Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 when your whole world is Black -Lara&Sirius

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Szomb. Júl. 28, 2018 10:28 pm



Álmatag képpel hintáztam az utolsó padsorban, miközben elgondolkodva a szám szélét rágcsáltam. Nem, nem az óra anyaga kötött le ennyire, talán még az sem biztos, hogy meg tudtam volna mondani, hogy épp kinek az óráján ülök és miért. Ahogy előre sandítottam, akkor nyugtáztam csak, hogy bátran elmélkedhetek tovább, ugyanis Binns dög unalmas mágiatörténet óráján roskadtunk a Mardekárosokkal. A szellem professzor pont nem törődött velünk, itt soha nem kérdezett senki, így csak szárazon mondta a magáét, mi pedig igyekeztünk nyitva tartani a szemünket, több-kevesebb sikerrel. Aztán az ablak felé kezdtem el bámulni, amin keresztül tökéletesen kivehető volt, hogy odakint szakadt az eső. Gyűlöltem ezt az időjárást, amikor az ember a négy fal közé volt zárva és semmi kedve nem volt kitenni a lábát, hogy bőrig ázzon. Még a gondolatba is beleborzongtam, és egy fintor is kiült az arcomra.
-Na! Mire jutottál? -súgta oda a mellettem ülő Ágas, mire majdnem hanyatt vágódtam, ugyanis erre valahogy nem számítottam. Nagyon kellett, szinte már körömmel kapaszkodnom a padba, hogy össze ne boruljak a székkel együtt. Az nem kis zajt csapott volna, pláne ebben a síri csöndben, ahol szinte még a légy zümmögését is hallani lehetett, meg az egyik Mardekáros rohadék horkolását. James az öklét a szájába tömte, alig bírta visszafojtani a röhögését. A feje már vörös volt és majd felrobbant. Jól tarkón csaptam, mikor sikerült normális ülő helyzetbe visszaküzdenem magam. Mit sem törődve a még mindig "fulladozó" padtársammal, már épp szegeztem volna rá a pálcámat a Mardekáros görényre, hogy egy kis meglepetés ébresztővel szolgáljak neki, mikor egy remegős kéz a másik oldalamon "lefegyverzett". Kérdőn, szinte már értetlenül és felháborodva meredtem Remus-ra, hogy mi a szent szalamandrának kell játszania itt a jófiút, mikor ilyen alkalom szökőévente csak egyszer adatik meg.
-Hallottad egyáltalán, amit kérdeztem? -bökött oldalba újra, csak nem akarva feladni, de legalább már sikerült levegőhöz jutnia a nagy röhögcsélés közepette. Szerencse, hogy Binnsnek fel sem tűnt a hátsó szekció rendbontása, mert egy újabb griffendéles pontlevonás nem hiányzott volna. Fú, McGalagony megint nagyon kikelne magából.
-Hallottam. -motyogtam kelletlenül.
-Éééés? -meregette a szemeit.
-Mit "ééés"? -utánoztam az arckifejezését elnagyolt változatban, mire végre eldugult. De aztán persze igaza volt, csak egyszerűen utáltam, amikor noszogatnak. Magam elé húztam egy darab pergament, megragadtam a pennámat, majd körmölni kezdtem. Még a szemem sarkából is láttam, ahogy James és Remus szélesen elvigyorodtak.
-Olvashatóan! -szólt rám Holdsáp, mire csak a szememet forgattam.
-Esküszöm, rosszabbak vagytok, mint az anyám. -ezen persze megint röhögni kezdtek, én meg inkább csodálatos gyöngybetűknek nem éppen nevezhető "jeleket" vetettem a papírra. Elégedetten hátradőltem, alaposan összegyűrtem, hogy egy csinos kis galacsin maradjon belőle. Fogtam és tökéletes célzással elhajítottam, hogy az egyik Mardekáros előtt landoljon az asztalán. A címzettem Lara Hewitt volt, az egyetlen, aki miatt szerettem ezt az órát, és el bírtam viselni, hogy a legtrébb házzal voltunk közösen beosztva Binns mágiatörténetére. A papíron csak ennyi állt. "Este 9kor gyere a Griffendél klubhelyiségébe. A jelszó: lebbencsleves." Mellékeltem mellé egy Black féle mosolyt, abban az esetben, ha hátra talált volna fordulni az elképesztően lehengerlő és mindig szerény feladó felé.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Szomb. Aug. 04, 2018 10:13 am



A Roxfort mindig is sajátos volt, és ez alól a tanárok és a tárgyaik sem voltak kivételek. Voltak izgalmas tárgyaink, mint a Sötét Varázslatok Kivédése, amiben igazán jó voltam, de akadtam rettentően unalmasak is. Ilyen volt Binns órája is, amin mindenki nyitott szemmel, vagy éppen ténylegesen aludt, mint az egyik ház béli társam, aki hangos horkolások közepette tudatta mindenkivel, halálra unja magát. Néhányszor hátra-hátra pillantottam, ugyanis a számomra jelenleg legérdekesebb személy a leghátsó sorban foglalt helyett és majdnem leesett a székről. Kell neked folyton hintázni a székkel, Black.
Egy szemforgatás kíséretében tértem vissza a könyvem, fölé, hogy a karjaimra támaszthassam az állam, így nézve a mellettem ülő Perselus-t, aki még mindig a bájital tankönyvet bújta. Én elhiszem, hogy imádja ezt a tárgyat meg biztos jó buli lehet a Lump-klub tagjaként méregdrága ételeke enni, de ez már túlzás.
-Agyérgörcsöt fogsz kapni, ha ennyit magolsz, ugye tudod? –súgtam oda neki, mire csak annyit kaptam válaszul, hogy ő nem magol, mert annak nincs értelme. Betanul mindent, amit olvas, így nem fogja elfelejteni. És amúgy is, a bájitaltan fontos és szerinte kellő precizitást meg finom mozdulatokat igényel. Ahogy ezt a furcsa mondatot kimondta, a tekintetem azonnal Evans-re vándorolt, akin Perselus biztosan szívesen gyakorolná a lágy és gyengéd mozdulatokat. Ettől aztán egy halvány mosoly kúszott az arcomra, ami aztán rá is fagyott, mikor egy galacsin suhant el kettőnk közt, majdnem súrolva a mellettem ülő fiú hosszú, fekete hajzuhatagát.
Csak felvont szemöldökkel néztem körbe, amikor szembe találtam magamat az elégedett és édesen mosolygó Sirius-szal. Küldtem felé egy szokásos „nem hiszlek el Tapmancs” nézést, majd kihajtogattam a picire összegyűrt papírost.
-Este 9kor gyere a Griffendél klubhelyiségébe. A jelszó: lebbencsleves. –suttogtam el a levél tartalmát, mire Piton is felkapta a fejét.
-Elmész? –nézett rám komoran, majd inkább egy fintor kíséretében visszahajolt a könyve fölé, úgy téve, mintha öklendezne.
-Ne csináld ezt… Sirius… ő… -fordultam ismét hátra, alig észrevehetően nyalva meg a számat, majd az alsó ajkamba harapva figyeltem őt tovább, de aztán hamar visszatértem a kis galacsinhoz, hogy körmölhessek neki egy egyszavas választ: „Ott leszek. U.I: Ez a jelszó borzalmas.”



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Szer. Aug. 08, 2018 6:42 am



A levelem célba talált, mire Hewitt úgy nézett rám, hogy még én is majdnem leolvadtam a székről a csodálatos elégedettségtől, pedig ha valaki, hát én elég határozott jellem voltam, akiről sok minden lepergett. Általában a kisujjamat sem szoktam mozdítani, de ez a lány minden erőfeszítést megér. Teljes magabiztossággal olvastam el a válaszát, és szerencsére nem kellett csalódnom annak a tartalmában. Hogy eljön, egy széles vigyorral nyugtáztam, arra pedig csak a vállamat vonogattam, hogy kritizálni merte a klubhelyiségünk jelszavát. Némán odatátogtam neki, hogy "Nem én találtam ki, hanem a lökött Kövér Dáma." Körülbelül ennyit tudtam felhozni mentségemre. Aztán a fejemmel a mellette ülő felé böktem, hogy újabb instrukciókat artikulálhassak: "Pipogyusz nem jöhet." Ezt mindenképp le kellett szögeznem, mielőtt még Lara megsajnálja a szánalmas kis ölebét, és megpróbálná elrángatni magával puszta szánalomból. Na akkor ott én véget is vetnék az életemnek, azt hiszem.
-Te tök hülye vagy! -szisszent fel James, arcát a tenyerébe temetve, mire kérdőn meredtem rá.
-Most aztán végtelen plusz 1 százalék, hogy Pipogyi lebuktat minket. Miért!? Miért nem tudtál odamenni hozzá óra után és megkérdezni, minek dobálsz olyan leveleket, amiket bárki elolvashat? -hát ez jogosnak tűnt, és így elsőre eddig bele sem gondoltam ebbe a lehetőségbe, Hewitt túlságosan is elvette az eszemet. Egy ideig elgondolkodva meredtem ki az ablakon, mint aki a hulló esőcseppeket számolja, aztán hirtelen megvilágosult, eszelős láng gyúlt a szememben.
-Nem, ha... -pillantottam Ágasra, majd Lupin felé fordultam.
-Ha Remus-t megtesszük titokgazdának. Akkor hiába tud bárki bármit, senki nem mondhatja el, hogy mi készül és hol. Így tanármentessé tehetjük a klubhelyiséget. -magyaráztam lelkesen, mire Peter valamit vinnyogni kezdett, de én csak leintettem és a szemeimet forgattam.
-Nem akarlak kiábrándítani, Sirius, de Peternek igaza van. A Fidelius bűbáj rendkívül bonyolult. -hadarta Holdsáp, mint aki egész életében ezt az egy mondatot magolta.
-Ha-hó! -kezdtem el legyezni, mint aki totál hülyének nézi őket, és igazából nem is álltam ettől messze.
-Ha megtanultuk az animágiát, ezt kirázzuk a kisujjunkból. -néztem rá felvont szemöldökkel, mire James rosszallóan ciccegni kezdett.
-De rohadt gyorsan tanuld meg! -szólt szigorúan, amit már nem bírtam ki röhögés nélkül.
-Igenis McGalagony professzor. -hagytam rá a dolgot, majd előkotortam az egyik könyvet a táskámból és felcsaptam a megfelelő oldalnál, hogy a mágiatörténet óra hátralévő idejében elsajátíthassam ezt a bűbájt. Néha oldalba böktem James-t a pálcámmal, hogy ne engem bámuljon, mert attól nem fog gyorsabban menni.

Mire megszólalt a csengőt jelző hang, Remus már első osztályú titokgazda volt, én pedig egy született zseni ugyebár. Becsaptam a könyvet, majd átvetődtem a padon, hogy még idejében Hewitt útját állhassam, leválasztva őt ezzel a mardekáros bagázstól. Igazából lövésem sincs, hogy mit akartam vagy hogy egyáltalán akartam-e valamit is mondani neki, de muszáj volt, mivel mára már nincs több közös óránk, az este pedig még hihetetlenül távolinak tűnt.
-Örülök, hogy eljössz. -szólaltam meg végül. Azt már inkább nem tettem hozzá, hogy egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy talán mégsem így lesz, de a bizonytalanság nem rám jellemző tulajdonság.
-Leszünk páran, de velük nem kell törődnöd. -legyintettem, mintha csak valami szemtelen légy repkedett volna mellettünk.
-Te az én vendégem leszel. -villantottam meg a díjnyertes fehér fogsoromat, hogy aztán finoman, mégis kellően erőszakosan a falhoz préselhessem.
-Csak magadat kell hoznod. -suttogtam ezt a valójában lényegtelen információt, csak azért, hogy mégis csak mondjak valamit. De a tekintetem a mindig kihívóan vörösre festett ajkain időzött.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Pént. Aug. 10, 2018 7:07 pm



Black szokás szerint hozta a formáját, így kénytelen voltam küldeni felé egy Hewitt-féle kacér ajakharapást, hogy leessen a magas lóról. Nem akartam neki a kelleténél is nagyobb önbizalmat adni, mert már magától is réges-régen túlnőtte azt a szintet. A néma tátogásán aztán egy jót mosolyogtam, ahogy a Kövér Dámát szidalmazta, majd kissé elkomorultam, mikor Perselus-t azzal a gúnynévvel illette, amivel olyan sokszor ezelőtt is. Nem szerettem, ahogy bánnak vele és ezt valahogy a mellettem ülő is megérezte, mert amint Sirius nekiállt a tátogásnak, azonnal odafordult ő is, enhe vicsort ültetve sápadt, kissé nyúzott, mégis meglepően karakteres és egészen helyes arcára. Akármit is mondtak rá, Perselus nem volt átlagon aluli külsővel megáldva, semmivel sem volt csúnyább Béack barátainál. Az egy dolog, hogy a fekete hajú, szép arcú, sötét szemű fiú kitűnt a többiek közül és engem is megfogott.
Persze Bellatrix egyáltalán nem örült se annak, hogy ilyen jóban vagyok Perselus-szal, se annak, hogy Sirius és én ennyire közel álltunk egymáshoz. Némán elsuttogtam neki egy „gonosz vagy Sirius” megjegyzést, majd kissé túljátszott sértődöttséggel dobtam hátra hosszú, sötét fürtjeimet, hogy a mellettem lévő, padon fekvő fiú kezére rakhassam a sajátomat.
-Ne törődj velük, Perselus… ők nem ismernek téged annyira, mint én…
-Mit láttok bennük, Lara? Te és Evans… mit láttok bennük? Semmi többek, mintsem nagy fiút játszó, utolsó kis senkik… de egy nap… egy nap enyém lesz az a tisztelet, amit ők kapnak mindenkitől. Ki fogok tűnni mindenki közül… -jegyezte meg most már felegyenesedve, így nézve először rám, majd Evans-re és végül James-t kezdte el figyelgetni. Egy ideig én is a suttogó és susmogó srácokat bámultam, de aztán inkább visszatértem a könyvemhez, mintha annyira érdekes lenne.
-Sajnálom, hogy… nem jöhetsz. –kértem bocsánatot legjobb barátomtól, majd egy sóhajt követően borultam le a könyvemre, hogy kicsit pihentethessem a szemeimet.

Végül az térített magamhoz, hogy megszólalt az óra végét jelző hang, így a többi mardekárossal együtt a klubhelyiségünk felé vehessük az irányt. De ez az elképzelésem meghiúsult, amikor Sirius elállta az utamat, így magunkra maradtunk a teremben. Megtudtam, hogy örül, hogy megyek, és nem leszünk egyedül. Talán nem is baj, hisz… ki tudja, megint milyen módszerrel akarna rávenni, hogy ne csak a taláromat vegyem le, amikor ketten vagyunk.
-Szóval többen is leszünk? Mégis mit terveztek, buli az iskolában, vagy mi? –vontam fel a szemöldökömet, majd egy nagyobb sóhaj hagyta el vörösre rúzsozott számat, mikor a falhoz préselt, ezzel szinte nullára csökkentve a köztünk lévő távolságot. Láttam rajta, hogy végig a számat figyeli, így egy lassú mozdulat kíséretében hajoltam hozzá még közelebb, óvatosan végighúzva a számat az övén, hogy aztán kibújhassak a közte és a fal között fenntartott helyemről.
-Viszlát este, Black… -súgtam még oda neki, majd elindultam kifelé, hogy csatlakozhassak a folyosón ácsorgó Perselus Piton és Bellatrix Black kettőshöz.
-Csak nem szerelmes vagy, Hewitt? –cincogott Bella, mire csak egy gyilkos pillantást kapott cserébe, hogy fogja már be azt a kicsit sem értelmes száját.




Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Vas. Aug. 12, 2018 6:32 pm



Elálltam Hewitt útját, hogy megoszthassam vele a halaszthatatlanul fontos információt, miszerint örülök neki, hogy eljön. Elárultam neki azt is, hogy leszünk még páran a klubhelyiségben, de neki velük egyáltalán nem kell törődnie, ugyanis ő kizárólag az én vendégem lesz. Erre persze rögtön visszakérdezett, hogy csak nem buli lesz az iskolában vagy valami hasonló.
-Igen, pontosan ilyesmi. Erre ráhibáztál. -bólintottam rá a megállapítására. Épp ideje, hogy újra felrázzuk a fásult roxforti diákokat, hogy nem minden a tanulás, a beadandók és a vizsgák körül forog, legalábbis amíg minket látnak. Néha kell egy kis lazítás, kiszakadás az unalmas, magolással teli szürke hétköznapokból, ráadásul csak egyszer vagyunk fiatalok, így ki kell használni és élményekkel megtölteni minden egyes illékony pillanatát. Ezen a gondolatmeneten felbuzdulva, sikerült a velem szemben állót a falhoz préselnem, hogy épp csak egy leheletnyi távolság maradjon meg kettőnk között. A tekintetem rögtön a vörös ajkakon időzött, amit aztán Lara volt kedves ellenem felhasználni, pedig nagyon is jól tudhatná, hogy mennyire aljas az el nem csókolt csók, főleg az ilyen módon tálalt változata. Meglehetősen rosszallóan néztem rá, különösen miután kibújt a gondosan felépített csapdámból és csak annyit közölt, hogy viszlát este.
-Aha... este. -morogtam utána bámulva, majd csak megráztam a fejemet, hogy újra magamra ölthessem a rezzenéstelenül önelégült arcberendezésemet, ami sokakban a gőgösség érzetét keltette. De hát mit tehetek én róla, hogy a nemesi Black vonásokat örököltem, amitől egy elkényeztetett kiskirálynak tűnök, holott a szívem ízig-vérig Griffendéles és aranyvérmánia ellenes. Aki nem hiszi, kopogtasson csak be a Grimmauld tér 12-be és vessen egy pillantást a szobámra, rögtön nem lesznek kétségei és talán még azt is megbánja, hogy betette oda a lábát. Nincs is tökéletesebb riasztó anyám ellen, mint mugli lányok mozdulatlan képei, vagy épp egy izgő-mozgó remekmű a Tekergőkről, a Griffendél színeit idéző falakról nem is beszélve, amik arra hivatottak, hogy eltakarják a puccos tapétát.
Amint visszatért az unalom és a levakarhatatlan vigyor egyvelege a képemre, elindultam kifelé az udvarra, hogy csatlakozhassak az Ágas-Holdsáp-Farki trióhoz. Vagyis... Féregfark. Ghrrr... Evans kezd megfertőzni ezzel az értelmetlen becézgetésével. Bár Peterhöz tökéletesen passzol a féreg és a lekicsinylő farki megnevezés is, és akkor még jó indulatú voltam szegénnyel.
-Na? Megrúgott? -fogadott nagy vigyorogva James.
-Nem te gyökér! -forgattam meg a szemeimet, de persze jót röhögtem az egészen.

Amikor nem kellene, csak úgy repül az idő, de mikor az ember szeretné megsürgetni, nyálkás csiga módjára csak vánszorog. Hihetetlenül idegesítően nem akart eltelni ez a mai nap, pedig az esti Griffendél buli rengeteg előkészületet igényelt. Mindenkit meg kellett hívnunk, aki számít, a nem kívánatos személyeket pedig távol kellett tartanunk különféle módszerekkel. A többi ház diákjainak elég volt a Fidelius bűbáj, de a háztársainkat nem tarthattuk távol éjszakára a klubhelyiségtől, így nagy szemekkel kellett néznünk Lily-re, hogy hajlandó legyen nekünk olyan bájitalt kotyvasztani, amitől menten bealszik minden alsóbbéves, akiket nem szívesen láttunk volna magunk között. Az "öreg Sluki" büszke lett volna rá, bár mi még biztos hetekig hallgathatjuk majd a sopánkodását, hogy ezt azért mégse kellett volna. Dehogynem, Liliomszál! Erre olyan gyilkos pillantást kaptam tőle az összepréselt szája mellé, hogy azt McGalagony is megirigyelte volna, még ő sem tudott így meredni ránk, mikor James-szel állandó jelleggel büntetőmunkára kellett jelentkeznünk nála. A klubhelyiséget pedig tágító bűbájjal láttuk el, hogy minél többen elférjünk az este folyamán. Mindezek mellett még be kellett vetnünk James láthatatlanná tévő köpenyét és az általunk szabadalmaztatott Tekergők térképét is, hogy az egyik titkos alagutat használva Roxmortsba osonhassunk és különféle rágcsákat meg italokat csempészhessünk vissza az iskolába. Rosmerta mindig szívesen fogadott minket és ugyan játszotta a vonakodót, mégis állandó jelleggel egy nagy rekesz vajsörrel és néhány jobbféle Lángnyelv-whiskeyvel tértünk vissza a Három Seprűből.
Mindezek után semmi más nem volt hátra, mint hogy induljon a zene, mivel a Griffendélesek már mind helyben voltak, csak a Hollóhát, a Hugrabug népsége hiányzott és az egyetlen Madekáros gyöngyszem, Lara Hewitt. Tűkön ülve vártuk, hogy vajon kilenckor ki mondja ki először, hogy "Lebbencsleves".

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Kedd Aug. 14, 2018 3:15 pm



Miután Black beavatott abba, hogy valóban buli készül a Roxfort falain belül, az ő bandájuk jóvoltából, kihasználtam pillanatnyi gyengeségét, hogy kibújhassak a karmaiból, egy elég aljas módszerrel. Végighúztam gondosan kifestett vörös ajkaimat az övéin, hogy aztán közölhessem vele a számára biztosan nem annyira szórakoztató tényt, miszerint majd este találkozunk. Élveztem a morgolódását, így egy gyors, de annál cinkosabb kacsintás kíséretében ott is hagytam a teremben, hogy csatlakozhassak a Perselus-Bella pároshoz, így térve vissza előbb a klubhelyiségünkbe, majd a következő óránk helyszínére. Szerencsére a nagyszájú lányt sikerült leszerelnem azzal, hogy fogja be a száját, Perselus pedig nem is akart semmit tudni az estéről.
Bizonyára nem szerette a gondolatot, hogy a legjobb barátját és a lányt, aki tetszett neki, gyengéd és elég erős szálak fűzték a Tekergők társaságához. Én pedig egyáltalán nem csodálkoztam az ellenszenvén, azonban valahogy… nem tudtam parancsolni a gondolataimnak és a vágyaimnak, amik újra és újra Sirius Black karjaiba sodortak engem, akárhányszor a közelébe kerültem. De nem bántam. Imádtam ezt az éber álomban való lebegést, amit vele tölthettem.
-Szerintem te vagy a világ legfurább Mardekárosa, Lara… -térített magamhoz egy csoporttársam hangja bájitaltanon.
-Tudod… nem sokan kezdenek egy griffendélessel… még akkor sem, ha az a valaki egy… Black –fogta aztán suttogóra a hangját, nehogy Bella meghallja ezt a „szentségtörést” mikor Sirius-t Black-nek titulálja.
-Lehet, de... megéri... -húztam kacér és sejtelmes mosolyra az ajkaimat.

Egész délután az óráimra koncentráltam, így viszonylag hamar elszaladt az idő és mire észhez tértem, már este 7-et mutatott az órám. Egy ideig elkerekedett szemekkel meredtem a „kései” időpontot mutató tárgyra, majd végül a törölközőm és fogkefém után nyúltam, hogy nekikezdhessek a készülődésnek. Vagy fél órán keresztül élvezkedtem a habokban és néha alámerülve élveztem, ahogy a kissé forró víz a testem mellett a fejbőrömet is végigcsókolgatta. Amint a habok nagy része eltűnt a víz felszínéről, magam köré csavartam a zöld-fekete anyagot, így térve vissza az ágyamhoz. Behúztam magam után a baldachinos ágyam selyemből készült zöld függönyeit és a ládám legaljából előkotortam egy vörös csipkéből és bársonyból készült ruhát. Egyedül kissé nehézkes volt felvennem, de sikerült, így már csak az maradt hátra, hogy előhúztam egy sminktükröt, aminek segítségével el is készült a tőlem megszokott, kissé talán kihívó, mégsem túl közönséges sminkem. Vérvörös ajkak, füstös szemek, vörös ruha, aminek a derékrészére egy fekete selyemszalagból készült masnit kötöttem. Gyorsan felkaptam a fekete magas sarkúmat, majd nem sokkal 9 előtt elindultam felfelé, a Griffendél klubhelyisége felé.
Amint elértem a Kövér Dáma portréját, az rögtön akadékoskodni akart volna, de gyorsan leszereltem, így az elképesztően gáz „Lebbencsleves” jelszó kinyögése után már másztam is át a portrélyukon, hogy a megfelelő helyen köthessek ki, magamra vonva egyetlen egy ember minden figyelmét.



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Szer. Aug. 15, 2018 7:56 pm



A Griffendéles háztársaink már mind a klubhelyiségben gyülekeztek, persze csak a számunkra szimpatikus fajtából, elvégre minek akarnánk bulit tartani olyanoknak, akiket ki nem állhatunk!? Nagyon is jótét lelkek, igazi szentek vagyunk, de azért az adakozásnak és az önzetlenségnek is vannak határai. Szép lassan aztán elkezdtek szép számmal potyadózni a meghívott Hugrabugosok és Hollóhátasok a tágítóbűbájjal felnagyított helyiségbe. Mind tudták a jelszót, így akadály nélkül mászhattak át a portrélyukon, amit én egészen máshogy szoktam hívni az elsőévesek legnagyobb döbbenetére. Szerettem, amikor megrökönyödött vagy értetlen fejet vágnak. Minket nem ért akkora szerencse, hogy a felsőbb évesek között még csak egy halovány szikrája is fellelhető lett volna valamiféle Tekergők elődöknek, így mi most ezt többszörösen is bepótoljuk és maradandót alkotunk a Roxfort történetében, és természetesen a reményekkel teli utókor számára, hát ha rajtunk kívül azért akadnak még ilyen jófej gyerekek a jövőben.
James hiába bökdösött, mint egy kínai gömblángsárkány, egyelőre nem nagyon érdekelt a hülye Lángnyelv-whiskeyje, én még mindig a Kövér Dáma képét szuggeráltam, hogy belépjen az, aki engem igazán érdekel ma este. Meg máskor is. Mindig. Állandóan. És ha lehetne fokozni, megtenném! Imáim meghallgatásra találtak és Potter végre leszállt rólam, ugyanis felbukkant Evans. Lilynek legyen hála! Váltig állította, hogy nem fog eljönni, és tessék, csak nem bírta ki a kis álszent vörös. Talán még maga se tudja, de ő és James egymásnak lettek teremtve, csak Ágas elég hülyén adja elő, de az már legyen az ő bajuk.
Hirtelen újra nyílt a bejárat, és megjelent egy valódi csoda, amihez foghatót még soha életemben nem láttam. Lara Hewitt. A nő. Csupa-csupa nagybetűvel. Olyan tökéletesen festett, hogy elképzelni se lehetne ennél lélegzetelállítóbbat. A hívogató vörös ajkak, a füstös szemek, amik csak még jobban kiemelték a különleges szemszínét. Egy vörös ruhát viselt, amit fekete szalaggal kötött át. Persze nagyon tetszett, hogy ilyen csinosan kiöltözött, de én természetesen semmi másra nem vágytam, mint hogy az ujjaim közé kaparinthassam a selymes anyagot, gondosan kibontva, hogy aztán a csodás vörös ruha is lekerüljön róla. Talán a fekete magassarkúja maradhat. De Sirius Black egy úriember, szóval...
-Lara! -léptem oda hozzá széles vigyorral a képemen és jó alaposan, szemérmetlenül végigmértem.
-Gyönyörű vagy! -persze szavakkal a töredékét sem tudom leírni annak, amit gondolok róla. A bókolás pedig nálam inkább fegyver, mint sem bevett jómodorú szokás.
-Örülök, hogy tényleg eljöttél. -a szemeimet továbbra is a tökéletes porcikáin legeltettem, hogy aztán a tekintetem végre találkozzon az övével. Imádtam a szemeit, de igazság szerint annyira nem szerettem elmerülni bennük, mert akkor valamiért sokat veszítettem a határozottságomból, és nem voltam oda azért az érzésért.
-Mit kérsz inni? Elég jóféléket sikerült kimentenünk a Három Seprűből. Van vajsör, Lángnyelv-whisky, violalikőr, különféle borok, és az örök unalmas töklé is a gyengébb lelkűek kedvéért. Peter kotyvasztott néhány páratlan koktélt a bátraknak. Azt a fura kéket az örvénnyel a közepén megkóstoltam és nem volt rossz. Ráadásul még mindig itt vagyok, szóval... túlélhető. -magyaráztam neki a választékot, majd az egyik asztalhoz léptünk, amire minden ki volt pakolva, amit csak el tudott képzelni.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Vas. Aug. 19, 2018 10:08 pm



Miután sikerült leráznom a lányokat a klubhelyiségemben, azonnal nekiláttam a készülődésnek és a tökéletes kinézet elkészítésének. A sminkemen nem változtattam, ugyanis a hétköznapokban is eléggé szerettem a feltűnő, kihívó festést, még akkor is, ha igazából csak egy embernek szólt a mindig makulátlan és a talárom alatt kicsit sem szabálykövető kinézetem. Tudtam, hogy Black odáig van ezért és éppen emiatt, ma is azt választottam, hogy nagykislányt játszom ezen a roxforti bulin.
A vörös ruhámban, fekete selyemszalaggal átkötve, valamint egy fekete magas sarkúban indultam meg a lépcsőkön, felfelé haladva, egészen a kövér dámát ábrázoló portré elé. Egy ideig, eléggé furcsán pislogott rám, megjegyzéseket téve a „kihívó és kicsit sem iskolába illő” külsőmre, majd miután türelmetlenül harsogtam neki a jelszót, beengedett. Óvatosan haladtam át a portrélyukon, így érve be a Griffendél híresen nagyhangú klubhelységébe. Amikor aztán megpillantottam a közelítő Tapmancsot, egy pimasz és kihívó mosoly kíséretében mértem végig az előttem álló fiút, szemérmetlenül időzve el testének különböző pontjain.
-Ez még hízelgő is lenne, Black, ha nem tudnám, hány lánynak mondtad ezt még… -néztem rá az alsó ajkamba harapva. Persze tudtam, hogy mióta komolyabban foglalkoztattam Sirius-t, azóta nem nagyon kacsingatott más nőre. Én pedig roppantul értékeltem is ezt a gesztust, különben meg kellett volna szabadítanom mindkét farkától...
-De azért… te is jól nézel ki. Csak nem kivasaltattad a ruhádat? –simultam hozzá közelebb, mutatóujjamat végighúzva a felsője teljes hosszán, elidőzve egy röpke pillanatig a mellkasán. Amint ismét megszólalt, a tekintetemet azonnal arra az álszerény, álszent, szerintem túlérzékeny és igazából kicsapongó Evans-re vezettem. A magam módján bírtam James álomnőjét, de valahogy… nekem nem volt több egy Piton-t becsapó, könnyűvérű és hűtlen nőcskénél.
-Az nem én vagyok, aki mást mond, mint amit csinál. –fordítottam vissza rá a tekintetemet, majd mielőtt ismét megszólalhatott volna, egy eléggé elnyújtott, ám mégis visszafogott csókkal fogtam be a száját.
-Ezzel tartoztam a dög unalmas Binss-féle óra után elmaradt csók miatt. -küldtem felé egy kaján vigyort a kissé ledöbbent arcát látva, majd amint a hangjára talált, minden figyelmem az övé volt,
-Azt hiszem, vörösbort fogok inni. Ha pedig eléggé leitatsz, talán Féregfark kutyulékait is végigkóstolom, de akkor a te ágyadban alszom ma, Black. És igényt tartom James köpenyére, amikor reggel visszaosonok. –küldtem felé egy mosolyt, majd vele együtt elindultam, hogy szerezhessek magamnak valami jobbféle vörösbort a kínálatból.



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Hétf. Aug. 20, 2018 2:15 pm



Ez az este már csak jó lehet, ugyanis Hewitt is megérkezett a klubhelyiségbe, nem is akármilyen látványt nyújtva. Azonnal le is csaptam a belépő gyönyörűségre, hogy aztán a szemérmetlen végigméricskélést szavakba öntött megerősítés is kövesse a részemről.  Közölte, hogy talán még értékelte is volna a kedves szavakat, ha nem tudná, hogy előtte már hány lánynak mondtam ugyanezt.
-Hidd el! Nem szoktam üres bókokkal vesződni. -ha esetleg mégis ilyesmire vetemednék, azoknak még sosem volt ilyen mögöttes jelentésük, mint az ő esetében.
-Ha valamit akarok, úgyis megkapom, talán még megszólalnom sem kell hozzá. És úgyis tudod, hogy egy ideje már csak te érdekelsz. A helyedben én inkább megbecsülném magam. -adtam neki egy kéretlen jó tanácsot, hogy értékelje kicsit többre a kitüntető figyelmemet, mert ez a megtiszteltetés csak neki jár. Pontosan tudja, hogy hányan szeretnének a helyében lenni akár csak egy fél perc erejéig is, rólam mégis mind leperegnek, amióta ő belépett a képbe.
-Miii? Kivasa...? Nem...-az agyam és a híres beszédközpontom kezdett teljes csődöt mondani, ahogy hozzám simult. Mindössze csak annyit sikerült kinyögnöm, hogy örülök annak, hogy tényleg eljött, mire a tekintete Lily felé vándorolt. Pontosan tudtam, hogy mit gondol James nagy szerelméről, és valahol találkoztak is az álláspontjaink, leszámítva azt a részt, hogy én nem sajnáltam Pipogyuszt.
-Ne beszéljünk Evans... -le akartam zárni az el nem kezdett témát, de a semmiből csak úgy megcsókolt, amitől még pislogni sem volt időm. Azonnal a karjaimba zártam, hogy viszonozhassam a puha, vörös ajkak gesztusát, ő pedig végre nem próbált meg aljas módon kitérni előlem. Végem van ettől a nőtől!
Épp csak sikerült felocsúdnom a megdöbbentő, ám annál izgatóbb csókjából, mikor közölte, hogy az általam felsoroltakból inkább a vörösbort választja. Ha pedig eléggé leitatom, akkor talán hajlandó lesz megkóstolni Féregfark rettenetes koktéljait, és ennek következtében majd az én ágyamban kell aludnia. Reggel pedig James köpenyében oson majd vissza a Mardekár klubhelyiségébe. Az államat nem győztem felkaparni a földről, egyszer mintha még rá is léptem volna, mikor a borok felé indultunk.
-Mindenképp az én ágyamban alszol ma. -szögeztem le egy önelégült vigyor társaságában.
-De nem lehetne átugrani a Féregfarkféle borzalmak magunkba döntését és rögtön a hálókörlet felé venni az irányt? -vetettem fel ennek a sokkalta kellemesebb lehetőségét.
-Most... nem csak hülyítesz, ugye? -néztem a mellettem haladóra gyanakodva. Túlságosan is beleéltem magam ennek a lehetőségébe és aligha szerettem volna csalódni. Elképzeltem már a kiírást is az ajtóra: Örömmel értesítelek, hogy ha bejössz, Black megöl, és kimenned már nem kell. vagy mondjuk Ha belépsz, lábad nélkül távozol. A James-Remus-Peter trió majd alszik valahol máshol, engem az már nem érdekel. Csak Ő!

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Kedd Aug. 21, 2018 12:03 pm



-Milyen nagylelkű vagy, hogy csak engem veszel most már ilyen pofátlan mustrálásba. Hidd el, értékelem, Black. –mosolyogtam rá kislányosan, hogy biztosan elhiggye, én aztán teljes mértékben megbecsülöm magamat, habár közel sem csak azért, mert ő is így tesz velem. Tisztában vagyok az értékeimmel, az eredményeimmel és a külsőm nyújtotta előnyökkel is. Nem is vagyok rest ezekkel visszaélni, de hát úgy szép az élet, ha zajlik.
-Csak nem zavarban vagy, Tapmancs? –simítottam most már az egész tenyeremet a mellkasára, egy elégedett és kihívó mosoly kíséretében. Imádtam az idegeivel játszani, és pontosan tudtam, hogy olyan hatással vagyok rá, mint senki más. Pontosan azt értem el nála, amit akartam és elégedetten konstatáltam, hogy a híres beszélőkéje igazán elhagyta, ahogy a közelében voltam. Nem mondom, hogy engem nem babonázott meg a tökéletesen édes, férfias illata és a közelsége, de nagyon jól értettem ahhoz, hogy ezt a vonzalmat magamba fojtsam, hisz nem volt kedvem Bella károgását hallgatni. Elég volt Perselus magyarázása.
Amikor aztán megjegyezte, hogy örül, hogy tényleg eljöttem, kifejtettem neki, hogy az, aki mást tesz, és mást mond, nem én vagyok. Hogy a szavaimnak nyomatékot adjak, még az említett nőcske felé is pillantottam, majd inkább ismét rá figyeltem.
Egy gyors és határozott mozdulattal csókoltam meg őt, nem túl mélyen, hogy még többre vágyakozzon, amint a szánk elválik majd. Erre pedig nem is kellett sokat várnia, hisz nem akartam egy örökkévalóságig smárolni vele a klubhelyiség közepén. Elemeltem hát a számat az övéről és megosztottam vele a kívánságomat.
Elmondtam neki, hogy bort fogok inni, méghozzá vöröset. De ha eléggé leitat, megkóstolom Peter undormányosan kinéző koktéljait is, de akkor az ő ágyában alszom ma éjjel és reggel Ágas köpenye alatt, csendben osonok vissza a Mardekár klubhelyiségébe. Persze Sirius kijelentette, hogy ma mindenképp az ő ágyában alszom és azt is megkérdezte, hogy nem lehetne e rögtön erre a részre ugrani.
-Le is lépnél a buliról, amit te szerveztél? Ugyan már, Sirius. Mi értelme lenne odaadnom magam neked, ha nem kellene várnod rá? Ha már ennyi időt kibírtál, ez az este igazán nem számít, vagy tévedek? –pislogtam rá nagy szemekkel, majd amint megszereztem magamnak egy pohár vörösbort, kislányos lelkesedéssel mutogattam a pohár tartalmát a mellettem álló férfinak.
-Olyan rég ittam már ilyesmit. Pedig annyira finom. Úgy szeretem az illatát. –dugtam az orra alá, hogy szagolja meg a gyümölcsös-fűszeres aromájú készítményt, majd bele is ittam, tovább húzva ezzel az időt és a férfi idegeit is.
-És egyébként nem, nem csak hülyítelek… -szólaltam meg végül, kaján mosollyal az arcomon, egy gyors csókot lehelve az ajkaira.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Kedd Aug. 21, 2018 10:47 pm



Már azelőtt sikerült vállalhatatlan állapotba kerülnöm, hogy egyáltalán benyakaltam volna azt az üveg Ogden-féle Lángnyelv-Whiskey-t, amit még a Három Seprűben kinéztem magamnak. Úgy szemezett velem az aranyló szépség, hogy alig lehetett ellenállni neki, de aztán hamar meg kellett csalnom a karcsú nyakú üveget Hewittal. A Nővel, akivel egyszerűen képtelenség volt betelni és mágnesként vonzotta a tekintetemet, meg úgy egyébként minden más porcikámat is. A csókjától és a közelségétől az agyamban rövidzárlat keletkezett, így már valahol félúton elveszítettem a fonalat, és pofátlanul csak az lebegett a szemem előtt, hogy minél gyakrabban, minél hosszabban ízlelhessem azokat a hívogató, vérvörös ajkakat. Aki egyszer megkóstolja, örökre a rabjává válik.
Így hát minden erőmmel azon voltam, hogy leszögezzem, akkor is az ágyamban alszik ma, ha kihagyjuk Féregfark varázslatosan gyomorfacsaró koktélnak gúnyolt kotyvalékait. Sőt! Indítványoztam, már szinte írásba adattam a jelen lévő prefektusokkal, hogy ezt a részt egyszerűen ugorjuk csak át és vegyük az irányt a hálókörlet felé, innen már csak egy köpésre, pontosabban egy lépcsőnyire volt. Igazán nem nagy út ez az élvezetek oltára felé.
Legnagyobb bánatomra Lara azonban nem tűnt túl együttműködőnek. Illetve lehet, hogy az volt, csak kiválóan titkolta, ugyanis nehezményezni kezdte, hogy képes lennék lelépni a buliról, amit én szerveztem.
-Valójában inkább James volt az ötletgazda, én meg lecsaptam a lehetőségre. -pontosítottam ezen a kis apróságon, nem szerettem volna eltulajdonítani Ágas érdemét. Ez ugyanis egy Lily befűző-bosszantó buli (majd még elválik), csak én a saját világomban Hewitt hülyítő hepajra kereszteltem. Legalább kétszer akkora szemeket meregettem, mint ő, mikor azzal jött, hogy mi értelme lenne odaadnia magát nekem, mert ha már ennyi időt kibírtam, akkor ez az este aligha számít. Azért az erős túlzás, hogy kibírtam. A nyüszítve falvakarás találóbb.
-Minden... pillanat... számít! -nyomatékosítottam benne minden egyes szót, hogy megértse, egy másodpercet sem akarok várni, csak... hajlandó vagyok a kedvéért szinte bármire.
-Azonban mivel mint már mondtam, egy született... na jó... saját nevelésű úriember vagyok, így hajlandó vagyok... hm... várni. De cserébe majd olyat kell alakítanod, hogy kellően megháláld odaadó türelmemet. -néztem rá teljes komolysággal, majd a kezében lévő poharat kezdtem el egykedvűen vizsgálgatni.
-Aha... egyszerűen... káprázatos. Nem is értem, hogy nem írtam még róla egy ódát. A vörösbor mámorító illata és testessége mindig oly' csodálatos, csak az a baj, hogy számomra a poharat tartó a kívánatos. -morogtam, mint egy sértődött kutya, akinek csesztek csontot dobni. A megnyugtató válaszával többé-kevésbé elégedett voltam, miszerint nem csak hülyít, de a gyors csókban viszont bőven találtam kifogásolni valót.
-Nem-e..? A legrosszabb fajtából való vagy, egy pokoli nőszemély. Egy succubus is elszégyellné magát melletted. -vetettem oda neki egy hatalmas vigyor kíséretében, majd kellő határozottsággal húztam szorosan magamhoz, hogy kiharcolhassam a jogos jussomat.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Pént. Aug. 24, 2018 9:34 am



Pontosan tudtam, hogy Sirius miért akart idehívni ma este. Vagyis… sejtettem és férfiasan bevallom nő létemre, nekem is nem egyszer megfordult már a gondolat a fejemben, de eddig volt bennem némi kétség. Mármint… Black vonzereje tagadhatatlan és mágnesként vonzott, de mit ér az élet egy kis szórakozás nélkül? Vagy ami még jobb… mit ér az élet némi kockázat nélkül? És most volt itt az alkalom, hogy felsomfordáljunk a hálókörleten belül az ő szobájukba és kettesben maradhassunk. A többiek egy ideig még biztosan lent maradnak és reménykedtem benne, hogy az az álszent Evans nem most akar hanyatt vágódni James ágyán. Ugyanis ez ma az én terveim között szerepelt, csakhogy nem a szemüveges és idegesítően arrogáns Potter tekintetében, hanem Sirius-éban. Biztos voltam benne, hogy már nem sokáig tudom tartani ezt a kimért álarcot, de nem bántam. Tagadhatatlan, hogy mennyire vonzódom hozzá és semmi okom nem volt rá, hogy megtagadjam magamtól az édes ajkakat, amelyeket újra és újra az enyémeken akartam tudni.
-Szóval ez arról szól, hogy James is elcsábítsa azt az érintetlen liliomszálat? –néztem rá felvont szemöldökkel, egy kissé gúnyos mosollyal a képeken. Hát, amilyen furán működik az a csaj, szerintem, még hagyná is magát. E valahogy a legkevésbé se volt kedvem azon a nőn agyalni, így közöltem vele, hogy ha ennyit kibírt, akkor ez az egy este már mit sem fog számítani. Erre közölte, hogy minden pillanat számít. És mindezt olyan hangsúllyal, hogy egy halk kuncogás tört elő belőlem, majd a kis okfejtését egy kacér mosoly kíséretében hallgattam végig.
-Ne aggódj, olyan éjszakád lesz, hogy azt biztosan nem felejted el. Bár ha sokat iszol az imádott Lángnyelv-Whiskey-ből, akkor maximum csak horkolni lesz erőd mellettem. –emeltem a magasba a mutatóujjamat, majd finoman és fokozatosan görbítettem be azt, hogy imitáljam is, mi fog történni, ha a Tekergők elengedik magukat. De amikor az orra alá dugtam a boromat, kissé fintorogva és grimaszolva néztem rá, mikor aljas módon kifigurázta a szerelmemet a vörös nedű iránt.
-Ne legyél már ilyen mogorva, Black, vagy hozok egy slagot és kapsz egy kis hidegvizet a nyakadba. –forgattam meg a szemeimet, majd igyekeztem azért megnyugtatni, hogy nem csak hülyítem és kapott egy gyors csókot is, mire kifejtette, hogy egy succubus is kispályás hozzám képest.
-Ugyan már. De hát te vagy a nagy Sirius Black aki… -de a mondatomat nem tudtam befejezni, mert ismét közelebb vont magához, hogy kiharcolhasson egy igazi csókot. Én pedig nem tudtam és nem is akartam ellenállni neki. Először csak egészen visszafogottan viszonoztam a gesztust, majd fokozatosan mélyítettem el. Finoman megnyalva az ajkait, hogy aztán a nyelvem utat találjon magának az övéhez, táncra hívva azt.
-Ha így folytatod… a kiváratásnak hamar… annyi lesz… -ziháltam, mikor ajkaink elváltak és a homlokomat finoman az övének támasztottam.



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Pént. Aug. 24, 2018 7:40 pm



-Leegyszerűsítve akár erről is szólhatna, de azért nem teljesen. Elvégre bőven benne volt a pakliban, hogy a csaj nem jön el, de a buli attól még pont ugyanolyan lett volna. -persze James remélte, hogy Evans végül tiszteletét teszi a klubhelyiségben, még ha játssza is majd az agyát, de a lényeg, hogy itt volt, ami azért Ágas szempontjából elég jó jelnek könyvelhető el. Gondolom...
Kezdtem azt hinni, hogy én talán még a legjobb barátomnál is szorultabb helyzetbe kerültem, ugyanis Lara egyfolytában, megállás nélkül és nagyon is kegyetlenül az idegeimmel játszadozott. Kívánatosan felöltözött, állandóan félreérthetetlen megjegyzésekkel bombázott, kihívóan viselkedett és még meg is csókolt. Az ágyamról beszélt, ennek ellenére mégis türelmet várt el tőlem. Megőrültél!??? Jobb lenne, ha nem kívánna tőlem lehetetlen dolgokat, vagy akkor legalább egy leheletnyit visszafogná magát, hogy ne patkoljak el menten a közelében a túlfűtött feszültségtől. Ha magamra öntenék egy kancsó jeges vizet, abban a pillanatban el is párologna, annyira kikészít ez a nőszemély. Kénytelen voltam felvetni neki, hogy az úriemberségemet kellően meg kell majd hálálnia, de amint szólásra nyitotta a száját, már rögtön megbántam, hogy ilyen önpusztító magas labdát dobtam neki. Rávágta, hogy olyan éjszakám lesz, hogy azt biztosan nem felejtem el, én pedig csak nagyokat nyeltem. Alig várom... Aztán mikor hozzátette, hogy ha sokat iszok a Lángnyelv-whiskey-ből, akkor maximum csak horkolni fogok tudni mellette. Arisztokratikus sértődöttséggel húztam fel az orromat, hogy ezt ő sem gondolhatja komolyan.
-Csak várd ki a végét, Hewitt. Talán inkább te leszel az, aki erőtlenül pihenő után könyörög majd. -vágtam vissza neki, majd a bor iránti lelkesedését én már kevésbé díjaztam. Erre persze megkaptam, hogy ne morogjak és hideg vizes locsolással fenyegetett, holott lehet inkább tényleg arra lett volna szükségem. Az üres fecsegésnek egy határozott csókkal vetettem véget, ami az elképzeléseim szerint már igencsak kijárt nekem és szerencsére Lara sem tiltakozott ellene. Eleinte igencsak visszafogott volt, amivel sikerült meglepnie, de aztán olyan érzéki üzemmódba kapcsolt, hogy már majdnem megbántam, hogy ezt én kezdeményeztem. Legszívesebben itt helyben letéptem volna róla mindent, de az nagyon furán vette volna ki magát, így kénytelen voltam jó képet vágni a néma haldoklásomhoz.
-Akkor talán... jobb lenne, ha... lelépnénk. -hozzá hasonlóan én is csak akadozva voltam képes levegő után kapkodni és ezen az sem segített, hogy ilyen nyíltan kijelentette, hogy talán hajlandó lenne mégiscsak beadni a derekát még azelőtt, hogy végigkóstolta volna Peter kotyvalékait.
-Szívhatnánk egy kis friss levegőt... -nyúltam a keze után, hogy aztán magammal húzhassam kifelé, át a portrélyukon. A folyosóra érve aztán a zsebemben kezdtem el kotorászni és sikerült elővarázsolnom belőle James láthatatlanná tevő köpenyét, amit aztán szépen magunkra is kanyarítottam. Elégedetten nyugtáztam, hogy a hangszigetelős bűbájok működtek, ugyanis egy apró pisszenés sem hallatszott ki a Griffendél bázisáról.
-Már amikor elhívtalak, akkor sem igazán a klubhelyiségben akartam iszogatni veled, ahol rajtunk kívül még vannak vagy százan. -suttogtam a köpeny alatt, miközben elindultam az egyik irányba, továbbra sem eresztve el Lara karcsú ujjait. A lépcsőzés így persze elég neccesre sikeredett, de nem akartam, hogy valamelyik túlbuzgó prefi meglásson minket.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Vas. Szept. 02, 2018 11:04 am



-Akkor a barátodnak mázlija volt, hogy Evans eljött. Bár lehetett tudni, hogy csak az eszét játssza... –vontam vállam egyszerűen, mert valahogy pont nem az kötött le, hogy Lily és James bonyolult és igazán nagyon nevetséges kapcsolatáról elmélkedjek.
Sokkal jobban lekötött az, hogy Black-et kínozzam a lehető legváltozatosabb formában. Direkt vörösbe öltöztem, egy olyan formában, ami alig takar. Valamint nem csak a megjelenésem, de a megjegyzéseim és a viselkedésem is igyekezett a kihívóság minden árnyalatát megjeleníteni, valamint az ágyát is szóbahoztam, mint ma esti fekhelyemet. Mindezek ellenére szerettem volna türelmességre inteni őt, ami bevallom, félig-meddig a szórakozásomat szolgálta, de közrejátszott az is, hogy valóban nem akartam elkapkodni a dolgokat. Nagyon tetszett nekem Sirius, vonzódtam hozzá és szerettem is, de ez egy olyan lépés lett volna, amit még nem akartam azonnal kijátszani. De persze ő hozta a szokásos formáját, hogy akkor majd ezt az úriemberi mivoltát nagyon meg kell hálálnom. Ez pedig, egy olyan magas labda volt, amit nem tudtam nem lecsapni. Így hát közöltem vele, hogy ne aggódjon, olyan éjszakája lesz, amit nem felejt el, illetve abba is beavattam, hogy ha azonban sokat iszik az imádott alkoholból, akkor viszont max csak horkolni tud majd mellettem. Egy jót mosolyogtam azokat a sznob arisztokratákat megszégyenítő sértettségén, majd csak nagy szemekkel meredtem rá, mikor közölte, hogy talán én fogok pihenőért könyörögni.
-Majd meglátjuk… -kacsintottam rá egyet, majd a boromért való kislányos lelkesedésemet azonnal letörte a morgásával, így megfenyegettem, hogy ha nem lesz jó kutya, lelocsolom hideg vízzel. Nem tiltakozott ellenne, nyilván tényleg egy hideg zuhanyra vágyott.
A felesleges szócséplésnek aztán egy hosszú csókkal vetett véget, amin először annyira meglepődtem, hogy csak gyengéden viszonoztam, majd egyre szenvedélyesebben, hisz imádtam érezni őt. Imádtam érezni az ajkait az enyémeken, szinte már megrészegültem tőle. Egy elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy ő is csak akadozva volt képes beszélni, majd amikor közölte, hogy szívhatnánk friss levegőt, csak bólintottam és ujjaimat az övéi közé fűztem.
-Igen? Akkor hová megyünk? –néztem rá őszinte kíváncsisággal, miután kiléptünk a portrélyukon, majd elindultunk lefelé a lépcsőn.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Hétf. Szept. 03, 2018 10:19 pm



Miután alig tudtam szóhoz jutni Hewitt fullasztóan erotikus közelségétől, inkább azt javasoltam, hogy szívjunk egy kis friss levegőt a klubhelyiségen kívül. Magunkra terítettem James láthatatlanná tévő köpenyét, hogy nyugodtan róhassuk a sötét folyosókat. Nem szerettem volna valamelyik túlbuzgó prefektus vagy tanár karmai között végezni, így szükségesnek ítéltem meg ezt a fajta óvintézkedést. Beavattam a ma különösen káprázatosan csinos társaságomat, hogy amikor elhívtam ebbe a Griffendéles buliba, nem igazán az volt a tervem, hogy a többiekkel iszogatunk. Csak kellett egy ürügy, aminek kapcsán kettesben lehetek vele és megtudhatja, hogy ő mennyire különleges helyet foglal el a híres Sirius Black szívében. Tudni akarta, hogy merre megyünk, de ezt a kérdését figyelmen kívül hagytam, és inkább csak a célirányra koncentráltam, elvégre úgyis megtudja majd, ha odaértünk. Csukott szemmel is bármikor odatalálnék, elég gyakran szoktam ott időzni, amikor nem akarok a Tekergőkkel lógni, mert bármilyen hihetetlen, sokszor én is vágyok egy kis magányra, amikor elkap a komolyság pillanata.
Szerencsére nem kellett túl sokat gyalogolnunk, ugyanis ez nem volt túl egyszerű művelet két embernek a köpeny alatt. Most persze nem futottunk össze senkivel sem, de biztos, hogy ha nem használtuk volna, akkor egy hadsereggel találtuk volna szembe magunkat. Amint felértünk a torony tetejébe, a köpenyt újra a talárom zsebébe süllyesztettem, majd ledobtam magam az egyik pad tetejére, bízva benne, hogy Lara is így tesz majd.
-A Csillagvizsgáló... -állapítottam meg a nyilvánvalót.
-Bár ki nem állhatom az asztronómia órát, éjszakánként szeretek itt lenni, ha nem bírok aludni. Jól be lehet látni az egész birtokot, csend van és innen a legszebbek a csillagok. -reklámoztam egy kicsit a helyet, hogy érezze, nem valami béna tanterembe jöttünk.
-Na nem vagyok ilyen csillagokat bámulós fajta. -magyaráztam, mielőtt még ezt sikerült volna kihoznia a szavaimból.
-Nem szoktam összekötögetni a pontokat, hogy alakzatokat keressek. -pedig akár még a véremben is lehetne valamilyen formában, elvégre a családban szinte mindenkit úgy neveztek el, hogy az valamiféle csillagképre hasonlítson.
-Bár azt meg kell hagyni, hogy a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillaga a Sirius. Nem véletlenül ugye. -mutattam végig magamon, majd a mozdulatot úgy fejeztem be, hogy átkarolhassam.
-A fényessége huszonháromszor akkora, mint a Napé. -az meg azért nem rossz teljesítmény. Na én is legalább ilyen lehengerlő jelenség vagyok.
-A lényeg, hogy azért vagyunk itt, hogy csak miattad megvillantsam a romantikusabb énemet is. Mert te kivételes vagy, Lara. -küldtem felé egy mosolyt, de ez most sokkal visszafogottabb volt, mint az a fogvillantós, amit akkor szoktam bevetni, ha akarok valamit, mondjuk, hogy a világ a lábaim előtt heverjen.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Szer. Szept. 05, 2018 12:18 pm



Miután kijutottunk a klubhelyiségből, Sirius összefűzte az ujjainkat, majd James köpenyét használva váltunk szinte teljesen láthatatlanná. Nem volt könnyű így lépcsőzni, meg úgy amúgy gyalogolni sem igazán, de szerencsére nem kellett túl sokat a ruhaanyag alatt görnyednünk. Mikor ugyanis felértünk a torony tetejére, leszedte rólunk a köpenyt, majd a zsebébe gyűrte és végül leült egy pad tetejére. Nekem ez szoknyában érdekesebb mutatvány volt, de csatlakoztam hozzá, szorosan mellé ülve, hogy minél közelebb tudhassam magamhoz. Ő volt az egyetlen, akihez nagyon ragaszkodtam, hisz Sirius fontosabb volt nekem mindennél.
Csak csendben hallgattam végig az ingyen reklámot a teremnek, majd azt is, ahogy magyarázkodni kezd, hogy nem szokta összekötögetni a pontokat és alakzatokat keresgélni.
-Én sem rajongok különösebben ezért a tárgyért, de… igazán gyönyörű. Nem hittem volna rólad, hogy idehozol ma este. –küldtem felé egy lelkes mosolyt, majd amikor ismét megszólalt, megint minden figyelmem az övé volt. Csak érdeklődve és egy mosollyal az arcomon néztem rá, amikor azt magyarázta, hogy a Nagy Kutya csillagkép legfényesebbje a Sirius. Azon egy jót mosolyogtam, mikor azt is hozzátette, hogy nem véletlenül, majd átkarolt és közben elmondta, hogy a fényessége sokszorosa a Napénak.
-Ezt nem is tudtam. Akármennyire is nem szereted a szüleidet vagy azt, ahogy viselkednek… a nevedet okosan választották meg, Tapmancs. És hát… igazuk volt, hogy erről neveztek el. Tényleg megértem, hogy miért... –bár a Black család valami egészen természetellenesen ontja magából a gyönyörűbbnél gyönyörűbb és helyesebbnél helyesebb boszorkányokat és varázslókat. Példának okáért ott van Bella és Narcissa. Ők is csinosak és mindketten ehhez a családhoz tartoznak. Ez az aranyvérű varázsló család mentes a korcs ivadékoktól, azt hiszem. És egészen hihetetlen és elképesztő, hogy Black-et épp nekem sikerült ennyire megfognom, hogy még ő is beismerje, különleges vagyok neki és éppen ezért akarta megvillogtatni a romantikusabb énjét.
-Mindig meg tudsz lepni valamivel. –terült szét az arcomon egy mosoly, majd a jobb kezemmel óvatosan végigsimítottam tökéletes arcélén, hogy aztán némi habozás után egy mély, lassú és egészen romantikus csókot válthassak vele.
-Azt hiszem, ilyenkor kellene mondanom, hogy… szeretlek, Sirius Black? –néztem rá kissé bizonytalanul, még mindig egy bujkáló, kislányos mosoly kíséretében.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Pént. Szept. 07, 2018 1:25 pm



Larát egyenesen a Csillagvizsgáló toronyba csempésztem Ágas köpenye rejtekében, hogy megmutathassam neki innen a páratlan kilátást és a csillagokkal túlzsúfolt éjszakai égboltot. Az iskola birtoka innen szinte teljes egészében belátható volt, a csendről és a kellemesen hűvös, de annál frissebb levegőről nem is beszélve. Elmondtam neki, hogy bár maga az asztronómia tantárgy távol áll tőlem, ahogy a nyálas csillagbámulás is, de szerettem itt tölteni az álmatlan éjszakáimat. Mikor közölte, hogy nem gondolta volna, hogy ide hozom ma este, csak elégedetten vigyorogtam. Először én sem néztem volna ki magamból, de a jelek szerint véglegesen sikerült elvennie az eszemet, hogy már ilyen romantikusnak joggal nevezhető lépésekre szánjam el magam. A nők! Rosszabbak, mint bármilyen alkohol vagy méreg, ezt bátran kijelenthetjük.
Beavattam abba, hogy a családunkban szokássá vált valamiféle égi jelenségről elnevezni a gyerekeket, így lettem én is Sirius, ami a Nagy Kutya csillagképp legfényesebbje. És hogy tovább fokozzam a lehengerlő lényem mérőszámait, tartottam neki egy kis gyorstalpalót, hogy a Sirius fényessége huszonháromszor akkora, mint a Napnak. A szavaiból azt vettem ki, hogy bejött neki ez az "érdekes tények" rovat, majd meg kellett állapítania, hogy bármennyire is gyűlölöm a szüleimet, a nevemet igencsak találóan sikerült megválasztaniuk, mire csak kelletlenül hümmögtem valami olyasmit, hogy "lehet". Nem szerettem rájuk gondolni sem, nem hogy róluk beszélni, így a Tapmancsot használtam kapaszkodómul.
-James először valamiért azt akarta, hogy Szipák legyek. Szipák! Érted? Az milyen hülye név lett volna?! Inkább vagyok egy sötétben osonó, de azért barátságos Tapmancs, mint egy szaglászó Szipák. El tudnád azt képzelni hozzám? -meredtem rá kérdőn, remélve, hogy megerősítésre találhatok benne, miszerint szerinte is oltári nagy baromság.
Egy lágy mosoly kíséretében aztán inkább elárultam neki, hogy lényegében azért hoztam ide, hogy bizonyíthassam, van romantikus énem is, ha esetleg bármikor kétségbe vonta volna, csak épp ezidáig neki tartogattam. Ugyanis ő kivételes! Közölte, hogy mindig meg tudom lepni, mire csak lazán a vállamat vonogattam, mint akinek az a dolga, hogy őt szórakoztassa vagy épp lenyűgözze, amire csak abban a percben szüksége van. Szinte a tenyerébe simultam, ahogy jobbjának puha ujjai végigsimítottak az arcomon, majd a habozás legcsekélyebb jelét sem mutatva viszonoztam a csókját, ami ezúttal a szenvedélyes helyett inkább érzelmesre sikerült. A lassúságától, a mélységétől csak még hevesebben vert a szívem, pedig nem szerettem volna pont most elpatkolni.
Amint ajkaink elváltak, bizonytalanul nézett rám, amivel hirtelen nem tudtam mit kezdeni. Ahogy közölte, hogy szeret, mégha kérdésnek álcázta is, alaposan ledöbbentett. Reméltem, akartam, hogy így érezzen, mégis, a legvadabb álmaimban hallottam csak a szájából, és a valóságban ez leírhatatlan érzés volt.
-Hé, ez az én estém! Ne rontsd el azzal, hogy lenyúlod a legfontosabb szerepet! -küldtem felé egy megjátszott rosszalló pillantást. Elvégre én hoztam őt ide, én zagyváltam fényes csillagokról, így az én nagy pillanatom kell, hogy legyen az érzésekről beszélni.
-Szóval... -köszörültem meg a torkomat színpadiasan.
-Szeretlek, Lara! -mondtam a gyönyörű kék szemeibe, amit már egy ideje nem akartam többé elhallgatni előle.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   

Vissza az elejére Go down
 
when your whole world is Black -Lara&Sirius
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Szépségverseny [Event]
» Black Iron Castle
» Soldier World Tour
» Képek
» Ariane Black

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Edevis Tükre :: Múltbéli játékok-
Ugrás: