Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Feketénél is feketébb mágia

Go down 
SzerzőÜzenet
Teszlek Süveg
Admin
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Feketénél is feketébb mágia   Szomb. Júl. 28, 2018 4:30 pm



Arsenius Abbott épp a rúnaismeret tanteremben tett rendet, mikor szembesült a ténnyel, hogy kifogyott bizonyos gyógynövény őrleményekből, amiket fel szokott használni és az órákon a diákjainak is szokott belőle adni, hogy a tintához keverhessék, előhívva a makacsabb rúnákat. Nem nagyon kivitelezhető az, hogy csak úgy elugorjon egy bevásárló körútra az Abszol útra ilyen hirtelenséggel. Az egyetlen lehetősége, hogy felkeresi Perselus Pitont, a bájitaltan tanárt, hát ha tud neki adni a szükséges összetevőkből.
Pitont nem meglepő módon a pincében lévő tanteremben találja, akinél a döntés joga, hogy megszánja-e Arseniust a növényporokkal. Ha már Abbott amúgy is a látókörébe került, megemlítheti neki, hogy a fekete mágiával átitatott pergamen feltörése micsoda felelőtlen ostobaságra vall, akár rosszul is végződhetett volna.

Mivel feltehetően a két karakter nem különösebben kedveli meg egymást, így nem kell hosszú játéknak lenni, de ne 1-2 hozzászólásban merüljön ki a történet.

Reagsorrend: Arsenius Abbott, Perselus Piton


Jó játékot kívánok!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://avadakedavra.hungarianforum.com
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Feketénél is feketébb mágia   Vas. Júl. 29, 2018 9:49 am



Időnként, na jó, talán meglehetősen gyakran igyekeztem rendben tartani a rúnaismeret tantermet, hogy minden a helyén legyen és soha semmiből ne legyen hiány. Nem akartam, hogy az órán kelljen szembesülni azzal, hogy valamihez mégsincs meg a kellő alapanyag. Most is leltárszerű ellenőrzést tartottam a kis üvegcsék és egyéb tárolók között, és rá kellett jönnöm, hogy bizonyos hozzávalók szinte mind egy szálig, pontosabban az utolsó porszemig elfogytak, pedig az elkövetkezendő napokban nagy szükség lesz rájuk. Egy pillanatig el kellett gondolkodnom, hogy mi a készletfogyás oka, aztán leesett, hogy elhasználtam szinte mindent Lucretia fekete mágiás pergamenjéhez. Azok a rúnák nem adták könnyen magukat, így többféle módszert is be kellett vetnem, míg végül több kombináció aratott csak sikert. Ahhoz már késő volt, hogy engedélyt kérjek és bevásárló körútra induljak az Abszol útra, azt majd megejtem a hétvégén.
Addig azonban szükségem volt egy áthidaló megoldásra és eszembe jutott valami. Persze nem túlzottan fülött a fogam hozzá, elvégre tisztában voltam vele, hogy Perselus Piton messze a legellenszenvesebb a kollégák közül, és nem csak én vagy a diákok gondoltam így. De nem igazán maradt más opcióm, fel kellett keresnem a Mardekárosok házvezetőjét.
Kelletlenül utasítottam magam, hogy az alagsor felé vegyem az irányt, a termem ugyanis az ötödik emeleten volt. Könnyedén vettem a lépcsőfokokat, holott tudtam, hogy nem biztos, hogy segítő szándékra találok a bájitaltan tanár személyében, de azért nem adtam fel a reményt. Hamar túl akartam esni az egészen, így meggyorsítottam lépteimet, hogy minél előbb a terméhez érhessek. A formalitás kedvéért megengedtem magamnak egy futó kopogást, majd beléptem a birodalmába, ahol rögtön megcsapott a hűvös levegő, különösen az iskola többi részéhez képest.
-Perselus. -biccentettem felé köszönés gyanánt.
-Nem zavarnálak, ha nem lenne fontos. -szögeztem le gyorsan a tényt, várva, hogy hajlandó-e rám áldozni az értékes idejéből, vagy sem.

Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Feketénél is feketébb mágia   Hétf. Júl. 30, 2018 11:54 am



A termemben voltam és épp a Lucretia-tól kapott pergament forgattam a kezemben. Még mindig nem csináltam vele semmit és nem is terveztem. persze azon kívül, hogy már napok óta játszottam a gondolattal, felmegyek a Hollóhát házvezetőjéhez és a fejéhez vágom jó párszor, egy vaskos bájitaltan és rúnaismeret könyv társaságában. Fogalmam sem volt róla, hogy mi az oka annak, hogy Arsenius ilyen könnyelműen belement abba, feltöri a nőnek a rúnákat, egészen addig, míg egyszer el nem mentem mellette a folyosón és akaratlan meg nem ütötték a fülemet a gondolatai, amelyek az igazgatónőnk körül forogtak.
Még a hányinger is elfogott, hogy ostoba hóbortja miatt nem gondolkodott, persze… nem teljesen tudtam hibáztatni érte. Lucretia valahogy… nagyon is értett ahhoz, hogy elvegye az emberek, különösen a férfiak eszét. Bonyolult úgy az a nő, ez nem is vitás. Még engem is sikerült kissé összezavarnia, pedig... én... mindig is Lily-re gondoltam, de mióta találkoztam vele, inkább róla szólnak a furcsa gondolataim, mintsem Evans-ről.
A gondolataimból aztán egy hang térített magamhoz, ami ismerős volt, pedig tudtommal, még nem hallhattam igazán. Amint felnéztem, Arsenius Abbot állt előttem, én pedig a lehető leghidegebb arckifejezésemet vettem fel irányába, egy fintor kíséretében mérve végig őt. Mivel meg se várta, hogy utat engedjek neki, máris elnyerte az antipátiámat. Idegesítő alak…
-Miben segíthetek, Abbot? –tettem fel a kérdést hűvösen, félig felvont szemöldökkel, miközben a kezemben lévő papírost jól láthatóan ledobtam magam elé az asztalra.
-Egy újabb meggondolatlanul megbolygatott papírt akarsz elém rakni, vagy most az egyszer valami olyanról van szó, ami senkinek a testi épségét nem fenyegeti? –fújtam ki a levegőt, felkelve a székemből, hogy közelebb sétálhassak hozzá.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Feketénél is feketébb mágia   Kedd Júl. 31, 2018 10:51 pm



Nem túl nagy lelkesedéssel ugyan, de mégiscsak felkerestem Perselus Pitont a tantermében. Vészmegoldásnak jó volt, mert egyébként biztosan nem kértem volna tőle soha semmit. A tanárok közül ő tűnt a legkevésbé szimpatikusnak, és nem csak én voltam ezen a véleményen, hanem több itt dolgozó és számos diák is. Az egyik elsősömet képes volt a legelső adandó alkalommal megalázni a társai előtt, csak mert az jól felelt egy kérdésre. Nem szólhatunk bele egymás tanítási módszereibe, de mélységesen nem tudtam egyetérteni vele, és ha ez többször előfordul, akkor kénytelen leszek hangot adni a nem tetszésemnek.
Természetesen nem számítottam tőle szívélyes fogadtatásra vagy arra, hogy nagyon készséges lesz, de arra sem, hogy a velem való társalgását is egy helyreigazítással kezdi. Szemmel láthatóan ugyanaz a pergamen volt nála, amit Lucretia még nem rég rám bízott. A nehezen előhívható rúnák egy régi pergamenen, ezer közül is felismertem volna. Úgy tűnik a fekete mágiás átok feloldását a nő valamiért Pitonra bízta, holott Hewitt professzor talán logikusabb választás lett volna.
Felvont szemöldökkel hallgattam őt, mikor arról érdeklődött, hogy mit tehet értem, és ebbe nem is olyan burkoltan sikerült beleszőnie, hogy meggondolatlanságnak tartja, amiért segítettem az olvashatóvá tételében. Arról nem is beszélve, hogy ezzel Lucretia testi épségét fenyegettem.
-Lucretia megkért, hogy segítsek neki, én pedig így tettem. -járattam a tekintetem előbb az asztalra hajított pergamenre, majd a velem szemben állóra.
-Felhívtam rá a figyelmét, hogy talán nem kellene bolygatnunk, de ő hajthatatlan volt. A következményekkel törődni nem az én dolgom, ezt mondta. Ezt tanácsolom neked is. -elvégre ki vagyok én, hogy nemet mondjak az igazgatónő kérésére, főleg, ha ennyire elszánt és határozott a témában.
-Ráadásul nem értem ezt a célozgatást. Valamiért csak nálad van az a családfa, ahogy látom, te sem dobtad rögtön vissza neki. -böktem a fejemmel az asztala felé, összefonva magam előtt a karjaimat.
-De nem azért jöttem, hogy Lucretia-ról beszélgessünk. -jegyeztem meg sötéten. Bármikor nagyon szívesen áradozok a nő szépségéről, tehetségéről, műveltségéről, lehengerlő kisugárzásáról, és kellemes személyiségéről, de nem olyannak, aki úgysem értené. Van képe azt feltételezni, hogy én nem aggódom érte és meggondolatlanul életveszélybe sodortam.

Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Feketénél is feketébb mágia   Szer. Aug. 01, 2018 7:51 am



Az utolsó ember a világban, akivel találkozni vagy beszélni akartam, az Arsenius volt. Idegesítő, tenyérbe mászó, naív és nyálas. Nem tudom, ki találta ki, hogy a Hollóhát házvezetője legyen, de az ajtót tévesztett. Ez az idióta kis mitugrász jobban illett volna a Hugrabughoz, mintsem a bölcsességéről és találékonyságáról híres Hedvig házába. De ez persze csak az én személyes véleményem, semmi több.
Így amint berontott és eléggé látványosan lecsaptam a kezemből az általa olvashatóvá tett rúnákat, azonnal megérdeklődtem tőle, hogy mit is akar, belecsempészve nem kevés és érzékelhető gúnyt, valamint megvetést, hogy egy felelőtlen idiótának tartom az előttem álló férfit. Felőlem azután lehet akármilyen tehetséges vagy jó a szakterületén meg a pálca nélküli varázslásban, attól még egy éretlen kiskölyök hozzáállására hasonlít, az, amit tett. Ha a rajongását és a bevágódási kényszerét két percnél tovább vissza tudná fogni, akkor nemet mondott volna a nőnek, bármennyire is erősködik.
Én még hozzá se nyúltam ehhez a tekercshez és nem is szándékoztam. Egy sort sem fogok belőle átokmentesíteni, mivel nem érzem se biztonságosnak, se szükségesnek. Enélkül is tudjuk, amit tudunk, nem kell ahhoz senkinek a testi épségét kockáztatni. Főleg nem azét, aki Dumbledore helyét vette át. Lara valódi kiléte és neve nélkül is elérhető és világos mindkettőnk számára, nem érzem értelmét hát annak, hogy kockázatok árán szerezzen erről még több bizonyítást. Az meg, hogy ki van még a családfán, engem egyáltalán nem tud érdekelni. Ha akarja, kiszedem Lara-ból, elkutatom legrégebbi emlékeit, vagy bármi, de a pergamen sötét titkaihoz nem fogok nyúlni.
-Elég nehéz nem a következményekkel törődni, még akkor sem, ha ezt Coliander igazgatónő mondja. Az embernek előbbre való a józan ítélőképessége, azt hiszem… -jegyeztem meg hűvösen, nem kis megvetéssel a hangomban és a tekintetemben. Nem tudom felfogni ezt az idióta és szerintem viszonzatlan rajongást, amit Arsenius Lucretia iránt táplál. Mármint… szép nő és nem mondom, hogy ne lenne boldog bármelyik férfi, aki élvezheti a figyelmét, csupán… nem hiszem, hogy ez ok arra, hogy felelőtlenül hozzon meg döntéseket.
-Nem, mivel kiviharzott innen, amikor átadta. És hogy mi a célozgatás? Arsenius, ostobább és naívabb vagy, mint hittem volna… -ráztam meg a fejemet egy sóhaj kíséretében.
-Ha nem azzal lennél elfoglalva, hogy az új igazgatónőnknek milyen a külseje vagy a kisugárzása és a gyerekes rajongásod felváltaná a komoly és megfontolt döntéshozatal, még sokra is vihetnéd itt… -forgattam meg a szemeimet.
-De akkor térjünk is vissza ittléted okára… mit akarsz?



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Feketénél is feketébb mágia   Csüt. Aug. 02, 2018 10:32 pm



Piton állandóan kritizáló és támadó jellegű természetével nehéz volt mit kezdeni. Már csak hallomásból és látásból sem volt túl szimpatikus, de így átélve még egy rossz rémálomnál is kellemetlenebb volt. Nem tagadom, azt hiszem, sikerült kellően felidegesítenie, pont mint ahogy azt a diákokkal el szokta játszani, de igyekeztem lenyelni a dühömet és nem hangot adni neki. Nekiállhattam volna magyarázkodni, de valahogy feleslegesnek éreztem, ráadásul az talán majdhogynem felért volna a saját magam lejáratásával. Nem azért jöttem ide a rideg alagsori birodalmába, hogy kéretlen tanácsokat vagy szemrehányásokat gyűjtsek, hanem, hogy a segítségét kérjem. Átmenetileg. Aztán mind egy szálig visszakapja mindet, amit kölcsön kérek. Ha ugyan eljutunk odáig.
Igyekeztem elengedni a fülem mellett, mikor ostobának és naivnak titulált. Micsoda korrekt kollegialitás, de tényleg. Azt viszont már erősnek éreztem, hogy beleüsse az orrát, hogy mit gondolok Lucretia-ról, és hogy ezt az érzést valamiféle gyerekes rajongásnak definiálja. Ráadásul a külsőt és a kisugárzást elég kevésnek érzem kiemelni a sok különleges tulajdonsága közül. Amellett, hogy szép, hihetetlenül okos és kedves nő. Hiába lenne gyönyörű, ha a feje üres, a lelke pedig romlott.
-Ahogy én sem törődök a tiéddel, úgy nem gondolnám, hogy az érzéseim rád tartoznak, függetlenül attól, hogy milyen döntéseket hozok általuk. Neked biztosan nem ártottam vele. Ha jól rémlik, nem veszélyeztettem senki másnak se a testi vagy a lelki épségét, a szakmai teljesítményemet pedig végképp nem befolyásoltam a "gyerekes rajongásommal", amit én mondjuk nem így neveznék. Szóval had tartsam meg a jogot arra, hogy hús-vér emberként viselkedjek. És most Lucretia-t ne számoljuk. -ő ugyanis maga kérte, hogy ne törődjek a következményekkel, az az ő dolga, én pedig elfogadtam ezt, még akkor is, ha a briliáns kollégámnak ez nem tetszik.
-Én sem vonom soha kétségbe, hogy az igazgatónő miért ragaszkodik annyira az itt létedhez, holott neked is vannak bőven érthetetlen dolgaid. -tettem hozzá, mielőtt még azt gondolná, hogy az unszimpátiája nem kölcsönös. De nem is új barátságot kötni jöttem hozzá, hanem az itt létem oka:
-Ezekre lenne szükségem, amíg idő szűkében nincs lehetőségem beszerezni őket. Amint megvagyok vele, visszakapod az utolsó porszemig. -nyújtottam át neki egy listát néhány növényőrleményről, örülve annak, hogy végre a tárgyra tértünk és talán minél előbb szabadulhatok tőle, remélhetőleg nem üres kézzel.

[
Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Feketénél is feketébb mágia   Vas. Aug. 19, 2018 12:13 pm



AHideg tekintettel néztem farkasszemet Arsenius-szal, miközben elmondtam neki a véleményemet. Közöltem vele, hogy ostoba és naív, valamint a Lucretia-val kapcsolatos dolgaira is kénytelen voltam felvilágosító jellegű megjegyzéseket tenni, de szemmel láthatóan a kedvességem és törődésem ezen formája őt nem hatotta meg. Visszaharapott és habzó szájjal fröcsögött arról, hogy neki joga van hús-vér emberként viselkedni és senki más testi vagy lelki épségét nem fenyegette vele, a szakértelmét pedig nem befolyásolták a rajongásával kapcsolatos dolgai, amit ő nem így nevezne.
-Az érzelmi világom azért nem közbeszéd tárgya, mert én nem futok valami láthatóan olyan után, amit nem érhetek el, Arsenius. Kiváló szakember vagy a területeden, maradj inkább a jeleknél és a tanításnál, mielőtt megütheted magad a nagy reménykedésben… -hadartam el a dolgot gépiesen, már-már érzelemmentesen.
-Ami pedig az ittlétemet illeti, ahhoz semmi közöd. Lehetőleg ne üsd bele a dolgaimba az orrodat, Abbot. Különben a kezem a reggeli italod felett talán véletlenül megbillen, miközben épp egy új és kimutathatatlan főzeten ügyködöm… -húztam össze a szemeimet, szinte a fogaim között sziszegve a szavakat, majd mikor átadott nekem egy listát, a mögötte lévő polc irányába böktem, gondosan átfutva a kért dolgok jegyzékét.
-Ott, azon a már-már leszakadni készülő polcon mindent megtalálsz. Szolgáld ki magad, fel vannak címkézve. Ugye… olvasni azért tudsz? –szegeztem neki a kérdést, a szám sarkába bújtatva egy gúnyos és gonosz félmosolyt, majd amint hátat fordított nekem, az asztalomon mozgó, Lily-t ábrázoló fényképre emeltem a tekintetemet. Egyre kevesebbet gondolok rád… mi van velem?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Feketénél is feketébb mágia   

Vissza az elejére Go down
 
Feketénél is feketébb mágia
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: Alagsor :: Bájitaltanterem-
Ugrás: