette a saját véleményét is, hogy szeretne valami maradandót alkotni. Saját magán is meglepődött, hogy tizenhét évesen ezen töri a fejét, és hogy az én ennyi idős énem biztosan kinevetné.
-Hát... az én tizenhét éves énem nem biztos, hogy nyilatkozni szeretne. Mármint tizenhat voltam, mikor elegem lett, anyám kiátkozott, én pedig elszöktem otthonról, és James Potter szüleinél laktam. Tizenhét évesen azonnal vettem magamnak egy saját házat, akkor végre hozzáférhettem Alphard bácsikám nagy kupac aranyához, amit rám hagyott, illetve nagykorú varázslóként megtehettem, hogy a saját lábamra álljak. -magyaráztam neki.
-Ráadásul akkoriban sokkal jobban lekötött az, hogy a barátaimmal lógjak, egy lány után loholjak, és mindenféle őrültséget csináljak, gondolván, hogy egyszer élünk, és lám az én esetemben nem teljesen igaz. -vakartam meg a tarkómat elgondolkozva.
-Neked kell tudnod, hogy mi az álmod és meg kell valósítanod, különben bánni fogod. Te éled a saját életedet, nem mások. Ha valamit elszúrsz, csakis a te bajod lesz, de legalább tükörbe tudsz majd nézni és nem pedig valami aktakukac leszel, aki sóhajtozva nézi a kviddics meccseket azon ábrándozva, hogy ő is repkedhetne ott. Nem hiszem, hogy a seprűn lovagolva arra vágynál, hogy bárcsak bezárnának egy irodába unalmas pergamenekkel. -fejtettem ki a véleményedet.
-Édesanyádnak igaza van, hogy félt téged és a legjobbat akarja neked, de attól még Molly túl aggódja ezeket, pedig minden tiszteletem az övé. A testvéreid ötletében sem hitt, mégis sikerre vitték a varázsvicc boltjukat. A kviddics sem teljesen halott ügy, ha nem teljesen szűklátókörű az ember. Utána még mindig lehet belőled edző, sportriporter vagy hasonló. De távol álljon tőlem, hogy bármerre is terelgetni akarjalak. -küldtem felé egy halvány mosolyt, de azt akartam, hogy egy máshogy gondolkodó felnőtt álláspontját is hallja. Bár rám mindig is úgy tekintettek, mint valami ördögfajzatra, aki nem tud viselkedni, indulatos, forrófejű, megkísérti az ártatlan kölyköket, hogy a rosszba vigyem őket. Hányszor próbáltak meg távol tartani Harry-től, a tulajdon keresztfiamtól, nehogy James-t akarjak csinálni belőle, holott mindössze annyi volt a bűnöm, hogy nem gyerekként akartam bánni vele, hanem mint érett emberi lénnyel, akinek önálló gondolatai és akarata van.
-De ha már Molly így szóba került... -kezdtem bele bizonytalanul.
-A Grimmauld téri Black házba szeretném, ha Lupin és Tonks beköltöznének a kisfiukkal. De ahhoz újra otthonossá kellene tenni. Szerinted benne lenne egy újabb nagytakarításban? Tonks nem túl jó benne, én pedig... még annyira sem. -hallattam a szokásos ugatós nevetésemet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   

Vissza az elejére Go down
 
some legends are told
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: Üvegházak-
Ugrás: