Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 stay - Perselus&Lucretia

Go down 
SzerzőÜzenet
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: stay - Perselus&Lucretia   Vas. Szept. 23, 2018 7:26 pm



Mint a Roxfort aktuális igazgatónője és számmisztika tanára, kénytelen voltam részt venni a halloween-i vacsorán, pedig arra már sikerült rájönnöm, hogy nem igazán vagyok oda az ilyesmiért. Szívesen lemondtam volna ennek a lehetőségéről, de a legkevésbé sem voltam abban a helyzetben. Egyedül Hewitt-tal tettem kivételt, hogy kihagyhassa ezt a lakomát, vagy valami hasonló. Mindössze nem a Nagyteremben fogyasztja el köztünk, hanem a szobájában Black-kel, hogy aztán majd az ezután következő bál helyett együtt Roxmortsba mehessenek. Ennyivel mondhatni tartoztam neki. Az vigasztalt, hogy legalább kihasználhattam az alkalmat, és bejelenthettem az összegyűlt diákseregnek a rendhagyó kviddics meccset, ami szemmel láthatóan elnyerte a tetszésüket és mind izgatott beszélgetésbe kezdtek. A bálnak csak a legelején maradtam, hogy válthassak pár szót Emmaline-nel, de nem akartam sokáig elrabolni őt Laurent-tól. Nem a véletlen műve volt, hogy őket kettejüket jelöltem ki felügyelő tanárnak, de azzal csak elrontottam volna, ha sokáig itt időzök velük. Amint lehetőségem volt rá, felálltam az asztaltól, hogy sietve a hetedikre lépcsőzhessek, elvégre nekem ott volt dolgom. Pár napja sikerült közös nevezőre jutnom Pitonnal a horcrux témával kapcsolatban, hogy nem ártana végre komolyabban is foglalkozni ezzel. Felmerült az ötlet, hogy talán a Szükség szobájában találhatunk valami használható könyvet vagy valamit, elvégre az a hely teli van meglepetésekkel, nekünk is lehet szerencsénk vele. Persze szerettem volna haladni a sötét varázslattal, de valójában önző módon inkább csak jó lett volna végre újra kettesben maradni a férfival. Azt a múltkorit, ahogy őt magát sem voltam képes kiverni a fejemből, ráadásul Lara is elültette a bogarat a fülembe, hogy talán az érzései valódiak lehetnek irántam, amiért azt hiszem, bármit megadtam volna.
A megbeszéltek szerint az irodám előtti kőszobornál várt rám. Bár ott volt a Nagyteremben is, a szívem mégis hatalmasat dobbant, ahogy megláttam, mint ha csak most találkoztam volna vele először. Egy hatalmas mosollyal köszöntöttem, hogy aztán elindulhassunk a folyosón, megkeresve a bejáratot rejtő részt. Előhúztam a talárom zsebéből a pálcámat, hogy megkopogtathassam vele a falat, mire az ajtó fel is tárult.
-Remélem nem potyára kellett idáig felfáradnia. -pillantottam rá előre is bocsánatkérően, ha netán csalódnunk kell a szobát illetően. Végül is főként az én agyament elképzelésemre alapoztunk, és hálás voltam neki, amiért egyetlen rossz szó nélkül belement.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: stay - Perselus&Lucretia   Szer. Szept. 26, 2018 11:38 am



Mivel a Roxfort tanári karához tartozom, így muszáj volt végig ülnöm Lucretia beszédét és a vacsorát is. Előbbi nekem egyáltalán nem tartogatott érdekességeket, hisz a Mardekár csapata aligha lesz képes bekerülni abba az összeverbuvált csapatba, amit az iskolának kell kiállítania. A legtöbb házbeli diák szüleit meghúzkodták a csata után, a diákok egy része vagy meghalt, vagy iskolát váltott, vagy egyszerűen otthon folytatta a tanulmányait, a biztonságosnak ítélt közegben. Míg a mellette ülő McGalagony halványan elmosolyodott a gondolatra, én inkább másfelé tereltem a fejemben cikázó mondatfoszlányokat, melyeknek a középpontjában egy gondolat és egy személy állt. Az igazgatónőnk.
Kedveltem Lucretia-t, ráadásul a múltkori után Lara-t a pokolra kívántam, hogy megzavart bennünket, így örömmel fogadtam, mikor előállt azzal, hogy a horcrux dologgal is foglalkoznunk kellene. Ki tudtuk használni a bulizni vágyó diákok és tanárok elfoglaltságát, hogy a Szükség szobájába vegyük az irányt. Ahol nyilván nyugodtabban lehetett dolgozni. Tényleg ideje volt már ezzel is törődni, de az igazat megvallva, semmi kedvem nem volt hozzá. Csak szerettem volna Lucretia-val lenni, és valahol mélyen bíztam benne, hogy talán benne is van egy ilyesfajta motiváció is és nem csak a munkakedv hajtja ismét a társaságomba.
Így a vacsora után a Nagyteremből egyenesen Lucretia irodája elé siettem, hogy ott találkozhassunk, és együtt indulhassunk el a szoba felé, amire nekünk most tényleg szükségünk volt. Így, miután elértük a megfelelő helyet, Lucretia pedig hihetetlenül kecses mozdulattal volt képes még a pálcájával való falkopogtatást is végezni, hogy megláthassuk az ajtót, ami mögött reményeink szerint megtaláljuk a szükséges anyagokat.
-Igazán nem volt fárad… -kezdtem bele a mondatba, majd amint kinyílt az ajtó és a nő után én is beléptem, csak felvont szemöldökkel néztem körbe a helyiségben. Ott ugyanis nem volt más, mint néhány kényelmes ülő,- és a látszat szerint, fekvőalkalmatosság, illetve néhány gyertya, amelyek kellemes félhomályt kölcsönöztek a szobának.
-…tság.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: stay - Perselus&Lucretia   Szer. Szept. 26, 2018 12:13 pm



Amint a Szükség szobájának ajtaja feltárult előttünk, befelé vettük az irányt, ám legnagyobb meglepetésemre az egész szinte teljesen üres volt. Kétkedve pillantottam körbe, de semmi sem változott. Talán mégsem ilyen egyszerűen működik az egész, vagy túlságosan nagy falat a szobának ez a fajta fekete mágia, vagy...
-Sajnálom. Azt hiszem, az én hibám. Annyira nem lelkesített a horcruxok gondolata. -tartoztam neki ezzel a vallomással.
-Talán emiatt nem koncentráltam eléggé... Így viszont... semmi értelme itt lennünk. Feleslegesen nem szeretném feltartani. -fordultam szembe vele.
-De ha csak nem vágyik vissza a bálozó diákok közé vagy szeretne inkább egyedül lenni, akkor bepótolhatnánk azt a múltkori tartozást. -vetettem fel egy mosoly kíséretében. Amikor csak lehetett, igyekeztem kétértelműen, rejtélyesen fogalmazni, ahogy azt Hewitt volt szíves kifejteni. Reméltem, hogy nem hazudott, és nem fogok miatta teljesen hülyét csinálni magamból. Igazából hinni akartam neki, és amióta beszéltem vele, folyamatosan próbáltam hitelesnek ható bizonyítékokkal alátámasztani az elhangzottakat. Azzal győzködtem magam, hogy nem hagyták volna el ilyen dolgok a száját, ha közömbös lennék a számára. Mármint Pitonnak. Nem tagadta, hogy helyet kaptam az élvezeti listáján, ráadásul ő maga mondta, hogy ezt bóknak szánta, és nem a külsőm miatt élvezi a társaságomat. Sőt, az a legutolsó, ami bennem érdekli. Gyönyörűnek nevezett ugyan, de lényegében a lelkemet is annak titulálta a maga sajátos módján. Megjutalmazott néhány halvány, de annál őszintébb mosollyal, egyetértett abban, hogy az a múltkori volt az eddigi életünk legjobb napja, és szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy megcsókolt volna, ha az a bosszantó nőszemély nem ront el mindent. Csendes megfigyelőként nem olyannak ismertem meg, mint akinél ezek mindennapos dolgok, és kétlem, hogy más nőknek a kezét fogdosná unalmában.
-Természetesen a roxmortsi süteményre gondolok, amit megígértem magának. -célozgathattam volna a meg nem történt csókra is, hisz úgy váltam el tőle, hogy azzal még az adósom maradt. Amennyiben nem volt kifogása ez ellen, lobogó talárral fordultam sarkon, hogy elindulhassak az iroda, illetve valójában inkább azon keresztül a lakrészem felé. Kivételesen nem ragadtam meg a csuklóját, hanem hagytam, hogy saját magától követhessen, azt akartam, hogy így tegyen, ne valami kényszernek tűnjön, ahogy besétál a birodalmamba.
A szobámba lépve a taláromat az egyik szék hátára terítettem, hogy ne akadályozzon a szabad mozgásban. Többek közt. Kénytelen voltam a vacsora alatt viselni, és nem csak a formalitás kedvéért, hisz most a diákoktól sem vártuk el ezt. Én viszont nem parádézhattam igazgatóként a Larától kapott, nem túl sokat takaró ruhakölteményben. Így is különleges mutatvány volt úgy lavírozni ebben az extra magassarkúban, hogy ne villanjon ki a visszafogottnak jóindulattal sem nevezhető harisnya.
-Üljön csak le! -siklott a tekintetem az ágy irányába, ezzel is jelezve, hogy helyet foglalhat, elvégre roppant kényelmetlen lenne egész este egy helyben ácsorogni. Amíg ő eleget tett a kérésemnek, addig egy tálcára pakoltam a beígért süteményt és két bögre kávét, majd az ágyra szervíroztam.
-Hoztam magának egy Whitby-féle kávét, hogy végre kvittek legyünk. -jegyeztem meg egy gonoszkás mosoly kíséretében, persze csak gyenge poénnak szánva. Bár fordított helyzettel érdekesebb lett volna az előadás. Kíváncsi lettem volna a túláradóan romantikus énjére.
-Nincs benne semmi, nyugodtan megihatja. -ráztam meg a fejemet, majd kicsit bizonytalanul ugyan, de feloldottam az állandó jelleggel, mindenkivel szemben fenntartott okklumenciát, amint magam is helyet foglaltam. Ezt amolyan bizalom jeleként szántam neki, mint akinek mondhatni nincsenek titkai előtte. Azért reméltem, hogy ettől függetlenül nem akar majd az elmémben kutatni, hisz még így is biztosan találna olyan dolgokat, amiket nem tud.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: stay - Perselus&Lucretia   Szer. Szept. 26, 2018 8:39 pm



Miután az ajtó kitárult, meg kellett állapítanom, hogy ami bent fogadott minket, az a nagy büdös semmi volt, ami valószínűleg az én hibám volt, ugyanis nem sok kedvem volt ma ezzel a témával foglalkozni.  És meglepetésemre Lucretia is ugyanezeket a dolgokat mondta el nekem, mint amik bennem is megfogalmazódtak.
-Igen, jó magam is kedvetlenül álltam hozzá. és nem, eszemben sincs visszamenni a terembe. –vontam vállat, majd mikor a tartozás szó elhagyta a száját, csak nagy szemekkel, némán álltam vele szemben, így nézve őt. Próbáltam volna leolvasni valamit az arcáról, de egyszerűen képtelenség volt, csupán a mosolyára tudtam koncentrálni, ami nem könnyítette meg a helyzetemet azzal kapcsolatban, hogy miről is beszél. A múltkor a sütivel és a csókkal is adósak maradtunk, ráadásul Lara nemrég betört a szobámba, minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Közölte, hogy… hát… nyomdafestéket nem tűrően megfenyegette a férfiasságomat, hogy kárt tesz benne, ha elrontom a halloween-t Lucretia számára. Így, gondosan összekapkodott nekem néhány göncöt, hogy azt vegyem fel a hosszú, földig erő talárom alá. Egy fekete inget nyomott a kezembe, egy muglik által kedvelt ruhadarabot, azaz egy farmert és egy bakancsot, hogy legyek megint egy kicsit a régi, roxforti diák énem és dobjam be magamat. Hát ezt egy az egyben nem értettem, de azzal a bolond nőszeméllyel én ugyan le nem állok vitázni, így beadtam a derekamat és ma azokat vettem fel, amiket ő javasolt. Persze ezt senki sem láthatta, ugyanis gondosan elrejtettem mindent a szokásos, fekete gönceim alá.
-Oh, az édesség, hogyne… -köszörültem meg a torkomat, majd elindultam utána, hogy felérhessünk a célig, amit én az irodájának hittem.
Ám tévedtem, ugyanis a szobájába vezetett, ahol végül lekerült róla a talár, ami eddig teljes egészében eltakarta őt. Azonban mikor levette a nem kellő darabot, egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtettem és csak nagy szemekkel meredtem a nőre. talán még a szám is tátva maradt, annyira lehengerlő, nőies, kihívó, mégis visszafogott látványt keltett ebben a fekete ruhában. Persze a stílusáról azonnal felismertem, hogy ez valószínűleg Lara műve volt, amiért most kivételesen nagyon, de nagyon hálás voltam.
Amikor közölte, hogy üljek csak le, eleget is tettem a kérésének, de közben továbbra sem vettem le róla a szememet, ugyanis képtelen lettem volna rá. Elvesztem a látványában, ugyanis hiába imádom a lelke és kisugárzása gyönyörűségét, én magam is férfi lennék, elvégre. Így tulajdonképpen leplezetlenül mértem végig a nőt, elidőzve a ruha által kihangsúlyozott bájain, hosszú combjain és a smink miatt még hangsúlyosabb ajkain, amikre azóta is vágyom, hogy majdnem megcsókolhattam Őt.
-Mi? –pillantottam a bögrére, majd rá, ugyanis nekem valahol teljesen máshol jártak a gondolataim.
Mielőtt azonban elvettem volna a tálcáról a nekem szánt italt, én is levettem a taláromat, ugyanis nem volt itt olyan hideg, mint az alagsorban, másrészt pedig az ő viselkedése és kisugárzása sem hagyta, hogy lehűljek.
-Öhm… nagyon… nagyon… elképesztően néz ki, Lucretia. –küldtem felé egy mosolyt, ami félig a megjegyzés, félig a hirtelen, semmiből előtörő gondolatfoszlányoknak volt köszönhető, amik megcsapták a fülemet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: stay - Perselus&Lucretia   Csüt. Szept. 27, 2018 12:10 am



Olyan szemtelenül, tőle eddig teljesen szokatlan módon mért végig, hogy abba kis híján belepirultam és inkább jobbnak láttam, ha csak szépen leültem mellé. Nagyjából. Pontosabban az általam lerakott tálca és a rajta lévő dolgok képezték a köztünk lévő hidat. Talán nem csak a tekintete, hanem a gondolatai is elkalandozhattak, így hát kénytelen voltam megbocsátani neki, hogy épp lemaradt a kávés megjegyzésemről, persze meg kell hagyni, hogy valóban nem az évszázad poénja volt a részemről. Csendben figyeltem, ahogy ő is megszabadult a feleslegesnek ítélt talárjától, amin cseppet sem csodálkoztam. A szobában lévő kandallóból kellemes meleg áradt a pattogó tűz jóvoltából. Odakint ugyanis hidegen tombolt a viharos, őszi szél, én pedig nem szerettem fázni, és ebben a ruhában fűtés nélkül nagy esélyem lett volna rá. Egy vacogó szúnyogháló pedig nem lett volna épp kívánatos jelenség talán egyetlen férfi szemében sem. Hirtelen közölte, hogy elképesztően nézek ki, mire csak zavartan viszonoztam a mosolyát, ez a fajta leplezetlenség túlságosan váratlan volt tőle, de nem mondom, hogy nem élveztem.
-Maga sem panaszkodhat, Perselus... de köszönöm... -címeztem vissza a bókot a feladónak, persze komolyan gondolva a szavaimat. Mindig különleges élmény volt őt így látni, a ritka mosolyok bezsebeléséről nem is beszélve.
-De valójában az erőszakos barátjának az érdeme. -forgattam meg a szemeimet továbbra is egy mosoly kíséretében, ami talán kissé hitetlenre sikerült. Ez több mindennek szólt, amiket nehéz lett volna hirtelen összeszedni.
-Feltételezem, magát is megtalálta. -engedtem meg magamnak egy hasonló végigmérő pillantást, mint amilyen az övé is volt. A fekete ing mindig jól állt neki azon ritka alkalmak során, mikor így jelent meg a társaságomban.
-Magamat ismerve nekem a mai napra is tökéletesen megfelelt volna a szokásos viseletem, és biztos vagyok benne, hogy ezzel maga is így volt. -ismertem be, elvégre tagadni sem tudtam volna a gondolataimat, most hogy már nem voltak elrejtve előle.
-De végül valamiért csak beadtuk a derekunkat. -állapítottam meg amolyan sejtelmes, célozgató hangnemet megütve, hogy az a valami inkább valaki volt. Ha nem akartam volna tetszeni neki ma este, kizárt, hogy hagytam volna, hogy Hewitt vagy bárki rám erőszakolja ezt a hivalkodó, kivágott és szűk ruhát. Ám érte ezt is bevállaltam, hát ajánlom, hogy kellően értékelje.
-Abban viszont biztos vagyok, hogy az óráimra nem ebben fogok járni. -a végén még vagy tíz újabb Whitby bukkant volna fel az irodám előtt, pedig engem csak egy ember kitüntető figyelme érdekelt. És ha már Hewitt volt kedves ennyi időt és energiát beleölni a kettőnk dolgába, nem akartam, hogy az egész elfecsérelt próbálkozássá korcsosuljon. Egy elegáns, jól kivitelezett mozdulattal cseréltem helyet az ágyon a lila árnyalatú tálcával, hogy közvetlenül mellette ücsöröghessek tovább, na nem olyan lapos és unalmas módon, mint amilyen ez a kifejezés. Az egyik lábamat finoman átvetettem a másikon, amitől szinte az majdhogynem az ölében, de legalábbis a térde fölötti részt súrolva végezte. Magamhoz vettem az egyik süteményes tányért, hogy aztán a kezeibe csúsztathassam azt.
-Tényleg meg kell kóstolnia! Szerintem ez a valaha volt legfinomabb. Kíváncsi vagyok a maga véleményére is. Hihetetlenül puha és édes... -pillantottam rá várakozón.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: stay - Perselus&Lucretia   Szomb. Szept. 29, 2018 1:10 pm



Miután sikerült az államat, illetve azt hiszem, a tekintetemet is a megfelelő helyekre vezetni, muszáj volt megjegyeznem Lucretia-nak, hogy bámulatosan fest az új külsejével. Persze nekem eddig is nagyon tetszett és nem vagyok a természetellenes vagy a túl kihívó külső híve, mégis… neki ez is annyira jól és gyönyörűen állt, hogy képtelen lettem volna egy szó nélkül elmenni emellett. Persze reménykedtem benne, hogy nem veszi sértésnek, hogy ezt a megjelenését is dicsértem, hisz pontosan tudja, mennyire lehengerlő jelenségnek tituláltam már akkor, mikor a szokásos ruháiban, a szokásos sminkjében láttam.
-Öhm… köszönöm. –küldtem felé egy újabb halvány, de annál őszintébb mosolyt, majd mikor szóba hozta Lara-t, egy sóhaj kíséretében forgattam meg a szememet. Az a nő sosem tud nyugton maradni. És azért, mert ő, meg az emberszabású bolhazsákja egészen érdekes személyiséggel és ismerkedési szokásokkal vannak megáldva, nem kellene mindenkit átformálnia úgy, ahogy kedve tartja. Persze értékeltem ezt a mostani próbálkozását, hisz mindkettőnket elég rendesen kimozdított a komfortzónánkból.
-Igen, bár gondolom erre nem volt nehéz rájönnie… -bólintottam rá a megállapítására, majd csak lélegzet visszafojtva figyeltem őt, ahogy végigmért engem, jó alaposan. Ha tudtam volna, hogy ilyen feszélyező ez a mozdulatsor, én sem tettem volna ilyesmit vele, hisz ez roppant kellemetlenül érintett. Persze tetszett a gondolat, hogy egy ilyen gyönyörű, értékes belsővel rendelkező nő tette mindezt, ugyanakkor… új volt nekem az egész és fogalmam sem volt róla, hogy mégis mit kellene tennem ebben a helyzetben.
-Azt hiszem, a valami jelen esetben elég eleven volt, nem gondolja? Ugyanis, ha nem érdekelne a véleménye, nem mentem volna bele Lara őrült kényszerítésébe. Bár tény, hogy neki még én is félek nemet mondani… -jegyeztem meg a dolgot egy fintor kíséretében. Szerintem Hewitt amilyen szabad szellem, legalább annyira őrült és sötét kisugárzású is. De legalább már tudom, miért van mindig ilyen kettős érzésem a nővel kapcsolatban. Mégis csak egy Gomold ivadék, náluk pedig divat volt, hogy családon belül kötöttek házasságot, ezzel nyomorítva meg az utódaikat. Bár a nő legalább a külsejére nem panaszkodhat.
-Ezt az ötletet támogatom. –értettem vele egyet az órára járás tekintetében, majd csak csendben figyeltem, ahogy helyet cserélt a tálcával, a lábát átvetve a másikon, ami így majdhogynem az ölembe keveredett. Egy hatalmas nyelést követően vettem el tőle a tányért, majd a villámmal kezdtem el bökdösni, még mindig a megnyilvánulása hatása alá kerülve.
-Még mindig a sütiről van szó…? –morogtam magamnak, alig érthetően, majd inkább leszeltem egy viszonylag nagyobb darabot, hogy aztán a magamévá tehessem a süteményt, amit kaptam tőle.
-Tényleg finom. Köszönöm. –mosolyogtam rá, ahogy egy újabb darabot böktem fel a villámra.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: stay - Perselus&Lucretia   Szomb. Szept. 29, 2018 4:55 pm



-Pontosan így gondolom. Ez rám nézve is igaz. Ha úgy ítélném meg, hogy nem éri meg a legapróbb erőfeszítést sem, akkor Hewitt lehet akármilyen erős és határozott nő, kizárt, hogy bármiben is befolyásolni tudna. -elvégre ez az egész nem arról szólt, hogy az a nőszemély mennyire meggyőző vagy sem, hanem hogy a társaságomban lévő férfi érdekel-e, és valójában ő az egyetlen, aki igen. Azon a megjegyzésén viszont jót kellett nevetnem, hogy neki még ő is fél nemet mondani.
-A végén még kiderül, hogy Hewitt a mumusa. -ami rendkívül vicces lenne, és emellett hatalmas érdem az említett személy számára. Ám a továbbiakban nem akartam rá több szót fecsérelni, hisz végre csak mi ketten lehettünk a szobám fogságában. Át is varázsoltam magam közvetlenül a férfi mellé, hogy aztán a kezébe adhassak egy tányérral abból a híres roxmortsi süteményből, amiről már korábban beszéltem neki. Reméltem, hogy ő is legalább olyan tökéletesnek találja majd ezt a rendkívül puha és édes desszertet, mint amilyennek én ítéltem meg, mikor Madam Puddifoot-nál jártunk Emmaline-nel. Mikor visszakérdezett, csak egy mosoly jelent meg az arcomon.
-Hová gondol, Perselus? -vontam fel az egyik szemöldökömet.
-Természetesen nem a süteményre céloztam. -pillantottam rá sokatmondó és talán kissé kihívó tekintettel. Valójában persze, hogy a sütiről volt szó, de ez egy olyan magas labda volt a részéről, amit muszáj volt azonnal lecsapnom, ráadásul valahol élveztem is, ha sikerült bármivel zavarba hoznom. Talán Hewitt is pont ezért csinálja ezt állandóan másokkal, ráadásul ő valami különösen perverz módon leli örömét az ilyesmiben. Türelmesen megvártam, hogy elfogyassza a krémes ételt, majd elvettem tőle a tányért, hogy újra a tálcára pakolhassam. Felhagytam aztán az ücsörgéssel, hogy szorosan előtte állapodhassak meg. Végig a sötét szempárt fürkészve hajoltam közelebb hozzá, hogy finom, lassú mozdulatokkal gombolhassak ki párat az inge nyakánál, hogy aztán attól fogva, gyengéden húzhassam fel az ágyról.
-Ha már maga miatt kénytelen vagyok kihagyni a halloween-i bált, akkor az a legkevesebb, hogy tartozik nekem egy tánccal. -simultam bele a karjaiba, mire a szoba egyik sarkában "porosodó" gramofon halkan megszólalt.
-Tudja... már arra a jótékonysági bálra is sokkal szívesebben mentem volna magával, Perselus, de úgy gondoltam, hogy biztosan nemet mondott volna. -bár az egész kijelentés volt, mégis kérdő pillantással figyeltem őt, mint aki abban reménykedik, hogy esetleg megcáfolja ezt a ténynek tűnő megállapítást. Amennyire csak lehetett, igyekeztem hozzá bújni, hogy aztán a fejemet a vállára hajthassam. Már a múltkor is imádtam az ölelő érintését, de most végre senki nem fogja ránk törni az ajtót a váratlan felbukkanásával.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: stay - Perselus&Lucretia   Kedd Okt. 02, 2018 11:24 am



-Szóval akkor… maga is azért ment bele, mert lényegében érdekli a véleményem? –néztem rá kissé talán túlságosan is meglepetten, hisz nem minden nap mondd egy férfinak ilyet egy nő, pláne nem nekem és pláne nem… Lucretia. Ez a nő minden, amire valaha is vágytam. Okos, kedves, türelmes, mégis temperamentumos, kislányosan bájos és ártatlan, mégis nyers, és mint ez a ruha és a viselkedése bizonyítja, nőies. Gyönyörű és nem akar ezzel visszaélni, pedig kizárt, hogy ne tudna róla, milyen szemet gyönyörködtetően szépséges teremtés is ő valójában.
-Én biztos vagyok benne… -néztem rá egy halvány mosoly kíséretében, majd inkább csak figyeltem, ahogy átvarázsolta magát közvetlenül mellém, a lábával finoman súrolva az enyémet, amitől még a hideg is végigfutott rajtam, pedig minden volt ebben a szobában, csak hűvös nem.
Mikor aztán magamban elmorogtam a sütinek a kérdésemet, Lucretia válaszolt rá, amitől rögtön elkerekedtek a szemeim. Csak némán bámultam rá, míg végül nyeltem egy nagyot, hisz ezek szerint nem csak én kaptam instrukciókat, tanácsot és mentális pofonokat Lara-tól, hanem a nő is. Bár amilyen érdekes személyiség Hewitt, egyáltalán nem csodálkozom, hogy ilyesmi tanácsokkal látta el Lucretia-t.
-Kérem, vigyázzon az ilyen kijelentésekkel, ugyanis az ajkak, amiket múltkor nem kaptam meg, csábítóbbak, mint a… sütemény. –bár ez a kijelentés az én számból furcsán és ostobán hangzott, reméltem, hogy külső szemlélőként azért annyira nem volt esetlen, mert akkor kár minden próbálkozásomért. Igyekeztem túllépni a zavaromon, de nehéz volt, amikor egy ilyen nő így nézett rám, így kiöltözött csak miattam és… ilyeneket mondott nekem. Csak nekem. Ezek felbecsülhetetlen dolgok voltak, én pedig alaposan ki akartam élvezni ezt az estét, amit vele tölthettem, kettesben, a szobájában.
Mikor felkelt mellőlem, elvéve tőlem a süteményes tányért, hogy aztán lehajolhasson kigombolni pár gombot az ingemen, inkább a plafont kezdtem el bámulni, és éreztem, ahogy a hó fehér arcomon hatalmas, piros karikák jelennek meg a gondolattól, hogy ettől a mozdulattól az amúgy is keveset takaró ruhájába eléggé be lehetett volna látni. Persze szívesen kihasználtam volna az alkalmat, de igyekeztem visszafogni magamat, így amikor felhúzott az ülő helyzetemből is csak némán, teljes zavarban álltam előtte.
-E-egy tánc... tánccal? –néztem le a karjaimba simuló nőre, mire végül kissé félénken ugyan, de a dereka köré fontam a karjaimat, szorosan tartva őt, mintha bármelyik pillanatban szertefoszlana ez a gyönyörű kép.
Egy halvány mosoly kíséretében szívtam magamba a hajának illatát, majd ki szünet után megszólaltam, óvatosan simítva végig a hátán, kiélvezve a bőrének puhaságát.
-Nem az én világom az a közeg, de ha velem szeretett volna menni, miért nem mondta meg? Ezek alapján, nem hiszem, hogy nemet mondtam volna. Nem így látja? –tettem fel a sokat érő kérdést, még közelebb vonva őt magamhoz.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: stay - Perselus&Lucretia   Kedd Okt. 02, 2018 6:12 pm



Élveztem, ahogy a karjaiba zárt, még a fejemet is a vállára hajtottam. Behunytam a szemeimet, és egy ideig némán így bújtam hozzá, hogy átadhassam magam a talán soha vissza nem térő pillanatnak, ki akartam élvezni az utolsó percig, hisz még sosem kerültem közel senkihez azelőtt, sosem éreztem ilyet senki iránt sem. Mrs. Norrisként hosszú ideig csendes megfigyelője voltam többek között a bájitaltan tanárnak, és már akkor tisztán láttam, hogy mennyire nehéz Piton figyelmét bárkinek is felkeltenie. Halvány mosoly jelent meg az arcomon a gondolattól, hogy épp én kellek ennek a páratlan, megközelíthetetlen és rendkívül intelligens férfinak. Az én hátamat simítja a világ leglágyabb, leggyengédebb mozdulatával, és az én ajkaim vonzzák jobban, mint Madam Puddifoot híresen finom süteménye, amit egy percig sem próbált meg eltitkolni előlem és ez nagyon hízelgő volt.
A csendet azzal törtem meg, hogy beavattam Pitont, hogy sokkal jobb lett volna, ha Arsenius helyett már arra a jótékonysági bálra is inkább vele mentem volna. Valamiért kikívánkozott belőlem, mert így utólag belegondolva talán a másikat bánthatta, hogy így tettem, engem legalábbis. Sokkal jobb olyan ölelésében táncolni, aki iránt érzek is valamit, bár ezt akkor még csak sejtettem és kijelenteni nem mertem volna teljes magabiztossággal. Ahogy Piton közölte, hogy bár ezek a rendezvények nem tartoznak a kedvenc elfoglaltságai közé, de biztosan nem mondott volna nemet a kérésemre, felkaptam a fejemet, hogy a zöldjeimet a végtelen feketeségbe fúrhassam.
-Mondtam már. Azt hittem, hogy utál. -forgattam meg a szemeit.
-Egyáltalán nem tűnt úgy, mintha kedvelné a társaságomat, sőt. Néha komolyan azt hittem, hogy megtalálja a módját a megmérgezésemnek. -és ne mondja, hogy ez túlzás, mert megállás nélkül a másikban kerestük a hibákat.
-Magát borzasztóan nehéz megfejteni, Perselus. De örülök, hogy enyém lehet a lehetőség, hogy megpróbáljam. -széles, ám kissé zavart mosolyt engedtem meg magamnak. Mellette valahogy mindig veszítettem az önbizalmamból és a határozott kiállásomból. Nem közömbös a számomra, de azt egy percig sem állíthatom, hogy szeretem, hisz nincs mi alapján. Alig ismerem ezt az oldalát, hisz csak pár napja voltunk kedvesek és teljesen őszinték először a másikkal. De... tudnám... ha hagyja... ha akarja.
Amint a dalnak vége lett, amire behajtottam a nekem kijáró táncot, az egyik polchoz léptem. Mindkettőnknek töltöttem egy pohár finom bodzabort, majd átnyújtottam a neki szántat.
-Mintha azt mondta volna, hogy szereti. -mindenesetre nekem a kedvencem, szóval nem igen tartok másfajtát, ha esetleg mégis kifogása lenne ellene. Visszasétáltam az ágyhoz a poharam és az üveg bor társaságában, remélve, hogy ő is így tesz majd.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: stay - Perselus&Lucretia   Pént. Okt. 05, 2018 9:49 am



Élveztem, ahogy Lucretia szorosan az ölelésembe simult, így élvezve ki minden pillanatot, amit ez a halloween-i éjszaka nekünk tartogatott. Jó volt végre úgy együtt lenni a nővel, hogy senki sem zavarhatott meg minket és nem helyeztük előtérbe a saját büszkeségünket és makacsságunkat. Mindennél jobban tetszett ez a helyzet és ki akartam élvezni, amíg tarthat. Hisz holnap reggel ennek a varázsnak vége lesz és vissza kell térnünk a mindennapjainkba, amik messze nem olyan kegyesek, mint ez a mai.
Végül a csendet ő törte meg azzal, hogy felhozta azt a bált, hova Arsenius vitte el. Elmondta nekem, hogy jobb lett volna, ha velem ment volna, mire én csak annyit fűztem hozzá, hogy ha megkért volna, valószínűleg nem mondtam volna nemet neki erre a megkeresésre. Persze gondoltam, hogy erre majd jön a tőle megszokott, felháborodott stílusával, és igazam lett. Ahogy felkapta a fejét, rögtön a tekintetét kezdtem el kutatni, hogy még könnyebben a szemeimbe tudjon nézni, ha akar. És tényleg így tett, az egészen abszurd határokat súroló zöldjeit az én fekete íriszeimbe vájta, így nézve rám.
-Nem akartam megmérgezni, megmondtam, hogy senkit sem fogok megmérgezni. Pont magának ígértem meg, Lucretia, mikor Lupin ügyében kért alattomos mód segítséget. Ráadásul, maga sem tűnt úgy, mint aki annyira oda lenne a társaságomért. –jegyeztem meg a dolgot teljesen komolyan, még mindig a zöld szemeibe veszve.
Mikor közölte, hogy örül, hogy ő lehet az, aki megpróbál engem kiismerni, kissé félve húztam végig jobbom ujjait egy lágy mozdulattal az arcélén, hogy aztán én is egy hasonló, zavart, ám az övénél valamivel halványabb mosolyt engedhessek meg magamnak. Mellette nem kellett végig mogorva fejjel néznem és előadnom, hogy az érzéseimet teljes kontroll alatt tartom. Persze ez részben igaz volt, de egy még nagyobb részben volt olyasmi, ami miatt álarc mögé kényszerültem. Nem akartam többet csalódni és szenvedni, így egyértelmű volt, hogy inkább választom a keserű magányt, mint még egyszer azt a szenvedést. De Lucretia… ő talán megérné…
Mikor aztán a dalnak vége lett, ő a polchoz sétált, mindkettőnknek töltve egy-egy pohár bodzabort, az egyiket átnyújtotta nekem, majd szépen visszasétáltunk az ágyához.
-Mindig meg tud lepni, Lucretia. De örülök, hogy ilyen jó a memóriája, még velem kapcsolatban is. –küldte felé egy mosolyt, majd belekortyoltam az isteni nedűbe.
-De azért remélem leitatni nem akar. Nem változom szórakoztatóbbá, ha részeg vagyok... ha esetleg ilyesmiben reménykedett volna. -jegyeztem meg a dolgot egy újabb, halvány mosoly kíséretében. Bár az egy tény, hogy őt szívesen megnéztem volna milyen, amikor alaposan felönt a garatra.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: stay - Perselus&Lucretia   Szomb. Okt. 06, 2018 4:55 pm



Töltöttem mindkettőnknek egy pohár bodzabort, majd visszasétáltam az ágyhoz, hogy újra helyet foglalhassak rajta, remélve, hogy ő is így tesz. Szerencsére nem kellett neki hozzá külön kérvényt benyújtani.
-Magával kapcsolatban a legjobb. -viszonoztam a mosolyát, majd követtem a példáját, és én is a számhoz emeltem a poharat. Ám odáig már nem jutottam el, hogy sikerüljön lenyelnem, ugyanis majdnem belefulladtam, mikor újra megszólalt. Olyan nemes egyszerűséggel közölte, hogy ne akarjam leitatni, mert attól még nem lesz szórakoztatóbb társaság, mintha ez a világ legtermészetesebb kijelentése lett volna. Meg amúgy is, hogy feltételezhet rólam ilyet!?
-Tessék!? -kérdeztem vissza, mint akinek óriási baj van a hallásával.
-Még csak meg sem fordult a fejemben ilyesmi. Annak mi értelme lenne? De gondoltam mégsem kínálhatom... töklével. -jegyeztem meg egy fintor kíséretében. Hát ha valamit, azt nagyon utáltam.
-Meg amúgy sincs kedvem trükközni, jobb, ha mindketten önmagunkat adjuk. -vontam meg a vállamat egy mosoly kíséretében. Még, hogy le akarom itatni, még a gondolat is abszurd. Arról nem is beszélve, hogy nekem így is tökéletesen megfelel a társasága, nem kell azt feldobni semmivel sem, nem kellene ennyire kishitűnek lennie. Mielőtt még újra megszólalhatott volna, gyorsan, zökkenőmentesen lehúztam a pohár tartalmát, majd a kezébe nyomtam a díszes palackot.
-Töltsön inkább még egy pohárral, és elmondom, hogy mit szeretek magában. -pillantottam rá egy széles mosoly kíséretében, készségesen felé tartva a poharat. Valóban csak akkor szólaltam meg ismét, amikor eleget tett a kérésemnek.
-Szóval, tehát... szeretem, hogy hihetetlenül intelligens, hogy művelt, hogy titokzatos, hogy nem egy harsány természet, akitől az embernek az az érzése támad, hogy túl sok. Szeretem a kimértségét, ugyanakkor azt is, hogy, ha megerőlteti magát, akkor van egy rendkívül kedves, előzékeny, udvarias oldala, akibe talán szorult némi humorérzék is. Szeretem, hogy szépen bánik a szavakkal, hogy szereti a kávét, hogy nem érdeklik a felszínes külsőségek. Hmm... a határozottságát, a szigorát, a kötél idegeit, hogy rendszerető. Nem utolsó szempont, hogy nem befolyásolható olyan apróságokkal, mint egy szép pillantás vagy egy kiborító hiszti, hanem azt teszi, amit akar és maga szerint helyes, nem pedig, amit mások gondolnak vagy elvárnának. Azt hiszem, ezt talán még irigylem is magától, Perselus. És végül... imádom a fekete szemeit, a gyengéd érintését és a mély hangját. Biztosan kihagytam még pár dolgot, de hirtelen ennyi. -amint a felsorolás végére értem, már kortyoltam is bele az italomba. Azt akartam, hogy tudja, hogy mennyire kedvelem és milyen fontos lett nekem, hisz akkor már legyen csak értelme ennek az estének.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: stay - Perselus&Lucretia   

Vissza az elejére Go down
 
stay - Perselus&Lucretia
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» You can stay alive FRPG
» Perselus Tobias Piton

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Túrák a trollokkal :: Iskolai rendezvények :: Halloween-i bál-
Ugrás: