harry potter frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 You stole my cauldron but... -Arsenius&Lucretia

Go down 
SzerzőÜzenet
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: You stole my cauldron but... -Arsenius&Lucretia   Szomb. Júl. 21, 2018 2:34 pm



Kicsit talán a kelleténél nyúzottabban, a gondolataimba merülve kavargattam egy hatalmas üst tartalmát. Az igazgatók nagy része persze rosszallóan figyelte, hogy valaki bájitalfőzdét csinált az imádott irodájukból, egyedül Dumbledore mosolygott mindig megbocsátóan. Pontosan tudta, hogy miért csinálom. Mindent meg akartam tenni annak érdekében, hogy Sirius Black maradéktalanul, remélhetőleg minél hamarabb visszanyerhesse a mágikus képességeit, kár lett volna őt védtelenül hagyni. Magamról tudom, hogy én sem szeretnék ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, így nem tagadhattam meg tőle az Életerő elixírt. Magamnak kellett megfőznöm, mert Lupin farkasölő-fű főzetét még valahogy lenyomtam Piton torkán, de ezt már képtelen lettem volna, ha rájön, hogy kinek készül. Nem hiányzott, hogy merő jóindulatból és puszta véletlenségből megmérgezze Siriust azelőtt, hogy hasznomra válhatna. Nagyon is jó okom volt rá, hogy lekenyerezzem, elvégre valaha nagyon közel álltak egymással az iskola új Sötét Varázslatok Kivédése tanárával, Lara Hewitt-tal, és talán ez most sem lesz másként, hogy újra láthatták egymást. Ha Black bízik bennem és valahol az adósom is, akkor hatalmas előnybe kerülhetek a professzornő szemében.
Miután az üstben lévő kristálytiszta esővíz vadul forrni kezdett, az egyik polchoz sétáltam, hogy begyűjthessem a szükséges hozzávalókat. Macskagyökérfű, bumszalagbőr, bikornisszarv őrlemény sorakoztak aztán az asztalomon, miután a fortyogó üst közelébe készítettem őket, hogy minden idejében kéznél legyen. Először az őrleményért nyúltam, hogy legyen ideje szépen feloldódni a vízben. Már épp kezdtem volna a bumszalagbőrt belemorzsolni, mikor valaki kopogtatott az iroda ajtaján. Tekintetemet a hang irányába emeltem, majd a homlokomat megtörölve intettem, hogy a látogatóm szabad utat kapjon.
-Arsenius... -küldtem felé egy mosolyt.
-Minek köszönhetem a látogatását? Tehetek esetleg magáért valamit? -szegeztem neki a kérdéseket, fél szememet a főzeten tartva, nehogy lekéssem a bumszalagbőr hozzáadás pontos idejét.
-Bocsásson meg, de ezt muszáj befejeznem, de természetesen figyelek. -fűztem hozzá a magyarázatot, hogy miért nem szentelem neki teljes mértékben a figyelmemet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arsenius Abbott
Hollóhát házvezető (rúnaismeret)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: You stole my cauldron but... -Arsenius&Lucretia   Szomb. Júl. 21, 2018 3:38 pm



Bizonytalanul ácsorogtam egy jó ideig az iroda ajtajában. Ezerszer átgondoltam a mondandómat, hogy összeszedettnek tűnjön, illetve hogy egyáltalán valóban beszélni akarok-e vele erről. Nem hagyhattam, hogy inamba szálljon a bátorság, így erőt véve magamon kopogtattam be hozzá. Igyekeztem határozottságot erőltetni a mozdulatba, hogy ne azt gondolja, hogy valami elsőéves kiskölyök próbál bejutást nyerni. Nem kellett sokáig várnom, az ajtó lendületesen feltárult, én pedig beléphettem rajta. Egészen más látvány tárult elém, mint korábban. Lucretia mindig gondosan ügyelt arra, hogy összeszedettnek tűnjön, ám most láthatóan bele volt merülve valamilyen bájital főzésébe, amitől teljesen máshogy festett. A vörös haját hátul összefogta, a talárja ujja fel volt tűrve, ő maga pedig hihetetlen kislányosan festett, ahogy a hófehér arca kipirult a forró hőtől, ami az üst felől ömlött az ember felé. Sokkal természetesebb szépségnek hatott így, mint mikor kimért hűvösséget sugárzott, és talán ő volt az egyetlen, akinek jól állt a... csapzottság.
-Lucretia... -viszonoztam rögtön a mosolyát, amivel fogadott, majd becsuktam magam mögött az ajtót, hogy némileg közelebb léphessek hozzá. Nem akartam az iroda másik végéből válaszolni a kérdésére és valahogy belekezdeni a jöttöm okába.
-Nyugodtan folytassa csak, emiatt ne kérjen elnézést. Inkább én vagyok az, aki csak így váratlanul magára tört. -reagáltam a mentegetőző megjegyzésére, bár valahogy azt éreztem, hogy ez csak valami időhúzás volt a részemről. Egy ideig eltöprengtem, hogy is tálaljam, de végül csak belekezdtem.
-Azt mondta nekem, hogy ha bármivel meghálálhatja a rúnás kérését, akkor csak keressem. -nyögtem ki végül némi habozás után, és a nézésem is inkább kérdő volt, mintsem kijelentő.
-Azt hiszem, tudom, hogy mit tehetne értem. -folytattam, de mindig szüneteket tartottam, mint aki nem tudja, hogy beszéljen vagy sem.
-Persze ha túl nagy kérésnek tartja majd, nyugodtan mondjon nemet. Meg egyébként is. -kezdtem el a keze ügyében lévő bumszalagbőrt vizsgálgatni, mintha olyan érdekes lett volna.
-Meghívást kaptam a Minisztériumtól egy jótékonysági gyűjtésre. -böktem ki végül.
-Az eseményt egy bál és egy díszvacsora keretében rendezik meg, a befolyt összeg pedig a Szent Mungó intézményének megy majd. -magyaráztam neki kicsit bővebben.
-Még sosem voltam ezen a rendezvényen, de azt mondták, hogy mint minden évben, most is Celestina Maggica lép majd fel. A meghívón az állt, hogy kísérővel illik megjelenni, és arra gondoltam... -nagy merészen és talán meggondolatlanul.
-.... hogy magát hívnám el, hogy legyen a kísérőm. Rendkívül megtisztelne és boldoggá tenne.-néztem rá bizonytalanul. Bele se mertem gondolni abba a lehetőségbe, hogy talán valóban igent mondhat a kérésemre. Nehéz volt elképzelni, hogy a legszebb nő tartson velem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: You stole my cauldron but... -Arsenius&Lucretia   Szomb. Júl. 21, 2018 10:08 pm



Érdeklődve hallgattam Arseniust, miközben a bumszalagbőrt morzsolgattam a főzetbe. Meglehetősen bizonytalannak tűnt, amit én rendkívül furcsálltam, eddig cseppet sem ilyennek ismertem meg. Kicsit aggódni kezdtem, hogy talán rossz hírekkel akar szolgálni, vagy ami még rosszabb, fel akarna mondani, holott nála jobb rúnaismeret professzort keresve se találnék. Mikor aztán felhozta a múltkori szavaimat, amiket felé intéztem, miszerint ha bármivel meghálálhatom a rúnák feltárását, nyugodtan keressen csak fel. Ettől rögtön megkönnyebbültem, így a feszült arcvonásaim is ellágyultak.
-Igen, valóban ezt mondtam. És tartom is magam ehhez. Mit szeretne? -pillantottam rá lopva, majd újra az üst fortyogó tartalmát kezdtem el kavargatni. Sebesen hozzátette, hogy elképzelhető, hogy túl nagy kérésnek fogom tartani, szóval természetesen nyugodtan mondhatok nemet is. Ettől egy kissé türelmetlen mosoly jelent meg a szám sarkában, bár kétlem, hogy ő ezt abból a szögből látta volna.
-Előbb mondja el, és majd utána én eldöntöm. -vettem magamhoz még egy kis kígyóbőrt, ami rendkívül törékeny volt, így rögtön az üst fölé tartottam, hogy minden kis cafatja abba hulljon. Mikor aztán közölte, hogy meghívást kapott a Minisztérium jótékonysági gyűjtésére, a tekintetem egy pillanatra elsötétült. El is feledkeztem erről, főleg, hogy semmi kedvem nem is volt hozzá. Hosszú-hosszú évekig minden egyes alkalommal kihagytam, és nem épp most szándékoztam újrakezdeni az üres smúzolást, viszont az igazgatói kötelezettségeim egyike volt.
Egyelőre nem szóltam semmit, inkább a macskagyökérfüves fiolával kezdtem el babrálni, miközben némán őt hallgattam. Kifejtette nekem, hogy ez a jótékonysági est valójában egy bál díszvacsorával egybekötve. Megemlítette azt is, hogy Celestina Maggica lép fel minden évben. Ez egy halovány mosolyt csalt az arcomra. Elég érdekes egy zenei világ, én olykor mégis szerettem belehallgatni a dalaiba, ez a sötét titkaim egyike volt, amit nem szívesen hangoztattam, így igyekeztem diplomatikus képet vágni. Ezután következett a lényeg. Végre sikerült kinyögnie, hogy a meghívón az állt, hölgy kísérettel kell megjelenni, ő pedig rám gondolt, amolyan tartozás behajtás címszó alatt. Milyen... romantikus. Elég vegyes érzések, leginkább borzalmas emlékek kavarogtak bennem ezzel az egésszel kapcsolatban. Semmi kedvem nem volt a minisztériumi dolgozókkal jópofáskodni és az ostoba megjegyzéseiket hallgatni, arra pedig pláne nem vágytam, hogy a Roxforttal kapcsolatban tegyenek fel nekem kérdéseket. Engem talán még könnyebben is sarokba szorítanának, mint Albust. Ő jó volt az ilyesmiben, én ehhez túlságosan érzékeny vagyok. Biztos voltam benne, hogy bár már nem tölti be a Mágiaügyi Miniszter tisztségét, Cornelius nem hagyná ki, hogy ne feszengjen ott a befolyásos emberek között. Továbbá annak a gondolata sem dobott fel, hogy az egyik férfi kollégámmal jelenjek meg. Ha el is akartam volna menni, biztos, hogy egyedül tettem volna. Előtte is kellemetlen helyzetbe hozhatnak, ha... inkább el is hessegettem a gondolatát.
-Nos igen... a bál... hallottam róla. -kezdtem bele.
-Mármint. Engem is meghívtak. Több okból kifolyólag is. A Minisztérium nevezett ki, mint tudja, így mondhatni alap dolog. A másik pedig, hogy a Roxfort mindenkori igazgatójának megjelenésére is számítani szoktak. Mint magánember, a hátam közepére sem kívánom ezt az egészet, ha őszinte lehetek magával. Utoljára már az idejét se tudom, hogy mikor tettem ott tiszteletemet. Viszont. Albus minden évben képviselte az iskolát, így én is úgy érzem, hogy ezt kell tennem. -sóhajtottam lemondóan.
-És nem utolsó sorban magának is megígértem, Arsenius, hogy bármit kérhet. Így nem mondhatok nemet erre a kedves és figyelmes invitálásra. Igazán megtisztel, hogy rám gondolt. -küldtem felé egy erőtlen mosolyt, majd beleborítottam a valeriánát a főzetbe.
-De ha jól tudom, ez már a hétvégén esedékes is... -igyekeztem inkább kérdőre váltani a hangsúlyt, hogy érezze a bizonytalanságomat. Tényleg nem tartottam számon a neves dátumot.
-Annyit kérek, hogy nagyon öltözzön ki, a legszebb dísztalárját előkerítve. Elképesztően sznob népek fordulnak meg ott, és nem tesszük meg nekik azt a szívességet, hogy bármi miatt is rajtunk köszörüljék az éles nyelvüket. -és szerintem ebben a megállapításomban minden ellenszenvem benne volt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arsenius Abbott
Hollóhát házvezető (rúnaismeret)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: You stole my cauldron but... -Arsenius&Lucretia   Vas. Júl. 22, 2018 9:18 pm



Nagy nehezen sikerült Lucretia tudtára adnom a nála tett látogatásom okát. A Mágiaügyi Minisztériumtól kaptam meghívót egy jótékonysági gyűjtésre, aminek a bevételét a Szent Mungónak ajánlják majd. A meghívón azt is kikötötték, hogy kísérőt kell vinnünk magunkkal, én viszont annak híján voltam. A kezdeti tanácstalanságom azonban hamar szertefoszlott. Lucretia tartozott nekem ugyanis egy szívességgel, így arra gondoltam, hogy ebben a formában fogom behajtani tőle. Fel is vázoltam neki a kérésemet, mire mély hallgatásba burkolózott, amit hirtelen nem tudtam mire vélni. Ez némi aggodalommal töltött el. Amúgy is inkább arra láttam esélyt, hogy nemet mond, de azért én a végsőkig reménykedtem a férfi ember szerencséjében. Aztán beszélni kezdett, én pedig figyelmesen ittam a szavait, elvégre tudni akartam, hogy mi lesz a válasza, hajlandó-e eljönni velem, vagy valaki mást kell elhívnom, vagy esetleg én magam sem jelenek meg. Úgysem ismernék ott senkit, de ezt remek lehetőségnek tartottam, hogy kicsit több időt eltölthessek vele, mondhatni, hogy kettesben. A Roxfortban meglehetősen kellemetlen lett volna, ha csak úgy felkeresem a munkaadómat egy ismerkedős csevej kedvéért, de egy ilyen vacsora tökéletes ürügy lehet hozzá. Egyébként is boldogsággal töltött el a tudat, hogy talán egy ilyen gyönyörű nővel az oldalamon jelenhetek majd meg a nagyérdemű előtt. Nem vágytam az irigykedő pillantásokra, sosem voltam kicsinyes alak, de ez attól még mindenkinek legyezgeti a hiúságát.
Elárulta, hogy már korábban tudomást szerzett az eseményről, ugyanis őt is meghívták, ráadásul többszörösen is. Elvégre a Minisztérium alkalmazottja, ők nevezték ki az iskola élére, emellett pedig a Roxfort mindenkori igazgatóinak szokása volt megjelenni az eseményen. Őszintén elmondta, hogy semmi kedve sincs az egészhez, mert utálja az ilyen rendezvényeket és nagyon régen vett már részt rajta, nem véletlenül. Ez egy pillanatig a kedvemet szegte, szinte biztosra vettem, hogy nem is szándékozik tiszteletét tenni, de itt még nem volt vége. Dumbledore minden évben büszkén képviselte az iskolát, így az utódjaként nem teheti meg, hogy nemet mond a meghívásra. Ettől azonban még nem nyugodhattam meg, hisz benne volt a pakliban, hogy esetleg valaki mással szeretne eleget tenni a kötelezettségeinek. De nem így volt! Rávágta, hogy nem mondhat nemet egy ilyen kedves és figyelmes invitálásnak, így eljön velem a hétvégén.
-Köszönöm! -küldtem felé egy visszafogott, hálás mosolyt, persze belül vadul vigyorogtam, mint akit valamilyen groteszk szájzár varázslat talált telibe. Volt azonban egy kérése, miszerint a legjobb dísztaláromat kutassam elő, mert nem tehetünk szívességet az ott megjelenő sznob népeknek azzal, hogy hagyjuk, hogy a szájukra vegyenek minket.
-Így fogok eljárni. -bólintottam rá a kérésére, ez legyen a legkevesebb. Több gálán is részt vettem már, nem idegen számomra a kiöltözés. Őt viszont a legmerészebb álmaimban sem mertem elképzelni valamiféle elegáns estélyiben. A gondolattól még a gyomrom is bukfencet vetett, jól eső izgalommal töltve el.
-Érezhetően nem lesz a kedvenc elfoglaltsága azok közé az emberek közé menni, de igyekszem majd a lehető legkellemesebbé varázsolni az estéjét, hogy ne keserű szájízzel kelljen hazatérnie onnan. -küldtem felé egy biztató mosolyt. Gondolatban már a táncparketten láttam magam vele, ahogy átfoghattam a derekát és egy lassú dallam alkalmával magamhoz húzhattam.
-Én nem ismerek onnan talán senkit sem, így meg is lepett a meghívás, de ha már voltak kedvesek megtisztelni vele így ismeretlenül is, nem akartam rögtön udvariatlanul nemet mondani rá. Így viszont bátrabban megyek közéjük, hogy lesz valaki velem, aki kiismeri magát a Minisztérium emberei között. -vázoltam fel neki a helyzetemet, hogy egyáltalán bennem miért is ötlött fel, hogy el kellene mennem. Vagyis... ez csak a rész igazság volt, de a kellemetlenebbik oldalát nem akartam bevallani neki. Nem hiszem, hogy túlzottan megkedveltettem volna magam vele.
-Maga az adakozás rész jobban vonz, mint hogy befolyásos, esetleg rátarti emberekkel ismerkedjek. -vallottam be neki, mielőtt még azt gondolná, hogy azért megyek oda, hogy kapcsolatokat építsek ki valamiféle nagy nevekkel. Nem vagyok törtető típus, inkább a "lassú víz partot mos" elvét követtem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: You stole my cauldron but... -Arsenius&Lucretia   Hétf. Júl. 23, 2018 2:24 pm



Engem is meghívtak a jótékonysági bálra, de ha Arsenius most nem juttatja az eszembe, akkor teljesen megfeledkeztem volna róla, ami rosszabb lett volna, mintha szándékosan nem jelenek meg. Valójában idáig még nem sikerült dűlőre jutnom, hogy egyáltalán hajlandó legyek-e elmenni és elviselni az ott pöffeszkedő nem kívánatos személyeket, hiába lenne a kötelességem. Azonban most, hogy feldobta az ötletét, hogy ezzel törleszthetnék neki a megfejtett rúnák miatt, nem igazán volt kifogásom ellene, egy-kettőre megoldotta magát a kérdés. Ennél egyszerűbb szívességet még sosem kértek tőlem. Egyébként sem szerettem tartozni, és így volt rá esélyem, hogy megússzam annak lehetőségét, hogy esetleg valami nagyobb volumenű dologra váltsa be az ígéretemet. Emellett eleget tehettem igazgatói kötelezettségeimnek, és nem is kell egyedül megjelennem, hanem magammal vihetem egy kollégámat. Inkább ő, mint a Minisztérium emberei, ráadásul Arsenius mindig is figyelmes és udvarias volt, így igazán nem tiltakozhattam a személye ellen semmilyen formában. Rendkívül jól nevelt, aki mindig ügyel a megjelenésére, így nem fogunk majd szégyent hozni egymásra vagy a Roxfortra.
A nem tetszésemet természetesen neki is elárultam, hogy a hátam közepére sem szoktam kívánni az ilyen nyilvános megjelenéseket, nem vagyok híve az ilyen képmutató társasági eseményeknek. Afelől viszont biztosítottam, hogy mindezek ellenére elfogadom a megtisztelő meghívását, ő pedig a szavát adta, hogy igyekszik majd a lehetőségekhez mérten kellemessé varázsolni az estémet.
-Felesleges az energiáit erre pazarolnia. -vágtam rá, ami kissé talán modortalanul és nyersen hangozhatott, így igyekeztem pontosítani és finomítani a megállapításomon.
-Mármint úgy értem, hogy enélkül is maga lesz a legértelmesebb a meghívottak közül, így ha valakiben, hát magában biztosan nem fogok csalódni. Higgye el, le sem fog tudni vakarni magáról. -küldtem felé egy halvány mosolyt. Rajta kívül nem akarok másokkal értelmetlen beszélgetésbe elegyedni, mert nem tudtam elképzelni olyan témákat, amikből jól jöttem volna ki. Páran ismernek már korábbról, és sosem szerettem, ha a múltam árnyai kísérteni kezdtek, így csak elnézően pillantottam rá, mikor azt ecsetelte, hogy legalább ott leszek neki én, aki kiismeri magát a számára ismeretlenek között. Ezen elnevettem magam.
-Ebben ne reménykedjen. Nagyon lelkesen úgy fogok tenni, mintha most találkoznék velük először. -jegyeztem meg élesen, sokkal inkább az üst fortyogó tartalmának intézve a mondandómat, figyelve ahogy az utolsó szál macskagyökérfű is elmerül benne.
-Tetszik ez a hozzáállás. -állapítottam meg, mikor arról beszélt, hogy az adakozás rész jobban vonzza, mint hogy befolyásos, ám rátarti emberekkel ismerkedjen.
-Örülök, hogy ezt nem nekem kellett kimondanom, az elég nagy arcátlanság lett volna a részemről, még akkor is, ha ez a szomorú igazság. -fűztem hozzá, majd ismét rá szegeztem a zöld szempárt.
-Nem rám tartozik és természetesen ne válaszoljon, ha nem akar, de hogy hogy magát is meghívták, Arsenius? -vontam fel kérdőn és kissé érdeklődve az egyik szemöldökömet, majd eszembe jutott valami, amit még jobb volt most letisztázni.
-Hogy ne másoktól tudja meg... -kezdtem bele kissé bizonytalanul.
-...Cornelius Caramel is biztosan ott lesz majd, és ő... a nagybátyám. Anyai ágon. Így előre is elnézését kérem, ha kellemetlen helyzetbe hoz majd minket. Állandóan tréfálkozik, a viccei persze szánalmasan rosszak, és előszeretettel fecseg mindenfélét. Az utóbbi időben pedig meglehetősen paranoiás, így ne nagyon higgyen a szavában. -tartottam neki egy kis gyorstalpalót a volt miniszterrel kapcsolatban, aki nem véletlenül mondott le a posztjáról, hála Merlinnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arsenius Abbott
Hollóhát házvezető (rúnaismeret)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: You stole my cauldron but... -Arsenius&Lucretia   Szer. Júl. 25, 2018 11:31 pm



Hirtelen az ütő is megállt bennem, ahogy teljes nyerseséggel kijelentette, hogy feleslegesen pazarolom az energiáimat, ha azt gondolom, hogy kellemesebbé varázsolhatom az estéjét. Persze a mondat második felét csak én tettem hozzá gondolatban, de leginkább ilyen folytatást tudtam hozzá elképzelni. Nem tűnt valami szépnek a kilátás, hogy már azelőtt kosarat kaptam tőle, hogy egyáltalán úgy igazán, tisztességesen bepróbálkoztam volna nála. Azt a bálra tartogattam, de lehet még meg kell fontolnom inkább. Aztán a következő mondatából kiderült, hogy ideje korán temettem magamat és az esélyeimet. Kifejtette, hogy igyekeznem se kell ahhoz, hogy én legyek a legértelmesebb társasága, kizártnak tartja, hogy csalódjon bennem. A gyomrom valódi bukfencet vetett, mikor közölte, hogy le sem fogom tudni vakarni magamról. Annyi mindent tudtam volna mondani erre és csak bátorítani tudtam volna, hogy eképp cselekedjen, de inkább csak a diplomatikus hallgatást választottam, gondolván, hogy számára inkább ez az imponálóbb lépés, mint ha hánytam volna gyorsan néhány cigánykereket.
Leszögeztem, hogy az adakozás jobban vonz, mint a sok aranyvérű, sznob, önelégült alak, akik bizonyára részt vesznek majd a bálon. Tetszett neki a hozzáállásom, szinte adta alám a lovat, hogy nyugodtan csak gondoljam ezt a résztvevőkről, ugyanis ő maga is ezen a véleményen van, csak a helyzetéből kifolyólag ezt nyíltan nem hangoztathatja.
-Örülök, hogy kimondhattam maga helyett. De kérem, hogy maradjon kettőnk között, mert engem se zárnának a szívükbe ezért az okfejtésért. -engedtem meg magamnak egy cinkos mosolyt, mintha csak bűntársakká léptünk volna elő ebben a kérdésben, és remélem, hogy másban is.
Hirtelen aztán rám szegezte azt a mindig igéző, gyönyörű vágású zöld szempárt, amiben legszívesebben örökre elvesztem volna az élet minden egyes napján. Szerencsés, aki magáénak tudhatja ezt a kiváltságot, és reméltem, hogy ez az illető majd én lehetek. Nagyon kellett koncentrálnom, hogy egyáltalán meghalljam és értelmezni tudjam a feltett kérdését. Azt akarta tudni, hogy engem miért is hívtak meg.
-Ezen magam is meglepődtem. -kezdtem bele teljes őszinteséggel.
-Ezekben a körökben félvérként az ember nem sok megbecsülésre számíthat, pláne nem mugli születésűként. Apám azonban elég kedvelt és befolyásos volt a Minisztérium szemében, különösen a külföldi varázslókkal való kapcsolatok terén. Gondolom valami ilyesmi irányból fújhat a szél. -magyaráztam neki az elképzelésemet, bár ez is csak egy kósza elmélet volt, az igazságot csak azok tudhatják, akiknek kipattant ez az ötlet a fejéből.
Most rajta volt a sor, hogy színt valljon nekem, bár én nem láttam szükségét, ő ragaszkodott hozzá, hogy kicsit többet megtudjak róla. Rendkívül bizalmasnak hatott, ahogy a rokoni kapcsolatairól beszélt az egykori miniszterrel, Caramellel. A férfi ugyanis a nagybátyja anyai ágon, és attól tart, hogy majd kellemetlen helyzetbe hozhat minket.
-Ne aggódjon, tisztában vagyok vele, hogy a rokonainkat nem válogathatjuk meg. Viszont történetesen ismerem őt futólag, és akkor elég jól megtaláltam vele a közös hangnemet, talán ez most sem lesz majd másként. -fejtettem ki neki megnyugtatólag.
-Köszönöm, hogy igent mondott a meghívásomra. De tovább nem is szeretném feltartani a munkájában, így is restellem magam, hogy csak így magára törtem. -böktem a fejemmel a fortyogó üst irányába.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: You stole my cauldron but... -Arsenius&Lucretia   

Vissza az elejére Go down
 
You stole my cauldron but... -Arsenius&Lucretia
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: VII. emelet :: Az igazgató irodája és szobája-
Ugrás: