harry potter frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A Mrs. Norris hajsza

Go down 
SzerzőÜzenet
Teszlek Süveg
Admin
avatar

: :

TémanyitásTárgy: A Mrs. Norris hajsza   Kedd Júl. 17, 2018 9:47 pm



Harry Potter megérkezik a klubhelyiségbe, ahol ott találja Ron-t és Hermione-t, illetve utóbbi számonkérő pillantását. A barátai természetesen kérdőre vonják, hogy miért rohant el annyira a Sötét Varázslatok Kivédése óra után, hol járt eddig, ráadásul még csak nem is látták a lyukas órában sem.
Harry beavatja társait, hogy találkozott Sirius Black-kel, aki nem halt meg annak ellenére sem, hogy eddig mindenki ezt hitte. Megemlítheti, hogy a keresztapja mennyire furcsán viselkedett, mikor szóba került az új S.V.K. tanár, mintha ismerte volna őt, pedig Hewitt új tanár a Roxfortban. Hermione unszolására Ron fontos információkat oszt meg velük, amiket még a nyáron hallott, mikor elkapta a szülei egyik beszélgetését. Természetesen nem ér el osztatlan sikert azzal, hogy ezt végig képes volt eltitkolni, de így is sikerült elültetnie a bogarat Harry fülében Hewitt professzorral és az új igazgatóval kapcsolatban.

Reagsorrend: Harry Potter, Hermione Granger, Ron Weasley

A beszélgetéshez szolgáló, felhasználandó alapokat a játékosoknak PM-ben küldtem ki.

A továbbiakban is érkeznek utasítások, PM-ek, és akár új játékosok is bevonásra, míg régiek kiírásra kerülhetnek, ha szükséges.


Jó játékot kívánok!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://avadakedavra.hungarianforum.com
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   Szer. Júl. 18, 2018 5:24 pm



Miután Ginny-vel a kastélyba érve elváltak az útjaink, a klubhelyiség felé indultam el, hogy a lyukas óra után összeszedhessem a könyveimet. Széles vigyorral a fejemen másztam be a portrélyukon, ám ott rögtön Hermione és Ron értetlen nézésével találtam szemben magam, de ez sem szeghette a jó kedvemet.
-Mizu? -biccentettem feléjük szórakozottan. A Ginny-vel eltöltött időtől pont úgy éreztem magam, mint mikor lehajtottam a szerencselevet.
-Ti nem jöttök órára? -böktem a fejemmel az ajtó felé, mire Hermione olyan rosszalló képet vágott, hogy rögtön visszazuhantam a realitás kőkemény talajára. Ilyen se volt még, hogy azért akar legyilkolni, mert nem akarok elkésni.... Ööö....bű..bá...át...gyó...tanról.
-Milyen óránk is lesz egyáltalán!? -néztem tanácstalanul sokkal inkább Ronra, féltem, hogy Hermione megesz, ha rosszat szólok.
-Ne haragudjatok, hogy csak úgy eltűntem. -huppantam le aztán inkább, a bocsánatkérésemet most sokkal inkább a lánynak címezve.
-Láttam egy fekete kutyát óra után. És tudtam, hogy őrültség, de... azt hittem Sirius az. És... -tartottam egy drámai hatásszünetet.
-Sirius volt! -pillantottam rájuk teljesen komolyan, jelezve, hogy nem mentek el otthonról és nem kezdtem el képzelegni.
-Életben van! Azt nem tudja, hogyan, de Bellatrix átka nem ölte meg a Minisztériumban, csupán egy másik helyre vetődött, de visszatért. -hadartam nekik izgatottan.
-El sem hiszem! -tért vissza ettől a gondolattól aztán a levakarhatatlan vigyorom. Boldog voltam, hogy mégsem maradtam egyedül, a keresztapám életben van, van még élő családtagom.
-Sajnos sokat nem tudtunk beszélni... Sirius furcsán viselkedett, mikor az új Sötét Varázslatok Kivédése tanárt említettem, mintha... ismerte volna... -tűnödtem el ezen egy pillanatra.
-Szerintetek lehetséges? -meredtem Hermione-ra, elvileg ő mindenkiről többet tud, mint az saját maga.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   Csüt. Júl. 19, 2018 10:32 am



A Klubhelyiségben töltöttem a lyukasórámat, Ron társaságában. Nem mondom, hogy olyan rossz lett volna, de attól viszont még a hideg is végigfutott rajtam, hogy lépéseket hallottam, így kissé távolabb húzódtam a mellettem ülőtől, habár hülyeség volt, hisz elég sokan tudták, mi is a helyzet köztünk.
Harry jelent meg aztán a láthatáron, aki a felől akart érdeklődni, hogy „mizu” és „mi nem karunk órára menni?” Így én csak egy rosszalló pillantást küldtem felé, hogy érezze, mennyire szeretem is azt, amikor ilyen.
-Hogy mizu? Eltűntél, Harry. Hirtelen elrohantál és utána még a barátod is eltűnt a tömegben. Egyikőtök sem figyelt oda eléggé! Miért nem lehet egy nyugodtan induló évünk sem a Roxfort-ban? –néztem rá még mindig összeszűkült szemekkel és csak a fejemet fogtam, mikor arról érdeklődött, hogy milyen óránk is lesz pontosan. Amikor aztán beszélni kezdett, csak nagy szemekkel néztem rá, majd egy alig észrevehető, kissé talán hűvös pillantást vetettem a mellettem ülőre, aki meglehetősen sokat fészkelődött, amikor szóba került Hewitt professzor.
-Harry… nagyon örülünk annak, hogy a keresztapád életben van. Sirius nagyszerű ember és nem érdemelt volna ilyen halált, komolyan… -kezdtem bele a dolgokba kissé idegesen, majd némi habozás után megszorítottam Ron kezét, hogy erőt meríthessek belőle, mert amit épp kinyögni próbáltam, vagyis… amit majd a mellettem ülő, vörös hajú fiúval próbálok elmondatni neki… engem is sokkolt, pedig az én logikám tényleg messze a többieké fölött van, mégsem sikerült összeraknom a képet.
-Szerintem lehetséges, hogy Sirius ismeri korábbról azt a nőt. Valamit… tudnod kell, Harry. -pillantottám rá komolyan, némileg elgyengült arcvonásokkal.
-Gyerünk Ronald, mondd el neki, amit tudsz. Mondd már!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ron Weasley
Prefektus (Griffendél)
avatar


TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   Kedd Júl. 24, 2018 11:53 am



Kedvezően alakultak az események. Legalábbis valakinek biztos.
A Hermionével folytatott beszélgetésemet, és a zavartságon való túllépéssel való újabb próbálkozásomat végül a közeledő léptek szokás szerint derékba törték. Már-már azon gondolkoztam, hogy valaki ezen, biztos jókat röhöghet, úgyhogy nem is kattogtam ezen sokáig, főleg amikor mintegy diadal és szerencselé ittas Harry jelent meg felék közeledve.
Még hogy órára menni? Egy elfojtott nevetéssel nyugtáztam az elvarázsolt hangú kérdést, ugyanis én már tudtam, hogy Hermione hogy fog reagálni. De úgy tűnik kiszúrta, és az alkalmon kapva egy újabb verbális nyakon simogatást kaptam a figyelmetlenségemért.
Aztán Harry, mint amikor visszacsöppen az ember a valóságba, és túljut a formális bocsánatkéréseken, végül elérkezett a ténylegesen fontos mondanivalójához.
Amikor azt mondta, hogy úgy hitte Siriust látja, egy pillanatra elszomorodtam, mert tudom, milyen lehet neki. Nehéz elfogadni a veszteséget, és megszokni azt, hogy sokan már nincsenek közöttünk, legyenek azok barátok, vagy családtagok. Épp ezért alig akartam elhinni, amikor azt mondta, hogy tényleg ő volt az. Ugyan nagyrészt már mindenki túl van az elfogadáson,  nem akartam ennek véletlen se hangot adni.
-Ez nagyszerű hír. – igyekeztem beleadni minden lelkesedésemet, hiszen Sirius igazán megérdemelte, hogy éljen.
Bár tudtam, hogy a kellemetlen dolgok sorozatának még közel sincs vége, hisz még csak most jött az igazi csavar. Nagyon ideges voltam, amikor szóba került Hewitt, de végül Hermione sürgetésére erőt vettem magamon, és belekezdtem.
-Tudod Harry, még a nyáron hallottam, amikor a szüleim beszélgettek, és Hewitt … nos, ő is egy ideig halálfaló volt.- ahogy ezt kimondtam, úgy érzetem magam, mint akin egy szellem ment át.
El nem tudtam képzelni vajon ezek után Harry mit fog szólni, pedig az, hogy egy újabb ex-halálfaló az S.V.K. tanárunk, még csak a jéghegy csúcsa.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   Szer. Júl. 25, 2018 8:34 pm



Hermione és Ron elég furcsának tűntek. Azt hittem, hogy velem fognak örülni és minimum egy sort hitetlenkednek majd, amikor elmesélem nekik, hogy Sirius, vagyis a keresztapám, azaz az utolsó élő rokonom, aki fontos nekem és hasonló jelzőkkel illethetném még, mégsem halt meg, így nem maradtam végképp egyedül. De nem! Persze Hermione az udvariasság kedvéért gépiesen motyogott hasonló dolgokat, de semmi mögöttes tartalmat nem tudtam felfedezni a szavaiban. Úgy mondta, hogy mennyire örül és jó embernek tartja Siriust, mintha közben gyászbeszédet tartott volna. Arról is zagyvált valamit, hogy elképzelhetőnek tartja, hogy ismeri korábbról Hewitt professzort, de inkább Ront noszogatta, hogy mondjon el valamit, amit vele már korábban megosztott. (Aki nem mellesleg mindössze csak annyit tudott kinyögni a nagy hírre, hogy ez igazán nagyszerű.) Ettől a mondattól már előre görcsbe rándult a gyomrom, mert mindig ilyenkor szokott következni a "rossz rész", a bizonyos 'DE', amit senki se szeret hallani.
Most már a türelmetlenség és az érdeklődés egyvelegével meredtem Ronra, hogy akkor beszéljen végre, ne kíméljen. Kíváncsi voltam, hogy miről lehet szó, mert igazából elképzelésem se volt. Vagyis... inkább pont, hogy túl sok is. Valami baj van náluk otthon? Voldemort életben van? A Roxforttal van baj? Nem maradhatunk itt? Tudnak valamit Sirius-ról? Mégsem él? Nem is Sirius volt, hanem csak valaki százfűlé-főzetet ivott? Esetleg az S.V.K. tanárról derült ki már most valami sötét titok? Vagy tudják, honnan ismerik egymást a keresztapámmal?
Annyi megválaszolatlan kérdés és rémkép kezdett el a fejemben kavarogni, hogy majd' felrobbant az agyam. A végén már odáig jutottam a kombinálásban, hogy talán Ginny-vel van valami. Azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy tőle nemrég köszöntem el, és ennyi idő alatt nem kaphatott róla Ron rossz hírt.
Végre aztán nagy nehezen sikerült megszólalnia. Elmondta, hogy a nyáron hallotta a szüleit beszélgetni, és tőlük tudja, hogy régen Hewitt is halálfaló volt. A döbbenet természetesen az arcomra is rögtön kiült, sosem voltam jó abban, hogy póker arcot vágjak. Ez megint újabb kérdések hadát mozgósította bennem. Sirius vajon ezért kérdezett róla annyit? Ezért rohant el? Vagy ő ezt nem is tudja, és azt gondolja, hogy jó ember? Bár... Pitonról is kiderült, hogy valamiféle határeset.
-Ez... ez biztos? -hüledeztem.
-Mármint... nem lehet, hogy félreértettél valamit? -kérdeztem vissza, próbálva nyugalmat erőszakolni a hangomba. Nem akartam megbántani és azzal gyanúsítani, hogy esetleg elhallott valamit, de Ronnál semmi sem lehetetlen.
-De akkor... Coliandernek elment az esze? -ez nyilván inkább költői kérdés, hisz erre egyikünk sem tudhatja a valódi választ.
-Egyébként is mindenki utálja, amiért a Minisztérium kinevezte, pedig McGalagonyt kellett volna megválasztani igazgatónak. Mindenki őt akarta, szerintem még a Mardekárosok is. Olyan túl fiatal és nem idevaló az a nő, számmisztika tanárnak biztos jó, de nem igazgatónak. Visszavette Pitont, mikor róla is nyílt titok, hogy halálfaló volt. Ráadásul ő aztán tényleg valamiféle jobbkeze volt Voldemortnak, még ha mi tudjuk is, hogy valójában... hát... nem egészen. És akkor most Hewitt?! Az már két halálfaló! A végén kiderül, hogy a többi új tanár is az. Az új jóslástan tanárnő például pont úgy néz ki! Az előző tanévben sötét varázsló rémuralom volt az iskolában, ő pedig ezt akarja megismételni vagy mi?  -kezdtem el hadarni az értetlenségem okát. Tudtam, hogy ők se szolgálhatnak értelmes magyarázattal ezekre, de kikívánkoztak belőlem.
-Szerintetek Sirius tudhat erről? -gondolkodtam el ezen ismét. Csak szerettem volna hallani, hogy "nem, Harry."

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ron Weasley
Prefektus (Griffendél)
avatar


TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   Today at 3:13 pm




Semmi kedvem nem volt vészmadárkodni, de nincs mit tenni… végül is jobb, mintha elhallgatnám.
Ijesztő a gondolat, nem tagadom, és ha valami történik itt, akkor aztán biztos, hogy nyakig benne leszünk. Nincs akkora szerencsénk, hogy nyugalomban lemenjen az utolsó évünk.
- Biztos. – néztem rá komoly arccal, ugyanis tudtam, hogy nem fog tetszeni neki, és nem akarja majd elhinni. Hozzá kell tenni hallottam már a szüleimet korábban is beszélgetni mindenféle légből kapott szóbeszédekről is, de azok nem tartanak sokáig. Ez viszont… hallottam anyám döbbentségéből fakadó kimaradt lélegzetvételeit, amiket az enyéim is követtek, amikor megtudtam, hogy ő is a tanáraink közé fog tartozni.
- Azt, hogy elment-e az esze nem tudom, de… - folytatni akartam, de Harry közbevágott. Idegesen vártam, amíg befejezi, mert nem akartam belé fojtani a szót. Igyekeztem türelmesen végigvárni, amíg elmond mindent az igazgatónőről, és az általános véleményt, Hewitt Pitonhoz való hasonlítását, és a már-már paranoiásnak ható tavalyi rémuralom felemlegetését. De hát csak nem lesz olyan, különben nem minisztériumi embert küldtek volna ide. Ha valami ilyen balhé lenne megint, tuti hogy Piton hozott volna magával még jó pár rosszarcú halálfalót.
Miután befejezte a hadarást, és levegőt is vett, ismét megpróbálkoztam, de hiába. Gyorsabb volt, és előbb feltett egy újabb kérdést, pedig ha már eddig is így kételkedett a jelenlegi helyzetben, és az igazgatóban, akkor nem tudom mi fog most következni. De mielőtt tovább folytattam volna, mindenképp vissza kellett kérdeznem…
- Meg kéne írnod ezeket a dolgokat neki. Bár még jobb lenne, ha személyesen tudnál vele beszélni, vagy már messze járhat? Van elképzelésed, merre találhatod most? Vagy meg kell várnunk, amíg ő keres téged? – nehéz időket élhetett meg ő is, úgyhogy gondolom most sokkal óvatosabb, mint eddig, de biztos vagyok benne, hogy Sirius megtalálja a módját, hogy újra beszéljen Harryvel. Érdekes kérdés, hogy mi derülhet még ki róla is, hogy mi olyan dolog lehet, ami eddig lényegtelennek tűnhetett, de ebben az évben még komoly dolgokat okozhat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A Mrs. Norris hajsza   

Vissza az elejére Go down
 
A Mrs. Norris hajsza
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Napi vicc

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Túrák a trollokkal :: Kalandjátékok-
Ugrás: