Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco

Go down 
SzerzőÜzenet
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Szer. Aug. 29, 2018 11:50 pm


Hermione & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

-Lumos! -forgattam körbe a pálcámat mindenféle irányba a tompa zaj hallatán, de nem láttam semmit és senkit. Biztos az a nyamvadt macska, Mrs Norris lehetett. De inkább eloltottam a fényt, mert a falon lévő képek lakói gyűlölték, ha valaki rájuk szegezte őket, nekem pedig nem hiányzott holmi mágikus festékpacák vinnyogása. A feketeségben kimért, óvatos léptekkel róttam tovább a folyosókat, mégis sikerült egy sötét alakba ütköznöm az egyik kanyarban. Türelmetlenül varázsoltam újra fényt a pálcám hegyére, mire Hermionéval találtam szemben magam. Felvont szemöldökkel és megjátszott undorral mértem végig az éles fényben a boszorkányt. Pedig már szinte beleéltem magam, hogy egyedül lehetek az éjszaka csendjében.
-Merlinre mondom, mégis mi a ménkűt mászkálsz itt ilyenkor, Granger? -förmedtem rá, és pont nem érdekelt, hogy ő is prefektus vagy iskola első, vagy nevezze magát, aminek csak akarja. Lejjebb eresztettem aztán a pálcát, hogy kitüntető figyelmességem jeléül legalább ne égessem ki a retináját, mert még ezt is a nyakamba varrják miatta.
-Mit keresel az én folyosómon? -szegeztem neki a kérdést. Most, hogy ezt így kimodtam, rémlett ugyan, hogy Piton magyarázott valami olyasmit, hogy Greengrass büntető feladatot teljesít nála, a Weasley patkány pedig kviddics megbeszélésen van a Griffendél klubhelyiségében, így a hisztis és meglehetősen agresszív okostojással kell éjszakai ellenőrzést tartanom, de nem igazán akartam elhinni. Egyik fülemen be, a másikon ki.
-Várj... Ezek szerint igaz, hogy ma veled kell ügyeletet tartanom? -kérdeztem rá mindenféle lelkesedéstől mentesen a nyilvánvalóra. Én az utolsó másodpercekig tudtam reménykedni mindenféle csodában, bármilyen lehetetlennek is tűnjön, bár a legtöbbször csalódnom kellett. Semmi kedvem nem volt olyanra fecsérelni az ébren töltött perceimet, aki mániákusan át akarta rendezni a képemet valamilyen apropóból. Remélem, most nem ez a terve.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Csüt. Aug. 30, 2018 9:40 am



Nem tetszett a gondolat. Egyenesen felháborított a dolog. McGalagony professzor pedig nem volt hajlandó elengedni a mai napot, hiába kérleltem. Azt mondta ő is, és Piton professzor is azon dolgozik, hogy a megítélés jobb legyen és végre eltűnjenek a határok a házak között. Persze… mert Piton pont a Griffendéllel akar majd jó barátságot ápolni és éppen McGalagony professzorral. Mióta csak itt vagyok, folyton versengtek egymással és nem kedvelték egymást, amit meg is értek. A Mardekár ház és a vezetőjük sem egy egyszerű eset. És nekem pont ki kellett fognom azt, akinek a rokonságától és tőle magától is a falra mászok. Bellatrix Lestrange az a nő, akit gyűlölni is képes vagyok, pedig nem szokásom senkit sem ilyen szinten elítélni, de ő örökre a bőrömbe véste, hogy a „tiszta vérű” varázslók sosem fogják elfogadni a fajtámat. És miatta voltam kénytelen egész nyáron szinte csak hosszú ujjúban és pulcsiban mászkálni, mert akárhányszor Ron meglátta, kiselőadást tartott arról, hogy a tanév kezdetekor Draco-n fogja leverni azt, amit ez az őrült nő tett. Pedig… amikor a szülei magukhoz hívták… addig nem mozdult, míg az édesanyja nem kérte rá. De akkor is látszott a fájdalom az arcán… ezt már el is felejtettem.
A gondolkodásomnak aztán az vetett véget, hogy beleütköztem valakibe, és egyből sejtettem, hogy ki lehet a másik. Amikor a pálcájából fény gyúlt, már kétségem sem volt afelől, hogy Draco Malfoyal hozott össze a balsors. Persze ő rögtön bunkóbbnál bunkóbb stílusú megjegyzéseket és kérdéseket tett az irányomba, így csak egy nagy sóhaj és elfojtott ásítás kíséretében kezdtem el legyezni, jelezve, hogy semmi érdekeset.
-Prefektus vagyok, Malfoy. Ez a dolgom… -vontam vállat egyszerűen, majd a keretekben mocorogni kezdő portrékra néztem és már most elkönyveltem magamban, hogy undok mód ők is megjegyzéseket fognak tenni ránk, hogy mi mekkora gonoszak és neveletlenek vagyunk, hogy felébresszük őket az éjszaka közepén.
-Igen, sajnos tényleg igaz. Hidd el, nekem is jobb kedvem lenne, ha nem kellene egymást néznünk, de ez van. McGalagony azt mondta, hogy Astoria büntetést kapott, Ron-nak pedig Kvidiccsel kapcsolatos dolgai vannak. És úgy döntöttek Piton-nal, hogy jót fog tenni, ha együtt mászkálunk a tök sötétben… -forgattam meg a szemeimet egy sóhaj kíséretében, majd mit sem törődve azzal, hogy követ-e, tovább indultam, hogy folytathassam azt, ami a kötelességem.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Pént. Aug. 31, 2018 3:26 pm


Hermione & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Az egyik folyosó sötétjében sikerült Grangerbe ütköznöm, akit büntetésül szánt mellém ma éjszakára a sors. Majdnem frászt kaptam tőle, de inkább a megvetés álarca mellett döntöttem. Egy pillanatra meg is feledkeztem róla, hogy ma vele kell közösen járkálnom szabályszegők után kutatva, de aztán derengeni kezdett valami, mint ha Piton beszélt volna ilyesmiről. Azért a biztonság kedvéért rákérdeztem nála, hogy igaz-e a rémhír, hogy együtt vagyunk beosztva. Abban reménykedtem, hogy ennyi idő alatt is változhatott valami, elvégre a csodák az utolsó utáni percekben történnek, de Granger csak megerősítette azt a gondolatot, amit annyira utáltam. Mindössze egy lemondó és utálkozó sóhajra futotta a részemről, hogy kénytelen leszek elviselni ezt a kis mindentudó, bosszantó nőszemélyt, akinek nem mellesleg az volt a hobbija, hogy úgy két-három évente céltáblának nézett.
-Cseppet sem vigasztal a nyávogásod. -fintorogtam válaszul arra, hogy neki sincs kedve a képemet nézni. Az az ő baja. Csak bólogattam, mikor azt ecsetelte, hogy Greengrass büntetést kapott, Weasley patkány pedig kviddics megbeszélésen van. Biztos most próbálnak meg neki új agyat szerezni, hát ha attól majd jobb lesz, de azon már semmi sem segít. Bár az azt jelentené, hogy még egy ilyen éjszakát ki kell bírnom Granger-rel, de legszívesebben azt kívántam, hogy ezért cserébe legközelebb Astoria járőrözzön a Weasley ivadékkal, aztán akkor kétszer is meggondolja, hogy büntetést harcoljon ki magának Pitonnál.
-Nekik lehet jót tesz, nekünk kevésbé. -forgattam meg a szemeimet, majd követtem Grangert, ahogy elindult tovább a folyosókon.
-Mit gondolnak, hogy majd legjobb barátok leszünk? -húztam gúnyos vigyorra a számat, miközben teljesen igazságtalannak éreztem ezt az egészet. A házak közötti összetartásról vagy miről papolnak, holott azok ketten is ki nem állhatják egymást, főleg a tavalyi év után. Már vagy két kört mentünk ezen a szakaszon, amikor kezdett idegesíteni ez a síri csend. Én pedig régen jó voltam abban, hogy megállás nélkül járassam a pofámat, így igyekeztem előkaparni valami halvány szikráját ennek a tudományomnak, hogy valami közös nevezőre jussak ezzel a... khöm... griffendélessel. Ha még órákig ilyen kussban nyomjuk, biztos, hogy a következő kanyarban el fogok aludni. Ettől a gondolattól azonnal ásítanom is kellett.
-Tudsz valamit a szüleidről? -bukott ki belőlem a legelső kérdés, ami eszembe jutott. Elég személyes, de én sosem a tapintatosságomról voltam híres, és most kivételesen tényleg nem volt bennem semmi rosszindulat sem. Azt mondta nekem, hogy talán végleg elveszítette őket, hiába nem haltak meg, és valahol én is ezt éreztem. Közben megtudtam, hogy felejtés átkot szórt rájuk és a világ másik végére költöztek, mivel ebben az iskolában soha semmi sem marad titokban.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Pént. Aug. 31, 2018 8:46 pm



-Nem nyávogok, ha tudni akarod, az nem az én műfajom. A hattyúhalálának imitálásához te értesz, Malfoy…-húztam össze a szemeimet rosszallóan, amikor kifejtette, hogy egyáltalán nem vigasztalja a nyávogásom. Hát engem sem az ő pesszimizmusa. De ahelyett, hogy a legtöbbet hoznánk ki a kellemetlen helyzetből, megint azonnal egymást kezdtük el szapulni. De legalább az információim helyesek, ugyanis ő is hevesen bólogatott arra, hogy Astoria büntetésben, míg Ron kviddics edzésen van. Vagy megbeszélésen, annyira nem figyeltem, hogy őszinte legyek. Valahogy, amikor a játékról beszél, sosem tudok rá két percnél tovább figyelni. A kviddics nem az én világom, nem értem a lényegét és soha nem is fogom. Én maradok a földön, két lábbal, a könyvek, pergamenek és egyéb más dolgok és elfoglaltságok között.
-Ebben egyetértünk. És hogy mit várnak? Nem tudom… talán azt, hogy én most kivételesen nem próbállak meg kiütni, te pedig nem fogsz a rokonaidhoz hasonlóan újabb bizonyítékot hagyni rajtam, hogy „sárvérű vagyok.” –forgattam meg a szemeimet egy fintor kíséretében, ahogy az utolsó szavakat kimondtam. Még mindig mérhetetlenül gyűlöltem Bella-t, pedig Mrs Weasley megölte őt. De azt, amit velem tett, amivel örökre nyomot hagyott bennem, sosem fogom tudni neki megbocsájtani. Örökké belém karcolta, hogy honnan származom, ez pedig egy olyan végzetes dolog volt, ami miatt még kevésbé akartam azt, hogy a szüleim és én ismét egy család legyünk. Mármint… csak azt, hogy emlékezzenek rám. Hisz, ha visszakapnák az emlékezetemet, ha megtalálnám őket, akkor is magyarázkodhatnék. El kellene mondanom nekik, honnan van a karomon a felirat, hogy mi történt a múlt évben és miért lett hirtelen ekkora váltás az egész varázsvilág életében. Miért kaptunk új igazgatót, miért tért vissza Piton és hogy került ide Hewitt. Sok-sok kérdés, amikre még nem álltam készen és egy részükre a választ magam sem tudtam pontosan, csupán sejtéseim, halvány elképzeléseim voltak azzal kapcsolatban, mi miért történik az iskola falain belül.
A mélázásomból aztán Malfoy hangja térített magamhoz, illetve először csupán az ásítása, majd utána a kérdése, ami meglepően váratlan volt tőle, mégis… nem éreztem semmi kárörömöt, vagy megbúvó rosszindulatot az irányomba. Ez annyira meglepett, hogy még egy halvány, egészen hálás mosolyt is küldtem felé így a félhomályban, majd kifújtam a levegőt és egy nagy nyelést követően szólaltam meg.
-Azt nyilván te is hallottad, hogy mielőtt… Voldemort megtalálhatta volna őket, kitöröltem az emlékeiket. Ők pedig elköltöztek innen, nagyon, de nagyon messzire… -vettem egy mély levegőt, majd megálltam a sétálásban, hogy Draco szemeibe nézhessek. Most először igazán őszintén, mindenféle ellenségeskedés nélkül beszélt hozzám, így nem volt okom, hogy én bunkó legyek vele.
-Tudod… csomó ideig gondolkoztam, hogy jó döntés volt-e, tényleg így kellett-e lennie. De nagyon meg voltam rémülve. Az újságban épp egy háromfős családot mutattak. Muglik voltak. Apa, anya és egy egészen kicsi gyerek. Lemészárolták őket, mert muglik voltak. Mint a szüleim. Így akkor ez tűnt helyesnek. –vontam vállat, majd az alkaromat kezdtem el automatikusan simogatni, ahogy behunytam a szemeimet és felsejlett bennem annak a fekete hajú nőnek az alakja. Az emlék hatására még a hideg is végigfutott rajtam.
-De aztán akkor vált világossá, hogy tényleg jobb nekik nélkülem, amikor a nagynénéd vallatási módszer címszóval „megcsonkított.” A bőrömbe égette, hogy nem vagyok sem a muglik, sem a varázsvilág tagjai közé való. Ezért hát… minden lehetséges kapcsolatot megszakítottam a szüleimmel. Hogy ideiglenesen-e vagy sem… azt nem tudom. –fejeztem be aztán a szövegelést, majd tovább indultam.
-És… nálatok mi van? Mármint… nyilván nem ok nélkül jöttél vissza előbb a nyáron. –tettem fel félve a kérdést, számítva egy Malfoy-féle undok hárításra.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Szomb. Szept. 01, 2018 10:49 am


Hermione & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

-Kérlek, az nem imitálás. -hanem valódi művészet és a túlélési ösztön csodás egyvelege. Nem mondhatja, hogy nem volt hatásos, elvégre nagyon sok mindent el lehet érni azzal, ha eljátszom az ezredik halálomat is. Bár az már régen volt.
Nem értettem egyet a házak közötti együttműködés eszméjével, mert az alapból kudarcra van ítélve. Az meg pláne nem dobta fel a napom zárását, hogy Granger-rel osztottak be az éjszakai sétálgatásra ennek címén. Sosem leszünk legjobb barátok és nem is akarunk azok lenni, így kár mindenféle erőlködés és külső behatás. Teljesen felesleges időpocsékolás az egész. Arra viszont rosszallóan felszisszentem, mikor közölte, hogy ha kivételesen nem próbál meg kiütni, akkor én sem fogom pergamennek használni a bőrét, ahogy azt a rokonaim tették. Pontosabban csak egyet.
-Ne hasonlítgass a zakkant -és Merlinnek hála halott - nagynénémhez. -kértem ki magamnak. Ha jól rémlik, én letagadtam, hogy felismertem volna őket, hogy ne jussanak azonnal a Sötét Nagyúr kezére, szóval a vádaskodása alaptalan. Ennél többet az én helyzetemben nem tehettem se értük, se másért.
Ezután jó darabig néma csendben lépkedtünk tovább a sötét kastélyban, amit végül nekem sikerült megtörnöm, méghozzá egy olyan hozzám nem illő kérdéssel, mint hogy tud-e már valamit a mugli szüleiről, akik abban a hitben élnek, hogy sosem volt lányuk. Mikor szóba hozta, hogy biztosan hallottam róla, hogy módosította az emlékeiket, csak bólintottam, amit vagy észrevett így fény híján vagy nem. Hirtelen aztán megtorpant, így én is kénytelen voltam lefékezni mellette. Rám emelte a mogyoróbarna szemeit, majd úgy megeredt a nyelve, mint ha csak valamelyik leckét mondaná fel. Mesélt a lemészárolt mugli családról és hogy ezután félni kezdett, mert nem szerette volna, ha az ő szülei is erre a sorsra jutnak, ami érthető volt, de talán akadhatott volna más lehetőség is, mint hogy kitörölje magát az életükből. Először például próbálkozhatott volna a Főnix Rendjénél, hogy valahol rejtsék el őket. Csendben figyeltem, ahogy a karját dörzsölgette, ahová Bellatrix a 'sárvérű' szitkot véste, mikor a széfjéről és hasonlókról faggatta.
-Biztosan van valami ellenszere ezeknek a felejtés átkoknak, talán utána kellene járnod. -a könyvtárban találhatna valamit, vagy megkérdezhetné valamelyik tanárt, hogy létezik-e ilyesmi.
-Nekem édes mindegy, hogy mit csinálsz, mert nem az én dolgom. De én a helyedben felkutatnám őket. -vontam meg a vállamat.
-Persze nem emlékeznek rád most, de biztosan örülnének, ha visszakaphatnák a lányukat. Minden átoknak megvan az ára, és talán épp emiatt állandó ürességérzet gyötri őket. Nélküled sosem fognak rájönni, hogy mi az. -néztem rá teljesen komolyan, mert ne higyje, hogy a bűbája olyan tökéletesen működik, és a szülei hű de boldogok a tudatlanságtól szenvedve.
Úgy tűnik azzal, hogy nem voltam se gúnyos, se rosszindulatú, sikerült felbátorodnia, és máris felhatalmazva érezte magát, hogy az én családom is szóba kerülhessen, mintha ezzel majd kvittek lennénk vagy valami.
-Olyan a hangulat, mint egy kriptában. -foglaltam össze tömören.
-Épp csak elkerülték az Azkabant, ami mindenre rányomta a bélyegét. Érthető, hisz apám már volt oda bezárva, és azóta csak árnyéka önmagának. Próbál visszakapaszkodni és újra rangot meg befolyást szerezni, de már sosem lesz ugyanaz, én pedig szeretnék kimaradni belőle. Jobb itt, ennyi. -magyaráztam kicsit bővebben, hogy megértse, ha akarja, aztán inkább tovább indultam, mielőtt még előkerül a keksz meg a tea is.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Vas. Szept. 02, 2018 4:59 pm



-Azt ne mondd, hogy tehetség, mert nem hiszem, hogy ilyen állás létezik, ahol csak haldokolni kell látványosan… bár… a varázsvilágban is vannak színészek, nem? –néztem rá kérdőn, mivel ennyire sosem ástam magam ebbe a kultúrába, vagy hogy is mondjam. Vannak dolgok, amiket megőriztem a mugli világból, így nem is tudom, hogy itt mondjuk, hogy működik a színház vagy ilyesmi. Abban biztos vagyok, hogy zene van.
Egyikünk sem hitt abban, hogy a házak közötti együttműködés lehetséges, pláne a Griffendél-Mardekár tekintetben. Azt viszont kikérte magának, hogy az őrült nagynénjéhez hasonlítsam.
-Eszemben sem volt hozzá hasonlítani. Pont azt mondtam, hogy te nem leszel és nem vagy olyan. Simán kiadhattál volna minket Voldemort-nak, de nem tetted… -húztam össze a szemöldökömet, kissé sértett ábrázattal meredve Malfoy-ra. Nem mondtam egy szóval sem, hogy olyan lenne, mint Lestrange, csak azt, hogy remélem nem lesz olyan. Biztos vagyok benne, hogy Draco igazából… valahol a jeges és talán tényleg nem létező lelke és szíve mélyén jó ember lett volna, ha nem oda születik, ahova.
Végül a hallgatás mellett döntöttem, ami nem volt rossz érzés, de Draco-ból ismét előtört a sokat dumálós énje és éppen ezért, feltett egy olyan kérdést, amihez neki lenne a legkisebb köze mégis… válaszoltam neki, talán túlságosan is részletesen. De tényleg nem éreztem gúnyt vagy megvetést az irányomba tőle, így nem volt ellenvetésem azzal kapcsolatban, hogy bármibe is beavassam őt. Még meg is álltam, hogy így nézhessek a fagyos szemekbe, amik a tejföl-szőke fiút fémjelezték, hogy így mondhassam el neki a dolog minden apróbb részletét.
-Biztosan van, nem is ezért nem… kerestem vagy kerestettem fel még őket… -jegyeztem meg csendesen, egy nagyot nyelve, hisz még mindig képes volt könnyeket csalni a szemembe az elmúlt tanév és az ahhoz kapcsolódó tragédiák.
-Nem tudom, hogy mit éreznek, ugyanis… én teljesen kitöröltem magamat az életükből. Eltűntem a képekről, mindenhonnan. Fogalmuk sincs róla, hogy valaha volt egy lányuk. Olyan, mintha sosem születtem volna meg. –vontam vállat egyszerűen, mert nem akartam erről tovább beszélni vele. Nem akartam erről senkivel sem beszélni, így inkább rá tereltem a szót és meglepetésemre, nem küldött el a francba. Azt mondta, hogy kriptahangulat van és jobb neki itt.
-Nagyon sajnálom… tudom, hogy nem érdekel és nem kell, de… így érzem. –jegyeztem meg halkan, majd inkább én is a csend mellett döntöttem, ugyanis fura volt normálisan beszélni Draco Malfoy-al.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Vas. Szept. 02, 2018 9:39 pm


Hermione & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

-De pontosan ezt mondom. Tehetség kell hozzá. Ha létezne ilyen állás, pályázás nélkül megkapnám és halálra keresném magam. -magyaráztam neki teljesen komoly képet vágva. Persze ez valahol valamiféle önirónia volt a részemről, de annak nem láttam értelmét, hogy sértésként kezeljem a szavait, elvégre hol érdekel engem egy Griffendéles véleménye. A semmitmondó arckifejezést hamar egy elégedett vigyor váltotta fel, mikor arról kérdezett, hogy vannak-e színészek a varázsvilágban. Imádtam ezt a pillanatot és ki akartam élvezni minden percét, hogy a tudálékos Hermione Granger elbizonytalanodott valamivel kapcsolatban és hozzám fordult válaszért. A kérdő tekintetét legszívesebben bekereteztettem volna.
-Persze, hogy vannak, Granger. -arcátlan módon a vigyoromat továbbra sem tudtam lekaparni a képemről.
-Vannak színházak a varázsvilágban is, bár gondolom máshogy működnek, mint a mugliknál. De azt gondoltam volna, hogy ha valaki, akkor te biztosan jártál ilyen helyen. Kicsit olyan, mint a... könyvtár. -rendeztem aztán a vonásaimat, miután kiszórakoztam magam a tudatlanságán. Normál körülmények között ezt nem lehetne felróni egyetlen mugliszármazásúnak sem, de mivel velem hozta össze a balsors, így nem várhatott más reakciót, ez benne van a Draco Malfoy kezdőcsomagban.

Szóba kerültek a mugli szülei, pontosabban szóba hoztam őket, ő pedig cserébe részletes beszámolót tartott az egészről, hogy kitörölte magát az emlékeikből, mintha sosem lett volna lányuk. Kifejtettem neki a véleményemet arról, hogy egyik bűbáj sem működik tökéletesen, így a felejtés átka is biztosan járt valamilyen mellékhatással, esetleg megmagyarázhatatlan üresség érzettel, amit sosem fognak tudni maguknak megmagyarázni. Illetve hozzátettem azt is, hogy szerintem fel kellene kutatnia a szüleit és valahogy megpróbálni visszafordítani az átkot, amíg még lehet. A válaszát hallva most rajtam volt a sor, hogy kérdőn meredjek rá.
-Akkor miért nem? Nem értelek... Nem szeretnéd visszakapni őket? Láttad milyenek az én szüleim, mégsem mondanék le róluk. -közöltem vele szárazon, hogy én mit gondolok.
-Jaj, ébredj fel már végre! Az élet nem bemagolt könyvek halmaza, semmi sem követi a papírformát, amiben te szentül hiszel. Persze, hogy nem tudják, hogy volt egy lányuk, de attól még semmi nem múlik el nyomtalanul. Ezt te tudhatnád a legjobban. -siklott a tekintetem a karjára.
-Attól még, hogy nem szerepelsz egyetlen képen sem, még benne élsz az elméjük egy rejtett zugában. Akik teljesen megzavarodnak és csak a nyálukat folyatják a Crutiatus átoktól, nekik is akadnak tiszta pillanataik. A mágia nem mindenható. -ráztam meg a fejemet lenézően. Az én családommal kapcsolatos sajnálatára már nem reagáltam inkább semmit, persze tudomásul vettem és igazán nagyvonalú, de ahogy ő is mondta, nincs rá szükségem se tőle, se mástól. Inkább tovább indultam és szerencsére Granger-nek sem volt kifogása ellene és újabb hallgatás következett. Az utóbbi időben szerettem, sőt egyenesen imádtam a csendet, így most eszem ágában sem volt megtörni. Azonban velem ellentétben ő teljesen a gondolataiba merült és csak megszokásból szedte a lábait. Hirtelen megtorpantam, majd a felé eső karomat egy határozott mozdulattal emeltem elé, hogy visszaránthassam. Az egyik lépcsőfordulóhoz értünk, köztudott róluk, hogy bármikor képesek egyet gondolni és helyet változtatni. Én már messziről kiszúrtam a nyikorgásukat, de neki valahogy ez elkerülte a figyelmét, és majdnem sikerült a mélységbe gyalogolnia. A végén még rám fogták volna, hogy szándékosan taszítottam le. Amint az út rendeződött előttünk, csak azután eresztettem el. Az hiányzott volna, hogy valami baja essen.
-Már értem, miért ragaszkodtak ahhoz, hogy ne maradhass egyedül. -még hogy a házak közti jó viszony, inkább csak sok az elmélázó öngyilkos jelölt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Szer. Szept. 05, 2018 8:08 pm



-Ebben legalább egyetértünk. –forgattam meg a szemeimet egy hatalmas sóhaj kíséretében, majd inkább arról érdeklődtem nála, hogy vannak-e színészek a varázsvilágban. Persze ettől rögtön megjelent egy önelégült vigyor az arcán, ami idegesített ugyan, de jogos volt a részéről. Ő az utolsó ember, akitől kioktatást akarok hallgatni, de ha tudja, akkor miért ne kérdezhetném meg? Érdekel és szeretek új dolgokat tanulni. Ha az informátorom Draco Malfoy, akkor tőle fogom megkérdezni. És szerencsémre, az elégedett vigyorgáson kívül válaszolni is hajlandó volt, így nagy szemekkel hallgattam végig, ahogy magyarázott.
-Értem! Szóval vannak, de biztosan mások. El kell jutnom... egyszer… -sóhajtottam már előre is lemondóan, ugyanis tudtam, hogy Ron vagy Ginny nem fog velem eljönni, ahogy Harry sem. Hjaj… a végén kénytelen leszek elrángatni magammal Neville-t. Hjaj… ilyen az élet.

Végül aztán Draco rákérdezett a szüleimre és kioktatott, hogy ne higgyem magam akkora ásznak, mert biztosan van mellékhatása a bűbájnak és most a szüleimet valami megmagyarázhatatlan üresség gyötörheti, amit nem tudnak hova tenni. Ezen én is gondolkoztam, de még mindig félek megkeresni őket és feloldani a dolgot. Voldemort… habár eltűnt, én még mindig félek, hogy valaki a nyomdokaiba lép majd és tönkreteszi az életüket, őket, megkínozza és megöli őket. A „fajtájával” sem bánt másképp, akkor egy muglival mit tenne? Amúgy is gyűlölik a mugli-ivadékokat, így nem hiszem, hogy a szüleim megúsznák egy „ejnye-bejnye kicsi mugli” kezdetű dologgal.
De persze neki ezt is jobban kellett tudnia és megint elmondta, hogy mekkora szánalmas vagyok, amiért azt hiszem, megoldódott minden és én tudhatnám a legjobban, hogy semmi nem múlik el nyomtalanul. Ez aljas volt!
-Draco… azt sem tudják, hogy létezem! És nem arról van szó, hogy nem akarom őket visszakapni! De félek, értsd már meg! És amúgy is… te ne akard nekem megmondani, hogyan éljem az életemet! –húztam össze a szemeimet, ahogy elfojtott hangon egyszerűen már majdnem leordítottam azt a régen mindig természetellenes lenyalva álló haját a fejéről.
-Nem tudsz semmit rólam és a családomról sem! Nem tudod, milyen volt kétségek közt vergődni, hogy megtegyem vagy ne tegyem. Harry szüleit is megpróbálták elrejteni anno, nem sikerült… nem bíztam ebben. –töröltem meg a szememet, majd dacosan tovább indultam mellette, a gondolataimba mélyedve.
Tényleg rosszul tettem? Nem szabadott volna? Vajon mi lehet most velük? Azt hiszem, talán mégsem vagyok olyan okos, mint gondoltam. De hát… ki ő, hogy elbizonytalanítson. Draco Malfoy… nem egyszer kívánta már azt, hogy valami öljön meg vagy tegyen kárt bennem… így hát…
De a gondolatmenetem hamar véget ért, mikor megéreztem magamon Draco kezeit, amik kivételesen nem ártó szándékkal emelkedtek elém, hanem azért, hogy megóvjon a zuhanástól. Csak nagy szemekkel meredtem rá, mert el sem akartam hinni, amit tett. Ez annyira… nem vall rá.
-Meg… megmentettél, Malfoy. Köszönöm… -jegyeztem meg halkan, majd amint eleresztett, egy darabig még a kezét bámultam, majd a lépcsőkre emeltem a tekintetemet.
-A lépcsők szeszélyesek… -ismételtem el magamban ezt a rég tanult mondatot a megjegyzésére, majd megragadtam a bal csuklóját, hogy aztán magammal rángathassam a következő folyosóig.
-Gyere, mielőtt megint elindulnak. –magyaráztam el neki a mozdulatom okát, továbbra is magam mögött ráncigálva.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Pént. Szept. 07, 2018 3:44 pm


Hermione & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Miután életemben először próbáltam normális hangnemet megütni Granger-rel, sőt még a mugli, érted mugli! szüleivel kapcsolatban is igyekeztem bíztatni, ő mégis úgy leordított fojtott hangon, hogy azt Piton is megirigyelte volna. Mivel szerinte nem tudok semmit sem róla vagy a szüleiről, így nem akartam tovább arra pazarolni az energiáimat, hogy őt győzködjem az igazamról vagy arról, hogy kivételesen nincs bennem semmiféle rossz szándék, sőt, inkább segítőnek neveztem volna. De Okostojás kisasszonynak semmi sem jó, így minek is törjem magam. Régen talán visszaszóltam volna neki, vagy esetleg itt hagyom a francba egyedül a sötétben, de most a diplomatikus hallgatás mellett döntöttem. Bármilyen megerőltető is legyen befogni, ez tűnt a legelfogadhatóbb megoldásnak.
Hagytam, hogy a gondolataiba merüljön, én pedig a minket körülvevő feketeséget próbáltam elemezni, mert nem szerettem volna semmi váratlanba és végképp nem ijesztőbe belefutni. Ha valamit utáltam, akkor az a rettegés, Granger társaságában pedig még elviselhetetlenebbnek tűnt. Már messziről kiszúrtam a lépcsők baljóslatú nyikorgását, így még épp idejében sikerült elkapnom Hermione-t, megkímélve őt a mélységbe való szabadesés élményétől. Addig el sem eresztettem a figyelmetlen griffendélest, amíg a környezetünk nem normalizálódott. Ezután viszont képtelen voltam kihagyni az epés megjegyzést, hogy már világos, miért ragaszkodtak ahhoz a tanárok, hogy ne egyedül mászkáljon a kastélyban. Kijelentette a nyilvánvalót, hogy megmentettem, bár így ezt hatalmas túlzásnak éreztem, mégha lényegében igaz is volt. Csak a vállamat vonogattam a meglepett hálálkodása hallatán.
-Nincs mit köszönnöd, gondolom te sem nézted volna végig, hogy lezuhanjak. -azért némi bizonytalan hanglejtés kiérezhető volt a részemről. Elvégre sosem kedveltük egymást, sőt, egyenesen gyűlölt, én meg csak valamiféle kötelességtudatból igyekeztem neki okot is adni rá, hogy ne legyen alaptalan. Elmantrázta magának a jól ismert bölcsességet, amit a prefektusok szoktak ismertetni az elsőévesekkel, hogy a lépcsők szeszélyesek.
-Azok, szóval jó lenne, ha legközelebb odafi... -de ezt már esélyem se volt befejezni, mivel hirtelen megragadta a bal karomat, hogy magával rángasson, azzal a csatakiáltással, hogy addig menjünk, amíg a lépcsők ismét meg nem gondolják magukat.
-Jó... de... -hebegtem a hátára omló barna hajzuhatagnak, de azokat a hullámos fürtöket aligha érdekelhette a szemrehányásom.
-... ehhez nem kell kitépned a karomat. -forgattam meg a szemeimet. Ha ezt pár évvel korábban játssza el, biztosan azt színleltem volna, hogy leég a bőr a csuklómról, amiért ez a pimasz kis sárvérű hozzám mert érni a mocskos mancsaival. De ez már elmúlt. Csendben hagytam, hogy végigrángathasson a lépcsőkön, amíg el nem értük a következő folyosót. Ott aztán hosszabbra nyújtottam néhány lépésemet, hogy beérhessem. Így már biztos talajon élhettem a lehetőséggel, hogy a szabad kezemmel fejthessem le az ujjait a balomról. Ez még mindig finomabb megoldás volt, mint ha egyszerűen csak kirángattam volna magamat a szorításából.
-Milyen volt? Amikor megtudtad, hogy boszorkány vagy. -dobtam be egy újabb kérdést. Nekünk ez teljesen természetes, hisz egész életünkben így neveltek minket, de neki a szülei nem ide tartoznak. Egyáltalán mit szólnak hozzá? Félnek? Örülnek? Büszkék? Elvégre ők nem értenek ehhez az egész világhoz semmit sem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Szomb. Szept. 08, 2018 11:18 pm



Miután lezártam a szüleim témáját Draco-val, inkább a gondolataimba merülve lépkedtem mellette. Csak úgy zakatolt az agyam, hisz az elmúlt napokban sok dolog pörgött végig bennem. Ron, Ginny és Harry ügye, a Halálfaló Hewitt, Coliander, aki Caramel rokona. És most még ezt az idióta, nagyképű, arrogáns, aranyvér mániás mardekárost is a nyakamba akasztotta Piton és McGalagony fene nagy színlelt együttműködése. Az a két tanár világ életében fújt egymásra… baromság.
De a nagy mélázásomnak aztán Malfoy vetett véget, aki átkarolva engem akadályozta meg, hogy lezuhanjak a lépcsők szeszélyes természetének hála. De ő megmentett ettől, én pedig kifejeztem neki a hálámat szavak formájában. Megköszöntem, hogy megmentett, mire csak bizonytalanul annyit közölt, hogy biztos én sem hagytam volna lezuhanni őt.
-Persze, hogy nem! Senkinek a halála nem fog a lelkemen száradni! –húztam össze a szemeimet kissé sértetten, majd elmantráztam magamnak, hogy a lépcsők milyen természetűek is igazából, mire ő is helyeselt, de a mondatot nem akartam hagyni, hogy befejezze. Közöltem vele, hogy menjünk, mielőtt megint elindulnak, és az ujjaimat a baljára kulcsolva kezdtem el rángatni magam után, mire közölte, hogy ehhez nem kell kitépnem a karját.
-Ne haragudj, de nem akarok kockáztatni. Ha megkéred valamelyik mardekáros csodálódat, úgy is kimasszírozza neked, ahol a csúnya, sárvérű Granger megmarkolta a te felsőbbrendű kacsódat… -forgattam meg a szemeimet egy sóhaj kíséretében, továbbra sem eresztve el a kezét. Biztosra akartam menni, hogy túljutunk a lépcsőkön, így egészen addig nem engedtem a szorításomból, míg a következő folyosóhoz nem értünk.
Ott aztán beért engem, majd mellém érve a szabad kezével le is fejtette baljáról a hosszú, vékony ujjaimat. Csendben lépkedtem mellette, egészen addig, míg újra meg nem szólalt. Egy röpke pillanatig lefagytam a kérdés hallatán, majd nagy, kissé meglepetten csillogó, barna szemekkel meredtem az ő, kékes, mégis gyakran köd-szürkébe burkolózó szemeit.
-Öhm… furcsa. Mármint… a szüleim először nem tudták hová tenni és még… mindig nem tudják… nák. De nagyon büszkék voltak rám. Különlegesnek tartották a dolgot. De persze a barátaiknak nem mondhatták azt, hogy a lányuk egy boszorkány, így… azt mondták, egy elit magán suliba írattak, ahol a hozzám hasonló, tehetséges gyerekekkel foglalkoznak. Bár kissé el voltak kenődve, hogy ezek szerint én nem fogorvos leszek... –magyaráztam el neki a dolgot, immár a földet szemlélve.
-És nálatok ez… hogy megy? Mármint… van különbség tiszta varázsló utód és mugli születésű között? Úgy értem… nektek már születésetektől fogva megvan ez a képesség, vagy nektek is csak később jön elő?




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Hétf. Szept. 10, 2018 4:23 pm


Hermione & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Miután a következő folyosóra érve sikerült kiszabadítanom magam Granger szorító karmai közül, arról igyekeztem többet kiszedni belőle, hogy milyen volt, amikor először megtudta, hogy boszorkány. Gondolom neki is korábban megmutatkoztak a képességei, mint hogy a levelét megkapva a Roxfortba került volna, és mivel nem varázsló családból származik, hanem a szülei muglik, így biztosan mindannyiuk számára furcsának tűnhetett az egész. Tudni akartam, hogy vajon ezt hogy élhetik meg olyanok, akik teljesen más világban éltek. Az ilyen gyerekek szülei vajon félnek az ismeretlentől, vagy inkább büszkeséggel tölti el őket, hogy a gyerekük több náluk? Elvégre varázsképességeket felmutatni nem lehet kis dolog olyanok között, akik nem hisznek benne, vagy csak nem akarnak tudomást venni a mágia létezéséről. Bár nálunk sokan azt vallják, hogy a mugli születésűek ellopják a varázslatokat mások elől és jogtalanul birtokolják ezt az erőt. Én is kénytelen voltam a szüleim nyomására ezt vallani, holott nekem aztán tök mindegy, hogy ki méltó a varázshasználatra és ki nem, a lényeg, hogy ez az én tudásomat ne befolyásolja. Granger pedig sokkal tehetségesebb valamennyiünknél, bár ezt neki akkor se ismerném be, ha tüzes vassal kergetnének végig Roxmorts utcáin.
Azt gondoltam, hogy majd leráz azzal, hogy mit foglalkozok a dolgaival és ne tegyek úgy, mint akit érdekel, ehelyett úgy nézett rám, hogy komolyan kezdtem aggódni érte. A gondolataim egyvelegét sikerült felvázolnia, mikor elárulta, hogy az egész nagyon furcsa volt, ennek ellenére mégis büszkék voltak rá, elvégre ez egy különleges, nem mindennapi dolog. Hozzátette, hogy hiába voltak lelkesek a szülei, a barátaiknak mégsem számolhattak be a csodáról, így azt kellett mondaniuk, hogy a lányuk magániskolába jár.
-És te bánod, hogy nem... fogorvos lettél? -mert a szülei ezt szerették volna, de én úgy vettem észre, hogy ő tökéletesen elboldogult, mint boszorkány. És mivel a tehetsége is meg van hozzá, így kár lett volna, ha mugli dolgokra pazarolja az idejét.
-Ez változó. Igazából mindenki körül történnek furcsa dolgok, csak valakinél vagy észreveszik vagy nem. Nálad a szüleid nyilván nem keresték ezeket a jeleket és ha voltak is, próbáltak ésszerű magyarázatot keresni rájuk. Míg egy varázsló házaspár alig várja, hogy a gyerekük valami érdekeset produkáljon, mert akkor megnyugodhatnak, hogy nem lett kvibli a családban. De mire iskolaérett lesz a gyerek, általában arra bőven kiderül, hogy mit tud. A mugli születésűeknek szinte minden újdonság, csak a Roxfortban és az azt megelőző nyáron tudnak meg dolgokat, míg minket tudatosan így nevelnek, ilyenek a szokásaink, a játékok és hasonlók. -magyaráztam a kérdésére válaszolva.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Kedd Szept. 11, 2018 6:55 pm



Furcsa érzés volt Draco Malfoy-al beszélgetni, pláne arról, hogy mi van a szüleimmel, vagy velem és hogy viseltük, amikor kiderült, boszorkány vagyok. Éppen ezért, olyan őszinte meghatottsággal bámultam rá, amilyet még nem látott a világ szerintem. Nem sokan kérdezték meg ezt tőlem, pedig tényleg furcsa volt. Érdekes volt szembesülni azzal, hogy nem egy hétköznapi ember vagyok annak ellenére, hogy annak születtem. Az én szüleim egyszerű muglik, fogorvosok, akik először nagyon nem tudták hová tenni a dolgokat, aztán később persze büszkék voltak rám, de nem dicsekedhettek ezzel, így egy magánsulis fedő sztorit találtunk ki. És ezt a mellettem lépkedő fiúval is megosztottam, akinek megint sikerült meglepnie azzal, hogy nem azt mondta, hogy maradtam volna inkább a varázstalan világban és hagytam volna a mágiát neki meg a hozzá hasonló, „felsőbbrendű” alakoknak. De nem így lett…
Inkább azt kérdezte, hogy én bánom-e, hogy nem fogorvos lettem. Egy halvány mosoly kíséretében ráztam meg a fejemet, bár ez inkább hasonlított egy keserű félmosolyra, mintsem lelkesedésből fakadó tiltakozásra.
-Nem, nem bánom. Persze eleinte… szörnyű volt a „koszos kis sárvérű” meg az „okostojás Granger” megnevezés, de rájöttem, hogy ezt semmiért sem cserélném el. Nekem most már komoly céljaim vannak azzal, hogy ilyen adományt kaptam a sorstól. –válaszoltam meg a kérdését kissé talán bővebben, mint azt ő szerette volna, de kivételes alkalom volt ez, hogy így elbeszélgettünk egymással anélkül, hogy meg akartuk volna ölni vagy verni a másikat. És már egyre kevésbé bántam, hogy ő jutott nekem tárul erre az éjszakára. Ron biztos a Kviddicsről beszélt volna, vagy végig ásította volna az utat, míg be nem fejeztük a császkálást. De Draco most kivételesen szórakoztató és egész normális társaságnak bizonyult. Kérdezhetett, kérdezhettem. Válaszolt, válaszoltam. Érdekes volt, mégis… kissé jó érzésekkel töltött el, hogy ez történt.
-Szóval ti már születésetektől fogva tudjátok, hogy mi vár rátok?! Ez elképesztő! –lelkesedtem fel a dolog hallatán, majd mikor rájöttem, hogy mégis csak Malfoy a társaságom, kissé visszafogtam magamat.
-Mindig is érdekelt, hogy milyen lett volna, ha varázslók gyermekeként nevelkedtem volna. Biztos érdekes lehet itt élni, a varázsvilág tényleges tagjaként… bár azt hiszem, én képtelen lettem volna utálni a hozzám hasonló származásúakat... -gondolkoztam el a dolgon, majd megráztam a fejemet az abszurd gondolatra.
-Nálunk varázslókról egy kisgyerek csak a mesékben hall. De azok is általában csúnyára, vagy természetellenesen szépre vannak kitalálva. Meg ilyen tündér keresztanya, aki segít a bajbajutott hölgyeken. És szörnyetegek is inkább csak a történetekben vannak, bár némelyikben a szörny végül emberré változik, és a teáscsészék énekelnek… -vakartam meg a tarkómat kissé zavartan.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Kedd Szept. 11, 2018 10:40 pm


Hermione & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Mintha önkéntelenül sikerült volna elmormognom valami sajnálomfélét az orrom alatt, mikor szóba hozta, hogy bár nem bánja, hogy nem lesz belőle fogorvos, mint a szüleiből, eleinte nehezen viselte, hogy koszos kis sárvérű volt vagy épp okostojás Granger. Előbbi tőlem származott, amit valahol legbelül talán megbántam, hisz már én is beláttam, hogy a lehető legrosszabb oldalon álltam, és kár lenne ezt az egészet csak a szülői nyomásra fogni. Jobban vonzott a fenségesebb, sötétebb oldal, hogy különb és több legyek másoknál, de végül senki sem lettem. Viszont az okostojással azóta is mélységesen egyetértettem, szörnyen tudálékos tud lenni, hisz nem is olyan rég még a családommal kapcsolatban is próbálta megmagyarázni a saját igazát.
-Miféle céljaid? Még mindig a házimanók egyenlőségéért és jogaiért akarsz kiállni? -szegeztem neki a kérdést, igyekezve mindenféle gúnyos kihallást mellőzni a hangsúlyomból. Most semmi kedvem nem volt belekötni, ameddig nem muszáj, nem hiányzott, hogy még itt a gyéren megvilágított folyosók rejtekében is bemosson egy jókorát. Ahhoz ugyanis sajnos nagyon ért.
-Hát mi nem tudjuk, hogy mi vár ránk, hanem a szüleink. -vontam össze a szemöldökömet egy gonosz vigyor kíséretében. Vigyázz, Granger, mert résen vagyok. Kiszúrok én bármilyen nyelvbotlást, mert míg ő az okoskodásban verhetetlen, addig én a kötözködésben.
-Szerintem nem biztos, hogy ugyanaz lennél, mint aki most vagy. -jegyeztem meg csendesen.
-Mármint mivel te nem így nőttél fel, neked új volt ez az egész, és jobban belemerültél a tanulásba, mint az, aki minden mágikus dolgot természetesnek vesz maga körül. Neked érdekesek a tantárgyak, tanulni és bizonyítani akarsz, én meg halálra unom magam és fel nem foghatom, hogy minek ez a sok felesleges baromság. Ez nem készít fel az életre. -húztam fintorra a számat.
-Pedig a jelek szerint de. -vontam meg a vállamat. Elvégre könyvmoly Granger harcolt Voldemort, Bellatrix és a többiek ellen, nem én.
-Nem minden aranyvérű utálja a mugliszármazásúakat, szóval ezt kár általánosítanod. -hisz ott van kapásból Weasley patkány és a pereputtya is, de még sokan mások vannak így, akik nem követték a régi "hagyományokat".
A póker arcomról megfeledkezve, teljesen elképedve hallgattam aztán, mikor ecsetelni kezdte, hogy a mugliknál a varázslók csak mesékben léteznek, és akkor is csak végletekben gondolkodnak. Jó és rossz, szép és csúnya. Magyarázott valami tündér keresztanyáról is, akiről nem nagyon tudtam eldönteni, hogy vajon miféle szerzet lehet. Elárulta azt is, hogy ott a szörnyek is csak a mesékben léteznek, de van olyan bestia, amelyik emberré változik és a teáscsészék... énekelnek.
-Éneklő teáscsésze. Ez komoly? Nagyon furcsa meséitek vannak. -állapítottam meg jót nevetve. Tündérkeresztanya, emberré változó szörny és éneklő teáscsésze. Nem is csodálkozom ezek után, hogy a muglik semmit sem értenek és vesznek észre maguk körül, mert valamiféle bolond álomvilágban élnek.
-De meg kell hagyni, hogy ezek a történetek nem állnak távol a mi valóságunktól. A tárgyakat meg lehet bűvölni és ott vannak az animágusok vagy a vérfarkasok, akik emberi alakot öltenek. -fel lehet állítani azt a bizonyos párhuzamot, ha valaki nagyon akarja.
-Sosem jártam még muglik között. -tűnődtem el a dolgon. A szüleim mindig gondosan ügyeltek arra, hogy ne érintkezzünk a varázstalanokkal, holott bizonyos körökben szinte nyílt titok, hogy a Malfoy családnak régen is hatalmas vagyona volt mugli pénzekben, és ez azóta sem nagyon változott.
-Bár szerintem apám előbb kötne ki a kutyái mellé, mint hogy ilyen helyre betegyem a lábamat. -ez tény. Ahogy az is, hogy néha volt olyan érzésem, hogy többre tartja a skót szarvasagarakat, mint engem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Pént. Szept. 14, 2018 1:05 pm



Nem igazán figyeltem arra, amit az orra alatt morgott, hisz hiába hangzott úgy, mintha sajnálom-ot mondott volna, nehezen tudtam róla elképzelni. Kötve hiszem, hogy épp engem sajnálja amiatt, ahonnan származom.
Draco kérdése meglepett, mikor arról érdeklődött, hogy mégis miféle céljaim vannak nekem. Érdekes volt hallani tőle, ahogy kérdezősködik a dolgaimról. Szegény, biztos agyára ment az alváshiány.
-Hát, tudod… részben, de sajnos a manók tényleg annyira agy-mosottá váltak, hogy azt hiszik, boldogok így. Viszont… ezen kívül, szeretném majd megsemmisíteni az időnyerőket, ha már egyszer béke lett, nehogy valami elborult elméjű megpróbálja feltámasztani Voldemort-ot. A Minisztériumban akarok, nem is! Hanem ott is fogok dolgozni… -ismertem be kissé elpirulva, hisz ez elég érdekesen hangzott egy mugli születésű szájából. Ritkán tesznek ilyen kijelentéseket az ifjú varázslók, hát még a hozzám, hasonlóak. De nekem ez a célom, ezt akarom. És mindent meg is fogok tenni azért, hogy ez valóra váljon.
Érdeklődve, és egy elég látványos szemforgatás kíséretében hallgattam végig őt, ahogy arról mesélt, hogy szerinte nem lennék ugyanaz, mint aki most vagyok. Mert nekem minden új volt, bizonyítani akartam, sikerült is, nekik ez azonban nem nagy kihívás, sőt! Ő unja az órákat és nem érti, minek neki ez a sok felesleges dolog, ami nem készít fel az életre. Már épp vitába akartam vele szállni, mikor megszólalt és közölte, hogy a jelek szerint pedig de.
-Értem… azt hiszem, akkor jó, hogy mugli szülők gyermeke vagyok. Én erre amúgy is büszke vagyok. Mármint… szerintem nagyobb eredmény a hátrányból előnyt kovácsolva bizonyítani. –azt persze már nem akartam hozzátenni, hogy ezt lehet, ő is meg fogja tapasztalni ebben az évben a halálfalós dolgaik miatt, amikbe a szülei által keveredett. Tényleg sajnáltam szegényt egy kicsit, de nem akartam mélyen szántó filozófus lenni, elvégre nem voltunk barátok, még csak jó ismerősök sem, így nem az én tisztem, hogy őt próbáljam meg elemezni. Azt meghagyom a mardekárosoknak.
Elmeséltem neki, hogy nálunk az ilyen dolgokkal, amik itt vannak, a gyerekek csak a mesékben találkoznak és nem is épp ebben a formájában. Meséltem neki a Tündérkeresztanyáról, aki jóságos. Illetve az emberré változó szörnyről és az éneklő csészékről. Csak nagy szemekkel néztem a nevető Draco Malfoy-t, akinek kis gödröcskék jelentek meg az arcán ettől a cselekvéstől. Szerintem a kárörvendő nevetésen kívül még sosem láttam ilyen vidámnak, így egészen belefeledkeztem a bámulásba.
-Kiskoromban ez volt a kedvenc mesém… a Szépség és a Szörnyeteg… -vakartam meg a tarkómat, miközben elmeséltem neki, hogy honnan is jött az éneklő ivóalkalmatosság.
-Igen, így utólag most már én is rájöttem, hogy sokban hasonlítanak a dolgok, de azért közel sem olyan egyszerűek, mint azt nálunk hiszik… -bólintottam rá a megállapítására, majd elkerekedett szemekkel néztem rá, mikor azt mondta, sosem járt még a muglik közt.
-Pedig nálunk is van egy csomó érdekes dolog. Persze nincs teli varázslattal a világ, de a maga egyszerű mivoltában… egészen különleges. Rengeteg dologra képesek vagyunk, holott a mágiát hírből sem ismerik a legtöbben. –magyaráztam el neki a dolgot, hogy én mit gondolok.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Pént. Szept. 14, 2018 11:29 pm


Hermione & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

A sziklaszilárd és határozott céljairól magyarázott valamit, én pedig kénytelen voltam rákérdezni, hogy még mindig arról a házimanós MAJOM dologról vagy miről van-e szó. A hangjából és a szavaiból kicsit az jött le, hogy már részben letett róla és talán sikerült elfogadnia a nagy igazságot, hogy a házimanók többé-kevésbé boldogok így, nekik ez ad értelmet a jelentéktelen kis életüknek. Inkább az lebegett a szeme előtt, hogy szeretné megsemmisíteni az időnyerőket, és azt is megmagyarázta, hogy miért. Nehogy valaki arra használja, hogy megpróbálja feltámasztani Voldemortot. Hát az tényleg nem lenne túl szép kilátás, így azt hiszem, hogy az első sorból fogom támogatni ezt a fajta törekvését. Kijelentette, hogy a Minisztériumban fog dolgozni, az ő lexikai tudásával pedig ez nem is lehet kérdés.
-Biztos sikerülni fog. -hagytam rá, de azért némi jóindulatot erőltettem magamra, nehogy én legyek a csúnya gonosz mardekáros, aki letörte az új reménység lelkesedését. Eszemben sem volt ilyesmi.
-A sajátodat is meg fogod? -szegeztem neki szenvtelenül a kérdésemet. Én a többi hülyével ellentétben nem vagyok vak és nem vágok bamba képet, hanem pontosan tisztában voltam vele, hogy vehetett részt minden egyes óráján, plusz hamar felismertem a nyakában lógó függőt, amit harmadikban sikerült beszereznie McGalagonytól.
-Elég nagy képmutatás lenne, ha épp saját magaddal kivételeznél. -szúrtam oda, hogy egy kicsit hű legyek régi önmagamhoz.

Egy ideig némán ízlelgettem az ismeretlenül csengő mese címét, próbálva megemészteni ezt a kissé bugyutaságot, amiben ráadásul még a teáscsészék is dalra fakadtak, mintha véletlenül elrontotta volna valaki a bűvölést a Három Seprűben.
-Gondolom. Szörnyen lányosan és nyálasan is hangzik. -tipikusan olyan mesének tűnik, amitől minden lány kényszert érez, hogy hercegnőnek titulálja magát és várjon a szörny bőrbe bújt igaz szerelmére, akinek legbelül hatalmas szíve van. Mekkora sablonos baromság, de továbbra sem akartam ilyesmin vitába szállni vele, inkább a mugli világra tereltem a szót, amihez nekem sosem volt szerencsém, vagy épp szerencsétlenségem.
-Mi hiányzik a legjobban a mugli életedből, amit itt a Roxfortban nem kaphatsz meg? -azok a holmik itt nem működnek a rengeteg védőbűbáj miatt, de ő remekül feltalálja magát a könyvek között is, de ettől függetlenül hát ha akad valami, amit hiányol.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Hétf. Szept. 17, 2018 12:46 pm



Beavattam Draco-t abba, hogy céljaim egyike az, hogy a Minisztériumban dolgozzak. Azt is megosztottam vele, hogy nem csak a MAJOM miatt, hanem azért is, hogy az időnyerőket megsemmisíthessem. Arra, hogy annyit mondott, biztos sikerülni fog, inkább nem reagáltam, mert nála sosem lehet tudni, hogy mit és hogy gondol. Arra viszont, hogy a sajátomat is megsemmisíteném-e, mert elég nagy képmutatás lenne, ha nem, csak szinte szikrázó szemekkel, a dühtől összeráncolt orral néztem rá, csípőre vágva a kezemet.
-Persze, hogy megsemmisíteném! Egyenlőséget kell teremteni, szerintem ez a fontos. Nem számít, ki milyen pozícióba van, vagy ki milyen származású. E mindenkire vonatkozna, mert fontos. –csóváltam meg a fejemet egy lemondó sóhaj kíséretében. Én komolyan gondoltam minden szót. halálosan rettegek tőle, hogy Voldemort visszatérhet, és megint minden kezdődik elölről. Ezt pedig semmiféleképpen sem akartam megengedni senkinek sem. Nem lesz több felesleges és idióta célokért folytatott harcban való vérontás. Sokan meghaltak most is, olyanok, akik előtt még ott volt az élet. Több diák, fiatal varázsló… majdnem elveszített mindenki valaki legalább egy olyan embert, aki fontos volt neki. Mint a Weasley család az egyik ikret. Szörnyű volt látni Ron könnytől áztatott arcát. Soha többé nem akarok átélni hasonlót, soha!
Amikor aztán a mesékre terelődött a szó, elmondtam neki, hogy A Szépség és a Szörnyeteg volt a kedvencem kiskoromban, mire rávágta, hogy gondolja, mert szörnyen lányosan hangzik.
-Ami azt illeti, ezeket a meséket mindenki szereti. Bár a női főszereplő tényleg elég esetlen és hercegnő típus. De szerintem hiába is magyaráznám neked, hogy ez miben más… nem hiszem, hogy a mi szokásaink és neveltetésünk érdekelne itt az éjszaka közepén, kényszeredett együtt dolgozásunk közepette. –ráztam meg a fejemet az abszurd gondolatra, majd a kérdésére kissé elgondolkoztam.
-Hát… azt hiszem, a dolgok mágia nélküli megoldása hiányzik néha. Mármint… ti biztos úgy gondoljátok, hogy ez sokkal könnyebb és ostoba, aki a mugli megoldásokért sír, de… van benne valami nagyszerű. Mármint… belegondolt közületek bárki is, Mr. Weasley-n és a hozzá hasonló, elenyésző számú varázslón kívül, hogy miket hoztunk létre? Képesek vagyunk mozgást rögzíteni kamerával, mágia nélkül. Kijutottunk az űrbe és egész jól elboldogulunk. De ti… még a kávét is mágiával főzitek. Kíváncsi lennék, mi lenne egy varázslóval vagy boszorkánnyal, ha egy hónapot mugliként kellene élnie. –húztam aztán egy mosolyra a számat az elgondolásra, mert szörnyen abszurd volt.
-Sosem akartál a muglik közé menni? Legalább csak… érdekesség szempontjából? –néztem rá kérdpn, bár már előre számítottam egy vaskos NEMre válaszként.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   Yesterday at 2:27 pm


Hermione & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Nem teljesen értettem ezt a paprikás hangulatot, elvégre csak egy egyszerű és jogos kérdést tettem fel. Nem akartam belegázolni az érzékeny kis lelkivilágába, de nem egyszer volt már olyan, hogy valaki prédikált valamit, de saját magára nem terjesztette ki. Aki hatalmon van általában úgy tartja, rá nem vonatkoznak a szabályok.
-Értem... csak kérdeztem, ne ölj meg. -hagytam rá a dolgot, pedig szívesen felvázoltam neki, hogy a Minisztériumban nálam sokkal rosszabb alakok vannak, akik minden percben azt lesik majd, hogy mivel tudnak keresztbe tenni neki. Ott aztán kár önérzetesnek lenni, ha minden ilyet magára vesz, hamar kicsinálja majd a hivatali munka.

-Nem... valóban nem érdekel. Ha így lenne, akkor felvettem volna a mugliismeretet a tantárgyaim közé, de nem véletlenül hagytam ki. -érdekes kitekintés volt ez a meséik világába, de tudom, hogy hol kell meghúzni a határt, elvégre a túlzott kíváncsiság és érdeklődés nem az én műfajom. Inkább hanyagoltam ezt a témát és arról kérdeztem, hogy mi hiányzik neki a legjobban a mugli életből, mire rávágta a mágia nélküli megoldásokat, majd olyan eszmefuttatást szónokolt végig, hogy a végére már csak a szememet forgattam.
-Ez baromság. -állapítottam meg szenvtelenül.
-A varázslónak a mágia természetes, a muglinak pedig a tudomány. Itt is akadnak olyanok, akik kiemelkedőek és vannak akik született pancserek, ahogy gondolom a varázstalanoknál is. -mint Longbottom, vagy épp a kviblik.
-Felesleges belegondolni, hogy mi lenne, ha mugliként kellene élnünk, mert pont annyira nem boldogulnánk, mint ahogy ők sem tudnának mit kezdeni a semmiből jött varázslatokkal. A Roxfortban nem működnek ezek a kacatok, nincs olyan, hogy "modern technika". Ezt hogy viselnék a ma élő muglik? Meghalnának. Eszköz nélkül tüzet sem tudnának csiholni, kávét pedig nem tudnának főzni. Ez oda-vissza működik, Granger. -fejtettem ki neki a véleményemet, és valahogy a sajátomat sokkal hitelesebbnek is éreztem. Ezután rajta volt a faggatózás sora, ami abban merült ki, hogy én valaha akartam-e muglik közé menni.
-Nem vágytam rá különösképpen. Nekem azt tanították, hogy ostoba, koszos kis férgek. Az aljanép, akikkel nem tanácsos vegyülni, így nem szerepelt a kívánságlistámon. Nyilván ha lenne rá lehetőség, érdekelne az életük egy része, épp csak belepillantás szintjén, de önszántamból nem tenném be közéjük a lábamat, és számomra annyira nem jelent... érdekességet. Minek? Én elégedett vagyok azzal, hogy varázsló lettem, nem sóvárgok egy másik élet után. -vontam meg a vállamat.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco   

Vissza az elejére Go down
 
Something evil's lurking from the dark -Hermione&Draco
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Lány + Fiú + Sivatag = ???
» Dark Ravens
» Nini-Well, a tévelygők és megtérők városa
» Whispers in the dark - [Wanda&Thanos]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: III. emelet :: Trófeaterem-
Ugrás: