Mindössze 34 éves korában, tragikus, váratlan és megmagyarázhatatlan körülmények közt elhunyt az a Laurent Delacroix, aki számtalan könyve és Gilderoy Lockhart-ot megszégyenítő sármja mellett leginkább a Mantikór legyőzésével vált híressé.
Úgy tudjuk, hogy a jóképű ifjú Lucas Delacroix és Léa Beauville gyermekeként látta meg a napvilágot New Orleans piroslámpás negyedében. Sokak számára az újdonság varázsával hathat, hogy édesanyja egy finoman fogalmazva lecsúszott boszorkány volt, aki a neve elhallgatását kérő forrásunk szerint bizony prostituáltként dolgozott. Cseppet sem meglepő hát, hogy az édesapa egy unatkozó, francia nemesi máguscsalád legidősebb fia volt, aki épp arra kereste magának a szórakozást. Mint tudjuk, meg is lelte. Elcsépelt mesébe illő módon a gazdag férfi beleszeretett a feslett nőbe, akitől előbb egy fia, majd később egy lánya született. Megbotránkoztató a tény, hogy a két fiatal mindössze 17 éves volt, amikor első gyermekük született. Az apját a család kitagadta, megfosztotta rangjától és örökségétől.
"Európába költöztek, ahol azt a Laurent fiút a családja, természetesen apai ágról, a Durmstrangba kényszerítette, mondván, hogy ott majd illemet tanul, és szigorral beleverik a tartást. Rá is fért, én azt mondom." -ecseteli a családot jól ismerő forrásunk. Szemében nosztalgikus fény csillan.
Egy volt durmstrangos iskolatársától tudtuk meg, hogy hetedéves volt, mikor az édesanyja meghalt, a húgának születésekor. A tragédiák sorozata itt azonban nem ért véget számára. Rá egy évre az apja a teljes kiábrándultság ürügyével, alkohol és pár pirula segítségével véget vetett az életének. Egyesek úgy vélik, hogy egészen máshogy történt az eset. Kegyeleti okokból azonban inkább nem részletezném. Miután végzett tanulmányaival, a húgát a fiú által sosem kedvelt rokonok nevelték. Nem árt tudni, hogy a kishölgy 17 évvel fiatalabb bátyjánál, akit az után, hogy megszedte magát, ő maga vett gyámsága alá, és a Roxfortba is magával hozta. Jelenleg a még hivatalosan meg nem erősített pletykák szerint újra a francia rokonokhoz került. De vissza a múlthoz! Mikor megmutatkoztak Claire képességei, értelemszerűen a Beauxbatons-ban kezdte meg iskolás éveit.
Laurent ezalatt idejét kalandozással, ilyen-olyan felfedezéssel töltötte, hogy a Legendás és mindenféle varázslények szakértőjévé válhasson. Nem volt híján az ambícióknak. Több könyvet is írt a témában, ráadásul megnyerő külseje miatt gyakran hasonlítják Gilderoy Lockhart-hoz. Azonban nagy különbség, hogy ő állítólag tényleg ért ahhoz, amiről ír, és amit könyveiben állít. De Gilderoy Lockhart is pontosan ugyanezt mondaná a helyében! Gyakran említették őket ősi ellenségként, ugyanis Laurent mindig nehezményezte, hogy miatta őt is idiótának titulálták. Szerettük volna megkérdezni az érintett, Szent Mungóban tartózkodó Gilderoy-t is, azonban az egykori világhírű, bronz fokozatú Merlin-díjas, a Feketemágia-ellenes Liga tiszteletbeli tagja, a Szombati Boszorkány magazin Legbűbájosabb Mosoly Díjának ötszörös birtokosa nem volt épp beszámítható állapotában.
A Delacroix fiú egyértelműen legnagyobb áttörését egy kutatóútja során érte el, ahol szembekerült egy rettegett Mantikórral, ami majdnem végzett is vele. Ám az utolsó pillanatban hősünknek sikerült fogást találnia a veszélyes bestián, így ő lett az első varázsló, aki képes volt megszelídíteni és ártalmatlanítani ezt a XXXXX osztályú varázslényt, illetve megszerezni híres mérgét. Titkát azonban a sírba vitte.
Legnagyobb példaképe Göthe Salmander volt, aki korábban úgy nyilatkozott róla egy interjúban, hogy
„Egy hitvány firkász, aki azt állítja, hogy képes volt megszelídíteni a mantikórt, ám erkölcsi értékekre hivatkozva nem hajlandó elmondani, hogy miképpen tette ezt. Ebből is látszik, hogy egy hazug, öntelt alak, aki a szakmát akarja besározni.” Talán a féltékenység beszélt belőle, hogy a fiú majd többre viheti nála? Már sosem tudjuk meg.
Laurent megnyerő humorát bizonyítja, hogy ő már pedig ezt elismerésnek vette, hisz Göthe legalább tudja róla, hogy egyáltalán létezik.
Ha már megnyerő... híresen nagy nőcsábász hírében állt, melyet én magam is meg tudok erősíteni. Egy minisztériumi, jótékonysági rendezvényen volt szerencsém találkozni a férfivel.
Az idei tanévtől ő vette át a Legendás Lények Gondozása tantárgyat, ami talán még sosem örvendett ekkora népszerűségnek, mint az elmúlt időszakban. A fiúk felnéztek rá, a lányok pedig egyenesen plátói szerelembe estek vele. Ráadásul a párbajokban jeleskedő, durmstrangos nevelésű immáron professzor nem volt rest a diákokat is megtanítani a varázsló párbaj művészetére egy szakkör keretein belül.
Hogy miért hagyott fel a varázslény kutatással? Miért zárkózott önként a Roxfort ódon falai közé a mindig úton lévő szenvedélyesen szertelen kalandor? Természetesen egy nő miatt. Oh, bár ne tette volna!
Még iskolás évei alatt találkozott Lucretia C. Coliander roxforti igazgatónővel- aki lassan a végzet asszonyának is hívathatja magát -amikor Delacroix harmadéves korában cserediák programban vett részt a Beauxbatons-ban. Mindig tagadták, hogy több lett volna köztük, és kötötték a hippogriffet a karóhoz, hogy csak rendkívül, már-már sokak szerint bizarr módon szoros barátságot ápoltak. Laurent maga ecsetelte, hogy hiába a nő elbűvölő szépsége, ő inkább a húgának tekinti. Ám bennfenteseink azt is tudni vélik, hogy ő volt az egyedüli személy, aki Lucy-nek (ejtsd: Lüszi) hívhatta az aurorból lett igazgatónőt.
Sajnos akkor még a bátor, vakmerő, ám mindig csodálatosan jószívű Laurent nem tudhatta, hogy "legjobb barátja" okozza majd a vesztét. Bizonyára Gawain Robards, most már ex-auror parancsnok sem számított arra, hogy egy napon majd gyilkosságot követ el szerelemféltésből. Vajon ki lesz Coliander következő áldozata? Uraim, jobb ha résen vannak, és nem dőlnek be a csábító, ám halált és tébolyt hozó vörös démonnak!
Rita Vitrol
