Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Mornie alantië - Draco&Lucretia

Go down 
SzerzőÜzenet
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Mornie alantië - Draco&Lucretia   Hétf. Aug. 13, 2018 5:54 am



Nem is én lennék, ha nem mindent egyszerre akarnék megoldani. Az íróasztalon egy halom számmisztika dolgozat hevert, külön-külön csinos kis kupacokba szedve. Az ötödéveseknek az RBF miatt volt fontos, a hatodéveseknek muszáj kicsit a körmére nézni, a végzősöknek pedig már a RAVASZ szintű vizsga a tét, így sajnos a követelmények is ezzel arányosan nagyobbak. Azok mind javításra várnak, de addig nem kezdhettem bele, amíg be nem fejeztem a hozzávalók leltározását.
Lábujjhegyre ágaskodva szedegettem le szép sorban a tárolókat, hogy egytől-egyig megnézzem, hogy miből mennyi van még raktáron. Elégnek kell lenniük, ha valami váratlan szükség úgy hozza. Amíg ezzel foglalatoskodtam, nem messze tőlem egy megbűvölt pergamen és egy hozzá tartozó penna lebegett, szorgalmasan jegyzetelve minden egyes instrukciót, ami elhagyta a számat. Ezzel időt és energiát spórolhattam meg.
Egy másik sarokban pedig rengeteg láda sorakozott, némelyikben volt valami, de a legtöbb még üres volt. Albus bizonyos kacatait, amiket ő előszeretettel nevezett kincseknek, össze akartam pakolni egy szekrénybe, hogy nekem ne legyenek láb alatt, és majd az utódom maga dönthesse el, hogy mihez kezd velük. Megtartja, kidobja, elajándékozza, az nekem már olyan mindegy lesz. De egyelőre még itt vagyok, ki tudja, hogy meddig, egy év, vagy talán kettő-három, viszont addig se akarok hasra esni a sok értelmes vagy értelmetlen kütyüben, amik többnyire kimerültek a füstöt eregető kis ezüst szerkezetekben. Állandó jelleggel halkan zümmögnek, és füstöt pufognak éjjel-nappal, amire nekem pont nincs szükségem, nem is értem, hogy Albus hogy nem bolondult bele ezekbe.
És végezetül az irodát szinte teljesen körülölelő hatalmas ablakokat egy lelkes szivacs súrolta, és a nyomában minden csak úgy ragyogott. Ahol végzett, sötétítő függönyök fűzték fel magukat a karnisra, melyek a levendula és a bíbor átmenetében pompáztak. Dumbledore valamiért feleslegesnek tartotta őket, én viszont ragaszkodom ahhoz, hogy az iroda kötelező tartozékai legyenek.
Már az üvegcsék felénél tartottam, amikor kopogtatás törte meg a fogjuk rá, hogy csendet. A tekintetemet rögtön a nehéz tölgyfaajtóra szegeztem, elvégre pont nem vártam senkit sem. Leraktam a kezem ügyében lévő fiolát, hogy a talárom zsebéből előhúzhassam a pálcámat, így az ajtó feltárulhasson az érkező előtt. Legnagyobb megdöbbenésemre egy szőke hajkorona bukkant fel mögüle, akiben nyomban Draco Malfoy-ra ismertem. Rá aztán végképp nem számítottam, de még így is befelé invitáló mosollyal köszöntöttem.
-Mit szeretnél, Draco? -pillantottam rá kérdőn, majd hellyel kínáltam és magam is elhelyezkedtem az íróasztal mögötti székben.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Mornie alantië - Draco&Lucretia   Hétf. Aug. 13, 2018 2:45 pm


Coliander & Malfoy
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

A lépcsők végtelennek tűnő során haladtam felfelé a hetedikre, ami épp az általunk megszokott alagsor ellentéte volt minden szempontból. Hőmérséklet, fények, tényleg minden apró részlet eltért. Csak nagyon ritkán, épp csak egy-két alkalommal kellett látogatást tennem az itt töltött idő alatt az igazgatói irodában. Dumbledore nem igazán hivatott engem oda, és valójában a felségterülete nem látogatható csak úgy a diákok részéről, a tanárok közül is csak kevesen ismerik az aktuális jelszót. Nem mintha bármikor is oda vágytam volna. Az igazgatónő irodája a Roxfortban, egy kőszörny mögött van, amikor az arra érkező kimondja az érvényes jelszót, a szörny félreugrik, és a mögötte lévő fal spirális lépcsőkké alakul, melyek folyamatosan mozognak felfelé. Én Pitontól tudtam meg a belépéshez szükséges jelszót: Cikória.
Tudtam, hogy ahogy rálépek az egyik fokra, a kőszörny máris visszaugrik a helyére, a mozgólépcső pedig lassan felvisz az igazgató rezidenciájára. A lépcsősor egy fényes tölgyajtóhoz vezetett, griffet formázó réz kopogtatóval. Ha erre a vörös hajú nőre gondolok, hozzá egyáltalán nem illett ez a griffes megoldás. Bizonytalan mozdulattal kopogtattam be végül, elvégre nem is ismertem ezt a Coliandert.
A tölgyajtó kinyílt előttem, ami egy tágas és gyönyörű, kör alakú, ablakokkal teli szobába engedett betekintést, ahonnan kilátás van keletre, a kastélyt körülölelő hegyekre. Az ablakokból a Kviddicspálya is látható, ezeken egy röpke pillanatig elidőzött a tekintetem. A falakat mint mindig, most is az előző igazgatók és igazgatónők portréi takarják, kiegészülve most már Dumbledore festményével. Körbejárattam a szemeimet változások után kutatva, de nem igen volt ilyesmi fellelhető, leszámítva a magukat felakasztó lilás függönyöket és egy hatalmas üstöt az egyik sarokban. Közvetlenül az igazgatónő íróasztala mögötti polcon a kopott Teszlek Süveg trónolt némán. Egy másik falnál most üres kandalló tátongott. Az asztala hatalmas volt, és karmos lábakon állt. Az asztal szemben állt az ajtóval, amin beléptem, mögötte az igazgatói szék jó magas támlával. Az ajtó közelében egy arany ülőrúd állt. Coliander megtartotta Dumbledore főnixét, Fawkes-t. Az ülőrúd mögött pedig egy fekete szekrényke sötétlett, amiből kékes, sejtelmes fény áradt ki. Az igazgatói iroda ezen kívül tele volt a legkülönfélébb könyvekkel, talán jóval többel is, mint annak idején. Ezek, bár régiek és kopottak voltak, szépen kategorizálva borították a falakat. Néhánynak a címe is leolvasható volt a gerincén. A nőnek feltűnően sok könyve van bájitalokról, mérgekről, számokról és fekete mágiáról. Egy egész polcsoron pedig gyógynövények és egyéb hozzávalók sorakoztak.
Aztán amint befejeztem az ostoba nézelődést, a tekintetem azonnal találkozott a hihetetlenül élénk zöld szempárral, amihez hasonlót még soha életemben nem láttam, pedig a zöld szem egyébként annyira azért nem ritka.
Ahogy mosolyogva hellyel kínált, engem is megcsapott Coliander híres szépsége. Most már kezdtem érteni, hogy miről beszéltek a többiek, akik számmisztikára járnak hozzá, és közelről szemügyre vehetik a nőt az órái alkalmával. Ő az első csinos és fiatal igazgatónő a Roxfort történetében, ami mindenképp előnyként könyvelhető el. Ebben a percben nagyon örültem annak, hogy megtanultam az okklumencia szükséges alapjait anya elmebeteg nővérétől, mielőtt még beleláthatott volna a fejembe. Nagy nehezen elszakadtam tőle, mintha csak egy vélával lennék egy helyiségbe zárva, aztán ledobtam magam a székre.
-Visszaadni a prefektusi címet. Tudom, hogy Piton nem engedte Greengrassnak, de nekem azért nyomósabb érveim is vannak annál, mint hogy nincs kedvem elsősöket pesztrálni. Hozzá nem is fordultam ezzel, mert gondoltam ugyanazt mondaná, amit Astoriának is. De talán maga... -feleltem a kérdésére minden kertelés nélkül.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Mornie alantië - Draco&Lucretia   Kedd Aug. 14, 2018 1:35 pm



Csak türelmesen és némán figyeltem, ahogy szemügyre vette az iroda minden egyes pontját, nyilván azért, hogy fejben összehasonlításokat végezhessen, hogy mi változott meg azóta, hogy előbb Dumbledore, majd Piton tulajdonában volt. Utóbbi nem változtatott semmin, én pedig ma vettem végre rá magam, hogy legalább a függönyöket feltegyem a hatalmas ablakokra. Bár legjobb tudomásom szerint Draco nem sűrűn járt itt, elvégre Albus nem túl sokat törődött vele, se büntetések, se jutalmak, vagy épp bizalmaskodó beszélgetések terén. A diákok közül talán csak Pottert jutalmazta meg a kitüntető figyelmével, illetve azzal, hogy ismerhette a kőszörny jelszavát, és gond nélkül feljöhetett a lépcsősoron, egészen a tölgyajtóig. A kőszobornak és az ahhoz tartozó "cikóriának" több szerepe van, mint az utóbbinak, ugyanis nincs hangszigetelve, így innen bármit ki lehet hallani, ha az emberek nem suttogva beszélgetnek egymással.
Amint befejezte a bámészkodást, hellyel kínáltam, hogy én magam is leülhessek aztán vele szemben. Neki szegeztem hát a kérdést, hogy mit szeretne, elvégre nem akartam az egész napot az ő társaságában, néma csendben eltölteni. Térjen a tárgyra, aztán már végeztünk is. Bár láttam, hogy micsoda aljasságokra képes, vele különösebben nem volt bajom, ellenben az apjától felfordult a gyomrom, akárhányszor csak megláttam, sőt, meg merem kockáztatni, hogy már attól is, hogy csak rá gondolok. Lucius ritka arrogáns és kellemetlen egy alak, illetve még rengeteg egyéb negatív jelzővel is illethetném, de felesleges energiát pocsékolni rá. A gondolatmenetemből aztán a megszólaló Draco hangja zökkentett ki, aki végre hajlandó volt kinyögni, hogy mit akar. Azzal jött, mint korábban Astoria Greengrass, hogy nem szeretné betölteni a prefektusi címet, ugyanis a saját megítélése szerint nem alkalmas rá. Tudja, hogy Pitonhoz nem fordulhat, különben úgy járna, mint Greengrass, így bennem van minden bizodalma.
-Akkor csalódást kell okoznom neked... -pillantottam rá egy halvány mosolyt engedve meg magamnak.
-Nem szeretném elvenni tőled ezt a címet, és mikor a tanév kezdete előtt megvitattuk a prefektus kérdést is, Piton professzor is egyetértett. A házvezető tanárod pedig nyilván jobban ismer, mint én. Az iskola nem megkülönböztetésről, kicsinyes bosszúról és megleckéztetésről szól. Ahogy járhatnak ide mugliszületésűek, úgy a rossz útra kényszerített halálfalók gyermekeit sem tiltjuk ki innen, ha a viselkedésük nem indokolja. Tudtommal nem támadtál meg senkit sem. Előtted ott a lehetőség, hogy megváltozz, és jó példát mutass prefektusként. Is. -vontam fel a szemöldökömet érdeklődve, hogy hajlandó-e elfogadni a lényegében nemleges válaszomat, vagy még szeretne futni pár teljesen felesleges kört.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Mornie alantië - Draco&Lucretia   Pént. Aug. 17, 2018 12:36 pm


Coliander & Malfoy
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Elmondtam az igazgatónőnek, hogy szeretnék lemondani a prefektusi címről, mert én tényleg nem érdemlem meg. Hallottam róla, hogy Astoria is bepróbálkozott ezzel Pitonnál, de az elküldte. Nyomatékosítottam a nőben, hogy nekem azért ütősebb érveim vannak annál, mint hogy nem szeretnék felelősséget vállalni az elsőévesekért, hisz ez már a korábbi években sem igazán érdekelt. De ex-halálfalóként elég nagy képmutatásnak érzem, hogy én akarjak nekik a szabályokról papolni. Ezt nem várhatják tőlem! Nem akartam Pitonnal ugyanazt a szélmalom harcot vívni, mint szerencsétlen Greengrass, így én inkább rögtön az igazgatónőhöz fordultam, elvégre ebben a kérdésben ő a másik döntőbíra a házvezető tanárunk mellett. Benne volt minden reménységem, hogy ő majd kenyérre kenhetőbb lesz, mint Piton. Azt gondoltam, hogy nőként megértőbb lesz majd, akit könnyebben meg lehet puhítani. De tévedtem, és ezt ő is alaposan kihangsúlyozta, hogy csalódást fog okozni nekem a válaszával.
Kijelentette, hogy nem veszi vissza tőlem a címet, a döntésük ugyanis végleges. Valami olyasmit halandzsázott, hogy az iskola nem a megkülönböztetésről és a hasonló kicsinyes dolgokról szól. Természetes, hogy járhatnak az iskolába mugliszületésűek, így a halálfalók gyerekei sem kell, hogy kivételek legyenek, ameddig a viselkedésük ezt nem indokolja és hát az enyém belefér ebbe a kategóriába.
-Szóval erről van szó. -vinnyogtam alig hallhatóan a földet bámulva, hogy aztán megtaláljam a hangomat, és a tekintetemet is az övébe fúrhassam.
-Ezért engedett visszajönni? Apám mondta, hogy egy halálfalóhoz ment férjhez. Pártolja őket, mi? -sziszegtem. Lucius Malfoy halálfaló öröksége és a sötét jegy viselése örökké kísérteni fog!?
-A Minisztérium mégis hogy nevezhette ki ilyen múlttal az iskola élére? Ennyi erővel Piton is maradhatott volna az igazgató. -és pont nem érdekelt, hogy azzal feleselek, aki kirakhatja a szűrömet, hisz épp az imént fejtette ki, hogy nem akarja ezt tenni. Chö'. Vicc az egész.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Mornie alantië - Draco&Lucretia   Pént. Aug. 17, 2018 2:54 pm



Elég furcsa következtetést sikerült levonnia a szavaimból, amik az egyenjogúságról és az előítéletekről szóltak. Arra akartam rávilágítani neki, hogy ha az iskolába járhatnak mugliszületésűek, úgy a halálfalók gyerekeit sem kell feltétlenül kirekesztenünk, ha csak nem szükséges. Hogy neki ebből hogy következett az, amivel Lucius teletömte a fejét, rejtély.
-Neki... ehhez semmi köze. -szögeztem le türelmet erőltetve a hangomra. Ez a kölyök azt sem tudja, hogy miről beszél, csak azt szajkózza, amit az okádék apja szájából hallott. Nekem semmi kedvem nincs Caramel döntése és Barty halálfaló mivolta miatt magyarázkodnom, de még csak gondolni sem akarok rájuk, én azt a fejezetet már rég lezártam. Akkor is, ha még mindig annak az időszaknak a keserű levét iszom.
-Azért vettelek vissza, mert vissza akartál jönni, és nem láttam akadályát... Ha jól rémlik, a te kívánságod volt, hogy visszatérhess. -emlékeztettem a nem épp elhanyagolható tényre, hogy ő volt az, aki nem akart otthon maradni a kúriába zárva a szüleivel. Azt inkább elengedtem a fülem mellett, hogy ilyen múlttal, hogy lehetett belőlem igazgató. A Pitonos párhuzamot pedig erős túlzásnak éreztem. Nem vagyok és nem is voltam halálfaló, soha egyetlen pillanatig sem álltam Voldemort és a sötétség szolgálatában. Nem öltem meg senkit, sem kényszer hatására, sem önszántamból. És rám még csak azt sem lehet mondani, hogy sajátos és rendkívül kellemetlen modorral vagyok megáldva.
-Szerintem Draco, nincs miről beszélnünk. Prefektus maradsz, és biztos vagyok benne, hogy megérdemelten fogod viselni ezt a címet. -engedtem meg magamnak egy elégedett mosolyt.
-Adj magadnak egy kis időt. És ha tényleg nem vagy méltó arra, hogy prefektus legyél, akkor magam kobozom el tőled ezt a kiváltságot. De gondolom nem szándékozol meggyőzni az ellenkezőjéről sem. -pillantottam rá semmitmondó tekintettel, az egyik szemöldökömet kérdőn felvonva.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Mornie alantië - Draco&Lucretia   Hétf. Aug. 20, 2018 12:13 pm


Coliander & Malfoy
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Mikor szóba hozta a halálfalókat és azoknak a gyerekeit, rögtön beugrott, amit apám mesélt róla, hogy a férje is az volt. Így talán érthető, hogy miért is pártolja őket ennyire. Mikor rávágta, hogy Kupor fiának ehhez semmi köze, már biztos voltam benne, hogy valami olyasmibe tenyereltem, amibe nem kellett volna. Hozzátette, hogy azért vett vissza, mert én úgy akartam. Ez igaz, hogy én akartam visszajönni a Roxfortba, de attól még...
-Nem látta akadályát? A Sötét jegyet viselem és végignéztem, ahogy a Sötét nagyúr megkínzott és megölt másokat. Részt vettem ebben. Nem csak valakinek a szerencsétlen és ártatlan gyereke vagyok, hanem magam is csatlakoztam a halálfalókhoz. Ez nem elég magának? -erősködtem tovább, de a nő is legalább ugyanolyan hajthatatlan volt, mint én, ráadásul kettőnk közül az ő kezében volt a hatalom, a döntés joga. Coliander szerint nincs miről beszélnünk. Prefektus maradok és kész. Meg merte kockáztatni, hogy megérdemelten viselem majd ezt a címet. Erre elkerekedett szemekkel meredtem a zöld szemű nőre.
-Hogy lehet biztos ebben? -még egyelőre én sem tudom, hogy mit akarok, nem hogy ő csak így ki merje jelenteni, hogy úgyis példamutatóan viselkedek majd. Pont én!?
A következő szavai hallatán aztán elsötétült a tekintetem és még a szokásosnál is sápadtabb színt öltött az arcom. Közölte, hogy hallotta, mikor magamhoz képest jól bántam egy elsőéves hollóhátas lánnyal.
-Ho-hogyan...? -bukott ki belőlem az értetlenkedő kérdés.
-Hisz ott sem volt. -ráztam a fejemet, miközben gyanakodó és kissé talán felháborodott képet vágtam.
-Ő mondta el? Az a kis... -haraptam el a mondat végét. Az igazgatónő ezután arra kért, hogy adjak magamnak egy kis időt. Aztán ha mégsem lennék méltó a prefektusi címre, ő maga fogja elvenni tőlem, de szinte biztosra vette, hogy nem akarom majd meggyőzni őt az ellenkezőjéről.
-Nem szándékozok én semmit se! Minek akarnám felhívni magamra a figyelmet? Így is úgy néznek rám, mint aki ragyaszóródásban szenved. Én csak be akarom fejezni az iskolát. -morogtam magam elé.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Mornie alantië - Draco&Lucretia   Hétf. Aug. 20, 2018 12:30 pm



Kifejtettem neki, hogy nem láttam akadályát a visszatérésének, amit nem mellesleg ő maga kért, mert nem szeretett volna otthon ücsörögni a nem túl kellemes társaságnak mondható szüleivel. Draco csak nem szállt le a témáról, hogy nem méltó prefektusnak, mert a Sötét Jegyet viseli, ráadásul ő nem pusztán halálfalók gyermeke, hanem saját maga is belépett Voldemort követői közé. Részt vett az elkövetett szörnyűségekben.
-Önszántadból? -fontam össze magam előtt a karjaimat. Kezdett fárasztani a makacskodása, ami ráadásul teljesen felesleges volt, mivel úgysem fogom megmásítani a döntésemet.
-Hallottam, hogy magadhoz képest igencsak segítőkész voltál az elsőéves Avengaline Sparkshine-nel. -említettem meg csak úgy mellékesen. A szám sarkában egy elégedett mosoly kezdett el bújkálni, ahogy láthatóan elsápadt és hebegni-habogni kezdett.
-Nem tőle tudom. -szögeztem le gyorsan.
-Vannak módszereim, ahogy annak idején Dumbledore professzornak is voltak. -bár valójában Albus módszere is én voltam Mrs Norris képében. Erre csak valami olyasmit mormogott, hogy az öreg bolond volt.
-Biztosan így gondolod? -persze csak a vállát vonogatta, majd közölte, hogy ő nem szándékozik semmi egyebet, mint befejezni az iskolát.
-Nagyon helyes. Akkor úgy érzem, hogy ezt túl is tárgyaltuk. -dőltem hátra győztesen a székben. Részemről agyon lett ragozva a dolog, és immáron neki sem volt kifogása a döntésem véglegessége ellen. Útjára bocsátottam, hogy nyugodtan elmehet, ám szerencsétlennek épp csak sikerült kitérnie a hirtelen kicsapódó tölgyfa ajtó elől. Ő rémülten, én meg értetlenül pislogtam a nyomban beviharzó Piton láttán, nem igazán tudtam mire vélni az ő felbukkanását sem, még a nagyteremben is csak ritkán sikerült egy futó pillantás erejéig összefutnom vele, és ez jobb is volt így. A Malfoy kölyök kiiszkolt az ajtón, ami súlyos dörrenéssel csapódott be a léptei nyomán. Az eddig megbűvölt, lebegő tárgyak, a pergamen és a jegyzetelő penna, a szivacs, a karnis, a levendula-bíbor színű függönyök mind élettelenül a földre zuhantak. Valahogy nem igazán tudtam még azokra is koncentrálni, mikor így megjelent a semmiből, hosszú hetek után. Szinte már hiányzott a társasága, a kritikus hozzáállása és hogy állandó jelleggel belekössön valamibe.
-Perselus... -küldtem felé egy halovány mosolyt, miközben kérdőn fürkésztem a sötét szempárt, hogy mégis mit keres itt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Mornie alantië - Draco&Lucretia   

Vissza az elejére Go down
 
Mornie alantië - Draco&Lucretia
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: VII. emelet :: Az igazgató irodája és szobája-
Ugrás: