Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Elfeledőn, hogy e kéz is ölt tán...

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Elfeledőn, hogy e kéz is ölt tán...   Csüt. Jún. 28, 2018 9:51 am

Piton & Astoria
Egy arányaiban véve unalmas nyár után bizonyára mindenkinek az az első gondolata, hogy meglátogatja kedvenc házvezetőjét, így én is ezt teszem. Igaz, vártam egy napot az érkezésem után, elvégre bármennyire is kedvelem Pitont, azt el kell ismernem, hogy nem ő a legegyszerűbb eset a tanárok közül, így aztán inkább rákészülök lelkiekben, minthogy előtte bukjon ki belőlem a hiszti. Igen, könnyekkel és még sok minen egyébbel, de ezt ugyebár nem fogom hagyni, hogy megtörténhessen. Még a lehető legrosszabb esetben sem! Fogalmam sincs, hogy az mi, és őszintén szólva nem is szeretném megtapasztalni, de abban biztos vagyok, hogy el kell kerülnöm, ha még véletlenül sem szeretném elveszíteni ezt a küzdelmet. Persze, örülnék annak, ha nem is küzdelem lenne, sokkal inkább egy kérés, melyre egyből rábólint - persze tisztában vagyok azzal, hogy ez a lehetetlennel majdhogynem egyet jelent -, mert semmmi kedvem ahhoz, hogy elsősöket pesztráljak egy jelvénnyel a taláromon. Nem vagyok mintadiák, egyrészt nem is érdemlem meg a prefektusi posztot, másrészt pedig ne egy olyan igazgató döntse már el, hogy erre én vagyok a legjobb, akit most szalasztottak franc se tudja, honnan.

Nem kell sokat sétálnom, hogy elérjem Piton professzor ajtaját, pont ezért nem is sietem el a dolgot. Lassú, kurta léptekkel, ráérősen sétálgatok a szobája felé, mintha csak egy baráti csevegésre indultam volna, holott tisztában vagyok azzal, hogy ennél keményebb lesz ez a menet - na jó, ez perverzül hangzott még így gondolatban is, lehet nem kellene ezen a vonalon elindulnom...
Felemelem bal kezemet, és határozottan bekopogok. Érzem, ahogy gyomrom görcsbe rándul, és a tenyerem is izzadni kezd, de ezzel most nem foglalkozhatok. Felül kell kerekednem félelmemen, és meg kell csinálnom, végig kell vinnem. Nem olyan nehéz ez, mint amilyennek gondolom.

- Jó estét, tanár úr! Zavarom? - francba is, ha zavarnám, nem mondta volna, hogy bejöhetek. Mért vagy ekkora idióta, Astoria? Miért? És miért mindig akkor jön ez elő, mikor egy fontosabb helyzetben vagy? - Ezt vissza szeretném adni. - azzal már le is teszem a zöld-ezüst jelvényt az asztalra. Nincs rá szükségem.

Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Elfeledőn, hogy e kéz is ölt tán...   Csüt. Jún. 28, 2018 11:06 am



Mióta a nyári szünetnek lassan-lassan ugyan, de vége szakad, egyre több diák tért vissza az iskola falain belülre. Granger, Draco… és sok más, számomra teljesen jelentéktelen tanuló. Akik nem hagytak bennem mély nyomott, azokkal nem különösebben foglalkoztam sosem, még azokkal sem igazán, akik igen. A saját házammal azért nagyjából, muszáj, de ott is inkább a fegyelmezések miatt, különben eluralkodna a káosz. Mert itt hiba a Prefektusi cím, az itteni diákok nem könnyítik meg a házvezető munkáját, ahogy észrevettem. Ímmel-ámmal végrehajtják kötelezettségeiket, de az elsősök segítése helyett gúnyt űznek belőlük, hát még a többi ház növendékeiből.
A szobámban voltam, az íróasztalomra görnyedve egy bájitalokról szóló könyv és egy halványan pislákoló lámpa társaságában, mikor is kopogtak az ajtómon. Határozott kopogás volt, így lefordítottam a könyvemet, majd csendesen adtam engedélyt arra, hogy akárki ki is az, bejöhet.
Felvont szemöldökkel figyeltem az ajtómon belépő, ifjabb Greengrass kisasszonyt, aki szemmel láthatóan nagyon zavarban volt, hogy itt van.
-Ne pazarolja az időmet felesleges kérdésekre, Miss Greengrass. Ha nem akartam volna magával beszélni, nem hívom be. Inkább bökje ki, mit szeretne. –jegyeztem meg hűvösen, a lányra pillantva, aki ennek hatására közölte, hogy vissza kívánja adni a jelvényét.
-És megtudhatnám az okát? Ajánlom, hogy alapos indokkal tegye mindezt, ugyanis ez a háza kiváltsága, megtiszteltetésnek kellene vennie, nem nyűgnek. –emelkedtem fel az asztalom mögül, a kezembe véve a jelvényt
-És mielőtt megszólalna… az, hogy nem akarja az elsősöket kísérgetni, nem jó indok… szóval azt ajánlom, értelmes magyarázattal szolgáljon nekem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Elfeledőn, hogy e kéz is ölt tán...   Vas. Júl. 01, 2018 6:54 pm

Piton & Astoria
Némiképpen érzem, hogy feleslegesen vagyok itt, elvégre biztosra veszem, hogy Piton nem fog engedni ebben a témában, ugyanakkor él még bennem annyi remény, hogy mégis itt vagyok. Mondjuk, a helyükben én is magamat választanám, elvégre azt kell jutalmazni, aki erre érdemes, ugyanakkor hibának tartom, hogy ez pont én lennék. Persze, az évfolyam legjobbja vagyok, ez nem is kérdés, de nem a jószívemről vagyok híres. Mért gondolta azt bárki is a tanárok közül, hogy jó ötlet pont engem bedobni prefektusnak. Ez még akkor sem jó, ha Perselus Prefektusaként hirdetem magam, mert az "hah, de jól hangzik". Nem hangzik jól, nekem ez nem kiváltság, és kizárt, hogy bárhová is el fogok menni csak azért, mert prefektus vagyok. El lehet felejteni. Ha nem enged nekem, akkor számoljon a következményekkel.

- Pontosan, ez megtiszteltetés, ugyanakkor emellett nyűg is. ő ezt most komolyan nem érti? - Az elismerés mindig is jól esik az embernek, de ez nem sarkallja rögtön arra, hogy segítsen másokon. Illetve, ha mégis, akkor ahhoz nem kell jelvény. - legalábbis én így állok ehhez hozzá. Az ő véleménye bizonyára más, de azért örülnék, ha egyezne. Komolyan mondom, hogy szeretem Pitont, de azért szeretnék gyorsan túlesni ezen. (És igen, erre még ilyenkor is merek gondolni, hogy tudom, játszi könnyedséggel olvashat a gondolataimban. Nem úgy szeretem, eszem ágában sincs, ellenben kiváló oktatónak és nevelőnek tartom. Más kérdés, hogy én minden oktatónak egy kudarc vagyok. Ezzel nem is érdemes többet foglalkozni. - Szerintem ön sem szeretné kitenni annak az elsősöket, hogy én segítsek nekik. Semmiféleképpen nem lenne kifizetődő...

Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Elfeledőn, hogy e kéz is ölt tán...   Kedd Júl. 03, 2018 11:04 am



Miss Greengrass látogatása meglepett, de amint megtudtam az okát, már sokkal inkább átlagosnak tartottam a dolgot. Minden évben eljátszotta ezt velem valaki, amikor prefektusi kinevezést kapott az illető. A mardekáros diákok zöme elkényeztetett, nagyképű, gazdag, aranyvérű varázslócsalád sarja, így meg sem lepődöm az arrogáns hozzáállásán. Pedig a legtöbb, idegesítő kis mitugrásznak még csak meg sem fordul a fejében, hogy ez azt is jelenti, hogy nem csak kísérgetheti, de olykor-olykor kínozhatja is az elsősöket, én pedig néhanapján elfordíthatom a fejemet, ha úgy tetszik.
De neeeeem, ez nyilván nem megoldás, hogy gondolkodni is kéne. Ennyi bolond, tudatlan, éretlen kölyökkel megáldva… csodálkoznak, ha folyton mogorva fejjel rohanok végig a folyosókon és végiggyalogolok mindenkin, aki előttem áll vagy céltalanul ténfereg.
-Miss Greengrass… ugye tudja, hogy minden szó, ami elhagyta a száját, tévedés. A prefektusnak annyi dolga, hogy lekíséri ide őket, elmondja, hogy „te, fura kinézetű gyerek menj arra a többi fiúval, te… hát… nevezzünk átlagosnak kislány, meg a másik irányba menj.” Aki pedig megszegi a szabályokat, az Piton professzorral fog számolni, aki nem túl kedves és előszeretettel ad büntetőmunkát és pontlevonás. Nem csak bébiszitterkedik felettük, de fenyegetheti is őket. Az a Mardekár ház tagjainak pedig jól meg. Szóval sem a haja, sem a körme nem fog eltörni a műveletben... -fejtettem ki neki az én véleményemet a dolgokról, hogy lássa, minden szava értelmetlen locsogás és kár a sok levegőért, amivel a hangokat képezi.
-Hogy én minek akarom kitenni az elsősöket az én dolgom, vagy tán nem így látja, Miss Greengrass? –vontam fel a szemöldökömet, elé hajítva az asztalon a jelvényt.
-És ha netán arra gondol, hogy szól a szüleinek, hogy nem engedtem a nyomásnak, vagy az igazgatónál lobbizna ki valamit… remélem, tisztában van vele, hogy attól még jó eséllyel a tanára maradok, ha a házvezetői posztot el is veszik tőlem. Az én tantárgyamból az egyik legnehezebb a vizsga, én osztályozom, ezen felül az óráimon is pokollá tudom tenni az életét. Remélem elég világos voltam. –néztem rá semmittelen ábrázattal, majd végül egy halvány félmosoly kúszott az arcomra.
-Szép estét, prefektus kisasszony…



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Elfeledőn, hogy e kéz is ölt tán...   Csüt. Júl. 12, 2018 11:45 pm

Piton & Astoria
Számítottam arra, hogy nem fogadja el az indokaimat, és igazából azzal is tisztában vagyok, hogy az érveim gyengék, és hozzá mérten én magam is az vagyok, de igazán megérthetné, hogy egy diák a háta közepére sem kíván néhány mitugrász kis elsőst, vagy akár másodikost. Mert igen, bármennyire is hihetetlen, ők is rá tudnak szállni az emberre, ha ahhoz van éppen kedvük, vagy éppen rájöttek, hogy elfelejtették a nyáron, merre is van a tanterem. Hát ebből abszolút semmit sem szeretnék, de ha egyszer Ő úgy gondolja, én vagyok erre a feladatra alkalmas, akkor legyen. Nem fogok ellenállni, nem azért vagyok itt, hogy mindenáron kicsikarjam az igazamat, mert tisztában vagyok azzal, hogy hisztizek. Nem akarom, ezért egy próbát megért, hogy idejöttem, de ha nem, hát nem fogok a falnak menni. De azért azt mégis csak túlzásnak tartom, hogy azt hiszi, olyan vagyok, mint a többiek. Nem ismer. Minden tiszteletem az övé, az sem érdekel, ha ezt kiolvassa az elmémből, vagy fogalmam sincs mit csinál. Csak tegye! Én kedvelem őt, akármennyire is érzelemmentes, szigorú, és a többi. Legyen! Ő legalább tud fegyelmezni, tud tanítani - Lumpsluck őmézes-mázosságával ellentétben.

- Nem áll szándékomban senkit sem megfenyegetni… - nem ilyen vagyok. És egyébként is kis szarosokról van szó, akik maximum elbőgik magukat, ha fenyegetés éri az otthon már jó kitörölt feneküket. Egyébként sem az én stílusom a fenyegetés.
- Kétségtelenül az Ön dolga. - bólintok is válaszként. Nem akarom én azt, hogy bárki megsértődjön. Nem is értem, hogy miért veszi ezt támadásnak, hogy ennyire ellenem érvel. Én csak azt akartam tudni, hogy van-e mód arra, hogy más legyen helyettem a prefektus. Ha nincs, hát nincs. Meg fogok barátkozni a gondolattal, nem kell, hogy ennyire megalázzon!
- Félreérti a szándékaimat, professzor úr. Nem akarok tovább menni Ön után. Kaptam egy választ, és ezt felfogtam. Nem kell mindjárt azt hinni, hogy majd a befolyás és a törtetés lesz az én módszerem is, mint megannyi más emberé. Sőt, még csak magamra sem akarom Önt haragítani. Mert kedvelem… - nem érdekel, hogy ezek után mit gondol rólam, de ezt el akartam neki mondani.
Markomba veszek a jelvényt, rápillantok, majd felnézek. - Miért nem egy nálam alkalmasabb lányt választottak? - kérdem csendesen. Nem érdemlem meg, hogy prefektus legyek, de annyi más ember igen. Ennyien nem jöttek volna vissza? Vagy ennyi emberről hittem csak, hogy jobb, mint én? Hisz… én ezt nem érdemlem meg.

Vissza az elejére Go down
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Elfeledőn, hogy e kéz is ölt tán...   Hétf. Júl. 16, 2018 10:15 am



-Valóban, Miss Greengrass? Ezt örömmel hallom. Akkor rajta is tarthatja a szemét Mr. Malfoy-on. Megváltozott a tavalyi események óta. Nem szeretném, ha egy gyenge pillanatában állatot varázsolna az egyik elsősből, legyen az mardekáros vagy más házbéli diák. –adtam ki neki egy parancsnak tűnő kérést, némiképp ellágyult arcvonásokkal. Akármennyire is az agyamra megy a Malfoy-család, Draco-val különösebb problémám sosem volt és mindezek mellett a keresztfiam, így nem szeretném, ha valami ostobaságot követne el nagy melankóliájában. Túl sokat időt töltött a szünet alatt a Szükség szobája körül, és a magam módján… talán aggódom is érte. Nem jó, ha az ember túl sokat rágódik a múlton, mert a végén beleőrül, megkeseredik és képtelen lesz továbblépni. Senkinek sem könnyű, mindenki magával hordozza a démonjait már… egészen kicsi kora óta.
-Én is így gondoltam… -zártam le aztán ennyivel a dolgot. Nem akartam sokat fecsegni Greengrass-el, valahogy nem voltam beszédes kedvemben. Még kevésbé, mint eddig.
A kis monológjára aztán az égbe szökött a szemöldököm és egy kissé furcsa ábrázat jelent meg a képemen. Tudtam, hogy a saját házam diákjai jobban tisztelnek, mint a többiek, de hogy még kedveljenek is… azt sosem hittem volna. Abszurd az egész kép és valahogy… hihetetlen is. De persze a belső ellágyulásomból kívül semmi sem látszott és kommentálni sem akartam a kis eszmefuttatást, inkább a következő kérdésére akartam kitérni.
-Nézze, Miss Greengrass. Ne kérdőjelezze meg a döntésünket, döntésemet. Magánál alkalmasabbat keresve sem találtunk volna, ez egy tény és ezzel maga is tisztában van. Tartom elég érettnek és önelégültnek ahhoz, hogy tisztában legyen az értékeivel. Okos, tehetséges boszorkány és közel sem olyan idegesítően tudálékos, mint Granger, vagy nagyképű, mint a legtöbb Mardekárba tartozó lány diákunk. Higgye el, ha lenne más, akkor ő kapta volna meg ezt a lehetőséget. De nincs. Maga megérdemli. Ha pedig valamelyik alsóbb vagy felsőbb éves tiszteletlen lenne, vagy megpróbálna a közelébe menni, személyesen fogom apró darabokra robbantani a tiszteletlen testrészüket. -fejtettem ki neki a dolgot hidegen.
-Elmehet... és úgy veszem, hogy ez a beszélgetés nem történt meg...




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teszlek Süveg
Admin
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Elfeledőn, hogy e kéz is ölt tán...   Vas. Szept. 16, 2018 8:17 am

FÉLBEMARADT JÁTÉK
Astoria Greengrass törlése miatt
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://avadakedavra.hungarianforum.com
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Elfeledőn, hogy e kéz is ölt tán...   

Vissza az elejére Go down
 
Elfeledőn, hogy e kéz is ölt tán...
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Menyétek kódexe
» Shintaro Yun
» Uchiha Madara
» Ichiraku Ramen Bar
» A Kazekage irodája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: Alagsor :: A bájitaltan tanár irodája és szobája-
Ugrás: