harry potter frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Szent Mungóért jótékonysági gyűjtés

Go down 
SzerzőÜzenet
Teszlek Süveg
Admin
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Szent Mungóért jótékonysági gyűjtés   Csüt. Júl. 26, 2018 12:09 am



Lucretia C. Coliander és Arsenius Abbott a megbeszéltek szerint együtt tesznek eleget a Mágiaügyi Minisztérium meghívásának, így Londonba utaznak. Minden évben megrendezésre kerül egy vacsorával és bállal egybekötött jótékonysági est, aminek a bevételét a Szent Mungó ispotálynak adományozzák. A Minisztérium dönti el, hogy kiket hívnak meg a jeles eseményre, de többnyire nem személyiségi jegyek, hanem vagyon, származás és egyéb "szimpátia" alapján döntenek, tehát érdekből.
Lucretia és Arsenius a Minisztérium előcsarnokában, azaz az Átriumban található szökőkútnál találkoznak, hogy együtt kereshessék meg az ugyanezen az emeleten található báltermet. A különös gondossággal és kifinomult ízléssel feldíszített teremben már nem kevesen gyűltek össze, a finomabbnál finomabb falatok és a legjobb minőségű italok pedig már felsorakoztak. A háttérben pedig valóban Celestina Maggica csodálatos hangja csendült fel, legismertebb, legkedveltebb dalait előadva. Jelenleg még csak a közös vacsorát megelőző ismerkedés, a csevegés zajlik.
A belépő párost egy figyelmes pincér rögtön különféle borkülönlegességekkel kínálja, és természetesen szinte azonnal a semmiből odalép hozzájuk Cornelius Caramel.
-Cecilie, drágám! -ragadta rögtön magához a nőt, hatalmas csókot cuppantva mindkét orcájára. Lucretia középső nevét nagyanyja után kapta, aki történetesen Caramel édesanyja, így előszeretettel szólította mindig így, mondván, hogy ez a nemesebbik neve és viselje büszkén.
-Már idejét sem tudom, hogy mikor láttalak itt utoljára, mármint ezen az eseményen. -magyarázta szórakozottan, közben gyanakvóan méregetve Arseniust. Aztán hirtelen jött a felismerés.
-Á, Mr Abbott! Hát elfogadta a meghívásunkat, örömünkre szolgál, hogy megtisztelt minket a jelenlétével. -duruzsolta mézes-mázos hangon, jól megszorongatva a férfi kezét, majd újra unokahúgához fordult.
-Cecilie, nem is említetted, hogy vele jössz majd! -bár azt sem említette, hogy egyáltalán itt lesz, így nem csoda, hogy Caramelt ennyire meglepte a jelenléte, hogy maga sem tudta, miket hadováljon össze, hogy kiváló "házigazdának" tűnjön.
-Tudja, nekem már csak ő maradt. -szegezte vidám tekintetét Arseniusra.
-Így nyomatékosan megkérem, hogy jól vigyázzon rá! -veregette vállon, majd amilyen hirtelen jött, úgy köddé is vált, hogy egy újabb érkező párra vethesse rá magát, akik egészen véletlenül épp hatalmas vagyonukról hírhedtek.

Reagsorrend: nincs megszabva

A jelenlévő meghívottakat a kalandmester mozgatja majd, de maguk a játékosok is a szájukba adhatnak bizonyos mondatokat.

Ha valaki az olvasók közül úgy érzi, hogy a karakterének felbukkanása elképzelhető ezen az eseményen, jelezze felém egy PM-ben, és belemesélem majd az eseményekbe egy-egy vendég felbukkanás erejéig.

Jó játékot kívánok!




A hozzászólást Teszlek Süveg összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Júl. 28, 2018 9:30 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://avadakedavra.hungarianforum.com
Arsenius Abbott
Hollóhát házvezető (rúnaismeret)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Szent Mungóért jótékonysági gyűjtés   Pént. Júl. 27, 2018 8:43 am



Ott álltam a Mágiaügyi Minisztérium előcsarnokában és izgatottan a kezeimet tördeltem, igyekezve elhessegetni minden sötét gondolatomat. Meghívtam Lucretia-t a jótékonysági estre, ő pedig igent mondott, de azóta nem nagyon volt alkalmam beszélni vele, a megszokottnál is gyakrabban múlatta az idejét az irodájában, én pedig túlságosan is tolakodónak éreztem volna, ha állandóan megjelenek nála. Az más, ha az ember összefut a másikkal a folyosón, így viszont lehetséges, hogy kimerítettem volna a zaklatás fogalmát, inkább próbáltam visszafogni magam. Külön érkeztünk Londonba, így csak reménykedhettem abban, hogy valóban meg fog itt jelenni és nem fogok az utolsó pillanatban pofára esni, amikor már túl késő és túlságosan beleéltem magam. Úgy meredtem a szökőkútra, mint aki még sosem látta, pedig ez nem volt igaz, párszor azért már megfordultam ebben az épületben különféle okokból. De valamivel el kellett foglalnom magam, nehogy szégyen szemre összeessek itt az izgalomtól.
Végül aztán minden félelmem elszállt, ugyanis a nő megérkezett és nem is akárhogy. A szám is tátva maradt, ahogy megláttam, de igyekeztem gyorsan rendezni a vonásaimat, mielőtt még feltűnhetett volna neki. Egyszerűen leírhatatlanul gyönyörűen festett a ruhájában, ami csak még jobban kiemelte az alakját. Lucretia pont tökéletes volt minden szempontból, karcsú volt, de nem túlságosan vékony, amitől az embernek az az érzése támadt volna, hogy meg kell etetnie vele egy-két  tökös derelyét. Olyan nőiesség és őrjítő kisugárzás áradt belőle folyamatosan, hogy annak képtelenség volt ellenállni, én pedig nem is akartam. Szemérmetlenül mértem őt végig, elidőzve minden egyes porcikáján, a magassarkútól ugyanis csak még kecsesebbnek tűnt. A világ legszerencsésebb férfijának éreztem magam most, hogy vele lehettem itt.
-Lucretia... -küldtem felé egy hatalmas mosolyt üdvözlésképp.
-Gyönyörűen fest... -engedtem meg magamnak egy gyors bókot a megjelenésével kapcsolatban, majd mellé léptem, hogy belém karolhasson, ahogy azt illik, majd befelé vettük az irányt a feldíszített terembe, ahol már nem kevesen a tiszteletüket is tették. Alig léptük át a küszöböt, máris megrohant minket egy pincér, hogy válasszunk a különféle borok közül. Elvettem egyet a tálcáról, egy másikat pedig Lucretiának adtam, hogy a túlbuzgó felszolgálótól megszabadulhassunk. Elsősorban én például nem ismerkedni jöttem ide, hanem hogy egy kicsit kiszabaduljunk az iskolában és kettesben eltölthessek vele egy kis időt, remélve, hogy közelebb kerülhetek hozzá. Azonban még szinte be sem fejeztem a gondolatmenetemet, máris mellénk szegődött Cornelius Caramel, az egykori Mágiaügyi Miniszter. Lucretia felkészített erre az eshetőségre, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar igazolja magát a papírforma. Caramel számomra meglepő módon Cecilie-nek szólította a nőt, értelmet nyerve a C. rövidítés a Lucretia C. Coliander aláírásában. Valahol megtisztelő volt, hogy a férfi némi habozás után engem is felismert és még a nevemet is tudta.
-Engem ért a megtiszteltetés, hogy itt lehetek. -viszonoztam a kézszorítást, udvarias mosolyt erőltetve magamra, elvégre biztos voltam benne, hogy az ő behízelgő szavai sem valóságosak. Kedves akartam lenni vele, elvégre mégiscsak a mellettem álló szépség rokona. Csak bőszen bólogattam, mikor arról beszélt, hogy neki már csak Lucretia maradt, majd külön felhívta rá a figyelmemet, hogy jól vigyázzak rá.
-Mindennél fontosabb számomra, hogy ne eshessen bántódása, de olyan nőnek ismertem meg, aki nem szorul egyetlen férfi védelmére sem. -feleltem mindössze csak ennyit, majd megkönnyebbülten nyugtáztam, mikor faképnél hagyott minket.
-Ne válaszoljon, ha nem akar, de honnan ered a Cecilie név? -igyekeztem gyorsan valamiféle társalgást kezdeményezni vele, ráadásul ez a megszólítás sokkal könnyedebb és vidámabb volt, mint a komoly és kissé talán sötétebb hangzású Lucretia.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Szent Mungóért jótékonysági gyűjtés   Pént. Júl. 27, 2018 1:41 pm



Ha már egyszer részt kellett vennem ezen a nevetséges és képmutató eseményen, akkor legalább az alkalmat ki akartam használni, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. A szekrényem mélyéről előkotortam az egyik legszebb ilyen jellegű ruhámat, a hajamat pedig gondosan laza kontyba fogtam, majd egy tőlem már megszokott magassarkú cipőt választottam, hogy aztán így jelenhessek meg a Minisztériumban a kritikus tömeg előtt, melynek a zöme aranyvérűekből állt. Az Átriumban csatlakoztam a szökőkút előtt ácsorgó Arsenius-hoz, aki szintén roppant elegánsan festett. Szemmel láthatóan a külsőm célba talált nála, melyet szavai is megerősítettek a gyönyörű jelzővel.
-Köszönöm, maga sem panaszkodhat. -viszonoztam a mosolyát, ami mindig is elgondolkodtatott, hogy vajon soha nem képes semmi letörölni az arcáról.
Csendben figyeltem, ahogy mellém lépett, hogy belé karolhassak és így vegyük az irányt a terem felé, ahonnan már szép halkan kiszűrődött Maggica elbűvölő és lenyűgöző hangja. Egy pincér lépett oda hozzánk, hogy itallal kínáljon minket.
-A bodzabort kérem. -pillantottam Arseniusra, aki kérésemnek eleget téve a megfelelő poharat emelte le a tálcáról, hogy átnyújthassa nekem.
-Köszönöm. -kortyoltam bele aprót az annyira imádott italba, ám sokáig nem élvezhettem az ízkavalkád nyújtotta élményt, ugyanis Cornelius-nak sikerült kiszemelnie magának minket. Szerencsére előre figyelmeztettem Arseniust az ilyen eshetőségekkel kapcsolatban és hogy egyetlen szavát se vegye komolyan egyetlen emelkedett hangulatban lévő mágusnak se. Már azelőtt a fülemben csengett a hangja, hogy egyáltalán megszólalt volna. Annyira belém ivódott, ahogy Cecilie-nek szólított, hogy zsigerből beleborzongtam. Régi szép idők. Hagytam neki, hogy arcon csókoljon, én pedig kedveskedve megütögettem a vállát, mint aki nagyon örül neki.
-Nem volt okom rá, hogy megjelenjek, de most lett. -céloztam itt a Roxfort igazgatói posztjára, de ő valamit félreérthetett ebből, ugyanis rögtön kiszúrta magának a mellettem ácsorgó férfit, akiket szemlátomást nem kellett bemutatni egymásnak. Csak mosolyt erőltetve az arcomra tettem úgy, mint aki lélekben is jelen van, de legbelül egészen máshol jártam. Eszembe jutott az este, amikor koncertre kellett mennem a nagybátyámmal és a feleségével, holott kifejezetten tiltakoztam ellene, őket azonban pont nem érdekelte a véleményem. Természetesen nem ok nélkül történt az egész. Ott volt Kupor és a családja is. Barty Kupor elképesztően híres és hatékony auror volt, mindenki a kegyeit kereste. Rengeteg boszorkány és varázsló hangoztatta, hogy Kuport kellene a miniszteri székbe ültetni. Miután Voldemortnak nyoma veszett, úgy tűnt, hogy ez valóra is válik és megkapja azt a bizonyos kinevezést. Caramel így minden lehetőséget megragadott, hogy közeli viszonyba kerülhessen a befolyásos férfival, engem is képes volt belekeverni a mesterkedéseibe és Bartyhoz kényszeríteni, akiről aztán persze kiderült, hogy halálfaló. Caramel nem engedhette meg magának ezt a szörnyűséget, így rögtön elfordult Kuportól és "rendrakásba" kezdett, beleértve a félresikerült házasságomat is. Tisztára mosta magát, mielőtt még késő lett volna. Bartemiusnak meghalt a fia, a felesége, elveszített mindent és nem volt már többé ünnepelt hős. Cornelius pedig felkapaszkodott a nyomorán, mondván, hogy csak azért tévelyedhetett el ennyire egy ilyen jó családból való fiú, mert az apja nem törődött vele. Persze ebben volt némi igazság, talán sosem keveredett volna rossz társaságba, ha az apja tényleg odafigyelt volna rá. Végül csak Caramel jött ki jól ebből az egészből, ő megkapta a bársonyszéket, Kupor pedig bujkálhatott a nemzetközi máguskapcsolatok főosztályán.
A gyűlölködő megvetés talán még az arcomra is kiülhetett, ugyanis feledtébb sietősre fogta a lépteit, hogy távozhasson a köreinkből. Mint a keselyű, úgy csapott le egy újabb szerencsétlen párosra. Arsenius pedig megragadta a lehetőséget és arról kérdezett, hogy honnan ered a Cecilie név.
-Hát... valójában nincs benne semmi különös. A második nevemet a nagymamám után kaptam, aki történetesen így Cornelius édesanyja. A Lucretia nevet egyébként sokan túl sötét hangzásúnak tartják, ő ezért ragaszkodik a Cecilie-hez, míg mások megpróbálnak Lucy-nak szólítani. De ezektől a hideg futkos a hátamon, nekem pont tökéletesen megfelel a Lucretia, akár baljóslatú, akár nem. -magyaráztam neki, majd végre normálisabban is belekóstolhattam a bodzaborba.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teszlek Süveg
Admin
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Szent Mungóért jótékonysági gyűjtés   Szomb. Júl. 28, 2018 4:57 pm



-Talán nem véletlenül cseng olyan sötéten. -hallatszott Lucius Malfoy szokásos alattomos hangja. Meglepő lehet a jelenléte egy minisztériumi eseményen a történtek után, de ő mindig mesterien vissza tudta könyörögni magát páratlan nyelvcsapásaival a legelitebb körökbe. Bármi történjék is, a Malfoy név mindig tekintélyt parancsolóan és baljóslatúan cseng, a mesés vagyonáról nem is beszélve. Így valaki mindig hajlandó szemet hunyni afölött, hogy tegnap még Voldemort oldalán ácsorgott a családja körében. A felesége, Narcissa most is ott volt mellette, némán a padlót figyelve, mint aki rejtett porszemeket akar felfedezni, hogy aztán beleköthessen, holott ő inkább láthatatlanná szeretett volna válni.
-Nem gondoltam volna, hogy épp itt látjuk viszont. Megannyi hosszú év után. -duruzsolta továbbra is fenn hordva az orrát.
-Lucius, kérlek... -hallatta végül a hangját a nő.
-Talán inkább meg kellene köszön... -de a fiával kapcsolatos mondandóját nem volt alkalma befejezni, ugyanis a férfi határozottan csendre intette, majd fenséges szürke pillantását újra Coliandernek szentelte.
-Mikor is volt? -tettetett töprengést.
-Á, igen. Még a férje oldalán. -nyomta meg a szót, most leginkább Arsenius felé intézve a mondókáját. Szeretett belerondítani mások idilli pillanataiba a saját szórakoztatására.
-Kár, hogy már egyik Kupor sem lehet köztünk. -csóválta meg a fejét színpadiasan gyászt színlelve. Se az idősebb, se annak a halálfaló fia nem élt már. Utóbbi megölte az apját, a szalmaszőke férfi lelkét pedig a dementorok csókja szippantotta ki, hogy Caramel idejében elhallgattassa, mielőtt a Veritaserum hatása alatt további dolgokat is kifecseghetett volna.
-Bizonyára nagy törés lehet, hogy most egy félvér tanárral lell beérnie, aki ráadásul a kollégája. Cornelius hogy viseli? Ejnye, igazgatónő. -ciccegett elégedetten, minden szavából merő gúny és rosszindulat áradt. Nem ismerte a nőt igazán, ennek ellenére valamiért nem túlzottan kedvelte, Abbottot pedig egyenesen lenézte a mitugrász mugliszármazású apja miatt.
-Lucius... -ez talán még Narcissának is sok volt, nem véletlenül próbálkozott azzal, hogy elrángassa onnan a férjét a dísztalárjánál fogva.

Reagsorrend: nincs megszabva

A jelenlévő meghívottakat a kalandmester mozgatja majd, de maguk a játékosok is a szájukba adhatnak bizonyos mondatokat.


Jó játékot kívánok!




A hozzászólást Teszlek Süveg összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 29, 2018 4:40 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://avadakedavra.hungarianforum.com
Arsenius Abbott
Hollóhát házvezető (rúnaismeret)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Szent Mungóért jótékonysági gyűjtés   Vas. Júl. 29, 2018 10:19 am



Miután Caramel magunkra hagyott minket, rá kellett kérdeznem a nőnél, hogy miért szólította őt a nagybátyja Cecilie-nek, érdekelt, honnan ered ez a becenév vagy hasonló. A hangzása nagyon tetszett, pont olyan bájos volt, mint a viselője. Elárulta, hogy a nagymamáját hívták így. Sokan, köztük Caramel is túl sötétnek tartja a Lucretiát, ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a második nevén szólítsa inkább. Hozzátette, hogy nem szereti, ha így becézik, és a Lucy-tól is a hideg futkos a hátán.
Hirtelen aztán egy újabb hang tolakodott bele a beszélgetésünkbe, de ez már sokkal kevésbé szimpatikusabban csengett, mint Caramel megjátszott bájcsevegése. Lucius Malfoy fejtette ki a véleményét, hogy talán nem véletlenül tűnik sötét névnek a Lucretia, enyhe célzást téve arra, hogy talán maga a viselője is rejtélyes sötétségbe burkolózna. Tény, hogy a nőben volt valami meghatározhatatlan misztikum, de semmiképp sem gondolnám róla, hogy a fekete mágia tanulmányozásával tölti a szabadidejét. Túlságosan is vidám és kedves teremtés ahhoz. Ő is felemlegette, hogy nagyon rég nem látták már ezen az eseményen és nem gondolták volna, hogy épp itt fognak újra találkozni. Nem akartam beleszólni ebbe az egészbe, elvégre nem volt tisztem. Mikor aztán említette, hogy utoljára a férje oldalán tette tiszteletét, szerettem volna rögtön felé fordulni és kérdőn meredni rá, de inkább uralkodtam magamon. Malfoy így is kellemetlen alak volt, nem kell, hogy még én is okot adjak neki, hogy nyájasan elsüthessen valami olyasmit, hogy "lám, még a kísérőjét sem avatta be a kis titkába." Erre egyikünknek sem volt szüksége. A kérdést tartogattam inkább a későbbiekre, bár talán félig-meddig megválaszolásra került azzal, hogy már egyik Kupor sem lehet köztünk. Nincs olyan varázsló vagy boszorkány aki ne hallotta volna Bartemius Kupor és a halálfaló fiának a történetét, egy időben mindenki ezen csámcsogott. Nehéz volt feldolgozni az információt, hogy Lucretia férjnél volt, pláne az ifjabb Barty Kupor oldalán, aki a Sötét Nagyúr hű csatlósa volt. Ráadásul olyan fiatal és törékeny, hogy állhatott össze egy ilyen alakkal egyáltalán? Elég sok kérdésem lett ezzel kapcsolatban.
A tekintetem gyilkos hidegséggel villant, ahogy rólam kezdett el beszélni, pontosabban lejárató kampányt indított a félvér származásom és a tanári állásom miatt. Szerinte kevés vagyok ehhez a nőhöz, és a rokona, Caramel mércéjéhez is. Ökölbe szorítottam a kezemet, és próbáltam újra és újra a hallgatás mellett dönteni, nem akartam belemenni semmiféle adok-kapok játékba, amivel a nőt és magamat is kellemetlen helyzetbe hoztam volna.
-Meglehetősen érdekes dolgokat próbál fejtegetni, de nem ér el vele semmit. Tudok mindent a mellettem álló hölgyről, így kár minden erőfeszítése, amivel régi titkokra próbál utalgatni. -szólaltam meg végül, a tőlem megszokott higgadtságba azonban most némi fagyos él is vegyült.
-Az én félvér származásom pedig nemesebb, mint a maga köpönyegforgató aranyvére. Erről is biztosan órákig vitatkozhatnánk, de nem Lucius Malfoy miatt jöttünk, hanem az adakozás miatt. Persze ha a Szent Mungó Ispotály lakója, akkor természetesen a magáé minden figyelmünk, de ha nem... akkor bocsásson meg, erre nem érünk rá. -küldtem felé egy erőltetett mosolyt, majd újfent karon ragadtam a vöröshajú szépséget, hogy elhagyhassam vele a háborús övezetet.
-Már értem, hogy miről beszélt... -céloztam arra, hogy mennyire nem akart eljönni a résztvevők miatt. Bár, hogy őszinte legyek, Malfoyékra számítottam a legkevésbé.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Szent Mungóért jótékonysági gyűjtés   Vas. Júl. 29, 2018 1:13 pm



Hirtelen egy túlságosan is ismerős, kellemetlenül nyájas hang intézte hozzám a mondandóját, vagyis inkább az epés célozgatását, hogy nem véletlenül cseng olyan sötéten a nevem.
-Talán valóban nem. -pillantottam rá hűvösen, majd Narcissa felé bólintottam, jelezve, hogy belém azért szorult annyi jómodor, hogy köszöntsem azt, akibe bele akarok kötni. Malfoy mit sem veszített a tenyérbemászó stílusából. Kifejtette, hogy nem gondolta volna, hogy épp itt találkozunk majd. Nos igen, ezt magam sem fogalmazhattam volna meg precízebben. Azt hittem, hogy a hozzá hasonlók messziről elkerülik majd a Minisztériumot és a nyilvánosságot, de neki aztán van bőr a képén.
-Az érzés kölcsönös, Lucius. -küldtem felé egy türelmes mosolyt, továbbra sem engedve őt a zöld szempár fogságából. Engem az ilyen kis piti alakok rég nem tudtak megrémíteni vagy zavarba hozni. Halálfalót pedig láttam már nem egyet, nálánál sokkal rosszabbakat is, ő csak egy gyáva kis napraforgó, aki mindig annál próbálkozik, aki épp hatalmon van és a legjobb lehetőségeket ígéri neki. Ha Voldemort elbukik, bevásárolja magát a befolyásos körökbe, de ha visszatér, azonnal sírva, esdekelve a lábai elé veti magát és a talárját csókolgatja. Szerencsétlen ostoba még nem tudja, hogy talán a Nagyura nem is veszett oda, és akár még újra felbukkanhat, legalábbis elég sok jel erre utal, bár egyelőre nem tudok semmi konkrétat Hewitt-tal kapcsolatban.
Cserébe sikerült odaszúrnia, hogy utoljára még a férjem oldalán mutatkoztam ezen az eseményen, sok-sok évvel ezelőtt, ám ezt én igyekeztem szó nélkül hagyni. Csak némán, gyűlölködő pillantást vetve rá bólogattam, mikor azt ecsetelte, milyen kár, hogy már egyik Kupor sem lehet köztünk. Egyébként bármilyen elcseszett család is voltak, a maguk módján mind valamilyen értéket képviseltek.
-Valóban sajnálatos. Rengeteg dolgot köszönhetek nekik. -hagytam rá a dolgot. Tudtam, hogy csak kellemetlen helyzetbe akart hozni Arsenius előtt, hogy magyarázkodnom kelljen majd, elvégre biztos volt benne, hogy nem avattam be a múltam sötét kis titkaiba, se mint kollégát, se mint férfit. Bár személy szerint utóbbiként nem tekintettem rá, nem holmi párként tettük itt tiszteletünket. A talán nem is létező házasságom senkire se tartozott saját magamon kívül, nekem borzalmas és fájó emlék volt, és leginkább nem érzelmileg. Caramel végül eltusolta az ügyet, én pedig feleslegesen nem akartam senkit se ilyen mértékben a bizalmamba fogadni. Se Arseniust, se mást.
Kezdtem kijönni a béketűrésemből, mikor jobb támadási felület híján előhozakodott azzal, hogy Kuporék elit aranyvéréhez képest biztosan nagy törés lehet nekem egy félvér oldalán mutatkozni, aki ráadásul a kollégám is. Leírhatatlan sértésnek éreztem, ráadásul az sem tetszett, hogy át akart ezzel gázolni olyanon, akinek nem volt köze a kettőnk dolgához.
-Még hogy törés? -nevettem fel jót szórakozva.
-Nekem tökéletesen megfelel egy félvér tanár is. -feleltem könnyedén. Sokkal inkább, mint ezek az elkényeztetett, nagyképű, szánalmas, gerinctelen, aranyvérmániás férgek, akikben semmi férfiasság sincs. Lucius is csak játssza az előkelőt, holott egy gyáva kis senki. Épp újból szólásra nyitottam volna a számat, mikor Arsenius megelőzött. Soha nem hallottam még őt ilyennek. Kimért volt, hűvös és tárgyilagos, miközben ő ezeknek pont az ellentéte volt, ahogy én ismertem. Olyan frappánsan és határozottan leszerelte Malfoyt, hogy csak pislogtam, majd egy elégedett és elismerő mosoly kúszott az arcomra. Hagytam, hogy ismét karon ragadjon, majd készségesen a terem egy távolabbi pontjába sétáltam vele.
-Köszönöm, hogy kiállt mellettem Lucius-szal szemben. -pillantottam rá hálásan, és itt még nem volt vége. Ezt abban a helyzetben nem éreztem fontosnak kiemelni, de most...
-És köszönöm azt is, hogy Caramel előtt viszont nem akarta a védelmezőmet játszani, hanem erős és független nőnek tartott, aki egyetlen férfi védelmére sem szorul. -ez nekem nagyon sokat jelentett. Soha nem szerettem, amikor törékeny virágszálként bántak velem, és nem egyenrangú félként, csak mert nő vagyok.
-Már csak emiatt is megérte ma eljönnöm ide magával.-ajándékoztam meg egy mosollyal.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teszlek Süveg
Admin
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Szent Mungóért jótékonysági gyűjtés   Hétf. Júl. 30, 2018 8:05 pm



Miután minden meghívott megérkezett, a vendégek helyet foglalnak az asztaloknál és már szolgálják is fel a különleges és ízletes fogásokat. Lucretia és Arsenius természetesen Caramel társaságába kerülnek, elvégre a nő a rokona.
-És milyen a hangulat a Roxfortban? -törte meg a csendet az ex-miniszter. Feltett célja volt, hogy kifaggatja a két asztaltársát.
-Sikerült beilleszkednie, Mr Abbott? -fordult aztán a férfi felé, elvégre mindkettejüket beszéltetni szerette volna, és valóban érdekelte, hogy érzi ott magát. Caramel mindig is kiemelkedően ügyes volt a felesleges és üres fecsegés terén.
-Cecilie drágám... -szólította meg a vöröshajút, miután lenyelte a falatot.
-Hogy boldogulsz az új szerepköröddel? Biztosan nem lehet könnyű ekkora felelősséget a válladra venni. Sosem egyszerű a vezetői feladat betöltése. Jól kijössz a kollégáiddal? Minerva nem neheztel rád, amiért nem ő lett Albus utódja? -hadarta el, ami csak az eszébe jutott.
-Hallottam, Harry Potter és a kis barátai, Granger kisasszony és a Weasley fiú úgy döntöttek, hogy befejezik a tanulmányaikat. Valóban visszatértek? -mindig is kedvenc témái közé tartozott a Kiválasztott, ilyen vagy olyan formában.
-Oh igen... és áruld már el nekem, hogy jutott eszedbe ekkora őrültség, hogy visszavetted Perselus Pitont az iskolába? -nézett az érintettre összevont szemöldökkel, némi rosszallással a tekintetében.
Miután befejezték a vacsorát, Arsenius táncolni hívhatja Lucretiát. A terem táncparkettje kezd megtelni.

Reagsorrend: Lucretia C. Coliander, Arsenius Abbott

A jelenlévő meghívottakat a kalandmester mozgatja majd, de maguk a játékosok is a szájukba adhatnak bizonyos mondatokat.


Jó játékot kívánok!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://avadakedavra.hungarianforum.com
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Szent Mungóért jótékonysági gyűjtés   Hétf. Júl. 30, 2018 10:39 pm



Celestina Maggica kellemes előadását aztán egy erőteljes hang törte meg, mikor is közölte, hogy minden meghívott megérkezett, így ideje helyet foglalni és elkölteni a vacsorát. Szerencsére nem egy hatalmas asztalhoz kellett mindenkinek odatömörülnie, mert biztosan nem bírtam volna ki még egy percet sem Lucius Malfoy társaságában. Szerettem volna, ha inkább ismeretlenekhez csatlakozunk, de erre esélyünk sem volt, ugyanis a helyünk Caramel asztalához szólt. Kelletlenül ugyan, de kívülről semmitmondó arccal foglaltam helyet a nagybátyám oldalán, sokkal inkább Arsenius-hoz húzódva közelebb, mint az életem megrontójához. Alig, hogy szervírozták az ételt, Cornelius máris a száját járatta és az érdekelte, hogy milyen a hangulat a Roxfortban.
-Hát mihez képest. -forgattam meg a szemeimet, de úgy nézett rám, hogy kénytelen voltam normális válasszal szolgálni.
-A történtekhez képest nincs temetői hangulat. Ettől függetlenül senki nem olyan felszabadult, mint ahogy egy iskolában várható lenne. A diákok és a tanárok is feszültek, pár hónap aligha elég ilyen mértékű veszteség és megpróbáltatás kiheverésére, a kínzásokról nem is beszélve. Voldemort rátette a bélyegét az egész idei tanévre. De talán a napok előre haladtával fokozódik a biztonságérzet és elhiszik, hogy... vége van. -vagy épp, hogy nincs, de neki erről nem kellett tudnia, enélkül is szörnyen tud viselkedni, ha veszélyben érzi magát vagy a hatalmát. De Merlinnek hála már nem ő a Miniszter. Kingsley Shacklebolt világklasszis hozzá képest.
A következő kérdését már nem hozzám intézte, így végre ehettem pár falatot az elém pakolt ételből, bár nem igazán volt étvágyam. Felfordult a gyomrom ettől az eseménytől, a megjelentekről már nem is beszélve. Közben persze érdeklődve hallgattam Arsenius válaszát, engem is érdekelt az ő szemszöge, és hogy jól érzi-e magát a Roxfortban.
Szinte még le se nyeltem a számba vett falatot, máris újra megtalált magának. Türelmesen pillantottam rá, mikor azt ecsetelte, hogy mennyire nem lehet könnyű egy ekkora felelősséget a vállamra venni, elvégre nem egyszerű vezetőnek lenni. A hideg futkosott a hátamon, akárhányszor valami lenéző szöveget toltak a képembe. Egy nő miért ne lehetne alkalmas vezetői tisztség betöltésére!? Szerintem igenis lehet igazgatónője a Roxfortnak, ahogy a Minisztérium bársonyszékébe is beleülhet egy boszorkány. Talán ideje lenne.
-Köszönöm a kérdésedet, Cornelius, de tökéletesen el tudom látni a feladatot. És tudod jól, hogy nekem sosem szerepelt az ambícióim között a Roxfort igazgatói széke. Bármily' meglepő, de én is azon a véleményen vagyok, hogy Minerva sokkal jobb utódja lett volna Dumbledore-nak, mint én vagy bárki más. De Kingsley ezt a döntés hozta, mi pedig elfogadtuk. McGalagony professzor ha neheztel is, van olyan érett felnőtt, hogy megtartja magának és nem hagyja, hogy kicsinyes gondolatok elhomályosítsák a munkához való hozzáállását. Egyetlen pillanat erejéig sem volt ellenséges velem, hozzá foghatóval még sosem találkoztam. -fejtettem ki a véleményemet, nem kis éllel a hangomban. Nem értem, hogy minek kell ilyen témákat feszegetnie, ahelyett, hogy szépen csendben maradna és békében elköltenénk a vacsoránkat. Nem vendégségben vagyunk a házában, hanem egy jótékonysági esten a Minisztériumban.
-Valóban. -hagytam rá a dolgot, mikor Potterről és a barátairól kérdezett. Ő egy eldöntendő kérdést tett fel, én eképp válaszoltam. Mikor szóba hozta Pitont, csak egy sötét pillantást vetettem rá. Hát ha valakire, rá pont nem akartam gondolni a történtek után. Azt végképp nem akartam elmagyarázni, hogy mégis miért olyan fontos, hogy ő is a Roxfort falain belül legyen. Lényegében Dumbledore akarata volt, nem az enyém.
-Ehhez volt kedvem. -vontam meg a vállamat egykedvűen.
-És nem nevezném őrültségnek. -fűztem még hozzá, majd hallgatásba burkolózva az evésnek szenteltem minden figyelmemet, és igyekeztem meg sem hallani Caramel további próbálkozásait, részemről a bájcsevejnek itt és most vége volt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arsenius Abbott
Hollóhát házvezető (rúnaismeret)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Szent Mungóért jótékonysági gyűjtés   Kedd Júl. 31, 2018 11:16 pm



Jól estek Lucretia szavai, ahogy teljes természetességgel közölte Lucius Malfoy-jal a csodálatos valóságot, hogy neki tökéletesen megfelel egy félvér tanár is, mint amilyen én vagyok. Nagyra tartottam a nőben, hogy származása ellenére egyáltalán nem erősítette a tisztavérűség elvét vallók táborát, főleg úgy, hogy a rokonai között tudhat még egy ex-minisztert is. Nem akartam tovább pazarolni az időmet és a türelmemet arra a kellemetlen alakra, így karon ragadtam őt és félrevontam. Megköszönte, hogy kiálltam mellette. A hálás pillantásától egy mosoly kezdett el bujkálni a szám sarkában, majd sikeresen tovább is terjedt, mikor azzal tetézte, hogy azt is megköszönte, mikor nem játszottam a védelmezőjét a nagybátyja előtt, hanem erős és független nőnek tituláltam, aki nem szorul egyetlen férfi védelmére sem. Persze én bármikor tűzbe tenném érte a kezem, de azt már sikerült megfigyelnem, hogy ő nem szeretett a törékeny nő szerepében tetszelegni, így ehhez méltóan igyekeztem őt kezelni, ahányszor csak alkalmam volt rá. Újfent csak viszonozni tudtam a mosolyát, mikor kijelentette, hogy már csak emiatt IS megérte ma eljönnie velem. Sokat jelentett ez nekem.
Sokáig azonban nem élvezhettem a kettesben töltött perceket, ugyanis a vacsora következett, ahol nem maradhattunk magunkra, hanem Lucretia legnagyobb bánatára épp Cornelius Caramel asztalához voltunk hivatalosak. Bár gondolom abban ő is egyetértett volna, hogy még mindig jobb, mint a Malfoy család. Caramelből hirtelen ömleni kezdtek a szavak, melyek főként kérdések formájában nyilvánultak meg. A Roxort és az ottani hangulat került szóba, majd valamilyen megmagyarázhatatlan okból hozzám fordult és az érdekelte, hogy sikerült-e beilleszkednem.
-Tökéletesen jól érzem magam a Roxfortban. A lehető legjobb munkahely, amit csak elképzelhetnék a tudásom kamatoztatásához. -feleltem röviden. A nő dolgai jobban érdekeltek, mint hogy teljesen feleslegesen magamról fecsegjek. Csak hallgattam őket, mikor az igazgatói székről beszéltek. Nem is gondoltam volna, hogy Lucretia nem akart igazgató lenni, hanem mondhatni belekényszerítette a Minisztérium ebbe a szerepbe, hisz még ő saját maga is McGalagonyt választotta volna. Csak elismerően néztem rá, elvégre ettől csak még nagyobbat nőtt a szememben. Nem egy törtető nőszemély, hanem a körülmények áldozata.
Azt, hogy Harry, Hermione és Ron újra az iskola tanulói, nem igazán akarta kifejteni, csak megerősítette Caramel értesüléseit, hogy valóban úgy van, ahogy hallotta. De a következő neki szegezett kérdés teljesen jogos volt és a válasza engem is rendkívül érdekelt. Mi a francnak kellett visszaszerveznie az iskolába Perselus Pitont, a lehető legrosszindulatúbb embert, akit a hátán hordott a föld? Ám érdemben nem indokolta a döntését, annyi volt a válasza, hogy ehhez volt kedve és szerinte semmiképp sem nevezhető őrültségnek. Ezzel azért vitába tudtam volna szállni, de nem akartam én is azok közé tartozni, akik megkérdőjelezik a döntéseit. Inkább a vacsorára koncentráltam, és igyekeztem kerülni a szemkontaktust az egykori vezetővel, nehogy megint eszébe jusson megkörnyékezni valami felesleges kérdéssel. Vacsora után azonban újra a nőhöz fordultam.
-Volna kedve esetleg táncolni velem? -vetettem fel neki a lehetőséget, és mindennél jobban örültem volna, ha igent mond a kérésre.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teszlek Süveg
Admin
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Szent Mungóért jótékonysági gyűjtés   Szer. Aug. 01, 2018 11:01 pm



A játék záró hozzászólásai következnek egyetlen vagy akár két utolsó körben, ez a játékosokon múlik.

Lucretia elfogadhatja Arsenius felkérését és táncolhatnak, beszélgethetnek az est hátralévő részében, ahol a talpalávalót továbbra is Celestina Maggica szolgáltatja. Illetve távozás előtt ne felejtsenek el adakozni a Szent Mungó Ispotály részére, elvégre elsősorban ezért jöttek. Amint nem kívánnak tovább a rendezvényen maradni, együtt térhetnek vissza a Roxfortba, hogy nyugovóra térjenek.


Reagsorrend: tetszőleges, nincs megszabva


Köszönöm a játékotokat!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://avadakedavra.hungarianforum.com
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Szent Mungóért jótékonysági gyűjtés   Szomb. Aug. 04, 2018 5:20 pm



Arsenius felkért, hogy volna-e kedvem táncolni vele, én pedig ezer örömmel mondtam rá igent. Egyrészt valóban szerettem táncolni, másrészt pedig mindenhol jobb volt, mint Caramel asztalánál ücsörögni. Minél távolabb akartam tudni magam a tenyérbemászó nagybátyámtól, elegem volt az ostoba, meglehetősen tapintatlan kérdéseiből, és a lényét sem bírtam hosszútávon elviselni. Nem tehetek róla, de valahogy taszítanak a hozzá hasonló képmutatók. Ő is pontosan olyan haszonleső, mint Lucius Malfoy, épp csak annyi különbözteti meg őt attól az arrogáns tuskótól, hogy nem csatlakozott Voldemort seregeihez.
Hogy ne csak némán andalogjunk a parketten, igyekeztem inkább szóba elegyedni Arsenius-szal és olyan témákat felhozni, amikkel őt beszéltethetem, nekem pedig nincs más dolgom, mint kiváló hallgatóságnak bizonyulni. Szükségem volt erre, hogy elterelje a gondolataimat, annyi minden kavargott a fejemben. A végén még úgy járok, mint Albus, és kénytelen leszek ráfanyalodni a Merengő használatára. Bár az én dolgaimat nem szívesen vegyítettem volna be a többi igazgató tudása és tapasztalata mellé.
-Hogy van a húga? -bukott ki belőlem a kérdés. Melancolia Abbottot már korábbról ismertem, a nő ugyanis a Szent Mungó egyik ápolója, így nem is csoda, hogy Arseniusnak nem kellett könyörögni, hogy vegyen részt az intézmény javára szánt jótékonysági esten.
-Nem fáradt bele teljesen szegény a munkájába? Gondolom a történtek után meglehetősen sok dolga akadt, szabad ideje viszont annál kevesebb. Rég találkoztam vele, pedig nagyon kedvelem. -talán valamikor meg kellene látogatnom, hogy olyan társasága is legyen, aki nem szenved valamilyen betegségben vagy traumában.
-Meglehetősen sok helyen tanult. -tereltem aztán rá a témát.
-Mi más azokban az iskolákban a Roxforthoz képest? -érdeklődtem tovább. Hát ha vannak olyan használható dolgaik, amiket akár mi is bevezethetnénk.
Nem szoktam reklámozni, de szeretem Maggica hangját, és néha napján szívesen hallgatom a dalait is, ám egy idő után kezd inkább idegesítő lenni, főleg nagy mennyiségben. Most pedig már órák óta volt terítéken, és lassan már inkább bosszantott, és a fejem is kezdett belefájdulni a magas hangok kitartásába.
-Rendezzük az adományunkat a Szent Mungóért, aztán induljunk vissza a Roxfortba. -vetettem véget a táncnak, eleresztve őt.
-Természetesen maradhat, ha szeretne, de én inkább már mennék. -pillantottam rá határozottan, majd megindultam a pénzügyeket intéző idősebb boszorkány felé. Örömmel nyugtáztam, hogy Arsenius is velem tartott.

Együtt tértünk vissza a Roxfortba, hogy aztán felfelé indulhassunk meg a hosszú lépcsősorok hadán. Arsenius szobája a hatodikon volt, míg az enyém egy emelettel feljebb, így az elköszönésre a lépcsőfordulóban került sor.
-Caramelt és Malfoyt leszámítva jól éreztem magam, szóval köszönöm a meghívást. -álltam meg előtte, egy mosolyt küldve felé. Végül is jó volt kiszakadni innen egy kicsit. Már épp újból megszólaltam volna, hogy jó éjszakát kívánjak neki és elinduljak felfelé, mikor közelebb hajolt hozzám, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy megcsókoljon. Nem akartam őt megbántani, mert tényleg nagyon kedveltem őt, de sosem gondoltam rá olyan férfiként, akihez érzelmileg közeledni szerettem volna. Kitértem előle, mintha csak valami zajt hallottam volna a folyosó másik végéből, majd újra rá emeltem a tekintetem, mintha mi sem történt volna.
-Jó éjt, Arsenius! -azzal sarkon fordultam és megindultam felfelé a lépcsőn. Őszintén szólva nem számítottam erre, pedig lehet már nem szabadna semmin sem elcsodálkoznom. Minden a feje tetejére állt, ez az elmúlt időszak túlságosan is furcsára sikeredett. Szerelmi bájital egy diáktól. Kinek jutna eszébe ilyet elkövetni a tanára ellen? Vagy bárkivel szemben. És akkor ott volt a tény, hogy emiatt kis híján sikerült rámásznom szerencsétlen Pitonra, akit ezek után jobbnak láttam nagy ívben elkerülni. Mégis mit mondhattam volna neki? Kizárt, hogy ne mindig ez jutna az eszembe, ahányszor csak ránézek. Most meg Arsenius! Azt hittem, hogy ez valami barátság kezdete lehet, erre csak tovább erősítette a közhelyet, hogy férfi és nő között olyan nem létezik. Az élet egy nagy csalódás.

/A záró előzetes egyeztetéssel íródott és köszönöm a játékot!/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arsenius Abbott
Hollóhát házvezető (rúnaismeret)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Szent Mungóért jótékonysági gyűjtés   Kedd Aug. 07, 2018 3:50 pm



Már azelőtt is, hogy egyáltalán felkerestem volna azzal, hogy jöjjön el velem ma este, reménykedtem benne, hogy itt leszünk majd, és ő hajlandó lesz elfogadni a felkérésemet, hogy táncoljon velem. Egy álmom vált valóra, mikor igent mondott, majd olyan közel tudhattam magamhoz, mint azelőtt korábban sohasem. Még ha csak a tánc kedvéért is, de a karjaimban tarthattam ezt a csodálatos, törékeny nőt, és számomra ez jelentette az est fénypontját. Különösebben nem vágytam arra, hogy társalgásba kezdjünk, tökéletesen elvoltam azzal, ahogy elmerültem az illatában, ami egy lila virágokkal teli napsütéses mezőt idézett fel bennem. Lucretia illata valóban olyan volt, mint egy hatalmas csokor a legkülönfélébb lila virágokból. Liliom, petúnia, vaníliavirág, levendula, orgona, zsálya, gyöngyike, ibolya, harangvirág, nőszirom, sáfrány, viola, klemátisz, díszhagyma, lobélia, kankalin, lilaakác és őszirózsa bódító egyvelege. A nő mellett mindig úgy éreztem magam, mint aki egy hatalmas kádnyi Amortentia-ban úszkál, azt a szerelmi bájitalt akár róla is mintázhatták volna. Veszedelmesen vonzó tud lenni. A mélázásomnak a kérdése vetett véget, ugyanis a húgomról, Melanciolia-ról érdeklődött.
-Jól van, csak nagyon elfoglalt. Rengeteg dolga van. -feleltem a kelleténél talán szűkszavúbban, de nem voltam felkészülve rá, hisz épp csak sikerült kirángatnia valamiféle másik világból.
-Mel is nagyon kedveli magát, Lucretia. Gyakran emlegeti, és ő is felhozta már, hogy rég látták egymást. Talán valamikor benézhetne hozzá a Szent Mungóba, szinte éjt nappallá téve ott van, biztosan sikerülne összefutniuk. Ahogy maga is mondja, nagyon sokan megsérültek az elmúlt időszakban, és nem egy varázsló vagy boszorkány szorul tartós ápolásra. Amikor utoljára beszéltünk, nem volt túl jó hangulatban. Sokan maradandó károsodást szenvedtek a Crutiatus vagy az Imperius átkok miatt. Vannak, akikbe már tényleg csak hálni jár a lélek. Próbálják megmenteni őket, de nem sok esélyük van, a testvéremet pedig ez nagyon megviseli. Így azt hiszem, jól esne neki, ha meglátogatná. Egy ismerős, egészséges arc csodákra lehet képes és talán jobb lenne a hangulata is. -engedtem meg magamnak egy hálás mosolyt, amiért törődik a húgommal, holott eléggé futó ismeretség az övüké, de a jelek szerint még így is mély nyomot hagytak egymásban. Hirtelen aztán egy új, teljesen más témát dobott be, a külföldi iskolákat, ahol tanultam.
-Hát... az első négy évemet töltöttem csak az Uagadou Varázsiskolában. Hatalmas épület, mivel nagyon sokan járnak oda, az egész kontinensről érkeznek oda tanulni. Csodálatos helyen, egy hegyoldalban fekszik, sűrű köd veszi körül, és ettől olyan az egész, mintha lebegne. Az iskola fő profilja az asztronómia, az átváltoztatástan és az alkímia, a diákok között pedig nagyon sokan döntenek úgy, hogy elsajátítják az animágia alapjait. Ott fontosnak tartják, hogy egérré, elefánttá vagy épp gepárddá tudjanak változni. Ha valaki felvételt nyer az iskolába, akkor úgynevezett Álom Futárokon keresztül értesítik a gyerekeket. Ezek a Futárok az akkori igazgató vagy igazgatónő megbízásából megjelennek az álmaikban és valamilyen tárgyat, általában követ hagynak a leendő elsőévesnél. Mikor felébrednek, a kő a kezükben van és azon szerepel az írás, hogy felvették őket. Elég különleges eljárás, de nekem a bagolyposta személy szerint szimpatikusabb. -magyaráztam neki a dolgokat.
-A maradék három évemet az Ilvermorny-ban fejeztem be, Észak-Amerikában. A Greylock-hegy legmagasabb csúcsán áll, szintén ködbe burkolózva, hogy a muglik ne láthassák, vagy ahogy arrafelé mondják, a magnixek. Az iskolának a története egyébként rendkívül összetett és érdekes. Ha gondolja, szívesen kölcsönadom egy korábbi tankönyvemet, amiben minden le van írva. Ott a házakba sorolás is egészen más módszerrel történik. Az egyik teremben csak a négy házat szimbolizáló fafaragványok vannak, a Szarvas Kígyó, a párduchoz hasonlító Wampus, a Viharmadár és a Puckwudgie. A diákokat ott is egyenként szólítják, de a terem közepén lévő Gordiuszi Csomóra kell állniuk, nem pedig egy széken foglalnak helyet. A fafaragványok választják ki, hogy akarják-e a házukba a diákot vagy sem. Ha esetleg egynél több szobor jelzi, hogy igényt tart a diákra, akkor a döntés joga a tanulóé, de nagyon ritka, hogy mind a négy ház magának akarna valakit. Persze volt már rá példa. A másik különbség, hogy ezután az elsőévesek egy újabb terembe mennek át, ahol kiválasztják a pálcájukat, vagy az őket. -igyekeztem a lehetőségekhez képest rövidre fogni a mondandómat, elvégre órákig mesélhettem volna neki az iskolákról, hisz mindegyiknek nagyon különleges eredettörténete és szokásai vannak. Alapból a más országbeli varázs világok és szervezetek különböznek egymástól, mindenhol más szabályok vannak, máshogy értelmezik a Titoktartási törvényt is.
Miután kielégítettem a kíváncsiságát az iskolákkal kapcsolatban, közölte, hogy adakozzunk a Szent Mungónak, aztán induljunk vissza a Roxfortba. Felajánlotta ugyan, hogy én még maradhatok, ha akarok, de nem volt kifogásom az együtt távozás ellen. Meg nélküle amúgy sem igen lett volna itt maradásom. Ha nemet mondott volna, akkor lehet én magam sem jövök el, csak az adományt intéztem volna el az Ispotály felé. Egyrészt az ott dolgozók és az ott ápoltak is megérdemlik, másrészt személyes kötődésem van a helyhez Melancolia révén, így egyetlen évben sem mulasztom el, hogy ne segítsem őket valamivel.

Amint visszaértünk a Roxfortba, elindultunk felfelé a lépcsőkön, egészen addig, míg a hatodikon meg nem állt. Az én lakrészem ugyanis ezen az emeleten volt, míg az övé a hetediken, így itt kellett megejtenünk a búcsúzást. Kijelentette, hogy jól érezte magát, majd megköszönte a meghívást.
-Én köszönöm, hogy elfogadta. -viszonoztam a mosolyát. A szívem a torkomban dobogott, ugyanis egy ilyen kellemes este után, amikor nem szimpla kollégák voltunk, meg kellett ragadnom az alkalmat, hogy valahogy Lucretia tudtára adjam az érzéseimet iránta. Titkon reménykedtem, hogy ő is így érez, és ez az egész őrültség a fejemben és a szívemben viszonzásra talál majd. Összeszedtem minden bátorságomat, majd közelebb hajoltam hozzá, hogy megcsókolhassam. A számításaim azonban legnagyobb bánatomra nem jöttek be, a nő kitért a szándékom elől, majd jó éjt kívánva elviharzott, lényegében kellően faképnél hagyva engem. Nem mondanám, hogy ettől majd mély depresszióba zuhanok és gyűlölni fogom az életet, hisz az teli van csalódásokkal, de attól még nem tett boldoggá a tudat, hogy az iránta érzett vonzalom plátói maradt. Nagy kár érte, annyira csodálatos nő és szívesen el tudtam volna képzelni őt magam mellett, bár elképzelhető, hogy ezzel a gondolattal még jó pár férfi társam eljátszott már. De hajlandó voltam tudomásul venni a döntését és eszem ágában sem volt egy ilyen nyílt elutasítás után rá erőltetni magamat. Nem titkolta, hogy kedveli a társaságomat, ahogy én is az övét, de nem kívánta puszta barátságnál mélyebb érzelmekkel átszőni, amit fájó szívvel ugyan, de el kellett fogadnom. Egy ideig még némán meredtem a sötét lépcsőkre, ahol még az imént elhaladt, majd elindultam a szobám felé.

/Én is nagyon köszönöm a játékot neked! És természetesen a mesélést is! Nagyon várom már, hogy újra játszhassunk, most már végre barátokként! Wink /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Szent Mungóért jótékonysági gyűjtés   

Vissza az elejére Go down
 
Szent Mungóért jótékonysági gyűjtés
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Szent Johanna Gimi Szerepjáték
» szent johanna gimi

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: London :: Mágiaügyi Minisztérium :: 8. szint: Átrium, Recepció, Liftek-
Ugrás: