Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Witch weekly - {Retia&Lina}

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Witch weekly - {Retia&Lina}   Szer. Aug. 22, 2018 9:05 pm


To: Lucretia Coliander
A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.

Az egyik sarokban lévő asztalnál ücsörögtem unottan lapozgatva a Szombati Boszorkányt. Annyi hülyeséget tudtak összeirkálni ebben a magazinban, mint mondjuk a Legbűbájosabb Mosoly Díj vagy a Bűbájok bájos bajokra rovat, hogy csak néhány fantasztikusan bugyuta példát említsek a sok közül. Szerintük ugyanis három lépés bőven elegendő a szerelmi csalódások megoldására. Ráadásul most a Roxforti ostrom végével bevezettek egy vicc oldalt is, ahol olyan poéntalan marhaságok kaptak helyet, mint például ez is:
"-Milyen Sötét nagyúr vagy te? Harry Potter az orrod elől tűnt el! -A MIM elől? "
Ahelyett, hogy elmosolyodtam volna, inkább fájdalmasan és lenézően felszisszentem és tüntetőleg rögtön tovább is lapoztam. Az asztalra könyököltem, tenyerembe támasztva az arcomat, míg a másik kezemmel kevergetni kezdtem a jéghideg habos kávékülönlegességet, amit egyedül csak itt lehetett kapni. A tekintetem a hivalkodó falakra tévedt. Madam Puddifoot kávézója főként az ifjú szerelmes párokra specializálódott, de én olykor felbukkantam itt, ha Roxmortsba tévedtem, mert mint már említettem, ezt a ritka kávét csak itt lehetett megtalálni. Tovább pásztáztam a tekintetemmel a kívül-belül rózsaszín és mézes-mázos épületet. A dekoráció túlzó, csicsás és valóban inkább romantikázós volt, olykor le is kellett sepernem egy-egy rózsaszirmot vagy konfettit a taláromról. A kínálatban is csupa ehhez illő ital és desszert szerepelt. És pontosan emiatt voltam itt ezen a napsütéses délutánon.
Ám nem én voltam az egyetlen olyan bolond, aki annak ellenére ide járt, hogy nem túlzottan kedvelte ezt a helyet és még csak nem is volt hős szerelmes roxforti diák. Miatta jöttem, hogy találkozhassak vele. Ettől a gondolatmenettől vezérelve a tekintetem rögtön az ajtó felé is villant, és mintha csak teremtő ereje lett volna, belépett rajta, akit annyira vártam. Cipők kopogása, előbb fekete talár, majd hosszú vörös hajzuhatag lobogása, és máris az asztalomnál ült csontig hatoló zöld szemeivel Lucretia Coliander. A késése mosolyt csalt az arcomra, pedig ő volt az, aki kitalálta, hogy itt találkozzunk, mert neki sürgősen ennie kell abból az új csodakrémes süteményből, amit pár napja kezdtek el árusítani. Már rendelte is meg az agyoncukrozott desszertet és olyan lelkesedéssel tömte magába, hogy ha nem a saját szememmel látom, magam sem hiszem el.
-Azt áruld el nekem, hogy vagy képes ezt megenni? -meredtem a tányérjára szörnyülködve.
-Pont te, aki gondolkodás nélkül kiköpi a kávéját, ha a házimanók véletlenül egy morzsányi cukrot tesznek bele. -vontam össze a szemöldökömet értetlenül.



Vissza az elejére Go down
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Witch weekly - {Retia&Lina}   Csüt. Aug. 23, 2018 12:09 pm



Olyan mérhetetlenül ki akartam szakadni végre a Roxfortból, hogy egy kicsit kiszellőztethessem a fejemet. Egy röpke időre meg akartam szűnni a világ számára, nem akartam se iskola igazgató, se tanár, se senki lenni. Az elmúlt két hétben úgy összejöttek a dolgaim, hogy nem győztem ide-oda kapkodni a fejem és azon csodálkoztam, hogy még nem robbantam szét az idegtől. Nem is a munkával volt baj, az még a kellemesebbik rész, hanem azzal, hogy túlságosan is hosszú évekig nem értek efféle ingerek, így hirtelen nehezen tudok mit kezdeni az emberi lét velejáróival, legyen az árnyoldal vagy épp szépség. Mrs Norris élete bár büntetés volt, valójában sokkal egyszerűbben kibírható, mint Lucretia-é, pedig már nagyon vártam, hogy végre önmagam lehessek, ne pedig Frics alattomosnak elkönyvelt macskája.
Mindig is a precizitás volt jellemző rám, ám a szétszórtságomnak hála ma is alaposan késésben voltam, pedig az én ötletem volt ez a hétvégi találkozó. Megkértem Emmaline-t, hogy menjünk le pár órára Roxmortsba és kikapcsolódásként üljünk be Madam Puddifoot kávézójába, mert ott aztán biztosan nem keresne senki, ugyanis a hely nem túlzottan illett hozzám. Nem is tetszett, egyenesen hányingerem volt a berendezéstől, a színvilágtól és az ott turbékoló párocskáktól, de a süteményeknek nem volt párja. A legújabb krémes csodáért pedig reményeim szerint megéri elviselni minden megpróbáltatást. Szerencsére menet közben sikerült lefaragnom az időmből, így annyira sokáig azért nem kellett megváratnom a legkedvesebb kollégámat. Sietve libbentem be az ajtón, hogy aztán csatlakozhassak a sarokasztalnál ücsörgőhöz. Szinte még le sem ültem, máris megrendeltem a töménytelenül édes és ragacsosan mázos újdonságot, hogy aztán neki is láthassak az elpusztításának, amit szent kötelességemnek éreztem. Emmaline persze rögtön szörnyülködni kezdett, hogy vagyok képes megenni ezt a borzalmat, holott a kávémat a lehető legkeserűbben, szigorúan csak feketén iszom.
-Az teljesen más... -hadonásztam tüntetőleg a villámmal. Ne merje sértegetni ezt a gasztronómiai kincset, ami rövid időn belül az új kedvenc desszertemmé lépett elő. Átható pillantással nyomatékosítottam benne az elkötelezettségemet a sütemény iránt, majd a tekintetem az asztalon heverő magazinra siklott. Egyik szemöldökömet felvonva és egy leplezetlen fintorral realizáltam, hogy a Szombati Boszorkány legújabb száma volt. Egy igazi, hamisíthatatlan, unalmas szennylap.
-Írnak valami érdekeset? Vagyis... inkább... értelmeset? -szegeztem neki a kérdést, miközben továbbra is a habos falatokat pakoltam a számba.
-Szerintem meg kellene kóstolnod, ez valami isteni. -küldtem felé egy lelkes, biztató mosolyt, miközben magamban már elkönyveltem, hogy ebből biztosan csomagoltatok elvitelre is, hogy legyen valami örömöm is abban a kastélyban.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Witch weekly - {Retia&Lina}   Csüt. Aug. 23, 2018 4:56 pm


To: Lucretia Coliander
A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.

Furcsálló pillantást vetettem rá, mikor kijelentette, hogy az teljesen más kategória, ha kiakad egy kanál cukortól, ami véletlenül a kávéjába keveredik, miközben a világ talán legédesebb süteményét tömte magába hatalmas lelkesedéssel. Miután befejezte a hadonászást, az asztalon árválkodó Szombati Boszorkány mai száma kötötte le a figyelmét és a véleménye rögtön kiült az arcára. Már épp mentegetőzni készültem, hogy az ő hibájából fanyalodtam a magazinra, mikor az érdekelte, hogy van-e benne valami értelmes. Erre csak lemondóan a fejemet ráztam.
-Bár neked találtam valamit. Szóval... hogy hívjuk az elrontott százfűlé-főzetet? -tartottam egy kis hatásszünetet, majd a szemeimet forgatva felolvastam a "megoldást"
-Száz füllé-főzet. -neki láthatóan tetszett a vigyorából ítélve. Lucretia hihetetlenül ritkán mosolygott úgy igazából, így ritka kincs volt minden ilyen pillanat, amit ki lehetett csikarni belőle. Így hát folytattam a szánalmas vicc rovat felolvasását.
-Egy bájitalhoz kell pók. Hogy veszed rá, hogy belemenjen a főzetedbe? Hókusz- PÓK! -ez annyira rémes volt, hogy már gondolatban a bőrömet vakartam az arcomról. Erre csak legyintett egyet, jelezve, hogy már ismerte. Vagyis... ezt ő maga küldte be. És mindezt olyan egyszerűséggel jelentette ki, mintha csak az időjárásról beszélt volna, amitől sikerült félrenyelnem a kávét és fuldokló prüszkölésben törtem ki.
-Mit csináltál? -hüledeztem levegő után kapkodva, mire csak ártatlanul a vállát vonogatta, hogy unatkozott, majd tovább lapátolta a krémek krémjét.
-Miért akartál itt találkozni? -bukott ki belőlem a kérdés, ami már azóta foglalkoztatott, hogy egyáltalán feltette.
-És beszéljünk kicsit a késésed okáról is. -tettem még hozzá ellentmondást nem tűrő hanglejtéssel, majd megkockáztattam egy újabb kortyot lopni a kávémból, bízva abban, hogy most nem rukkol elő semmi váratlannal.



Vissza az elejére Go down
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Witch weekly - {Retia&Lina}   Csüt. Aug. 23, 2018 7:57 pm



Sejtettem, hogy ez lesz a válasza, de a lemondó fejrázás csak még inkább megerősített abban, hogy ez a lap semmi érdekeset sem tartogat. A zöld szempár aztán érdeklődve csillant meg a besütő napfényben, mikor kijelentette, hogy talán mégiscsak talált nekem valamit. Felolvasott egy viccet az elrontott százfűlé-főzetről, a poénja pedig egy valódi szóviccnek is gyenge favicc volt, de én azért jót vigyorogtam rajta, hogy mennyire pihent is ez az egész. Látva a lelkesedésemet aztán jött a következő, ám az túlságosan is ismerősnek tűnt. Csak legyintettem egyet a hallatán.
-Ezt én küldtem be. -jelentette ki nemes egyszerűséggel, mire olyan prüszkölős fuldoklásban tört ki a kávéjától, hogy azt még Piton is megirigyelte volna. Egyszer őt is majdnem sikerült a fekete italba fojtanom, mikor szóba hoztam a mégsem elhunyt Sirius Black-et. Hüledezve visszakérdezett, mint aki nagyott hall, hogy mit csináltam.
-Unatkoztam. -intéztem el egy halálosan nyugodt vállrándítással, majd folytattam a sütemény betermelését. A vicc nem a saját gyártmányom, csak hallottam már korábban, és úgy gondoltam, hogy kellően béna ahhoz, hogy a Szombati Boszorkány hasábjain megjelenhessen. Nehezen viselem annak az újságnak az ostobaságát, de sokszor ennek ellenére mégis beleolvasok, megfejtem a keresztrejtvényt és van, hogy még a megoldást is beküldöm, ha nagyon elborult pillanatomban találnak meg. El is gondolkodtam a dolgon, hogy ha majd visszamegyek a lakrészembe, rejtvényfejtő maratont fogok tartani, miközben a becsomagoltatott sütiket eszem egy jó pohár bodzabor társaságában. Micsoda fantasztikus kilátások! Az ábrándozásomnak Emmaline kérdése vetett véget.
-Mondtam már... meg akartam kóstolni ezt a csodát. -böktem bele a villámat a következő falatba terelés gyanánt. Erre azt is tudni akarta, hogy mi volt a késésem oka.
-Jaj, semmi különös. Csak kicsit összejöttek a dolgok mostanában, és hihetetlenül szétszórt vagyok. -kezdtem bele a béna mentegetőzésbe. Igazából azért akartam vele itt találkozni, hogy nyugodtan beszélgethessünk, mert úgy érzem, hogy ha nem beszélhetem ki magamból a dolgaimat, hosszú távon meg fogok bolondulni tőlük. Emmaline tökéletes hallgatóság, megértő és pontosan olyannak látja a világot, amilyen valójában, nekem pedig erre van szükségem.
-Az egész őrület egyik része az, hogy Arsenius meghívott a Szent Mungó javára szervezett jótékonysági bálba, ahová persze semmi kedvem nem volt elmenni, még a meghívómat is kis híján a kandallóba készültem dobni, amikor előállt ezzel az ötlettel. -fogtam hozzá a mondandómhoz, igyekezve értelmesre varázsolni, hogy kihámozhassa belőle a fontos információkat.
-Én pedig igent mondtam. -sóhajtottam lemondóan.
-Nem tűnt olyan jó ötletnek, de annyira rémesnek sem. Igazából kötelességemnek éreztem, hogy elmenjek, elvégre az elődeim is így tettek, akik betöltötték a Roxfort igazgatói posztját. Még örültem is Arsenius ötletének, mert így legalább nem kellett egyedül elmennem a minisztériumi patkányok közé. -eddig minden szép és jó, aztán innen jöttek a kellemetlen részek.
-Rögtön belefutottunk Caramelbe, ő meg előadta magát és jött a bájolgó stílusával, amitől mindig felfordul a gyomrom, de szerencsére nem tartott fel minket sokáig, de helyette sokkal rosszabb társaságot kaptunk. Kettőt találhatsz! -adtam meg neki a tippelési lehetőséget és természetesen sikerült is ráhibáznia, így csak fintorogva bólogattam.
-Lucius Malfoy volt olyan nagylelkű, hogy felemlegette Barty Kuport, amivel talán nem is feltétlenül engem akart bántani, hanem Arsenius-nak próbált odaszúrni, hogy igen lejjebb adtam a színvonalat az aranyvérű férjemhez képest, hogy most egy félvér tanárral kellett megjelennem. Szerencsére nem vette magára a dolgot, az elég kellemetlen lett volna. -és ne higgye, hogy ezzel vége is volt a megpróbáltatásaimnak.
-Jött a vacsora, ahol persze, hogy Cornelius asztalához voltunk hivatalosak, így bőven volt alkalma tapintatlan fecsegésbe kezdeni. Igyekezett érzékeltetni, hogy nem nekem való az igazgatói szerepkör, majd előbb Potterékről akart faggatni, azután pedig arról, hogy mi a sistergős szalamandráért kellett visszavennem Perselus Pitont. -néztem rá egy "elhiszed te ezt" pillantással és enyhe homlokráncolással fűszerezve.
-És még mindig nem ez volt a legrosszabb rész, annak igazából talán már semmi köze sincs a bálhoz. Alig hogy visszaértünk a Roxfortba és az elköszönésre került a sor, Arsenius meg akart csókolni. -magyaráztam úgy, mint akiben egy egész világ dőlt össze, elvégre soha nem tekintettem rá férfiként, hanem csak szimplán egy nagyon kedves kollégaként. Barátságot el tudtam volna képzelni, de többet semmiképp.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Witch weekly - {Retia&Lina}   Szomb. Aug. 25, 2018 8:45 pm


To: Lucretia Coliander
A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.


Egy pillanatra megijedtem, hogy azzal le is tudja a válaszadást, hogy kicsit szétszórt mostanában, de aztán legnagyobb meglepetésemre mégis elkezdte kifejteni az elmúlt időszakának nehéz eseményeit. Komolyan megtisztel a bizalmával és ez nagyon sokat jelent nekem, elvégre Lucretiát nem egy kitárulkozó személyiségnek ismertem meg. Figyelmesen, csendesen bólogatva hallgattam a beszámolóját, hogy Arsenius meghívta őt a Szent Mungónak szánt jótékonysági bálba. Nem akart elmenni, de végül beadta a derekát a kollégánk kérésének, plusz az is közrejátszott, hogy eddig minden roxforti igazgató részt vett rajta, így nyilván nem pont ő akart lenni a kihúzó. Együttérző pillantást kapott válaszul, mikor a nagybátyjáról, Cornelius Caramelről beszélt. Ezt már párszor elmondta, hogy mennyire nem kedveli őt, de konkrétabban sosem fejtette ki, hogy mi az oka, azon kívül, hogy szerinte gyáva, hataloméhes, haszonleső napraforgó, hogy őt idézzem. Aztán amikor közölte, hogy volt rosszabb társaságuk is, a nézésem már inkább lesajnáló volt, szinte biztos voltam benne, hogy ki következik a felsorolásban.
-Lucius Malfoy... -sziszegtem undorodva azt a bizonyos tippet. Sosem kedveltem azt az alakot és azt, amit képvisel. És hogy a történtek után is még ekkora arca van, egyenesen dühített! Még hogy Arsenius ne érhetne fel egy aranyvérűhöz, nevetséges bunkóság. Egyébként is hihetetlen tapintatlanság Kuport felemlegetni Lucretiának, hisz Malfoy is pontosan tudhatná, hogy az csak Caramel ügyeskedése volt, semmi több.
-Gusztustalan az az ember, a varázsvilág szégyene, ne is törődj vele! -csóváltam meg a fejemet szigorúan, majd tovább beszélt, hogy az egykori Mágiaügyi Miniszternek sikerült ismét a lelkébe gázolnia. Retia nagyon erős és talpraesett nő, de hihetetlenül érzékenyen tudja érinteni, ha valaki kétségbe vonja az irányító szerepre való alkalmasságát vagy a döntéseit, esetleg kihangsúlyozza neki a női mivoltát, mintha az bármiben is hátránynak számítana.
-Jaj, drágám... ne figyelj oda az ilyen megnyilvánulásokra, egyszerűen engedd el őket a füled mellett. Caramel téved, ha azt hiszi, hogy nem állod meg a helyed, viszont abban egyet kell értenem vele és minden más kétkedővel, hogy érthetetlen, minek kellett a Roxfortba visszarángatnod Pitont és felvenned Hewittot. -váltott a tekintetem bocsánatkérőbe. Tudom, hogy tőlem nem ezt várná, de ebben nem tudok igazat adni neki, elvégre Piton Voldemort bizalmasa volt, míg Hewitt szintén egy valamikori halálfaló. A diákok és a szüleik a legkevésbé sem ilyen alakokat akarnak az iskolában látni. Szerinte azonban nem ez volt a legrosszabb rész, hanem ami a bál után jött, hogy Arsenius meg akarta csókolni. Elképedve meredtem rá, ez az információ teljesen új volt, hogy a rúnaismeret tanár ilyesmit érez iránta.
-Arsenius? A mi Arsenius Abbottunk? -kérdeztem vissza egy bújkáló mosoly kíséretében.
-Nocsak... a kis hősszerelmes. De... várj! Mi az, hogy meg akart csókolni? Öhm... nem hagytad neki? -akadtam fenn ezen a részen.
-Arsenius okos, kedves, figyelmes és jóképű is. Bármelyik boszorkány boldog lenne, ha Arsenius őt tüntetné ki a szerelmével és megcsókolná. Neked mi kifogásod van ellene? -vontam fel kérdőn a szemöldökömet. Ha őszinték akarunk lenni, Lucretia keresve se találhatna jobb partnert nála, aki a tenyerén hordozná. Pláne a kényszer házassága ég és föld ehhez képest. De persze mindenkinek a szíve joga, hogy kihez vonzódik vagy sem, csak érdekel, hogy Abbott miért is nem az esete. És meg ne próbáljon visszatámadni, mert akkor hamar ki találom oktatni róla, hogy miért én vagyok az ügyeletes jégkirálynő és nem ez a kis vöröske.



Vissza az elejére Go down
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Witch weekly - {Retia&Lina}   Vas. Aug. 26, 2018 1:04 pm



Mindössze egy sötét pillantást engedtem meg magamnak az irányába, mikor ő is beállt azoknak a sorába, akik nem értettek egyet azzal, hogy két egykori halálfalót is felvettem a tanári karba a történtek után. Arról én nem tehetek, hogy egyesek nem képesek a sorok között olvasni és ostoba előítéletekkel dobálóznak, de mint máskor, úgy most sem álltam neki megmagyarázni és kifejtegetni ezen döntésemet, így a témát hamar lezártnak tekintettem.
Emmaline-nek pedig szerencsére nem volt ez ellen kivetnivalója, főként, hogy a következő téma szemmel láthatóan sokkal jobban érdekelte és lekötötte minden figyelmét. Beavattam ugyanis a rémes élménybe, hogy Arsenius a bál utáni búcsúzáskor szeretett volna megcsókolni, ám én nem éreztem efféle vonzalmat iránta, így a gesztus nem került viszonzásra a részemről. Először csak bólogattam, hogy nem értett félre semmit, valóban a mi rúnaismeret tanárunkról beszélek, majd heves fejrázásba kellett kezdenem, mikor rákérdezett, hogy akkor ezek szerint nem hagytam neki magam.
Mikor újra megszólalt, hogy fényezni kezdje Arsenius-t, rajtam volt az elképedés sora. Persze abban igaza volt, hogy csupa jó tulajdonsággal rendelkezik és biztos ő lehet a legtöbb nő álma, de én nem tartoztam közéjük. Nekem szegezte azt a nem túl diszkrét kérdést, hogy nekem mégis mi kifogásom van a férfi ellen, így nem volt más választásom, mint rosszallóan meregetni rá az összehúzott szemeimet.
-Ha ennyire bejön, akkor... -de a gondolatmenetet már esélyem se volt befejezni, mert egyetlen jeges pillantásával képes volt belém fojtani a szót, hogy ne is próbáljam meg kérdőre vonni, hogy ha ekkora kerítőnő, akkor róla miért pattan le minden élő ember fia.
-Nagyon kedvelem Arseniust, tényleg. De nem érdekel úgy, ahogy én őt. Sokkal inkább a barátságára lett volna szükségem, mint sem a romantikus rajongására, de ez már sajnos a múlté. -nem tölthetek sok időt olyasvalakivel, akit nem hagy hidegen a társaságom, a végén még félreértené a szándékaimat, vagy én lennék paranoiás minden mozdulatával kapcsolatban, ilyesmire pedig nem szeretném sem az időmet, sem az energiáimat pazarolni.
-Ám itt még mindig nincs vége... pontosabban, ez még a bál előtt volt. -kezdtem szórakozottan a maradék süteményt bökdösni a villával.
-Jár a számmisztika órámra egy hugrabugos diák, Kevin Whitby. Nem tudom, hogy jutott eszébe ez az egész őrültség, de nagyon szemét módon szerelmi bájitalt csempészett a szokásos reggeli kávémba. Nem hagyta a házimanóknál, hanem ő személyesen óhajtotta odaadni nekem, abban bízva, hogy ha beleiszok, így vele találkozom először és bejön a kis terve. -kezdtem bele kissé ingerülten, ez a történet még mindig annyira fel tud húzni, hogy egyeseket miért tesz boldoggá, ha mások szabad akaratával játszadozhatnak.
-De Whitby számításai nem igazán jöttek be. Perselus épp akkor járt arra, hogy odaadjon nekem valamit, amivel megbíztam. Elküldte a gyanúsan tébláboló hugrabugost, a kávét pedig úgy gondolta, hogy majd ő átadja, ha már egyszer úgyis velem kell találkoznia. Én úgy vártam azt a kávét, mint más a bagolypostát, így azonnal bele is ittam. A többit... hát a többit gondolom kitalálod. -forgattam meg a szemeimet egy lemondó sóhaj kíséretében.
-Érted már miért vagyok olyan, mint akin átment egy böklenc? -pillantottam rá, majd kifelé a napsütötte ablakon át.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Witch weekly - {Retia&Lina}   Vas. Aug. 26, 2018 4:39 pm


To: Lucretia Coliander
A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.


Azzal nem szállhattam vitába, hogy bár nagyon kedveli Arseniust, mégsem érez iránta semmi többet, sőt, ő maga kimondottan baráti viszonyban reménykedett kettejük között, ám most ez is szertefoszlott a férfi megnyilvánulása miatt. Ezek után érthető hát, ha kevesebb időt akar majd a társaságában tölteni, nehogy bármit is bátorításnak vegyen tőle. Csak egy megértő, vigasztaló mosolyt küldtem felé, mikor a maradék süteményével kezdett el játszadozni, ám ez hamar az arcomra is fagyott, amint kijelentette, hogy itt még mindig nincs vége a megpróbáltatásainak, a bál előtt is történt valami, amivel nem számolhatott és ami miatt azóta is főhet a feje.
Majdnem leestem a székről, amint kiejtette a száján a szerelmi bájital szót, amit ráadásul egy diák csempészett bele a neki szánt kávéba. Ez egyszerre volt elgondolkodtató, rémisztő és felháborító is. Kinek jut eszébe ilyesmi!? Pláne egy hugrabugostól nem vártam volna ilyesmit, a griffendélesek vakmerőek lehetnek, míg a mardekárosok zömében ott bújkál az aljasság, de ez... nem csak a házirendet sérti, de ez személy elleni vétség. Reménykedve ittam minden szavát, hogy a fiú mesterkedése nem sikerült és nem kellett semmi ostobaságot sem tennie. Már épp készültem volna megkönnyebbülten kifújni a levegőt, hogy Whitby számításai nem jöttek be, ám ekkor közölte, hogy azt a kávét végül Perselus Piton adta át neki, ő pedig rögtön bele is ivott. Ha most az én számban is lett volna ital, újra kiprüszköltem volna, így viszont csak tátogni tudtam, ahogy elképzeltem a jelenetet.
-Ezt nem mondod komolyan... -hüledeztem csendesen, így próbálva elfojtani a kitörni készülő vigyoromat. Annyira abszurd lehetett az egész szituáció. Persze sajnáltam szegény Lucretiát és valahol Pitont is, de attól még nevetséges képet festett a gondolat, ahogy az újdonsült igazgatónő egyik pillanatról a másikra minden ok nélkül rávetette magát a megközelíthetetlen bájitaltan tanárra.
-És... öhm... mit reagált? -böktem ki végül a kérdést félve, ami szerintem mindenkit foglalkoztatna a helyemben.
-Várjunk csak... Whitby. Már tudom ki ő, és így már azt is értem, hogy miért kapott egy egész tanévre szóló büntetést. -gondolkodtam el a dolgon. Tudtam, hogy valahonnan ismerős volt a neve.



Vissza az elejére Go down
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Witch weekly - {Retia&Lina}   Vas. Aug. 26, 2018 5:09 pm



-De komolyan mondom! Szerinted ki tudnék találni ekkora ökörséget? -kérdeztem vissza kissé türelmetlenül, pláne, hogy látszott a fején szerencsétlennek, hogy alig bírta visszafojtani a nevetését az abszurd történet hallatán. Meg tudtam volna verni az asztalon heverő újsággal, már szinte megbántam, hogy egyáltalán elmeséltem neki. Biztosan én is jól szórakoznék, ha nem velem történt volna. Nem neki kell ezek után együtt dolgoznia Pitonnal és azután a kellemetlen incidens után a szemébe néznie. Na... nem mintha azóta bármilyen formában is kerestem volna a társaságát, épp csak a véletlen műve volt, ha szökő évente egyszer összefutottunk valahol a hatalmas kastélyban. Elképzelni sem tudtam, hogy vajon ő mit gondolhat, én sokszor leginkább azt, hogy bár még mindig egyszerűen csak Mrs Norris lehetnék mindenféle emberi bonyodalom nélkül. Jó lett volna a fejébe látni csak egy fél pillanatra, de legalább olyan makacsul védte az elméjében lévő gondolatokat, mint én a sajátjaimat. Az eszmefuttatásomnak Emmaline hangja vetett véget, ahogy az érdekelte, hogy Piton mit reagált. Úgy vezettem rá vissza a zöld szempárt, mint a lassított felvétel. Persze, hogy ez érdekli.
-Hát... igazából... semmit. Lényegében... -próbáltam visszaidézni az eseményeket, de akkor nem igazán voltam önmagam, így egészen más részletek kötötték le a figyelmemet, amikre viszont nem akarok visszagondolni mindannyiunk érdekében. Abban a percben szentül hittem, hogy halálosan szeretem azt az embert, így pont nem érdekelt, hogy mi zajlott körülöttünk.
-Elég hamar rájött, hogy valami nem stimmelt a kávémmal, szóval elkészített egy főzetet, ami semlegesítette a bájital hatását. -magyaráztam röviden, elvégre Emmaline-nek meg kell bocsátania nekem, ha annak a napnak még az emlékét is szeretném örökre elűzni, minek után életem legnagyobb égése volt. Nem szeretnék rajta a kelleténél többet rágódni. Miután befejeztem az ablakon való kifelé bámulást, folytattam a süteményevést. Csak nagyokat bólogattam, mikor leesett neki, hogy melyik diákról is van szó, pontosan arról, aki a tanév végéig elegendő büntetést kapott Pitontól.
-Igen... az volt a büntetésem a számára, hogy majd Perselus találja ki neki, mert ő sokkal jobb ebben, mint bármelyikünk. -fűztem hozzá egykedvűen. Szívem szerint minden számmisztika órán a saját kezemmel fojtottam volna meg azt a gyereket, amiért ilyen helyzetbe hozott. A végén még rendelnem kell egy újabb tányérral ebből, hogy jobb napom legyen.
-De elsősorban nem azért hívtalak ide, hogy a nyomorúságommal fárasszalak. Tanulmányozni akarom a tükörmágiát és kellene valaki, aki segít benne. Mit mondasz? -vetettem oda neki a kérdést csevegő hangon, mint aki nem az egyik legfeketébb mágiaágat akarja megbolygatni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Witch weekly - {Retia&Lina}   Hétf. Aug. 27, 2018 4:28 pm


To: Lucretia Coliander
A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.

-Hogy lehet, hogy semmit? -akadtam fenn ezen a válaszon. Hát ne mondja nekem senki, hogy ha egy ilyen nő a közelébe megy, nem csábul el egy pillanatra sem, akármilyen szándék is vezérelje szerencsétlent. A felháborodásom, megrökönyödésem, nevezzük aminek akarjuk, valódi és jogos volt. Nem is értettem, hogy lehet valaki ennyire hideg, zárkózott és érzelmektől mentes, elvégre Lucretia még szerintem is káprázatos jelenség, pedig nő vagyok. Bár ha csak magamból indulok ki, nem olyan nehéz felölteni a távolságtartás álcáját, én nap mint nap használom önvédelmi célokból. Annyit veszítettem és csalódtam már, hogy elkezdtem bezárni a világ elől, tüskés páncélt növeszteni, hogy többé ne sebezzen meg az élet. Bár valahogy mindig akadnak kivételek, akik valahogy átverekszik magukat a szúrós töviseken, mint például a velem szemben ülő is. Pedig foggal-körömmel küzdöttem, hogy ne találjam szimpatikusnak és én is ferde szemmel tudjak rá nézni, de képtelenség. Csak rá kell nézni, és olyan, mint egy felnőttesdit játszó kislány. Persze jól megy neki az irányítgatás, de legbelül egyáltalán nem olyan, mint amit a posztja megkíván tőle.
-Az még a jobbik eset, ha hamar megoldódott, mielőtt még valami óriási bolondságot csináltál volna. -és akkor még nagyon finoman fogalmaztam.
-Láttam már szerelmi bájital hatása alatt lévő varázslókat és boszorkányokat, akik egyáltalán nem voltak maguknál és hihetetlenül zavarba ejtő dolgokat műveltek. -egyébként is örülhet, hogy ilyen olcsón megúszta ahhoz képest. Már csak az hiányzott volna, hogy mondjuk benyakaljon egy adag Amortentiát, na azután megnézhette volna magát, amilyen erős függőséget okoz a másik iránt, de gondolom ezt pont neki nem kell magyaráznom. Közben beugrott, hogy ki ez a Whitby gyerek, ahogy az is, hogy Piton egy életre elegendő feladatot adott neki a szemét kis húzásáért cserébe.
-Hát ezt nem lehet kétségbe vonni... én például elképzelni sem tudom, hogy mit találnék ki büntetés gyanánt. Biztosan csak könyveket meg papírokat rendezgettetnék a diákokkal, nem vagyok túl kreatív az efféle gonoszkodásban. -vallottam be őszintén. Bár külsőre egy megszállott szadistának tűnhetek, a legkevésbé sem vagyok az. Akkor SVK-t vagy ilyesmit tanítanék, nem pedig unalmasnak tartott jóslástant. Érdeklődve hallgattam őt, mikor kijelentette, hogy nem azért hívott ide, hogy a nyomorúságával fárasszon. Csak a fejemet ráztam, hogy én ezt egyáltalán nem éreztem annak, sőt, igazából megtisztelt a bizalmával. Újra elkerekedett szemeket kellett meresztgetnem rá, mert mindig képes benyögni valami olyasmit, ami nem mindennapi téma. Most meg jön itt a tükörmágiával, az egyik lehető legsötétebb dologgal, amihez csak nagyon kevesen értenek, és ők sem feltétlenül biztonságosan.
-Az, hogy benne vagyok, nem kérdés, de attól még őrültség az egész. Mégis hogy akarsz nekiállni? Könyvekből? Ismersz valakit, aki ért hozzá? Ez nagyon veszélyes, Lucretia. Nem kísérletezhetünk ilyesmivel egy iskolában, ahol diákok laknak, pláne, hogy te vagy az igazgatónő, minden felelősség a tiéd. Átgondoltad te ezt? Biztos nem ártott meg az a bájitalos kávé? -a szám tiltakozott, de a kíváncsiságom határtalan volt ezzel kapcsolatban. Mindig is foglalkoztatott, de egymagam sosem mertem volna nekiállni egy ilyen bonyolult és cseppet sem veszélytelen dolognak. Hirtelen olyan izgatott lettem, hogy még azt is elfelejtettem, hogy egyébként tanár vagyok, és szeretek kimérten viselkedni.



Vissza az elejére Go down
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Witch weekly - {Retia&Lina}   Kedd Aug. 28, 2018 8:25 am



-Mit nem értesz azon, hogy semmit? Teljesen hidegen hagyom, érted? -kezdtem most már kissé türelmetlen lenni az értetlenkedése miatt, és hogy ennyire mániákusan bele akar menni itt a részletekbe, holott én pont inkább elfelejteni szerettem volna az egészet. De mégsem tudtam! Valamiért képtelen voltam túltenni magam ezen és ez csak még jobban idegesített, mint a tény, hogy megtörtént. Szinte sikerült hisztérikusan felkacagnom, amikor azt ecsetelte, hogy sokkal rosszabbul is járhattam volna és csinálhattam volna sokkal nagyobb hülyeségeket is, ha nem ér véget időben a bájital hatása. Már szinte lesajnálóan pillantottam rá a jóhiszeműségére reagálva.
-Aha... ja persze, még hogy megoldódott, mielőtt még valami bolondságot csináltam volna. -forgattam meg a szemeimet egy lemondó, gondterhelt sóhaj kíséretében.
-A bájital hatása alatt megcsókoltam. Persze neki még csak a szeme sem rebbent. Nincs mit ragozni ezen tovább. -válaszoltam meg előre a még fel sem tett kérdését, mielőtt még ezzel kapcsolatban is faggatózni támadna kedve, majd szépen lezártnak tekintettem a témát, nyomatékosítva benne a tényt, hogy nem kívánok tovább ezzel foglalkozni. Szóval ő is tegyen ekképp és tartsa tiszteletben a döntésemet.
Hogy eltereljem a figyelmét a Perselus Piton témáról, be kellett dobnom egy újat, ami igazából nem is volt annyira légből kapott. Tényleg érdekelt a tükörmágia, tanulmányozni akartam, minél többet megtudni róla. Viszont szerettem volna bevonni ebbe a projektbe Emmaline-t is, ugyanis a tükörmágiához mondhatni szorosan kapcsolódnak a jóslatok és a tisztánlátás is. Közölte, hogy benne van, de attól még őrültségnek tartja, majd szépen elkezdte elhadarni az aggályait ezzel kapcsolatban. Az arcomat a tenyerembe temettem, úgy hallgattam végig minden egyes kioktató szavát, bizonytalankodó kérdését, majd miután befogta, csak azután pillantottam rá.
-Befejezted? -a hangom a kelleténél kissé hűvösebben csengett, de ezt komolyan ő provokálja ki magának.
-Igen, könyvekből akarok nekiállni, jobb ötletem egyelőre nincs. Nem ismerek senkit, aki ért hozzá, és gondolom nem adhatok fel társkereső hirdetést sem a Szombati Boszorkány következő számában, hogy tükörmágia szakértők előnyben. Viszont kezdő kiindulási alapnak a vaskos olvasmányok is bőven megteszik. Dumbledore gyűjteményében nem egy érdekes darabra akadtam, igazából innen jött az ötlet is. -kezdtem bele a magyarázásba, hogy tiszta vizet önthessek a pohárba.
-A könyvtár zárolt részlegében is biztosan vannak erről íródott könyvek, vagy bármilyen feljegyzés. A Minisztériumból is biztosan el tudok hozni egy-két kötetet. Ezeket fogjuk mind összevetni, és előbb alaposan kidolgozzuk a lépéseket, lefektetjük a biztos szabályokat, mert azt aláírom, hogy veszélyes ösvény. -igyekeztem teljesen higgadtan beszélni, hogy mindenféle kétséget eloszlathassak benne. Átgondoltnak, megfontoltnak kell hangzanom, hogy biztos legyen bennem, és abban, hogy tudom, mit csinálok, holott ez azért nem egészen volt borítékolható.
-A kísérletezési fázis még nagyon messze van, először a gyűjtőmunkát kell elvégeznünk. És ne nézz ostobának, légyszíves. Természetesen nem az iskolában akarok ilyesmivel játszadozni, hogy bárkit is veszélybe sodorjak. Majd kitalálom hozzá a megfelelő helyszínt, de mint mondtam, az a fázis még bőven odébb van. -közöltem vele a tényeket.
-Tisztában vagyok vele, hogy én vagyok az igazgatónő, és igen, átgondoltam, nem is egyszer. És köszönöm kérdésedet, nem szenvedtem agyi károsodást attól az émelyítő kávéutánzattól. -ezt már kissé fagyosabb hangvétellel hadartam végig.
-Még valami? Kérdés, óhaj, sóhaj, vagy végre elég alaposnak tűnök? -fúrtam a csontig hatoló zöld íriszeimet a kékjébe, hogy őt idézzem.

[Akkor a megbeszéltek szerint: Köszönöm a játékot, Emma! <3]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Witch weekly - {Retia&Lina}   Kedd Aug. 28, 2018 5:05 pm


To: Lucretia Coliander
A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.

-De, értelek... felfogtam. Ne húzd fel magad. -küldtem felé egy halvány, de annál bocsánatkérőbb mosolyt. Érezhetően nem akart beszélni a témáról és biztosan nem azért, mert sikerült lezárnia magában, hanem a viselkedése épp az ellenkezőjéről árulkodott. De mivel nem tűnt túl nyíltnak, sőt, inkább elutasító volt, így hagytam inkább az egészet, pedig biztosan jobb lett volna neki is, ha kibeszélheti magából, de nem erőltethettem, ami nem megy. Annyira azért nem ismertem régóta, hogy ilyen lépéseket meg merjek kockáztatni vele szemben. Nagyon jó barátnők lettünk, de attól ő még elsősorban a felettesem.
Mikor ironizálni kezdett a megállapításommal kapcsolatban, hogy idejében megoldódott minden, mielőtt még valami őrültséget csinálhatott volna, már rögtön tudtam, hogy akkor nem volt olyan egyszerű a történet, mint elsőre hittem. Közölte, hogy a Whitby fiú bájitalától vezérelve megcsókolta Pitont, mire hitetlenkedve, elkerekedett szemekkel meredtem rá, ma már nem első alkalommal. Arra pedig mindössze csak egy homlokráncolás volt a reakcióm, hogy a másiknak még csak a szeme sem rebbent. Gyalázatos...
-Jaj, Retia... nem gondoltam volna, hogy ennyire messzire merészkedtél attól a hülye szerelmi bájitaltól. Rémes lehet most neked... -sűrítettem bele ebbe a gondolatmenetbe minden együttérzésemet, amire csak képes vagyok. Már szinte szégyelltem magam, amiért ilyen mélyrehatóan faggatni kezdtem erről az egészről, enélkül is elég kínos lehet neki ezzel a tudattal élni, nem hogy még felidézgetni is. Mivel lezártnak tekintette a témát, így én is ekképp gondoltam rá, és egyébként sem szerettem volna további kellemetlen részletek felelevenítésével traktálni szegényt.
Nem mintha a tükörmágia sokkal gyengébb beszédtéma lett volna, elvégre mégiscsak egy veszélyes, ritka fekete mágiáról van szó. Arra kért, hogy vegyek részt a tanulmányozásában, ami ellen nem volt kifogásom, hisz természetesen engem is érdekelt ez az egész. Eddig nem volt alkalmam vele foglalkozni, de attól még voltak kétségeim bőven, amiket mind meg is osztottam vele. Erre olyan hűvös hanghordozást produkált, mint még soha azelőtt, és őszintén szólva nem szerettem volna szembe találni magam a gyilkos pillantásával is. Jobb szerettem, mikor a zöld szemei barátságosan csillogtak. Figyelmesen hallgattam végig a visszavágását. Úgy tűnik, hogy mindenre gondolt és terve is volt bőven, már szinte kigondolta az egész gondos kivitelezését, épp csak rám várt, hogy mit fogok majd reagálni. Mindig meg tudott lepni az előrelátó és nyakatekert gondolkodásával, ami sokszor élesebb volt, mint egy született stratégáé.
-Öhm... nincs... nincs több kérdésem. -vágtam rá, mikor a mondandója végére ért.
-Ne haragudj, nem akartalak számon kérni, de eszembe se jutott, hogy esetleg ezeken már mind átrágtad magad. Sokszor egy pillanat műve nálad az egész, hogy döntéseket hozz, azt hittem, hogy ez is ilyen hirtelen... fellángolás. -pillantottam rá meghunyászkodva, de azért a véleményemet nem titkolva.
-Ez esetben, benne vagyok. Mikor kezdünk? -engedtem meg magamnak most már egy lelkesebb mosolyt, persze halk tartományban tartva a hangomat, elvégre Madam Puddifootnál elég ritka téma lehet a tükörmágia.

[Köszönöm a játékot, nagyon élveztem, várom már a következőt! <3 ]



Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Witch weekly - {Retia&Lina}   

Vissza az elejére Go down
 
Witch weekly - {Retia&Lina}
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Genevieve Δ witch from hell
» Nini-Well, a tévelygők és megtérők városa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxmorts :: Madam Puddifoot kávézója-
Ugrás: