Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Első fejezet - Esély

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Első fejezet - Esély   Szer. Jún. 27, 2018 1:40 pm

Draco & Astoria
Szerintem még soha nem vártam ennyire, hogy visszajöhessek a Roxfortba. Az otthoniak kezdtek szépen, lassan, szisztematikusan az őrületbe kergetni, amiért természetesen nem sokszor mondtam köszönetet. Esther nénit is már a "túl sok" kategóriába sorolom nyár végére. Sokszor éreztem azt, hogy Éjfél az egyetlen megbízható, értelmes lény a házban, ezért inkább vele tengettem napjaimat legfőképpen a szobámban.

A klubhelyiségbe lépve megcsapnak a már jól ismert aromák, és bár nem szándékosan, de mosolyra húzódnak ajkaim. Szeretek itt lenni. Talán jobban is, mint otthon. Elvégre London más. Sokkal forgalmasabb, sokkal hangosabb, sokkal inkább kiráz tőle a hideg. Nem, Londont határozottan nem szeretem, ellenben Skóciát, főleg a Roxfortot, azon belül is a már jól ismert alagsort annál inkább. Nem tudnám megmondani, hogy miért. Szeretem a dohos falikárpitokat, a csalafinta lépcsőket, a rejtett szobákat, a lezárt folyosókat és még annyi minden mást. Lehetőségek. Mind egy lehetőség, amit ki kell használni. Hív, hogy tegyek valamit, és én engedek a hívásnak.

A hálóba viszem bőröndömet, és egy pálcaintéssel el is kezdek belőle kipakolni. Szépen, rendszerezve tárolom a ruháimat, ettől senki sem tántoríthat el, így egy kicsit időigényesebb a pakolás, mintha csak bedobálnám a dolgaimat. Ám így is gyorsan kész vagyok, és mivel a tanévnyitó előtt még kevesen vagyunk itt, fogok egy Lockarth könyvet - fogalmam sincs, hogy éppen melyiket, de arra tökéletes lesz, hogy nevessek rajta egyet -, és a klubhelyiség kijárata felé veszem az irányt. Itt is olvashatnék, de a kis létszám ellenére is fennáll annak az esélye, hogy valaki megzavar. Az egyik tömlöcben azonban sokkal kevésbé tartok ettől, így be is lépek rögtön az elsőbe. Nem nagy, de a célnak megfelel, elvégre van bent szék és asztal is. Leülök, kinyitom a könyvet az első oldalon, és belekezdet a Szakvéleményem szellemügyben című regénybe. Ezt még véletlen sem nevezném tankönyvnek... Nem érdemli meg ezt a rangot sem.

Nagyjából a harmadik oldalig jutok el, mikor a tömlöc ajtaja nyílik, és éppen készül rajta belépni valaki. Na, már csak ez hiányzott! Ugyan, ki az, akinek pont most kell pont ebbe a tömlöcbe jönnie? Persze, nem szándékozom egyből nekirontani, elvégre ehet, hogy tanár az, vagy egy felsőbbéves srác, aki azonnal a földre tiporna, ha nekimennék. Szerencsétlen helyzet volna, ám van egy olyan érzésem, hogy ettől nem kell tartanom. Draco Malfoyt pillantom meg az ajtóban, és mivel diák, már kezdeném is elküldeni valahova máshova, de meggondolom magam, és inkább nem teszem.
- Szia. Nem számítottam arra, hogy más mardekáros is van az iskolában, aki erre téved. Mi járatban errefelé? - igen, tisztában vagyok azzal, hogy melyik oldalt képviselte, de nem zavar. Ha ezek után is vissza mert jönni az iskolába, még akár a továbbiakban is kedvelni fogom. Mert eddig nem volt vele semmi bajom, és bízom benne, hogy nem ad rá okot, hogy ezután legyen. - Leülsz?

Vissza az elejére Go down
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Első fejezet - Esély   Szer. Jún. 27, 2018 3:21 pm


Astoria & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Ahogy a diákok kezdtek visszatérni a Roxfortba, a Szükség szobáját el kellett felejtenem, mint amolyan nyári törzshelyemet, mert még véletlenül sem szerettem volna összefutni Potterrel vagy valamelyik csatlósával. Úgy hallottam, mind visszajönnek befejezni az utolsó évüket. Sejthettem volna. Nem akartam forgalmas helyeken tanyát verni, ami olyan, mint valami átjáróház. A klubhelyiség teljes mértékben ki volt zárva a szóbajöhető helyek listájáról, nem volt kedvem senkivel se jópofizni vagy állni a rosszalló pillantásaikat, mindegy, hogy mardekáros az illető, vagy sem. Erre volt szükségem a legkevésbé, szerettem egyedül lenni. Csak is egyedül. Bőven lehetek társaságban az órákon. Talán mégsem kellett volna visszajönnöm, mert most látom előre, milyen remek évnek nézek elébe.
A választásom aztán az elhagyatott tömlöcökre esett a kastélyban. Félelmetes, lehangoló és sötét. Tökéletesen kivitelezett ahhoz, hogy a legtöbb ember utáljon itt lenni. Én is viszolygok tőle, de van, hogy az embernek nincs választása. Itt aztán tényleg nem szokott senki sem felbukkanni, még a kísértetek is messzire elkerülik, ami azért már jelenthet valamit. Nem akartam a legelső tömlöcöt választani, az túlságosan elcsépelt, de a legvégéig sem akartam elmerészkedni, így valahogy középtájt képzeltem el a legmegfelelőbb helyet. Nagy reményekkel léptem be a cella ajtaján, ám mégsem voltam egyedül. Legnagyobb meglepetésemre a cella... foglalt volt. A bitorló pedig maga Greengrass húga. Egy pillanatig csak meredtem rá, mint valami betolakodóra, és már készültem volna sarkon fordulni, hogy akkor majd megyek én máshová, mikor megszólított.
-Szia... -köszöntem vissza neki a fogaim közt préselve ki ezt a rövidke szót, de mégis úgy tűnt, mintha legalább egy regényt olvastam volna fel. Amióta újra itt vagyok, csak igen kevésszer kellett hallatnom a hangomat. Talán csak Piton és Granger találtak meg maguknak, pedig mindkettőt igyekeztem elkerülni. Hiába.
Felvont szemöldökkel néztem rá, mikor az érdekelte, hogy mi járatban vagyok errefelé, mivel más mardekáros nem igen jár itt. Erre komolyan választ vársz, Greengrass? Szerettem volna odavetni neki, hogy a maga dolgával törődjön, de valamiért hagytam elúszni ennek lehetőségét és a hallgatást választottam. Ez jól ment mostanában.
-Én sem számítottam senkire. -szögeztem le, aztán némi hatásszünet után hellyel kínált. Magam sem tudom miért, de csatlakoztam hozzá.
-Mit keresel itt? -váltottam inkább témát, és egyébként is úgy gondoltam, hogy ez a mocskos hely nem illik hozzá, hogy csak úgy önszántából itt akarja tölteni a szabadidejét.
-Mit olvasol? -böktem aztán a fejemmel a nála lévő könyv felé.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Első fejezet - Esély   Szer. Jún. 27, 2018 10:36 pm

Draco & Astoria
Én, Gilderoy Lockhart bronz fokozatú Merlin-díjas, a Feketemágia-ellenes Liga tiszteletbeli tagja, a Szombati Boszorkány Legbűbájosabb Mosoly Díjának ötszörös birtokosa… Na jó, ezt nem olvasom tovább. Így kezdődik minden fejezet, kizárt, hogy ennél tovább bírjam. Régen kedveltem Lockhartot, vagy legalábbis lenyűgözött a mosolya, de ez a lányok kilencvenkilenc százalékával megtörténik az életben, szóval nincs mit szégyelnem. Ettől függetlenül eszem ágában sincs, hogy hangoztassam a tényt, miszerint öt-hat évvel ezelőtt Lockhart mosolyában gyönyörködtem nap mint nap. Nem tartozik senkire, és bizonyára a hírnevem is megcsappanna ennek elterjedésével. Azt pedig ugyebár semmiképpen sem hagyhatom... Főleg most, mikor is fénykoromat kell megalapoznom, a legjobb időszakom aranyozott oszlopait kell állítgatnom. Most nem fogok ráérni arra, hogy mindent elölről kezdjek.

Na, ez szép. Most komolyan csak ott állni fog? Vagy menjen el, vagy üljön le, ha már felkínáltam neki lehetőségként az utóbbit. Nem olyan alantas dolog ám ötödévesekkel beszélgetni, Draco. Hidd el, én is szoktam néha. Úgy van, így kell ezt csinálni. Szépen ülj le. Igen, ez így határozottan jó lesz. Komfortosabb ülni, mint állni.
- Akkor csak a sors számított mindkettőnkre. - úgy érzem, ezt nem kellene erőltetnem, de most annyira adta magát, hogy egyszerűen nem volt szívem magamban tartani. Az egy teljesen más kérdés, hogy nem hiszem abban, amit kimondtam, de ezt neki nem kell tudnia.

Mit keresek? Ugyan már! Ha keresnék valamit, akkor nem ülnék az alagsor egyik tömlöcében egy könyvvel. És nekem erre most komolyan válaszolnom kell? Hát, rendben, bár nem szívesen teszem. Tisztában vagyok azzal, hogy nekem is vannak idióta kérdéseim, ám úgy érzem ő sem panaszkodhat ez ügyben.
- Azt hiszem, hogy egyedüllétre vágytam. Rég volt benne részem. - magyarázom, és már térek is rá a következő kérdésére. Mit olvasok? Na, ez egy fantasztikus kérdés. Hogyan is definiálhatnám ezt a szenny könyvet a legszebben, ugyanakkor a legtalálóbban?
- Egy fantasztikus vicckönyvet. - igen, bizonyára ez a legmegfelelőbb szó és műfaji besorolás. Vicckönyv! Elvégre hagyjuk már! Senki sem fogja elhinni, hogy mindent, amiről ír, végigcsinált. Itt-ott biztosra veszem, hogy színesíti a dolgokat, elvesz belőle, hozzáad, teljesen átír. Elvégre, ilyen ez a mai világ és az író lét.

Becsukom a könyvet, hogy láthassa Gilderoy Lockhart aranyozott betűkkel írt nevét, valamint a borítón díszelgő, kacsintó portréját. Nem mondom, hogy csúnya, de láttam már szebb embert is. Abban biztos vagyok, hogy az évekkel ezelőtti rajongásom elpárolgott, és érdektelenség vette át a helyét.
- Hogyhogy visszajöttél?

Vissza az elejére Go down
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Első fejezet - Esély   Csüt. Jún. 28, 2018 6:17 am


Astoria & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Greengrass. Soha nem volt bajom vele, de közel sem állt hozzám, hogy bármi érdemleges véleményem is legyen róla. Igazából nem ismerem, sőt, meg merem kockáztatni, hogy a nővéréről sem tudnék használhatót mondani, olyan szinten nem mozogtak a látókörömben. Daphne vagy hogy hívják egy idős velem, de ezen kívül passzolok mindent vele kapcsolatban. Mindenkiről hall ezt-azt az ember, ami vagy úgy van, vagy nem. Egyedül akartam lenni és lehetőleg nem összefutni senkivel, de ha már kénytelen voltam belebotlani valakibe, akkor tényleg jobb úgy, ha ő lett az a bizonyos valaki. Örültem, hogy nem olyasvalakivel húzta keresztül a számításaimat a sors, aki szintén a Sötét Nagyúr agybeteg szolgája volt. A hideg rázott az összestől.
Nem nagyon akartam válaszolni a kérdésére, hogy mi járatban vagyok erre, ahol még a szellem sem jár, így igyekeztem a saját kérdését visszavetíteni rá. Ő viszont közlékenyebb volt, mint én. Egyszerűen kijelentette, hogy egyedüllétre vágyott, mert rég volt része benne. Meg tudtam érteni. Már majdnem rávágtam, hogy ezzel én is így vagyok, de hamar megválaszolta a másik korábban elhangzott kérdésemet is, ami a nála lévő könyvre vonatkozott. Elmondása szerint fantasztikus vicckönyv, mire felvont szemöldökkel néztem rá, majd az említett tárgyra. Ilyet sem láttam még. Egy lány egyedül vicckönyvet olvasgat egy tömlöcben. Aztán mikor láttatni engedte a borítóját, amin Gilderoy Lockhart feszített, már mindent értettem. A megvetés és az undor rögtön ki is ült az arcomra a nevetséges pojáca láttán.
-Találó megnevezés... -ráztam meg a fejemet egy halvány mosoly kíséretében. De hamar el is tűnt, mikor az érdekelte, hogy miért is jöttem vissza az iskolába. Őszintén szólva, még saját magamat is megleptem vele, mikor erre az elhatározásra jutottam.
-Még mindig jobb itt, mint otthon. -vontam meg a vállamat. A szüleimet nem zárták az Azkabanba a Nagyúr pártolása miatt, de ha így folytatják, kinéz nekik egy állandó lakosztály a Szent Mungóban Longbottomék mellett.
-Pedig gondolom sokan nem örülnek majd nekem. -és nem is kell, nem miattuk vagyok itt, hanem magam miatt.
-De te is visszajöttél. -állapítottam meg nagyon elmésen.
-Mármint... sok szülő döntött úgy, hogy nem engedi ide vissza a gyerekeit, mert a Roxfort nem biztonságos, és hasonlók. Az sem nagyon tetszik nekik, hogy már nem Dumbledore az igazgató, Colianderben pedig nem bíznak. -és ezekben valahol mind én is sáros vagyok, pedig mindent összevetve szeretem ezt a helyet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Első fejezet - Esély   Vas. Júl. 01, 2018 6:02 pm

Draco & Astoria
Így, hogy megjelent Draco, igazából fogalmam sincs, miként is festhetném le a helyzetet. Valami furcsán visszataszító, ha két mardekáros diák egy sötét tömlöcben beszélgetnek, mellette én még viccelődök is, ő mosolyog. Valahol bizarr látvány lehet, ám belülről ebben semmi furcsát nem látok. Most nem teljesen mindegy, hogy hol találjuk meg egymást? Nem mindegy, hogy kivel beszélek? Nem mindegy, hogy miről? Hát nagyon is legyen mindegy, mert ami itt történik, az bizonyára itt is marad. Vagy nem... Bár nem gondolom, hogy Draco pont az az ember lenne, aki majd elmondja a fél iskolának - tanárokat is beleértve -, hogy Lockhart könyveket olvasok az alagsorban. Ugyan, kit érdekelne? Mert őszintén szólva, engem cseppet sem, az viszont más kérdés, hogy rólam terjedne a dolog, mint a futótűz, elvégre én vagyok Astoria Greengrass. Ki tudja, ez talán még népszerűbbé tenne, elképzeléseim szerint viszont ennek ellenkezőjét tapasztalnám, ha hagynám elburjánzani a pletykát, melynek alapja száz százalékig hiteles. De mint mondtam, Draco szerintem nem olyan ember, aki pletykákat indít. Neki sem lenne belőle haszna.

Találó bizony. Bólintok is egyet, és viszonzom mosolyát. Ennyit mindenki megérdemel, akkor is, ha egyébként borzalmas dolgokat tett a múltban. Meg kell tudni bocsátani a leghitványabb embereknek is, Draco pedig nem tartozik közéjük, így ez nem is olyan nehéz.
- Sajnálom... - nem, én ellentétben a griffendéles barmokkal nem vagyok annyira érzéketlen, hogy ezt ne sajnáljam. Márpedig nem szoktam hazudni velem nagyjából egykorúnak. Én ezt komolyan gondolom. Sajnálom, ami a családjával történik. Sajnálom, hogy kifogta ezt a helyzetet, de tenni én sem tudok ellene, ezért ennél többet nem is mondok.

- Én azért örülök. Kellenek a normális emberek. - kacsintok rá, majd félrelököm a vicckönyvemet, hogy ne vigyorogjon rám olyan idegesítően Lockhart.
- Igen, vissza. - ötödévesként ez a minimum. Kell néhány vizsga, hogy tudjak kezdeni magammal valamit a későbbiekben. - Ennyi erővel az ember ne engedje ki az utcára se a gyerekét. Mert az is veszélyes hely... - nálunk is mentek a viták, hogy visszajöhetek-e. Anya és Esther néni nem akarták, apa is húzta a száját, de ő valamelyest azon a véleményen volt, melyen én is. Kár, hogy egy idő után elnyomták a nők... Végül azonban megelégeltem a dolgot, és eljöttem. Én itt akarok lenni, és nem érdekel, mások mit gondolnak erről. - Kíváncsi vagyok Colianderre. Tudsz róla valamit?

Vissza az elejére Go down
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Első fejezet - Esély   Vas. Júl. 01, 2018 10:21 pm


Astoria & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

A sok magányosan, némán töltött nap után Greengrass vicckönyves megjegyzése és őszinte mosolya igazi fénypontnak számított, még akkor is, ha ezt neki nem adtam épp a tudtára. Ez nem volt az erősségem. Igazából semmi köze hozzá. A kérdésére felelve aztán elmondtam neki, hogy azért tértem vissza az iskolába, mert itt még mindig jobb lenni, mint otthon, mire a sajnálatát fejezte ki. Nevetséges, hogy Granger pont pár napja ordította a képembe, hogy senki sem fog így érezni velünk kapcsolatban. Mégiscsak tévedett az a kis... Nem mintha szükségem lett volna bárki szánalmára, de jó volt tudni, hogy van valaki, aki nem akarja feleslegesen a véremet szívni egy kényszerhelyzet miatt, amit sokak tévhite ellenére nem magunk választottunk. Hogy mondod meg egy őrült Sötét Varázslónak és a még őrültebb nénikédnek, hogy nem akarsz részt venni az elmebeteg játékaikban? Nem igazán volt választásunk, ha nem szerettük volna benyelni a gyilkos átkot, így is sokakat megölt csak úgy kedvtelésből, mert az illető rosszat szólt, nem volt szimpatikus neki, vagy csak épp kéznél volt.
Csak annyit tettem hozzá a beszélgetéshez, hogy nyilván sokan nem örülnek nekem, mire közölte, hogy ő nem tartozik bele ebbe a népes táborba, sőt még normálisnak is tart. Kérdő tekintettel meredtem rá, ugyanis ezt a részt még én magam is vitattam volna. Az elmúlt időszakban kezdtem azt érezni, hogy idegi roncs státuszban igencsak hasonlítok apámra, pedig őt nehéz még csak megközelíteni is ebben.
Nem reagáltam semmi érdemlegeset, inkább elmésen megállapítottam, hogy ő is visszajött, megemlítve lehetséges visszatartó erőként a szülők aggodalmait az iskolával és az új igazgatóval kapcsolatban. Ő azon a véleményen volt, hogy akkor ennyi erővel az utcára se menjen ki senki, mert az is veszélyes. Teljes mértékben egyetértettem vele. Sőt! A Nagyúr végével a Roxfort talán még biztonságosabb, mint valaha, de ezt nem kezdhetem el pont én reklámozni.
-A szavaidból azt veszem ki, hogy nálatok is ez volt a helyzet. -hát előre is bocsánat, ha tévedek, de drága jó professzorunkkal ellentétben én nem vagyok gondolatolvasó, és igazából nem is szeretnék az lenni. Az oklumencia alapjait ismerem csak csupán neki hála, szükségem volt erre a tudásra, hogy elrejtsem a kétségeimet a Sötét Nagyúr elől. A merengésemből aztán a kérdése térített magamhoz, az érdekelte, hogy tudok-e valamit Colianderről.
-Hát nem túl sokat. -gondoltam végig a dolgot.
-A Minisztérium embere, és emiatt nem túl népszerű. Anyám azt mondta, hogy ő úgy tudja, hogy Cornelius Caramel rokona, így gondolom nem a két szép szeméért nevezték ki ilyen magas rangú beosztásba, holott eddig senki sem ismerte még csak a nevét sem. Vannak olyan pletykák is, hogy férjnél volt, de kiderült arról az alakról, hogy halálfaló, így elváltak, de nem tudom, hogy ebből mi igaz. Ez csak minisztériumi suttogás.-ennyi volt, amit magáról a nőről megtudtam a szüleimtől, amikor kiderült a kinevezése a Reggeli Prófétából.
-Újra alkalmazásba vette Pitont, és a történtek után ezt nagyon sokan ellenezték. Nekem mondjuk nincs kifogásom ellene, talán az egyetlen normális, nem részlehajló tanár az iskolában. -a többi Dumbledore-ral az élen a Griffendélt pártolta, ami igazságtalan és szánalmas húzás volt. Szent Potter mindenekfelett, okoskodó Granger és a rajtuk felkapaszkodó Weasley ivadék.
-De nagyon sok új tanárt hoz ide a régiek helyére, mert nem akartak visszajönni, vagy... meghaltak. -a mugliismeret tanárt konkrétan Nagini falta fel. Nem túl szép halál.
-Az újak annyira nem is érdekesek, egyedül a Sötét Varázslatok Kivédése tanár. Valami Hewitt. Apám szerint régen halálfaló volt, még a Nagyúr legelső felemelkedése idején. Senki sem érti, hogy Coliander minek akar diákok közé engedni ilyen alakokat. Én sem értem, miért játszik valaki direkt arra, hogy utálják. -vontam meg a vállamat tanácstalanul.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Első fejezet - Esély   Csüt. Júl. 12, 2018 11:14 pm

Draco & Astoria
Nálunk? Nálunk mindig ez a helyzet, bár a szüleimmel nincs különösebben problémám, inkább  a nővérem az, aki kikészít. Azt hiszi, hogy attél még, hogy ő az idősebb, bármit megtehet, holott ez nagyon nincs így. Még anyáék sem tűrik meg az asztalnál, ha nagyon belelendül a pofázásba, így tőlem sem várják el ezt.
- Valami ilyesmi... - még ha nem is olyan nagy kaliberű a mi problémánk, mint az övé. Nem is szeretném, hogy olyan nagy lenne, és neki sem kívánom ezt.
Bármennyire is kellemes a társasága, a családomról nem akarok beszélni. Semmi szükségem arra, hogy még itt is ők kísértsenek. Még a hideg is kiráz tőle, pedig nem szokásom szellemeken keresztüllépdelni pusztán az élvezet miatt. Ki élvezne ilyesmit? Egyébként sem vágyom megfázásra. Nem vagyok olyankor a csúcson, és nem bírnám elviselni, ha ez így volna. Nem szeretem az olyan időszakokat, mikor valaki átveszi a helyemet. Nekem akkor, az illetőnek pedig a későbbiekben előnytelen az ilyesmi.

- Lehet, hogy eddig külföldön tanított. Beauxbatons, Durmstrang, Ilvermorny, Castelobruxo... Ki tudja? - szavaiból ítélve senki. Nem tudja senki, csak ő és a Minisztérium. Talán még néhányan, de a nagyérdemű semmiképpen. Nem zavar, de komolyan. Igazából hidegen hagy a drágalátos igazgatónő múltja, de a felelősségteljes szülőknek ez nyilván számít. Meg azoknak is, akik annak akarnak látszani, de egyébként simán megszöktem tőlük a Roxfortba.
- Nem gondolnám, hogy arra játszik, inkább csak egyediek a módszerei. Aztán majd év végén lehet, hogy már más lesz a véleményem… - mosolygok rá. Nem hinném, hogy olyan rossz ember lenne ez a Coliander, csak annyi a hibája, hogy senki sem tud róla semmit. Majd ha megismerjük, hibáinak száma bizonyosan gyarapodni fog majd.
- Piton áldás, ha azt nézzük, hogy McGalagony is maradt. - mondjuk odáig ahogy látom, most sem ért fel, hogy igazgató legyen. Ez valami égi jel lehet, szóval ne nagyon próbálkozzon a továbbiakban, ha kérhetem ezt így gondolatban.

Nem csak régi tanárok tértek vissza, de régi diákok is. Kezdjük rögtön Dracoval, aztán ott van az a Zabini gyerek is. Mintha őt is láttam volna, vagy hallottam a nevét. Nem tudom, sosem érdekelt túlzottan. Cormack McLaggenről viszont biztosan hallottam, hogy visszajön, bár hozzá sem állok kifejezetten közel. Ami azt illeti, senkivel sem ápolok szorosabb köteléket. A testvéremmel sokat tudtam veszekedni, de egyébként tanultam a szabadidőmben, így sok barátom nincs… Illetve, csak az érdekből jópofizós kapcsolatok. Na, most talán becserkészhetem Dracot. Nagyon úgy tűnik, hogy teljesen el lesz majd veszve, és valamennyire én is hasonló cipőben járok, még ha nem is olyan szakadtban és sarasban, mint ő.
- Korosztályodból van, aki még visszatér? Parkinson, Zabini? - Zabiniban nem vagyok biztos. Hátha ő többet tud, de Parkinsont még annyira sem kívánom, hogy visszatérjen, mint Pottert vagy Grangert. Weasley nem sok vizet zavart, inkább csak az előbbi kettő után lihegett. - Barátnő, vagy valaki? - na jó, ezt bizonyára bunkóság volt megkérdezni, de egyszerűen kicsúszott. Nem tudok semmit a szerelmi életéről, és az ilyesmi elég ritkának számít ebben az iskolában. Nagyjából mindenkiről hallottam már valamit, még ha nem is kifejezetten azért, mert én úgy akartam. - Mármint… Ezt nem akartam megkérdezni. Merlinre, most biztos azt gondolod, hogy rád akarok hajtani… - de úgy vélem, ezt sem kellett volna hangosan kimondanom, és ezt az arcom paprikavörös árnyalata is bizonyíthatja. Ó, Lockhart most igazán rám önthetne valami fantasztikus alapozót vagy púdert, vagy arcmaszkot…
- Lehetséges, hogy ezt inkább elfelejtjük? - persze, mert ezzel sokkal jobb lesz a helyzet, hát nyilván. Hova is gondoltam?! - Vagy csak… Bocsánat…

Vissza az elejére Go down
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Első fejezet - Esély   Pént. Júl. 13, 2018 6:30 am


Astoria & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Csak amolyan tessék-lássék módon bólogattam, mikor az ecsetelte, hogy Piton áldás, ha azt nézzük, hogy McGalagony is az iskolában maradt. Hát kinek mi ugye, mert nekem nem tűnt akkora áldásnak. Na még mindig jobbnak tartottam, mint a gyilkos tekintetű professzorasszonyt, de valahogy azt éreztem, hogy ebben az évben nem leszek Piton szíve csücske és majd körmölhetem én is a büntetéseket meg a beadandókat a többiekkel. Elég sok minden történt azóta és azok egyike sem a javamra szól, de talán azért az nem lett az életcélja, hogy megkeserítse az utolsó évemet.
A tanároknál talán egy fokkal jobban érdekelte Greengrasst, hogy az évfolyamból kik tértek még vissza hozzánk hasonlóan az iskolába. Hát el kellett gondolkodnom rajta, mert régebben sem igen tartottam számon senkit se, az utóbbi évekre pedig még annyira sem, valahogy nem ezzel voltam elfoglalva.
-Hát ők biztosan. -bólogattam a felsorolt nevek hallatán, bár Parkinsont magam sem értettem, elvégre ő nagyon elszánt volt Potter kiadatása kapcsán. Nem tudom mit várhat még ettől az egy évtől, hogy azt gondolja, jó sora lesz majd itt, bár lehet ő is úgy van vele, hogy inkább itt, mint otthon a szüleivel, annyira nem volt velük felhőtlen a kapcsolata.
-Itt van még a nővéred... de... ezt nyilván tudod. -ez egy értelmes megnyilvánulás volt.
-Bulstrode, Nott, Penkridge, Murton, Monstro... meg még páran. -erőltettem aztán meg a névmemóriámat, ami sosem volt túlságosan kiváló, és nem azért, mert nem bírtam volna megjegyezni őket, hanem, mert nem akartam. Akkoriban azt gondoltam, hogy mindenki jelentéktelen a számomra. Felvont szemöldökkel meredtem rá, mikor az érdekelte, hogy van-e barátnőm, vagy ha igen, akkor ő visszajött-e. Hozzátette, hogy ezt nem akarta megkérdezni, nehogy azt gondoljam, hogy rám akar hajtani, mire csak jót mosolyogtam a magyarázkodását hallgatva. Valójában nem volt rá okom, hogy ne válaszoljak, elvégre nem is volt miről beszámolnom.
-Nincs senkim. -ráztam a fejemet, nem mintha hiányzott volna bárki is az életemből, pont nem volt szükségem egy koloncra, aki két percenként nyávogott volna, hogy nem foglalkoztam vele eleget. Előbb dobtam volna a Volt-nincs szekrénybe, mint a halálfalókat.
-Egyedül Pansy az egyetlen, aki részben ebbe a kategóriába sorolható, végül is egy rövid ideig a barátnőm volt, de hamar az agyamra ment a vinnyogása. Szóval inkább ezt felejtsük el, mintsem a kérdésedet. -sóhajtottam lemondóan, még az emlékébe is belefájdult a fejem. A cincogós vihogásába meg a fülem.
-Te viszont népszerű vagy a fiúk körében. Gyakran hallani "legendákat" a szépséges Astoria-ról, aki mindenkit kikosaraz. -jó, hát meg lehet érteni őket, tényleg az, főleg ilyen közelségből.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Első fejezet - Esély   Kedd Aug. 14, 2018 12:03 am

Draco & Astoria
Itt van még a nővéred… Na persze, még csak az kéne, hogy ő is itt legyen. Ő tökéletesen elégedett a saját szegényes RPF eredményeivel, és nem is vágyik RAVASZ-ra. Nem is bánom, hisz legalább nem kell itt is elviselnem. Ha külön házba kerültünk volna, akkor talán nem martuk volna folyton-folyvást a másikat, de így! Mardekáros elmék csaptak össze a klubhelyiség legelveszettebb zugaiban nap, mint nap. Semmi kedvem ezt tovább folytatni idén is. Túl vagyunk egy háborút, túl is éltük. Kicsit nyugodtabban szeretném tengetni a napjaimat, mint az eddigiekben. Még ha én nem is voltam ott a csatában, igenis mély nyomot hagytak bennem a történtek. Mert a szüleim ott voltak, értük aggódtam. Minden egyes percben értük fohászkodtam.
- A nővérem nem jön vissza. - felelem neki halkan, ám talán még így is hallatszik hangomból, hogy némiképpen örülök, hogy én vagyok az egyedüli Greengrass az iskolában.
- Szép számmal lesz akkor „nyolcadik” évfolyam. - jegyzem meg, és igyekszem memorizálni a neveket, hogy a későbbiekben már csak bővítenem kelljen az adathalmazt.
Arcom már rég lángvörös, nem tudok sehova sem elbújni, és még elfordulni is modortalanság, így hagynom kell, hogy Draco gyönyörködhessen paprikavörös arcom csodálatos vonásaiban. A tudat, hogy ezt bármelyik pillanatban megteheti, nem segít rajtam, nem javít a helyzetemet, így kezdek olyan színt felvenni, mint a pöttyös labdák élénkpirosa, és ezen aligha tudok hirtelenjében változtatni.
Nincs senkim. Ez mondjuk némiképp meglep, némiképp viszont nem is igazán. Bár a lányok többsége kedveli a rosszfiúkat, szerintem az utóbbi időszak mindenkinek egy kicsit sok volt a jóból. Ellenben Dracoról nem mondanám, hogy a vérmesebbik emberfajból szalajtották, és még a külsejében sem találni sok kivetnivalót, így nem mondhatja, hogy esélye sincs a lányoknál. Mondjuk… nem is mondta.
- Biztosra veszem, hogy hamarosan rálelsz a számodra tökéletes nőre. - nyúlok a kezéhez, és bátorítólag megszorítom azt. Csak azért, hogy érezze a támogatásomat. Hogy lássa, nem utálja mindenki. Arcomra egy kedves, biztató mosoly is kiül, és pár másodpercig szándékosan ottfelejtem a kezemet. Minden embernek szüksége van együttérzésre és törődésre, így neki is. Ki vagyok én, hogy ezt megtagadjam tőle?
- Én csak… - visszahúzom a kezemet, és zavartan a hajamba túrok. Az arcom mintha ismételten színeződne, de talán nem annyira, mint az előbb. Én csak mi? Én csak félek, de ezt nem mondhatom ki. Mit mondjak neki? Nem is ismerem igazán, akkor most… Én csak nem akarom elhamarkodni? Francba már, kimondom. Úgyis el fogja felejteni holnapra, ha nem érdekli. Márpedig nem gondolom, hogy pont az én szavaim érdekelnék. - Én csak félek, hogy… Hogy az első kapcsolatom rosszul sül el. A „legendák” persze erről nem szólnak. Mert ezt nem is szabadna senkinek sem tudnia. Neki sem. Nem szabadna tudnia, - hogy Astoria Greengrass, minden pasi álma még sosem volt kapcsolatban senkivel, sosem csókolózott, és a többi. Nem szabadna, ám mégis elmondtam neki. Remélem, nem él vissza ezzel az információval...
Vissza az elejére Go down
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Első fejezet - Esély   Pént. Aug. 17, 2018 12:00 pm


Astoria & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Felvont szemöldökkel, kissé meglepve néztem rá, mikor egyszer csak közölte, hogy a nővére nem jön vissza. Persze az én dolgaimat ez cseppet sem befolyásolja, így nem is különösebben érdekelt, csak furcsának tartottam, elvégre még én is visszatoltam ide a képemet, pedig lett volna okom bőven a távolmaradásra. Astoria viszont nem úgy tűnt, mint aki bánkódik amiatt, hogy a Roxfort innentől kezdve Daphne mentes övezet lesz. Bár sokszor hallani lehetett róla, hogy a testvéri szeretet és a felhőtlen kapcsolat nem volt az erősségük.
-Látom, mennyire elszomorít. -küldtem felé egy kissé talán gúnyosra sikeredett mosolyt, ami nyilván jelen helyzetben nem neki szólt, hanem a kárörvendésének, vagy minek is nevezhetném.
Azután kicsúszott a száján a kissé talán indiszkrét kérdés, hogy a nem létező barátnőm is visszajött-e az iskolába. Szépen elvörösödött, majd rögtön magyarázkodni kezdett, hogy ezt nem akarta megkérdezni, nehogy azt szűrjem le belőle, hogy rám akar hajtani. De azért azt tegyük hozzá, hogy ha nem érdekelte volna a válasz, akkor még véletlenül sem gondol ilyesmire. Valójában semmi köze hozzá, de nem láttam akadályát, hogy ne elégítsem ki a velem kapcsolatos kíváncsiságát, így beavattam a nem is akkora titokba, hogy egyébként nincs senkim. Ráadásként pedig szórakoztató volt, hogy mennyire zavarba jött ettől a szimpla kérdéstől. Mikor hirtelen közölte, hogy biztos benne, hogy hamarosan megtalálom a számomra tökéletes nőt, először úgy meredtem rá, mint aki valami súlyos betegségben szenved, aztán végül már nem bírtam visszatartani a nevetést.
-Jól vagy, Greengrass? Honnan szedted ezt a dumát? Egyáltalán miből gondolod, hogy keresem? -engedtem meg magamnak egy újabb, ezúttal mosollyal vegyített szemöldök vonogatást, azután a tekintetem a kezére vándorolt, amivel az enyémet szorította. Magam sem értettem, hogy miért nem kaptam el reflexszerűen, mikor hozzám ért, de végül nem kellett sokáig ezen tűnődnöm, ugyanis saját maga oldotta meg ezt a problémát, hogy aztán újabb hebegésbe kezdjen. Türelmesen hallgattam, hogy végre kinyög-e valami értelmeset is. Bár szerintem mester fokon űzöm a semleges, a gúnyos, a lenéző és a fájdalmas arckifejezések kavalkádját, most mégis valamiféle őszinte döbbenet ült ki az arcomra, mikor közölte, hogy fél. Pontosabban attól fél, hogy az első kapcsolata borzalmas lesz. Az általam is említett legendák alapján nem ezt gondolná róla az ember, de ettől valahogy elérhetőbbnek tűnt, mint az az Astoria Greengrass, aki marokszámra csak úgy üldözi el a rajongóit.
-Hát szerintem ettől felesleges félned. -vágtam rá szinte azonnal.
-Vagy rosszul sül el vagy nem, úgysem tehetsz ellene semmit, ha így kell lennie. Az életben semmi sem tökéletes és úgy történik, ahogy azt szeretnénk. Úgyis te döntöd el, hogy ki érdekel, aztán vagy jól választasz, vagy nem. -vontam meg a vállamat.
-Nekem például ott van... volt... Parkinson. Akkor még jó ötletnek tűnt, ma már inkább letagadnám azt a csajt. -gondolkodtam el a dolgon. Az akkori Draco mellé tökéletes volt, de a mostani énemmel a legkevésbé sem összeegyeztethető.
-Félsz még esetleg valamitől? Hát ha arra is van valami ragyogó okfejtésem. -az él a hangomban most sokkal inkább saját magamnak szólt. Nem értem, hogy mi az ördögnek filozofálgatok itt vele, mikor az eredeti terv szerint szimplán csak egyedül akartam lenni, nem pedig a szerelmi életemet kielemezni, ahogy az övét is.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teszlek Süveg
Admin
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Első fejezet - Esély   Vas. Szept. 16, 2018 8:17 am

FÉLBEMARADT JÁTÉK
Astoria Greengrass törlése miatt
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://avadakedavra.hungarianforum.com
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Első fejezet - Esély   

Vissza az elejére Go down
 
Első fejezet - Esély
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» SAO extra fejezetek
» II/4. fejezet: A második csapás
» Bárpult az első helyiségben
» Nolah & Ashley // Első típusú találkozás.
» Az első igazi randi - Flora & Leo

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: Alagsor :: Tömlöcök-
Ugrás: