Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 I love unicorns! [Laurent and Avengaline]

Go down 
SzerzőÜzenet
Avengaline Sparkshine
Elsőéves (Hollóhát)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: I love unicorns! [Laurent and Avengaline]   Kedd Júl. 31, 2018 12:17 pm

Ma is a különcködő lettem. Kiugrott a fejemből egy elég fura gondolat és arra jutottam, hogy le kéne mennem megkeresni a Legendás Lények Gondozása tanárt.

A gond csak az, hogy nekem nem tart órát, így amikor az órák után a klubhelységben merengtem a mikéntjén beugrott, hogy megkérdezhetnék pár embert, vagy manót vagy akárkit…

Eddig egyszerűnek tűnhet a dolog és hamar le is lovagoltam a földszintre tanácsért. De sajna ott nem nagyon láttam meg senkit aki segíthetne nekem. Azaz… voltak sokan odalent, csak nem akartak nekem segíteni.

Végül egy hatalmas termetű alak fogta meg a tekintetemet, akit már láttam az évnyitó napján. Hagrid volt az és éppen valaki felé sietett, én pedig nem akartam őt sokáig feltartani úgyhogy egy gyors kérdéssel megtudtam tőle, hogy merre is kéne mennem, hogy megtaláljam a célszemélyt.

És ez az egész úgy egy órát vett igénybe a délutánomból.

De hadd fejtsem ki, hogy miért is kerestem őt.

Nos a dolog egészen egyszerű. Van egy szép pálcám, amiben unikornis-szőr mag található és érdekelt, hogy miből is származhat és hogyan is nézhet ki az a lény valójában.

Ez a válaszom, ha bárki is kérdezi. Egyébként pedig….
Nos a kedvenc állatom az unikornis…. De ne mondja el senki kérlek!

Szóóóval ott ált ő a LLG tanár, és bár ő még sosem hallott rólam, azaz remélem nem, de én már róla igen. Ez mondjuk elég nyilvánvaló, hiszen őt kerestem.

Lassan közelítettem meg azon gondolkodva, hogy mivel is kezdjem a mondandómat…

Üdvözlöm Tanárúr egy szívességet szeretnék kérni, az unikornisokról szeretnék tanulni egy kicsit és talán ön tudna nekem segíteni…

Ez fejben még jól is hangzik, de ami kijött…


-Öhm Jó napot Tanár úr! Talán, sőt biztosan nem ismer! Avengaline Sparkshine vagyok és egy kis segítséget kérnék…. Megmutatná nekem az unikornisokat?

Régi vágyam válna valóra, csak ha ezt a szüleim hallották volna, elszégyellették volna magukat!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: I love unicorns! [Laurent and Avengaline]   Csüt. Aug. 02, 2018 9:09 pm



Jobb dolgom nem lévén, az iskolaudvart választottam helyemül, mivel most épp nem volt órám és szerettem a természetben mászkálni. Persze nem mondom, hogy a Roxfort udvara akkora természetnek nevezhető dolog lett volna, de jobb volt, mint bezárva lenni a négy fal közé. Éppen ezért imádtam a szakmámat és a tantárgyat, amit megkaptam. A levegőn lehettem, élvezhettem a napfényt és szerettem, ha a diákok közvetlenebbül viszonyulnak hozzám, mint más tanárokhoz. Néhányuknak a lelkére kötöttem, hogy ha nem hangoztatják, tegezzenek nyugodtan, elvégre… a végzősöknél annyival azért nem vagyok idősebb és egyáltalán nem bántam, ha kicsit oldottabb a hangulat, mint mondjuk egy Piton professzor féle bájitaltanon. Ahogy hallottam, azt az órát sokan elkerülnék, ha nem lenne éppenséggel kötelező része a tantervnek.
A nagy elmélkedésemből végül az rázott fel, hogy egy szőke hajú, nálam jóval alacsonyabb, feltehetően elsőéves lány szólított meg. Egy szelíd, megértő mosoly kíséretében néztem szegényre, ahogy próbálta kinyögni, mit is szeretne. Amikor végül sikerült kiböknie, hogy mit is szeretne, csak nagy szemekkel, teljes döbbenettel az arcomon néztem végig rajta, mintha valami gond lenne az agyával. Nem akarok én gonosz lenni, de azért ez… meglepő.
-Nézd, Avengaline… aranyos kislánynak tűnsz, de nem mutathatom meg neked az Uikornisokat. –ráztam meg a fejemet, majd az egyik pad felé böktem a fejemmel és megvártam, hogy leüljön mellém.
-Az Unikornisok itt, az iskola területén csak a Tiltott rengetegben találhatóak meg, így azt hiszem érthető, miért nem tehetek eleget a kérésednek. De mesélhetek róluk, ha szeretnéd… –pillantottam le rá, majd egy nagy levegővételt követően folytattam is.
-De azt megkérdezhetem, hogy miért érdekelnek téged ennyire? Tudod, hogy bármi módon ártani nekik hatalmas bűntett, ugye? –vontam fel kérdőn a szemöldökömet.


Vissza az elejére Go down
Avengaline Sparkshine
Elsőéves (Hollóhát)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I love unicorns! [Laurent and Avengaline]   Pént. Aug. 03, 2018 12:44 pm

Nem is tudom mi ütött belém. Mintha valaki megbájolt volna és emiatt minden amit eddig tanultam és oly fontosnak tartottam eltűnt egy olyan pillanatban, amikor bezsongottam. Pedig aztán semmi különleges dologra nem kellett volna számítanom, szimplán az állat iránti rajongásom miatt…

Most pedig kissé elpirulva nézek az előttem álló tanár szemébe, aki valószínűleg félreértett engem, hiszen szavaiból az jön le nekem, hogy azt feltételezi rólam, hogy bántanám az állatot.

Egy olyan csodálatos és tiszta teremtést, mint amilyen egy unikornis mégis ki bántana? És miért?

Hamar csóváltam is a fejemet, hogy semmi ilyesmiről nincs szó!


-Eszem ágában sincs ártani egy unikornisnak, az világ elleni bűntett lenne! Mégis kinek jutna ilyen az eszébe?

Szimplán csak látni szerettem volna, hogy mégis milyen élőlény az amitől a pálcám magja származik. Úgy hiszem, hogy ennek a
legjobb módja lenne olyant kérdezni, aki ért hozzájuk, mint maga….


Talán így megérti az érzéseimet, vagy nem, de legalább összeszedtem magam eléggé ahhoz, hogy ne legyek nevetséges.

-Nekem az is bőségesen elég ha, elmondja nekem amit lehet tudni róluk. Azon gondolkodtam közben, hogy a rengetegbe miért nem szabad bemenni?

Valójában több helyen is írva és szólva van, hogy kerülni kell a helyet, de ezzel szemben nem tudni hogy miért….
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: I love unicorns! [Laurent and Avengaline]   Szomb. Aug. 04, 2018 11:40 am



Csak egy bíztató mosolyt küldtem felé, mikor érezhetően eluralkodott rajta a zavartság érzése. Nem akartam zavarba hozni a megjegyzésemmel, csupán elővigyázatos akartam lenni vele szemben, így egy padhoz mentem vele, hogy oda ülhessünk le. Nem feltételeztem róla komolyan, hogy bántaná azokat a gyönyörű és tiszta teremtményeket, ehhez képest alaposan sikerülhetett a lelkébe gázolnom, ha ilyen hevesen tiltakozni kezdett a dolog ellen.
Magamban jót szórakoztam a bizonytalanságán, de nem volt itt az ideje annak, hogy szemtől szemben kinevessek egy elsős kislányt azért, mert még szörnyen naív és nem tudja megkülönböztetni a különféle mondatok jelentését.
-Értem a kíváncsiságod okát, Avengaline, de sajnos ebben nem segíthetek neked. Nem tudom őket megmutatni, hisz olyan helyen élnek, ahová nem teheted be a lábadat, a többi diákhoz hasonlóan. És mivel az állat bármiféle kihasználása vagy kínzása súlyos bűntett, nem cipelek magammal egyet sem a táskámban. –küldtem felé egy újabb mosolyt, majd figyelmesen hallgattam minden szavát.
-Nos először is térjünk rá a rengetegre. Rengeteg lény él ott, mint például kentaurok, acromantulák, thesztrálok, bólintérek, állítólag vérfarkasok, egyszarvúk és még sorolhatnám. És ezek a lények veszélyesek lehetnek a tapasztalatlan és a tapasztalt boszorkányokra és varázslókra egyaránt. Így a saját és társaitok, tanáraitok és még a különféle lények testi épsége érdekében nektek, vagyis diákoknak oda belépni szigorúan tilos. –magyaráztam el neki a dolgot, hogy mik is azok az okok, amiért ők nem léphetnek be oda.
-Ami pedig az eredeti kérdésedet illeti… az egyszarvú, vagy más néven unikornis, kifejlett állapotban homloka közepén szarvat visel. A csikó eleinte arany, majd ezüst színű, két éves kor körül válik fehérré. A boszorkányok közelségét a varázslókénál jobban tűri, de még nem igazán sikerült rájönnünk a kutatásaink során, hogy miért. Szarva, vére, szőre rendkívüli varázserővel bír és borzasztóan értékes, így ki van téve különféle illegális vadászok és kereskedők támadásainak és gyilkossági kísérleteinek. Az unikornisvér képes a halandót életben tartani, ám ezért szörnyű árat kell fizetni. Állítólag, aki megissza egy ilyen tiszta állat vérét, balszerencsét és átkozott életet hoz magára.


Vissza az elejére Go down
Avengaline Sparkshine
Elsőéves (Hollóhát)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I love unicorns! [Laurent and Avengaline]   Kedd Aug. 07, 2018 8:46 am

Abszolút megértem a tanáromat. Követi a szabályokat, melyeket oly bölcsen alkottak meg az elődeink, ezért talán nem is kéne tovább firtatnom a Rengeteget. Úgy hiszem, ha eljön a pillanat, akkor látni fogok egy ilyen tiszta élőlényt magam is, és talán leszek annyira szerencsés, hogy megérinthetem. Azonban nem hagy nyugodni a gondolat, hogy vajon hogyan lehet az iskolához ilyen közel egy ilyen veszélyes hely?

- De nem veszélyes egy kicsit egy ilyen hely az iskolához ilyen közel? Mármint szerintem az ott lakó lények biztosan nem szeretik ezt az iskolát, hogy ennyire közel van.

Engem is zavarna, ha a lakhelyem mellett egy zsibongó iskola épülne a semmiből. De ugyanakkor ha tippelnem kell ,akkor biztos van valami védelem ami kívül tartja őket, csak én nem tudok róla.

A tanárúr pedig őszintén elmond nekem mindent amit a rengetegről tud, aztán rátér az én témámra is, hogy mégis milyen lények az unikornisok. Izgatott tekintettel és őszinte csodálattal iszom minden egyes szavát amit mond nekem, és egyszerűen elámulok amikor meghallom, hogy arany és ezüst színben is pompáznak ezek a csodás lények


- Ön látott már élőben ilyen állatot? Mármint kicsiként is és kifejlett állapotban is? Hogyan képesek túlélni ha ilyen feltűnő jelenségek? Mit esznek? Mennyit élnek?

Csak úgy záporoztak belőlem a kérdések és közben előkaptam a füzetemet és jegyzetelni kezdtem belé… remélem nem sokkolom a sok kérdéssel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: I love unicorns! [Laurent and Avengaline]   Kedd Aug. 21, 2018 11:21 am



-Hogy veszélyes? Hát… ami azt illeti, egy kicsit minden bizonnyal, de nem olyan nagy mértékben, hogy az kárt is jelentsen rád, rám, vagy bárkire nézve. Ráadásul, Hagrid, a vadőr nagyon jó szakember, ért a varázslényekhez, akárki akármit gondoljon róla. Így a személyes véleményem szerint, az erdő ittléte nem okozhat kárt sem a tanulók, sem tanáraik biztonságában és testi épségében. Ami pedig a lényeket szereti. Nagy részük kedveli az emberek közelségét és a Tiltott rengeteg nem feltétlenül azért tiltott, mert a lények veszélyesek rátok, hanem fordítva. Mivel elég sok lény barátságos és emberkedvelő, így a szemtelen és neveletlen tanulók kárt is tehetnek bennük, ami pedig nem lenne szerencsés. –küldtem felé egy bátorító, tőlem megszokott kisfiús mosolyt, majd ismét minden figyelmem a kislányé volt.
Amint elmeséltem neki, hogy hogyan is néznek ki az általa annyira kedvelt és érdekesnek tartott Unikornisok, ismét kérdések tömkelegét zúdította rám, ami először kissé meglepett és ez a arcomra is kiült, majd amint megláttam a füzetét, azonnal elmosolyodtam és a táskámban kezdtem el kotorászni.
-Igen, ami azt illeti, láttam már ilyen állatokat minden fejlődési szakaszukban. Sok helyen jártam és elég sok tapasztalatot gyűjtöttem. Én magam is kedvelem ezeket a lényeket, hisz az én pálcám magja is egy ilyen tiszta állat szőre. És hogy hogyan élik túl? Az egyszarvú békés természetű, ám veszélyes állat a szarva miatt. Ha veszélyt érez, szükség esetén meg tudja magát védeni, és mint már mondtam, ép eszű varázsló vagy boszorkány nem vadássza le ezeket a lényeket, bármily’ értékesek is legyenek. Főleg növényekkel, különféle gyümölcsökkel és zöldségekkel táplálkoznak. Az, hogy mennyit élhet egy ilyen állat, igazán jó kérdés. Biztosat még a szakértők sem tudnak. –igyekeztem minden kérdését megválaszolni, és mire a mondókám a végére ért, már a keresett dolog is a kezembe akadt, hogy aztán átadhassam neki a kis, fekete, bőrkötéses, sárgás-arany színű madzaggal átkötött naplót.
-Egyszer egy egész hónapig megfigyeltem ezeket a lényeket. Vannak benne tanulmányrajzok, amik felismerhetőségét se vitatni, se kigúnyolni nem ér. –vigyorodtam el egy pillanatra. - Valamint találhatóak benne feljegyzések, magyarázatok, illetve elbűvölt fényképezőgéppel készített, mozgó képek is. Neked adom, hisz ez csak az egyik példány. Ebben talán minden kérdésedre választ lelsz. És ha esetleg lyukasórád lesz és megbeszéled Lu… Coliander igazgatónővel, akkor szívesen várlak egy-egy órámon, mint vendég. –mosolyogtam rá kisfiús lelkesedéssel, figyelve, hogy mit reagál a kapott kis könyvecskére.



[/color]
Vissza az elejére Go down
Avengaline Sparkshine
Elsőéves (Hollóhát)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I love unicorns! [Laurent and Avengaline]   Szer. Aug. 22, 2018 10:51 am

Egészen meglepődtem a Tiltott Rengetegről hallottakon, igazából nem is azért szabad odamennünk, mert ránk nézve veszélyes, hanem mert az ott lévő állatokra?
Ez a meglátás nekem nagyon tetszik, pláne mert egyenest lekövetkeztettem a szavaiból, hogy engem is felelőtlen kölyöknek tartanak… Néha pedig nekem pont ezt mondják, hogy lehetnék kicsit komolytalanabb is.


- Erre nem is számítottam volna, éppen ellenkezőleg van az egész. De akkor miért nem lehet mégis mondjuk egy engedély rendszert bevezetni, hogy akik megérdemlik, azok bemehessenek és megnézhessék őket, én például teljes mértékben vigyáznék és óvnám is őket.

Akár elhiszi akár nem. Annak ellenére, hogy van pár állatfajta amit én is kerülök, sosem ártanék nekik semmilyen mértékben. Egyszerűen minek?

Kinek jutna eszébe mondjuk egy kiscicát bántani? Mert én így vagyok majdnem minden állattal.

Nem sokra rá a kérdéseim célkeresztjében volt a Tanárom.

Én pedig minden szavát jegyzeteltem a füzetembe, ahogyan azokat mondta, még az ajkamra is ráharapta a koncentrációm közben, így nem vettem észre elsőre, hogy nyújt nekem valamit. De amikor elkezdte mondani, akkor egyre lelkesebben és csillogó tekintettel fogtam meg a kis naplót.

Azonnal belelapoztam és egy két szép képnél meg is álltam, amikre szinte nyálcsorgatva néztem


-Hűűűű igazán megtisztel ezzel! Nem is tudja mennyire vágytam egy ilyenre!

Szorosan magamhoz öleltem az új szerzeményt. A mai nap még jobb lett, amikor hivatalos lettem egy órára is! El sem tudom hinni!

- Szerintem biztosan engedni fogja! Számmisztikára is elmehetek majd hozzá, annyira kedves tőle! És magától is, hogy meghívott! Talán még arra is lesz alkalmunk, hogy megnézzünk egy kentaurt vagy egy  Acromantulát!

Szinte kiugorva magamból kezdtem neki mondani, még a végére a lábujjaimra is álltam egy pillanatra, miközben a fekete naplót egyre szorosabban magamhoz öleltem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: I love unicorns! [Laurent and Avengaline]   Csüt. Aug. 30, 2018 11:16 am



-Mert ez nem így működik. Nem lehet ilyet tenni. Ami tilos, az tilos.  –zártam le ennyivel ezt az értelmetlen témát, talán kissé határozottabban, mint ahogy az tőlem megszokott volt, így egy halvány mosolyt  erőltettem az arcomra.
-Természetesen néha vannak olyan órák, amikor ott tartunk bemutatót, de az felsőbb éveseknél van. –magyaráztam el neki most már higgadtabb hangnemben, hogy miről is beszéltem neki annyit, és ő mégsem képes felfogni. A kíváncsiság nem bűn, de azt hiszem, a túlzásba vitele már annál inkább. És Avengaline pont ebbe a hibába esett velem szemben is, ugyanis egy dolgot nem tudok elviselni. Az pedig az értetlenség.
Miután átadtam neki a kis jegyzettömböt, kissé lelkesebb lett, aminek örültem. Nem gonosz vagy igazságtalan akarok lenni vele, csupán tudnia kell, hol van a határ. Azért, mert fiatal és lazább vagyok, mint a legtöbb itteni tanár, nem jelenti azt, hogy a barátjaként kezelhet vagy olyasvalakiként, akitől a végtelenségig kérdezhet.
-Nehezen vágytál ilyenre, ugyanis ezt magam jegyzeteltem…  -ráztam meg a fejemet egy jóindulatú nevetés kíséretében, majd mikor felajánlásom célba talál, a válaszára kicsit elkomorultam, majd fel is álltam a padról, és a szobám ablaka felé kezdtem el nézegetni. Hirtelen vonzott, hogy mégis inkább bent töltsem a maradék perceket, egyedül.
-Ezt a gondolatot verd ki a fejedből! Ilyen lényeket nem mutatunk a tanulóknak. A lehető legveszélyesebbek, amiket az erdőben találsz. Épeszű mágus nem akar velük találkozni. Nem izgalmas, hanem veszélyes és felelőtlen!  –néztem rá még mindig komoran és talán kissé szigorúan is.
-Arra az órára jöhetsz csak, amit én engedélyezek és előzőleg megbeszéltem Miss Colianderrel. Nem jöhetsz be csak úgy és biztosra veheted, hogy nem a végzősök órájára viszlek be, maximum az első kezdő csoportéra. De még átgondolom az ajánlatot, mert lehetséges, hogy túl kicsi vagy még ahhoz, hogy ez neked való legyen.  –futott végig az arcomon egy halvány, bíztató mosoly.
-Most menj vissza az iskola épületébe, hamarosan kezdődik az órád.  –néztem rá komolyan, majd egy rövid búcsúzás és integetés után én is mentem a dolgomra. Kentaur meg Acromantula… megáll az ember esze…



[/color]
Vissza az elejére Go down
Avengaline Sparkshine
Elsőéves (Hollóhát)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I love unicorns! [Laurent and Avengaline]   Csüt. Aug. 30, 2018 1:56 pm

Hát azt hiszem nem mindenki értékeli a fejlesztő jellegű ötleteket, pedig igazából csak egy gyors gondolat volt a részemről, hogy milyen lehetne, ha, de nem akartam megsérteni, vagy esetleg belegázolni senkibe sem.

Mégis sikerült… Nem is feszegettem én sem a témát tovább.

Ahogyan megkaptam a könyvecskét nagyon meglepődtem a válaszán, bár nem ez foglalkoztatott akkor.
- Nem erre gondoltam, hanem arra, hogy szerettem volna egy unikornisokról szóló könyvet, és ez csodálatos!

Így talán már nem félreérthető, bár úgy érzem kezd kicsit kellemetlen lenni a beszélgetés. Ahogy aztán lelkesedésemet átadom neki a meghívásával kapcsolatban teljesen más lesz a beszélgetés hangulata. Komor és negatív lett, pedig azt hiszem semmi olyat nem mondtam neki, ami miatt haragudnia kéne…
Hamar elmúlik az új tárgyam miatt kapott eufória érzése is és én is elég komor arcot öltök fel. Miközben mondta a dolgokat megint elszégyenlettem magamat, mint legutóbb amikor egy másik tanár is hasonlókat mondott nekem. A kis szünetekben csak azt hajtogattam hogy
Elnézést… Nem tudtam rájönni, hogy miért kapok megint durva szavakat valakitől, pedig igyekeztem kedves lenni.

-Igen persze, természetesen, további szép napot Tanárúr Mondtam neki a végén mindarra, hogy majd eldönti, hogy egyáltalán bemehetek-e az órájára, mert szerinte túl felelőtlen és kicsi vagyok ehhez. Pedig előtte mégis felajánlotta a dolgot. Nem értem komolyan nem értem, hogy vajon mi lehet velem a baj ami miatt mindenki a végén megutál.

A búcsú után siettem be az iskola épületébe, kissé letörve folytattam a napomat, bár az új naplóba belelapoztam. De már nem volt olyan, mint amilyennek elképzeltem azt, hiszen kötöttem hozzá egy rossz emléket is.



//Köszönöm a játékot! Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: I love unicorns! [Laurent and Avengaline]   

Vissza az elejére Go down
 
I love unicorns! [Laurent and Avengaline]
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Love Bites - Vámpírnaplók RPG
» Greg hálószobája
» We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira
» Love Bites
» Love Los Angeles

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: Iskola udvar-
Ugrás: