Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Dog days - Delacroix&Robards

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Dog days - Delacroix&Robards   Kedd Szept. 25, 2018 7:33 pm



Lucy sosem volt épp egyszerű eset és ezt bőven sikerült újfent bizonyítania most, hogy egy ideje a semmiből ismét előkerült, sőt, talán még bonyolultabb és kiismerhetetlenebb lett, mint előtte. Persze ő inkább volt kém, mint auror, de akkor is gyanús volt a rejtélyesen sokáig tartó felszívódása, aztán egyszer csak a Roxfort igazgatónője lett, pedig szerintem egész életében nem voltak ilyen ambíciói, amit nem is csodálok.
Időnként a hivatásomnak eleget téve, tiszteletemet kellett tennem nála a Roxfortban, hogy beszámolót tarthasson rajtam keresztül a Minisztériumnak az alkamazott tanárokról, sőt, volt, hogy sort kellett kerítenem arra is, hogy velük magukkal beszélhessek személyesen. Nem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé, viszont valóban fontos és hasznos tevékenység volt a diákok biztonsága érdekében.
Ám ez a mai kivételes eset volt, mert mondhatni örültem annak, hogy az iskola is szerepelt az úticéljaim között. Itt tanított ugyanis Laurent Delacroix is, akit nem csak, hogy ismertem, de meglehetősen ismert volt a maga szakterületén, főként amióta sikerült megtalálnia a módját a mantikór szelidítésnek. Most nekem is a tudására volt szükségem, ugyanis van két imádott fekete pitbullom, Jax és Jaws, akik azért már nem mai daraboknak számítanak. Velük kapcsolatban kell feltennem neki pár kérdést, mert azt hiszem, nem stimmel velük valami.
Rögtön az iskolaudvar felé vettem az irányt, reménykedve abban, hogy ott találom meg, ha esetleg mégsem, akkor majd kérek valakitől egy kis útbaigazítást.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Dog days - Delacroix&Robards   Szer. Szept. 26, 2018 5:03 pm



Szokás szerint az udvart választottam törzshelyemnek, habár az idő rohamosan kezdett el lehűlni és a szél is elképesztően fújt, valamint egy jó nagy adag eső is kinézőben volt még a mai napra. Igyekeztem a lehető leggyorsabban letudni azt, hogy a zsákomban lakó állatoknak a tényleges szabad ég alatt lehessenek, hogy minél gyorsabban bejuthassak, mielőtt szarrá áztam volna a kinti hidegben.
Nem vagyok finnyás, sok helyen jártam már, de New Orleans nem épp arról híres, hogy hideg van arrafelé, így még szoknom kell az angliai éghajlatot. Így már éppen menni is akartam befelé, amikor már messziről kiszúrtam magamnak valakit. Gawain Robards ezer közül is felismerhető jelenség volt, én pedig elég jól ismertem ahhoz, sőt… elég jóban voltunk ahhoz, hogy még könnyebben felismerjem.
Gawain-t a Durmstrang-ban felettem járt, ehhez képest mégis sikerült iszonyatosan jó viszonyt kialakítanunk, még akkor is, ha az élet teljesen máshova sodort minket. Én a kalandvágyamnak, a szabadszelleműségemnek és a kutatásaimnak, állataimnak éltem, míg ő auror lett itt, a Minisztériumban. Így biztosra vettem, hogy Lucy-t is ismeri, aki mellesleg kiherélne, ha tudná, hogy így hívom gondolatban.
-Gawain! –kiáltottam oda neki egy intés kíséretében, hogy ő is észrevegyen végre, majd kissé sietős, elnyújtott léptekkel loholtam oda hozzá, hogy aztán előtte állapodhassak meg, egy kézfogással üdvözölve őt.
-Miben állhatok szolgálatodra… vagy szolgálatára. Tegezhetlek még egyáltalán? –vigyorogtam rá a tőlem megszokott módon.





Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Dog days - Delacroix&Robards   Hétf. Okt. 01, 2018 5:17 pm



Mintha csak a gondolataimnak teremtő ereje lett volna, a semmiből egy ismerős hang a nevemen szólított és már szembe is találtam magam Delacroix-val, aki az évek során talán semmit sem változott, már ami a rosszban sántikálós fejét illeti. Épp őt kerestem, így nagy lelkesen nyújtottam felé a kezemet, hogy viszonozhassam a felkínált kézfogást.
-Épp téged kerestelek. -magyaráztam, mire nekem szegezte a hülye kérdést, hogy egyáltalán tegezhet-e még, célozva arra, hogy auror parancsnok lettem, ami ezek szerint az ő figyelmét sem kerülte el.
-Nem, pont tőled fogom elvárni a Mr Robards vagy a főparancsnok úr megszólításokat. -forgattam meg a szemeimet, hogy aztán viszonozhassam a vigyorát, miszerint vettem a lapot. Miután ezt letisztáztuk, visszatérhettem az eredeti témához, hogy miben is lehet a "szolgálatomra", elvégre fontos ügyről van szó, legalább is az én szemszögemből mindenképp.
-Remélem nem csak a mantikór témában tudsz villogni, hanem rajtam is tudsz segíteni, pontosabban a kutyáimon. -kezdtem bele.
-Nem tudom, emlékszel-e még, de apám harci pitbullokat tartott. Nekem is van kettő, már elég régóta. Nem fiatal vérebek, de azért szeretném, ha még egy darabig megmaradnának. Máshoz meg nem akartam fordulni, ha már egyszer úgyis a Roxfortban vagy egy karnyújtásnyira, ráadásul úgy hírlik, hogy mostanában téged tartanak a legjobbnak, és hogy Salamander lehet eláshatja magát. -hogy azért érezze a törődést. Neki is híre ment bizonyos körökben. A Minisztériumban sem kis port kavart a mantikór téma és sokak már a titkos, halálos fegyvert látják abban a bestiában.
-Az egyik pitbull neve Jax. Egy ideje már furcsa lett a mozgása. A legjobban úgy tudnám leírni, hogy nehézkes, ügyetlen, szédelgős. De vannak jobb napjai is, amikor sebesebb, mint egy cikesz, amit üldöznek. -ő az egyik ápolt.
-A másik Jaws. Ő olyan, mintha rossz lenne a közérzete, lehangolt, feltűnő a korábbi lelkesedés hiánya. Van, hogy nem találja a célpontot, pedig régen ez egyáltalán nem volt jellemző rá. Vélemény doktor úr? -bízom benne, hogy így látatlanban is tud mondani vagy ajánlani valamit, de nekem az is rendben van, hogy ha maga akarja megnézni őket. Semmi akadálya, ha itt végeztem, szívesen megmutatom őket neki.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Dog days - Delacroix&Robards   Kedd Okt. 02, 2018 9:57 am



-Engem? –mutattam magamra értetlenül, mikor nagy lelkesen közölte, hogy éppen engem keres. Lucretia miatt, és az elmúlt események miatt a Minisztréium ellenőrzései is gyakoribbá váltak, ráadásul Gawain személyesen is ismeri a vörös igazgatónkat, így ő talán még szívesen is járkál ide, nem úgy, mint a legtöbb auror. Mikor aztán szemforgatva közölte, hogy majd pont tőlem várna el rangos megszólításokat, egy jót mosolyogtam a dolgon.
-Sosem lehet tudni… nyilvánosan Lucretia-t is magáznom kellene, hisz a felettesem. Ez kb. olyan, mintha Claire-t kellene magáznom. –ráztam meg a fejemet egy fintor kíséretében, hogy azért megértse a tényleges, komoly, mögöttes tartalmat is a hülyeségemen kívül.
Végül aztán érdeklődve, és egy visszafogottabb mosollyal az arcomon hallgattam végig a magyarázását, majd csak egy jót nevettem azon, hogy az öreg Salmander eláshatja magát mellettem. Tény, hogy én is hallottam pletykákat arról, hogy megkeresték az ügyben, hogy nyilatkozzon a felfedezésemről, de nem igazán akart mondani semmit, vagy szűkszavúan annyit nyögött be, hogy „érdekes.” Én elhiszem, hogy ilyen fiatalon, ilyet alkotni nem semmi, de azért a nyomába sem érek, amilyen dolgokat a fickó elért… nem semmi.
-Először is, köszi a bókot, de a végén még elpirulok, vagy hanyatt vágom magam neked lányos zavaromban… vagy… te csak a talárt akarod lebeszélni rólam, mi? –kacsintottam rá egyet, egy puszit dobva a döbbent képű régi jó ismerősöm felé, de aztán megköszörültem a torkomat, hogy aztán komolyabban is reagálhassak neki.
-Szóval akkor a kutyáiddal van baj? Hát… mugli állatok, de azért mondd el, kérlek, hogy mik a tüneteik, hátha meg tudom neked mondani előzetesben, mire számíts, úgy körülbelül. Mind kezelésben, mind pedig annak nehézségében és költségében. –fontam össze a mellkasom előtt a karjaimat, miközben azt hallgattam, ahogy a tüneteket magyarázta. Még így látatlanban is nagyjából össze tudtam rakni a képet, éppen ezért, pár percnyi lehunyt szemmel való gondolkozás után végül megszólaltam.
-Hát, így első körben azt tudnám mondani neked, hogy Jax az Ataxia nevű betegségben, míg Jaws a Katarakta Congenitalis megnevezésűben szenved. Az Ataxia lényegében az idegrendszer és az izmok gyengülését, gyulladását jelenti, a Katarakta Congenitalis pedig lényegében a szem betegsége. Egy hályog keletkezik a szemlencsén, ami nehezíti a látást, míg végül az állat, vagy éppen ember, teljesen el nem veszíti a látását. Főzetekkel lehet enyhíteni, de ehhez inkább kérd ki Piton professzor segítségét, én nem akarok hülyeségeket mondani az arányokat illetően. Mert gondolom, nem akarod mugli orvosokra bízni a kutyádat.




Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Dog days - Delacroix&Robards   Vas. Okt. 07, 2018 11:19 am



-Lucy szeret adni a formaságokra, én konkrétan leszarom őket. -felőlem lehetnék a Mágiaügyi Miniszter is, a barátaim attól még a barátaim maradnának, és nem próbálnék meg úgy tenni, mint ha felettük állnék. Na persze sosem kivételeznék senkivel, de nem tudnám elképzelni, hogy uramnak szólítsanak. Elképedve meredtem aztán Laurent-ra, mikor rátört valami váratlan, ám tőle talán nagyon is megszokott agymenés.
-Bocs, Laurent, hogy kiábrándítalak, de ezt most kihagyom. Talán majd legközelebb. -rendeztem aztán a vonásaimat, hogy a végére én is bedobhassak egy széles vigyort a közösbe. Igyekeztem aztán a lényegre térni, hogy valójában a kutyáim miatt akartam beszélni vele. Felsoroltam a tüneteket, hogy miket tapasztaltam velük kapcsolatban, amik eltérőek voltak a korábbiaktól. Csak értelmes fejet vágva bólogattam az atakármi és a katarakta kongenizé szavak hallatán, mint aki tökre érti, hogy miről is van szó, pedig valójában lövésem sincs hozzá.
-Muglikra? Semmiképp. Ezek a kutyák nem teljesen olyanok, mint a hagyományos pitbullok. Különleges tápot kaptak még kölyök korukban, hogy képesek legyenek kiszagolni a fekete mágiát, a halálfalókat és hasonló finomságokat. Egy orvos lehet elájulna, ha megvizsgálná őket, és nem kockáztathatok. -szép is lenne, ha pont az aurorok vezetője követne el ekkora szarvas hibát. Hamar új állás után kellene néznem, azt hiszem.
-Viszont ha ezekre tényleg van valami enyhítő csodafőzet, akkor ha megbocsátasz, Piton lenne az utolsó, akihez fordulnék. Én nem bízom benne, és egyébként is hányingert kapok attól az alaktól. Szóval maradok Lucy-nál, ő biztos nagyon szívesen segít ebben. -módosítottam a Delacroix által felírt recepten, már ami a kezelőorvost illeti.
-De várj... akkor te ezek szerint nem is tudod, hogy Coliander nem csak számmisztika tanár? -különben biztosan első kézből a nőt ajánlotta volna.

Vissza az elejére Go down
Teszlek Süveg
Admin
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Dog days - Delacroix&Robards   Szer. Okt. 10, 2018 11:33 am

FÉLBEMARADT JÁTÉK
Laurent Delacroix törlése miatt
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://avadakedavra.hungarianforum.com
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Dog days - Delacroix&Robards   

Vissza az elejére Go down
 
Dog days - Delacroix&Robards
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: Iskola udvar-
Ugrás: