Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A kutyafáját!

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: A kutyafáját!   Csüt. Jún. 28, 2018 10:36 am

Tapmancs & Holdsáp
- Kutya egy idő van odakint. - tette le elém Aberforth a reggelimet. Még szerencse, hogy ismerős, legalább el van mosva a tányér, s ez a rántotta mégiscsak igényesebben van elkészítve, mint ahogyan egyébként szokta. Persze ízre mindkettő ugyanolyan pocsék, de jobb híján ezt kell megenni. Jobb, mintha nem ennék semmit.
Megjegyzésére kinézek az ablakon, és elmosolyodok. Száz ágra süt a nap, szóval tényleg rossz idő van. Számára legalábbis mindenképpen, de azért inkább nem teszem szóvá, hogy ezt a viharok és hóviharok esetében szokás mondani.
- Kösz, Ab. Madam Rosmerta becsukta már a Seprűt, vagy még mindig aranykorát éli? - kérdem két falat közt, és fülelek, hogy kihalljam a választ, ami csak egy elmotyogott "nyitva" szócska. Nos, már korábban is tapasztaltam, hogy nem Ab a legközlékenyebb ismerősöm, de ettől függetlenül szeretem az öreget.
Amint végzek, megtörlöm a számat a már egyébként is néhol piszkos zsebkendőmmel, és egy pálcaintéssel tisztává varázsolom azt, majd kisvártatva ezután az étkészletet is. Ez a minimum azok után, hogy itt lakhatunk. És így máris tisztább a hely, mint tizenöt éve bármikor. Szerintem az utóbbi időszakban csak nekem jutott eszembe, hogy lehet egyszer ki kellene takarítani.
Tegnap kaptam a fülest, hogy Sirius valamerre erre kolbászol, ezért már kora reggel útnak is indulok a Három Seprűbe, hogy felszerelkezzek a már hozzám nőtt csokoládé mellett egy kevéske vajsörrel. Az alkohol nem a legjobb barátom, de telihold után jól szokott esni - más kérdés, hogy már vagy húsz napja volt legutóbb ilyen, most azonban meg kell ünnepelni az újratalálkozást. Meg úgy egyáltalán: Mi az, hogy ő még él?! Na, nem mintha baj lenne, vagy ilyenek, de mind ott voltunk a Halál teremben, mikor eltalálta Bella átka. Ami nem volt kevesebb egy halálos átoknál, és ezt is mindenki tudja. Szóval hogyan maradt életben? Ezt feltétlenül meg kell majd kérdeznem tőle, majd a továbbiakban azt is,, hogy mit keres itt, aztán még tovább kell mennem, hogy esetleg be tud-e vinni az iskolába. Igen, számos kérdésem van még ezeken kívül, de mindet nem lövöm le még önmagamnak sem, hogy megmaradhasson a spontaneitás kínzó-könyörületes ereje.
Madam Rosmertától egy táska vajsörrel lépek ki, és már félúton vagyok a Szellemszállás felé, de még mindig nem találkoztam Siriusszal. Pedig ez már törzshelyünknek számít annyi átszenvedett éjszaka után. Azért remélem, idetéved.
Leülök a földre, és egy sziklának döntöm a hátamat, hogy viszonylag kényelmesen ülhessek, majd előveszek egy tábla tejcsokoládét, és majszolni kezdem. Persze a fogaim olykor ellenállnak az édességnek, most azonban felhagynak eme jó szokásukkal, amiért én különösen hálás vagyok. Már csak az lenne szebb, ha magam mellett tudhatnám a barátomat...
Vissza az elejére Go down
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: A kutyafáját!   Csüt. Jún. 28, 2018 7:08 pm



Miután nagy nehezen elvergődtem a Roxfortig és egy félreértés áldozata lettem, végül Coliandernek hála sikerült találkoznom Harryvel és beszélhettem vele. Végre volt alkalmam elmondani neki, hogy nem haltam meg a látszat ellenére, és hogy innentől kezdve végre normálisan is tarthatjuk a kapcsolatot, pont, ahogy azt régen is terveztük. Végre nem kell állandóan egyedül lennem. Aztán megtudtam tőle, hogy ő beszélt valakivel, valami gyerekkel, akinek Dumbledore öccse, Aberforth mondta, hogy Remus Roxmortsban van. Azonnal látni akartam, tudni akartam, jól van-e. Ő volt a legjobb barátom, ezer éve ismertem, és korábban hallottam olyan pletykákat, hogy Tonkssal együtt eltűntek a Voldemort elleni harcban. Aggódtam értük, és addig nem hiszem el, hogy minden rendben, amíg a saját szememmel nem látom őt.
Úgy döntöttem, hogy ma a Szellemszállásnál fogom tölteni a napomat, hát ha Remus arra tévedne, nem akartam elszalasztani az esélyét annak, hogy találkozzam vele. Próbáltam időben arra keveredni, hogy még véletlenül se kerülhessük el egymást. És ez tényleg nem történt meg, sőt! Lupin barátom igencsak megelőzött engem, mint már annyiszor az évek során. Boldogsággal töltött el, hogy mindketten egyre gondoltunk. Felgyorsítottam a lépteimet, hogy minél előbb a közelében tudhassam magam.
-Ez már a mániáddá vált, ugye? -böktem a fejemmel a nála lévő csokoládé felé, szélesen mosolyogva az abszurd látványon, ahogy egy vérfarkas békésen csokit eszeget a földön ücsörögve.
-Úgy örülök, hogy látlak, Remus. -huppantam le mellé.
-Annyi rémes hírt hallottam rólad, hogy aggódni kezdtem. -váltottam aztán komolyabb hangnemre.
-Jól vagy? És Tonks? -nem akartam túlságosan tolakodó lenni és tudom, hogy túl sok kérdéssel bombáztam meg hirtelen, de nagyon fontosak nekem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: A kutyafáját!   Pént. Júl. 06, 2018 12:05 am

Tapmancs & Holdsáp
Már egy fél tábla csokoládét juttattam le torkomon, mire a fejemben lévő apró kapásjelző mérhetetlenül hangosan kezdett el rikácsolni. Ember! Sőt, nem is egy egyszerű ember, hanem maga Sirius az, aki felém tart, mire széles mosoly jelenik meg az arcomon. Olyan rég találkoztunk, olyan nagyon hiányzott már. Még sosem örültem ennyire a jelenlétének eddigi életem folyamán, ami tőlem nagy dolognak számít, mert alapvetően mindig is rajongva imádtam a barátaimat és a mai napig is így érzek Petert leszámítva mindenkivel kapcsolatban.
- Nincs is jobb egy isteni tejcsokoládénál. - tördelem el a táblából megmaradt nagyobb darabot, és felé nyújtom csomagolásostól. Ami azt illeti, amint leül mellém, az ölébe is ejtem az édességet, ezt követően pedig szorosan átölelem rég halottnak hitt barátomat.
- A saját szememmel láttam sok más ember társaságában, ahogy átzuhansz egy függönyön a Halálteremben. Ez elég nagy valószínűséggel jelent halált, és annyira hiányoztál… - hadarom, és olyan szorosan ölelem, hogy érezzen minden elmulasztott születésnapot, névnapot, karácsonyt, mikulást és még sok más egyéb ünnepet, ahol meg szoktuk egymást ölelni. Mert azt hittem, hogy halott, hosszú hónapokig gyászoltam, még egy test nélküli temetést is összehoztunk neki, erre itt van… Na, nem mintha bánnám. Sőt, nagyon is örülök neki, de ettől független értetlenül állok a dolog előtt.
- Rólam miféle pletykák keringtek? Nem hallottam egyet se… - talán így a legjobb. Bizonyára kellemetlen lett volna a saját eltűnésemet, halálomat, ennek a hősivé tett verzióját és egyebeket olvasni. A Prófétában egyébként sem bízok. Még nem állok rá készen, hogy ismét beleolvassak, pedig tudom, hogy folyamatosan újul a szerkesztőség.
- Tonks és Teddy jól vannak. A kissrác egyre gyakrabban váltogatja a hajszínét. - hangomban földön túli büszkeség fedezhető fel, de ha jobban belegondolnék, Sirius nem is biztos, hogy tudja, van egy fiunk. Bár, ha itt talált, lehetségesnek tartom, hogy már erről is értedült.
- Én meg a telihold áldozata vagyok olykor, de ettől függetlenül megvagyok. Viszont mesélj te. Hogyhogy itt vagy? Mármint életben, meg Angliában, Roxmortsban… Biztosan érted. - vagy legalábbis nagyon remélem, hogy érti. Egyszerűen mindent tudni akarok.
Vissza az elejére Go down
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: A kutyafáját!   Pént. Júl. 06, 2018 8:06 pm



Azonnal csatlakoztam a földön ücsörgő Remushoz, aki kapott is az alkalmon, hogy megkínáljon a csokoládéjával. Időm se lett volna rá nemet mondani -nem mintha akartam volna -azonnal szorosan magához ölelt, majd elhadarta a dolgot, hogy látott átzuhanni a Halálteremben lévő függönyön, és hogy szerinte ez pontosan a halál definíciója, és egyébként is nagyon hiányoztam neki.
-Lehet te fogsz meggyilkolni... -jegyeztem meg elfúló hangon, persze csak viccnek szánva a dolgot. Viszonoztam az ölelését, ami tényleg olyan volt, mintha évtizedekig nem találkoztunk volna. Talán annak is éreztem, főleg, hogy én is aggódtam érte, amilyen hírek keringtek a sok elesett boszorkányról és varázslóról. Beszélték azt is, hogy Harry odaveszett, közben meg mégsem. Aztán csak eleresztettem őt, hogy a tőle megörökölt csokinak szentelhessem a figyelmemet. Azt sem tudom, hogy mikor ettem ilyet utoljára. Tudni akarta, hogy miféle rémhíreket terjesztettek róla, mert ő bizony egyet sem hallott.
-Addig örülj. Azt beszélték, hogy a Rend tagjai mind odalettek. -feleltem röviden a kérdésére.
-Minden morzsát csak a talált újságokból raktam össze kutyafuttában, és soha semmiről nem tudtam eldönteni, hogy igaz-e. Dumbledore halála is... nem is értem. -csóváltam meg a fejemet lehangoltan. Kár érte, nagyon jó ember volt. Pitont viszont sosem kedveltem és nem is bíztam benne, de hogy megölje, az még nekem is túl meredek volt.
-Ha nem találkozom tegnap az új igazgatónővel, és nem látom a saját szemeimmel, el sem hiszem, hogy ez az egész igaz. -törtem egy kockát a csokoládéból, amit aztán kis híján sikerült félrenyelnem, mikor Teddy-ről beszélt, aki a haja színét váltogatja.
-Mit mondtál? -kérdeztem vissza két fuldoklás közt. Én erről semmit sem tudok. Sejtettem, hogy alaposan le vagyok maradva, de arra nem számítottam, hogy Tonks és Remus családot alapítottak. Én valahol ott leragadtam, hogy kerülgették egymást.
-Van egy fiatok? És hol van? Mikor született? Egyáltalán mikor jöttetek össze? -bombáztam meg tengernyi kérdéssel, de ezeket mind tudni akartam, cserébe én is hajlandó voltam együttműködni.
-Azt nem tudom, hogy maradtam életben, én is biztosra vettem, hogy végem. De legalább van igazság a földön, hogy nem pont a lökött tyúk átkától kell alulról szagolnom az ibolyát. -morogtam. Ha valamit, hát a gondolatot is utáltam volna, ha Bellatrix öl meg végérvényesen.
-Angliába kutyagolva jöttem, ezért tartott egy örökkévalóságig. A varázserőm is hm-hm. Hagy némi kívánnivalót még maga után, így esélytelen volt a hoppanálás. -sóhajtottam lemondóan. Ez van, de még itt se tartanék, ha nem iszom meg azt a borzalmas ízű löttyöt, ami elsőre leginkább a hányáshoz volt hasonlítható.
-Összefolynak a napok, de talán tegnap előtt érkeztem. Beszélni akartam Harry-vel, de végül nem úgy sült el a betöréses akcióm, ahogy terveztem. De tegnap felkerestem a lyukasórájában, és amikor említette, hogy Roxmortsban vagytok, azonnal ide rohantam, hát ha összefuthatunk. De nem találtalak, így ma gondoltam próbálkozom ismét. És szerencsém lett. -magyaráztam neki a dolgokat. Annyi mindent akartam hirtelen, hogy teljesen összekuszálódtak a dolgok.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teszlek Süveg
Admin
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: A kutyafáját!   Vas. Szept. 16, 2018 8:15 am

FÉLBEMARADT JÁTÉK
Remus Lupin törlése miatt
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://avadakedavra.hungarianforum.com
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A kutyafáját!   

Vissza az elejére Go down
 
A kutyafáját!
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxmorts :: Szellemszállás-
Ugrás: