harry potter frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia

Go down 
SzerzőÜzenet
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Hétf. Júl. 30, 2018 3:46 pm



Nem akartam túlcifrázni a tanévnyitó alkalmából tartott beszédemet, inkább tárgyilagos voltam és próbáltam a lehető legkevésbé személyes hangnemet megütni. Elvégre nem állt szándékomban se megkedveltetni magam, se Dumbledore nyomdokaiba lépni, én teljesen más okok miatt kerültem az iskola élére. Azt a feladatot kaptam, hogy vegyem körbe magam használható, ritka tudással rendelkező varázslókkal és boszorkányokkal. Ez reményeim szerint sikerült is. Ha valaki végignéz a tanári asztalnál ülőkön, csak egy cifra társaságot lát, de ha mélyebben beleássa magát az illetők életrajzába, meglepődik, hogy mit talál. Van itt olyan, aki ismeri és átlátja a teljes mágiatörténelmet, s nem egy remekművet publikált már ebben a témában, van aki képes pálca nélkül is varázsolni. A jóslástan tanár valóban bepillantást nyerhet a jövő titkaiba, míg a mellettem ülő férfi olyat tett, amire eddig még senki sem volt képes. Rájött a módszerre, hogyan lehet megszelídíteni és ártalmatlanná tenni egy mantikórt, az egyik legveszélyesebb besorolást kapott állatot. Mind elképesztőek a saját területükön, ami nem utolsó szempont a diákok részéről sem, de nekem egyenesen szükségem van rájuk, hogy ha eljön az idő, a tudásuk a hasznomra legyen. A Sötét Varázslatok Kivédése tanárnő pedig Albus szerint Voldemort számon nem tartott horcruxa lehet, így muszáj a birtok határain belül tartanom, amíg meg nem bizonyosodok a valódiságáról vagy épp az ellenkezőjéről. Reménykedtem az utóbbi eshetőségben, de Dumbledore ritkán szokott tévedni, a megérzései hihetetlenül pontosak. Neki már nem volt alkalma ezzel foglalkozni, így nekem kell befejeznem, amit elkezdett.
Elgondolkodva piszkáltam a tányérom tartalmát, alig várva, hogy vége legyen a kötelező év eleji lakomának. Albus imádta az ilyesmit, én viszont a hosszú évek alatt hozzászoktam a magányhoz és a szótlansághoz. Az egyetlen kommunikációs eszközöm a nyávogás volt, a társaságom pedig a zsémbes gondnok, Argus Frics. Természetesen a maga módján kedveltem őt, hisz ismertem azt az oldalát is, amit senki más, de attól még nem volt valami kellemes a macskájaként élni. Csak akkor lehettem önmagam, mikor Dumbledore fogadott az irodájában.
A közös étkezés a végéhez közeledett, a diákok mind a klubhelyiségeik felé vették az irányt, az elsősök a prefektusokat követték és a házvezető tanárok is csatlakoztak a tanulóikhoz. Egy jelentősségteljes pillantást intéztem a mellettem lévő Laurent felé, hogy jöjjön velem a megörökölt irodámba. Felfelé indultunk a lépcsőkön, majd a hetediken lévő kőszörny előtt állapodtunk meg.
-Cikória. -harsogtam a jelszót, mire a szobor forogni kezdett és felbukkant a csigalépcső, ami egyenesen az irodába vezetett. Egy intéssel tettem szabaddá az utat, majd miután Laurent is belépett a helyiségbe, az ajtó bezárult mögötte.
-Foglalj helyet! -küldtem felé egy mosolyt, majd ha leült, én is így tettem.
-Kérsz esetleg valamit? Kávé? Tea? Bodzabor? De a fiókban akad itt még citrompor is. -pillantottam rá kérdőn, majd a válaszától függően azt kapta, amit kért. Előttem pedig megjelent egy nagy bögre forró kávé.
-Beszélnünk kellene valamiről... -kezdtem bele végül.



A hozzászólást Lucretia C. Coliander összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 31, 2018 10:17 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Laurent Delacroix
L.L.G. tanár
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Kedd Júl. 31, 2018 11:01 am



A tanévnyitón a részvétel kötelező volt, én pedig kicsit sem éreztem magamat otthon ebben a helyzetben. Szeretem a finom kajákat meg minden, de… a felhajtás, fényűzés meg ilyenek mindig is távol álltak tőlem. Az egyetlen dolog, ami vígasztalt, az az, hogy olyan tantárgyat taníthatok, ami tényleg a szakterületem és ezek a diákok remélhetőleg nem fognak kényeskedve elhúzódni, ha egy-egy kellemetlenebb külsejű szerzetet tartok eléjük. A francia lányok mind-mind kényeskedő libáknak tűntek, már csak ránézésre is, ezekhez a diáklányokhoz képest. Mindet megedzette a tavalyi tanév végén bekövetkezett nagy csata, én pedig roppantul örültem neki. Ha van valami, ami kiborít, az a nyávogás. Az ottani lányok gyönyörűek voltak, de vagy felszínesek, vagy ostobák, vagy mindkettő. Az iskolának két nagyszerű diákja volt, akik elismerést érdemelnek. Az egyik Fleur, a másik pedig, a mostani igazgatónő, Lucretia. Tehetséges boszorkány volt már akkor, amikor megismertem őt.
Mikor aztán elhangzott a nevem, hogy Hagrid helyett én leszek a tanáruk, némi gyér taps és annál jóval több gyilkos pillantást kaptam köszöntés gyanánt, így egy kínos mosoly kíséretében néztem végig az asztaltársaságokon.
A lakoma véget ért, a diákok pedig a hálókörletükbe tartottak, a mellettem ülő Lucretia-tól pedig kaptam egy olyan pillantást, amiből rögtön kiderült, azt akarta, hogy menjek vele. Én pedig követtem őt, egészen addig, amíg meg nem érkeztünk oda, ahová ő szándékozott megérkezni. Az igazgatói iroda volt a célba vett helyiség, így amint beértünk és hellyel kínált, egy mosoly kíséretében zuttyantam le a székbe, terpeszbe vágva a lábaimat, hanyag tartással támaszkodva a karfán.
-Azt hiszem, maradok a bodzabornál… -küldtem felé egy hálás pillantást, majd amint közölte, hogy beszélnünk kellene valamiről, csak felvont szemöldökkel meredtem rá, hatalmasat kortyolva az italból, amit kaptam.
-Ne kímélj, Lucretia. Mondd csak, mi az a dolog, amiről beszélnünk kell… -küldtem felé egy hatalmas és lelkes mosolyt, hogy bíztassam, nem kell köntörfalaznia, vagy rosszul éreznie magát, akármit is akar mondani. Ezer éve ismerjük egymást, nem hiszem, hogy különösebb probléma lesz abból, ha néhány dolgot ismertetnie kell velem.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Kedd Júl. 31, 2018 10:16 pm



Laurent-nal az iroda felé vettük az irányt, ahol először hellyel, majd rögtön valamilyen itallal kínáltam, ő végül a bodzabor mellett döntött, ami valljuk be, hogy tökéletes választás. Én is imádtam, messze a kedvencem volt, de nekem a kávéra szinte vénásan szükségem van, így én azt varázsoltam magam elé. Ha valaki megvizsgálna, a vércsoportom is kávé pozitív lenne.
Előre vetítettem neki, hogy valamiről beszélnünk kell, éreztetve vele, hogy ez most teljesen komoly dolog, szóval eképp kezelje. Könnyelműen belement a dologba, így valóban nem maradt más hátra, mint hogy regélni kezdjek.
-Valójában a tantárgyadról lenne szó. -pontosítottam némileg.
-Tudom, hogy mennyire lenyűgöznek a különleges, ritka lények, és hogy ezt az élményt nyilvánvalóan a diákoknak is szeretnéd átadni, hogy ne unják magukat halálra az órákon. Megértem ezt, elvégre a futóférgek nem a legizgalmasabb állatok közé tartoznak. -pillantottam rá teljes komolysággal.
-Ettől függetlenül nem szeretném, ha XXXXX osztályú lények tűnnének fel a Roxfort udvarán. Az akromantulák, a kimérák, a mantikórok, a sárkányok és a társaik tiltólistásnak számítanak. Szeretném, ha az alsóbb kategóriásokat is szelektálnád és kihagynád azokat, amik veszélyt jelenthetnek a diákokra. Sok közöttük a meggondolatlan, és nem szeretném, ha sérülés lenne a vége. A Roxfort hírneve Voldemort felbukkanása óta így is igen... ingatag. A tanulók az évfolyamuknak megfelelő lényekkel ismerkedjenek lehetőség szerint. -nem arról van szó, hogy beleakarok szólni az óráiba, vagy hogy meg akarom mondani, hogy milyen módszerekkel tanítson. Egyszerűen csak ismerem Laurent szélsőségekkel teli személyiségét, legalábbis mindig is azt az elvet vallotta, hogy a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. És amennyiben ez azóta sem változott, előre akartam vetíteni, hogy én nem vagyok ennek a híve, amíg én felelek a diákokért és az őket tanító professzorokért.
-Viszont kárpótlásul fel tudom ajánlani ezt a főnixet itt. -böktem a fejemmel az említett madár felé.
-Fawkes-t Dumbledore-tól "örököltem". Végtelenül kedves és barátságos állat, így szívesen kölcsön adom érdekességképp. Elvégre mégiscsak XXXX osztályú. Ráadásul ő volna az, akinek a farktolla magjául szolgált Voldemort és Potter pálcájának. -küldtem felé egy bíztató mosolyt, amolyan "békejobb" gyanánt.
-Ami még érdekelhet, hogy bár a varázslók és boszorkányok többsége baglyot, varangyot vagy macskát tart, addig a Sötét Varázslatok Kivédése tanárunknak, Hewitt professzornak rúnakígyója van. -meglehetősen ritka, feltűnő és sokszor félelmet keltő állat, és szinten XXXX besorolású. Nehezen lehet hozzájutni, így jó lehetőség lenne beszélnie erről az újdonsült kollégájával.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Laurent Delacroix
L.L.G. tanár
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Csüt. Aug. 02, 2018 8:51 pm



Lucretia magával vitt az irodájába, habár… a vitt talán nem is megfelelő szó, mert a saját lábamon mentem vele. Szóval… igazából beinvitált az igazgatóiba, majd szinte azonnal valamilyen frissítővel kínált, amiből tudtam, nem egy sima baráti, „derégláttalakmivanveled” csevelyről lesz szó. És amikor megszólalt, ez az állításom megerősítést nyer, így egészen könnyelműen tudtam neki azt mondani, hogy mondja csak, egészen nyugodtan. Rögtön közölte is, hogy miről van szó. A tantárgyamról. Sejtettem, hogy lesznek kikötések, így türelmesen és érdeklődve hallgattam végig a dolgokat, amiket elmondott.
-Még mindig túl jól emlékszel a balhéimra, mi, Coliander? –jegyeztem meg a dolgot egy hatalmas mosoly kíséretében, majd valamivel visszafogottabb stílust erőltettem magamra, hogy így folytathassam azt, amit ezekkel a mondatokkal harangoztam be.
-Nem állt szándékomban sárkányokkal és emberevő mantikórokkal mászkálni az iskola területén. Pontosan tudom, hogy sok az idióta… bocsánat… meggondolatlan köztük. Hallottam hírét Lockhart Tündérmanóinak és annak, hogy nem tudta befogni őket. Ne aggódj, eszemben sincs egy tanár vagy diák életét sem veszélybe sodorni. Egyelőre néhány édes és szőrős, nagy, kék szemű Holdborjat hoztam csak magammal egy tágító bűbájjal megspékelt táskában. Tudod, példaképem Göthe Salmander. –kacsintottam egyet a mondandóm végén, majd továbbra is figyelmesen hallgattam Lucretia-t, aki érdekesebbnél érdekesebb dolgokat mondott el nekem az iskolában lévő jószágokról és arról, kihez is tartoznak, tartoztak.
-Köszönöm, a végzősök figyelmét szerintem, úgyse lehetne pár nagy szemű „varázsbáránnyal” magamra vonni, így egy Főnix tökéletes lenne. –mosolyogtam előbb a nőre, majd az említett jószágra, amely teljesen elkápráztatott. Gyönyörű állat, és elképesztő dolgokra képes.
-Rúnakígyó?! És hogy szerezte meg? Hihetetlenül veszélyes és ritka… -lelkesültem fel a dolog hallatán.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Pént. Aug. 03, 2018 7:12 pm



-Pontosan. -bólintottam rá a kérdésére, amit vélhetően költőinek szánt, nekem azonban a jelen helyzetemben ez nem egy kellemes, nosztalgikus emlék volt, hanem egy aggodalomra okot adó pont.
-Három évig jártunk egy iskolába, mégis már a legelső év során sikerült nyomatékosítanod, hogy egy született bajkeverő és szabályszegő vagy. Így el kell nézned nekem, ha kicsit óvatosabb vagyok a kelleténél. Volt bátorságom azt feltételezni, hogy ez a csodás tulajdonságod az évek során sem kopott meg. Sőt? Gondolom... nem tévedek. -közben persze képtelenség volt holmi főnöki szigort mutatnom, a mosolyom végig ott bujkált a szám sarkában. Laurent rendkívül könnyed lélek, szinte már jóleső az embernek a rohanó, merev világban, persze ezt így nem adhattam a tudtára, azzal félő, hogy csak a lovat adnám alá, amitől aztán elszabadulna a pokol, az amúgy sem igen létező tekintélyemnek pedig hamar annyi lenne.
Felvázoltam neki a szabályokat, az elvárásaimat és hogy miféle lényeket nem szeretnék semmi szín alatt meglátni az iskolában és a diákok közelében. Túl sok forogna kockán csak azért, hogy szórakoztassa kicsit az unatkozó gyerekeket. Némi megkönnyebbülés ült ki az arcomra, mikor közölte, hogy egyáltalán nem is állt szándékában sárkányokat vagy emberevő mantikórokat ide rángatni. Ahogy Lockhart nevét említette, egy halovány fintort engedtem meg magamnak, önkéntelenül persze. Az az ember hihetetlenül ostoba, ám engem mégsem ennek az emléke borzasztott el, hanem a Titkok kamrájáé, pontosabban az abban lakozó egykori szörnyetegé. A Baziliszkusznak minden bizonnyal örökre sikerült mély benyomást tennie rám. Aztán a borzalmas emlékképet egyetlen mondatával sikerült elűznie, így annak a helyét már-már kislányos lelkesedés vette át.
-Holdborjakat? -igyekeztem semlegesre erőltetni a hangomat, de a csillogó tekintetem nyilván elárult. Legszívesebben "jaj, ugye megnézhetem őket, annyira cukik" kéréssel fordultam volna hozzá, de majd talán egy másik életben.
-Annyira aranyos kis lények. Tényleg jobban hangzik, mint az emberevő mantikór. -intéztem el diplomatikusan a lelkendezős részt, majd inkább Fawkes-ról, a főnixről meséltem neki, illetve arról, hogy nyugodtan bármikor kölcsönveheti az óráihoz. Láthatóan tetszett neki, de én ezt még tovább tudtam fokozni. Elmondtam neki, hogy Hewitt professzornak van egy rúnakígyója.
-Nem tudom, hogy sikerült rá szert tennie. -ráztam a fejemet tanácstalanul. Azzal mégsem indíthattam a még nem is létező ismerettségüket, hogy Lara megfelel a legsötétebb fekete mágus ómennek és párszaszájú, azaz ért és beszél a kígyók nyelvén.
-Most, hogy a formalitást elintéztük Monsieur Delacroix... -küldtem felé egy immáron barátságosabb mosolyt.
-... mesélned kell! Merre sodort az élet, miután már nem jártam a Beauxbatons-ba? Utána már nem hallottam rólad. És tanári pálya? Hogy jutott eszedbe épp neked? -nyilván nem sértésnek szántam, de sosem volt egy felelősségteljes mintadiák, így sosem tudtam volna őt elképzelni professzorként egy iskolában.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Laurent Delacroix
L.L.G. tanár
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Szomb. Aug. 04, 2018 11:25 am



-Ne aggódj, nem veszem magamra. Az ilyen magatartás velem született, azt hiszem. A véremben van az, hogyan ne csináljak szabályszerű, törvényes vagy helyes dolgokat… -kacsintottam rá cinkosan, bár kissé félve, hogy itt helyben letépi a fejemet, amiért a drága és nagyra becsült Coliander igazgatónőt bűnbe akarom vinni. Pedig szerintem az évfolyamunkon is volt egy pár alak még rajtam kívül, aki különböző helyekre nagyon szívesen vitte volna Lucretia-t. A legapróbb és legártatlanabb gondolatoktól a legmerészebbekig bezárólag, szerintem minden szóba jött, ha valaki meglátta őt. A sok szőke, tucat francia, belga, holland lány után ott volt ő, a hosszú, vörös hajával, fehér bőrével, szeplőivel, sugárzó, zöld szemeivel és hosszú, isten adta áldásként számon tartott combjaival. Már akkortájt sem volt kispályás, mikor harmadévesek voltunk, de az idővel… fiatalosságából mit sem veszített, csupán a szépsége lett még szembetűnőbb. Felnőtt a vonásaihoz, azt hiszem.
A belső nyálfolyatásomnak azonban utat kellett szabnom, mikor a szabályokra tért át. Elmondta nekem, hogy nem szeretne semmiféle magas besorolású, vagy kisebb osztályú, de veszélyes lényeket itt meglátni, mert azok komoly gondot és fejtörést okoznának neki, bármennyire is tudja, hogy az óra megengedett kereti eléggé unalmasak. Én pedig igyekeztem megnyugtatni, hogy nem akartam sárkányokkal meg mantikórokkal megetetni a diákokat, így első körben az érdekes, aranyos, szelíd állatokat pakoltam be a poggyászomba, szó szerint. Példának okáért felhoztam neki a Holdborjakat, amik szemmel láthatóan rá is hatással voltak, akármennyire is titkolni akarta ezt a dolgot.
-Ugye? Nem akarod megnézni? Ha te már egyszer megmutattad nekem a tiédet, én is elővehetem az enyémet… -csapkodtam meg a magammal hozott, ütött-kopott, mugliktól lopott katonai táskát az oldalamon, a fejemmel a főnix felé bökve, egy pimasz mosoly kíséretében, amibe vegyült némi „ne bánts, mert cuki vagyok” pislogás is.
De a Fawkes nevű főnixmadár nem az egyetlen érdekes dolog volt, amit mondott. Kiderült, hogy az SVK tanárnak egy rúnakígyója van, ami igen csak ritka és veszélyes faj.
Aztán a formális részeket lezártuk és Lucretia-t az érdekelte, hogyan alakult az életem, miután ő már nem járt abba a borzadályba.
-Hát… a harmadik év végétől már én sem ugyanoda mentem vissza. Cserediákként átmehettem a Durmstang-ba és megtetszett. Sokkal jobban illet hozzám még a kissé hóbortos stílusom ellenére is, mint a francia cicababák lakta Beauxbatons. Elcipeltem magammal a húgomat is, hogy velem éljen, de őt tanulni visszaküldtem a Beauxbatons-be, mivel ott nagyobb biztonságban éreztem… -fújtam ki a levegőt, majd egy újabb korty bodzabor után ismét megszólaltam.
-Hát… ami azt illeti, ezen én is csodálkoztam. De aki annyi helyen járt és annyi dolgot látott, mint én, az örül, ha van valami nyugisabb és állandóbb. Ne értsd félre, imádom a munkámat, imádom a különféle varázslényeket, de nem vándorolhatok örökké. Ráadásul, amikor hallottam, hogy te vagy itt az új igazgató, azonnal megpályáztam ezt a címet, mert szívesebben dolgozom olyasvalakinek, akitől nem ráz ki a hideg, akárhányszor csak megszólal… mint Maxime. –forgattam meg a szemeimet, habár ez fura kijelentés volt, tekintve, hogy mint cajun származású, nekem is van akcentusom.
-És veled mi van? Igazgatói poszt? Nem aprózod el, Lüszi, khedves…




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   Szomb. Aug. 04, 2018 10:28 pm



Hát ha már így felvetette, és nem nekem kellett kimondanom, természetesen nem volt más választásom, mint kimérten bólogatni, hogy végül is lehet róla szó, hogy néhány pillantást vessek a holdborjakra, és ha már arra járok, akkor jól meg is ölelgessem őket, amennyire aranyosak tudnak lenni. A gondolataim és a viselkedésem elég élesen ütötték egymást, de már nem az iskolában voltunk, hogy gyerekes lelkesedést mutassak. Ráadásul jobb volt hozzászoktatni magam a komolysághoz, ugyanis a tanárok többségére ez volt a jellemző, így jobbnak láttam asszimilálódni.
-Mutasd mid van, Delacroix! -hagytam rá a kétértelmű célozgatást, hasonló pillantással viszonozva a pimasz mosolyát. Bár Laurent nem így fogalmazott, a cserekereskedelem valójában Fawkes-ról és a nagyszemű cukorborsókról szólt. Egyszerűen tőle nem is vártam mást, mint hogy hozza a jól megszokott formáját. Őszintén, mi mást várna a boszorkány egy ilyen hanyagul, mégis elegánsan kócos hajú, francia vérű férfitól? Jobb belemenni a játékba, mint mogorva főnökasszonynak tűnni, azt a szerepet már így is kimerítettem akkor, mikor kikötöttem, hogy miféle lényeket nem szeretnék a diákok közelében meglátni. Így most megengedhettem magamnak egy kis lazaságot, holnaptól úgyis minden teljesen más lesz.
Arról érdeklődtem, hogy merre sodorta az élet, miután én már nem jártam a Beauxbatonsba. Elárulta, hogy a negyedik évét már ő sem ott kezdte, de ő velem ellentétben nem magánúton folytatta a tanulmányait egy kotnyeles nagybácsi szárnyai alatt, hanem cserediákként kipróbálhatta a Durmstrangot, mire csak elismerően bólogattam. Egyet kellett vele értenem abban, hogy az a hely talán jobban illet hozzá, mint a finomkodó Beauxbatons, persze a húgát inkább azon a biztonságosabbnak tűnő helyen akarta tudni, amit teljes mértékben megértettem. A Durmstrang híre mindig is sötétebb volt a kelleténél, és inkább fiú iskolaként tudtam elképzelni, holott bőven akadtak lányok is, bár nem olyan nagy számban, mint itt a Roxfortban.
-Akkor biztos remek képzést kaphattál párbajozásból és a harci mágia terén. -állapítottam meg lelkesen. Bár ez nem volt rám írva, sosem voltam a defenzív mágia híve, jobb szerettem támadni és mindig is érdekeltek a sötétebb jellegű varázslatok, a fekete mágia. Nem tudom, hogy Dumbledore vajon ezért sózta-e rám annak idején azt a cseppet sem jóindulatú könyvet vagy a horcruxokhoz lehet-e köze. Nem viccelt, mikor azt mondta, hogy az lesz a kötelező olvasmányom. Ha csak kicsit is elkalandoztak közben a gondolataim, a könyv máris rám küldött egy makacs csalánártást, amitől égni kezdett a karom. Azóta sem értem a vaskos könyv végére, képtelenség annyi ideig arra az egy dologra koncentrálni.
Ezután arról faggattam, hogy miért pont a tanári állást választotta, mikor szerintem elég távol állt tőle, hogy egy ennyire idegőrlő és felelősségteljes munkát végezzen. Ám azzal nem szállhattam vitába, hogy aki sokat látott és megélt, az egy idő után inkább már a nyugalomra és a biztos pontokra vágyik az életben. Annyi ideig kellett macskabőrben élnem, hogy egészen új világ tárult ki előttem, mondhatni új élmény újra embernek, újra nőnek lenni. Szinte még gyerek voltam, mikor a Roxfort magába zárt. Sikerült mosolyt csalnia az arcomra, mikor kijelentette, hogy az is közrejátszott az állás megpályázásában, hogy megtudta, én leszek az igazgató, és biztosra vette, hogy tőlem nem fog majd a hideg futkosni a hátán.
-Jó végre ezt hallani valakitől. Már kezdtem túlcsordulni a sok felém irányuló szeretettől, olyan csodálatos fogadtatásban volt részem. -ironizáltam egy sort, majd azon kaptam magam, hogy a kávémból még egyetlen kortyot sem sikerült innom. Ezt a mulasztást azonnal pótolnom kellett, így már emeltem is a számhoz a bögrét, mielőtt még a fekete ital el találna hűlni.
-Ha még egyszer Lüszinek hívsz, megetetlek valamivel a Tiltott Rengetegből. -küldtem felé egy gyilkos pillantást, de persze továbbra is mosolyogva. Rá valamiért nem lehetett haragudni, ám ettől függetlenül gyűlöltem, ha valaki becézgetni próbálta a Lucretiát. Caramel Cecilie-jétől pedig mindig az agyvérzés kerülgetett.
-Hát... őszintén szólva nem akartam soha igazgató vagy bármilyen más vezető lenni, én nagyon szívesen kiegyeztem volna valami szimpla aurori állással a Minisztériumban, vagy csak valamelyik tantárggyal a számmisztika vagy a bájitaltan közül. De egy felsőbb hatalom úgy döntött, hogy ezt is ki kell próbálnom. -forgattam meg a szemeimet.
-Azzal próbáltam megkönnyíteni a dolgomat, ha már a diákok és a szüleik nem túlzottan kedvelnek, hogy legalább a tanári kart olyanokból válogattam össze, akik nem akarnak egy kanál vízbe belefojtani. Persze így is akadnak olyanok, de legalább a többségükre nem ez jellemző. -magyaráztam neki a dolgot.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia   

Vissza az elejére Go down
 
in my field of paper flowers -Laurent&Lucretia
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: VII. emelet :: Az igazgató irodája és szobája-
Ugrás: