Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 something about you - Perselus&Lucretia

Go down 
SzerzőÜzenet
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: something about you - Perselus&Lucretia   Szomb. Szept. 01, 2018 3:01 pm



Kelletlenül haladtam lefelé a lépcsőkön, hogy korábbi ígéretemet megszegve, mégis fel kelljen keresnem Perselus Pitont, de azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy a személyes neheztelésem miatt esetleg a diákok az órákon hozzávalók nélkül maradjanak. Mindemellett amúgy is felelőtlenség és gyerekes lenne, ha bármivel akadályoznám a bájitaltan tanárt a munkájában. Mindegy is, csak gyorsan elkérem tőle a listát, és már ott sem vagyok. Sokkal jobban felvillanyozott a gondolat, hogy talán meg tudom beszélni Laurent-nal, hogy kísérjen el az Abszol Útra, hogy azért mégse egyedül kelljen mennem. Végre kimozdulhatok újra egy kicsit a kastélyból, és feltöltődhetek a férfi mindig pozitív személyiségétől.
Miután legjobb tudomásom szerint az utolsó bájitaltan órának is vége lett, megállapodtam Piton tantermének ajtaja előtt. Némi habozás után udvariasan hármat koppantottam a fa felületen, majd amint megérkezett a szabad utat adó válasz, be is libbentem az ajtón, olyan széles mosollyal, mintha legalább én volnék a tavasz első melengető napsugara a zord tél után ebben a sötét pincehelyiségben. Kivételesen nem viseltem a fekete taláromat, ezzel is tovább fokozva magam számára a szabadság érzetét. Mivel egy abszol úti beszerző körút állt előttem, érintve a Zsebpiszok közt is, nem vittem túlzásba a kiöltözést. Maradtam az egyszerű fehér kötött felsőnél, egy szűk szabású fekete nadrágnál, és egy bokacsizmánál, ami hozzám hűen természetesen magassarkú volt. A megszokott füstös helyett visszafogottra vettem a szemfestést, mert most a hangsúly a ruhához illő vörös ajkaimon volt. A hajamat kibontva hagytam, ami most lágy hullámokban végződött.
-Perselus... -biccentettem felé, jókedvűen villantva meg hófehér fogaimat.
-Kérem, ne haragudjon, hogy zavarom. Nem tenném, ha nem lenne fontos. -szabadkoztam gyorsan, majd sietve összefontam magam előtt a karjaimat, de nem a távolságtartás jeleként, sokkal inkább, hogy elnyomjam az előtörni készülő vacogást. Itt mindig átkozottul hűvös van, alig vártam, hogy kint lehessek a melengető őszi napsütésben, így egyáltalán nem akartam tovább szaporítani a szót.
-Sikerült összegyűjtenie, hogy mire van szüksége az Abszol Útról? Nem kaptam meg a listát, talán elkeveredhetett valahol félúton, pedig ma ténylegesen igényt tartanék rá. Persze, ha nem kell semmi, akkor már nem is tartom fel tovább.-pillantottam a férfira semmitmondó tekintettel. Igyekeztem hatékony és tárgyilagos lenni, elvégre csak a papíros miatt jöttem.
-Megtenné, hogy most újra összeírja? Sietnem kell, ha még időben el akarom csípni Laurent-t, hogy jöjjön el velem. Teljesen kiment a fejemből, hogy erre a hétre szabadnapokat ígértem Hagridnak, amit a testvérével tölthet, és már nem akartam visszavonni a szavamat. -magyaráztam neki röviden, hogy mire fel akarom csupán sürgetni, szóval ne vegye személyeskedésnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: something about you - Perselus&Lucretia   Szer. Szept. 05, 2018 11:20 am



Miután végre sikerült megértetnem a Hugrabug diákjaival, hogy mindenképp kell a hunyorszirup a főzetükbe, gyorsan megszólalt az óra végét jelző hang, így megszabadulhattam az értetlen szempároktól, valamint a taláromtól is, ami most annyira fojtogatónak érződött. És nem a hideg, vagy épp az itt nem igazán létező meleg miatt, hanem azért, mert még mindig nem küldtem el a listát Lucretia-nak. És szerettem volna megúszni, hogy rájöjjön a szándékosságra és ezáltal arra, hogy azt akartam, keressen fel engem itt, a tantermemben.
De sokáig nem agyalhattam ilyeneken, ugyanis az ajtón hármat kopogtak, én pedig, némi habozás után annyit mondtam csak, hogy ’szabad.’ Amint az ajtó kinyílt és a szemem sarkából megláttam, hogy ki az, aki ilyen vidáman belibegett, felnéztem a papírjaimból és magamat is meglepve néztem végig az előttem álló nőn. Fehér felső, fekete, szűk nadrág és magassarkú. Utóbbit már akkor tudtam, mikor még nem láttam, hisz Lucretia C. Coliander védjegye volt a lépéseit jelző kopogás. A sminkje sokkal visszafogottabb volt, így sokkal természetesebb hatást keltett az amúgy is szép, vonzó és fiatalosnak ható külsejének. A haja pedig, kiengedve omlott a vállára, gyönyörűen keretezve tökéletes vonásokkal megáldott, szépséges arcát.
-Lucretia… miben segíthetek? –néztem rá kérdőn, még mindig kissé talán bambán, ami egyáltalán nem volt jellemző rám. De ez a nő… minden porcikája vonzott és újra látni akartam. Azt, hogy hozzám szóljon és nem azt, hogy haragosan elmorogjunk reggelente egymásnak annyit, hogy „Jó reggelt” vagy még annyit sem, hanem egy egyszerű biccentéssel lerendezzünk mindent. Éppen ezért, nem adtam oda a listámat senkinek sem, még csak össze sem írtam. Azt akartam, hogy eljöjjön ide, hogy… hozzám szóljon. Hallani akartam a hangját, ahogy a nevemet mondja. Hiszen… csak ő mondja ki így a nevemet. Ilyen… lágyan, kicsit sem előítéletesen. A keresztnevemen hív, mégsem zavar. Ez a fajta bizalmaskodás, mindig is zavart, de nála… ez egyáltalán nincs így.
-Természetesen összeírom a nekem kellő dolgokat. Elnézését kérem, de sok dolgom volt, elképzelhető, hogy elkevertem valahová… -kértem tőle bocsánatot, majd amikor megemlítette Laurent nevét, egy apró, kissé talán gonosz és gúnyos mosoly kúszott az arcomra, ahogy eszembe jutott a nem is olyan régen látott kép.
-Nemrég fel akartam keresni Lupin professzort a kis ügyletünk miatt, de nem találtam sehol… így elindultam visszafelé. Az első emeleten lévő ablakból láttam, ahogy az udvaron rohangált fel-alá, azt kiabálva, hogy „úgy is felismerlek, hiába nem látszol.” –kezdtem bele a magyarázásba.
-Arra tippelnék, hogy vagy egy állata, történetesen egy Szemiflázs szökött meg, vagy Harry Potter-t kergeti. Bár utóbbival is összefutottam valamelyik emeleten, így azt kizárnám. De… -néztem teljesen komolyan, bár azért némi bizonytalansággal keverve.
-Ha szeretné, illetőleg nem zavarom, akkor én elkísérhetem. Egyrészt, így nem kellene másra bíznom ezeket a dolgokat. Másrészről pedig, nem szeretném, ha egyedül vágna neki az útnak. A Zsebpiszok köz nem épp az a hely, ahol egymagában kellene kóborolnia. Mit gondol?




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: something about you - Perselus&Lucretia   Szer. Szept. 05, 2018 6:12 pm



Kár volna tagadnom, hogy megviselt az a múltkori eset és nagyon dühös voltam rá. Rosszul érintett az ellenséges viselkedése, pedig nagyon jól tudtam, hogy nem szabadott volna tőle mást várnom. Bántott, hogy egy pillanat alatt darabokra törte a lelkesedésemet. Akkor komolyan azt gondoltam, hogy soha többé nem akarok szóba állni vele és látni sem akarom, de ez napról napra múlandóbb érzésnek tűnt. Haragudnom kellene rá a lekezelő hangnem miatt, de egyszerűen képtelen vagyok, holott az lenne az észszerű.
Szinte a földbe gyökerezett a lábam, ahogy a tekintete végigsiklott rajtam, amint a tantermébe léptem. De igyekeztem elhessegetni ezt a kósza, ostoba gondolatot, elvégre biztos csak képzeltem, és a különös borzongásom is csupán csak a hűvös alagsori levegőnek köszönhető.
Csak némán, továbbra is töretlen jókedvvel mosolyogva bólintottam a bocsánatkérésére. Biztosított róla, hogy újra összeírja nekem azt a kért listát, mert a korábbit valahová biztosan elkeverte. Hát amennyi beadandót össze szokott gyűjteni a diákjaitól, nem is csodálom. Sőt! Szinte csodával ér fel, hogy még nem fulladt bele az őrületes méreteket öltő pergamentengerbe. Megemlítettem neki, hogy nem akarom sürgetni, mégis most kellene együttműködnie, ugyanis még időben meg kell kérnem Laurent-t, hogy kísérjen el az Abszol útra. A szavaiból azonban úgy vettem ki, hogy drága Legendás lények gondozása tanárunk kissé elfoglalt.
-Azt mondta... szemiflázs? -néztem rá összeszűkült szemekkel.
-Szóval erről a szakmai együttműködésről karattyolt már az elején. -magyaráztam sokkal inkább magamnak, mintsem neki. Való igaz, hogy azok a lények képesek némi jóslásra, csak kár, hogy őt ismerve ez csak is kifogásra kellett neki, hogy ennek kapcsán állhasson szóba a csinos és rejtélyes jóslástan tanárnővel. Javíthatatlan!
-Pedig ezerszer megmondtam neki, hogy verje ki a fejéből Emmaline-t. -morogtam rosszallóan forgatva a szemeimet, bár nem volt teljesen őszinte, elvégre mindkettőjüket nagyon kedveltem és a lefestett jelenet újabb mosolyt csalt az arcomra.
Hirtelen közölte, hogy ha gondolom, akkor majd ő elkísér helyette, mert nem szívesen bízná másra a hozzávalóit, és azt sem szerette volna, ha egyedül tévednék netalán a Zsebpiszokközbe. Csak nem aggódik? Valóban kétes eredetű hely, és eszem ágában sem lenne ott magányosan sétálgatni, annál drágább az életem. De hogy vele? Ez meg sem fordult a fejemben, elképzelhetetlennek tűnt volna.
Csodálkozástól elnyílt ajkakkal méregettem őt, majd talán túlságosan is hirtelen mondtam igent az ajánlatára, szinte fel sem fogva, hogy mit is mondott és én mit ígértem.
-Remek lenne... mármint... tessék? -vontam fel kérdőn a szemöldökömet, némi hitetlenséggel a hangomban, mikor tudatosult bennem az egész.
-Komolyan? Ez biztos? Nem szeretnék plusz programot szervezni magának, biztosan van jobb dolga is...-meglepett az ajánlata.
-Viszont ha nincs, nagyon örülnék neki, köszönöm. -de mindenképp igent kellett mondanom, képtelen lettem volna az ellenkezőjére. Tudom, hogy egy óriási nem lett volna a logikus, rá kellett volna vágnom, de nem ment. Igazából valami megmagyarázhatatlanul vonzott benne, hogy vele akarjak lenni, különben nem is jöttem volna ide. Bárki mást leküldhettem volna hozzá, én mégis magam akartam intézni.
-Öhm... akkor... segítsek összeírni? -küldtem felé egy zavart, de annál őszintébb mosolyt, majd az asztalához léptem, hogy önkényesen eltulajdoníthassak egy papírost és egy pennát.
-Mondja, mi kell, én pedig felírom. Úgy hiszem, jobban járunk. Valahogy olyan macskakaparásos fajtának tűnik. -küldtem felé egy pimasz pillantást, ami aztán türelmesen várakozóvá szelídült.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: something about you - Perselus&Lucretia   Szer. Szept. 05, 2018 7:39 pm



Miután elnézést kértem azért, mert elkevertem valahova a papírt, ami természetesen nem volt igaz, utána elmeséltem neki, hogy ő hiába szeretne Laurent Delacroix-val menni, az, sajnos lehetetlen. Elmeséltem neki, hogy az úriember éppen az udvaron rohangál fel-alá, üvöltözve és valószínűleg egy szemiflázst kergetve.
Csak csendben, résnyire nyílt ajkakkal néztem a nőre, ahogy azt morogta magában, hogy a francia származású tanárunk ezt értette szakmai együttműködés alatt, és hogy ő megmondta, hogy hagyja békén Emmaline-t.
-Emmaline? Mi dolga van a… oh. Nem kérdeztem semmit. Szóval a tanár úr kamaszfiúnak érzi magát... –fújtam ki a levegőt, a fejemet rázva. Elég abszurd elképzelés, hogy a komoly és sokkal, de sokkal sötétebb személyiségjegyekkel megáldott jóslástan tanárnőt érdekelje valaki, aki körülbelül olyan színvonal, mint Lockhart volt.
De inkább közöltem vele, hogy majd én elmegyek vele, ha nem zavarom és ő is akarja, mire olyan hirtelen vágta rá, hogy igen, hogy én is megdöbbentem egy kicsit, így egy percbe is beletelt, hogy rendezni tudtam az arcvonásaimat. Mikor aztán megszólalt, nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el a zavarodottsága láttán. Annyira édes volt ezzel a kislányos megdöbbenéssel, hogy képtelen voltam ellenállni egy halk kuncogásnak, amit igyekeztem köhögés és sóhaj keverékének álcázni, de valószínűleg nem sikerült túl jól, mert a döbbenet csak tovább fokozódott az arcán, ami szintén egy mosolyt kúsztatott ajkaim oldalsó zugába.
-Igen, komolyan. És ami pedig a jobb dolgokat illeti… egy 50 centis, selejt beadandó, amit egy az egyben a könyvekből másolt ki az illető, szerintem, ráér még. Így, ha valóban örülne neki, állok rendelkezésére, igazgatónő. –bólintottam egy aprót a szavaim megerősítésének érdekében, majd csak figyeltem, ahogy a kérdése után az asztalomhoz lépett és eltulajdonított egy papírost és egy pennát.
-Igazán megtisztel a bizalmával, Lucretia, de tudja, ha akarok, tudok szépen írni. –jegyeztem meg monoton hangon, majd felálltam a helyemről és a tárolóhoz léptem.
-Mindazonáltal, magának kell elolvasnia, így jobban jár vele. Ami pedig a kért dolgokat illeti… a Boszorkányfű kivonatot mindenképp írja fel. Azt tanácsolta az elborult külsejű barátnője, hogy mindenképp szerezzek be belőle. –pillantottam hátra a vállam fölött, majd még néhány dolog felsorolása után, mint például a Szárított Billywig Fullánk vagy a Levendula, amit Hewitt kért tőlem az álmossága ellen, illetve altató gyanánt, ismét az övév volt minden figyelmem, hogy akkor indulhatunk-e.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: something about you - Perselus&Lucretia   Szer. Szept. 05, 2018 9:54 pm



Annyira meglepett a gondosan burkolt féltésével és a felajánlásával, miszerint majd ő elkísér az Abszol útra, hogy hirtelen azt sem tudtam, egyáltalán mit mondjak vagy milyen arcot vágjak, mert a semlegesség teljesen kivitelezhetetlen volt ebben a helyzetben. Ha valamire, erre aligha számíthattam tőle az elmúlt időszak eseményei alapján, elvégre többet gyilkoltuk egymást, mint az elvárható lenne. Csak valamit halandzsáztam össze-vissza, mint egy ostoba fruska, de a lényege az volt, hogy cseppet sem bánnám a társaságát, sőt, nagyon is örülnék neki. A lelkesedésem a kelleténél talán nagyobbra sikerült, pedig jól tudhatnám, hogy vele bármelyik másodpercben alaposan megégethetem magam, de nem ma. Ezzel a kis őszi, melengető napsütéssel annyi energiát és jókedvet szívtam magamba, hogy abból még a világ összes mogorva kentaurjának is jutna, így aligha Perselus Piton lesz az, aki ezt megtöri. Lepereg rólam minden sértés.
-Előbbre szerepelek az élvezeti listáján, mint leszúrni egy kreativitás híján lévő diákot? Mától jobban megbecsülöm magam. -pillantottam rá csontig hatoló zöld szemekkel és egy elégedett mosollyal, majd magamhoz vettem egy üres pergamendarabot és egy pennát, hogy majd én felírhassam, amik kelleni fognak, elvégre nem árt, ha olyasvalaki körmöli le, akinek a betűit értelmezni is lehet.
-Szóval beismeri, hogy amúgy rondán ír. -böktem felé a penna végével.
-Várjon, kitalálom, mi lehet a kivételes alkalom, amikor akarja, hogy olvashatót kanyarítson. Csak nem a dolgozat javítás és a hozzájuk fűzött kedves megjegyzések? -küldtem felé egy átlátok rajtad sugallatú vigyort, majd a tekintetemmel követtem a mozgását, ahogy hajlandó volt nekilátni a diktálásnak. Hogy teljes alapossággal betölthessem az íródeák szerepét, az asztalának dőltem és úgy kezdtem el felvésni, hogy mit is szeretne. A boszorkányfű kivonatnál azonban már rögtön leragadtam. Különféle sérülések, hegek gyógyítására, nyomtalan eltüntetésére alkalmas.
-Emmaline mondta? Mi-miért? Történik magával valami? -egy csipetnyi aggodalom kiérezhető volt a hangomból, elvégre tisztában voltam Darkbloom képességeivel. A többit igyekeztem nem kommentálni, pedig bőven akadt volna hozzáfűznivalóm, különösen a levendulához és a Billywig fullánkhoz. Rögtön tudtam, mire valók, és azonnal Hewittra asszociáltam, hogy esetleg azért vannak alvás problémái, mert Voldemort gyötri az elméjét és kísérti álmában. De nem hoztam szóba, ma nem akartam ilyenekről társalogni se vele, se mással. Ráadásul eddig sosem volt jó vége, ha komolyabb témákat feszegettünk.
Amint minden megvolt, újra a mindig rejtélyes sötét szemek látókörébe kerültem, amikből legilimencia nélkül is kiolvasható volt az indulási szándék. Ellöktem magam az asztaltól, hogy a listát a nadrágom hátsó zsebébe csúsztathassam, majd megállapodtam a férfi előtt.
-Akkor jöjjön az irodámba. -pillantottam fel rá. Gondolom nem fogja váratlanul érni, mert már megszokhatta tőlem ezt a mozdulatot, így mint máskor, most is a csuklója köré fontam az ujjaimat, majd elindultam az ajtó felé, bízva abban, hogy hajlandó követni. Vagyis... kénytelen, a szorításom ugyanis határozott, de természetesen gyengéd volt. Gyors léptekkel haladtam felfelé a megannyi lépcsőfokon, majd a kőszörnynek elharsogtam a cikória jelszót és máris az irodában voltunk. Mivel nem számítottam rá, hogy ő lesz a társaságom, így szükséges volt ez a kis kitérő, elvégre az én listám még az íróasztalon hevert. Hamar a másik mellé süllyesztettem, majd az egyik szekrényben kezdtem el kutakodni, hogy előhúzhassak belőle egy megbűvölt táskát, amit még Laurent-tól szereztem. Nem mintha én ne tudnék bármikor kiszórni egy tágító bűbájt, de így sokkal egyszerűbb, ráadásul ez már "be van rendezve", hogy pakolásra és tárolásra is alkalmas legyen. Ő nagyon ért az ilyesmihez.
Amint mindennel megvoltam, a rám várakozó Pitonhoz léptem. Előbb átadtam neki a bőröndöt, majd kissé bizonytalanul fürkésztem a velem szemben álló tekintetét. Végül némi habozás után az ujjaimat az övé közé fűztem, szorosan magamhoz láncolva, elvégre kettőnk közül most csak én voltam abban a kiváltságos helyzetben, hogy dehoppanálhassak az iskola területéről, hogy aztán a következő pillanatban az Abszol úton bukkanhassunk fel.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: something about you - Perselus&Lucretia   Kedd Szept. 11, 2018 2:59 pm



Örültem neki, hogy Lucretia megelégedett az én társaságommal is a francia származású varázsló helyett, így ostoba lettem volna, ha nem élek a lehetőséggel. Így készséggel ajánlottam neki a segítségemet a dologban, míg végül aztán a mosoly kissé lehervadt az arcomról. Ugyanis megjegyezte nekem, hogy csak nem előbbre szerepel az élvezeti listámon, mint a diákok piszkálása. Egy sóhaj kíséretében ráztam meg a fejemet, amolyan „én ezt nem hiszem el” célzattal, majd csak ezek után szólaltam meg végül.
-Tagadhatnám, hogy az én ilyesfajta listámon is helyet kapott, de értelmetlen volna, ugyanis nincs olyan épeszű férfi, akinek ne szerepelne élvezeti dolgai között, Lucretia. –néztem rá teljesen komolyan, majd inkább a polchoz sétáltam, hogy össze tudja írni, mire is lesz szükségem az elkövetkezendő napokban, amit muszáj beszereznem. Persze neki első dolga az írásképem kritizálása volt, de én azért felvilágosítottam, hogy ha akarok, akkor tudok szépen is írni, csak hát… ha magamnak firkálok, akkor minek, nem? Mármint… a saját kézírásomat nekem kell elolvasnom, viszont most neki kellett ilyesmit tennie, így inkább ráhagytam a dolgot és azt is, hogy jegyzeteljen.
-De, ami azt illeti, akkor. És nem csupán „kedves megjegyzéseket” teszek, ahogy maga fogalmaz. A diákjaim mindig kiváló tudással rendelkeznek a roxforti évek végére, vagy talán nem így gondolja? –pillantottam hátra felvont szemöldökkel, majd megosztottam vele azt is, hogy a boszorkányfű kivonatot legyen kedves mindenképp felírni, ugyanis az új tanárnő, Darkbloom professzor azt mondta nekem, mindenképp szerezzek be belőle. Mondju0k, azt nem tudom, honnan tudta, hogy pont azt törtem szét egy idegesebb pillanatomban, de a képességeiben nem kételkedtem, így inkább megfogadtam a tanácsát. Ezt éreztem helyesnek és jónak, ráadásul az ő képességei sokkal tisztábbak, mint az elődjéé voltak.
-Azt nem mondta, csupán annyit kért, mindenképpen szerezzek be belőle. –vontam meg a vállamat egyszerűen, de azért egy halovány, hálás mosolyfélét küldtem felé, hogy nem kezdett el faggatni minden dologról, amit kértem tőle. Biztosra vettem, hogy kitalálta, Hewitt az, akinek szüksége van ezekre, mégsem tette szóvá, amiért végtelenül hálás voltam neki. Most nem akartam erről beszélni, hisz az ilyen dolgoknak mindig hatalmas veszekedés, kiabálás és sértődés lett a vége. Ezt pedig most nem akartam.
Miután sikerült mindent felíratnom vele, indulási szándéktól szikrázó szemekkel meredtem rá, aminek ő eleget is tett, a szokásos módon. Egy lemondó sóhaj kíséretében vettem tudomásul, ahogy az ujjai a csuklómra fonódtak és így rángatott fel, egészen az irodájába. Nem igazán értettem, hogy mi a fenének kell neki engem mindig, mindenhova úgy vonszolnia, de inkább nem tettem fel ezt a kérdést, nem akartam elrontani a napját.
Mikor felértünk az irodájába, csak figyeltem a tevékenykedéseit, majd azt, ahogy a puha, hófehér, mégis kellemesen meleg ujjait az enyémek közé fűzte. Igyekeztem túllendülni a zavaromon és így vártam, hogy a dehopponálást megkezdve érkezzünk meg a célállomásra.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: something about you - Perselus&Lucretia   Kedd Szept. 11, 2018 9:35 pm



Nem hagyhattam szó nélkül, hogy a dolgozatok javítása és a diákok írásban történő korholása helyett inkább engem óhajtott elkísérni az Abszol útra, hogy ne Laurent-t kelljen megkérnem erre, illetve, hogy ne egyedül tévedjek a Zsebpiszok köz sötét sikátoraiba. Megragadtam a lehetőséget és odaszúrtam neki, hogy talán csak nem előkelőbb helyen szerepelek-e az élvezeti listáján, mint a szadista tanár szerepe. Természetesen nagyra értékeltem tőle ezt a figyelmes gesztust, különösen az eddigi, felhőtlennek cseppet sem nevezhető viszonyunk után, bár most már az ő szájából hallottam, hogy ennél aligha akadna jobb dolga, mint velem lenni, így innentől nem volt több akadékoskodó kérdésem. Azzal azonban alaposan sikerült meglepnie, hogy valóban így gondol rám, és ráadásul még csak meg sem próbálta most tagadni, mint korábban. Igyekeztem a lehető legkevésbé döbbent arcot vágni, inkább csupán egy széles mosolyt engedtem meg magamnak. Elvégre gondolom Perselus Piton nem mindennap mond ilyet a kolléganőinek, így kivételesnek érezhetem magam. Azt hiszem...
-Ezt még el kell döntenem, hogy bóknak vegyem-e. -nem mindegy ugyanis, hogy külsőségek alapján gondolja-e ezt vagy más szempontjai vannak. Ő ugyanis jobban ismer, mint mondjuk Arsenius, aki csak azt a Lucretiát szerethette, aki csak részben vagyok. Bezzeg Perselus! Ő párszor találkozott már az aljas, számító és kevésbé megnyerő énemmel is, és több mocskos kis titkomat tudja, mint bárki. Kit érdekel az összes, minden más férfi felszínes véleménye, mikor itt van a megközelíthetetlennek tűnő kritikus professzor.

-Pontosan így gondolom, ezt egy percig sem vitattam. -ezt valóban senki nem veheti el tőle, hogy a diákjai kifogástalan eredményeket érnek el, és megértem, ha ad a hírnevére. Én sem szívesen adnám a nevem egy analfabéta kölyök mellé. Követelmények nélkül csak elbohóckodnák a tanórákat. Persze azért azt tegyük hozzá, hogy a módszerei sokszor lehetnének humánusabbak is. De neki ez vált be, így ki vagyok én, hogy ezt kétségbe vonjam, ha még az elődöm sem tette meg.

Miután az Abszol útra hoppanáltunk, finom, óvatos mozdulattal eleresztettem őt. Nem akartam úgy elrántani az ujjaimat, mintha valamelyikünknek sárkányhimlője lenne, és félnénk, hogy elkaphatjuk a másiktól. A tekintetemet aztán gyorsan végigjárattam a minket körülvevő üzleteken, amik úgy tűnt, hogy lassan mind kiheverték Voldemort és a halálfalói tiszavirágéletű rémuralmát. Egészen nagy volt az élet ahhoz képest, hogy már nem volt minden diákokkal és a szüleikkel túlzsúfolva, mint tanévkezdés előtt.
-Először talán jobb volna a Zsebpiszok közbe menni, legyünk túl a nehezén. -fejtettem ki a véleményemet az útitervvel kapcsolatban.
-A legritkább főzetek hozzávalóit ott lehet hiánytalanul megtalálni. -többek közt a farkasölőfű-főzethez is.
-Plusz nekem kell még... khm... néhány különleges gyertya... tükör rituálékhoz. -osztottam meg vele kelletlenül, de kár lett volna titkolnom, úgyis hamar rájött volna, elvégre nem vak. Ráadásul ha valaki, ő semmi perc alatt össze tudja rakni a képet, és most nem volt kedvem feleslegesen ködösíteni se. Ahogy egyre jobban távolodtunk az Abszol út kellemes részeitől, úgy szegényedtek és koszosodtak az utcákon lófrálók, akik egyáltalán nem voltak valami bizalomgerjesztőek, így inkább egy árnyalatnyit közelebb húzódtam a mellettem haladó férfihoz. Nem véletlenül szokott Hagrid intézni ilyesmit. Van például egy öreg boszorkány, aki már hosszú évekkel ezelőtt is mindig itt lézengett, kezében egy tálcával, amiben állandó jelleggel egészben letépett emberi körmök hevertek. Több, mint hátborzongató.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: something about you - Perselus&Lucretia   Pént. Szept. 14, 2018 11:09 am



-Mindenképpen bóknak kellene vennie. Nem a külseje vagy a felszínes, behízelgő stílusa miatt élvezem a társaságát. Én ismerem már annyira, szerintem, hogy ki merjem jelenteni, hogy én a valódi önmagát díjazom, és azzal szeretnék időt tölteni, aki valójában. Ne haragudjon meg, ha sértés lesz, mert nem annak szánom, de magában engem... a legutolsó, ami érdekel, az a külseje. Gyönyörű nő, ezt kár lenne tagadnom, de mindemellett... én az emberek lelkét figyelem meg leginkább... –zártam le aztán ezt a témát ennyivel, mert valahogy nem akartam sokáig ragozni ezt az egészet.
Ahogy azt sem, hogy mennyire vagyok eredményes tanár és mennyire sem. A diákjaim teljesítménye magáért beszél, így én nem is kívántam mit hozzáfűzni, csupán egy halovány és eléggé esetlen mosolyt küldtem felé az elismerő szavakra, hogy szerinte is eredményesen teszem a dolgomat. Bár abban biztos voltam, hogy a módszereimet szívesen kritizálná, de szerencsére ez most elmaradt, így nyugodtan elindulhattunk, hogy tényleg végrehajtsuk azt, amit megbeszéltünk.

Miután megérkeztünk, csak csendben figyeltem, ahogy a lágy ujjak kicsúsztak az enyéim közül és belül elmorzsoltam érte egy elhaló sóhajt, de kívülről semmi sem látszódott rajtam. Egy pillanatig az üzletek kirakatait figyeltem, amikre most nem tapadt kíváncsi gyerekszem és a felnőttek is csak néha-néha pislogtak érdeklődve az egyes boltok felé. Már mindenhol megkezdődött a tanév, így nem is csodálkoztam a jelenségen, azonban túlságosan is belemerültem az emlékeim tengerébe, mikor még én fürkésztem a különböző érdekesebbnél érdekesebb dolgokat a kirakatokban.
Végül aztán Lucretia hangja térített magamhoz, aki beavatott abba, hogy szerinte először a Zsebpiszok közbe kellene mennünk, hisz így túl leszünk majd a nehezén.
-Rendben van, akkor menjünk. –bólintottam rá a dologra, majd ahogy egyre beljebb haladtunk és a házak, az emberekkel együtt egyre szegényesebbé változtak, éreztem a hozzám közelebb húzódó nő testének melegét. Némi habozás után finoman megszorítottam a kezét balommal, feltűrve az ingem ujját, hogy jól láthatóvá váljon a Sötét jegy. Még mindig sokan félik ezt a dolgot, így bíztam benne, hogy senki sem akarja majd célpontul tűzni maga elé Lucretia gyönyörű jelenségét.
-Tükörmágiához? Miért érdekli az magát, ha… szabad tudnom? –néztem a mellettem haladóra érdeklődve, majd ismét visszavezettem a tekintetemet a körülöttünk lévőkre.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: something about you - Perselus&Lucretia   Pént. Szept. 14, 2018 2:13 pm



Szinte biztos voltam benne, hogy Perselus le fog csapni a tükörmágiás témára, mikor a különleges gyertyákat említettem. Ezt már sikerült megfigyelnem vele kapcsolatban, hogy nagyon szeret úgy tenni, mint ha bizonyos dolgok hidegen hagynák és nem akarna tudni róluk, de valahogy mégis úgy csavarja a szavakat, hogy megkapja a választ, amit valójában szeretne. Ahogy nyilván most is.
-Öhm... erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Mármint érdekel, mert... érdekel. Szeretek új dolgokat tanulni, gondolom azért, mert eddig aligha volt módom rá, és talán ezt sajnálom a legjobban. Bár Argus mormogásait álmomból felkeltve is vissza tudom mondani. -sóhajtottam lemondóan, de azért jót mosolyogva az egészen. Nagyon félreértik szegényt, de tény, hogy rosszindulatért nem kell a szomszédba mennie.
-Ez a mágia talán legrejtélyesebb ága. És minél megfejthetetlenebb valami, annál jobban vonz. -ahogy a jelek szerint ő maga is.
-Szeretem a titokzatos, mélyebb értelmű, nehezen kiismerhető dolgokat, nem véletlenül esett a választásom a számmisztikára és a bájitaltanra. A legkülönlegesebb tantárgyak, amik némi megszállottságot, kitartást, odafigyelést, türelmet és valódi tudást igényelnek. -magyaráztam nagy lelkesen. És valóban boldognak és szerencsésnek érezhetem magam, amiért végre ezzel foglalkozhatok.
-Szóval a lényeg, hogy a tükörmágiával csak szélesíteni akarom a látókörömet. Illetve nem egyedül. Emmaline is kapott a lehetőségen. -tettem hozzá.
-Gondoltam rá, hogy esetleg megkérdezném Larát is, hogy volna-e kedve beszállni, hát ha őt is érdekelné. A tudása nem elhanyagolható tény és biztosan előbbre vinné a munkánkat. Csak nem tudom, hogy jó ötlet-e. Maga szerint mit mondana? -igyekeztem finoman fogalmazni, elvégre megfogadtam, hogy ma semmi esetre sem fogok kényes témákat boncolgatni. Ez pedig árnyaltan súrolta a horcrux mivoltát, és biztosan érteni is fogja a célzást, de talán értékeli, hogy ezt így nem vágtam a képébe.
-De hagyjuk ezt. -ráztam meg a fejemet.
-Inkább beszéljünk magáról, az sokkal izgalmasabbnak tűnik. -küldtem felé egy megnyerő mosolyt. Elvégre ő lassan többet tud rólam, mint én magamról. Ez pedig így nem fair.
-Mondjon valami olyat, amit szeret, ami elsőre talán lényegtelennek tűnik, de mégis valami olyasmi, ami emberivé teszi és kevésbé... minek is hívják... denevérré. Amit így csak én tudhatok, aztán fogjuk rá, hogy kvittek vagyunk. -pillantottam rá érdeklődve, finoman simítva végig párszor az engem érintő ujjain.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: something about you - Perselus&Lucretia   Hétf. Szept. 17, 2018 10:41 pm



-Azt elhiszem. Érdekes egy személyiség volt. De… ha ő tudott arról, hogy maga egy… nem igazi macska, akkor miért nem engedte, hogy éjszakánként a könyvtárba menjen és tanuljon? –néztem rá kérdőn, ahogy egyre mélyebben elvesztünk az Abszol út szegényebb részeiben. Ez tényleg érdekelne. Ha Dumbledore tudta, hogy Lucretia igazi ember, akkor… miért nem hagyta neki, hogy éjszaka ott legyen? Ő volt az igazgató, könnyen elrendelhette volna, hogy arrafelé mondjuk, csak kétnaponta legyen éjszakai ellenőrzés.
-Értem. Akkor legalább nem egyedül vág bele ebbe a meglehetősen ködös, furcsa és nekem kicsit sem szimpatikus dologba. Nem vagyok egy nagy tükör rajongó, azt hiszem, nem igazán a barátaim. Főleg nem azután a tükör után, ami az iskola falain belülre került. Érdekes meglátni benne azt, amit a legjobban akarunk, mégsem teljesülhet, vagy csak nagyon nehezen. Nem tudom, hogy létezik-e olyan ember, aki saját magát látná benne… -gondolkoztam el ezen egy kicsit, de nem is volt sok időm ilyesfajta képzelgésekre és merengésre, mert szóba hozta Lara-t, hogy nem tudja, mit mondana a dolgokra és én mit gondolok erről, vajon belemenne-e.
-Ami azt illeti, nem. Túlságosan ingerült és szétszórt már egy ideje, ráadásul… maga sem a szíve csücske, azt hiszem. Óva intett magától, de persze… biztosan csak rémeket lát és már a rögeszméjévé vált, hogy mindenki gyanús és rossz. Kissé… nyomot hagytak rajta az évek, azt hiszem. –vontam vállat egyszerűen, majd amint ismét megszólalt, csak felvont szemöldökkel néztem rá.
-Denevér? –küldtem felé egy rosszalló pillantást, majd a kezünket kezdtem el figyelni, ahogy a finom, puha ujjak az enyémeket simogatták. Nem igazán tudtam ezt hová tenni, de jó érzés volt, így eszembe sem jutott lehámozni az ujjait az enyémekről. Imádtam a közelségét, és ma végre úgy élvezhettem ezt, hogy nem a karomnál fogva rángatott ide-oda vagy ostoba megjegyzéseket tettünk a másikra. Csak ő volt, meg én és az őszi napsütés.
-Hogy mit szeretek? Az igényes ruhákat, amik… drágábbak. Ne nézzen sznobnak, de… jó érzés, hogy meg tudom fizetni. De szeretem a mugli öltözéket is, illetve… öhm… hát. Na jó… szeretem a süteményt és a kekszet, meg… a legtöbb édes dolgot. Valamint szeretem a bodzabort, de a whiskey-t is megkedveltem, amikor még diák voltam… -fejtettem ki neki, hogy én miket is szeretek igazából.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: something about you - Perselus&Lucretia   Kedd Szept. 18, 2018 1:03 pm



Mivel nem tudtam volna megválaszolni az arra irányuló kérdését, hogy Dumbledore miért nem kezelte rugalmasabban a tényt, hogy valójában ember vagyok, nem pedig macska, így csak tanácstalanul a fejemet ráztam. Nem akartam erre a témára pocsékolni a szavaimat, mivel annyi más, kellemesebb dolog létezik, amiről beszélhetünk. De a tükörmágia tanulmányozása sem épp ebbe a kategóriába tartozott, mivel ő nem igazán értett egyet azzal, hogy ennek a sötét, rejtélyes és talán nem épp veszélytelen mágiaágnak akarom szentelni az időmet, ráadásul nem is egyedül, hanem az elborult külsejű barátnőmmel, hogy őt idézzem. Hozzátette, hogy nem rajong a tükrökért, különösen Edevis tükréért nem, ami a Roxfortban porosodik, de időnként mindig rá talál valaki, akinek megmutathatja a szíve leghőbb vágyát, bármilyen hihetetlen és titkos is legyen az.
-Többek közt annak a tükörnek is szeretném megfejteni a titkát, mármint a működésének... és hogy miféle varázslattal bűvölhették meg, hogy ennyire alapos és működőképes legyen. Szerintem lenyűgöző és csodálatos a maga módján, hogy jobban ismeri az embert, mint az saját magát. Valaki azt gondolná, hogy mindennél jobban vágyik az elismerésre, a megbecsülésre, de a tükör rávilágít a valóságra, hogy egyáltalán nem ez az, amit a legjobban akar. A tükörben látottak után pedig ha az illető mélyen magába néz, rájön, hogy igaza van, és az első gondolata mennyire felszínes is volt. Segít, hogy tisztán lássunk a bensőnkkel kapcsolatban, de persze való igaz, hogy van, hogy a látottak fájdalmasak és elérhetetlenek. Van, hogy a vágy csupán üres sóvárgás marad. -ahogy ez Potter esetében is teljes mértékben igaz volt, elvégre a halott szüleit sohasem fogja visszakapni, az lehetetlen. De vannak kivételek, megvalósítható jelenések, a tükör pedig valamiféle ösztönzésül, útmutatóként szolgálhat. Minden nézőpont kérdése.
Felvetettem, hogy esetleg a barátja, Hewitt is beszállhatna a tükör rituálék megismerésébe, de előtte érdekelt a véleménye, elvégre mégis csak ő ismeri a legjobban. Rögtön le is szögezte, hogy ez semmiképp sem jó ötlet. Lara az elmondása szerint mostanában ingerült, szétszórt, paranoiás és egyébként sem kedvel engem, holott tudtommal nem adtam neki rá okot. Tipikus horcrux tüneteket mutat, de ezzel most nem akartam foglalkozni, és gondolom ő sem, különben nem állt volna elő azzal az ostobasággal, hogy az évek hagytak nyomot rajta. Mindketten tudjuk, hogy nem erről van szó az esetében.
-Mi az, hogy óvaintette tőlem? Miért? Mégis hogy jelentenék veszélyt magára? De ez esetben akkor talán jobb, ha nem meséli el neki, hogy velem töltötte a napját. -tanácsoltam neki egy könnyed mosoly kíséretében, mint aki porszemként rázta le magáról Hewitt véleményét. Valójában nagyon is érdekelt, hogy miből fakad a nő felém táplált ellenszenve, elvégre nem tett boldoggá a tudat, hogy épp a Perselushoz legközelebb álló személy próbálja meg ellenem hangolni, mikor nekem az volt a célom, hogy inkább közelebb kerüljek hozzá valamilyen hihetetlen csoda folytán. Enélkül sem egyszerű vállalkozás, nem kell hozzá még Lara "segítsége" is.
Lelkesen csillogó szemekkel hallgattam, mikor közölte, hogy szereti az édes süteményeket és a bodzabort. Hát ha engem valaha is le lehetne fizetni, biztosan ezek közül választanék.
-Akkor lehet, ma van a szerencsenapja! -mosolyogtam rá.
-A múltkor Emmaline-nel Roxmortsban voltunk, és Madam Puddifoot kávézójában kipróbáltam az új halálosan édes és krémes süteményét. Olyan finomat még életemben nem ettem! A lényeg, hogy hoztam el belőle pár szeletet, az egyiket nagyon szívesen magának adom, ha szeretné. -ajánlottam fel neki. Ha itt végeztünk, már az övé is lehet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: something about you - Perselus&Lucretia   

Vissza az elejére Go down
 
something about you - Perselus&Lucretia
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Perselus Tobias Piton

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Abszol út :: Zsebpiszok köz-
Ugrás: