Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Just didn't drink enough to... - {Laurent&Lina}

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Just didn't drink enough to... - {Laurent&Lina}   Szomb. Szept. 22, 2018 10:32 am


To: Laurent Delacroix
A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.


Amint a szemiflázs kalitkája eltűnt a táskájában, Laurent elé léptem, hogy közöljem vele, hogy ha neki ennyire mániájává vált ez a roxmortsi iszogatás, akkor menjünk most rögtön, hisz bőven volt még idő a közös lyukasóránkból. Mi ezekkel a tárgyakkal nem vagyunk betáblázva annyira, mint azok akik az első- és másodéves diákokat is tanítják. Úgy nézett rám elképedve, mint akit megharapott egy veszett vadállat. Kénytelen voltam odaszúrni neki, hogy szedje a lábát, mert elég szánalmas lenne, ha pont rá kellene várni. El is indultam kifelé a tanáriból, mikor sikerült végre csatlakoznia hozzám.
-Azt majd meglátjuk. -jegyeztem meg csak ennyit az újabb szerény megnyilvánulására válaszul.
-Szóval New Orleans-ban születtél. -tértem vissza a korábbi beszélgetésünkhöz, miközben azon voltunk, hogy elhagyjuk az iskola területét.
-Én komolyan azt hittem, hogy francia vagy. -vontam meg a vállamat. Az meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg Amerikából jött volna, annyira jól hozza a franciákra jellemző viselkedést és hasonló apróságokat.
-Azt hallottam arról a helyről, hogy messze az egyik legtitokzatosabb, legkísértetiesebb város, és hogy elég sok vámpír él ott. Illetve a vudu varázslatok fővárosaként is szokták emlegetni. -kezdtem bele.
-Tényleg laknak ott vámpírok? Még sosem találkoztam eggyel sem. És a vudu sem jellemző erre a részre, így túl sokat nem tudunk róla. Te esetleg próbáltad már? -néztem rá kérdőn, hisz mindig is érdekelt az ilyesmi, most pedig talán akár első kézből is szerezhetek néhány információt.

[Előzmény: Make up your mind]



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Just didn't drink enough to... - {Laurent&Lina}   Vas. Szept. 23, 2018 11:36 am



Örültem, mint majom a farkának, mikor közölte, hogy akkor menjünk most, ha nekem ez a mániám. Bár egy ideig csak lefagyva bámultam rá, hogy ez most komoly-e, de amint magamhoz tértem, rögtön mellé is siettem, hogy immár együtt hagyhassuk magunk mögött a tanárit, és vele együtt az iskolát is. Roxmorts az egyik kedvenc helyem, még régebben is gyakran megfordultam errefelé, így nem volt kérdés, hogy a Három Seprű lesz az úti célunk, ahol inni akarok vele.
-Ne légy ilyen negatív, szépségem… -fújtam ki a levegőt, amolyan sóhaj-szerűen, amitől az egész művelet inkább hangzott egy játék baba sípolásának, mintsem igazi sóhajnak vagy levegővételnek. Bírom ezt a furcsa kisugárzást, de nekem tuti megfájdulnának az arcizmaim, ha egész nap ilyen fejjel néznék, aztán meg más ábrázatot kéne vágnom. Tuti neki is bekötöttek már a szája körül az izmok, ezért nem tud igazán lelkes arcot vágni. De majd én ellazítom ezt a darkos szépséget.
-Aha. –vontam meg a vállamat, mikor elismételte, hogy New Orleans-ban születtem. Csak egy jót mosolyogtam azon, mikor közölte, hogy azt hitte, francia vagyok. Hát… lényegében…
-Ami azt illeti, az vagyok. Vagyis hát… félig-meddig. Tudod, az apám egy nagyon-nagyon híres francia, aranyvér és tökéletesség mániás család legidősebb gyereke volt. De megrögzött szerencsejátékos, így egyértelmű, hogy abba a városba ment, amit a bűn barlangjának tartottak. Anyám pedig egy ottani, cajun származású nő volt, aki varázsló létére közönséges módon kereste a pénzt, ezért a család mindenkit megtagadott, rajtam és a húgomon kívül. Így tulajdonképpen szebben beszélem a francia nyelvet, mint egy átlag cajun, de így nagyon töröm az angolt és nem minden szó jut normálisan az eszembe… -fejtettem ki neki annak az okát, hogy miért téveszthette meg az, hogy honnan is származom tulajdonképpen.
Érdeklődve hallgattam az okfejtését, majd a mondatait is, így amikor befejezte, csupán egy kis szünet után szólaltam meg ismét.
-Igen, laknak. De mondjuk, ahol én éltem, arrafelé kevesebb járt. Őket biztos nem vonzotta a pénzért vehető gyönyör. De a vudu meg… én még nem próbáltam, de van egy barátom, aki jártas benne. Marie Laveau leszármazottja, vagy mi. Ott dolgozik a boltjában és ő nagyon ért hozzá. Nekem az a világ idegen volt, legalábbis ez a része. Viszont elég közel születtem ahhoz a bolthoz, így nem egy ilyen barátság köttetett, amelyről ők állították, hogy kössünk vérköteléket egymás között, de nekem nem volt kedvem szifiliszt kapni, így az elmaradt. Nem is baj…



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Just didn't drink enough to... - {Laurent&Lina}   Kedd Szept. 25, 2018 3:27 pm


To: Laurent Delacroix
A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.


Semmitmondó tekintettel, ám legbelül annál nagyobb érdeklődéssel hallgattam végig Laurent beszámolóját a francia származásáról és a szüleiről. Az apja szerencsejátékos volt, az anyja pedig... inkább hagyjuk is. Így nem is volt meglepő, hogy Laurent ennyire... öhm... hát sosem nőtt fel, hogy finoman fogalmazzak.
-A lényeg, hogy már itt vagy, és van lehetőséged magad mögött hagyni ezt. Illetve a húgodnak is, és szerencsére úgy tűnik, hogy nincs gondja a beilleszkedéssel. -ez volt az egyetlen épkézláb megnyilvánulás, amivel reagálhattam a szavaira. Azt mégsem mondhattam neki, hogy sajnálom, hisz úgysem tudtam volna változtatni a kacifántos múltján, illetve aligha pont erre van szüksége, hisz olyan típusnak tűnik, aki a jég hátán is megél.
De ha már így szóba került New Orleans, igyekeztem megragadni ennek a témának a lehetőségét. Elmondtam neki, hogy én miket hallottam arról a városról, és szerettem volna, ha megcáfolja vagy épp megerősíti az értesüléseimet a vámpírokkal és a vudu varázslatokkal kapcsolatban. Elárulta, hogy valóban laknak ott, de nem igazán találkozni velük. A vudut pedig nem próbálta, de van egy barátja, aki jártas benne, ráadásul Marie Laveau leszármazottja. Azon viszont jót mosolyogtam, hogy hiába akartak vele vérköteléket kötni, ő nem ment bele, nehogy elkapja a szifiliszt.
-Te tiszta lökött vagy. -csóváltam meg a fejemet egy újabb hitetlen mosoly kíséretében. Csak ő képes viccet csinálni egy ilyen komoly és kissé talán sötét témából.
-Ha az az ismerősöd erre jár, mindenképp szólj, szívesen megismerném. A mágia minden formája érdekel, így pedig főleg különlegesnek tűnik, hogy Marie Laveau leszármazottja, hisz ő egy igazi legenda. De gondolom ezt nem kell épp neked magyaráznom. -a tükörmágia mellett akár még ebben a témában is jó lenne elmélyedni, bár ez aligha érdekelné Lucretiát, valahogy nem érzem az ő stílusának, ő kevésbé a gyakorlatban misztikus, inkább amolyan kézzel foghatatlanul.



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Just didn't drink enough to... - {Laurent&Lina}   Szer. Szept. 26, 2018 1:38 pm



Elmeséltem Emmaline-nek, hogy kik voltak a szüleim, amit ő elég semmitmondó fejjel hallgatott végig, így nem is akartam tovább ezzel foglalkozni, elvégre amúgy sem azért voltunk itt, hogy az én önsajnáltatásomat hallgassa és ő is sajnáljon azért, mert így éltem.
-Ez kedves dolog tőled, mert ez felért egy „sajnálom, hogy szar életed volt” megnyilvánulással, de végtére is… én nem panaszkodom. Sok dolgot köszönhetek a szüleimnek. A jég hátán is megélek, a testvéremnek normális élete volt, és igen, könnyen barátkozik. Egy igazi kis csoda nekem. Ráadásul mindketten különleges és vonzó külsőt örököltünk, így nincs miért panaszkodnunk. Legalábbis én a dolgok pozitív oldalát nézem. Élek, fiatal vagyok és megismerhettem olyan személyeket, akikkel egy életre remek kapcsolatom lett. Ilyen például Lucretia, aki olyan, mintha a másik húgom lenne. –foglaltam össze neki a dolgot egy boldog mosoly kíséretében, ahogy végiggondoltam a dolgokat.
Aztán átértünk a vudu és vámpírok témakörébe, amiről tőlem szeretett volna többet tudni. Így mindent megerősítettem neki, hogy vámpírok tényleg laknak ott, habár nehéz velük összefutni, illetve a vudu is jelen van, de én nem értek hozzá, sosem próbáltam, de egy haverom nagyon is ért hozzá. Elmondtam neki, hogy a vérszerződéssel azonban nem akartam élni, ugyanis a szifilisz nem tartozott a vágyálmaim közé és még fiatal voltam ahhoz, hogy lemondjak az olyan élvezetekről, mint a nők és a testiség. Bár ezt így nyilván nem tettem hozzá, biztos voltam benne, hogy magától is rájött a dolog nyitjára.
-Igen, Marie elég nagy sikerű még mindig arrafelé. Jade pedig örökölte a családja tehetségét, ráadásul különleges adottsága, hogy a teste bizonyos mértékig olyan, mint egy vudu-baba. De elméletileg tényleg erre jár majd, ugyanis az itteni Minisztérium a segítségét kérte egy ügyben. Bár szerintem, ha meglátják, kiesnek a székükből. Jade egzotikus, hisz színes bőrű, a ruhái is mások, mint ami itt megszokott és teli van aggatva mindenféle bigyóval, a fura festékekről a fején már nem is beszélve. –halásztam elő egy leginkább tárcára hasonlító dolgot a zsebemből, hogy az abban lévő, róla készült képet átadhassam neki.
-Könnyen felismerhető, mi? –böktem az ujjammal a mellettem vigyorgó nőre.
-Szép, de én jobban bukom a Hófehérkékre… -vigyorogtam rá kajánul.




Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Just didn't drink enough to... - {Laurent&Lina}   Csüt. Szept. 27, 2018 10:32 pm


To: Laurent Delacroix
A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.


-Annak is szántam, csak az kimondva olyan semmitmondó és sablonos. -tényleg sajnáltam őt a "szar" élete miatt, hogy őt idézzem, de ezt hiába osztottam volna meg vele ilyen formában, nem változtatott volna semmin sem, de annak azért valahol örültem, hogy sikerült megértenie a célzásomat és még kedves dolognak is tartotta.
-A nagy különlegességek felsorolásából ne hagyd ki a bámulatos szerénységedet se. -forgattam meg a szemeimet. Arra viszont már csak helyeselve bólogattam, hogy olyan személyeket ismerhetett meg, mint amilyen Lucretia is. Ő tényleg csodás nő, akinek megtiszteltetés a barátjának lenni, Delacroix pedig a húgaként tekintett rá, ami igencsak szoros és jó kapcsolatra utal kettejük között. Bár tény, hogy soha egyetlen rossz szó sem hagyta el a száját ezzel a nagyra nőtt gyerekkel kapcsolatban, sőt. Valami rejtélyes okból kifolyólag mintha egyenesen imádta volna.
New Orleans, a vámpírok és a vudu témája már sokkal kellemesebbnek tűnt, mint az elcseszett szülei. Különösen az ismerőse érdekelt, aki nem csak, hogy jártas a vudu varázslatokban, de egyenesen Marie Laveau leszármazottja, aki a legnagyobb húzónév ebben a mágia ágban. Mit meg nem adtam volna azért, hogy találkozhassak ezzel a Jade nevű nővel, és megoszthassa velem a tapasztalatait, ne talán még tanulhatnék is tőle ezt-azt, amivel tovább szélesíthetném a látókörömet és fejleszthetném a tudásomat. Elvégre egyszer élünk! Csak elismerő pillantást váltottam vele, mikor azt is kifejtette, hogy a nő teste bizonyos mértékig olyan, mintha egy élő vudu-baba lenne. Közölte, hogy van rá esély, hogy sikerüljön összefutnom vele akár még a közeljövőben is, mivel a Minisztérium felkérte őt mondhatni szakértőnek valami ügyben. Hirtelen elő is kapott róla egy képet, hogy megmutathassa őt. Valóban rendkívül egzotikus szépség volt a maga nemében, bár az számomra rejtély, hogy miért hordja magával a képét, de nem volt okom firtatni.
-Szerintem pont olyan, amilyennek Laveau rokonának lennie kell. Csalódtam volna, ha valami szürke kisegérrel szúrod ki a szememet. -elvégre akik ezzel foglalkoznak, igyekeznek minden porcikájukkal sugallni a kapcsolatukat a természetfelettivel. Hátborzongató és lenyűgöző egyszerre.
-Ha Londonba jön, mindenképp intézd el, hogy találkozhassak vele. -fűztem hozzá, majd csak egy lesajnáló fintorra futotta, mikor közölte, hogy szép, de a Hófehérkékre jobban bukik.
-Nem vagyok oda az almáért, így a hercegnek valami más módot kell találnia, hogy hőssé váljon. -vontam meg a vállamat.
-De a kávéért odáig vagyok. -csak, hogy az előző negatívumot ellensúlyozzam, mert újra képes lenne előállni valami elmés megnyilvánulással, hogy miért is vagyok ilyen lehangoló. Sőt, a vigyorát is készségesen viszonoztam, meglepően kihívó felhanggal, miközben sikerült elérnünk a Három Seprű bejáratához.
-Mesélj inkább arról, hogy miféle állatkertet hoztál magaddal a hátizsákodban. -a szemiflázsról tudok, de érdekelne, mi van még a tarsolyában.



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Just didn't drink enough to... - {Laurent&Lina}   Kedd Okt. 02, 2018 9:37 am



-Ugyan már. Azt hiszem, nekem is lenne mit sajnálnom a te múltaddal kapcsolatban. –vontam vállat egyszerűen, mivel ezzel már nem akartam többet foglalkozni. Itt vagyunk, fiatalok vagyunk, fogjuk rá, hogy épek is vagyunk, így igazán nem volt okom panaszra. Ráadásul, Emmaline legyen bármekkora pesszimista, gyönyörű és értelmes társaság. Mint Lucretia, akiről vele is megosztottam a véleményemet, miszerint úgy tekintek a kis vörösre, mint a húgomra. Nem tagadom, hogy az a nő egy nehézbombázó, akiért minden pasi nyál csorgatva loholna, hisz amennyire ártatlan és kislányos, legalább annyira sugárzik belőle a nyers és tiszta szexualitás. Ez a kettősség pedig mindenkinek képes elvenni az eszét, de én… mégsem akartam nála bepróbálkozni. Én inkább az akartam lenni, aki megvédi őt minden rossztól, de hát… ez nem mindig jön össze. Legalább a húgomat sikerült többé-kevésbé normálisan nevelnem.
Ezek után aztán inkább a vudu-ra, a vámpírok és New Orleans került górcső alá, ami azért némiképp hálásabb téma volt, mint az előbbiek. Így pedig szóba is került Jade, aki aztán minden tekintetben egy vudu-istennőnek számít a területén. Okos, tehetséges, a külsejéből is sugárzik ez a dolog, valamint tényleg iszonyatos nagy mákja van a kis bestiának, hisz Marie Laveau leszármazottja, ráadásul egyenes ági. Így pedig neki is megvan az a furcsa adottsága, hogy olyan, mint egy élő vudu-baba. Ez szemlátomást elnyerte a mellettem haladó nő elismerését is, így egy mosoly kíséretében hallgattam végig, mikor közölte, hogy meg is lepődött, vagy inkább csalódott volna, ha egy szürke kisegér képével szúrtam volna ki a szemét. Na, ebben mondjuk tökéletesen egyetértettem vele, de kisgyerekként Jade volt az egyik legijesztőbb jelenség, akivel csak szembe tudtam találni magamat.
-Ígérem, mindenképp megpróbálom majd elrángatni, hogy találkozhassatok. De bármit is mondana rólam, esetleg… nem igaz! –szögeztem le gyorsan a dolgot, mivel ki tudja, az az őrült fruska miket mondana neki rólam. Persze, ha mondjuk, egyéb teljesítményemet dicsérné, akkor azt mondanám, igen, teljes mértékben igaz. De valahogy kötve hiszem, hogy pont fényezni akarna.
-Szóval, ha elviszlek abba a szörnyen lányos és nyálas kávézóba, fizetek neked egy kávét és szépen, kisfiúsan, Laurent módra mosolygok, akkor sínen lennék? –kezdtem el aztán a szemöldökömet vonogatni egy széles vigyor kíséretében, miközben elértük a bejáratot.
Gyorsan kinyitottam neki az ajtót és előre engedtem, hogy be tudjon lépni, majd szorosan követtem őt, míg el nem értünk egy asztalhoz.
-Egy vajsört kérek, a hölgy pedig… -fordultam Emmaline felé, majd miután a pincérnő el is ment, hogy kihozza a rendeléseket, csak azután nyitottam válaszra a számat.
-Hát azt tudod, hogy Szemiflázs van benne. De ezen kívül még elég sokféle dolgot pakoltam el, de így is az állataim nagy része otthon maradt. –kezdtem bele a dologba, majd magamhoz vettem egy kortyot a finom italból.
-De ezen kívül vannak még benne holdborjak, néhány billiwyg, mutatóba egy Orrontó Furkász, bár az előtt az óra előtt mindenkivel elrakatom majd az értékeit… de van még fwooper is, ami szintén érdekesség. És Lhüszi khedvesem ehngedhélyéhvel hoztham mahgahmmal egy mantikór thetemet is. –nyomtam meg az utolsó mondatot, hogy még kihallhatóbb legyen belőle a francia akcentusom, mivel ha csak a nőre gondolok, mindig mosolyognom kell, ugyanis őt is legalább ennyire idegesített az affektált beszéd, mint engem. Pedig nekem is elég tisztességes beszédhibáim vannak, ami az angolt illeti.
-Et toi? Hogy kerültél az iskolába?


Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Just didn't drink enough to... - {Laurent&Lina}   Csüt. Okt. 04, 2018 3:45 pm


To: Laurent Delacroix
A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.


-Nem ragaszkodom ahhoz a helyhez, máshol is lehet kávét inni. -állapítottam meg a dolgot, hisz én egy szóval sem említettem, hogy csak Madam Puddifoot rózsaszín rémálma felelne meg nekem.
-Szerintem is egy borzalmas giccsparádé, csak akkor teszem be oda a lábamat, ha Lucretia-ra rájön az öt perc. -osztottam meg vele ezt az amúgy nem túl lényeges információt, de azért nem árthat, ha tisztán lát velem kapcsolatban. Nem vagyok egy olyan tipikusan lányos, romantikus nő. A tények mindig jobban érdekelnek, mint a vattacukros felhők.
-De! Ha ennyire viszolyogsz a gondolatától, mert lányos és nyálas, akkor igen... biztosan sokat lendítene az esélyeiden egy ekkora áldozatvállalás. -reagáltam egy gonoszkás mosollyal a szemöldök vonogatására. Ezután valamiféle hálás pillantást vetettem rá, amiért volt olyan úriember, hogy kinyitotta az ajtót és még előre is engedett, hogy aztán kiválaszthassam a nekem szimpatikus asztalt, ahová leülhetünk.
-... egy pohár szódavizet jéggel és gyömbérrel. -adtam le én is a rendelésemet. Nekem ugyanis még órám lesz, szóval inkább most kihagynám az alkohol kínálatot, pedig valójában nagyon is imádom a violavizet. Nem mintha iszogatnék magamban. Inkább arról kérdeztem, hogy milyen állatokat tart a bűvös táskájában a Szemiflázson kívül.
-A holdborjak nagyon aranyosak. -szúrtam közbe gyorsan. A bátyám is tartott néhányat, nagyon édes, hálás kis lények.
-Fwooper? Az a hurú, ugye? -úgy tudom, hogy van belőle narancssárga, rózsaszínű, citromzöld vagy sárga is, más színváltozatról nem igazán hallottam.
-Neked milyen színben van? -nem vagyok jártas az állatokban, de erről a madárról kivételesen olvastam a penna készítés kapcsán. Mikor hozzátette, hogy magával hozott egy mantikór tetemet, csak nagy szemekkel, hitetlenkedve meredtem rá.
-Lucretia megengedte ezt? -kérdeztem vissza kicsit bizonytalanul. Értem én, hogy a halott mantikór nem veszélyes, nem is ezen van a hangsúly.
-Egy mantikór... tetem? -elvégre nem túl hétköznapi dolog élettelen, oszladozó hullákat mutogatni a diákoknak.
-Bátor ember vagy egyébként, hogy Lüszinek hívod. Egyszer majdnem rontást küldött rám, mikor Retiának hívtam. -idéztem fel a nem túl szívélyes pillanatot.
-Hát... azóta már csak gondolatban szólítom így. Pedig annyira kedves és aranyos, hogy a Lucretia túlságosan komor hozzá. -de ha ő nem szereti, akkor tiszteletben tartom. Inkább igyekeztem megválaszolni a kérdését, hogy kerültem az iskolába.
-Itt a Roxfortban korábban nem volt jellemző a jóslástan tantárgy, mivel sokan szemfényvesztésnek és felesleges bohóckodásnak tartják, amiben azért van némi igazság. Nagyon sok a csaló. Dumbledore azóta vezette be ezt a mágia ágat, hogy felvette Trelawney-t, de mivel ő fix tanár volt, így akkor esélyem se volt. Mindig is szerettem volna tanítani, de nem igazán volt rá alkalmam. Egy ideig éltem Amerikában, így ott kipróbálhattam magam ezen a téren, de az Ilvermorny nem volt az én világom, én diákként a Roxforthoz szoktam. Szóval szabadúszó jós voltam és mellette egy könyvesboltban dolgoztam. Nem egy nagy karrier. De aztán jött ez a lehetőség itt, én pedig azonnal jelentkeztem.



Vissza az elejére Go down
Teszlek Süveg
Admin
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Just didn't drink enough to... - {Laurent&Lina}   Szer. Okt. 10, 2018 11:33 am

FÉLBEMARADT JÁTÉK
Laurent Delacroix törlése miatt
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://avadakedavra.hungarianforum.com
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Just didn't drink enough to... - {Laurent&Lina}   

Vissza az elejére Go down
 
Just didn't drink enough to... - {Laurent&Lina}
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxmorts :: Három Seprű-
Ugrás: