Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 some legends are told

Go down 
SzerzőÜzenet
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: some legends are told   Kedd Júl. 17, 2018 7:11 pm



Az ebédre hívó csengetésbe még mindig beleremegnek a 7-es számú üvegház ablakai, azután lábak dobogása tölti meg a máskor növények halk dudorászásával teli épületet, és bár nem vagyok kifejezetten lassú, az utolsók közt dobom vissza a dobozba a földtől ragacsos kesztyűt, hogy beálljak a sor végére. Ami azt illeti, elég éhes vagyok, de a kora szeptemberi melegben inkább csak egy nagy pohár sütőtöklére vágyom, jól lehűtve, szívószállal, meg olyan vicces ernyővel, hogy elszórakozhassak ivás közben. Szinte abnormális ez az időjárás Skóciában, még anya szerint is, aki a tegnapi levelében részletesen elmesélte, milyen sorsra jutottak a kiszáradás peremére sodródott petúniái, nem is beszélve a hatalmas görögdinnyéről, ami a gyümölcsös nagyobb részét elfoglalja otthon, és ami most furcsa, záptojásszerű szagot kezdett árasztani. Anya, ha egyszer írni kezd, lelőhetetlen, és valami okból úgy gondolja, hogy én, az egyetlen lánya, több érdeklődést mutatok a háztartástan mágia felé, mint a maradék hat gyermeke.

Lassú, poroszkálós léptekkel mászom fel a főbejárathoz vezető lépcsőn, bár legszívesebben a tóhoz mennék, lerúgnám a cipőmet, a zoknimmal együtt, és vízbe mártanám a lábaimat. Nyári hangulatom van, mióta csak visszatértünk, és ennek nem csupán a bolond időjárás az oka. Valami sokkal izgalmasabb fűt belülről, mióta eljöttünk otthonról, és nem kell attól félnem, hogy Harry piszkos csínyek áldozatává válik, ha nyílt színen megcsókolom. A bátyáim öthatod részének távollétében Ron nem sokat tehet ellene, mi több, talán elfogadnia is könnyebb így.
Percekig észre sem veszem az erdő szélén poroszkáló kutyát, de mikor végre megállapodik rajta a tekintetem, széles vigyorra húzom a számat. Futólépésben indulok meg Sirius felé, hogy mire mellé érek, letérdelve megvakargassam a füle tövét.
- Szia - mosolygok rá, mielőtt felegyenesednék. - Ugye tudod, hogy neked Dumbledore barátjaként valószínűleg soha többet nem kell kutyaként belopakodnod ide?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Kedd Júl. 17, 2018 9:18 pm



Úgy döntöttem, hogy látogatóba jövök Harry-hez, mert a legelső találkozásunk alkalmával igencsak sikerült elrohannom, mint akinek nem volt ki mind a négy kereke. És talán tényleg nem... Lara és Remus gondolata teljesen lekötötték a figyelmemet. Viszont szerettem volna pár dolgot megbeszélni vele, de nem várhattam el tőle, hogy minden alkalommal Roxmortsba jöjjön. Úgy láttam a legjobbnak, ha magam osonok be a Roxfortba, a Tiltott Rengeteg felől közelítve, így kevesebb feltűnést keltek. Ha sokat látnak, majd azt gondolják, hogy Hagrid új kutyája vagyok, ő pedig biztos szívesen falaz majd nekem, elvégre korábban én is tettem érte dolgokat, nem beszélve a közös szenvedélyünkről. Megbűvölt motorok!
Még épp csak, hogy belemelegedtem volna az ólálkodásba, mikor a jelek szerint sikerült is lebuknom. Csak imádkozhattam, hogy ne Coliander vagy még rosszabb esetben Piton legyen az. Valaki gyors léptekkel iramodott meg felém, én pedig várakozva figyeltem a közeledő alakot. Elszaladhattam volna, egyenesen be az erdőbe, de mégis annyira ismerősnek tűnt, hogy inkább kivártam, míg teljesen kezdett körvonalazódni. Aztán felismerni véltem a vörös üstök gazdáját. Ginny Weasley, a lány akiért Harry odáig van. Csak csendben figyeltem, ahogy mellém térdelt és a fülem tövét vakargatta, állatias ösztönöktől vezérelve lógatva ki a nyelvemet tőle. Aztán az animágus lét örökös kettőssége. Megfeledkezve kutya mivoltomról, viszonzásul köszönteni akartam a mosolygós lányt, de emberi hang helyett egy lelkes vakkantás hagyta el a számat. Ja igen... Jobb híján csak barátságosan csóváltam a farkamat, mikor felvilágosított, hogy Dumbledore barátjaként nem kell kutyaként belopakodnom ide, hanem mondhatni szívesen látnak. A szavait hallva és a kettőnk közti kommunikációt megkönnyítve, visszavettem az emberi alakomat.
-Szia! -szólaltam meg végül, a nyakamat ropogtatva. Ilyenkor mindig kutyául érzem magam.
-Megszokás lett nálam ez a kutyásdi. Mindig az van bennem, hogy elkapnak és bezárnak, ha csak úgy Sirius Black-ként sétálok be, pedig nem te vagy az első, aki rám szólt már emiatt. -küldtem felé egy bocsánatkérő mosolyt.
-Örülök, hogy látlak Ginny, annak pedig különösen, hogy jól vagy. -vele még nem sikerült azóta találkoznom, hogy nem haltam meg, Voldemort pedig újfent elbukott.
-Igazság szerint Harry-hez jöttem. Nem tudod véletlenül, hogy merre lehet? -avattam be aztán az itt létem okába.

Vissza az elejére Go down
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Kedd Júl. 17, 2018 10:02 pm



Mikor Sirius átváltozik, széles vigyorral ölelem át. Végtelenül hálás vagyok, mert túlélte, mert láthatom, mert itt van - elmondhatatlanul sokat jelent Harrynek már pusztán az, hogy életben van, hát még az, hogy itt járkál az iskola környékén. Látom rajta valahányszor a keresztapjáról beszél, olyan remény ül a tekintetében, amihez foghatót sosem láttam, amikor a Dursleyéknél töltött nyári hetek után eljött hozzánk, az Odúba.
- Harry elmesélte, mi történt veled - kezdek bele a magyarázatba, miután eleresztem Siriust, vigyázva, nehogy megfojtsam a kitörő örömben, mert azt hiszem, Harry nem tapsolna örömében, ha az acélos, elpusztíthatatlan keresztapját megfojtanám puszta szeretetből. - Elképesztő ez az egész! Ha nem ő mondja, el se hinném. Hogy sikerült visszatalálnod?

Rengeteg kérdés van még bennem, ami válaszra vár, de azt hiszem, a legtöbbet nem most fogom feltenni. Egyébként is fáradt lehet, vagy legalábbis beletelhet némi időbe, mire újra hozzászokik a közelségünkhöz, nem szeretnék túlságosan követelődző lenni vele. Persze, nem lep meg, hogy tulajdonképpen Harryhez jött. - Nem tudom, milyen órája volt most, de ebéd van a nagyteremben, oda biztosan benéz majd - spekulálok, de talán nem járok rossz úton. Az ebéd kulcsfontosságú része a napnak, főleg az iskolában, ahol mindig minden olyan finom, és bőséges. - Ha gondolod, gyere be velem. Vagy keressem meg neked Harryt? - hunyorogva rámosolygok, mintha az ilyesmi olyan könnyű lenne.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Szer. Júl. 18, 2018 12:25 pm



Ginny hirtelen ölelési rohama meglepett egy pillanatra, de aztán én is magamhoz szorítottam őt. Boldogsággal töltött el, hogy Arthur és Molly lánya is ennyire képes örülni nekem, pedig vele kevesebbet beszéltem, mint a többiekkel, de ez nem jelentette azt, hogy ne kedvelném őt, sőt! Ráadásul aki Harry-nek fontos, az nálam is dobogós helyet foglal el a szívemben.
Érdeklődve hallgattam, mikor arról beszélt, hogy Harry mesélt neki a velem történtekről. Mikor azt ecsetelte, hogy mennyire abszurd ez az egész, és ha nem tőle hallja, akkor bizony el se hitte volna, csak bőszen bólogattam a szavai hallatán.
-Először még én magam sem hittem el. -vakartam meg a tarkómat nevetve, majd a tekintetem kissé elkomorult, mikor az érdekelte, hogy sikerült visszatalálnom.
-Hát... nem volt egyszerű, párszor megfordult a fejemben, hogy talán nem is sikerül majd. A varázserőm szinte teljesen elhagyott, így arra nem támaszkodhattam, hoppanálni képtelen voltam, pedig az lett volna a legegyszerűbb. A maradék energiáimat így inkább a kutya alakom fenntartására használtam, úgy gyorsabban tudtam haladni, mint emberként, és jobban beleolvadtam a környezetembe, mint valami lecsúszott hajléktalanként, aki furcsa szavakkal dobálózik. Egy árva knút sem volt nálam, de a muglik világában nem sokra mentem volna vele egyébként sem. Így maradt a térképek, táblák és a suttogások követése. Néha fellógtam egy-egy vonatra kóbor kutyaként, de nem mindig tudtam kicselezni a muglikat. Mindig elcsíptem egy-egy közénk való beszélgetését, Voldemort másoknál is felkapott téma volt, ezekre pedig alapozhattam. Bár minden egyes nap rettegtem a rossz hírektől, sosem tudtam, hogy mi csupán légből kapott pletyka és mi a valóság. Aggódtam értetek. Páran azt terjesztették, hogy Harry meghalt. Ugyanezt hallottam Remus és Tonks kapcsán is, de szerencsére ők jól vannak. Oh, igen... részvétem a bátyád miatt! Remek srác volt. -küldtem felé egy halvány mosolyt együttérzésképp. Biztosan tele volt náluk a padlás az efféle "jókívánságokkal", de az enyémről tudhatta, hogy szívből jön és nem csak üres szavak.
Hálás voltam neki, amiért újra Harry-re terelődött a szó, és felajánlotta, hogy segít őt megtalálni, bár remélhetőleg a Nagyterem körül tekereghet, ugyanis ebédhez készülődnek.
-Szívesen veled tartok, ha nem vagyok a terhedre. -kaptam rögtön az alkalmon, mostanában a szokottnál is jobban kedveltem mások társaságát, egyedül pedig nem szívesen bóklásztam volna az iskola területén.
-Te most hányadik évedet is taposod a jó öreg Roxfortban? Ne haragudj, de teljesen időzavarban vagyok mostanában. -jegyeztem meg egy bocsánatkérő mosoly társaságában.

Vissza az elejére Go down
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Csüt. Júl. 19, 2018 1:13 pm



Érdeklődve hallgatom Siriust, az arcom csupa döbbent öröm, azt hiszem, még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy újra köztünk van, és legszívesebben még percekig csüngnék a nyakában, de nem szeretném az eddiginél is jobban magunkra vonni a figyelmet. De attól még szabályosan iszom Sirius szavait a csodálatos, hihetetlen megmeneküléséről, és az útjáról, amivel visszatekergett Harryhez, és hozzánk. Felidéződnek bennem apa anekdotái Siriusról, amelyeket gondosan lelakatolva elzárt egy ismeretlen polcra azokban az években, amikor még biztosnak látszott Sirius bűnrészessége Harry szüleinek halálában - mikor ugyanis apa számára nyilvánvalóvá vált a valóság, ömleni kezdtek belőle a szavak. Mindannyiunkat lenyűgöztek azok a történetek, még talán a mindig rigorózusan szabálytisztelő Percyt is.

- Elképesztő vagy! - nézek rá széles, hitetlenkedő mosollyal. - Nagyon, nagyon örülök, hogy sikerült visszatalálnod, és ami Fredet illeti... - halkan felsóhajtok, az arcom egy pillanatra elkomorul, még mindig fáj, valahol lüktet bent ez a seb, de idővel ez is be fog hegedni, anya legalábbis ezzel biztat minket. Beheged, és már csak az marad, ami Fredet életében annyira különlegessé tette, a nevetés és az öröm. - Sajnálom, hogy nem lehettél ott a temetésén. - Jelen helyzetben nem tudok ennél többet mondani, pedig megpróbálom, de érzem, ahogy az állam megfeszül a visszatartott könnyektől, így inkább csak élesen beszívom a levegőt, és hátravetem a hajamat. Nincs semmi baj.

- Ne mondj már ilyeneket, egyáltalán nem vagy a terhemre - mosolygok fel azután Siriusra, igyekezve úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, és elindulok az iskola hatalmas, kétszárnyú ajtaját megcélozva, a domboldalon. - Hatodéves vagyok, újra. A tavalyi évet érvénytelennek tekintik a tanárok, mert hát - tudod, nem igazán úgy mentek a dolgok, ahogyan kellett volna, a halálfalókkal a nyakunkon.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Csüt. Júl. 19, 2018 4:38 pm



-Elképesztő? -kérdeztem vissza hitetlenül nevetve. Jó is lenne.
-Hagrid meztelencsigái is földhöz vágnának. -forgattam meg a szemeimet színpadiasan. A varázserőm valahol a nulla és a mínusz kétmillió között stagnált, ami elég lehangoló volt, de szerencsére Coliander már dolgozott az ügyön és folyamatosan életerő elixírrel és hasonló kotyvalékokkal bombázott. Az egyiknek förtelmesebb íze volt, mint a másiknak, de azért éreztem a különbséget a kezdeti állapotomhoz képest, ami egy cseppet feledtette azoknak az okádék löttyöknek az aromáját.
-Én is örülök, hogy újra köztetek lehetek. -értettem egyet vele, majd Fredre tereltem a szót. Nem akartam feltépni a sebeit a testvére elvesztésének felemlegetésével, de ki akartam fejezni az együttérzésemet a veszteségével kapcsolatban. Csak bólintottam, mikor a temetésről beszélt, amin nem lehettem ott. Ez nem rendjén való, hogy szülők a gyermekeiket temetik, hogy ilyen fiatal varázslók és boszorkányok hullnak el. De talán a rémuralomnak vége és hosszú békeidő köszönt majd be.
Abban maradtunk aztán Ginny-vel, hogy együtt keressük meg Harry-t, aki valószínűleg a nagyterem környékén csámboroghat, elvégre ebédidő van és csak odahajtja majd a korgó gyomra. Amíg az iskola irányába tartottunk, rá kelett kérdeznem nála, hogy jelenleg melyik évfolyamba is jár, mert már teljesen időzavarban voltam. Elvégre Harry-éknek is ki kellett volna már maradniuk, ha jól számoltam, és jól számoltam. Weasleyék egyetlen leánya aztán volt olyan jó és beavatott a rejtély megoldásába. Ő most újra hatodéves, mert a tavalyi évet érvénytelenítették, ugyanis a halálfalókkal a nyakukon nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna.
-Plusz egy Roxfortos év? Hát... nem is tudom, hogy ajándék vagy büntetés. -gondolkodtam el rajta.
-Szerettem ide járni, meg mernék rá esküdni, hogy ezek az éveim voltak a legszebbek. Annyit ökörködtünk. De a tanórák... na az biztos, hogy nem hiányoznak! -hát leginkább csak a barátaim miatt élveztem annyira az iskolát, és sokkal jobban szerettem itt lenni, mint a családommal. Persze aztán hamar kitagadtak, így főleg Potteréknél csöveztem. A tanulás viszont a halálom volt. Soha nem volt célom, hogy iskolaelső vagy bármi hasonló legyek. A minimum legyen meg, a többi nem számít. Az életben úgyis a tapasztalat számít.

Vissza az elejére Go down
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Vas. Júl. 22, 2018 11:11 pm



Úgy tűnik, jobb, ha nem ellenkezem, mikor Sirius önmagát Hagrid meztelencsigáihoz hasonlítja - azokat a gusztustalan dögöket évek verejtékes munkájával sikerült kiskutya méretűre hizlalnunk, nem is beszélve a salátamennyiségről, amit elfogyasztottak, miközben mi a nyálkájuktól okozott égési sérülésektől szenvedtünk. Hagrid altatót dúdolt azoknak a szörnyetegeknek, mikor egyszer lent jártam nála, és a jelenettől egyszerre hatódtam könnyekig, és fordult fel a gyomrom. Még az emlékre is kiráz a hideg, így igyekszem minden figyelmemet ismét Sirius felé fordítani, aki teljes joggal becsüli le a saját teljesítményét, ha éppen ehhez van kedve, de egyetérteni attól még nem fogok.

- Hát, szerintem most ez inkább ajándék - mosolygok rá, mielőtt a hajamat egy, a csuklómon tartott hajgumival, összekötném csálé lófarokba a nyakam fölött. - Tavaly elég gáz volt. Sehol semmi normális anyag, csak a kínzás és a rettegés. Dumbledore Seregét át kellett neveznünk Déli Süteményezésre, hogy ne fogjanak gyanút, de persze így is elég gyanúsak voltunk, ahogy minden éjszaka kimerészkedtünk a Szükség Szobájába, és védekezőbűbájokat, meg ellenátkokat tanultunk. - Egy pillanatra árulkodóan megborzongok. - Mondjuk, az tuti, hogy ha valaki egy főbenjárót akar rád szórni, azzal szemben nagyjából semmire sem mész ezekkel, de elterelésnek jó. Nagyon erős pajzsbűbájokat kellett létrehoznunk, puszta szükségből, mert az ember nem ülhet úgy végig minden sötét varázslatok órát, mert ott már nem volt szó kivédésről, hogy tudja, ma is meg kell kínoznia valakit, vagy őt kínozzák meg. - Vállat vonok, mintha ez az egész természetes lenne, pedig nem az, rohadtul nem az. És biztos vagyok abban, hogy a tavalyi évre mindannyian emlékezni fogunk halálunk napjáig, akik átmentünk rajta. Teljesen érthető reakció volt a részünkről testületileg bevonulni a Szükség Szobájába.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Kedd Júl. 24, 2018 6:31 am



Ginny elmesélte, hogy újra a hatodik évet kell taposnia a Roxfortban, ugyanis a tavalyi halálfalós tanévet érvénytelenítették. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy ennek az extra diák időnek örülniük kellene, vagy inkább büntetésként tekinteni rá. Elmondtam neki, hogy én nagyon szerettem ide járni, a legjobb éveim voltak, de valahogy mégsem tartozna a kedvenc elfoglaltságaim közé, hogy a kelleténél tovább vegyek részt a tanórákon, azok valahogy nem szórakoztattak annyira, mint az, ha a barátaimmal lóghattam.
Ő személy szerint azon a véleményen volt, hogy erre most inkább ajándékként kell tekinteni, bízva abban, hogy némileg halványítja majd az elszenvedett sérelmeket. A tavalyi évük nem volt a legkellemesebb, semmi értelmeset nem tanítottak nekik, nem lengte körül más az iskolát, mint a kínzás és a rettegés. Borzalmas volt még csak belegondolni is, hogy ezeknek a szerencsétlen gyerekeknek min kellett már ilyen fiatalon keresztülmenniük, és ennek ellenére is képesek voltak megacélozni magukat. Dumbledore Serege nem adta fel, csupán Déli Süteményezésnek voltak kénytelenek átkeresztelni magukat elterelés gyanánt. Éjszakánként pedig a Szükség szobájába osontak, hogy védekezni és ellentámadni tanuljanak egymástól. Igazi felhőtlen diákkor. Borzalmas képet festett az egész. Kétségbeesett, rettegő, megtört kölykök, akik közül már csak egy maréknyiban élt a hit. Elborzadva hallgattam, hogy nagyon erős pajzsbűbájokra volt szükségük, mert a Sötét Varázslatok Kivédése óra már nem a kivédésről szólt, hanem arról, hogy ők kínoznak meg valakit, vagy épp ők lesznek a szenvedő áldozatok. Ettől rajtam volt a sor, hogy elborzadjak, dühödten szorítottam ökölbe az ujjaimat.
-Mindig azt mondják, hogy ami nem öl meg, az megerősít. De ez! Ez túl megy minden határon, ilyet senkinek sem szabadna átélnie. -állapítottam meg felháborodva.
-Ez egy komoly túlélési próba lett volna bárkinek. Ti vagytok az igazi hősök, hogy ezt kiálltátok és ennek ellenére is sokan visszatértetek. Nem lehet túl kellemes itt, hogy nektek ezek a falak már nem a biztonságot és a felhőtlenséget jelentik. Főleg Dumbledore nélkül. -ráztam meg a fejemet. Még mindig nehezemre esett elhinni, hogy az öreg már nincs többé, ő nem hagyta volna, hogy ilyesmi megtörténjen a Roxfortban. Igyekeztem inkább terelni a szót. Ahogy én nem szerettem az Azkabanról és hasonlókról beszélni, feltételeztem, hogy neki sem ez lehet épp a kedvenc témája.
-Az utolsó évek már elég döntőek. -szólaltam meg végül.
-Tudod már, hogy milyen úton akarsz majd tovább indulni, ha itt végeztél? -érdeklődtem nála. Elvégre azok alapján, amiket véghez vittek, ahogy harcoltak és kitartottak, megcélozhatnák az aurori pályát.
-Harry-től úgy hallottam, hogy igazán remek vagy a kviddicsben. -toldottam hozzá még ezt a nem is olyan apróságot egy mosoly kíséretében.

Vissza az elejére Go down
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Szer. Júl. 25, 2018 11:07 pm



Örömmel veszem, mikor Sirius témát vált, mert már nem igazán szeretnék az elmúlt évről beszélni, túl sok a seb, ami éppen csak behegedt, még ha begyógyulni sosem fog, a viszketést valószínűleg életem végéig érezni fogom, és vannak percek, amikor nagyon fáj, de most nem akarok ilyen dolgokon rágódni, főleg nem, amikor Sirius a jövőről kezd kérdezősködni, én pedig széles, boldog mosolyt villantok rá, amikor szóba hozza, milyen jól kviddicsezem, és hogy ezt egyenesen Harrytől hallotta.
- Ó, az ő véleményére adhatsz - vigyorgok tovább, miközben folytatom a utat a dombon felfelé. - A múltkor versenyeztünk egyet, tudod, csak szórakozás volt, és hát, egy kicsit laposra vertem őt. - Megpróbálom olyan hangsúlyba kényszeríteni a szavaimat, ami legalább egy minimális megbánást feltételez. Harry már hozzászokott az ugratáshoz, jó lesz, ha Sirius is felveszi a tempót, ez az élet íze, még azoknak a szájában is, akik hihetetlen módon feltámadtak.

- De ami a jövőt illeti, elég tanácstalan vagyok. Szeretem a kviddicset, de anya biztosan szívrohamot kapna, ha előállnék azzal az ötlettel, hogy sportoló leszek. "De mihez kezdenél utána, nem leszel örökké ilyen fiatal, és mi lesz, ha megsérülsz, blablabla" - utánzom anya örökké túlaggódó hangját, majd lemondóan felsóhajtok. - Szóval nem tudom. És értem, ezek fontos érvek, nem ülhet az ember örökké a seprűn. És szeretnék valami maradandót alkotni, érted ezt? Tizenhét évesen ilyesmiken töröm a fejem. A tizenhét éves éned biztosan kiröhögne.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Szomb. Júl. 28, 2018 8:59 pm



Elégedetten vigyorogtam, mikor Ginny beavatott, hogy múltkor versenyeztek Harry-vel és laposra verte őt, így nyugodtan adjak a szavára, mikor a lány kviddics tudását fényezi nekem.
-Így már értem, hogy miért zengett ódákat rólad. -elvégre, ha becsmérelné a tudását, azzal a sajátját is a sárba tiporná. Persze tudom, hogy nem erről volt szó, Ginny biztosan valóban jó játékos, aki kiválóan bánik a seprűvel, és nem mellesleg Harry odáig van érte, és most, hogy így beszélünk, nem is csodálom. Belevaló egy csaj, akinek humora is van.
Azt azonban nem igazán tudta megmondani, hogy mihez akar majd kezdeni, ha végez az iskolával. Szereti a kviddicset, de Molly szerint a sportból nem lehet egy életen át profitálni, az ember megöregszik, lesérül, és akkor is kell egy "normális" szakma, amiből meg lehet élni. Hozzátette a saját véleményét is, hogy szeretne valami maradandót alkotni. Saját magán is meglepődött, hogy tizenhét évesen ezen töri a fejét, és hogy az én ennyi idős énem biztosan kinevetné.
-Hát... az én tizenhét éves énem nem biztos, hogy nyilatkozni szeretne. Mármint tizenhat voltam, mikor elegem lett, anyám kiátkozott, én pedig elszöktem otthonról, és James Potter szüleinél laktam. Tizenhét évesen azonnal vettem magamnak egy saját házat, akkor végre hozzáférhettem Alphard bácsikám nagy kupac aranyához, amit rám hagyott, illetve nagykorú varázslóként megtehettem, hogy a saját lábamra álljak. -magyaráztam neki.
-Ráadásul akkoriban sokkal jobban lekötött az, hogy a barátaimmal lógjak, egy lány után loholjak, és mindenféle őrültséget csináljak, gondolván, hogy egyszer élünk, és lám az én esetemben nem teljesen igaz. -vakartam meg a tarkómat elgondolkozva.
-Neked kell tudnod, hogy mi az álmod és meg kell valósítanod, különben bánni fogod. Te éled a saját életedet, nem mások. Ha valamit elszúrsz, csakis a te bajod lesz, de legalább tükörbe tudsz majd nézni és nem pedig valami aktakukac leszel, aki sóhajtozva nézi a kviddics meccseket azon ábrándozva, hogy ő is repkedhetne ott. Nem hiszem, hogy a seprűn lovagolva arra vágynál, hogy bárcsak bezárnának egy irodába unalmas pergamenekkel. -fejtettem ki a véleményedet.
-Édesanyádnak igaza van, hogy félt téged és a legjobbat akarja neked, de attól még Molly túl aggódja ezeket, pedig minden tiszteletem az övé. A testvéreid ötletében sem hitt, mégis sikerre vitték a varázsvicc boltjukat. A kviddics sem teljesen halott ügy, ha nem teljesen szűklátókörű az ember. Utána még mindig lehet belőled edző, sportriporter vagy hasonló. De távol álljon tőlem, hogy bármerre is terelgetni akarjalak. -küldtem felé egy halvány mosolyt, de azt akartam, hogy egy máshogy gondolkodó felnőtt álláspontját is hallja. Bár rám mindig is úgy tekintettek, mint valami ördögfajzatra, aki nem tud viselkedni, indulatos, forrófejű, megkísérti az ártatlan kölyköket, hogy a rosszba vigyem őket. Hányszor próbáltak meg távol tartani Harry-től, a tulajdon keresztfiamtól, nehogy James-t akarjak csinálni belőle, holott mindössze annyi volt a bűnöm, hogy nem gyerekként akartam bánni vele, hanem mint érett emberi lénnyel, akinek önálló gondolatai és akarata van.
-De ha már Molly így szóba került... -kezdtem bele bizonytalanul.
-A Grimmauld téri Black házba szeretném, ha Lupin és Tonks beköltöznének a kisfiukkal. De ahhoz újra otthonossá kellene tenni. Szerinted benne lenne egy újabb nagytakarításban? Tonks nem túl jó benne, én pedig... még annyira sem. -hallattam a szokásos ugatós nevetésemet.

Vissza az elejére Go down
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Szer. Aug. 22, 2018 12:00 pm



Széles vigyorral hallgatom Siriust, nem kevés izgalmat érzek a története fölött, mert valahogy mindig is érdekelt, mitől lett ő az, aki, és sosem kételkedtem abban, hogy még rengeteg részletet nem osztott meg velünk. Harry édesapjának és Pettigrewnak halálával valószínűleg Sirius maradt a híres, hírhedt fogat egyetlen olyan tagja, aki kész információval szolgálni egy magamfajta gyenge kezdőnek, már a csínytevések terén, hiszen Lupin mindig annyira óvott minket, tekintet nélkül arra, hogy éppenséggel szükségünk volt-e erre, vagy sem.

Úgy tervezem, csendben fogom hallgatni, ám amikor elérkezünk ahhoz a bizonyos egylányutánfutottamos részhez, nem bírom megállni, annyira konkrétnak hangzik, hiszen miért nem azt mondta, hogy futottam a lányok után, vagy valami hasonlót? - Na, állj csak meg egy kicsit! Volt egy konkrét lány is ebben a mondatban, vagy csak úgy, tudod, futottál mindenki után, akinek szoknyája volt? - nézek fel rá kérdőn, persze, nem hiszem igazán, hogy válaszolni fog. Sirius, mióta ismerem, mindig megtartotta magának a titkait.

Azután anyára terelődik a szó, én pedig már azelőtt biztos vagyok a válaszban, hogy a kérdést igazán elhangzana. - Ó, anya lesz az első, aki csatarendbe áll, ha háztartástan mágiáról van szó! Bátran kérjétek meg, egy kicsit még én is tudok segíteni, ha szükség van rá. Tudod, egyedüli lányként az ember nem bújhat ki a tésztanyújtás és hasonlók alól, bármennyire is hiszi, hogy a fiútesói éppen úgy csinálnák, ahogy ő. - Vállat vonok, anya mindig azt mondogatta, hogy egyszer még megköszönöm ezt neki, és talán így is lesz, de a világ minden kincséért se vallanám be.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Szer. Aug. 22, 2018 8:49 pm



Meséltem neki a tizenhét éves énemről, de nem gondoltam volna, hogy a sok másik mellett sikerül egyetlen apró részletnél leragadnia, hogy nem általánosságban futkároztam a lányok után, hanem mindössze csak egyetlen egyet tüntettem ki a páratlan figyelmemmel. Bár talán meg sem kellene lepődnöm Ginny szemfülességén, elvégre nőből van, azoknak pedig mindig sikerül megtalálniuk a lényeget, arról nem is beszélve, hogy az anyja Molly Weasley, akinek páratlan érzéke van az ilyesmihez, bizonyára a lánya is örökölhette tőle. Elismerésem, Arthur!
-Hát... nagyképűen fog hangzani, de ez valahogy úgy volt, hogy a lányok futottak utánam. -minden túlzás nélkül. Na nem mondom, hogy nem engedtem a csábításuknak, de egyik sem érhetett Lara nyomába.
-Viszont volt egy, aki meg nem, így hát persze, hogy ő érdekelt a legjobban. -de a Black féle sárm elől senki sem menekülhet. Mivel ez nem volt nagy titok, így szívesen megválaszoltam a kérdését, de további részletekbe nem akartam belemenni, főleg, hogy Lara a tanáruk. Maradjon csak nekik Hewitt professzor az új Sötét Varázslatok Kivédése tanár, ne az a nő, akiért Sirius Black odáig volt... van... lesz. Lényegtelen. Kaptunk egy új esélyt az élettől, és talán élni is fogunk vele végre.
Szóba hoztam inkább, hogy szeretném, ha Remus és Tonks beköltöznének a Grimmauld téren lévő házba, ám az a hely nem nevezhető túl otthonosnak, ami nem szerencsés, tekintve, hogy ott van a kisfiuk is. Szakértő kezekre lenne szükség, és kétségtelenül az ilyesmiben Molly a legprofibb közülünk, így az ő segítsége életmentő lenne. Gyorsan rá is vágta, hogy az édesanyja biztosan az elsők között venné kézbe az irányítást a háztartástan mágia terén. Hozzátette, hogy ő is tud segíteni, ha úgy alakulna.
-Az remek lenne! Összehozhatnánk a múltkori csapatot egy kellemes kis takarításra, úgy gyorsabban haladnánk, ráadásul újra találkozhatnánk és beszélhetnénk egymással. Úgy kevésbé lenne unalmas és borzalmas a ránk váró feladat. -vetettem fel az ötletet egy lelkes mosoly kíséretében. Jó lenne újra látni mindenkit, olyan régen volt már.

Vissza az elejére Go down
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Kedd Aug. 28, 2018 1:15 pm



Igen, valahogy én is így képzeltem - Siriust, aki régen nyilván még sármosabb volt, láttam magam előtt, ahogy egy seregnyi lángoló tekintetű lány üldözi, de ahogy ez előfordul, ő csak azt az egyet veszi észre, aki közömbös. Nem teszem hozzá, milyen jó szolgálatot tett nekem Hermione erre vonatkozó tanácsa, éppen abban az évben, amikor minden lány az iskola területén majd' megőrült Harryért. Somolyogva követem Siriust, és kezdeti szándékommal ellentétben még sokáig viaskodik bennem, hogy rákérdezzek-e a titokzatos lány sorsára. Azután végül szusszanva beadom a derekamat. - És mi lett? Végül észrevett téged?

Emlékeim szerint Lupin sosem mesélt semmilyen lányról, aki közel állt volna Siriushoz, de persze az sem kizárt, hogy ilyen bizalmas információkat nem akart mások orrára kötni - Harry nyilván kivétel lehetett ez alól, fejben fel is írom magamnak, hogy megkérdezzem őt, mikor legközelebb találkozunk, és éppen nem a Grimmauld téri ház kitakarításáról lesz szó. - Ez király lenne! Mondjuk nem tudom, mennyit kell még ott takarítani, szerintem a rokonaid gázos cuccait már kidobáltuk, nincs több ujjleharapó szelence, meg fojtogatós köpeny, Sipor meg úgyis a kastélyban dolgozik. Biztos nem tudod, de eléggé - öhm - megkedvelték egymást Harryvel. - El tudom képzelni, milyen dermesztő újdonság lehet ez Sirius számára, de hé, az emberek, és ezek szerint a házimanók is, képesek megváltozni, akár gyökeresen. - A dolog pontos részleteit nem ismerem, de Sipor olyan lett, mint egy kezes bárány. Látnod kéne, nagyon jófej! - vigyorodom el.

A kastély felé közeledve aztán komoly pillantást vetek a bejárati csarnok felé. - Bemegyek és szólok Harrynek, hogy itt vagy. Addig te, hát nem is tudom... - tanácstalanul a hajamba túrok, mondjam talán azt egy felnőtt embernek, hogy rejtőzködésből változzon kutyává? - Ne menj sehova, jó? - teszem még hozzá, mielőtt hosszú léptekkel felrohannék a bejárati csarnokba vezető lépcsőn, majd a csarnokon át be, a nagyterembe. A griffendéles asztalnál szinte azonnal megpillantom Harryt és Ront, de nyugalmat erőltetek magamra, miközben hozzájuk közeledem, majd Harry füléhez hajolok, de előtte még fél kézzel gondosan összeborzolom Von-Von haját, amire a szokásos hé! mellett még egy bökés is érkezik az oldalamba. - Sirius odakint vár rád - halkítom le a hangomat, hogy az információ ne juthasson el illetéktelenekhez. Majd, ha Harry hajlandó követni, kivezetem a nagyteremből.

[Harry, ha gondolod, most beugorhatsz a buliba! :33]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Szer. Aug. 29, 2018 12:49 pm



Épp nagyban azt magyaráztam Ronnak, hogy ma mindenképp kellene már egy baglyot küldenem Sirius-nak Hewitt professzor miatt, épp eleget vártam a felbukkanására. Ahogy már nagyon sokszor előfordult, a gondolatnak ismét bebizonyosodott a teremtő ereje és a megoldás Ginny személyében lépett be a Nagyterembe, hogy aztán az asztalunkhoz sétáljon. Ennél gyönyörűbb hírhozó nem is érkezhetett volna. Egy vigyorral díjaztam, ahogy összeborzolta Ron haját, de hamar le kellett törölnöm a képemről, ugyanis ő már kevésbé osztozott a lelkesedésemben. Épp készültem arrébb csusszanni, hogy leülhessen hozzánk, amikor a fülemhez hajolt és közölte, hogy Sirius odakint vár.
Egy pillanatra értetlenkedve meredtem rá, de aztán hamar leesett, hogy mit is mondott, így gondolkodás nélkül pattantam fel az asztaltól, hogy kifelé vehessük az irányt, hátrahagyva Ront egy bocsánatkérő pillantás kíséretében. Elvégre Sirius velem akar beszélni, nem pedig Harryvel ÉS a barátaival.
-Sirius itt van? Ilyenkor? -kérdezgettem Ginny-t az ebédidőre célozva, miközben sietős léptekkel kifelé haladtunk a kastélyból.
-Nem mondta, mit akar? -igyekeztem kevésbé aggodalmas képet vágni, holott jól tudtam, hogy aligha fenyegetheti bármiféle veszély a Roxfort udvarán. Kivéve persze, ha csak Hagrid megint elő nem rukkolt valami szörnyűséggel, amit ő szelídnek hisz, közben pedig a leghalálosabb állat. Csoda nem szerzett be még magának egy kimérát vagy ilyesmit.
-Mindegy is. -legyintettem aztán.
-Úgyis én is beszélni akartam vele. -tettem hozzá aztán magyarázatképpen. Ahogy kiléptünk az iskola épületéből, rögtön sikerült megpillantanom az ismerős fekete kutyát, aki elindult valami félreeső hely felé, mi pedig követtük. Ott aztán visszavette emberi alakját, én pedig egy hatalmas öleléssel üdvözöltem, mielőtt még ünneprontó módjára kérdőre vontam volna.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Szer. Aug. 29, 2018 1:34 pm



A kérdésére válaszolva elárultam neki, tényleg a lehető legtöbb szerénységet összekaparva, hogy igazából a lányok futottak utánam. De ahogy lenni szokott, volt egy, aki nem állt be ebbe a sorba, így természetesen engem is a tiltott gyümölcs kezdett el vonzani a legjobban.
-Igen, észrevett. Igazából talán sosem volt közömbös irántam, csak neki volt annyi esze, hogy kijátszotta ezt az ütőkártyát, amivel érdekessé tette magát a szememben. -gondolkodtam el a dolgon. Igazság szerint Lara elég kiismerhetetlen, a csábítás művészetét pedig azóta is mesterfokon űzi.

Sikerült megegyeznünk aztán abban is, hogy majd együtt takarítjuk ki újra a Grimmauld téri lakást, hogy Lupin és Tonks gond nélkül beköltözhessenek a fiúkkal. Molly szakértelmére szükség lesz, de Ginny szerint nem kell majd térden állva könyörögni neki. Ő maga is felajánlotta a segítségét, így ezen felbuzdulva felvetettem, hogy talán össze kellene hozni a múltkori csapatot, több ember hamarabb végez, és kevésbé lenne unalmas a procedúra.
-Igen, a régi kacatokat már legalább nem kell kidobálni, de biztosan nem kevés por és pókháló lehet. Bár azt azért a fejembe vettem, hogy valahogy megszabadulunk az eternifix ragasztóbűbájos szeméttől is. Nem örülnék, ha anyám portréja továbbra is ott rikácsolna, az undorító faliszőnyegről nem is beszélve. -azt írták a bűbájról, hogy a műveletet visszavonni csaknem lehetetlen, ami nekem épp elég reményt jelentett ahhoz, hogy nem kivitelezhetetlen, hanem rendkívül bonyolult. Biztosan létezik rá módszer, csak még meg kell találnom. Hirtelen aztán furcsán meredtem rá, mikor közölte, hogy Sipor még mindig a házban van. Dolgozik! Sőt, megkedvelték egymást Harry-vel.
-Hogy mi!? Ez biztos? Ugyanarról a Siporról beszélünk? Egyáltalán... mikor történt ez? -hitetlenkedtem továbbra is. A kételkedés akkor sem tűnt el az arcomról, mikor kifejtette, hogy nem tudja a részleteket, de Sipor tényleg olyan, mint egy kezes bárány és nagyon... jófej.
-Aha... jófej... -ráztam a fejemet jót nevetve az abszurd gondolaton, de persze semmi sem lehetetlen, elvégre nem két napra tűntem el.

Megérkeztünk aztán az iskola bejáratához. Ginny felvázolta a tervet, hogy majd ő szól Harry-nek, addig én pedig idekint várjak rá és ne menjek sehová. Ez az utóbbi mondat tényleg úgy hangzott, mintha valami rosszban sántikáló kutya lennék, de inkább nem reagáltam semmit. Addig, hogy ne egy ex-azkabani fogoly ácsorogjon a Roxfort előtt, a megszokott fekete kutyává változtam, hogy kevésbé keltsek feltűnést. Ha sikerül megijesztenem valamelyik diákot, Coliander páros lábbal rúg ki innen, ahogy azt egyszer már előre vetítette. Várakozóan ültem le a felfelé vezető lépcsősor aljához. Nem telt bele sok idő, hogy aztán Ginny visszatérjen, most már Harry-vel az oldalán. Elindultam, hogy aztán egy kevésbé szem előtt lévő helyen újra emberi alakot ölthessek. Lelkes mosollyal az arcomon viszonoztam Harry ölelését.
-Ne haragudj, hogy csak így rád törtem. Remélem nem kellett félbehagynod miattam az ebédedet. -néztem rá bocsánatkérően.
-A múltkor nem volt alkalmunk rendesen beszélni, gondoltam bepótolhatnánk valamikor. -most, ha van ideje, vagy órák után, vagy amikor akarja.

Vissza az elejére Go down
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Szer. Aug. 29, 2018 2:24 pm



- Aha - biccentek Harrynek igenlően, miközben elhagyjuk a nagytermet, és még jobban meggyorsítom a lépteimet, hogy minél hamarabb kiérhessünk a bejárati csarnokból. A lépcsőn lefelé haladva már a kutyát keresem a tekintetemmel, azt a fekete, négylábú alakot, ami ennél kevésbé nem is lehetne Zordó-szerű, de erről senkinek nem kell tudnia. - Összefutottam vele gyógynövénytanról kifelé jövet. Döbbenetes. - Harry előtt meg sem próbálom elrejteni a gondolataimat Sirius hirtelen felbukkanásáról. Mármint, hosszú évek óta most találkoztam vele először, egészen eddig magam is azt hittem, hogy halott, de az alapján, amit Harry a kviddicspályán mondott nekem, ő sokkal kevésbé lehet meglepve. Bárhonnan nézzük is, egyenesen csodálatos, hogy visszakapta a keresztapját!

Szótlanul követem a fekete kutyát Harry mellett, bár most, hogy a találkozót már elősegítettem, kicsit céltalannak érzem magam. Mosolyogva figyelem az átváltozó Siriust, és az őt melegen átölelő Harryt, de minden mozdulatukkal egyre inkább érzem, hogy nem kellene alkalmatlankodnom, pedig szívesen maradnék még. Zavarni nem szeretnék. - Hát, srácok, akkor én... - fejemmel az iskola felé bökök, bár az arcomra valószínűleg kiülhet egyfajta sóvárgó kifejezés, mikor ismét feléjük pillantok. Nem, nem fogom meghívatni magam ebbe a bensőséges beszélgetésbe, nem, és nem, és nem! - Nem szeretnélek zavarni titeket. Sirius, azért ne hagyd, hogy a kapitány úr elkéssen az edzésről - kacsintok rájuk, mielőtt megpördülnék, és lassan, nagyon lassan - nehogy már kiabálniuk kelljen utánam, ha marasztalnának - elindulok visszafelé.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Szomb. Szept. 01, 2018 11:12 am



Sirius tényleg ott várt minket az iskola bejárata előtt fekete kutya alakjában. Amint elindult, mi is követtük őt, hogy aztán újra emberi alakot ölthessen magára. Miután egy öleléssel üdvözöltük egymást, szabadkozni kezdett, hogy reméli nem rosszkor jött és nem kellett miatta félbehagynom az ebédet.
-Nem, dehogy. Örülök, hogy itt vagy. -küldtem felé egy mosolyt, majd csak bólogattam, mikor arról beszélt, hogy a múltkor nem volt alkalmunk rendesen beszélni. Aha, hát ő rohant el Lupint megkeresni Roxmortsban. Az ellen viszont nem volt semmi kifogásom, hogy ezt majd bepótoljuk valamikor.
-Jó ötlet. Ha most nem bukkansz fel... ma készültem neked baglyot küldeni, pont az előbb beszéltük Ronnal. -magyaráztam neki, hogy még épp jókor jött, így megspórolt egy utat a bagolyházba. Már épp újabb szólásra nyitottam volna a számat, ha Ginny nem előz meg azzal, hogy a kastély felé akarjon indulni. Előbb ezt a problémát kellett megoldanom.
-Várj, Ginny! Ne menj! Szeretném, ha maradnál.-szóltam utána. Az ebédszünetnek hamarosan vége, és még lesznek óráink is, így nem tudok amúgy sem sokáig társalogni a keresztapámmal, és jó lenne együtt visszamenni az iskolába. Plusz amit kérdezni akarok Sirius-tól... azt akarom, hogy ő is hallja. Amennyiben hajlandó volt maradni, egy hálás mosollyal nyugtáztam a jelenlétét, hogy aztán újra Sirius-hoz fordulhassak.
-Figyelj... még lesznek óráim, amiket nem hagyhatok ki a RAVASZ miatt, és remélem megérted. De később, vacsora után találkozzunk Hagridnál, és akkor majd többet tudunk beszélni. -vetettem fel neki.
-Viszont még... még kérdezni akarok tőled valamit. Te mennyire ismered az új SVK tanárunkat? Mert a múltkor úgy tűnt, mintha... -kezdtem bele.
-Csak mert úgy tudom, hogy halálfaló volt. -tettem még hozzá, elvégre ez az a rész, ami a legjobban érdekelt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Szomb. Szept. 01, 2018 8:26 pm



Büszke voltam Harry-re, amiért még mindig nem tett le az elhatározásáról, hogy auror szeretne lenni, így szüksége volt minden tantárgyra és arra, hogy jelen is legyen az órákon, és ne csak elméletben. A RAVASZ-nak jól kell sikerülnie ahhoz, hogy azt a pályát választhassa, és tudom mennyire szigorúak tudnak lenni a tanárok a Roxfortban, nekem aztán nem kell bemutatni. Az is tökéletesen megfelelt, hogy az órák után találkozzunk Hagrid kunyhójánál, akkor legalább bőven lesz időnk, hogy két mondatnál többet is válthassunk.
Megbeszéltük fixre a helyet és az időpontot, így azt hittem, hogy akkor ennyi volt és Ginny-vel együtt a kastély felé veszik majd az irányt, és legközelebb este látjuk egymást, de Harry-nek még volt egy kérdése és a bizonytalankodásából, az arckifejezéséből ítélve komolynak és fontosnak tűnt. A kedélyes derű aztán hamar az arcomra fagyott, mikor szóba hozta az új Sötét varázslatok kivédése tanárukat és az érdekelte, hogy mennyire ismerem, mert a múltkor ezt a következtetést sikerült levonnia. Nagyon helyesen. Bár ha nem lenne biztos a dolgában, nem így tette volna fel a kérdését. Rá akartam vágni a választ, de Harry-nek még sikerült hozzátennie, hogy azt hallotta, vagyis inkább tudja, hogy Hewitt halálfaló volt, amitől egy pillanatra árnyék futott át a tekintetemen.
-A volton van a hangsúly, Harry. -korábban én is beleestem ebbe a csapdába vele kapcsolatban.
-Valóban régről ismerem őt, ő is akkoriban járt a Roxfortba, mint mi. Jóban volt velünk, a szüleiddel és Remus-szal is. Olyan volt nekünk, mint... egy ötödik tekergő. -fogtam bele a magyarázatba, igyekezve nem túlságosan belemerülni a részletekbe.
-Aztán beállt a halálfalók közé és megszakítottunk vele minden kapcsolatot. Egészen addig a percig nem is hallottam róla, amíg nem mondtad, hogy az iskolában tanít. Először én is úgy álltam hozzá, mint te, hogy Voldemort csatlósa volt. De megtudtam, hogy a történet ennél sokkal bonyolultabb és összetettebb. Lara azért csatlakozott hozzá, hogy a közelébe férkőzhessen és végezzen vele. A miérteket nem tudom, még nem volt rá módom, hogy kifaggassam. -pontosabban inkább nem akartam felhozni a témát, mert fogalmam sincs, hogy reagálna rá.

Vissza az elejére Go down
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Csüt. Szept. 06, 2018 11:52 am



Árulkodó vigyorral pördülök vissza, mikor Harry tiltakozik a távozásom ellen. - Na jó, maradok, de csak, mert megkértél rá - kacsintok rá, majd karjaimat összefonom a mellkasomon, hogy ebben a testhelyzetben hallgassam végig kettejük eszmecseréjét. Nem igazán lep meg, mikor Harry rögtön a tárgyra tér, elég köntörfalazást hallgattunk már végig, abban az időben, amikor még nem vehettünk - oké, én nem vehettem - részt a rend gyűlésein, és a telefüllel kellett próbálkoznom, hogy bármilyen infó eljusson hozzám. Ezúttal is éppen csak felvonom a szemöldökömet a halálfaló címke hallatán, de nem fogom félbeszakítani őket.

Azután, ahogy Sirius, aki minden halálfaló ellensége volt mióta csak ismerem, mentegetni kezdi a nőt, a gyanú úgy kezd kattogni a fejemben, mintha hirtelen éles fénybe nézve napvilágra került volna minden. Jó, nem biztos, hogy igazam van, de ha mégis, ha mégis helytálló a gondolat, akkor Sirius mi mást is tehetne, minthogy védi a nőt? Larának szólítja, ízlelgetem a nevet magamban a sokat látott nyomozók arckifejezésével, és nem Hewitt professzornak, vagy ilyesmi. Néhány percbe beletelik, míg összekapom magam annyira, hogy akár egy szót is szóljak, akkor azonban a torkomat köszörülve Sirius szemébe nézek. - Légyszi, ne vedd tolakodásnak vagy ilyesmi, de egészen véletlenül nem ő - szóval, Lara, vagyis - Hewitt professzor - nem ő volt az a lány, akiről az előbb beszéltél? Tudod, az egyetlen, aki nem vett észre téged. - Jelentőségteljesen felvonom a szemöldökömet, értenie kell a célzást, vagy ha most zsákutcába is futottam, akkor is gyanús a helyzet: vajon Coliander személyes, perverz élvezetet talál abban, hogy körbebástyázza magát exhalálfalókkal?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Pént. Szept. 07, 2018 2:23 pm



Elmondtam mindent, amit Larával kapcsolatban a lehető legkevésbé személyes kötődésűnek éreztem. Elárultam nekik, hogy régről ismerem őt, még együtt jártunk a Roxfortba, sőt még azt is hajlandó voltam megosztani Harry-vel, hogy Hewitt a maga fehér farkas mivoltával olyan volt köztünk, mint valamiféle ötödik tekergő, így érthető módon jóban volt Lily-vel és James-szel, sőt Remus-szal is. Peter-ről ez már kevésbé mondható el, Lara annak a koszos kis patkánynak látta, ami valóban lett is belőle az idő múlásával. Kifejtettem a halálfalós kérdést is, hogy miután kiderült róla, hogy csatlakozott Voldemort seregéhez, megszakítottunk vele minden kapcsolatot. Azonban a mentségére fel kellett hoznom azt, amit Pitontól sikerült megtudnom, hogy valójában végezni akart a fekete mágussal.
A tervemnek azonban abban a percben lőttek, mikor Ginny a szemembe nézett és kérdőre vont, hogy a Sötét varázslatok kivédése tanáruk-e egészen véletlenül az a lány, akiről nemrég beszéltem neki. Igen, biztosra vehettem volna, hogy ha valaki, hát Molly Weasley egy szem lánya nyilvánvalóan rájön, ráérez az ilyesmire. Nem tehettem mást, mint hogy megadóan bólogattam, elvégre kár lett volna hazudnom, az ilyesmi úgyis mindig kiderül. És inkább az én verzióm legyen hiteles a számukra, mint valaki egészen másé.
-Csodálatos lány volt. Vakmerő, szép, okos és kedves. Azóta sem értem, hogy oszthatta a Süveg épp a Mardekárba, mikor kívül-belül Griffendéles volt. -jegyeztem meg mindössze csak ennyit valamiféle nosztalgikus félmosoly kíséretében. Nem fogok épp nekik ódákat zengeni a tanárukról, az mindenkinek nagyon furcsa és kellemetlen lenne. Jobb ha csak Hewitt professzorként tekintenek rá, nem úgy, mint Harry keresztapjának a roxfortos szerelmére. Holott ez az egész dolog nem ért véget akkor, most is ugyanúgy megőrülök érte, mintha egyetlen nap sem telt volna el azóta, és a legszebb, hogy kölcsönös.

Vissza az elejére Go down
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Vas. Szept. 09, 2018 9:25 pm



Ahogy Sirius beszélni kezdett, úgy igazolódott be a sejtésem, hogy már korábbról ismerte az új SVK tanárunkat. Elárulta, hogy Hewitt professzor is a Roxfortba járt, amikor ő és a szüleim. Sőt, szinte már a Tekergőkhöz tartozott az elmondása szerint. Rajta kívül ezt már csak Lupin tudná igazolni, hogy valóban így volt. Az elhangzottakból sikerült leszűrnöm, hogy talán ez a nő is animágus lehet, és minden bizonnyal bejegyzetlen, ahogy Sirius is. Ahogy ez az egész szóba került, szinte égető vágyat éreztem, hogy beszéljek vele, hogy az ő szemszögéből is meg akarjam ismerni a múlt egy aprócska szeletét, hogy ő milyennek ismerte meg a szüleimet. A sok-sok ember véleményéből egyszer csak összerakom a valóságot, a pozitív és a negatív tulajdonságaikat is, elvégre nem mindenki olyan elfogult velük kapcsolatban, mint mondjuk a keresztapám vagy Lumpsluck. Vannak akik a kevésbé szép dolgokra is emlékeznek, elvégre tökéletes ember nem létezik és én ismerni akarom a hibáikat is. Így olyan, mintha egy darabot visszakaphatnék belőlük és el tudnám képzelni, hogy mikor lettek volna túl szigorúak vagy túl engedékenyek velem szemben. Mit meg nem adnék egy indokolatlan rivallóért, ha cserébe még mindig élhetnének.
Azonban emlékeztetnem kellett rá magamat, hogy Ron mit mondott, és így már kevésbé tartottam szimpatikusnak a tanárnőt, elvégre halálfaló volt. Voldemort csatlósa! Sirius azonban máshogy vélekedett erről. Elmondta, hogy valóban belépett a halálfalók közé, és emiatt ők is minden kapcsolatot megszakítottak vele, de később megtudta, hogy Hewitt csak azért állt be a seregébe, hogy a közelébe férkőzhessen és végezhessen vele. A miérteket azonban ő sem tudja, és még nem volt rá alkalma, hogy erről kifaggassa a nőt. Hát nekem első dolgom lenne!
-És te elhiszed, hogy ez igaz? -szólaltam meg a hosszú hallgatás után.
-Mi a garancia rá, hogy valóban emiatt csatlakozott hozzá? -akadékoskodtam tovább. Persze tudtam, hogy ott volt például a testvére, Regulus is. Amint megismerte Voldemort kevésbé lenyűgöző oldalát, ő is ellene fordult. De azért Hewitt sztorija elég meredeknek tűnt, hogy kapásból ekkorát akarjon kockáztatni. Miből gondolta, hogy egyáltalán sikerrel járhat? Mi motiválhatta?
-Beszélned kell vele! Minél előbb! -nem mintha már számítana, elvégre Voldemortnak vége, de valamiért szeretném tudni az igazságot, nem pedig megelégedni valamiféle üres mentegetéssel. Kicsit kezdenek túl sokan lenni a kétszínű halálfalók, akik valójában nem is tartották valami sokra a Sötét Nagyúrt. Regulus, Piton és most Hewitt. A Féregfark és a Lucius Malfoy félék pedig csak félelemből követték. Egyedül csak Bellatrix volt annyira elborult elméjű, hogy komolyan elvakultan csodálta azt, akivé Tom Denem lett.
A gondolatmenetemnek aztán Ginny hangja vetett véget, mire csak értetlenül és kérdőn meredtem mindkettejükre. Meglehetősen bizalmaskodó volt ez az egész, ahogy szóba hozta, hogy esetleg nem Hewitt-e az a nő, akiért odáig volt. Sirius pedig nem cáfolta ezt a felvetést.
-Nem lehet, hogy csak ártatlannak akarod hinni? -mert így hogy Ginny rávilágított erre a nem elhanyagolható tényre, jogosan merül fel ez a kérdés.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Csüt. Szept. 20, 2018 2:51 pm



-Igen, elhiszem neki. Nincs rá okom, hogy kételkedjek ebben. -vágtam rá habozás nélkül a kérdésére. Ráadásul Pitonnak lenne rá a legkevésbé oka, hogy megpróbálja előttem tisztázni Larát mindenféle vád alól. Neki egyáltalán nem fűződik érdeke hozzá, hogy ne tartsam magam távol tőle, sőt, kifejezetten élhetett is volna ennek a lehetőségével. Így belegondolva igazából furcsa is, hogy nem tette.
-Az életben sok mindenre nincs garancia, Harry. De amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője, addig nem fogok feleslegesen rosszat feltételezni róla. Ismerem őt, a barátunk volt, jó ember. Fogadd el. -és ezt mindenféle elfogultság nélkül állíthatom róla. Ha a szülei élnének, ők is ezt mondanák, de Remus is bármikor szívesen egyetért velem, gondolom.
-Beszélni fogok vele, amint lehetőségem lesz rá. -ígértem meg neki, és valóban így is fogok tenni, csak nehéz megtalálni a tökéletes alkalmat, amikor az ember előhozakodhat egy ilyen cseppet sem kellemes, múltat felhánytorgató témával. Lara pedig mániákusan kerüli az ilyen helyzeteket. Terelni meg ködösíteni azt nagyon tud.
-Ahogy beszéltük, vacsora után nagyon szívesen válaszolok akármennyi kérdésedre, de talán ideje lenne visszatérnetek a kastélyba, nehogy elkéss az óráidról. Nem venném jó néven, ha épp miattam hiúsulna meg az auror álmod. -ez a Hewitt dolog még nekem is túlságosan friss és zavaros volt ahhoz, hogy most részletekbe menő beszámolót tartsak, így kénytelen voltam finoman lerázni őt, Ginny pedig egyszerűen csak a körülmények áldozata.

[Köszönöm a játékot Ginny! *--* Harry, neked pedig a vendégszereplést! <3 ]

Vissza az elejére Go down
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   Csüt. Szept. 20, 2018 8:09 pm



Én nem voltam annyira biztos abban, hogy igaz ez a különösen kacifántos történet, amit Sirius előadott az SVK tanárunkról. Nekem kicsit túlságosan nyakatekertnek tűnik, hogy valaki azért csatlakozik a halálfalók közé, hogy megpróbálja megölni Voldemortot. A testvére, Regulus is csak később látta be, hogy rossz oldalon állt, nem pedig eleve úgy ment oda, hogy keresztül akarta húzni a számításait. Ha viszont mégis igaz, kíváncsi lennék a nő valódi motivációjára, hogy mi vezethetett idáig, mert ez hatalmas kockázat és felelőtlenség is egyben. Nagyon elszántnak kellett lennie, hogy ilyesmit bevállaljon, mert nem kis bátorságra van szüksége annak, aki egy ekkora mágus levesébe akar beleköpni.
Sirius továbbra is kitartott amellett, hogy hisz neki és nincs is rá oka, hogy kételkedjen. Ezzel azért vitába tudtam volna szállni, de inkább ráhagytam, ha már ennyire hajthatatlannak tűnt. Épp csak visszakaptam őt a halál torkából, sőt, ez már inkább a gyomra volt, nem akartam rosszban lenni vele csak azért, mert nem értünk egyet olyasmiben, ami már igazából a múlt. Csendben bólintottam, mikor a szavát adta, hogy mihamarabb beszélni fog Hewitt professzorral. Nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy ne nyaggassam tovább.
Rosszallóan felhúzott szemöldökkel, mégis bujkáló mosollyal hallgattam, ahogy szép burkoltan lekoptatott minket. Sirius szájából borzalmasan hiteltelenül hangzott, hogy pont ő aggódna amiatt, hogy lemaradok az óráimról. Ennél bénább kifogást nem is találhatott volna, mint hogy elkésünk az órákról és nem szeretne az auror karrierem útjába állni. De őszintén! Ki tudna rá neheztelni?
-Csak nehogy a végén még ki akard kérdezni a leckét is. -szúrtam oda neki vigyorogva, majd finoman megragadtam Ginny kezét, hogy az ujjaimat jókedvűen az övéi köré fonhassam, így indulva meg vele a kastély felé. Amint a közben kutyává változó keresztapám és a mi párosunk is távolodni kezdett egymástól, csak akkor szólaltam meg.
-Nem értem, hogy lehet Sirius ennyire elfogult. -forgattam meg a szemeimet.
-"Ismerem őt, a barátunk volt, jó ember." -idéztem színpadias túlzással.
-Ha valakinek, hát pont neki kellene emlékeznie, hogy Féregfarkkal is hogy megégették magukat, pedig róla is ezt hitték. Miatta haltak meg a szüleim. Ha ennyire naiv marad halálfaló professzorral, a végén még miatta fogom újra elveszíteni. -és senki ne mondja, hogy nincs benne logika.

[Köszönöm nektek a lehetőséget, imádtam! <33]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: some legends are told   

Vissza az elejére Go down
 
some legends are told
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: Üvegházak-
Ugrás: