harry potter frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 when your whole world is Black -Lara&Sirius

Go down 
SzerzőÜzenet
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Szomb. Júl. 28, 2018 10:28 pm



Álmatag képpel hintáztam az utolsó padsorban, miközben elgondolkodva a szám szélét rágcsáltam. Nem, nem az óra anyaga kötött le ennyire, talán még az sem biztos, hogy meg tudtam volna mondani, hogy épp kinek az óráján ülök és miért. Ahogy előre sandítottam, akkor nyugtáztam csak, hogy bátran elmélkedhetek tovább, ugyanis Binns dög unalmas mágiatörténet óráján roskadtunk a Mardekárosokkal. A szellem professzor pont nem törődött velünk, itt soha nem kérdezett senki, így csak szárazon mondta a magáét, mi pedig igyekeztünk nyitva tartani a szemünket, több-kevesebb sikerrel. Aztán az ablak felé kezdtem el bámulni, amin keresztül tökéletesen kivehető volt, hogy odakint szakadt az eső. Gyűlöltem ezt az időjárást, amikor az ember a négy fal közé volt zárva és semmi kedve nem volt kitenni a lábát, hogy bőrig ázzon. Még a gondolatba is beleborzongtam, és egy fintor is kiült az arcomra.
-Na! Mire jutottál? -súgta oda a mellettem ülő Ágas, mire majdnem hanyatt vágódtam, ugyanis erre valahogy nem számítottam. Nagyon kellett, szinte már körömmel kapaszkodnom a padba, hogy össze ne boruljak a székkel együtt. Az nem kis zajt csapott volna, pláne ebben a síri csöndben, ahol szinte még a légy zümmögését is hallani lehetett, meg az egyik Mardekáros rohadék horkolását. James az öklét a szájába tömte, alig bírta visszafojtani a röhögését. A feje már vörös volt és majd felrobbant. Jól tarkón csaptam, mikor sikerült normális ülő helyzetbe visszaküzdenem magam. Mit sem törődve a még mindig "fulladozó" padtársammal, már épp szegeztem volna rá a pálcámat a Mardekáros görényre, hogy egy kis meglepetés ébresztővel szolgáljak neki, mikor egy remegős kéz a másik oldalamon "lefegyverzett". Kérdőn, szinte már értetlenül és felháborodva meredtem Remus-ra, hogy mi a szent szalamandrának kell játszania itt a jófiút, mikor ilyen alkalom szökőévente csak egyszer adatik meg.
-Hallottad egyáltalán, amit kérdeztem? -bökött oldalba újra, csak nem akarva feladni, de legalább már sikerült levegőhöz jutnia a nagy röhögcsélés közepette. Szerencse, hogy Binnsnek fel sem tűnt a hátsó szekció rendbontása, mert egy újabb griffendéles pontlevonás nem hiányzott volna. Fú, McGalagony megint nagyon kikelne magából.
-Hallottam. -motyogtam kelletlenül.
-Éééés? -meregette a szemeit.
-Mit "ééés"? -utánoztam az arckifejezését elnagyolt változatban, mire végre eldugult. De aztán persze igaza volt, csak egyszerűen utáltam, amikor noszogatnak. Magam elé húztam egy darab pergament, megragadtam a pennámat, majd körmölni kezdtem. Még a szemem sarkából is láttam, ahogy James és Remus szélesen elvigyorodtak.
-Olvashatóan! -szólt rám Holdsáp, mire csak a szememet forgattam.
-Esküszöm, rosszabbak vagytok, mint az anyám. -ezen persze megint röhögni kezdtek, én meg inkább csodálatos gyöngybetűknek nem éppen nevezhető "jeleket" vetettem a papírra. Elégedetten hátradőltem, alaposan összegyűrtem, hogy egy csinos kis galacsin maradjon belőle. Fogtam és tökéletes célzással elhajítottam, hogy az egyik Mardekáros előtt landoljon az asztalán. A címzettem Lara Hewitt volt, az egyetlen, aki miatt szerettem ezt az órát, és el bírtam viselni, hogy a legtrébb házzal voltunk közösen beosztva Binns mágiatörténetére. A papíron csak ennyi állt. "Este 9kor gyere a Griffendél klubhelyiségébe. A jelszó: lebbencsleves." Mellékeltem mellé egy Black féle mosolyt, abban az esetben, ha hátra talált volna fordulni az elképesztően lehengerlő és mindig szerény feladó felé.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Szomb. Aug. 04, 2018 10:13 am



A Roxfort mindig is sajátos volt, és ez alól a tanárok és a tárgyaik sem voltak kivételek. Voltak izgalmas tárgyaink, mint a Sötét Varázslatok Kivédése, amiben igazán jó voltam, de akadtam rettentően unalmasak is. Ilyen volt Binns órája is, amin mindenki nyitott szemmel, vagy éppen ténylegesen aludt, mint az egyik ház béli társam, aki hangos horkolások közepette tudatta mindenkivel, halálra unja magát. Néhányszor hátra-hátra pillantottam, ugyanis a számomra jelenleg legérdekesebb személy a leghátsó sorban foglalt helyett és majdnem leesett a székről. Kell neked folyton hintázni a székkel, Black.
Egy szemforgatás kíséretében tértem vissza a könyvem, fölé, hogy a karjaimra támaszthassam az állam, így nézve a mellettem ülő Perselus-t, aki még mindig a bájital tankönyvet bújta. Én elhiszem, hogy imádja ezt a tárgyat meg biztos jó buli lehet a Lump-klub tagjaként méregdrága ételeke enni, de ez már túlzás.
-Agyérgörcsöt fogsz kapni, ha ennyit magolsz, ugye tudod? –súgtam oda neki, mire csak annyit kaptam válaszul, hogy ő nem magol, mert annak nincs értelme. Betanul mindent, amit olvas, így nem fogja elfelejteni. És amúgy is, a bájitaltan fontos és szerinte kellő precizitást meg finom mozdulatokat igényel. Ahogy ezt a furcsa mondatot kimondta, a tekintetem azonnal Evans-re vándorolt, akin Perselus biztosan szívesen gyakorolná a lágy és gyengéd mozdulatokat. Ettől aztán egy halvány mosoly kúszott az arcomra, ami aztán rá is fagyott, mikor egy galacsin suhant el kettőnk közt, majdnem súrolva a mellettem ülő fiú hosszú, fekete hajzuhatagát.
Csak felvont szemöldökkel néztem körbe, amikor szembe találtam magamat az elégedett és édesen mosolygó Sirius-szal. Küldtem felé egy szokásos „nem hiszlek el Tapmancs” nézést, majd kihajtogattam a picire összegyűrt papírost.
-Este 9kor gyere a Griffendél klubhelyiségébe. A jelszó: lebbencsleves. –suttogtam el a levél tartalmát, mire Piton is felkapta a fejét.
-Elmész? –nézett rám komoran, majd inkább egy fintor kíséretében visszahajolt a könyve fölé, úgy téve, mintha öklendezne.
-Ne csináld ezt… Sirius… ő… -fordultam ismét hátra, alig észrevehetően nyalva meg a számat, majd az alsó ajkamba harapva figyeltem őt tovább, de aztán hamar visszatértem a kis galacsinhoz, hogy körmölhessek neki egy egyszavas választ: „Ott leszek. U.I: Ez a jelszó borzalmas.”



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Szer. Aug. 08, 2018 6:42 am



A levelem célba talált, mire Hewitt úgy nézett rám, hogy még én is majdnem leolvadtam a székről a csodálatos elégedettségtől, pedig ha valaki, hát én elég határozott jellem voltam, akiről sok minden lepergett. Általában a kisujjamat sem szoktam mozdítani, de ez a lány minden erőfeszítést megér. Teljes magabiztossággal olvastam el a válaszát, és szerencsére nem kellett csalódnom annak a tartalmában. Hogy eljön, egy széles vigyorral nyugtáztam, arra pedig csak a vállamat vonogattam, hogy kritizálni merte a klubhelyiségünk jelszavát. Némán odatátogtam neki, hogy "Nem én találtam ki, hanem a lökött Kövér Dáma." Körülbelül ennyit tudtam felhozni mentségemre. Aztán a fejemmel a mellette ülő felé böktem, hogy újabb instrukciókat artikulálhassak: "Pipogyusz nem jöhet." Ezt mindenképp le kellett szögeznem, mielőtt még Lara megsajnálja a szánalmas kis ölebét, és megpróbálná elrángatni magával puszta szánalomból. Na akkor ott én véget is vetnék az életemnek, azt hiszem.
-Te tök hülye vagy! -szisszent fel James, arcát a tenyerébe temetve, mire kérdőn meredtem rá.
-Most aztán végtelen plusz 1 százalék, hogy Pipogyi lebuktat minket. Miért!? Miért nem tudtál odamenni hozzá óra után és megkérdezni, minek dobálsz olyan leveleket, amiket bárki elolvashat? -hát ez jogosnak tűnt, és így elsőre eddig bele sem gondoltam ebbe a lehetőségbe, Hewitt túlságosan is elvette az eszemet. Egy ideig elgondolkodva meredtem ki az ablakon, mint aki a hulló esőcseppeket számolja, aztán hirtelen megvilágosult, eszelős láng gyúlt a szememben.
-Nem, ha... -pillantottam Ágasra, majd Lupin felé fordultam.
-Ha Remus-t megtesszük titokgazdának. Akkor hiába tud bárki bármit, senki nem mondhatja el, hogy mi készül és hol. Így tanármentessé tehetjük a klubhelyiséget. -magyaráztam lelkesen, mire Peter valamit vinnyogni kezdett, de én csak leintettem és a szemeimet forgattam.
-Nem akarlak kiábrándítani, Sirius, de Peternek igaza van. A Fidelius bűbáj rendkívül bonyolult. -hadarta Holdsáp, mint aki egész életében ezt az egy mondatot magolta.
-Ha-hó! -kezdtem el legyezni, mint aki totál hülyének nézi őket, és igazából nem is álltam ettől messze.
-Ha megtanultuk az animágiát, ezt kirázzuk a kisujjunkból. -néztem rá felvont szemöldökkel, mire James rosszallóan ciccegni kezdett.
-De rohadt gyorsan tanuld meg! -szólt szigorúan, amit már nem bírtam ki röhögés nélkül.
-Igenis McGalagony professzor. -hagytam rá a dolgot, majd előkotortam az egyik könyvet a táskámból és felcsaptam a megfelelő oldalnál, hogy a mágiatörténet óra hátralévő idejében elsajátíthassam ezt a bűbájt. Néha oldalba böktem James-t a pálcámmal, hogy ne engem bámuljon, mert attól nem fog gyorsabban menni.

Mire megszólalt a csengőt jelző hang, Remus már első osztályú titokgazda volt, én pedig egy született zseni ugyebár. Becsaptam a könyvet, majd átvetődtem a padon, hogy még idejében Hewitt útját állhassam, leválasztva őt ezzel a mardekáros bagázstól. Igazából lövésem sincs, hogy mit akartam vagy hogy egyáltalán akartam-e valamit is mondani neki, de muszáj volt, mivel mára már nincs több közös óránk, az este pedig még hihetetlenül távolinak tűnt.
-Örülök, hogy eljössz. -szólaltam meg végül. Azt már inkább nem tettem hozzá, hogy egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy talán mégsem így lesz, de a bizonytalanság nem rám jellemző tulajdonság.
-Leszünk páran, de velük nem kell törődnöd. -legyintettem, mintha csak valami szemtelen légy repkedett volna mellettünk.
-Te az én vendégem leszel. -villantottam meg a díjnyertes fehér fogsoromat, hogy aztán finoman, mégis kellően erőszakosan a falhoz préselhessem.
-Csak magadat kell hoznod. -suttogtam ezt a valójában lényegtelen információt, csak azért, hogy mégis csak mondjak valamit. De a tekintetem a mindig kihívóan vörösre festett ajkain időzött.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Pént. Aug. 10, 2018 7:07 pm



Black szokás szerint hozta a formáját, így kénytelen voltam küldeni felé egy Hewitt-féle kacér ajakharapást, hogy leessen a magas lóról. Nem akartam neki a kelleténél is nagyobb önbizalmat adni, mert már magától is réges-régen túlnőtte azt a szintet. A néma tátogásán aztán egy jót mosolyogtam, ahogy a Kövér Dámát szidalmazta, majd kissé elkomorultam, mikor Perselus-t azzal a gúnynévvel illette, amivel olyan sokszor ezelőtt is. Nem szerettem, ahogy bánnak vele és ezt valahogy a mellettem ülő is megérezte, mert amint Sirius nekiállt a tátogásnak, azonnal odafordult ő is, enhe vicsort ültetve sápadt, kissé nyúzott, mégis meglepően karakteres és egészen helyes arcára. Akármit is mondtak rá, Perselus nem volt átlagon aluli külsővel megáldva, semmivel sem volt csúnyább Béack barátainál. Az egy dolog, hogy a fekete hajú, szép arcú, sötét szemű fiú kitűnt a többiek közül és engem is megfogott.
Persze Bellatrix egyáltalán nem örült se annak, hogy ilyen jóban vagyok Perselus-szal, se annak, hogy Sirius és én ennyire közel álltunk egymáshoz. Némán elsuttogtam neki egy „gonosz vagy Sirius” megjegyzést, majd kissé túljátszott sértődöttséggel dobtam hátra hosszú, sötét fürtjeimet, hogy a mellettem lévő, padon fekvő fiú kezére rakhassam a sajátomat.
-Ne törődj velük, Perselus… ők nem ismernek téged annyira, mint én…
-Mit láttok bennük, Lara? Te és Evans… mit láttok bennük? Semmi többek, mintsem nagy fiút játszó, utolsó kis senkik… de egy nap… egy nap enyém lesz az a tisztelet, amit ők kapnak mindenkitől. Ki fogok tűnni mindenki közül… -jegyezte meg most már felegyenesedve, így nézve először rám, majd Evans-re és végül James-t kezdte el figyelgetni. Egy ideig én is a suttogó és susmogó srácokat bámultam, de aztán inkább visszatértem a könyvemhez, mintha annyira érdekes lenne.
-Sajnálom, hogy… nem jöhetsz. –kértem bocsánatot legjobb barátomtól, majd egy sóhajt követően borultam le a könyvemre, hogy kicsit pihentethessem a szemeimet.

Végül az térített magamhoz, hogy megszólalt az óra végét jelző hang, így a többi mardekárossal együtt a klubhelyiségünk felé vehessük az irányt. De ez az elképzelésem meghiúsult, amikor Sirius elállta az utamat, így magunkra maradtunk a teremben. Megtudtam, hogy örül, hogy megyek, és nem leszünk egyedül. Talán nem is baj, hisz… ki tudja, megint milyen módszerrel akarna rávenni, hogy ne csak a taláromat vegyem le, amikor ketten vagyunk.
-Szóval többen is leszünk? Mégis mit terveztek, buli az iskolában, vagy mi? –vontam fel a szemöldökömet, majd egy nagyobb sóhaj hagyta el vörösre rúzsozott számat, mikor a falhoz préselt, ezzel szinte nullára csökkentve a köztünk lévő távolságot. Láttam rajta, hogy végig a számat figyeli, így egy lassú mozdulat kíséretében hajoltam hozzá még közelebb, óvatosan végighúzva a számat az övén, hogy aztán kibújhassak a közte és a fal között fenntartott helyemről.
-Viszlát este, Black… -súgtam még oda neki, majd elindultam kifelé, hogy csatlakozhassak a folyosón ácsorgó Perselus Piton és Bellatrix Black kettőshöz.
-Csak nem szerelmes vagy, Hewitt? –cincogott Bella, mire csak egy gyilkos pillantást kapott cserébe, hogy fogja már be azt a kicsit sem értelmes száját.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Vas. Aug. 12, 2018 6:32 pm



Elálltam Hewitt útját, hogy megoszthassam vele a halaszthatatlanul fontos információt, miszerint örülök neki, hogy eljön. Elárultam neki azt is, hogy leszünk még páran a klubhelyiségben, de neki velük egyáltalán nem kell törődnie, ugyanis ő kizárólag az én vendégem lesz. Erre persze rögtön visszakérdezett, hogy csak nem buli lesz az iskolában vagy valami hasonló.
-Igen, pontosan ilyesmi. Erre ráhibáztál. -bólintottam rá a megállapítására. Épp ideje, hogy újra felrázzuk a fásult roxforti diákokat, hogy nem minden a tanulás, a beadandók és a vizsgák körül forog, legalábbis amíg minket látnak. Néha kell egy kis lazítás, kiszakadás az unalmas, magolással teli szürke hétköznapokból, ráadásul csak egyszer vagyunk fiatalok, így ki kell használni és élményekkel megtölteni minden egyes illékony pillanatát. Ezen a gondolatmeneten felbuzdulva, sikerült a velem szemben állót a falhoz préselnem, hogy épp csak egy leheletnyi távolság maradjon meg kettőnk között. A tekintetem rögtön a vörös ajkakon időzött, amit aztán Lara volt kedves ellenem felhasználni, pedig nagyon is jól tudhatná, hogy mennyire aljas az el nem csókolt csók, főleg az ilyen módon tálalt változata. Meglehetősen rosszallóan néztem rá, különösen miután kibújt a gondosan felépített csapdámból és csak annyit közölt, hogy viszlát este.
-Aha... este. -morogtam utána bámulva, majd csak megráztam a fejemet, hogy újra magamra ölthessem a rezzenéstelenül önelégült arcberendezésemet, ami sokakban a gőgösség érzetét keltette. De hát mit tehetek én róla, hogy a nemesi Black vonásokat örököltem, amitől egy elkényeztetett kiskirálynak tűnök, holott a szívem ízig-vérig Griffendéles és aranyvérmánia ellenes. Aki nem hiszi, kopogtasson csak be a Grimmauld tér 12-be és vessen egy pillantást a szobámra, rögtön nem lesznek kétségei és talán még azt is megbánja, hogy betette oda a lábát. Nincs is tökéletesebb riasztó anyám ellen, mint mugli lányok mozdulatlan képei, vagy épp egy izgő-mozgó remekmű a Tekergőkről, a Griffendél színeit idéző falakról nem is beszélve, amik arra hivatottak, hogy eltakarják a puccos tapétát.
Amint visszatért az unalom és a levakarhatatlan vigyor egyvelege a képemre, elindultam kifelé az udvarra, hogy csatlakozhassak az Ágas-Holdsáp-Farki trióhoz. Vagyis... Féregfark. Ghrrr... Evans kezd megfertőzni ezzel az értelmetlen becézgetésével. Bár Peterhöz tökéletesen passzol a féreg és a lekicsinylő farki megnevezés is, és akkor még jó indulatú voltam szegénnyel.
-Na? Megrúgott? -fogadott nagy vigyorogva James.
-Nem te gyökér! -forgattam meg a szemeimet, de persze jót röhögtem az egészen.

Amikor nem kellene, csak úgy repül az idő, de mikor az ember szeretné megsürgetni, nyálkás csiga módjára csak vánszorog. Hihetetlenül idegesítően nem akart eltelni ez a mai nap, pedig az esti Griffendél buli rengeteg előkészületet igényelt. Mindenkit meg kellett hívnunk, aki számít, a nem kívánatos személyeket pedig távol kellett tartanunk különféle módszerekkel. A többi ház diákjainak elég volt a Fidelius bűbáj, de a háztársainkat nem tarthattuk távol éjszakára a klubhelyiségtől, így nagy szemekkel kellett néznünk Lily-re, hogy hajlandó legyen nekünk olyan bájitalt kotyvasztani, amitől menten bealszik minden alsóbbéves, akiket nem szívesen láttunk volna magunk között. Az "öreg Sluki" büszke lett volna rá, bár mi még biztos hetekig hallgathatjuk majd a sopánkodását, hogy ezt azért mégse kellett volna. Dehogynem, Liliomszál! Erre olyan gyilkos pillantást kaptam tőle az összepréselt szája mellé, hogy azt McGalagony is megirigyelte volna, még ő sem tudott így meredni ránk, mikor James-szel állandó jelleggel büntetőmunkára kellett jelentkeznünk nála. A klubhelyiséget pedig tágító bűbájjal láttuk el, hogy minél többen elférjünk az este folyamán. Mindezek mellett még be kellett vetnünk James láthatatlanná tévő köpenyét és az általunk szabadalmaztatott Tekergők térképét is, hogy az egyik titkos alagutat használva Roxmortsba osonhassunk és különféle rágcsákat meg italokat csempészhessünk vissza az iskolába. Rosmerta mindig szívesen fogadott minket és ugyan játszotta a vonakodót, mégis állandó jelleggel egy nagy rekesz vajsörrel és néhány jobbféle Lángnyelv-whiskeyvel tértünk vissza a Három Seprűből.
Mindezek után semmi más nem volt hátra, mint hogy induljon a zene, mivel a Griffendélesek már mind helyben voltak, csak a Hollóhát, a Hugrabug népsége hiányzott és az egyetlen Madekáros gyöngyszem, Lara Hewitt. Tűkön ülve vártuk, hogy vajon kilenckor ki mondja ki először, hogy "Lebbencsleves".

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   Today at 3:15 pm



Miután Black beavatott abba, hogy valóban buli készül a Roxfort falain belül, az ő bandájuk jóvoltából, kihasználtam pillanatnyi gyengeségét, hogy kibújhassak a karmaiból, egy elég aljas módszerrel. Végighúztam gondosan kifestett vörös ajkaimat az övéin, hogy aztán közölhessem vele a számára biztosan nem annyira szórakoztató tényt, miszerint majd este találkozunk. Élveztem a morgolódását, így egy gyors, de annál cinkosabb kacsintás kíséretében ott is hagytam a teremben, hogy csatlakozhassak a Perselus-Bella pároshoz, így térve vissza előbb a klubhelyiségünkbe, majd a következő óránk helyszínére. Szerencsére a nagyszájú lányt sikerült leszerelnem azzal, hogy fogja be a száját, Perselus pedig nem is akart semmit tudni az estéről.
Bizonyára nem szerette a gondolatot, hogy a legjobb barátját és a lányt, aki tetszett neki, gyengéd és elég erős szálak fűzték a Tekergők társaságához. Én pedig egyáltalán nem csodálkoztam az ellenszenvén, azonban valahogy… nem tudtam parancsolni a gondolataimnak és a vágyaimnak, amik újra és újra Sirius Black karjaiba sodortak engem, akárhányszor a közelébe kerültem. De nem bántam. Imádtam ezt az éber álomban való lebegést, amit vele tölthettem.
-Szerintem te vagy a világ legfurább Mardekárosa, Lara… -térített magamhoz egy csoporttársam hangja bájitaltanon.
-Tudod… nem sokan kezdenek egy griffendélessel… még akkor sem, ha az a valaki egy… Black –fogta aztán suttogóra a hangját, nehogy Bella meghallja ezt a „szentségtörést” mikor Sirius-t Black-nek titulálja.
-Lehet, de... megéri... -húztam kacér és sejtelmes mosolyra az ajkaimat.

Egész délután az óráimra koncentráltam, így viszonylag hamar elszaladt az idő és mire észhez tértem, már este 7-et mutatott az órám. Egy ideig elkerekedett szemekkel meredtem a „kései” időpontot mutató tárgyra, majd végül a törölközőm és fogkefém után nyúltam, hogy nekikezdhessek a készülődésnek. Vagy fél órán keresztül élvezkedtem a habokban és néha alámerülve élveztem, ahogy a kissé forró víz a testem mellett a fejbőrömet is végigcsókolgatta. Amint a habok nagy része eltűnt a víz felszínéről, magam köré csavartam a zöld-fekete anyagot, így térve vissza az ágyamhoz. Behúztam magam után a baldachinos ágyam selyemből készült zöld függönyeit és a ládám legaljából előkotortam egy vörös csipkéből és bársonyból készült ruhát. Egyedül kissé nehézkes volt felvennem, de sikerült, így már csak az maradt hátra, hogy előhúztam egy sminktükröt, aminek segítségével el is készült a tőlem megszokott, kissé talán kihívó, mégsem túl közönséges sminkem. Vérvörös ajkak, füstös szemek, vörös ruha, aminek a derékrészére egy fekete selyemszalagból készült masnit kötöttem. Gyorsan felkaptam a fekete magas sarkúmat, majd nem sokkal 9 előtt elindultam felfelé, a Griffendél klubhelyisége felé.
Amint elértem a Kövér Dáma portréját, az rögtön akadékoskodni akart volna, de gyorsan leszereltem, így az elképesztően gáz „Lebbencsleves” jelszó kinyögése után már másztam is át a portrélyukon, hogy a megfelelő helyen köthessek ki, magamra vonva egyetlen egy ember minden figyelmét.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: when your whole world is Black -Lara&Sirius   

Vissza az elejére Go down
 
when your whole world is Black -Lara&Sirius
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Szépségverseny [Event]
» Black Iron Castle
» Soldier World Tour
» Képek
» Ariane Black

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Edevis Tükre :: Múltbéli játékok-
Ugrás: