Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia

Go down 
SzerzőÜzenet
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Hétf. Júl. 30, 2018 3:46 pm



Nem akartam túlcifrázni a tanévnyitó alkalmából tartott beszédemet, inkább tárgyilagos voltam és próbáltam a lehető legkevésbé személyes hangnemet megütni. Elvégre nem állt szándékomban se megkedveltetni magam, se Dumbledore nyomdokaiba lépni, én teljesen más okok miatt kerültem az iskola élére. Azt a feladatot kaptam, hogy vegyem körbe magam használható, ritka tudással rendelkező varázslókkal és boszorkányokkal. Ez reményeim szerint sikerült is. Ha valaki végignéz a tanári asztalnál ülőkön, csak egy cifra társaságot lát, de ha mélyebben beleássa magát az illetők életrajzába, meglepődik, hogy mit talál. Van itt olyan, aki ismeri és átlátja a teljes mágiatörténelmet, s nem egy remekművet publikált már ebben a témában, van aki képes pálca nélkül is varázsolni. A jóslástan tanár valóban bepillantást nyerhet a jövő titkaiba, míg a mellettem ülő férfi olyat tett, amire eddig még senki sem volt képes. Rájött a módszerre, hogyan lehet megszelídíteni és ártalmatlanná tenni egy mantikórt, az egyik legveszélyesebb besorolást kapott állatot. Mind elképesztőek a saját területükön, ami nem utolsó szempont a diákok részéről sem, de nekem egyenesen szükségem van rájuk, hogy ha eljön az idő, a tudásuk a hasznomra legyen. A Sötét Varázslatok Kivédése tanárnő pedig Albus szerint Voldemort számon nem tartott horcruxa lehet, így muszáj a birtok határain belül tartanom, amíg meg nem bizonyosodok a valódiságáról vagy épp az ellenkezőjéről. Reménykedtem az utóbbi eshetőségben, de Dumbledore ritkán szokott tévedni, a megérzései hihetetlenül pontosak. Neki már nem volt alkalma ezzel foglalkozni, így nekem kell befejeznem, amit elkezdett.
Elgondolkodva piszkáltam a tányérom tartalmát, alig várva, hogy vége legyen a kötelező év eleji lakomának. Albus imádta az ilyesmit, én viszont a hosszú évek alatt hozzászoktam a magányhoz és a szótlansághoz. Az egyetlen kommunikációs eszközöm a nyávogás volt, a társaságom pedig a zsémbes gondnok, Argus Frics. Természetesen a maga módján kedveltem őt, hisz ismertem azt az oldalát is, amit senki más, de attól még nem volt valami kellemes a macskájaként élni. Csak akkor lehettem önmagam, mikor Dumbledore fogadott az irodájában.
A közös étkezés a végéhez közeledett, a diákok mind a klubhelyiségeik felé vették az irányt, az elsősök a prefektusokat követték és a házvezető tanárok is csatlakoztak a tanulóikhoz. Egy jelentősségteljes pillantást intéztem a mellettem lévő Laurent felé, hogy jöjjön velem a megörökölt irodámba. Felfelé indultunk a lépcsőkön, majd a hetediken lévő kőszörny előtt állapodtunk meg.
-Cikória. -harsogtam a jelszót, mire a szobor forogni kezdett és felbukkant a csigalépcső, ami egyenesen az irodába vezetett. Egy intéssel tettem szabaddá az utat, majd miután Laurent is belépett a helyiségbe, az ajtó bezárult mögötte.
-Foglalj helyet! -küldtem felé egy mosolyt, majd ha leült, én is így tettem.
-Kérsz esetleg valamit? Kávé? Tea? Bodzabor? De a fiókban akad itt még citrompor is. -pillantottam rá kérdőn, majd a válaszától függően azt kapta, amit kért. Előttem pedig megjelent egy nagy bögre forró kávé.
-Beszélnünk kellene valamiről... -kezdtem bele végül.



A hozzászólást Lucretia C. Coliander összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 31, 2018 10:17 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Kedd Júl. 31, 2018 11:01 am



A tanévnyitón a részvétel kötelező volt, én pedig kicsit sem éreztem magamat otthon ebben a helyzetben. Szeretem a finom kajákat meg minden, de… a felhajtás, fényűzés meg ilyenek mindig is távol álltak tőlem. Az egyetlen dolog, ami vígasztalt, az az, hogy olyan tantárgyat taníthatok, ami tényleg a szakterületem és ezek a diákok remélhetőleg nem fognak kényeskedve elhúzódni, ha egy-egy kellemetlenebb külsejű szerzetet tartok eléjük. A francia lányok mind-mind kényeskedő libáknak tűntek, már csak ránézésre is, ezekhez a diáklányokhoz képest. Mindet megedzette a tavalyi tanév végén bekövetkezett nagy csata, én pedig roppantul örültem neki. Ha van valami, ami kiborít, az a nyávogás. Az ottani lányok gyönyörűek voltak, de vagy felszínesek, vagy ostobák, vagy mindkettő. Az iskolának két nagyszerű diákja volt, akik elismerést érdemelnek. Az egyik Fleur, a másik pedig, a mostani igazgatónő, Lucretia. Tehetséges boszorkány volt már akkor, amikor megismertem őt.
Mikor aztán elhangzott a nevem, hogy Hagrid helyett én leszek a tanáruk, némi gyér taps és annál jóval több gyilkos pillantást kaptam köszöntés gyanánt, így egy kínos mosoly kíséretében néztem végig az asztaltársaságokon.
A lakoma véget ért, a diákok pedig a hálókörletükbe tartottak, a mellettem ülő Lucretia-tól pedig kaptam egy olyan pillantást, amiből rögtön kiderült, azt akarta, hogy menjek vele. Én pedig követtem őt, egészen addig, amíg meg nem érkeztünk oda, ahová ő szándékozott megérkezni. Az igazgatói iroda volt a célba vett helyiség, így amint beértünk és hellyel kínált, egy mosoly kíséretében zuttyantam le a székbe, terpeszbe vágva a lábaimat, hanyag tartással támaszkodva a karfán.
-Azt hiszem, maradok a bodzabornál… -küldtem felé egy hálás pillantást, majd amint közölte, hogy beszélnünk kellene valamiről, csak felvont szemöldökkel meredtem rá, hatalmasat kortyolva az italból, amit kaptam.
-Ne kímélj, Lucretia. Mondd csak, mi az a dolog, amiről beszélnünk kell… -küldtem felé egy hatalmas és lelkes mosolyt, hogy bíztassam, nem kell köntörfalaznia, vagy rosszul éreznie magát, akármit is akar mondani. Ezer éve ismerjük egymást, nem hiszem, hogy különösebb probléma lesz abból, ha néhány dolgot ismertetnie kell velem.



Vissza az elejére Go down
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Kedd Júl. 31, 2018 10:16 pm



Laurent-nal az iroda felé vettük az irányt, ahol először hellyel, majd rögtön valamilyen itallal kínáltam, ő végül a bodzabor mellett döntött, ami valljuk be, hogy tökéletes választás. Én is imádtam, messze a kedvencem volt, de nekem a kávéra szinte vénásan szükségem van, így én azt varázsoltam magam elé. Ha valaki megvizsgálna, a vércsoportom is kávé pozitív lenne.
Előre vetítettem neki, hogy valamiről beszélnünk kell, éreztetve vele, hogy ez most teljesen komoly dolog, szóval eképp kezelje. Könnyelműen belement a dologba, így valóban nem maradt más hátra, mint hogy regélni kezdjek.
-Valójában a tantárgyadról lenne szó. -pontosítottam némileg.
-Tudom, hogy mennyire lenyűgöznek a különleges, ritka lények, és hogy ezt az élményt nyilvánvalóan a diákoknak is szeretnéd átadni, hogy ne unják magukat halálra az órákon. Megértem ezt, elvégre a futóférgek nem a legizgalmasabb állatok közé tartoznak. -pillantottam rá teljes komolysággal.
-Ettől függetlenül nem szeretném, ha XXXXX osztályú lények tűnnének fel a Roxfort udvarán. Az akromantulák, a kimérák, a mantikórok, a sárkányok és a társaik tiltólistásnak számítanak. Szeretném, ha az alsóbb kategóriásokat is szelektálnád és kihagynád azokat, amik veszélyt jelenthetnek a diákokra. Sok közöttük a meggondolatlan, és nem szeretném, ha sérülés lenne a vége. A Roxfort hírneve Voldemort felbukkanása óta így is igen... ingatag. A tanulók az évfolyamuknak megfelelő lényekkel ismerkedjenek lehetőség szerint. -nem arról van szó, hogy beleakarok szólni az óráiba, vagy hogy meg akarom mondani, hogy milyen módszerekkel tanítson. Egyszerűen csak ismerem Laurent szélsőségekkel teli személyiségét, legalábbis mindig is azt az elvet vallotta, hogy a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. És amennyiben ez azóta sem változott, előre akartam vetíteni, hogy én nem vagyok ennek a híve, amíg én felelek a diákokért és az őket tanító professzorokért.
-Viszont kárpótlásul fel tudom ajánlani ezt a főnixet itt. -böktem a fejemmel az említett madár felé.
-Fawkes-t Dumbledore-tól "örököltem". Végtelenül kedves és barátságos állat, így szívesen kölcsön adom érdekességképp. Elvégre mégiscsak XXXX osztályú. Ráadásul ő volna az, akinek a farktolla magjául szolgált Voldemort és Potter pálcájának. -küldtem felé egy bíztató mosolyt, amolyan "békejobb" gyanánt.
-Ami még érdekelhet, hogy bár a varázslók és boszorkányok többsége baglyot, varangyot vagy macskát tart, addig a Sötét Varázslatok Kivédése tanárunknak, Hewitt professzornak rúnakígyója van. -meglehetősen ritka, feltűnő és sokszor félelmet keltő állat, és szinten XXXX besorolású. Nehezen lehet hozzájutni, így jó lehetőség lenne beszélnie erről az újdonsült kollégájával.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Csüt. Aug. 02, 2018 8:51 pm



Lucretia magával vitt az irodájába, habár… a vitt talán nem is megfelelő szó, mert a saját lábamon mentem vele. Szóval… igazából beinvitált az igazgatóiba, majd szinte azonnal valamilyen frissítővel kínált, amiből tudtam, nem egy sima baráti, „derégláttalakmivanveled” csevelyről lesz szó. És amikor megszólalt, ez az állításom megerősítést nyer, így egészen könnyelműen tudtam neki azt mondani, hogy mondja csak, egészen nyugodtan. Rögtön közölte is, hogy miről van szó. A tantárgyamról. Sejtettem, hogy lesznek kikötések, így türelmesen és érdeklődve hallgattam végig a dolgokat, amiket elmondott.
-Még mindig túl jól emlékszel a balhéimra, mi, Coliander? –jegyeztem meg a dolgot egy hatalmas mosoly kíséretében, majd valamivel visszafogottabb stílust erőltettem magamra, hogy így folytathassam azt, amit ezekkel a mondatokkal harangoztam be.
-Nem állt szándékomban sárkányokkal és emberevő mantikórokkal mászkálni az iskola területén. Pontosan tudom, hogy sok az idióta… bocsánat… meggondolatlan köztük. Hallottam hírét Lockhart Tündérmanóinak és annak, hogy nem tudta befogni őket. Ne aggódj, eszemben sincs egy tanár vagy diák életét sem veszélybe sodorni. Egyelőre néhány édes és szőrős, nagy, kék szemű Holdborjat hoztam csak magammal egy tágító bűbájjal megspékelt táskában. Tudod, példaképem Göthe Salmander. –kacsintottam egyet a mondandóm végén, majd továbbra is figyelmesen hallgattam Lucretia-t, aki érdekesebbnél érdekesebb dolgokat mondott el nekem az iskolában lévő jószágokról és arról, kihez is tartoznak, tartoztak.
-Köszönöm, a végzősök figyelmét szerintem, úgyse lehetne pár nagy szemű „varázsbáránnyal” magamra vonni, így egy Főnix tökéletes lenne. –mosolyogtam előbb a nőre, majd az említett jószágra, amely teljesen elkápráztatott. Gyönyörű állat, és elképesztő dolgokra képes.
-Rúnakígyó?! És hogy szerezte meg? Hihetetlenül veszélyes és ritka… -lelkesültem fel a dolog hallatán.



Vissza az elejére Go down
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Pént. Aug. 03, 2018 7:12 pm



-Pontosan. -bólintottam rá a kérdésére, amit vélhetően költőinek szánt, nekem azonban a jelen helyzetemben ez nem egy kellemes, nosztalgikus emlék volt, hanem egy aggodalomra okot adó pont.
-Három évig jártunk egy iskolába, mégis már a legelső év során sikerült nyomatékosítanod, hogy egy született bajkeverő és szabályszegő vagy. Így el kell nézned nekem, ha kicsit óvatosabb vagyok a kelleténél. Volt bátorságom azt feltételezni, hogy ez a csodás tulajdonságod az évek során sem kopott meg. Sőt? Gondolom... nem tévedek. -közben persze képtelenség volt holmi főnöki szigort mutatnom, a mosolyom végig ott bujkált a szám sarkában. Laurent rendkívül könnyed lélek, szinte már jóleső az embernek a rohanó, merev világban, persze ezt így nem adhattam a tudtára, azzal félő, hogy csak a lovat adnám alá, amitől aztán elszabadulna a pokol, az amúgy sem igen létező tekintélyemnek pedig hamar annyi lenne.
Felvázoltam neki a szabályokat, az elvárásaimat és hogy miféle lényeket nem szeretnék semmi szín alatt meglátni az iskolában és a diákok közelében. Túl sok forogna kockán csak azért, hogy szórakoztassa kicsit az unatkozó gyerekeket. Némi megkönnyebbülés ült ki az arcomra, mikor közölte, hogy egyáltalán nem is állt szándékában sárkányokat vagy emberevő mantikórokat ide rángatni. Ahogy Lockhart nevét említette, egy halovány fintort engedtem meg magamnak, önkéntelenül persze. Az az ember hihetetlenül ostoba, ám engem mégsem ennek az emléke borzasztott el, hanem a Titkok kamrájáé, pontosabban az abban lakozó egykori szörnyetegé. A Baziliszkusznak minden bizonnyal örökre sikerült mély benyomást tennie rám. Aztán a borzalmas emlékképet egyetlen mondatával sikerült elűznie, így annak a helyét már-már kislányos lelkesedés vette át.
-Holdborjakat? -igyekeztem semlegesre erőltetni a hangomat, de a csillogó tekintetem nyilván elárult. Legszívesebben "jaj, ugye megnézhetem őket, annyira cukik" kéréssel fordultam volna hozzá, de majd talán egy másik életben.
-Annyira aranyos kis lények. Tényleg jobban hangzik, mint az emberevő mantikór. -intéztem el diplomatikusan a lelkendezős részt, majd inkább Fawkes-ról, a főnixről meséltem neki, illetve arról, hogy nyugodtan bármikor kölcsönveheti az óráihoz. Láthatóan tetszett neki, de én ezt még tovább tudtam fokozni. Elmondtam neki, hogy Hewitt professzornak van egy rúnakígyója.
-Nem tudom, hogy sikerült rá szert tennie. -ráztam a fejemet tanácstalanul. Azzal mégsem indíthattam a még nem is létező ismerettségüket, hogy Lara megfelel a legsötétebb fekete mágus ómennek és párszaszájú, azaz ért és beszél a kígyók nyelvén.
-Most, hogy a formalitást elintéztük Monsieur Delacroix... -küldtem felé egy immáron barátságosabb mosolyt.
-... mesélned kell! Merre sodort az élet, miután már nem jártam a Beauxbatons-ba? Utána már nem hallottam rólad. És tanári pálya? Hogy jutott eszedbe épp neked? -nyilván nem sértésnek szántam, de sosem volt egy felelősségteljes mintadiák, így sosem tudtam volna őt elképzelni professzorként egy iskolában.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Szomb. Aug. 04, 2018 11:25 am



-Ne aggódj, nem veszem magamra. Az ilyen magatartás velem született, azt hiszem. A véremben van az, hogyan ne csináljak szabályszerű, törvényes vagy helyes dolgokat… -kacsintottam rá cinkosan, bár kissé félve, hogy itt helyben letépi a fejemet, amiért a drága és nagyra becsült Coliander igazgatónőt bűnbe akarom vinni. Pedig szerintem az évfolyamunkon is volt egy pár alak még rajtam kívül, aki különböző helyekre nagyon szívesen vitte volna Lucretia-t. A legapróbb és legártatlanabb gondolatoktól a legmerészebbekig bezárólag, szerintem minden szóba jött, ha valaki meglátta őt. A sok szőke, tucat francia, belga, holland lány után ott volt ő, a hosszú, vörös hajával, fehér bőrével, szeplőivel, sugárzó, zöld szemeivel és hosszú, isten adta áldásként számon tartott combjaival. Már akkortájt sem volt kispályás, mikor harmadévesek voltunk, de az idővel… fiatalosságából mit sem veszített, csupán a szépsége lett még szembetűnőbb. Felnőtt a vonásaihoz, azt hiszem.
A belső nyálfolyatásomnak azonban utat kellett szabnom, mikor a szabályokra tért át. Elmondta nekem, hogy nem szeretne semmiféle magas besorolású, vagy kisebb osztályú, de veszélyes lényeket itt meglátni, mert azok komoly gondot és fejtörést okoznának neki, bármennyire is tudja, hogy az óra megengedett kereti eléggé unalmasak. Én pedig igyekeztem megnyugtatni, hogy nem akartam sárkányokkal meg mantikórokkal megetetni a diákokat, így első körben az érdekes, aranyos, szelíd állatokat pakoltam be a poggyászomba, szó szerint. Példának okáért felhoztam neki a Holdborjakat, amik szemmel láthatóan rá is hatással voltak, akármennyire is titkolni akarta ezt a dolgot.
-Ugye? Nem akarod megnézni? Ha te már egyszer megmutattad nekem a tiédet, én is elővehetem az enyémet… -csapkodtam meg a magammal hozott, ütött-kopott, mugliktól lopott katonai táskát az oldalamon, a fejemmel a főnix felé bökve, egy pimasz mosoly kíséretében, amibe vegyült némi „ne bánts, mert cuki vagyok” pislogás is.
De a Fawkes nevű főnixmadár nem az egyetlen érdekes dolog volt, amit mondott. Kiderült, hogy az SVK tanárnak egy rúnakígyója van, ami igen csak ritka és veszélyes faj.
Aztán a formális részeket lezártuk és Lucretia-t az érdekelte, hogyan alakult az életem, miután ő már nem járt abba a borzadályba.
-Hát… a harmadik év végétől már én sem ugyanoda mentem vissza. Cserediákként átmehettem a Durmstang-ba és megtetszett. Sokkal jobban illet hozzám még a kissé hóbortos stílusom ellenére is, mint a francia cicababák lakta Beauxbatons. Elcipeltem magammal a húgomat is, hogy velem éljen, de őt tanulni visszaküldtem a Beauxbatons-be, mivel ott nagyobb biztonságban éreztem… -fújtam ki a levegőt, majd egy újabb korty bodzabor után ismét megszólaltam.
-Hát… ami azt illeti, ezen én is csodálkoztam. De aki annyi helyen járt és annyi dolgot látott, mint én, az örül, ha van valami nyugisabb és állandóbb. Ne értsd félre, imádom a munkámat, imádom a különféle varázslényeket, de nem vándorolhatok örökké. Ráadásul, amikor hallottam, hogy te vagy itt az új igazgató, azonnal megpályáztam ezt a címet, mert szívesebben dolgozom olyasvalakinek, akitől nem ráz ki a hideg, akárhányszor csak megszólal… mint Maxime. –forgattam meg a szemeimet, habár ez fura kijelentés volt, tekintve, hogy mint cajun származású, nekem is van akcentusom.
-És veled mi van? Igazgatói poszt? Nem aprózod el, Lüszi, khedves…




Vissza az elejére Go down
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Szomb. Aug. 04, 2018 10:28 pm



Hát ha már így felvetette, és nem nekem kellett kimondanom, természetesen nem volt más választásom, mint kimérten bólogatni, hogy végül is lehet róla szó, hogy néhány pillantást vessek a holdborjakra, és ha már arra járok, akkor jól meg is ölelgessem őket, amennyire aranyosak tudnak lenni. A gondolataim és a viselkedésem elég élesen ütötték egymást, de már nem az iskolában voltunk, hogy gyerekes lelkesedést mutassak. Ráadásul jobb volt hozzászoktatni magam a komolysághoz, ugyanis a tanárok többségére ez volt a jellemző, így jobbnak láttam asszimilálódni.
-Mutasd mid van, Delacroix! -hagytam rá a kétértelmű célozgatást, hasonló pillantással viszonozva a pimasz mosolyát. Bár Laurent nem így fogalmazott, a cserekereskedelem valójában Fawkes-ról és a nagyszemű cukorborsókról szólt. Egyszerűen tőle nem is vártam mást, mint hogy hozza a jól megszokott formáját. Őszintén, mi mást várna a boszorkány egy ilyen hanyagul, mégis elegánsan kócos hajú, francia vérű férfitól? Jobb belemenni a játékba, mint mogorva főnökasszonynak tűnni, azt a szerepet már így is kimerítettem akkor, mikor kikötöttem, hogy miféle lényeket nem szeretnék a diákok közelében meglátni. Így most megengedhettem magamnak egy kis lazaságot, holnaptól úgyis minden teljesen más lesz.
Arról érdeklődtem, hogy merre sodorta az élet, miután én már nem jártam a Beauxbatonsba. Elárulta, hogy a negyedik évét már ő sem ott kezdte, de ő velem ellentétben nem magánúton folytatta a tanulmányait egy kotnyeles nagybácsi szárnyai alatt, hanem cserediákként kipróbálhatta a Durmstrangot, mire csak elismerően bólogattam. Egyet kellett vele értenem abban, hogy az a hely talán jobban illet hozzá, mint a finomkodó Beauxbatons, persze a húgát inkább azon a biztonságosabbnak tűnő helyen akarta tudni, amit teljes mértékben megértettem. A Durmstrang híre mindig is sötétebb volt a kelleténél, és inkább fiú iskolaként tudtam elképzelni, holott bőven akadtak lányok is, bár nem olyan nagy számban, mint itt a Roxfortban.
-Akkor biztos remek képzést kaphattál párbajozásból és a harci mágia terén. -állapítottam meg lelkesen. Bár ez nem volt rám írva, sosem voltam a defenzív mágia híve, jobb szerettem támadni és mindig is érdekeltek a sötétebb jellegű varázslatok, a fekete mágia. Nem tudom, hogy Dumbledore vajon ezért sózta-e rám annak idején azt a cseppet sem jóindulatú könyvet vagy a horcruxokhoz lehet-e köze. Nem viccelt, mikor azt mondta, hogy az lesz a kötelező olvasmányom. Ha csak kicsit is elkalandoztak közben a gondolataim, a könyv máris rám küldött egy makacs csalánártást, amitől égni kezdett a karom. Azóta sem értem a vaskos könyv végére, képtelenség annyi ideig arra az egy dologra koncentrálni.
Ezután arról faggattam, hogy miért pont a tanári állást választotta, mikor szerintem elég távol állt tőle, hogy egy ennyire idegőrlő és felelősségteljes munkát végezzen. Ám azzal nem szállhattam vitába, hogy aki sokat látott és megélt, az egy idő után inkább már a nyugalomra és a biztos pontokra vágyik az életben. Annyi ideig kellett macskabőrben élnem, hogy egészen új világ tárult ki előttem, mondhatni új élmény újra embernek, újra nőnek lenni. Szinte még gyerek voltam, mikor a Roxfort magába zárt. Sikerült mosolyt csalnia az arcomra, mikor kijelentette, hogy az is közrejátszott az állás megpályázásában, hogy megtudta, én leszek az igazgató, és biztosra vette, hogy tőlem nem fog majd a hideg futkosni a hátán.
-Jó végre ezt hallani valakitől. Már kezdtem túlcsordulni a sok felém irányuló szeretettől, olyan csodálatos fogadtatásban volt részem. -ironizáltam egy sort, majd azon kaptam magam, hogy a kávémból még egyetlen kortyot sem sikerült innom. Ezt a mulasztást azonnal pótolnom kellett, így már emeltem is a számhoz a bögrét, mielőtt még a fekete ital el találna hűlni.
-Ha még egyszer Lüszinek hívsz, megetetlek valamivel a Tiltott Rengetegből. -küldtem felé egy gyilkos pillantást, de persze továbbra is mosolyogva. Rá valamiért nem lehetett haragudni, ám ettől függetlenül gyűlöltem, ha valaki becézgetni próbálta a Lucretiát. Caramel Cecilie-jétől pedig mindig az agyvérzés kerülgetett.
-Hát... őszintén szólva nem akartam soha igazgató vagy bármilyen más vezető lenni, én nagyon szívesen kiegyeztem volna valami szimpla aurori állással a Minisztériumban, vagy csak valamelyik tantárggyal a számmisztika vagy a bájitaltan közül. De egy felsőbb hatalom úgy döntött, hogy ezt is ki kell próbálnom. -forgattam meg a szemeimet.
-Azzal próbáltam megkönnyíteni a dolgomat, ha már a diákok és a szüleik nem túlzottan kedvelnek, hogy legalább a tanári kart olyanokból válogattam össze, akik nem akarnak egy kanál vízbe belefojtani. Persze így is akadnak olyanok, de legalább a többségükre nem ez jellemző. -magyaráztam neki a dolgot.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Szer. Aug. 15, 2018 11:31 am




Miután perverz vagy kevésbé perverz módon megbeszéltük, hogy megmutatom neki a Holdborjakat, ha már egyszer ő nagyon készségesen felajánlotta a Fawkes nevű főnixet, az oldalamon lógó régi, kopott táskáért nyúltam, hogy állatkertet varázsolhassak az irodájából. Nagy lendülettel dugtam bele mind a két kezemet a zsákba, míg végül nagy nehézségek árán sikerült előhúznom a kalapom helyett a táskámból egy körülbelül kisebb ember nagyságú, sötét színű, nagy szemű, gyapjas Holdborjat. Amint a kis szőrös előkerült, egy nagy zacskót pakoltam ki az igazgatói asztalra, majd egy mosoly kíséretében néztem hol az előttem ülő gyönyörű nőre, hol a mellettem nagyokat pislogó édes kis szőrgombócra.
-Tiéd a pálya, Lucretia. De vigyázz, mert elég éhes… -utaltam itt a hevesen szaglászó, túlméretezett plüssbárányra.
Ezek után aztán az is szóba került, hogy nem ő volt az egyetlen, aki otthagyta azt a francia lányokkal teli iskolát. Én is váltottam a harmadik év után, a Durmstrang tanulója lettem, ami jobban elnyerte a tetszésemet és tényleg hasznosabb volt. Még akkor is, ha az én személyiségemmel és beállítottságommal ezt lehetetlen elképzelni. Az az iskola kemény és nem riadtak vissza a testi fenyítéstől sem, ami kimondottan kellemetlen volt egy olyasvalakinek, aki nem szerette a szabályokat.
-Igen, valami olyasmi. Már meggyűlt a bajom vele, hisz egyszarvúszőr maggal sötét varázslatokat végrehajtani nem épp egyszerű. De megtanultam és későbbi útjaim során nagyon hasznosnak bizonyultak. –meséltem el neki ezt az apróságot egy lelkes mosoly kíséretében.
Végül abba is beavattam, hogy azért váltam tanárrá, mert a folytonos utazás mellett jó volt valami állandó is, és hallottam hírét, hogy igazgató lett Lucretia-ból, így biztos voltam benne, hogy ha az ő alkalmazásában taníthatok, akkor nem fogok a falnak menni idegességemben. Mindig is csodáltam őt, páratlan képességei, kinézete és intelligenciája miatt.
-Nem tetszel a diákoknak? Hát ez szomorú… -csóváltam meg a fejemet egy csalódott sóhaj és lebiggyesztett ajkak kíséretében, majd amint gyilkos pillantás kíséretében közölte, hogy ne hívjam Lüszinek, csak még nagyobb lett a vigyor a képemen.
-Értem. Szóval akkor nem csak a diákok, de a szüleik és néhány tanár sem veszi jó néven azt, hogy itt vagy és magaddal hoztál néhány „játszópajtást.” Lássuk csak… egy ex-halálfaló bájitaltan tanár, egy szintén rosszarcú SVK tanárnő akinek rúnakígyója van, egy rúnaismeret tanár, akinek olyan nyálas képe van, hogy rajtam is túl tesz. Egy fura dark jóslástan tanár, egy mágiatörténész és egy elmeháborodott, adrenalin függő LLG tanár. Ezt aztán jól összehoztad, Lucretia. –simítottam végig a székem mellett ácsorgó gyapjas teremtményen, mire az hálásan szuszogott egyet, lassú, tompa pislogások közepette.
-Bár az egy tény, hogy ilyen arcokat idehívni a tavalyi dolgok után… nem vagy semmi. De legalább az iskola ügyeletes dark lady-je jó bőr. Ő lesz a jóslástan tanárunk, ugye?




Vissza az elejére Go down
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Szer. Aug. 15, 2018 5:36 pm



Csak figyeltem, ahogy a táskájában kezdett el kotorászni, majd előhúzott belőle egy Holdborjat. Tudtam, hogy nagyon aranyos állatok, de ez a kis példány így most még inkább annak tűnt, mint az emlékezetemben. Lehet, meg kellene tartanom egyet, aztán a rosszabb napjaimon jól megölelgetném háziállat gyanánt. Az állat előbukkanása után, nyomban egy nagy zacskó követte, aztán Laurent közölte, hogy az enyém a pálya. Ezt megspékelte még egy figyelmeztetéssel is, hogy vigyázzak vele, mert elég éhes.
-Hogy lehet valami ennyire aranyos? -pillantottam lelkesen a kis mosolygós fejű állatra, majd annak gazdájára. Mindig olyan volt, mint akinek jó kedve van, a hatalmas kék szemeitől pedig igazán vicces külsőt kapott, mintha valami furcsa motoros szemüveget hordana. Belenyúltam hát az elém rakott tárolóalkalmatosságba, hogy aztán egy maréknyi falatot dobhassak a kis éhenkórásznak. Rögtön pattogni is kezdett az esetlenül vékony lábain, hogy minden egyes falatot elkaphasson a két dülledt, kerek szeméhez képest hihetetlenül kicsi szájával.
-Azt hiszem, én is akarok egy ilyen megbűvölt táskát, amiben ilyenek laknak. -sok kis szeretetgombóc. Annyira félénkek, de ha az evésről van szó, akkor hirtelen minden megváltozik.
Szóba került közben a Durmstrang is, hogy inkább ott folytatta a tanulmányait a negyedik évtől. Rögtön az ugrott be, hogy akkor biztosan remek kiképzést kapott a mágia és a párbaj terén, amit ő nem is vitatott, viszont a pálcája magját egyszarvú szőr alkotja, ami csak nagyon nehezen áll át a sötét varázslatokra, így nem volt könnyű dolgai.
-Ez esetben a te pálcád igencsak jól idomított. Úgy tartják, hogy az egyszarvú szőr hozza létre általában a legszilárdabb mágiát, és a tiédnek ezen tulajdonsága most már kiterjed a feketébb mágiára is. -bólintottam elismerően. Nekem ezzel sosem volt igazán gondom, mivel az enyémben sárkány szívizomhúr van, az pedig kimondottan fogékony az ilyesmire. Ez a tulajdonság nem árt bizonyos bájitalok elkészítésénél, vagy épp, ha valaki mélyebben el akar merülni a számmisztika rejtelmeiben.
Csak türelmesen mosolyogva hallgattam aztán, ahogy megállapította, hogy lényegében senkinek se vagyok túl szimpatikus, se a diákoknak, se azok szüleinek, de még a tanárok egy részének sem. És persze nem mulasztotta el, hogy fel ne sorolja a díszes társaságot, akiket sikerült a tanári karba ültetnem, és ő még a felét sem tudja. Az én szememben egészen mást képviseltek ezek a furcsa szerzetek. Voldemort rokona, aki egy lehetséges horcrux és akinek az itt tartásához szükségem van az ex-halálfalóra. A rúnaismeret tanár nagyon ért a szakterületéhez, és ezen túl a pálca nélküli varázsláshoz is, amire csak kevesen képesek. Albus a legnagyobb mágusok egyike volt, ha nem a legnagyobb, ő mégis csak tessék-lássék módjára volt képes rá. A fura dark jóslástan tanárnak meg van a látás képessége, sokkal letisztultabb és kézzel foghatóbb változatban, mint Trelawney-nek. A mágiatörténész olyan könyvek tudásához férhet hozzá, amiket talán még senki sem olvasott. Az elmeháborodott Legendás lények gondozása tanár pedig képes megszelídíteni a mantikórokat és elvenni a mérgüket. Szerintem tökéletes munkát végeztem.
-Nem látom, hogy hol ebben a hiba. -pislogtam ártatlanul.
-Ilyen színes társaságot még senkinek sem sikerült összetrombitálnia, szóval még az is lehet, hogy bekerülök a történelem könyvekbe. És remélhetőleg nem, mint elmeháborodott igazgatónő. -gondolkodtam el a dolgon, majd furcsán néztem rá mikor arról beszélt, hogy a tavaly történtek után nem kis bátorság kell ahhoz, hogy ilyen arcokat vegyek elő.
-Igazából csak két olyan tanár van, akik miatt mondjuk úgy, hogy jogos a felháborodás, de a hangoskodók nem látnak be a dolgok mögé, én viszont bármikor kezeskedem értük. Kétlem, hogy veszélyesebbek lennének a diákokra, mint azok saját magukra. Majd csak figyeld meg, hogy mit művelnek az óráidon. -a gyerekek igazi kis szörnyetegek tudnak lenni, bármennyire is igyekszik az ember. Sosem fogják megérteni, hogy a tanárok a javukat próbálják szolgálni. Frics mellett elképesztő húzásokat láttam tőlük. A szabályszegés, a másik munkájának a semmibe vétele a vérükben van.
-A gyerekek jóslástan tanára lesz, Laurent. Nem a tiéd.-engedtem meg magamnak egy széles vigyort a fejemet csóválva. Aztán a kis szuszogós jószágra vezettem a tekintetemet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Kedd Aug. 21, 2018 10:42 am




Imádtam Lucretia derűs és kislányosan aranyos természetét. Amennyire kemény, konok és komoly nőnek tűnt mindenki szemében, legalább ennyire volt neki egy bájos oldala is, amit csak kevesen ismerhettek, és szerintem ismerhetnek még a mai napig. Éppen ezért tartottam magamat szerencsésnek, hogy egy ilyen kedves, bájos, mégis erős és gyönyörű nőt a barátomnak nevezhettem. Imádtam vele lenni már iskolás korunkban is és azt hiszem, ez most sem lesz másképp. Ha mást nem, néha talán összefuthatunk a szakmaiság berkein kívül is.
-El is felejtettem, mennyire aranyos is tudsz lenni amellett, hogy egy szexbomba vagy, Lucretia. –küldtem felé egy kaján vigyort, ami aztán hamar összeráncolt szemöldökű, gondolkozós képpé alakult, amint tudatosult bennem, hogy most ő a főnököm, szóval a jövőben nem kellene ilyen megjegyzéseket tennem rá. De az ember nehezen vagy sehogy sem tud kibújni a bőréből és én is így vagyok és voltam is ezzel mindig. Egek, de még mennyire. Mennyi Durmstrangos társam utált a külsőm vagy a természetem miatt, de képtelen voltam megváltozni.
-Hát… nekem van egy pár ilyen táskám és állatom. Szóval… ha komolyan akarsz egy ilyen ölelgetni való gyapjúgombócot, akkor csak szólj. Persze csak ha… nem akarsz belőle bundakabátot vagy hasonlót csinálni. –néztem rá egy újabb mosoly kíséretében, majd egy pillantást még vetettem a vidáman falatozó jószágra.
A Durmstrang és ezáltal a fekete mágia is. Elmondtam neki, hogy voltak nehézségeim, de a pálca ugyanúgy irányít, mint amennyire a varázsló azt. Így egy jó varázsló vagy boszorkány kezében az eszköz szelíd és jól használhatóvá válik.
-Na igen, de ezt a tudásomat nem akarom és nem is szoktam villogtatni. Szeretem azt a látszatot kelteni, hogy veszélytelen, komolytalan és laza vagyok. Ami igaz is, de a tudásom akkor is vitathatatlan, még ha ezt… rajtad kívül csak a veszélyes varázslények tudják… -legyintettem egyet könnyelműen, mert ez a téma sosem tartozott a kedvenceim közé. Neki sem kell bemutatni a szörnyű életet és a fekete mágiát, így… nem tartottam érdemesnek a további szót erre fecsérelni.
Így inkább a nem túl bizalomgerjesztő, de annál sokszínűbb társaságot vettem elő, akiket a tanári karba sikerült összecsődítenie. Ő csak mosolygott, majd elmondta, hogy nem látja a hibát és eddig rajta kívül nem sikerült senkinek ilyen színes gárdát kiállítania. Ebben egyet kellett vele értenem, azonban nem rajongtam a gondolatért, hogy olyanok csámcsognak és veszik őt a szájukra, akiknek annyi esze sincs, mint egy Padlásszörnynek.
-Igen, tudom, hogy csupán kettő van, mégis… elég érdekes embereket sikerült összegyűjtened, akiknek bizonyára mind van valami értékes és hasznos a múltjában. És ettől gyakran félhetnek. Már várom, mikor kapok egy ellenőrzést azért, mert megszelídítettem az egyik, ha nem a legvadabb varázslényt és képes vagyok levadászni is. Még az a szerencse, hogy nem hoztam magammal egyet sem mutatóba. Legalábbis… élőt… -pillantottam kissé bizonytalanul Lucretia-ra, majd az oldaltáskámra.
-Vagy élettelen állapotában se mutogassam a végzős diákoknak? Csak mert ha jól tudom, az egyik RAVASZ szintű dolog a tárgyamból az a Mantikór. –pillantottam rá kérdőn, majd amint megjegyzést tett a megállapításomra, csak ártatlanul pislogtam rá.
-Drága Lucretia! Még mindig azt feltételezed rólam, hogy a nőket hajtom, igaz? –néztem rá egy hatalmas vigyor kíséretében.
-De ami azt illeti, szakmai ügyben keresném fel azt az igazán szemrevaló, fekete rózsát.





Vissza az elejére Go down
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Kedd Aug. 21, 2018 4:55 pm



Mikor hirtelen kijelentette, hogy el is felejtette már, hogy mennyire aranyos vagyok, majd szexbombának titulált, csak zavartan bámultam magam elé, alig láthatóan ugyan, de talán még elpirulnom is sikerült. Laurent sosem volt egy köntörfalazós típus, és nem szokott olyasmivel dobálózni, amit nem gondolt komolyan, így ha valakinek, neki elhihettem ezeket a bókokat, ami nagyon zavarba ejtő is volt, mivel nem igen szoktam hozzá a kedves szavakhoz. A külsőmmel kapcsolatban pedig még inkább nem ez volt a jellemző, hisz ezer évig macskaként éltem, Mrs Norrisnak pedig maximum csak Frics mondogatta, hogy milyen különleges a szeme meg szép a bundája.
-Nagyon kérlek, ne mondj ilyeneket. -köszörültem meg a torkomat, mit sem veszítve a korábbi lelkes mosolyomból, ami a társaságának és a holdborjnak szólt. Az olvadozás szélén állva felvetettem, hogy nekem is jól jönne egy megbűvölt táska, amiben egy ilyen kis cukiság lakik, akit jól megölelgethetek, ha borzalmas napom volt. Laurent kapott is az alkalmon és máris közölte, hogy neki bőven akad az övéhez hasonló táskája és állata is van elég, hogy ha komolyan akarom, jusson nekem is. Azt is hozzátette, hogy mindez csak akkor valósulhat meg, ha nem akarok majd kabátot vagy hasonló ruhadarabot csinálni belőlük. Ezt a feltételezést a lehető legrosszallóbb pillantással jutalmaztam.
-Még hogy kabátot... -motyogtam színpadiasan.
-Ilyen szívtelennek nézel? -húztam fel az orromat megjátszott sértettséggel.
-Ettől függetlenül még a későbbiekben, lehet, átgondolom ezt a dolgot. Fawkes-t annyira nem érzem a sajátomnak, hiába hagyta rám Dumbledore. -tettem hozzá, elvégre Laurent itt lakik majd az iskolában, így bármikor megtalálhatom, ha sikerül majd döntésre jutnom.
Szóba került a furcsa tanári kar, amit sikerült az idei évre összeállítanom. Igen, ez gyakran felmerült, ha valaki beszélgetésbe elegyedett velem. Kifejtettem neki is a véleményemet róluk és arról, hogy valójában két olyan személy van, akibe mondhatni jogosan bele lehet kötni, de nem nagyon izgat a fanyalgók véleménye. Csak csendesen bólogattam, mikor kijelentette, hogy biztosan mindenkiben találtam valami értékeset.
-Hát élőt semmiképp sem mutathatsz. -állapítottam meg a Mantikór témával kapcsolatban. Rövid időn belül menesztenének mindkettőnket.
-Az élettelen lény ellen nincs kifogásom, mert ahogy te is mondtad, része lehet a RAVASZ vizsgának és így majd talán jobban megjegyzik maguknak a diákok. -adtam áldásomat a burkolt kérésére. Emmaline-nel kapcsolatban pedig leszögeztem, hogy a nő a gyerekek jóslástan tanára, nem az övé. Inkább nem is reagáltam semmit arra a biztosan költőinek szánt kérdésére, hogy azt feltételezem-e róla, hogy még mindig a nőket hajtja. Közölte, hogy szigorúan szakmai kérdéssel kapcsolatban óhajtja csak felkeresni.
-Vagy úgy... de úgyis megtudom, ha egyéb szándékaid is lesznek. -engedtem meg magamnak egy az övéhez hasonló vigyort, majd felkeltem a székből, hogy útjára bocsáthassam, elvégre nem akarom őt feltartani, biztosan szeretne pihenni is a holnapi debütáló tanítás kezdete előtt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   

Vissza az elejére Go down
 
in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: VII. emelet :: Az igazgató irodája és szobája-
Ugrás: