Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A Mrs. Norris hajsza

Go down 
SzerzőÜzenet
Teszlek Süveg
Admin
avatar

: :

TémanyitásTárgy: A Mrs. Norris hajsza   Kedd Júl. 17, 2018 9:47 pm



Harry Potter megérkezik a klubhelyiségbe, ahol ott találja Ron-t és Hermione-t, illetve utóbbi számonkérő pillantását. A barátai természetesen kérdőre vonják, hogy miért rohant el annyira a Sötét Varázslatok Kivédése óra után, hol járt eddig, ráadásul még csak nem is látták a lyukas órában sem.
Harry beavatja társait, hogy találkozott Sirius Black-kel, aki nem halt meg annak ellenére sem, hogy eddig mindenki ezt hitte. Megemlítheti, hogy a keresztapja mennyire furcsán viselkedett, mikor szóba került az új S.V.K. tanár, mintha ismerte volna őt, pedig Hewitt új tanár a Roxfortban. Hermione unszolására Ron fontos információkat oszt meg velük, amiket még a nyáron hallott, mikor elkapta a szülei egyik beszélgetését. Természetesen nem ér el osztatlan sikert azzal, hogy ezt végig képes volt eltitkolni, de így is sikerült elültetnie a bogarat Harry fülében Hewitt professzorral és az új igazgatóval kapcsolatban.

Reagsorrend: Harry Potter, Hermione Granger, Ron Weasley

A beszélgetéshez szolgáló, felhasználandó alapokat a játékosoknak PM-ben küldtem ki.

A továbbiakban is érkeznek utasítások, PM-ek, és akár új játékosok is bevonásra, míg régiek kiírásra kerülhetnek, ha szükséges.


Jó játékot kívánok!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://avadakedavra.hungarianforum.com
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   Szer. Júl. 18, 2018 5:24 pm



Miután Ginny-vel a kastélyba érve elváltak az útjaink, a klubhelyiség felé indultam el, hogy a lyukas óra után összeszedhessem a könyveimet. Széles vigyorral a fejemen másztam be a portrélyukon, ám ott rögtön Hermione és Ron értetlen nézésével találtam szemben magam, de ez sem szeghette a jó kedvemet.
-Mizu? -biccentettem feléjük szórakozottan. A Ginny-vel eltöltött időtől pont úgy éreztem magam, mint mikor lehajtottam a szerencselevet.
-Ti nem jöttök órára? -böktem a fejemmel az ajtó felé, mire Hermione olyan rosszalló képet vágott, hogy rögtön visszazuhantam a realitás kőkemény talajára. Ilyen se volt még, hogy azért akar legyilkolni, mert nem akarok elkésni.... Ööö....bű..bá...át...gyó...tanról.
-Milyen óránk is lesz egyáltalán!? -néztem tanácstalanul sokkal inkább Ronra, féltem, hogy Hermione megesz, ha rosszat szólok.
-Ne haragudjatok, hogy csak úgy eltűntem. -huppantam le aztán inkább, a bocsánatkérésemet most sokkal inkább a lánynak címezve.
-Láttam egy fekete kutyát óra után. És tudtam, hogy őrültség, de... azt hittem Sirius az. És... -tartottam egy drámai hatásszünetet.
-Sirius volt! -pillantottam rájuk teljesen komolyan, jelezve, hogy nem mentek el otthonról és nem kezdtem el képzelegni.
-Életben van! Azt nem tudja, hogyan, de Bellatrix átka nem ölte meg a Minisztériumban, csupán egy másik helyre vetődött, de visszatért. -hadartam nekik izgatottan.
-El sem hiszem! -tért vissza ettől a gondolattól aztán a levakarhatatlan vigyorom. Boldog voltam, hogy mégsem maradtam egyedül, a keresztapám életben van, van még élő családtagom.
-Sajnos sokat nem tudtunk beszélni... Sirius furcsán viselkedett, mikor az új Sötét Varázslatok Kivédése tanárt említettem, mintha... ismerte volna... -tűnödtem el ezen egy pillanatra.
-Szerintetek lehetséges? -meredtem Hermione-ra, elvileg ő mindenkiről többet tud, mint az saját maga.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   Csüt. Júl. 19, 2018 10:32 am



A Klubhelyiségben töltöttem a lyukasórámat, Ron társaságában. Nem mondom, hogy olyan rossz lett volna, de attól viszont még a hideg is végigfutott rajtam, hogy lépéseket hallottam, így kissé távolabb húzódtam a mellettem ülőtől, habár hülyeség volt, hisz elég sokan tudták, mi is a helyzet köztünk.
Harry jelent meg aztán a láthatáron, aki a felől akart érdeklődni, hogy „mizu” és „mi nem karunk órára menni?” Így én csak egy rosszalló pillantást küldtem felé, hogy érezze, mennyire szeretem is azt, amikor ilyen.
-Hogy mizu? Eltűntél, Harry. Hirtelen elrohantál és utána még a barátod is eltűnt a tömegben. Egyikőtök sem figyelt oda eléggé! Miért nem lehet egy nyugodtan induló évünk sem a Roxfort-ban? –néztem rá még mindig összeszűkült szemekkel és csak a fejemet fogtam, mikor arról érdeklődött, hogy milyen óránk is lesz pontosan. Amikor aztán beszélni kezdett, csak nagy szemekkel néztem rá, majd egy alig észrevehető, kissé talán hűvös pillantást vetettem a mellettem ülőre, aki meglehetősen sokat fészkelődött, amikor szóba került Hewitt professzor.
-Harry… nagyon örülünk annak, hogy a keresztapád életben van. Sirius nagyszerű ember és nem érdemelt volna ilyen halált, komolyan… -kezdtem bele a dolgokba kissé idegesen, majd némi habozás után megszorítottam Ron kezét, hogy erőt meríthessek belőle, mert amit épp kinyögni próbáltam, vagyis… amit majd a mellettem ülő, vörös hajú fiúval próbálok elmondatni neki… engem is sokkolt, pedig az én logikám tényleg messze a többieké fölött van, mégsem sikerült összeraknom a képet.
-Szerintem lehetséges, hogy Sirius ismeri korábbról azt a nőt. Valamit… tudnod kell, Harry. -pillantottám rá komolyan, némileg elgyengült arcvonásokkal.
-Gyerünk Ronald, mondd el neki, amit tudsz. Mondd már!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ron Weasley
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   Kedd Júl. 24, 2018 11:53 am



Kedvezően alakultak az események. Legalábbis valakinek biztos.
A Hermionével folytatott beszélgetésemet, és a zavartságon való túllépéssel való újabb próbálkozásomat végül a közeledő léptek szokás szerint derékba törték. Már-már azon gondolkoztam, hogy valaki ezen, biztos jókat röhöghet, úgyhogy nem is kattogtam ezen sokáig, főleg amikor mintegy diadal és szerencselé ittas Harry jelent meg felék közeledve.
Még hogy órára menni? Egy elfojtott nevetéssel nyugtáztam az elvarázsolt hangú kérdést, ugyanis én már tudtam, hogy Hermione hogy fog reagálni. De úgy tűnik kiszúrta, és az alkalmon kapva egy újabb verbális nyakon simogatást kaptam a figyelmetlenségemért.
Aztán Harry, mint amikor visszacsöppen az ember a valóságba, és túljut a formális bocsánatkéréseken, végül elérkezett a ténylegesen fontos mondanivalójához.
Amikor azt mondta, hogy úgy hitte Siriust látja, egy pillanatra elszomorodtam, mert tudom, milyen lehet neki. Nehéz elfogadni a veszteséget, és megszokni azt, hogy sokan már nincsenek közöttünk, legyenek azok barátok, vagy családtagok. Épp ezért alig akartam elhinni, amikor azt mondta, hogy tényleg ő volt az. Ugyan nagyrészt már mindenki túl van az elfogadáson,  nem akartam ennek véletlen se hangot adni.
-Ez nagyszerű hír. – igyekeztem beleadni minden lelkesedésemet, hiszen Sirius igazán megérdemelte, hogy éljen.
Bár tudtam, hogy a kellemetlen dolgok sorozatának még közel sincs vége, hisz még csak most jött az igazi csavar. Nagyon ideges voltam, amikor szóba került Hewitt, de végül Hermione sürgetésére erőt vettem magamon, és belekezdtem.
-Tudod Harry, még a nyáron hallottam, amikor a szüleim beszélgettek, és Hewitt … nos, ő is egy ideig halálfaló volt.- ahogy ezt kimondtam, úgy érzetem magam, mint akin egy szellem ment át.
El nem tudtam képzelni vajon ezek után Harry mit fog szólni, pedig az, hogy egy újabb ex-halálfaló az S.V.K. tanárunk, még csak a jéghegy csúcsa.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   Szer. Júl. 25, 2018 8:34 pm



Hermione és Ron elég furcsának tűntek. Azt hittem, hogy velem fognak örülni és minimum egy sort hitetlenkednek majd, amikor elmesélem nekik, hogy Sirius, vagyis a keresztapám, azaz az utolsó élő rokonom, aki fontos nekem és hasonló jelzőkkel illethetném még, mégsem halt meg, így nem maradtam végképp egyedül. De nem! Persze Hermione az udvariasság kedvéért gépiesen motyogott hasonló dolgokat, de semmi mögöttes tartalmat nem tudtam felfedezni a szavaiban. Úgy mondta, hogy mennyire örül és jó embernek tartja Siriust, mintha közben gyászbeszédet tartott volna. Arról is zagyvált valamit, hogy elképzelhetőnek tartja, hogy ismeri korábbról Hewitt professzort, de inkább Ront noszogatta, hogy mondjon el valamit, amit vele már korábban megosztott. (Aki nem mellesleg mindössze csak annyit tudott kinyögni a nagy hírre, hogy ez igazán nagyszerű.) Ettől a mondattól már előre görcsbe rándult a gyomrom, mert mindig ilyenkor szokott következni a "rossz rész", a bizonyos 'DE', amit senki se szeret hallani.
Most már a türelmetlenség és az érdeklődés egyvelegével meredtem Ronra, hogy akkor beszéljen végre, ne kíméljen. Kíváncsi voltam, hogy miről lehet szó, mert igazából elképzelésem se volt. Vagyis... inkább pont, hogy túl sok is. Valami baj van náluk otthon? Voldemort életben van? A Roxforttal van baj? Nem maradhatunk itt? Tudnak valamit Sirius-ról? Mégsem él? Nem is Sirius volt, hanem csak valaki százfűlé-főzetet ivott? Esetleg az S.V.K. tanárról derült ki már most valami sötét titok? Vagy tudják, honnan ismerik egymást a keresztapámmal?
Annyi megválaszolatlan kérdés és rémkép kezdett el a fejemben kavarogni, hogy majd' felrobbant az agyam. A végén már odáig jutottam a kombinálásban, hogy talán Ginny-vel van valami. Azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy tőle nemrég köszöntem el, és ennyi idő alatt nem kaphatott róla Ron rossz hírt.
Végre aztán nagy nehezen sikerült megszólalnia. Elmondta, hogy a nyáron hallotta a szüleit beszélgetni, és tőlük tudja, hogy régen Hewitt is halálfaló volt. A döbbenet természetesen az arcomra is rögtön kiült, sosem voltam jó abban, hogy póker arcot vágjak. Ez megint újabb kérdések hadát mozgósította bennem. Sirius vajon ezért kérdezett róla annyit? Ezért rohant el? Vagy ő ezt nem is tudja, és azt gondolja, hogy jó ember? Bár... Pitonról is kiderült, hogy valamiféle határeset.
-Ez... ez biztos? -hüledeztem.
-Mármint... nem lehet, hogy félreértettél valamit? -kérdeztem vissza, próbálva nyugalmat erőszakolni a hangomba. Nem akartam megbántani és azzal gyanúsítani, hogy esetleg elhallott valamit, de Ronnál semmi sem lehetetlen.
-De akkor... Coliandernek elment az esze? -ez nyilván inkább költői kérdés, hisz erre egyikünk sem tudhatja a valódi választ.
-Egyébként is mindenki utálja, amiért a Minisztérium kinevezte, pedig McGalagonyt kellett volna megválasztani igazgatónak. Mindenki őt akarta, szerintem még a Mardekárosok is. Olyan túl fiatal és nem idevaló az a nő, számmisztika tanárnak biztos jó, de nem igazgatónak. Visszavette Pitont, mikor róla is nyílt titok, hogy halálfaló volt. Ráadásul ő aztán tényleg valamiféle jobbkeze volt Voldemortnak, még ha mi tudjuk is, hogy valójában... hát... nem egészen. És akkor most Hewitt?! Az már két halálfaló! A végén kiderül, hogy a többi új tanár is az. Az új jóslástan tanárnő például pont úgy néz ki! Az előző tanévben sötét varázsló rémuralom volt az iskolában, ő pedig ezt akarja megismételni vagy mi?  -kezdtem el hadarni az értetlenségem okát. Tudtam, hogy ők se szolgálhatnak értelmes magyarázattal ezekre, de kikívánkoztak belőlem.
-Szerintetek Sirius tudhat erről? -gondolkodtam el ezen ismét. Csak szerettem volna hallani, hogy "nem, Harry."

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ron Weasley
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   Kedd Aug. 14, 2018 3:13 pm




Semmi kedvem nem volt vészmadárkodni, de nincs mit tenni… végül is jobb, mintha elhallgatnám.
Ijesztő a gondolat, nem tagadom, és ha valami történik itt, akkor aztán biztos, hogy nyakig benne leszünk. Nincs akkora szerencsénk, hogy nyugalomban lemenjen az utolsó évünk.
- Biztos. – néztem rá komoly arccal, ugyanis tudtam, hogy nem fog tetszeni neki, és nem akarja majd elhinni. Hozzá kell tenni hallottam már a szüleimet korábban is beszélgetni mindenféle légből kapott szóbeszédekről is, de azok nem tartanak sokáig. Ez viszont… hallottam anyám döbbentségéből fakadó kimaradt lélegzetvételeit, amiket az enyéim is követtek, amikor megtudtam, hogy ő is a tanáraink közé fog tartozni.
- Azt, hogy elment-e az esze nem tudom, de… - folytatni akartam, de Harry közbevágott. Idegesen vártam, amíg befejezi, mert nem akartam belé fojtani a szót. Igyekeztem türelmesen végigvárni, amíg elmond mindent az igazgatónőről, és az általános véleményt, Hewitt Pitonhoz való hasonlítását, és a már-már paranoiásnak ható tavalyi rémuralom felemlegetését. De hát csak nem lesz olyan, különben nem minisztériumi embert küldtek volna ide. Ha valami ilyen balhé lenne megint, tuti hogy Piton hozott volna magával még jó pár rosszarcú halálfalót.
Miután befejezte a hadarást, és levegőt is vett, ismét megpróbálkoztam, de hiába. Gyorsabb volt, és előbb feltett egy újabb kérdést, pedig ha már eddig is így kételkedett a jelenlegi helyzetben, és az igazgatóban, akkor nem tudom mi fog most következni. De mielőtt tovább folytattam volna, mindenképp vissza kellett kérdeznem…
- Meg kéne írnod ezeket a dolgokat neki. Bár még jobb lenne, ha személyesen tudnál vele beszélni, vagy már messze járhat? Van elképzelésed, merre találhatod most? Vagy meg kell várnunk, amíg ő keres téged? – nehéz időket élhetett meg ő is, úgyhogy gondolom most sokkal óvatosabb, mint eddig, de biztos vagyok benne, hogy Sirius megtalálja a módját, hogy újra beszéljen Harryvel. Érdekes kérdés, hogy mi derülhet még ki róla is, hogy mi olyan dolog lehet, ami eddig lényegtelennek tűnhetett, de ebben az évben még komoly dolgokat okozhat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   Kedd Aug. 21, 2018 1:04 pm



Miután Harry-t sikerült alig lelkes és ujjongó reakciókkal leráznunk a Sirius újra él témával kapcsolatban, Ronald végre hajlandó volt megszólalni, habár az én noszogatásomra. De hát jobb később, mint soha alapon csendbe burkolóztam, és úgy hallgattam a két fiú párbeszédét. Egyelőre nem akartam beleszólni, hisz Ron volt az, aki hallott ezeket és Harry az, aki utoljára tudta meg ezt hármunk közül. Habár nem így terveztem ezt a délelőttöt és a Ron-nal töltött időt az előző lyukasórában, nem panaszkodhattam. Megnyugodtam, hogy a fekete hajú fiúnak nem esett semmi baja és a vörös hajú barátja sem kerül már engem és szóba is állt velem. A nyáron történt egy-pár dolog köztünk, többek közt Ginny tanácsain felbátorodva, így… most végre a kettőnk dolga tisztázódott, ha már egyszer minden más kezdett kaotikus méreteket ölteni.
-Én… én nem hiszem, hogy Coliander esze elment volna, Harry… -jegyeztem meg a dolgot egy nagy sóhaj kíséretében.
-Az új igazgatónő szerintem nagyon is tudja, mit csinál. És igen, eléggé érdekes döntéseket hoz, ami a tanári kart illeti. Piton, Hewitt… de… az új jóslástan tanárnő nem volt halálfaló vagy Voldemort más szolgája. Utánanéztem mindenhol, még a zárolt részlegen is és semmi. Nincs róla semmi, mintha a semmiből került volna elő. Pedig a látó varázslók és boszorkák elég ritka kincsként és baljós jelként vannak számon tartva. Úgyhogy az egyetlen ami a kinézetén kívül furcsa a nőben az, hogy sehol sem említik őt. –magyaráztam el a két fiúnak a dolgot, majd amikor Ron felajánlotta Harry-nek azt, hogy írja meg Sirius-nak a dolgot, csak egy rosszalló pillantást küldtem felé.
-Elég jól osztogatod itt a tanácsokat annak ellenére, hogy nyár óta hallgattál erről a dologról, pedig fontos lett volna. –ripakodtam rá a kelleténél kissé erőteljesebben, majd ismét Harry-re néztem.
-De az semmiképpen sem lenne hátrány, ha megkérdeznéd erről a keresztapádat is. Ő elég sok dolgot tudott már az iskola ostroma előtt is. Talán ő tud valamit Hewitt-ról, az ittlétéről vagy valami, elvégre olyan... egyidősnek néznek ki. Lehet, hogy iskolai évfolyamtársak voltak vagy ilyesmi. És azt mondtad, furcsa volt, amikor megemlítetted neki a nőt. Biztosan hallott már róla. És ez a név nem olyan gyakori, hogy sokan rohangáljanak ilyennel... –küldtem felé egy szelíd mosolyt, majd kissé sötétebb pillantás kíséretében ismét Ronald kapta meg minden figyelmemet, amit csak neki tudtam szentelni.
-Nem akarsz még valami fontos információt megosztani legjobb barátoddal, Ron? Tudod… az igazgatónőről…


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   Kedd Aug. 21, 2018 9:57 pm



Ron elmondta, hogy még a nyáron hallotta a szüleit beszélgetni és azt sikerült kivennie belőle, hogy Hewitt professzor halálfaló volt, és hogy akik ezzel tisztában vannak, nem véletlenül nem örülnek annak, hogy az a nő a gyerekeiket fogja tanítani a Roxfortban, és minderről egy olyan nő döntött, akit a Minisztérium nevezett ki McGalagony jogos helyére. A jelek igencsak arra utaltak, hogy Coliandernek talán nincs ki mind a négy kereke, ha képes olyan sötét varázslókból álló tanári kart felsorakoztatni, mint Hewitt, Piton és talán a jóslástan tanárnő. Kifejtettem nekik ugyanis, hogy ő is teljesen úgy néz ki, mintha beleillene Voldemort egykori bandájába. Arról nem is beszélve, hogy az újdonsült igazgatónő szemét módon lecserélte Hagridot is valami francianevű fickóra. Ron nem tudta eldönteni, hogy elment-e az esze, Hermione viszont fogjuk rá, hogy a védelmére kelt ezen a téren, sőt, már azt is kiderítette, hogy Darkbloom nem halálfaló, szóval csak egyszerűen megtévesztő a külseje, ami viszont még annál is furcsább, hogy sehol sem említik, pedig állítólag rendelkezik a látás képességével. Csak hümmögni tudtam, egy tényekkel dobálózó élő lexikonnal jobb nem vitatkozni.
-Ezt előbb is elmondhattad volna. -küldtem egy lesújtó pillantást Ron felé, bár a haragom nem volt teljesen valódi. A helyében lehet én is örültem volna, hogy vége van, Voldemortnak annyi, és kit érdekel, hogy régen ki mit csinált, csak engem meg a családomat hagyjon békén.
Miután kiveséztem Coliander elmeállapotát, az kezdett el foglalkoztatni, hogy Sirius tudhat-e Hewitt-ról, elvégre igencsak érdekelte az SVK tanárunk, mikor szóba került. Egy szimpla, ám annál megnyugtatóbb nemet vártam volna tőlük, de ahogy számítottam rá, csalódnom kellett. Ron szerint meg kellene írnom neki, amit megtudtam, vagy az lenne a legjobb, ha személyesen tudnék beszélni vele. A levélküldés gondolatára is elszorult a szívem, ahogy Hedvigre gondoltam, így inkább elvetettem annak az ötletét, hogy betegyem a lábamat a bagolyházba. Hermione is támogatta Ron felvetését, ugyanis szerinte nem elképzelhetetlen, hogy esetleg Sirius és Hewitt évfolyamtársak voltak.
-Talán még itt van. Azt mondta, hogy Roxmortsba megy megkeresni Lupint. Talán még felbukkan itt, ha elintézte, amit akart. Ha pár napon belül nem jelentkezik, mindenképp írni fogok neki. -bólintottam rá a javaslatukra. Olyan gyászos képpel fogadtak, hogy akkor nem volt alkalmam rendesen mesélni nekik a Sirius-szal való találkozásomról.
-Akkor majd... kölcsön kell kérnem Pulipintyet. -magyaráztam Ronnak. Ezután Hermione szólalt meg ismét, arra kérve a legjobb barátomat, hogy áruljon el még valami fontosat. Az igazgatónőről. Égbe szökkent szemöldökkel meredtem Hermione-ra, majd szinte lassított felvétel módjára vándorolt át a tekintetem Ronra, immáron türelmetlen pillantássá változva.
-Mi!? Mi van még? -tártam szét a karjaimat megadóan, hogy ezt már tényleg nem hiszem el, még el sem kezdődött a Voldemort mentes tanév, máris gyűlnek a fekete felhők.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ron Weasley
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   Pént. Szept. 14, 2018 10:18 pm



Nagyot kellett nyelnem, mikor Hermione számonkérő, akár még sötétnek is betudható pillantásával találtam szemben magam. Anya tudott így nézni, amitől rögtön mindannyian elszégyelltük magunkat, még... Fred és George is. Inkább Harry lesújtó tekintetét választottam, mintsem, hogy Hermione rosszalló változatát álljam. Gyűlöltem, amikor haragudott rám valamiért, és úgy tűnt, hogy megint sikerült rá okot adnom, holott épp elég volt az is, hogy ezek mind-mind tények voltak. Mentségemre szóljon, hogy csak próbáltam megvárni a megfelelő alkalmat, amikor ekkora bombát robbanthatok. Szerettem volna megfigyelni a szóban forgó nőszemélyeket, hogy valóban igazak lehetnek-e a velük kapcsolatos vádak, feleslegesen ki akarná halálfalókon meg azok feleségein izgatni magát!? Hát én nem. Köszönöm szépen, nagyon élvezem az áldott nyugalmat. De nem volt más választásom, mint beszámolni Colianderről is.
-Szóval nem csak Hewitt-ról volt szó, hanem az igazgatónőről is. Ahogy már Hermione előre vetítette... -pillantottam rá lopva, de inkább igyekeztem Harry-re fókuszálni. Az ő haragja mindig kellemesebb volt, mint a szeretett lányé. Nem tudom ki találta ki ezt a jelenséget, de jobb lett volna, ha inkább megtartja magának az utált érzést.
-Apa azt is mondta, hogy Coliander Caramel rokona, az unokahúga vagy ilyesmi. -ez a kisebbik rossz tulajdonsága.
-Coliander Barty Kupor felesége volt, a halálfaló Barty Kuporé. Csak miután az Azkabanba kerültek Bellatrix-szal Neville szüleinek kínzásáért, Caramel próbálta eltusolni az ügyet, ahogy az tőle várható volt. De a régi dolgozók emlékeznek az ilyesmire, főleg az ilyen szaftos dolgokat nem szokták egy könnyen elfelejteni. Coliandert pedig utána nem látták többet a Minisztériumban. -hadartam el egy szusszra, hogy minél előbb túl legyek rajta és végre megszabaduljak a zöld és a barna szempár nyomásától.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   Csüt. Szept. 20, 2018 9:31 pm



Ronnak, pontosabban a szüleinek nem csak Hewitt-ról voltak információi, hanem az új igazgatónőről is. Mr Weasley ugyanis beszámolt a feleségének arról, hogy Coliander az ex-miniszter, Cornelius Caramel rokona, ami már önmagában is rossz tulajdonságnak számított, azonban itt még nem volt vége a történetnek. A nő ugyanis annak a halálfaló Barty Kupornak a felesége volt, aki Mordonnak adta ki magát, megölte a saját apját és az én nevemet is a Serlegbe csempészte, hogy Voldemort visszatérhessen. Undorodtam attól az alaktól, és az iskola egy olyan nő kezében volt, aki képes volt ezzel vígan együttélni. Undorító! Ahogy az is, hogy miután az Azkabanba zárták, Caramel igyekezett eltusolni a dolgokat, mintha az ő kis rokona soha nem állt volna kapcsolatban azzal a féreggel. Coliandert pedig az eset óta nem látták a Minisztériumban, amit mondjuk valahol meg is tudok érteni. Teljesen világos, hogy miért ex-halálfalókkal veszi körbe magát az iskolában, biztosan mert csak azokkal ért szót.
Dühös voltam, és fogalmam sincs, hogy mi miatt a leginkább. Eddig sem volt ez a nő a szívem csücske, de ezekkel végképp nem sikerült előkelő helyre tornáznia magát. A Minisztérium hogy ültethetett egy ilyet az iskola élére, Dumbledore székébe, mikor egyáltalán nem méltó az elődeihez. Bár Caramel rokona, így biztosan megvannak a kapcsolatai, hogy ilyen szép posztot harcoljon ki magának a semmiből. Kiakasztott a gondolat, hogy egy Mrs halálfaló túrta ki McGalagonyt a jól megérdemelt helyéről, hisz mindenki az ő kinevezésére számított az utolsó percekig. És mindennek tetejébe itt volt még Ron is, aki mindent eltitkolt előlem, pedig előszeretettel nevezi magát a legjobb barátomnak. Ez nagy szemétség volt. Persze azt se felejtsük el, hogy Hermione is tudott erről, hisz ő biztatta Ront, hogy beszéljen végre.
-Hogy tudtad ezt egy egész nyáron keresztül elhallgatni? -bukott ki belőlem a nem túl barátságos kérdés. Mert ha szerinte ez nem fontos, akkor valami súlyos baj van az agyával.
-Inkább megyek és szívok egy kis friss levegőt. -pattantam fel, hogy elhagyhassam a klubhelyiséget. Ez túl sok információ volt hirtelen, hogy képes legyek egy helyben ücsörögni, pedig még órára is be kell mennünk.

[Köszönöm a játékot skacok!]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   Pént. Szept. 21, 2018 11:43 am



Miután sikerült rávennem Ron-t, hogy elmondjon mindent Harry-nek, rosz érzés fogott el. Tudtam, hogy megint az lesz, mint a Rend-idején, de úgy éreztem, ez a helyes döntés. Tudnia kellett róla, hogy miféle tanárok és igazgató van jelen ezen a helyen, arról nem is beszélve, hogy Coliander elég sok dologban volt megkérdőjelezhető. Visszavette Piton-t, idehozta Hewitt-ot, Darkbloom sem épp a bizalomgerjesztő kategória, valamint Hagrid is le lett cserélve a sokkal fiatalabb és a maga módján mégis furább Laurent-ra. Persze a pali híres bizonyos körökben és nagyon, de nagyon fiatalnak néz ki annak ellenére, hogy az újság többször is megírta, bizony, a külső megtévesztő, hisz 30 is elmúlt már. Ezek a dolgok nem hagytak nyugodni, így minden tanárnak utána akartam olvasni, akinek csak lehetett, ám a híresebbek kivételével senkiről sem találtam semmit. Mintha az új SVK tanárunk, valamint a jóslástan tanár is csak a semmiből jött volna. Kevés és ködös információt találtam csupán, ami bőven elég ok volt nekem arra, hogy noszogassam Ronald-ot, mondjon el mindent a legjobb barátjának.
Csak nagy szemekkel meredtem hol az egyik, hol a másik fiúra, mikor Harry feltette a kérdést Ron-nak, amit szerintem nem akart hallani, valamint mikor közölte, hogy friss levegőre van szüksége. Azonnal felpattantam Ron mellől és így meredtem Harry hátára.
-Harry! Hiába mondanám, hogy várj, igaz? –néztem rá kissé szomorúan, egy keserű mosollyal a képemen. A néma, talán biccentésféle után visszarogytam a helyemre, majd kérdőn meredtem a mellettem ülőre.
-Vajon meddig fog haragudni ránk? –pillantottam a mellettem ülőre, majd ismét felkeltem, hogy elindulhassak összeszedni a könyveimet, amiket az ágyamon hagytam.
-A teremben találkozunk… -küldtem felé egy erőtlen mosolyt, majd eltűntem a felfelé vezető lépcső fordulójában.

[Köszi a játékot, fiúk! Wink ]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   

Vissza az elejére Go down
 
A Mrs. Norris hajsza
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Napi vicc

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Túrák a trollokkal :: Kalandjátékok-
Ugrás: