Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Light that never comes -Draco&Hermione

Go down 
SzerzőÜzenet
Hermione Granger
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Light that never comes -Draco&Hermione   Csüt. Jún. 28, 2018 9:12 am



A Klubbhelyiség felé vezető folyosón haladtam végig, szokás szerint egy rakat könyvvel az ölemben. A nyári szünet számomra hamarabb ért véget, hisz egy ideig Ron-éknál húztam meg magam az Odúban, ami eredményezett, nem is kevés furcsa, bizarr és zavarba ejtő helyzetet. Persze, érthető, hisz már hivatalosan is egymásra találtunk… végre. Sok időbe telt, míg felismertük, mit is érzünk egymás iránt, de csak az számít, hogy már egy párt alkotunk. És jól is jött, hogy valakihez tatozhassak, hisz a szüleim emlékeiből megszűntem létezni, de a Weasley család személyében rátaláltam az új otthonomra, amiért nagyon hálás vagyok nekik.
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben siettem végig a folyosókon, míg végül el nem sétált mellettem, lehajtott fejjel… Ő.Draco Malfoy volt az utolsó ember, akit most látni akartam, erre… itt van. Az iskola falain belül. Az új igazgatónő amúgy sem tűnt valami szimpatikusnak, de ezek után. Azt még megértettem, hogy Piton-t visszavette, akárki akármit mondd, de az, hogy idehozta ezt a beképzelt, undorító, felfuvalkodott csótányt… azt nem.
Igyekeztem elsétálni mellette, rezzenéstelen arccal, mintha nem érdekelne, de amint hallottam, hogy a léptei lelassultak, majd teljes mértékben elhaltak, én is megtorpantam. Egy ideig haboztam, de aztán végül csak megfordultam és a testem nem engedelmeskedett a logikának, átvette az uralmat felettem minden érzelem.
-Egy undorító, szánalmas, gyáva féreg vagy, Malfoy… -jegyeztem meg a dolgokat hangosabban, mint szerettem volna, miközben megálltam előtte, hogy felszentelhessem azt az önelégült képét a jobb öklömmel.
-Hogy volt képed visszajönni az iskolába azok után, amiket te és a családod tett? –néztem rá egyszerre idegesen, kérdőn, kétségbeesetten és teljesen elképedve. Nem akartam ennyire durva lenni, de… ez a... lény kihozza belőlem a legrosszabbat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Light that never comes -Draco&Hermione   Csüt. Jún. 28, 2018 5:32 pm


Hermione & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

A Szükség szobája vált a kedvenc helyemmé a Roxfortban, amióta csak a kúria ridegségét az iskola falaira cseréltem. Úgy éreztem, hogy jobb itt nekem, mint otthon apám és anyám sivítozásait és üres elvárásait hallgatni, nem is értem, hogy mit akarnak egyáltalán. Soha nem szolgálták odaadóan a Nagyurat, nem gyilkoltak és kínoztak a nevében, talán hozzám hasonlóan még rettegtek is tőle. A legrosszabb rémálmuk volt. Mégis mindig játszották a felsőbbrendű halálfalót, mindenféle valódi mögöttes tartalom nélkül. Belekényszerítettek egy olyan életbe, amit saját maguk sem voltak képesek komolyan venni. Mindig a rémületet láttam a szemükben, ha a Sötét Nagyúr szóba került, nem pedig azt az őrült elvakult imádatot, mint anya flúgos nővéréjében. Így természetes, hogy én sem úgy tekintettem erre az egészre, mint ajándékra, vagy megtiszteltetésre, hanem mint egy kényszerre, egy nehéz béklyóra.
Sietős léptekkel indultam aztán a lépcsőház felé, hogy minél hamarabb eltűnhessek a griffendélesek emeletéről, nem szerettem volna eggyel sem összefutni. A terveim azonban ismét összedőlni látszottak, mikor egy ismerős barna hajzuhatagot pillantottam meg magam előtt. Granger. Ha valakivel, hát vele végképp nem akartam találkozni, még csak a pillantását sem akartam magamon érezni, nem hogy még szóba is elegyedjek vele valahogy. Megpróbáltam láthatatlanná válni, és a felismerhetetlenségig burkolni magam a taláromban, lehajtva a fejemet, hogy az arcomat se vehesse ki. Nem túl kapkodó, de azért nem is lassú léptekkel haladtam el mellette, hogy gyorsan a lépcsőknél tudhassam magam, lefelé haladva az Alagsorba. Aztán mintha a testem nem engedelmeskedett volna az akaratomnak, a lépteim lassultak, majd megálltam a folyosón. Úgy éreztem, hogy talán mégiscsak mondanom kellene neki valamit, mégiscsak megmentették az életemet, pedig hagyhatták volna, hogy a lángok martalékává váljak. Mielőtt bármit is mondhattam, vagy tehettem volna, Granger megelőzött és magából kikelve, fennhangon elmondott mindennek, ami csak eszébe jutott. Aztán teljesen váratlanul bemosott egyet, mint pár éve. Értetlenül meredtem a begolyózott csajra.
-Megbuggyantál, Granger? -automatikusan téve pár lépést hátra, nehogy eszébe jusson megkínálni még pár jobbossal.
-Mindenkinek joga van itt lenni. Szerencsére nem te döntöd el, hogy ki teheti be ide a lábát és ki nem. -fontam össze magam előtt a karomat.
-Fogalmad sincs semmiről. -szűkült össze a szemem a dühtől, amit ez a kis mugli ivadék mindig képes volt kiváltani belőlem. De nem egy ilyennek fogok elkezdeni magyarázkodni, hogy mit miért.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Light that never comes -Draco&Hermione   Vas. Júl. 01, 2018 9:00 am



Esküszöm, hogy Sirius kimenekítésének éve óta igyekeztem leszokni arról, hogy behúzzak egyet a nagyképű, alávaló, aranyvérmániás Malfoy-féléknek, de ő valahogy képes belőlem kihozni a legrosszabbat. Tudom, hogy az én döntésem volt, hogy törlöm magamat a szüleim életéből, de akkor sem tudtam elfogadni, hogy mindezt azért, mert ők muglik, én pedig, ahogy a bárdolatlan boszorkányok és varázslók mondják, ebből kifolyólag sárvérű vagyok. Ez pedig a hozzá hasonlóknak csípi a szemét, és elmondanak mindennek, ami csak eszükbe jut.
Így amikor megláttam őt, igyekeztem elmenni mellette és nem is akartam balhéba kezdeni, de amint meghallottam, hogy a léptei elhalkultak, majd el is tűntek, nem tudtam tovább visszafogni magam. Így először csak a verbális dolgokat vetettem be, majd végül áttértem a "nonverbális" kommunikációra és végrehajtottam egy kis korrigálást az arcán, vagyis behúztam neki egy jó nagyot.
-Mindenkinek joga van itt lenni? Pá éve azt hiszem, még nem ezt az elvet vallottad... -jegyeztem meg a dolgot, a tőlem megszokott, alapos gesztikulálás és hadonászás kíséretében, hogy még az ő parányi agya is képes legyen felfogni azt, amit mondtam.
-Nekem? Neked nincs fogalmad az ég egy adta világon semmiről sem. Azt hiszed, neked rossz a helyzeted? Magatoknak köszönhetitek... -keltem ki magamból ismét, mivel komolyan nem tudtam magamat visszafogni, ha róla volt szó.
-Ne haragudj, ha az emberek nem tudnak sajnálni, amiért tönkretettétek valamennyiünk családját...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Light that never comes -Draco&Hermione   Vas. Júl. 01, 2018 10:11 pm


Hermione & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Lényegtelen, hogy min ment keresztül és kinek a barátja, attól még nem tudom, hogy Granger, hogy képzelte, hogy csak úgy hozzám érhet, mintha egyedül én felelnék mindenért, ami történt. Szerintem pont, hogy én kellett, hogy legyek a legkisebb gondjuk. Lebuktathattam volna Potter randa képét Bellatrix előtt, mégsem tettem. Akkor talán zsebre tette azt a tudálékos megfigyelő képességét!? Számon kérte rajtam azt is, hogy miként juthatott egyáltalán az eszembe, hogy visszajöjjek az iskolába, igyekezve a tudtomra adni, hogy én nem kívánatos személy vagyok itt. Felvilágosítottam hát Okostojás kisasszonyt, hogy mindenkinek joga van itt lenni, még jó, hogy nem ő dönti el. Erre megint visszatámadott egy korábbi esettel példálozva, hogy ha az emlékei nem csalnak, akkor pár éve még én is ezt vallottam. Nem értettem, hogy miért jó ez a balhé ennek a mugliivadéknak.
-Azóta eltelt pár év, ahogy te is mondtad. -vontam fel a szemöldökömet. Annyit azért megjegyeztem neki, hogy fogalma sincs semmiről, de ő erre is rá tudott kontrázni. Ha nekem valami rossz, akkor neki ezerszeresen. Jaj, szegényke. Odavágta, hogy ezt az egészet csak magunknak köszönhetjük, és ne haragudjunk már azért, hogy nem sajnálnak minket, amiért tönkretettük mások családját.
-Senki nem várja, hogy sajnáljatok minket, a legkevésbé sem kell a szánalmatok. -reagáltam most már tényleg türelmetlenül.
-De megnéztem volna, hogy mit tett volna a te szent és sérthetetlen családod, ha a Sötét Nagyúr pálcája szegeződik a nyakukhoz nap, mint nap. -nézzen magába ez az idegbeteg fruska és gondolkodjon el azon, hogy mikkel dobálózik itt. Ha valóban fontos a szüleinek, kétlem, hogy mindenki mást választottak volna a lányuk élete és biztonsága helyett, de lehet, hogy csak én képzelek túl sokat Grangerékről és náluk szokás elárulni a saját koszos sárvérüket. Minek kellett hozzám szólnia, csak sétált volna tovább, mint minden normális emberi lény, aki nem direkt a bajt keresi.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Light that never comes -Draco&Hermione   Szer. Júl. 04, 2018 12:43 pm



Draco Malfoy. Aki egy személyben testesíti meg mindazt, ami a gyűlölet, harag, megkülönböztetés és minden negatív dolog gyűjtőfogalma. Szerintem az értelmező kéziszótár „aljas” szavánál ő lenne ott egy mozgó fényképen, hogy mindenki jól lássa, hogy kell definiálni a dolgot. Nem állítom, hogy csak ő volt a ludas mindenben, de elég sok dolog köthető a Malfoy család és annak elmeháborodott rokonai nevéhez, mint például Bellatrix Lestrange, aki nem csak engem kínzott meg és véste a karomba, hogy „sárvérű”, hanem megölte Sirius Black-et is és ezt büszkén hangoztatta is. Undorító, ocsmány egy család ez és őszintén sajnálom és szánom érte, hogy ebben kellett felnőnie. Mit ér a gazdagság és az „aranyvér”, ha az elme rothad és bomlik apró darabokra. Kíváncsi lennék, mi lett volna Draco-ból, ha nem oda születik, ahova.
A kis megjegyzéseire számítottam, így az összesre volt már válaszom és csak úgy mellékesen megjegyeztem neki, hogy ő is ugyanúgy meg akarta válogatni, ki járhat ide és ki nem. A Mugliivadékokat senki sem látta itt szívesen a mardekárosok közül.
-Legalább látszatra fejlődőképes vagy, Malfoy… -húztam el a számat, majd végképp nem tudtam türtőztetni magamat, amint közölte, hogy fogalmam sincs semmiről. Közöltem vele, hogy maguknak köszönhetik a helyzetüket, és ne várja, hogy sajnáljuk miatta. Erre közölte, hogy nem kell a sajnálatunk és megnézte volna, mit tett volna az én családom, ha a Nagyúr pálcát szegez a nyakukhoz.
-Eleve nem kellett volna ebbe belekeverednie sem a szüleidnek, sem másoknak. Voldemorthoz csatlakoztak, gondolhatták volna, hogy csak úgy nem ereszti el őket. És az én családomról nem tudsz semmit sem. A szüleim muglik, ezért amióta Denem visszatért, rettegtem, hogy mikor végzi ki őket. A díszes kis társaságotok miatt valószínűleg végleg elveszítettem őket, hiába nem haltak meg. Pedig az egyetlen „bűnűk” csupán az volt, hogy a gyerekük boszorkány lett. –fejtettem ki neki a dolgot. Így belegondolva bántott, hogy megütöttem Draco-t, de megérdemelte, hisz megkeserítette az itteni és az iskolán kívüli életemet is azzal, hogy gyűlölte a „sárvérű Granger-t.”

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Light that never comes -Draco&Hermione   Csüt. Júl. 05, 2018 8:18 am


Hermione & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Mindig is szúrta a szememet ez a tudálékos liba, aki mindig mindenkinél jobban akart tudni mindent, és ezzel akart kitűnni a szürke kisegér létből. Többé-kevésbé sikerült neki Potter hátán felkapaszkodnia a Weasley patkánnyal karöltve, miközben Dumbledore végig tapsolt nekik. De most már mindennél jobban idegesített az okoskodó károgásával. A Malfoy család történetét nem lehet hülye könyvekből bemagolni, szóval ne érezze itt magát mindentudónak, mert egyáltalán nem szokásom az ilyesmi, de a végén talán még én is meg találom verni őt. Csak az lesz a különbség, hogy szegény Granger-nek igaza volt, Malfoy pedig egy utolsó tapló, amiért a gyengébbek ellen fitogtatja az erejét. Mindig ez az örökös és szánalmas huzavona. Pont úgy, ahogy ő nem tűri a családjának a sértegetését, úgy nekem sem kötelességem elviselni.
-Eleve nem én hozok döntéseket a szüleim helyett, így ezt hiába nekem ugatod. -de úgy látszik erre a kérdéskörre már nem terjed ki az a hatalmas nagy tudása. Összeszűkült szemekkel meredtem rá, mintha csak egyetlen pillantásommal is megfojthattam volna, hogy egy hang se hagyja el a torkát.
-Nyugodtan elmehetsz hozzájuk és a képükbe vághatod a gondjaidat, ha kell, felírom a címünket. -vontam meg a vállamat cinikusan. Velem nem fog szórakozni egy ilyen. És bár ő csak fekete-fehérben látja a dolgokat, az élet ennél sokkal árnyaltabb. Nem mindenkinek van választása, hogy csatlakozik-e a Nagyúrhoz vagy sem. Nem lát a dolgok mögé, egyszerűen fogalma sincs semmiről, mégis a nem is létező saját igazságát szajkózza megállás nélkül, amitől kezdtem fejfájást kapni. Azzal viszont nem tudtam mit kezdeni, hogy elveszítette a szüleit, holott nem haltak meg. Az egyetlen bűnük, hogy muglik, és a lányuk boszorkány lett. És ez tényleg igazságtalan ocsmányság.
-Nézd, Granger! Ezt most hallod tőlem először és utoljára. Sajnálom, ami a szüleiddel történt, senkinek sem kellene elveszítenie a rokonait olyasmiért, ami nem is az ő harcuk, amiről nem tehetnek. -kezdtem bele valami zavaros magyarázatba. Tudtam, hogy mit akarok, de mégis valahogy ködösítenem kellett rajta némiképp, hogy ne tűnjön úgy, hogy teljesen egyetértek vele mindenben, mert az erős túlzás lett volna, és azt sem mondhattam ki, hogy tényleg sajnálom amin keresztül kellett menniük. Elégedjen meg azzal, amit kap.
-Nem a te dolgod, de apám próbált hatni a Sötét Nagyúrra, hogy hagyja abba az ártatlanok vérontását és foglalkozzon csak Potterrel, ha vele van baja. De pont nem érdekelte. Mindent elveszített volna, ha nem engedelmeskedik, beleértve anyámat és engem is. Érted már végre, hogy mindennek két oldala van? -jegyeztem meg most már egyre türelmetlenebbül. Ez körülbelül olyan volt, mint egy varangyot táncolni tanítani. Biztos voltam benne, hogy majd csak azt hallja ki az egészből, hogy a halálba akartuk küldeni Szent Pottert mindenki helyett. Ő megragadt azon az óvodás szinten, hogy a mardekárosok a rosszfiúk, a griffendélesek meg a hős kislányok. Hát ez a mese már nem létezik.
-Óhajtasz még valamit, Granger? Talán tartsam oda a jobbik orcámat is? -tettem fel neki a költői kérdéseimet a lehető leggúnyosabb mosoly kíséretében. Takarodjon, amerre csak akar, és én is így fogok tenni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermione Granger
Prefektus (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Light that never comes -Draco&Hermione   Szomb. Júl. 07, 2018 10:30 am



Igazából semmi konkrét célom nem volt azzal, hogy nem sétáltam el csak úgy Malfoy mellett, csupán azt akartam, hogy érezze a fájdalmat, amit én éreztem. De én ostoba, megint előbb hagytam, hogy felbosszantson ennek a tahónak a képe, minthogy belegondoltam volna a dolgokba. Soha nem voltunk a másik szíve csücske, de most azt hiszem, túlzásba estem vele kapcsolatban. A családját sosem irigyeltem tőle és nem vagyok benne biztos, hogy akkor is ilyen lett volna, ha egy másik családba születik bele. Hisz… Draco valahol mélyen lehet, hogy jó ember tudna lenni, csak sosem volt esélye ezt megmutatni. Nem tudom, miért nevelték azzá, amivé, de azt hiszem, az apjának kéne betörni az orrá, hogy nem egy, hanem sok életet tönkretett, köztük a saját véréét is.
-A legkevésbé sem akarok találkozni a szüleiddel, Draco. Ahogy látom, te sem vágysz az „otthon melegére”, így én is kihagynám… -ráztam meg a fejemet hevesen tiltakozva, hogy biztosítsam, elméletben sem akarok élni azzal, hogy én a Malfoy család birtokára tévedjek.
Végül aztán közöltem vele igazi sérelmeim okát, miszerint a szüleim is „odavesztek” a csatában, pedig annyi bűnük volt, hogy varázstalan emberek voltak és a lányuk mégis boszorkány lett. Ezt undorítónak találtam, ez bántott a leginkább.
Csak meglepetten hallgattam végig, ahogy kifejezte a sajnálatát, majd beavatott abba, hogy próbálták meggyőzni Voldemortot arról, hogy az ártatlanokat ne öljék és kínozzák meg, csak Harry Potter-t.
-Szóval… fel akartátok áldozni Harry-t mindenki másért cserébe. Ez sem egy szívmelengető gondolat, de ha valóban igazat mondasz… legalább azt sikerült elérned, hogy némiképp elhiggyem, nem vagy olyan szörnyű alak, mint amilyennek mutattad magad a Roxfortban töltött éveid alatt… -jegyeztem meg halkan, majd amint feltette a kérdéseit, csak egy nagy levegőt vettem, hogy aztán mindet ki is engedhessem a tüdőmből. Sarkon fordultam, hogy elindulhassak, de még mielőtt ez megtörtént volna, egy halk megjegyzést tennem kellett.
-Sajnálom, hogy megütöttelek, Draco… most nem érdemelted meg… -jegyeztem meg csupán ennyit, majd el is indultam, hogy végre elérjem a klubhelyiséget, ahová eleve indultam.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: Light that never comes -Draco&Hermione   Hétf. Júl. 09, 2018 2:09 pm


Hermione & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Granger még a családom dolgaiban is roppant tudálékosnak érezte magát, mintha bármiről is fogalma lett volna. Felajánlottam hát neki igazán nagylelkűen, hogy ha így állunk, nyugodtan elmehet meglátogatni a szüleimet és a képükbe vághat, amit csak szeretne, ezer örömmel felírom neki a címünket, ha érdekli. Erre persze viszakozott, hogy nem akar találkozni velük, hozzátéve, hogy ahogy elnézi, még én sem vágyom az otthon melegére, így inkább ő is kihagyná. Erre nem mondtam semmit, ugyanis se megerősíteni, de még csak megcáfolni sem akartam. Ez volt az igazság és nem érdekelt, hogy tudja-e vagy sem, neki ez úgyis lényegtelen.
Közöltem vele, hogy nem az ő dolga, de azért adni akartam neki egy kis betekintést a valóságba, hogy a szüleim nem annyira rosszak, mint amilyennek hiszi őket, csak a körülmények áldozatai, akárcsak én. Apám igyekezett hatni a Nagyúrra, hogy fejezze be az ártatlanok vérontását, elvégre csak Potterrel volt baja, ez már rég nem a sárvérűekről szólt, mint korábban. Mindent elveszített volna, ha nem hódol be Voldemort akaratának, beleértve anyámat és engem is. Erre újfent sikerült kihámoznia az egészből a lényeget, hogy micsoda aljasok vagyunk, amiért fel akartuk áldozni Harry-t mindenki másért cserébe.
-Ha jól tudom még a magukat a morál mintaképeinek képzelő Griffendéleseknél is úgy tartja a mondás, hogy inkább vesszen egy, mint mindenki más. De javíts ki, ha tévedek. -ez a csaj mindenkinél idegesítőbb volt, már szinte bántam, hogy a Sötét Nagyúrnak nem vele volt elszámolnivalója.
Hozzátette aztán, hogy de legalább azt sikerült elérnem, hogy talán nem vagyok olyan szörnyű alak, mint amilyennek a Roxfortban mutattam magam. Hát elhiheti, hogy nem ez volt a célom, de nem tűrhettem, hogy olyasmit akarjon a Malfoy családra kenni, amihez semmi közünk. Hirtelen aztán sarkon fordult, végre lezártnak tekintve az őrült pattogását. Halkan azért még hozzátette, hogy sajnálja, amiért megütött, kivételesen nem érdemeltem meg.
-Sajnálhatod is, Granger... -morogtam, majd a másik irányba szaporáztam meg a lépteimet, remélve, hogy innen elkerülnek majd az ilyen "szerencsés" véletlenek, hogy bárhol is összefussak vele.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Light that never comes -Draco&Hermione   

Vissza az elejére Go down
 
Light that never comes -Draco&Hermione
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Yagami Light
» SAO extra fejezetek
» Yagami Light (Kira)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: VII. emelet :: Folyosók-
Ugrás: