Becenév: Moony, vagy Holdsáp, még az iskolai időszakból
Születési idő: 1960. március 10.
Iskola-Ház-Évfolyam: Roxfort, nem házvezető
Foglalkozás: tanár, sötét varázslatok kivédése
Lakhely: Yorkshire, Anglia
Pb. alany: Michiel Huisman
Minden, amit a karakteredről tudni érdemes:Mindenki máshogy dolgozza fel a veszteséget, máshogy reagál a húsba vágó igazságtalanságra, a lélekölő magányra, a sorozatos megaláztatásra, és a jövőre vonatkozó kilátástalanságra. Az viszont már közös vonás, hogy ezekből általában egy is elég ahhoz, hogy valamilyen maradandó
erősen negatív bélyeget hagyjon az ember személyiségén: rossz irányba fordul, rossz döntéseket hoz, áttörhetetlen falakat húz maga köré, vagy épp a saját frusztrációjából adódóan támadóvá, arrogánssá válik, ezzel csak még jobban elmarva magától másokat. Remusban szerintem az a leginkább tiszteletre méltó, hogy bár különösen nehéz élete volt, sokat szenvedett, és aránytalanul nagy terhet cipelt a vállán, a személyisége sosem torzult el.
Mindig nagyadag megértéssel és segítőkészséggel közelített másokhoz, a társadalmi kirekesztettsége és szakmai mellőzése nem tette önzővé, érzéketlenné vagy kegyetlenné, és még a humorát sem veszítette el. Az évek alatt megőrizte azt a képességét, hogy mindenkiben meg tudja látni a jót. Ez és a gyakorlatias módszerei teszik annyira hatékonnyá az óráit,
és valószínűleg ezért tartja a legtöbb diák az eddigi legjobb SVK-tanárnak a Roxforban.
Igyekszik józanul gondolkodni: mindig tudja, mi a helyes, és a még helyesebb döntés, még ha nem is sikerül mindig eszerint cselekednie, de rombolás helyett végig arra törekedett, hogy építsen maga körül. Ez pedig mindig a nehezebbik út.
Őszintén szólva, fogalmam sincs, honnan meríti ehhez azt a hatalmas belső erőt, amit a sokszor beteges és sebezhető külseje mögött rögtön megérez az ember. Remus veszélyes varázsló. Ha a látszat alapján ítélsz, erre hamar rá fogsz jönni.
Képességeit illetően: Ezt spoilerbe teszem, magamnak szedtem össze, de ha valaki fel akarja frissíteni az ismereteit, jól jöhet.
- Spoiler:
tehetséges és magasan képzett, már diákkorában létrehozta a Tekergők Térképét, képes a pálca nélküli, nonverbális varázslatokra. Jól ismeri a sötét lényeket és varázslatokat, illetve kiemelkedően jártas az ellenátkok és a védővarázslatok terén, a patrónus-bűbájt tovább is fejlesztette. Kitűnő párbajozó. Számos csatát túlélt a halálfalókkal szemben, ahonnan szinte mindig sértetlenül került ki. Kémkedett a vérfarkasok között, és megpróbálta őket Dumbledore oldalára állítani. Ügyesen repül, ő vezette a Harryt a Privet Drive-ról a Rend főhadiszállására kísérő akciót. Bizonyos fokig ért az okklumenciához is, de ez még nem tartozik a legerősebb területei közé, a sors fintora, hogy a bájitalok kifejezetten a gyengepontjának számítanak, pedig nagy szüksége lenne rá, hogy el tudja készíteni a lycanthropia tüneteit mérséklő farkasölőfű-főzetet. A betegsége révén minimálisan ért a gyógyító varázslatokhoz is. A jóslatokkal, számmisztikával kapcsolatban nagyon szkeptikus, nem is volt jó benne soha, ahogy a legilimenciában sem mélyült el.
Kapcsolatai: Ez a mondata egészen jól összegzi:
"There are worse things to lose than control."Mindkét háborúban nagy veszteségek érték, az elsőben elvesztette akkori párját és szerelmét (Dorcas Meadowes), illetve minden közeli barátját: Lily és James meghalt, Siriust börtönbe zárták, Petert pedig szintén halottnak hitte. A második csak még tovább rontott a helyzeten. Bár valóban kötődött Tonkshoz, inkább elfojtotta az érzéseit, és tartotta magát az eredeti indokaihoz:
túl szegény, túl öreg és túl veszélyes hozzá. És nem akarta, hogy egy vérfarkas feleségeként ő is kirekesztetté váljon. Elkötelezte magát az egyedüllét mellett.
Mumusa: a felhők mögül előbukkanó telihold
Amortentia illata: a csokoládé
főleg a málnás és a mentolos; a pergamenen éppen megszáradó tinta, és a frissen nyíló virágok, különösen az éjjel virágzó gardénia jellegzetes illata
Edevis tükre: önmagát látná, egészségesen, a vérfarkas-kór nélkül, normális életet élve, a két háború során elveszített barátai és szerettei körében
Patrónusa: farkas, de ha úgy akarja, képes formátlan alakban is megidézni, elrejtve ezzel minden rá utaló jelet
Aktuális: Amikor idén szeptemberben Remus visszatért a Roxfortba, szembesülnie kellett egy rázós meglepetéssel. Az iskola új gyógyítója nem más, mint Dorcas Meadowes. Az a Doe Meadowes, akit lassan tizenhét éve gyászol.
Illetve a másik tervem, ezt spoilerbe teszem, mert Doe-val ellentétben ez nem nyilvános, és amúgy is, éljenek a meglepetések:
- Spoiler:
a farkasölő-főzetnek valamiért hónapról hónapra egyre jobban gyengül a hatása, Remusnak fogalma sincs, hogy mi az oka, és egyelőre még nem is jelezte senki felé.
Motivációs levél: Légyegében már beleírtam az elejébe, nehéz volt különválasztani, de nagyon megfog a karakter érzelmi mélysége, érett gondolkodása és szívmelengető esendősége, miközben óriási szívóssággal és kitartással verekszi át magát a folyamatos megpróbáltatásokon. Mindenkit túlél, de ez egyáltalán nem olyan hálás feladat. Nem írtam kifejezetten gyengeségek pontot, de egy nagy adag iróniával azt lehet mondani, hogy a legrosszabb talán a barátai életben tartásában volt. Életem első Remus karaktere, így technikailag nincs még bejáratva, de lelkes vagyok, és reménykedem benne, hogy sikerülni fog valami jót és élvezhetőt kihoznom a lehetőségből.
