Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 This is what makes us girls -[Coliander&Hewitt]

Go down 
SzerzőÜzenet
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :


TémanyitásTárgy: This is what makes us girls -[Coliander&Hewitt]   Kedd Szept. 11, 2018 3:58 pm



Nem is olyan régen, talán pár napja igyekeztem a termem felé a lépcsőkön, mikor az egyik fordulóban megpillantottam Lucretia C. Coliander igazgatónőt és Perselus Piton bájitalokban jártas professzorunkat, amint éppen együtt robogtak fel a lépcsőn. Persze nem igen volt választása a férfinek, hisz a nő a csuklójára kulcsolta a kezét, így tartva „markában” kedves barátomat. Nekem pedig kezdett elegem lenni abból, hogy Perselus furcsa szavait hallgassam ezzel a vörös kis alattomossal kapcsolatban, így úgy döntöttem, kezembe veszem az ügyet. Persze nem mondom, hogy Lucretia ne lenne szép nő, nekem csupán túl… hát… hétköznapi a maga módján. Kétségtelen, hogy élénkvörös haja, zöld szemei és hófehér bőre van, azonban még ezen impozáns tulajdonságai ellenére sem akartam hagyni, hogy játsszon egy olyasvalakivel, mint Piton.
Az egyik házimanóhoz fordultam hát segítségért, hogy menjen fel az igazgató irodájába és adjon át egy üzenetet, miszerint nagyon fontos ügyben keresném a nőt, de képtelen vagyok kikelni ágyam fogságából, olyan rosszul vagyok. Tudtam, hogy erre ráharap majd, hisz mindig, ahányszor meglát, kicsit sem leplezve, vagy csak nagyon rosszul, de folyton engem vizslat azokkal a vesébe látó szemeivel, mintha csak azt akarná tudni, normális vagyok-e.
Most kivételesen nem vettem magamra a hosszú talárt, helyette valami sokkal könnyedebb ruhát választottam, hisz a szobámban fogunk beszélgetni, nem az ő irodájában. És éppen ez ad majd nekem előnyt és biztonságérzetet.
Egy ideig a heverőn fekvő, kutya alakban lévő Black-et simogattam, majd amint elérkezettnek láttam az időt, kitessékeltem a szobámból, hogy menjen inkább és boldogítsak a keresztfiát, vagy valami. s jól is tettem, ugyanis nem sokra rá, már hallottam is, ahogy egyre halkuló léptekkel közelít valaki, szokásos kopácsolás közepette, majd azt is, ahogy finom, lágy mozdulattal bekopog az ajtón, és végül bebocsátást kér.
Miután elhangzott a számból az engedélyt adó mondat, azonnal szembe is találtam magamat a nővel, így csak felvont szemöldökkel, egy elégedett mosollyal a képemen néztem végig rajta.
-Sajnálom, hogy zavartam, Coliander igazgatónő, de fontos dologról lenne szó… -osztottam meg vele egyelőre csupán ennyit, majd vártam, hogy mit reagál így első körben.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: This is what makes us girls -[Coliander&Hewitt]   Kedd Szept. 11, 2018 10:01 pm



Az irodámban ücsörögtem egy hatalmas bögre kávéval farkasszemet nézve, szinte mohón vizslatva a felfelé szálló kesernyés illatú gőzt. Minden percét, minden egyes kortyot ki akartam élvezni. Végre kész voltam mindennel, és kivételesen egyik elődöm portré alakja sem szeretett volna mélyreható eszmecserét folytatni velem a döntéseimről, az elhivatottságomról, és senki nem kezdett véget nem érő szónoklatba a hozzá vagy épp a hozzá nem értésemről. Holott semmivel sem éreztem rosszabbnak magam egyiküknél sem, sőt, azt kellett mondanom, hogy egyelőre egészen nagy volt a nyugalom. Talán túlságosan is nagy. Tipikus vihar előtti csend szindróma, de most nem akartam ezzel foglalkozni, hanem a szabadság megváltó érzésének akartam szentelni minden porcikámat. Ha nem szorult volna belém kellő önuralom és jólneveltség, a lábaimat még az asztalra is feldobtam volna, de azt végképp nem nézték volna jó szemmel ezek a tudálékos festékpacák.
Már épp lelkesen a számhoz emeltem volna a bögrét, hogy felavassam sötét tartalmát, mikor egy házimanó bukkant fel a semmiből nagy bocsánatkérések közepette. Csak pislogni tudtam, mikor hadarni kezdte, hogy nem zavarna, de Hewitt kisasszony kérte meg, hogy adjon át egy üzenetet. Elmondása szerint a nő sürgős ügyben szeretne konzultálni velem, ám nincs abban az állapotban, hogy felkeressen az irodámban, sőt, ahhoz sincs ereje, hogy kikeljen az ágyából. Mi a...!? Biztosítottam róla a manót, hogy haladéktalanul az elhangzottak szerint fogok eljárni, így hát nem volt más választásom, mint lemondóan átadni neki a bögrét, elvégre csak elhűlne mire visszaérek, úgy pedig már nem az igazi, kimondottan pocsék. Amint a házimanó eltűnt, elindultam lefelé a lépcsők hadán a másodikra, hogy aztán a nő irodája előtt állapodhassak meg. A tőlem megszokott módon koppantottam a tölgyfán hármat, majd hamar érkezett is a válasz, amivel bebocsátást nyertem. Amint beléptem, máris leszögezte, hogy sajnálja, amiért megzavart, de fontos dologról akar beszélni, mire érdeklődve sikerült rámerednem. Fogalmam sincs, hogy mi fontosról akarna épp velem, épp ő beszélni.
-Hallgatom, természetesen.  -bólintottam egy halovány, türelmes mosoly kíséretében.
-A házimanó úgy értesített, hogy nem érzi jól magát. Tehetek magáért valamit? -a hangomból némi gyanakvó él volt kiérezhető, elvégre egyáltalán nem úgy festett az elégedett vigyorával, mint aki a halálos ágyából kelt ki. Amíg a magyarázatát vártam, a tekintetem végigsiklott a szobán, az ágy lábánál lévő heverőt is beleértve, ami egyértelműen Black animágus kutya alakjától bűzlött. Na igen, ha már itt vagyok, kapni fogok a lehetőségen.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: This is what makes us girls -[Coliander&Hewitt]   Pént. Szept. 14, 2018 12:17 pm



Miután elküldtem a házimanót Colinder-ért, egy ideig még Black kutyaalakját kényeztettem azzal, hogy hol a fülét, hol pedig a hátán lévő bundáját simogattam, néha megjegyzést téve arra, hogy azért nem ártana, ha egyszer betámadná velem a fürdőt, mert elég csapzott szaga van szegénynek. Persze erre kaptam pár rosszindulatú morgást és szuszogást, de végül ezt az idillt én törtem meg. Kiadtam szegénykém útját azzal a címszóval, hogy este csak az övé leszek, aztán gyorsan minden figyelmemet annak szenteltem, hogy Lucretia-t szuggeráljam, hogy jöjjön már ide.
És mintha csak ezt is varázslattal tettem volna, már kopogtak is az ajtómon, így én bebocsátást engedtem annak, aki az ajtó előtt, jellegzetes kopogását követően megállt. Egy elégedett mosolyt villantottam a nőre, amikor közölte, hogy hallgat engem, illetve, hogy úgy értesült, nem érzem jól magamat.
-Igen, ami azt illeti, egy ideje már szörnyű hányinger gyötör. Tudja… egyre csak azon jár a fejem, hogy vajon a kígyók el tudnak-e futni a rókák elől, vagy beleesnek az üregükbe, örök fogságba esve? –néztem rá kérdőn, oldalra döntött fejjel, majd követtem a pillantását, ami az ágyam előtt lévő heverőre tévedt. Egy pillanatig komoly képet vágtam, majd végül egy sokat sejtető mosoly kúszott az arcomra.
-Igen, szerintem is elég kutyaszag van itt mostanában… majd megkérem az egyik manót, hogy alaposan takarítson ki, mert ez a bűz… -legyintettem egyet, majd az egyik szék felé lépkedtem, hogy aztán ledobhassam magamat rá, az egyik lábamat átvetve a másikon, hogy így nézhessek a velem szemben álló nőre.
-Mi a helyzet magával és Perselus-szal? És kérem, ne mondja, hogy semmi, mert ezt a vak is látja. –húztam össze a szemeimet, majd némi habozás után ismét szólásra nyitottam a számat, habár előre sejtettem, hogy sértődés és makacskodás lesz a vége. Na nem baj…
-Ő egy nagyon érzékeny lélek, Ms. Coliander. És igazán odavan a… magafajtákért. Ártatlan kinézet, vörös haj, zöld szem. Pont, mint Lily Evans. Bár azért… maga szebb és talán nem álszentkedik a férfiak társaságában, mint Potter anyja… szóval. Mit akar tőle? Csak szórakozik vele? Vagy talán fel sem tűnt magának, hogy a professzor érzéseket táplál az irányába? –fúrtam bele a jeges szemeimet az ő élénken villogó zöld íriszeibe.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: This is what makes us girls -[Coliander&Hewitt]   Pént. Szept. 14, 2018 2:48 pm



Amint azt kezdte el ecsetelni, hogy már egy ideje hányinger gyötri és kígyókról meg rókákról magyarázott, már sejtettem, hogy ez az egész csak csöpögő irónia volt a részéről, maró gúny, amit őszintén szólva nem igazán tudtam mire vélni. Ha jól sejtem, nem követtem el ellene semmit sem, vagy legalábbis nem szándékosan. A tekintetem a Black szagával átitatott heverőre siklott, ami neki is feltűnt. Remek alkalomnak tűnt, hogy szóba hozzam neki végre a férfit, de erre végül esélyem se volt, ugyanis rögtön letámadott egy nem várt kérdéssel, ami Perselusra és rám irányult. Leginkább még levegőt venni is elfelejtettem a meglepettségtől, és csak értetlenül meredtem rá. Mindössze minden gondolatom kimerült abban, hogy "öööö..." meg "hát..." meg "izé...", de igyekeztem összeszedett lenni, hogy ne csak valami zavart hebegést produkáljak.
-Pedig elhiheti, hogy semmi... és... mi az, hogy a vak is látja? Ezt kifejtené? -pislogtam nagyokat jobb ötlet híján. Magyarázni kezdett, hogy a legjobb barátja valójában mennyire érzékeny lélek és hogy odavan a "magunkfajtákért", mint Potter anyja és én. Erre most rajtam volt a sor, hogy összeszűkült szemekkel méregessem a nőt.
-Nem szórakozom se vele, se mással. Komolyan ezért hívott ide, hogy ezt számonkérje? Hát vegye tudomá... -igyekeztem volna még tovább méltatlankodni, de az utolsó megjegyzését képtelen voltam elengedni a fülem mellett.
-Hogy mi? Vá-várjon! Ezt... ezt honnan veszi? Ő mondta magának? Ez biztos? -szegeztem neki a kérdéseket hitetlenül.
-Dumbledore azt mondta, hogy semmi ilyesmit ne vegyek komolyan tőle, mert valójában nem nekem szól, hanem Lily Potternek. -engedtem meg magamnak egy fintort, és őszintén szólva, valahol mélyen legbelül abban reménykedtem, hogy ezeket megcáfolja majd. Perselus legutoljára azt mondta nekem, hogy a külsőm érdekli a legkevésbé, ami alapján...
-Nem igazán értem, hogy mit akar most ezzel. Mégis mit vár tőlem? Hogy elkerüljem vagy mi?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: This is what makes us girls -[Coliander&Hewitt]   Kedd Szept. 18, 2018 10:23 am



Amint Lucretia megérkezett, igyekeztem minden lehetséges módon belé fojtani a szót. Amint a tekintete a Black kutya formáját szolgáló heverőre tévedt, azonnal lereagáltam, hogy kutyaszag van, amit én is érzek, majd inkább rögtön Piton-ra tereltem a szót Nem feltétlen megölni akarom azért, mert a legjobb barátom szemet vetett rá és ez fordítva is igaz, csak még egyik sem tudja, hogy így van. Vagy ha mégis, akkor csak ostobák és félnek lépni pedig Perselus nem fog, így ha más nem, majd én egymás felé rugdosom őket, de… előtte muszáj felmérnem a nőt és azt, hogy vajon mennyire fog hallgatni rám és a… tanácsaimra.
-Ugyan már. Többet foglalkozik Piton-nal, mint az összes többi beosztottjával együttvéve. Plusz folyton úgy rángatja szegényt maga után, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne. Ki előtt tagadja ezt? Előlem, vagy saját maga elől? -húztam ismét elégedett mosolyra az ajkaimat.
A tiltakozásán egy jót mosolyogtam, főleg akkor, amikor belefagyott a szó annak hallatán, hogy a jégszívű professzor, bizony érzéseket táplál az irányába. Elkezdett valamit magyarázni arról, hogy ezt ő mondta-e nekem és hogy Dumbledore szerint ez nem neki, hanem Lily Evans-nek szól.
-Tény, hogy hasonlít rá, de nem eléggé. A maga haja ijesztően vörös, mint a Weasley gyerekeké, a szeme pedig elképesztően rikító zöld, akár egy macskának. Evans egy szürke kisegér a maga személye mellett. De ha ez vigasztalja, maga még szerintem is sokkal szebb, mint Potter drága jó megboldogult édes anyukája. Viszont Perselus nem a küldőre hajt, mint ahogy… az az előző mániájának tárgyából elég alaposan kivehető… -kezdtem bele a mondandómba, miközben elindultam, hogy körbejárhassam őt.
-Ha ez Evans-nek szólna, akkor miért tűnt el a képe Perselus asztaláról? Miért nem beszél már róla annyit, sőt... szinte semennyit. Viszont… ha azt akarja, hogy ne úgy kezelje, mint egy újabb vöröskét, akkor tegyen érte, hogy néha tényleg megszűnjenek a hasonlóságok. A magas sarkút támogatom, de kérem, néha… ne legyen ennyire visszafogott a smink és a ruhák terén… -mutattam végig magamon, ahogy megállapodtam vele szemben.
-Eszemben sincs arra kérni, hogy hagyja őt békén, amennyiben nem lesz tovább vak és eldönti, mit kezd „Denevér tanár úr” közeledésével. Viszonozza, vagy finoman elutasítja? Mert mindkettőhöz hozzá segítem a lehető legnagyobb örömmel, ha azt akarja. –vontam vállat, összefonva a karjaimat a mellkasom előtt, így várva a válaszára.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: This is what makes us girls -[Coliander&Hewitt]   Kedd Szept. 18, 2018 4:51 pm



Összefontam magam előtt a karjaimat, és így hallgattam tovább a szövegelését. Komolyan a hideg kirázott ettől a nőtől. A tárgyilagossága, az önbizalma, a határozottsága, a szenvtelen őszintesége mind ijesztő méreteket öltöttek, ahogy egyáltalan nem volt zavarban attól, hogy ennyi mindent, ennyire bizalmas dolgokat a fejemhez vágjon. Hewitt kisugárzása olyan volt, mint valami rosszra csábító sötét erő, ami egyszerre volt vonzó és ijesztő is. Szinte tapintható módon, hűvösen kavargott körülöttem.
Azt már sikerült megfigyelnem, hogy akármit mondhatok, ő úgyis kiforgatja a szavaimat, hogy kizárólag csak az ő véleménye és igaza kerüljön előtérbe. Úgy csűri-csavarja, hogy a beszélgetőpartnere szóhoz se jusson, és inkább csak megnémult, tehetetlen hallgatósággá váljon. Én legalábbis ezt éreztem, így feleslegesnek tűnt, hogy egyáltalán megpróbáljam szólásra nyitni a számat, amíg ő be nem fejezte. Igyekeztem apróra összehúzni magam, ahogy sétára indult körülöttem, mint mikor egy vad kerülgeti a rémülettől bénult és remegő prédáját, mielőtt készülne lecsapni rá. Szörnyen kényelmetlenül és kiszolgáltatottnak éreztem magam a társaságában, szinte már bántam, hogy önként sétáltam be ide. Valahol most kezdtem el megérteni, hogy csörgedezhet ugyanaz a romlott vér az ereiben, mint Tom Denemnek. Döbbenten vagy magam sem tudom, hogy egyáltalán milyen arckifejezéssel hallgattam végig a mondandóját Perselusszal kapcsolatban, és igazából fogalmam sem volt, hogy erre itt és most mit kellene reagálnom. Nem is ismerem ezt a nőt, miért pont vele akarnám megvitatni az érzéseimet, pláne ilyen különösen tőlem idegen stílusban.
-Mit ért az alatt, hogy ne legyek ennyire visszafogott? -néztem rá nagy szemekkel, végigvezetve rajta a tekintetemet, ahogy azt a mozdulata kikényszerítette.
-Ha esetleg elfelejtette volna, az iskola igazgatója vagyok, egy tanár. Nem nézhetek ki úgy, mint aki azt szeretné, hogy a férfiak a lábai előtt heverjenek. Főleg, hogy valóban nem is akarom ezt, nem érdekem se a diákok, se a kollégáim előtt tetszelegni. Arról nem is beszélve, hogy micsoda ellenszenvet váltanék ki azzal, ha feltűnő jelenségként parádéznék a Roxfortban. -fejtettem ki az álláspontomat, főleg, hogy sokszor még így is úgy éreztem magam, mint aki mindig átlépi azt a bizonyos határt. Egyébként is, ha az eszmefuttatása és a megfigyelései alapján szerinte Pitonnak mindegy a külső és pont így vagyok jó neki, akkor miért akarnék változtatni a megjelenésemen?
-Még mindig nem egészen értem magát, Lara. Perselus szerint nem kedvel engem, sőt, állandó jelleggel távol akarta tartani tőlem. Most mégis össze akarná hozni épp velem? Miért? -nekem ez az egész magas. Egyáltalán miből gondolja, hogy Piton vevő lenne rá? És miért én legyek az, aki beadja a derekát nő létemre? Sajnálom, de belém ehhez túl sok büszkeség szorult...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: This is what makes us girls -[Coliander&Hewitt]   Kedd Szept. 18, 2018 9:02 pm



Elégedetten szemléltem a nőt, ahogy összefonta maga előtt a karjait, miközben hallgatott engem. Élveztem, hogy most én diktálhatok neki, nem pedig ő játszadozik csak úgy kedve szerint az emberekkel. Már egy ideje éreztem magamon Perselus aggódó és mindig követő szemeit, és biztos vagyok benne, hogy ebben is a kis vörös keze van. Én pedig gyűlölöm, ha korlátozni akarnak. Ezt még Black-nek sem hagytam soha. Nem vagyok egy behódolós fajta semmilyen helyzetben, ezt ő tudja a legjobban.
A testtartása, a hallgatása, az összehúzott, kissé félénk kisugárzása mind-mind azt hivatott láttatni, hogy én kerültem fölénybe. Látszólag félt tőlem, nem akart a közelembe lenni, amit hiába nem akart, elárult minden egyes mozdulatával és lélegzetvételével. Így az is csak tovább fokozta a kárörvendésem felett érzett beteges perverziómat, amikor döbbent arccal hallgatta végig minden szavamat, amit Perselus-ról mondtam neki. Kissé talán érdeklődve, de továbbra is mosolyogva figyeltem őt, ahogy megtalálta a hangját és közölte, hogy ő bizony egy iskola igazgatója és nem vetne rá jó fényt, ha blablabla. Kezdett nagyon bosszantani a sok kitérés és kertelés, így kissé összevontam a szemöldökeimet, ám a görbe továbbra sem olvadt le a szám sarkából.
-Nem azt mondtam, hogy mostantól miniszoknyában és necc harisnyában járjon-keljen. Úgy értettem, hogy maga egy… egészen szép jelenség, csak kissé… mégis szürke és átlagos. Nyilván nem szeretné, ha a Lily Evans-el való hasonlóságok miatt szeretne magába Perselus ennél is jobban… -ráztam meg a fejemet színpadiasan, ahogy minden szót gondosan megformálva ejtettem ki, mintha csak egy kisgyereknek magyaráznék.
-Perselus szerint… Dumbledore szerint. Vannak magának önálló gondolatai, vagy eddig egy dobozban élt és ezért képtelen ilyesmire? –néztem rá felvont szemöldökkel.
-Nem maga miatt csinálom, kedves. Nyugodt lehet, engem maga hidegen hagy. De! Piton viszont nem. Ő egy… elcseszett alak, mondjuk ki nyíltan. Soha nem ismerte az igazi szeretetet, soha nem volt senkije, még az a rossz életű kis bestia is csak játszott vele, a háta mögött meg jót röhögött Sirius és James baromságain. De maga… látok magában sprituszt arra, hogy túllökje ezen a furcsa és kényszeredett kötődési mánián Perselus-t. De ehhez lépnie kell, ha máshogy nem, akkor a külsejével… -vázoltam fel neki először csak ennyit, hisz biztos voltam benne, hogy az érdeklődését ennyivel is fel tudtam kelteni.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: This is what makes us girls -[Coliander&Hewitt]   Kedd Szept. 18, 2018 10:19 pm



Nem tartottam magam gyenge idegzetűnek, elvégre miután a lehető legfiatalabbként túl voltam egy válással véget érő kényszer házasságon, az életem felét macska testbe zárva, kémként éltem le Argus Frics beteges társaságában. Hivatalosan a Minisztériumnak dolgoztam, mégis Dumbledore embere voltam, és ha nem így tettem volna, akkor valószínűleg már nem is élnék. Bár így utólag belegondolva már nem tudom, hogy melyik lett volna a rosszabb választás. Lara Hewitt jelenségének azonban teljesen sikerült kiakasztania. Ez a beszélgetésnek épp nem nevezhető monológja kimerítette a tolakodás és az indiszkréció fogalmát. Őt nem érdekelte, hogy én nem szeretnék vele erről cseverészni, főként nem ebben az ellenséges, őrült, lenéző hangnemben, ami minden egyes porcikájából és mozdulatából áradt. Olyan volt, mint a legsűrűbb, legmaróbb méreg, amivel valaha dolgom volt. Nem voltam jó abban, hogy érzésekről, főként a sajátjaimról folytassak véget nem érő eszmecserét, erre még Emmaline-t sem méltattam soha. Inkább megadóan lerogytam az épp csak kartávolságra eső fésülködő asztalhoz tartozó székre, hogy úgy hallgathassam tovább a szavait, amikről nehéz volt eldönteni, hogy valamiféle körmönfont álcába burkolt, mögöttes segítő szándékot hordoztak-e magukban, vagy csak szimplán örömét lelte abban, hogy szapulhat.
-Leginkább önmagamra óhajtok hasonlítani. -néztem rá most már kissé türelmetlenül, ami csak tovább fokozódott, ahogy az önálló gondolatok hiányát kezdte el ecsetelni, mintha csak egy dobozban éltem volna.
-Valami hasonló... -jegyeztem meg csak ennyit hűvösen. Eszem ágában sem volt kifejteni, hogy mit értek ezalatt, már csak az hiányzott volna, hogy neki is el kelljen mesélnem a csodás életemet töviről-hegyire. Inkább a tudtára adtam az értetlenkedésemet azzal kapcsolatban, hogy ha egész eddig le akarta rólam beszélni a legjobb barátját, akkor most mégis mi ez a hirtelen fordulat és kéretlen tanács osztogatás. Az is megfordult a fejemben, hogy talán szándékosan akar valami olyasmibe belerángatni, amivel pont az ellenkezőjét érhetem el. Ám ő elintézte annyival, hogy egyáltalán nem miattam csinálja, én a legkevésbé sem érdeklem őt, ellentétben Pitonnal. Sikerült a fejébe vennie, hogy némileg javíthatok az amúgy hihetetlenül elcseszett életén és a rögeszmés kötődési mániáján. Tessék?
-Na jó... -vettem egy mély levegőt, hogy aztán erre a hátborzongatóan fura nőre emelhessem a tekintetemet.
-Hewitt, fejezze be ezt a célozgató köntörfalazást meg sejtelmes rébuszokban beszélést. Először értem küldet egy házimanót azzal, hogy rosszul érzi magát és nem tud még csak kikelni sem az ágyból. Aztán össze-vissza karattyol itt nekem Lily Potterről meg Pitonról. Nekem erre nincs időm. Én sajnos fekete-fehérben látom a dolgokat, nem pedig ennyire szerteágazó színskálán, szóval... Szedje össze magát és mondja meg érthetően, hogy mi a fenét akar tőlem! Egyszerűen értelmezhetetlen számomra, hogy hová akar kilyukadni, mik a motivációi, és hogy ez az egész most valami különösen kifejezett jóindulat vagy inkább merő gúny? Ne játszunk tovább egymás türelmével...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: This is what makes us girls -[Coliander&Hewitt]   

Vissza az elejére Go down
 
This is what makes us girls -[Coliander&Hewitt]
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Szépségverseny [Event]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: II. emelet :: SVK tanár irodája és szobája-
Ugrás: