Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 don't try to fix me i'm not broken -Albus&Lucretia

Go down 
SzerzőÜzenet
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: don't try to fix me i'm not broken -Albus&Lucretia   Pént. Aug. 31, 2018 2:57 pm



Szerencséje, hogy magával vitte azt a könyvet, különben biztosan utána hajítottam volna. Volt képe azt mondani, hogy szándékosan adok neki olyasvalamit, ami majd elátkozza őt, holott tudhatná, hogy a varázsvilágban a legtöbb könyv csíp, harap, karmol, sikoltozik, főleg amik a legsötétebb fekete mágiával foglalkoznak, de még ezt is az én számlámra írja, mintha én találtam volna ki ezt a szabályt a szerzők körében. Hogy lehet valaki ennyire érzéketlen, bunkó, arrogáns, öntelt szemét!? Biztos vagyok benne, hogy ha a Roxfortban nagytakarítás van, neki minden alkalommal el kell bújnia.
Egy ideig még gyilkos pillantással meredtem az ajtóra, majd végül a kilincsért nyúltam, hogy visszatérhessek az irodába, elvégre eredetileg ott volt dolgom, amíg meg nem jelent Malfoy kölyke, majd ez a Szent Mungó szökevény. Már készültem előhúzni a pálcámat, hogy ott folytathassam, ahol abbahagytam, de a tekintetem rögtön megakadt az íróasztalon, pontosabban a lapján heverő könyvkupacon. Közelebb sétáltam, hogy szemügyre vehessem őket, elvégre eddig ezek nem voltak itt. Amint megpillantottam a tükörmágia szót, rögtön eszembe jutott Emmaline. Ezeket biztosan a könyvtár zárolt szekciójában sikerült találnia. Elszomorított a gondolat, hogy én azzal a gonosz alakkal töltöttem a drága időmet, ahelyett, hogy személyesen vehettem volna át ezeket a nőtől. Mennyivel jobb lett volna inkább vele társalogni, értelmesen.
De ez már csupán késő bánat, így legyintettem egyet a pálcámmal, hogy a tárgyak újra életre keljenek. A függönyök engedelmesen a magasba szökkentek, a szivacsok az ablakokat súrolták, a penna egy darabka pergamen társaságában pedig rögtön mellém lebegett, hogy folytathassam a leltározást. Épp csak a fél polcot sikerült átnéznem, mikor  a hátam mögül meghallottam Albus hangját. Már csak az ő álszenteskedése hiányzott a mai napomból. Vettem egy mély levegőt, majd igyekezve jó képet vágni fordultam sarkon, hogy a portrénak szentelhessem a figyelmemet.
-Parancsol, Albus? -vontam fel kérdőn a szemöldökömet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Albus Dumbledore

avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: don't try to fix me i'm not broken -Albus&Lucretia   Pént. Aug. 31, 2018 7:25 pm



A portréalak érdeklődő tekintettel követte végig utódja mozgását az irodában, ahogy előbb az asztalhoz lépett, hogy szemügyre vehesse a frissen oda került könyveket, amiket Emmaline Darkbloom akkor hozott, mikor ő épp Perselus Pitonnal vívott szócsatát a szobájában. Emmaline és a vele tartó Sparkshine kisasszony természetesen ebből semmit sem észlelhettek, ugyanis a bájitaltan tanár még időben hangtalanító védőbűbájt bocsátott a szobára. A nő ezután erőt vett magán és ott folytatta, ahol azelőtt abbahagyta, hogy Draco Malfoy, majd a professzor megzavarták volna. A levendula színét idéző függönyök szépen a helyükre kúsztak a karnison, a szivacsok az utolsó simításokon dolgoztak az ablakok üvegén. Dumbledore-nak el kellett ismernie, hogy a nő nagyon ért a rendrakáshoz és az iroda kezdett egészen otthonossá válni, ebből azt a következtetést vonta le, hogy Lucretia talán végre kezdi megszokni a kényszeredett pozícióját. Csendben figyelte, ahogy újra a polcokhoz lép a megbűvölt pennával és papirossal. A nő vörös haján csak úgy táncolt a déli napfény. Albus azonban nem sokáig bírta szó nélkül. Amint a nő felé fordult, minden habozás nélkül beszélni kezdett, elvégre életében sem volt szívbajos, nem pont létének ilyen csekély lenyomata fog ezen a szokásán változtatni.
-Minden rendben, Lucretia? Perselus elég zaklatottnak tűnt. Ritkán szokott ajtókat csapkodni, kiváltképp minden ok nélkül. -tért is a lényegre szenvtelenül.
-Mi történt? -mosolyodott el, félhold szemüvege mögül vizsgálgatva a nő arcát, mintha a festmény képes lenne olvasni róla, ami persze képtelenség volt, a portréknak nincsen hatalma és saját gondolata sem, csak különleges mágikus festékkel megbűvölt tárgyak. Csak olyan dolgokat képesek szajkózni, amiket egykori valója mondott vagy gondolt egykoron.
-Nézze el Perselusnak. Bizonyára zavarja, hogy némiképp hasonlít Lily Potterre. -magyarázta barátságos, csevegő hangnemben, ahogyan azt éltében is tette volna. Bármikor képes volt úgy átlépni azokat a bizonyos határokat, mintha mi sem történt volna. Hogy Lucretia mindenkoron tökéletes munkát végezhessen, átlásson dolgokat és hiánytalanul átvehesse a helyét, Albusnak vajmi kevés titka volt előtte, így különösebben nem szorult magyarázatra a nő számára, hogy miért mondta ezt neki.
-És ha a szemem nem csal, odaadta neki a könyvet, amit tőlem kapott. -fűzte még hozzá az alak, miközben ujjait egymásnak támasztotta, így fürkészve a nő minden reakcióját.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: don't try to fix me i'm not broken -Albus&Lucretia   Pént. Aug. 31, 2018 8:03 pm



Türelmetlenül pillantottam Albus minden lében kanál portréjára, akinek természetesen mindig mindenhez van hozzáfűznivalója. Persze sejtettem, hogy nem fogom megúszni ezt az egészet anélkül, hogy ne kommentálná hosszasan a szerinte látottakat. Biztos voltam benne, hogy nem úszhatom meg annyival, hogy hátat fordítok neki és úgy teszek, mint aki nem hallja őt. Így hát magam mögé lebbentettem a taláromat, hogy a lábaimat egymáson keresztbe vetve ledobhassam magam a vendégeknek fent tartott székre, innen jobb rálátást nyerve a festett alakra. Ugyan Albus már nem élt, mégis úgy éreztem, hogy tiszteletlenség lenne az igazgatói székben terpeszkedni, ha épp vele beszélek. Nekem ugyan sosem volt a tanárom vagy a felettesem, mégis kitüntetett rangnak örvendett az én olvasatomban is, arról nem is beszélve, hogy az életemről rendelkezett. Csak a szememet forgattam, mikor arról kérdezett, hogy minden rendben van-e, mivel Piton zaklatottnak tűnt és nem szokott csak úgy ajtókat csapkodni. Jaj, szegényke...
-Hooooogyne. Kösz, hogy értem aggódik. -fontam össze magam előtt a karjaimat is, minden lehetséges testbeszéddel tiltakozva a diskurzus ellen. Ezután vesébe látó pillantást imitálva igyekezett megtudakolni, hogy mi történt.
-Semmi... mindössze befejeztem vele a közös munkát, mert egy... egy... hagyjuk. -úgysem találtam volna meg rá a tökéletes jelzőt, bármeddig is kutakodtam volna. Arra az aljas viselkedésre, amit csak ő képes produkálni, még a szakkönyvek sem ismernek kifejezést. Ő mégis arra kért, hogy legyek elnéző vele, mert valószínűsíthető, hogy esetleg talán  lehetséges, hogy hasonlíthatok Lily Potterre, ami bizonyára zavarja azt a réges rég kiveszett, korom fekete lelkivilágát. Összeszűkült szemekkel meredtem rá, enélkül is paprikás hangulatban voltam, de hogy most még olyanhoz is hasonlítgasson, akihez az ég világon semmi közöm és még csak nem is ismertem, amit egy másodpercig sem bánok.
-Tessék? -kérdeztem vissza a drámai hatás kedvéért.
-Ezt vonja vissza! -küldtem felé egy gyilkos pillantást, ami festményeknél annyit tesz, hogy leöntöm vízzel, lekaparom a festéket, majd még fel is gyújtom. Páratlan és tévedhetetlen sasszeme még azt is kiszúrta, hogy odaadtam neki azt a könyvet, amit még egyszer tőle kaptam kötelező olvasmány gyanánt.
-Ő jobban szereti az ilyesmit, nyilván kellően értékelni tudja majd, ellentétben velem. De így utólag már csak azt sajnálom, hogy a csalánártás helyett nem valami élvezetesebb rontással átkozták meg. -közöltem nemes egyszerűséggel.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Albus Dumbledore

avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: don't try to fix me i'm not broken -Albus&Lucretia   Szomb. Szept. 01, 2018 11:58 am



A nőt szemmel láthatóan nem dobta fel a gondolat, amit Dumbledore portréja mondott neki, hogy talán sokszor Piton furcsa viselkedése nem ellene irányul, mindössze arról van szó, hogy emlékeztetheti Lily Potterre, mivel feltűnően sok mindenben hasonlítanak a külsőségeken túl is. A zöld szem, a vörös haj, a makacs természet, a kimeríthetetlen igazságérzet, a törődő kedvesség és a jelek szerint Perselus Piton is. Lucretia reakciójából ítélve biztosra vette, hogy felháborította a hasonlítgatás, mindössze csak az oka nem volt világos az egykori igazgató előtt. Továbbra is türelmesen nézett rá, de azért a homlokát elgondolkodva ráncolta, ráadásul el kellett keserítenie a vörös hajú szépséget, mivel nem vonhatta vissza azt, amit az imént mondott. Semmiféle túlzás nem volt benne, hogy ne lehessen jogos megállapításnak nevezni. Albus még életében is sokszor elgondolkodott a hasonlóságon és aggódott is miatta, hogy mi lesz, ha Perselus egyszer megismeri a nőt és szembekerül vele.
-Sajnálom, kedvesem, de így van. Nem én gondolom így természetesen. Perselus hihetetlenül rabja a Lily iránti érzéseinek. Így elképzelhető, hogy nem tudja eldönteni, hogy viselkedjen magával. Dühítheti a hasonlóság, ugyanakkor arra sarkallhatja, hogy elnézzen magának bizonyos dolgokat. -elvégre minden éremnek két oldala van. Nem akart több szót fecsérelni erre az egészre, ugyanis volt még valami, ami nem volt neki tiszta Lucretia mai mondandójával kapcsolatban.
-Arra kértem, hogy mondja el neki az igazat. Tudja, hogy nem erre a teljes igazságra gondoltam. Miért nem mondta el neki? -szegezte neki a kérdést halványan elmosolyodva. A nő esetleges értetlenkedése esetén, csak a fejét rázza.
-Tudja jól... akkor talán hálás lenne magának.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: don't try to fix me i'm not broken -Albus&Lucretia   Szomb. Szept. 01, 2018 2:35 pm



Nem igazán értettem, hogy Albus, pontosabban a portréja, mit akar elérni ezzel az őrültséggel, hogy szóba hozta Lily Pottert és a szerinte kettőnk közt lévő hasonlóságot. Én eddig nem gondolkodtam ilyesmin, magamtól még csak eszembe se jutott volna, de most sem látom értelmét, mert ez egyszerűen nevetséges. Így érthető módon arra kértem, hogy ezt most azonnal vonja vissza. Azonban esze ágában sem volt ezt megtenni, sőt kifejtette, hogy ez nem is az ő véleménye, hanem feltehetőleg Pitoné, aki talán emiatt nem tudja eldönteni, hogy viszonyuljon hozzám. Dehogyis emiatt, szimplán csak nem emberek közé való.
-Elnézzen dolgokat? Mégis miket? Ennek semmi jelét nem érzékeltem. -főleg, hogy inkább ennek az ellentéte igaz. Szerintem még abba is belekötne, ha lilát vennék fel pirossal.
-Nem érdekel a rögeszméjük... -jegyeztem meg egy fintor kíséretében, elvégre cseppet sem hasonlítok Potter megboldogult anyjára.
-Nem tudom, feltűnt-e, de nekem világos, szinte már rókák bundáját megszégyenítően vörös a hajam, míg az övé, ha nem tévedek, sötét árnyalatú volt. Az én szemem szinte természetellenesen élénkzöld, míg az övé maximum csak átlagos. -forgattam meg a szemeimet. Ennyi erővel minden ember hasonlít a másikra. Mindenki Lily Potter, akinek vörös a haja vagy zöld a szeme. Minden ősz szakállú Albus Dumbledore, és a barna hajúak egytől-egyig Lara Hewitt kategória, nem is értem, Sirius Black hogy nem bolondult még bele ezekbe a döbbenetes hasonlóságokba. És ha Potter a Weasley család egyetlen leányával jár, aki szintén vörös, akkor vajon szerencsétlen fiú a saját anyjába szerelmes, és egy szép napon majd ő téved be az irodámba egy forró kávéval Whitby helyett?
Miután nagy nehezen sikerült leszállnia erről a témáról, előhozakodott egy másikkal, amiről szintén nem volt kedvem kedélyesen elcsevegni sem vele, sem mással. Mikor azzal jött, hogy miért nem mondtam el neki az igazat, csak értetlenül pislogtam.
-Mégis mit? -erre persze rögtön leszerelt, hogy jól tudom, miről van szó, és ha elmondtam volna neki, biztosan hálás lenne érte. Néha komolyan annyira ostoba tud lenni, mint aki szemellenzővel járt-kelt a világban.
-Hálás? Hah'! Jó vicc! -engedtem meg magamnak egy gúnyos nevetést.
-Nem kell a hálája és ha elfelejtette volna, én nem úgy játszom, mint maga. Nem lelem örömömet abban, hogy azzal zsaroljak másokat, amivel csak lehet. És egyébként sem hiszem, hogy úgy reagálna, ahogy azt maga gondolja. Biztosan inkább úgy tenne, mint aki nem értené, hogy mit akarok ezzel. Ő soha nem kérte, hogy megmentsem a csodálatos életét, megbékélt a tragikus sorsával, elfogadta a megváltó halált, szóval ne várjak cserébe semmit. -fejtettem ki neki nem kevés iróniával a hangomban.
-Ez a véleményem! -pattantam fel a székről, hogy újra a polcokhoz léphessek.
-Ha megbocsát, folytatnám, amit elkezdtem. -kocogtattam meg a körmömmel az egyik üvegcsét.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Albus Dumbledore

avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: don't try to fix me i'm not broken -Albus&Lucretia   Vas. Szept. 02, 2018 10:07 pm



Lucretia minden porcikájával tiltakozott a felvetés ellen, hogy hasonlítana Lily Potterhez, pedig valóban így volt. Még ellenérveket is igyekezett felsorakoztatni, hogy az igazát alátámassza.
-Mit akar bizonyítani ezzel? -pillantott rá sokat sejtetően félhold szemüvege mögül, mintha csak valamilyen tétellel kapcsolatban feleltette volna. Albus portréalakját persze mindez nem zökkentette ki a saját elképzeléséből, mindössze tisztában volt a nő mérhetetlen makacsságával, így inkább igyekezett ráhagyni az amúgy sem túl rózsás hangulatban lévőre. A továbbiakban hanyagolta a témát, ha egyszer ennyire zavarta, elvégre nem szeretett volna még ő is ellenséges légkört teremteni.
Bár tudta, hogy a következő kérdésével sem fogja elnyerni a nő szívét, mégis kimondta azt, ami foglalkoztatta. Az érdekelte, hogy miért nem mondta el Pitonnak, hogy ő mentette meg az életét, mikor a férfi Nagini mérgétől és harapásaitól haldoklott. Lucretián nem lehetett kifogni, erre is megvolt a kész válasza, ami ráadásul elég hitelesre sikeredett. El kellett ismernie, hogy Perselusra valóban jellemző ez a fajta viselkedés.
-Meglepően jól ismeri. -állapította meg. A nő hiába lépett újra a polcokhoz és tekintette lezártnak a beszélgetést, itt még nem volt vége Dumbledore kérdezősködésének.
-Miért mentette meg? Az már aligha lehetett az én utasításomra, ezzel kár volna takaróznia. -a hangja kíváncsiságot tükrözött, de belevegyült némi kelletlen számonkérés is, ami olykor bizony elő tudott bukni belőle.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: don't try to fix me i'm not broken -Albus&Lucretia   Hétf. Szept. 03, 2018 10:47 pm



Albus szinte számon kérte rajtam, hogy mi az, hogy nem avattam be Pitont, miszerint annak idején én mentettem meg az életét, mikor Nagini mérgének és harapásainak áldozatául esett. Ez a téma sem tartozott a kedvenceim közé, elvégre nem éreztem úgy, hogy boncolgatni vagy felemlegetni kellene. Ez már a múlt, megtörtént, kár vele foglalkozni. Hogy ezt az álláspontomat a tapintatlanul indiszkrét portrélakóval is érzékeltessem, igyekeztem felvázolni neki, hogy Piton valószínűleg egyáltalán nem úgy reagált volna, ahogy ő azt a kis álomvilágában elképzelte. Esze ágában sem lenne hálálkodni, teljesen jogosan, természetesen. Én pedig soha nem is várnék tőle ilyesmit, elvégre valóban nem kérte tőlem, hogy ezt tegyem, nem véletlenül nem került elő ez a téma még csak említés szintjén sem. Albushoz hasonlóan ő is hamar átlátna rajtam. Kiváló vagyok a cselszövésben, a hazugságokban és a megtévesztésben, de vele szemben ez valahogy nem akart működni, így az utóbbi időben már nem is fordítottam erre se időt, se energiát. Bár az is igaz, hogy nem nagyon kellett erőlködnöm. A mai napig gondosan kerültük egymást, és ez most ugyanúgy folytatódik tovább, hála az érthetetlen és goromba kirohanásának az irányomba, amit nem fogok csak úgy elnézni neki. Dumbledore végül egyetértett azzal, hogy az általam is felvázolt viselkedés pontosan illik a bájitaltan tanárra, de azt azért még odaszúrta, hogy meglepően jól ismerem, mintha nem tudná...
-Meglepően régóta ismerem már, ha elfelejtette volna. -vetettem oda neki epésen, mire csak valami olyasmit mormogott a bajusza alatt, hogy nem felejtette el. Több, mint tizenöt éven keresztül éltem macskaként ebben a kastélyban, így szinte percre pontosan ugyanennyi időm volt, hogy megfigyeljem és kiismerjem Perselus Pitont. Talán még nála is jobban, elvégre én nem képzelek róla se többet, se kevesebbet, mint ami valójában. Nem hiszem azt naivan, hogy jó ember, elvégre teljes mértékben Voldemort oldalán állt, de tudom, hogy nem rossz, különben visszatérhetett volna hozzá, mégsem tette.
Ezután jött megint egy olyan kérdés, amivel nem tudtam és nem is akartam mit kezdeni. Az érdekelte, hogy miért is mentettem meg a férfit, mikor ez már nem tartozott az utasításai közé, amiket követnem kellett. Valóban nem szerepelt a szent írásban, hogy ha úgy alakul, tartsam életben.
-Magam sem tudom... -vontam meg a vállamat egyszerűen, majd most már tényleg hátat fordítottam a festménynek és a továbbiakban igyekeztem úgy tenni, mint aki egyetlen szavát sem hallja, bízva abban, hogy majd megunja. Inkább a polcon lévő fiolák tartalmáról igyekeztem pontos listát írni, majd mérlegelni, hogy mi az, amiből kelleni fog még egy kis hiánypótlás.

[Köszönöm a játékot! : ) ]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: don't try to fix me i'm not broken -Albus&Lucretia   

Vissza az elejére Go down
 
don't try to fix me i'm not broken -Albus&Lucretia
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: VII. emelet :: Az igazgató irodája és szobája-
Ugrás: