Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 I'll send you black roses - Lara & Sirius

Go down 
SzerzőÜzenet
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Csüt. Jún. 28, 2018 8:19 pm



A legutóbbi beszélgetésünk Harry-vel nem igazán hagyott nyugodni. Neki ez csak egy jelentéktelen iskolai dolog volt, amit megosztott velem, fogalma sem volt róla, hogy számomra mit hordoz magában. Olyan információt osztott meg velem, ami teljesen felkavart, még ennyi év távlatából is. Majdhogynem egészen beleszédültem a gondolatába. Olyan régen volt, mégis szinte nem telt el nap, hogy ne jutott volna az eszembe valamilyen formában, de mégsem gondoltam volna, hogy ennyire mély nyomot hagyott bennem. Fájt, pokolian, de úgy voltam vele, hogy az élet megy tovább, a lányok jönnek, majd mennek. Persze Lara csak egy van, és nem pótolhatta senki, de egy embernek nem szabad örökké a múltban élnie és az elveszített dolgokon rágódnia. De most, hogy megtudtam, hogy nincs is talán annyira elveszve, olyan voltam, mint aki megveszett. Az egész beszélgetésünk körülbelül arról szólt, hogy az új Sötét Varázslatok Kivédése tanáráról beszéltettem szegény Harry-t. Ő ezt nem érthette, és még nem volt itt az ideje, hogy többet megtudjon a kelleténél. Tudni akartam, hogy ez nem csak valami névrokonság, hanem ő az én Larám, akit oly' sok éve ismertem meg. De minden stimmelt, amit elmondott róla, így belefészkelte magát a kényszer a fejembe, hogy látnom kell őt. Lehet, nem bölcs dolog, a legkevésbé sem ésszerű, de belehaltam volna, ha nem ragadom meg ennek a felkínálkozó lehetőségét.
Bár Coliander nyomatékosan megkért, hogy ne ólálkodjak, ezt nem tarthattam be egy ilyen helyzetben. Nem szobrozhatok minden áldott nap minden percében az iskola udvarán, hogy majd talán egyszer csak megpillantom. Én a tettek embere vagyok, nem a várakozásé. Célirányosan a II. emelet felé vettem az irányt, az S.V.K. tanár szobáját keresve. Hamar meg is találtam a fekete ajtót, amin a Lara O. G. Hewitt professzor név állt. Ez az! Egy ügyes kis varázslattal nyitottam ki a zárat, ami rögtön engedelmeskedett. Úgy döntöttem, hogy odabent várom meg, nem hagyva neki választási lehetőséget, hogy esetleg rám csukja az ajtót, vagy kidobjon vagy ne is nyissa ki. Biztosan nem tenne ilyet, de azért jobb volt nem kockáztatni. Így sem fog megdicsérni a betörésemért, de majd előveszem a megnyerőbbik arcomat a cél érdekében.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Csüt. Jún. 28, 2018 8:48 pm



Már esteledett és az egész napos rohangálásban nagyon elfáradtam. Hol Piton üldözött a rögeszméjével, hogy az új igazgató szerinte sáros és megint ugyanaz lesz, mint Dumbledore-ral, hogy kihasználja őt és engem is. Hisz kellettem neki, az iskolában akar tudni blablabla. Komolyan kezdett megfájdulni a fejem Perselus fárasztó gondolatmenetétől, így a tőlem megszokott, igazán megnyerő stílusban elmondtam neki, hogy szerintem csak rémeket lát, ami a történtek után nem is csoda, de azért csípősen hozzá kellett fűznöm azt is, hogy Lucretia nagyon hasonlít Lily-re, és lehet, hogy emiatt bolondult meg régi barátom agya. Bár szerintem az igazgatónő szebb, mint Harry Potter édesanyja volt… de ezt inkább nem közöltem vele. Nem akartam látni a reakciót, amit az agya Lily-imádó központja okozott volna, így viszonylag gyorsan le is ráztam, hogy visszavonulhassak egy kicsit.
Az első utam a könyvtárba vezetett, ahol azonnal megkerestem a nekem kellő részleget, azon belül pedig, a szükséges könyveket, amelyeket ki is sajátítottam, így azokkal együtt indultam meg a szobám felé, hogy elterülhessek végre, levetve a kényelmetlen, tanárokhoz illő göncöt és újra önmagam lehessek.
Amint elértem az ajtómhoz, már ki is akartam nyitni, de a zár már fel volt törve, így óvatosan lépkedtem be, a pálcámat magam mellett szorítva, hogy azonnal használhassam az illetőn.
-Incarcerandus! –küldtem a betolakodó felé szinte azonnal a megkötöző bűbájt, hogy még véletlenül se tudjon kicselezni engem és megtámadni vagy megölni. De hallani akartam, hogy ki küldte és miért, ám amikor közelebb lépkedtem, hatalmasra nyílt szemekkel néztem az előttem lévőt.
-Si… Sirius? –vontam össze a szemöldökömet és még a szám is tátva maradt, ahogy végigmértem őt.
Végül egy egyszerű pálcasuhintással elengedtem, hogy aztán közelebb léphessek hozzá.
-Semmit sem változtál. Még mindig settenkedsz… -nyomtam el egy, az ajkaim szélére kúszó, halvány mosolyt.
-Mit keresel itt? –tettem fel neki a legfontosabb kérdést, ami most foglalkoztatott. Nem halt meg…ez azért legalább egy jó hír.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Pént. Jún. 29, 2018 7:59 am



A szobájában vártam Larára, hogy semmiképp se kerülhessük el ezt a mai találkozót, amiről ugyan ő nem tud, de majd csak elnézi nekem a régi szép idők emlékére. Sokszor kívántam, hogy bár ne csak az volna. Nem értem rá még napokat vagy akár heteket várni, hogy pont ugyanakkor és ugyanazon a helyen legyünk. Kicsi volt rá a valószínűség, így alaposan meg kellett növelnem az esélyeimet. Bíztam benne, hogy hamarosan megjelenik és végre annyi idő után újra láthatom őt. Nem tartom magam valami hős szerelmesnek, de abban biztos voltam, hogy számomra nem létezik még egy olyan, mint ő. Hisz amióta kilépett az életemből, hosszú távon képtelen voltam bárki mellett is megállapodni. A Lara után maradt űrt egyetlen nő sem volt képes betölteni, és talán magam sem akartam igazán, hogy úgy legyen. De a sors útjai kifűrkészhetetlenek, és az élet újra elém sodorta, nem ok nélkül.
Ő azonban nem volt annyira elragadtatva a ténytől, hogy valaki csak úgy hívatlanul betört a lakrészébe, ami érthető volt. Némi túlzással ugyan, de mondhatni, tárt karokkal fogadtam a felém küldött átkot, biztos voltam benne, hogy ösztönösen így reagál majd. Sosem a higgadtság volt a fő erénye.
Aztán mikor felismert, megtört a jég, így az engem körülvevő megkötöző bűbáj is szertefoszlott. A szívem majd kiugrott, hogy azonnal emlékezett rám, hisz a nevemen szólított. Ez jelent valamit! Elégedetten figyeltem, ahogy még a szája is tátva maradt a felbukkánásom láttán, én pedig nem voltam rest kihasználni az alkalmat, hogy alaposan szemügyre vegyem minden egyes gyönyörű porcikáját. Az idővel csak még szebb lett, már ha ez lehetséges egyáltalán. Mikor közölte, hogy semmit sem változtam, még mindig settenkedek, csak rosszallóan néztem rá.
-Ki settenkedett? Miért gyanusít mindig mindenki ezzel? Nyitva volt az ajtó, aztán bejöttem. -vontam meg a vállamat ártatlanul nézve rá, örömmel nyugtázva, hogy sikerült kicsikarnom tőle egy aprócska mosolyt. Őt persze rögtön az érdekelte, hogy mit keresek itt, mire csak a fejemet ráztam.
-Hát nem egyértelmű? -kérdeztem vissza szélesen mosolyogva, ami aztán el is tűnt, ahogy a példáját követve közelebb léptem hozzá.
-Amikor hallottam, hogy a Roxfortban vagy... -azt nem akartam mondani, hogy vagy fél órája mindössze.
-... látni akartalak. -legszívesebben magamhoz öleltem volna, de nem tehettem úgy, mintha mi sem történt volna.
-Hogy lett belőled egyáltalán tanár? -váltottam aztán egy könnyedebb témára, ledobva magamat az egyik székre.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Vas. Júl. 01, 2018 9:52 am



Már lassan mindenre számítottam ebben az iskolában, látva az új, -minden nagyképűség nélkül kijelentve-, dekoratív S.V.K. tanárra tett reakciókat, csak éppen arra nem, ami történt. A szobámba igyekeztem, hogy végre ledobhassam magamról az egyáltalán nem kényelmes, szolid, tanári göncöket és  végre újra önmagam lehessek. Bár ez nálam... sok dolgot foglal magába.
Amint elértem aztán az ajtómat, rögtön észrvettem, hogy valaki feltörte a zárat, így a pálcámat készenlétbe helyeztem, hogy amint lehet, lefegyverezhessem a váratlan, hívatlan és igen csak pofátlan látogatómat. Így amint beértem, azonnal használtam a megkötözőbűbájt, csapdába ejtve a betolakodót.
De amint közelebbről megszemléltem, rögtön rájöttem, hogy nem egy ismeretlen tört be a szobámba, hanem egy régi, nagyon jó ismerős. Sirius Black állt előttem teljes valójában, és még a szám is tátva maradt, miközben a nevét suttogtam. Ezer közül is felismerném őt és ez talán sosem fog változni. Mély nyomokat hagyott bennem. Remus is remek barátom lett, de ő... Tapmancs mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben és az éltemben, és ezt a köteléket nem tudom elszakítani és igazából... nem is akarom. Amikor vele voltam, boldog voltam. Nagyon boldog.
-Mindenki? Mások szobájába is betörtél? Komolyan... kezeltesd ezt a perverziódat, Sirius. -kerekedett ki a szemem a hallottakra, majd az érdekelt inkább, hogy hogy került ide.
Erre csupán visszakérdezett, majd végül hozzátette, hogy látni akart, mióta csak tudta, hogy itt vagyok.
-Hát itt vagyok... most láthattál... -jegyeztem meg csendesen, figyelve, ahogy közelebb sétállt hozzám, követve az előbbi mozdulataimat.
-És hogy kerültél a Roxfortba? Tudtommal kutyákat nem tartanak... -tettem fel egy újabb kérdést, ami foglalkoztatott.
-Mivel ismerek minden, sötét varázslatokhoz kapcsolódó dolgot, így... az új igazgatónő beszervezett ide. Aljas módszereket használt, így igen... nekem is gyanús egy kissé. Elküldte Perselus-t, hogy győzzön meg, aki... -és itt abba is hagytam a mondandómat. Nem akartam az orrára kötni, hogy amúgy azért is vagyok itt, mert a kersztfia, Harry Potter is itt tanul.
-És mondd... hogy szöktél meg az Azkabanból? És ami még fontosabb... azt hittem meghaltál... -néztem rá érdeklődve és kissé aggódva, majd az íróasztalomhoz sétáltam, hogy helyet foglalhassak a tetején.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Vas. Júl. 01, 2018 8:38 pm



Kikértem magamnak a settenkedést, kezdett unalmas lenni, hogy mindenki ezzel vádolt, aki csak meglátott. Persze igaz volt a dolog, de akkor is, én maga vagyok az ártatlanság mintaképe. Lara reakciója azonban nagyon tetszett, ahogy leragadt a mindenki szónál. Hatalmas vigyor terült szét a képemen, amikor feltette a nagy kérdést, hogy mások szobájába is betörtem-e. Hát erre mi volt a jó válasz? Szerinte viszont kezeltetnem kellene ezt a perverziómat.
-Csak egyszer törtem be, vagyis... nem betörtem. Be... nem settenkedtem. Csak bejutottam. De Coliander rajtakapott, így az igazgatói irodában végeztem. -vakartam meg a tarkómat. Így belegondolva tényleg úgy hangzott, mintha ezer évvel ezelőtt járnánk és azóta sem sikerült volna felnőnöm. Pedig nagyon is sikerült, nem is igen lett volna választásom.  Elmondtam inkább neki, hogy amióta csak meghallottam, hogy a Roxfortban van, látni akartam őt, mire ő szépen elintézte annyival, hogy akkor meg is volt a nagy találkozás.
-Hát valami lelkesebb fogadtatásra számítottam, legalább egy csontot dobhattál volna. -vontam meg a vállamat a csendes kis megjegyzésére reagálva. Aztán ügyesen tovább is terelte a témát, hogy a Roxfortban nem tartanak kutyát, hogy kerültem akkor mégis ide.
-Ron Weasley patrónusa vagyok.... -néztem rá teljes komolysággal, de láthatóan a szellemes poénom nem nyerte el túlzottan a tetszését. Úgy látszik a tőlem távol töltött időben csak Pipogyusz komolyságát sikerült magába szívnia. Öreg hiba, amit azonnal orvosolnunk kell!
-Van egy átjáró a roxmortsi Mézesfalásban, azon át jöttem. Bár van egy olyan érzésem, hogy ezek után rejtélyes okokból kifolyólag beomlik az alagút. -sóhajtottam lemondóan. Hát legalább ott már más sem fog tudni bejutni és nálam komolyabb bajt csinálni.
Engem pedig az érdekelt vele kapcsolatban, hogy lett tanár, mikor sosem volt igazán köze ehhez a hivatáshoz. Őt magát is meglepte a felkérés, egyenesen gyanúsnak tartja. Szerinte ugyanis az igazgatónő aljas módszereket vetett be, ráküldte Pitont, hogy győzze meg, de aztán nem folytatta, én pedig még nem voltam abban a helyzetben, hogy bármit is firtatni merjek, inkább hajlandó voltam a kedvéért visszagondolni az Azkabanra.
-Hát... nem adtak valami sok kaját, szóval az alakomra nem lehetett panasz, nem fenyegetett az elhízás veszélye. -próbáltam elhülyéskedni a dolgot, de akkoriban egyáltalán nem volt vicces, minden nap imádkoztam a halálért, ugyanis semmim nem volt, amiért ragaszkodtam volna a szánalmas kis életemhez.
-Kutyává változtam és ki tudtam szökni a rácsok között. A tengerbe vetettem magam és addig úsztam, míg szárazföldet nem értem. -hát ennyi lenne a nagy kaland. Megtenni nehezebb volt, mint elmesélni. Abba nem akartam belemenni, hogy Féregfark miatt tért vissza belém az élni akarás, hogy megmenthessem Harryt és végre igazságot szolgáltathassak, tisztázva magamat, hogy NEM én árultam el Lily-t és James-t. Nem akarok felelős lenni a halálukért, így is annak érzem magam, mivel én találtam ki, hogy az az átkozott Peter legyen helyettem a titokgazda.
-A meg sem történt halálomról pedig ne kérdezz, én magam is azt hittem, hogy végem lett a Minisztériumban. Egyik percben Bellatrix átka repült felém, a következőben egy idegen helyen ébredtem, valahol a világ másik felén. -ráztam meg a fejemet.
-Ha szerinted Coliander készül valamire, miért vállaltad el a munkát? -kanyarodtam aztán vissza ehhez a részhez. Nem tűnt egy banyának, de ezek szerint nem árthat vigyázni vele, és nem hagyhatom, hogy bármivel is ártson Larának. Persze az már más lapra tartozik, de ha nem hozza ide, talán sosem látom újra.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Kedd Júl. 03, 2018 2:35 pm



Megtudtam, hogy Sirius nem csak hozzám tört be és settenkedett itt össze-vissza, mint egy alamuszi macska, kutya létére. Ő viszont kikérte magának a settenkedés feltételezését és egy jót derült azon, hogy fennakadtam azon, hogy „mindenki” ezzel gyanúsítja. Elmondta, hogy az igazgatónő rajtakapta és végül az igazgatóiban kötött ki.
-És miért van egy olyan érzésem, hogy azt mondta, ne ólálkodj este a folyosókon se az emberi, se a hatalmas, fekete kutya alakodban. Itt elsősök is járnak, Sirius. Valaki meglát, szívrohamot kap… -forgattam meg a szemeimet egy sóhaj kíséretében, majd amint közölte, hogy lelkesebb fogadtatásra számított, felvontam a szemöldökömet.
-Csak… megleptél… -néztem rá, ökölbe szorítva a kezeimet a testem mellett, hogy még véletlen se essek kísértésbe, hogy hozzáérjek. Így inkább gyorsan tovább is tereltem a szót, és az után kezdtem el érdeklődni, hogy mégis hogy került ide, mivel kutyát nem tartanak, legalábbis amennyire én tudom a dolgokat. A kis megjegyzésére, miszerint ő Ron Weasley patrónusa, csak rosszallóan megcsóváltam a fejemet, ezzel jelezve, hogy most nagyon nem vagyok vevő a fura humorára. És az a szegény fiú megjárta a patkányával is, nem kell, hogy vicc tárgya legyen az iskola falain belül. Kígyót melengetett a keblén, patkány formájában. James és Lily is azt tették, mikor megbíztak benne.
-Szóval megemlékeztél a régi szép időkről a titkos alagutakat illetően… -engedtem meg magamnak egy halvány mosolyt a gondolat következtében.
Végül kikötöttünk annál, hogy hogy is lettem tanár, amibe részlegesen be is avattam, hisz nem akarta beismerni, hogy Perselus ütőkártyája velem szemben épp az előttem álló férfi emléke volt. Beavattam, hogy én is gyanúsnak tartottam a kérést, mégis elvállaltam a dolgokat. Ő pedig nem kérdezett vissza, amiért hálás voltam neki. Egyelőre nem akarom elismerni, hogy mennyire fontos nekem még mindig. Bármilyen okok is vezéreltek, ők azt gondolták, árulást követtem el, hogy „Piton-t” választottam helyettük. Pedig én azt választottam, amit helyesnek véltem.
Amikor az Azkaban került szóba, némi aggódással a hangomban fürkésztem Őt, hogy valamit kiolvashassak a vicceskedő szavak mögül. Az igazi fájdalmát, amit kénytelen volt igazságtalanul elszenvedni.
-Sajnálom, hogy mindezen keresztül kellett menned, Sirius… -jegyeztem meg a dolgot, elrugaszkodva az asztalról, hogy végül közvetlen előtte állapodhassak meg, a kezeim közé véve az övét.
-A lényeg, hogy nem haltál meg. Harry biztosan örülni fog neked. –küldtem felé egy halvány, bíztató mosolyt, ami azonnal el is tűnt, ahogy ismét szóba került az ittlétem.
-Nos… ennek több oka van. Szerettem ezt a tantárgyat, izgalmas kihívás lesz nekem tanítanom innentől. Aztán… Perselus nagyon szépen nézett rám, mit mondhatnék… egy régi barátnak nehéz nemet mondani. És végül… jobb itt, mint máshol, azt hiszem. –válaszoltam meg a kérdését, hogy csupán annyit tudjon, amennyit szükséges.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Kedd Júl. 03, 2018 5:20 pm



Ahogy kérte, meséltem neki a szökésemről az Azkabanból, elvégre nem volt titok. Nem akartam túlságosan drámaira venni a figurát, nehogy azt gondolja, hogy még ide se jöttem, de máris csak panaszkodok, meg sajnáltatom magam. Egyáltalán nem ez volt a célom, soha nem is tettem, így igyekeztem lényegretörő lenni és elhumorizálni az egészet, mintha csak egy kutya története lett volna, nem Sirius Blacké. A börtönévek megváltoztattak, már nem az az ostoba, rosszban sántikáló kölyök vagyok, aki voltam. A szavaim mögött most már valódi tartalom rejtőzik, amikor azt mondom, hogy tudom miről beszéle, vagy hogy cselekedni kell. Közelebb lépett aztán, puha kezei közé fogva az enyémet és a sajnálatát fejezte ki amiért ezen kellett keresztül mennem. Tekintetemmel követtem minden mozdulatát, majd újra íriszeit fürkésztem, nem akartam elereszteni a kék szempárt. Soha többé! Hát ha tudtam volna, hogy az ő közelsége vár majd, még ezerszer is megszöknék akármilyen cellából. Egy ideig csak csendben figyeltem őt, a gyönyörű arcát, a mindig tökéletesen omló haját, majd elmondtam neki, hogy a meg nem történt halálomról nincs mit mesélnem. Pontosabban inkább nem tudnék mit mesélni, magam sem tudom, hogy maradtam életben egyáltalán. Nem számított, szerinte a lényeg, hogy élek és hogy Harry biztosan örülni fog majd nekem.
-Már találkoztam vele. Nélküle nem tudnám, hogy itt vagy. Ha nem mesél az új S.V.K. tanáráról, akkor most nem lennék itt. -jegyeztem meg a dolgot, viszonozva a mosolyát. Aztán az kezdett el érdekelni, hogy ha gyanúsnak tartja Coliander lépését, hogy felvette, miért vállalta el mégis ezt a munkát. Szerinte ennek több oka is van, elsőként mindig is szerette ezt a tantárgyat, és egy jó kis kihívást lát abban, hogy taníthatja is. Aztán ott volt még Piton, aki rávette, hogy ide jöjjön, és hát neki ugye nem lehetett nemet mondani. Hát igen, annak idején sem sikerült a sötét oldal vonzására. Hozzátette, hogy egyébként is jobb itt neki, mint máshol. Nekem mindenképp! Egyszer már elveszítettem őt, többször nem fordulhat elő, ha kell magam emelek újabb falakat az iskola köré, hogy meg se szökhessen.
-Mindegy is, a lényeg, hogy itt vagy. -simítottam végig ujjaimmal a kézfején.
-Oly' sok éve nem láttalak, nem tudtam rólad semmit. Féltem, hogy valami bajod esett, vagy hogy többé már nem is fogunk találkozni. Nem gondoltam volna, hogy ez mégis újra a Roxfortban sikerül majd. -be kell vallani, hogy ez igencsak ironikus és sorsszerű eseménysorozat.
-Ígérd meg, hogy most nem tűnsz el csak úgy. -jegyeztem meg reménykedve. Akkor már inkább az Azkaban.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Szer. Júl. 04, 2018 12:06 pm



Sirius a kérésemre mesélt nekem az Azkabanból való megszökéséről, amit igyekezett humorral és viccekkel elütni, de én átláttam a gyenge takargatásán. Tudtam, hogy közel sem így áll a dolgokhoz és miért is állna hozzá így? Szörnyű dolgokon ment keresztül Féregfark miatt és ezért szinte nekem van bűntudatom, hisz mint Halálfaló, pontosan tisztában voltam az eseményekkel. A valós eseményekkel. Így elrugaszkodtam az asztalról, hogy közelebb lépkedhessek hozzá, kezeim közé fogva az övéit. Tudatni akartam vele, hogy mennyire sajnálom a sok rosszat, amin át kellett mennie. Hisz nemcsak, hogy tévesen ítélték el, de mindezt azért, mert valaki elárulta a legjobb barátait és azzal gyanúsították meg, hogy Voldemortnak árulta el őket, pedig ha valaki, akkor ő sosem tenne ilyet. Sirius az egyik, ha nem a leghűségesebb ember, akit valaha ismertem. A meg nem történt haláláról pedig megkért, hogy ne is kérdezzem, mert maga sem érti, mi történt vele és hogy maradhatott életben. Én pedig, eleget is tettem ennek és elmondtam neki, hogy az számít, hogy most itt van és ennek biztosan Harry is nagyon örül majd, ha meglátja őt itt. Erre viszont nem várt választ kaptam, miszerint James fiától tudja, hogy én itt vagyok.
-Szóval mesélt neked rólam? Vagy megemlítette, hogy „Hewitt professzor” és nekiálltál faggatni szegényt, amit ő kellemetlennek és bizarrnak élt meg, mert nem értett semmit… -néztem rá kérdőn, továbbra is egy mosollyal az arcomon.
Ezek után aztán ismét ő következett a faggatás terén és megkérdezte tőlem, hogy miért jöttem vissza, ha nekem is gyanús, hogy Coliander felvett ide tanítani. Elmondtam neki, hogy több oka is van. Részben Piton, hisz rég találkoztunk és ő mindig képes volt valamilyen szinten hatni rám, hisz ismeri azokat a dolgokat, amikkel eléri, amit akar. Másrészt, imádtam ezt a tárgyat régen is, így kihívás tanítanom, harmad részt pedig, jobb a kastélyban, mint máshol. Ezzel pedig ő sem vitatkozott, csupán megjegyezte, hogy  mindegy is, annyi a lényeg, hogy itt vagyok. Egy ideig csak csendben figyeltem a simító mozdulatot, majd végül egy halvány mosoly szökött az arcomra.
-Ígérem neked, hogy most nem fogok eltűnni csak úgy. –emeltem el egyik kezemet az övéitől, hogy az arcán húzhassam végig.
-És mond csak… mi van a többiekkel? Hogy van Remus?! És… mi történt Peter-rel? –persze tudom, hogy mi történt vele, de inkább eltereltem a figyelmemet, mert a dolgok kezdtek nagyon zavarba ejtők lenni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Szer. Júl. 04, 2018 9:23 pm



Szóba hozta Harry-t, nekem pedig el kellett mondanom neki, hogy már találkoztam is vele, így az örvendezés részen bőven túl voltunk. Persze szeretnék majd több, minőségi időt együtt tölteni vele, nem csak így kutyafuttában, de amint kimondta, hogy Lara, aztán meg, hogy Remus, nem bírtam visszafogni magam és egyszerűen túlpörgött az agyam az említett személyek hallatán, nem tudtam várni. A Szellemszállásra, majd ide vissza a kastélyba kellett rohannom, hogy mindenkit azonnal láthassak, aki valamilyen okból kifolyólag fontos nekem. Hozzátettem aztán, hogy Harry nélkül nem tudnék arról sem, hogy visszatért a Roxfortba tanítani. Ő mesélt nekem az új S.V.K. tanáráról, én pedig rögtön tudtam, hogy ki bújhat meg a nem túl gyakori Hewitt név mögött.
-Hát csak azt mesélte, hogy ki az új tanára, én meg a névből gondoltam, hogy csak te lehetsz. Nem vagyok mániákus őrült, aki mindenféle jó ok nélkül a halálból visszatérve kifaggat egy szerencsétlen gyereket, pláne úgy, hogy ő azt kellemetlennek és bizarrnak találja. Így gondoltam magam járok a dolgok végére, és lám itt vagyok, arról nem is beszélve, hogy igazam is lett. -magyaráztam nagy lelkesen, miközben az egész egy hatalmas nagy kamu volt, ami csak elhagyta a számat, leszámítva, hogy igazam lett. Abban nem tévedek soha! Jól ismer, persze, hogy úgy történt valójában, ahogy ő azt elmondta, de ezt neki nem vallhattam be, tudja, hogy én annál lazább arc vagyok, mint hogy bevalljam, ki tudja hány év távlatából is meg tudok veszni érte. Szép is lett volna, ha ilyeneket kezdek el ecsetelni neki, nem ment el az eszem. Teljesen. Nem kellett tudnia róla. Volt egy Larám, akit szerettem, de nem tudom, hogy ez a nő ugyanaz a lány-e legbelül, vagy a mardekáros, aki faképnél hagyott minket.
Aztán valahol ehhez kapcsolódóan, mégis élesen témát váltva kértem arra, hogy ígérje meg nekem, nem fog csak úgy eltűnni ez alkalommal. Gyengéden simítottam végig a kézfején, miközben minden reményemet a szemeimmel igyekeztem felé szuggerálni. Végül a szavát adta, hogy nem fog így tenni, majd némán figyeltem, ahogy egyik kezét az arcomhoz irányította. Jól esett az érintése, és azt kívántam, hogy bár örökké tartana, és csak bízhattam abban, hogy ez tényleg a valóság, nem pedig valahol félholtan fekve hallucinálok. A mélázásomból a hangja térített magamhoz, mikor a többiek felől érdeklődött, megtörve a kettőnk közti pillanatot. Bár valahol nem bántam, elvégre ezer éve nem láttam, és mikor utoljára hírt kaptam felőle, halálfalónak állt. Pitonnal. Lassan eleresztettem a kezét, majd ledobtam magam a legelső székre, amit csak sikerült megpillantanom a helyiségben.
-Remus a körülményekhez képest jól van, bár állítólag majdnem odavesztek a Voldemort elleni harcban, de szerencsére kutya bajuk. Bár még nem tudtam találkozni vele. Peter-ről ez már kevésbé mondható el. -és még csak nem is sajnálom azt a kis férget, pontosan azt kapta, amit megérdemelt. Vagyis majdnem. Egy alapos kínzás kijárt volna neki. Egy áruló volt, egy alávaló gyilkos. James és Lily miatta haltak meg, Harry miatta veszítette el ideje korán a szüleit, én miatta kerültem az Azkabanba és a végtelenségig lehetne folytatni, hogy még milyen galibákat okozott.
-Ugyan a saját szememmel nem láttam, de úgy beszélik, hogy meghalt. Az imádott nagyura által. Biztosan őt is sikerült elárulnia. -szinte köptem a szavakat, annyira undorodtam annak a patkánynak még csak az emlékétől is, és őszintén bántam, hogy nem én végezhettem vele, kiélveztem volna a halálának minden pillanatát, és utána soha egyetlen percre sem éreztem volna bűntudatot miatta. A lelkem egyetlen darabját sem tudná elvenni egy ilyen tett, azt már rég apró cafatokra tépázták a sóvárgó dementorok.
-Piton és Coliander hogy találtak rád? És ne vedd sértésnek a kérdést, de a Minisztérium hogy nem csapott le rád rögtön? Mostanság igen kényesek a... halálfalókra. -egyáltalán nem akartam őt bántani a múltjával, de ez ténylegesen foglalkoztatott. A hírekből úgy tudni, hogy szinte kivétel nélkül mindenkit alaposan meghúzkodtak, bezárták őket vagy sokan megkapták még a nekem is sokszor beígért dementorcsókot.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Szomb. Júl. 07, 2018 12:53 pm



-Értem. Szóval véletlenül se hoztad zavarba azzal, hogy túl sokat kérdezgettél arról, hogy néz ki a titokzatos Hewitt professzor. Ha tudom, milyen jó kutya lettél, hozok magammal jutalomfalatot neked. –küldtem felé egy félmosolyt, ahogy a magyarázatát hallgattam. Vicces volt, ahogy azt ecsetelte, hogy ő nem hozta a halálból visszatérve a frászt Harry-re. Szegény fiú, biztosan fogalma sincs, miért lett ennyire lelkes Sirius az S.V.K. tantárgy iránt. De igazából örültem annak, hogy megpróbálta elviccelni ezt is, hisz... ennyi év után is így állunk a másikhoz, fontos nekünk a másik. Én pedig, nem akartam nyálas, romantikus, csöpögős jelenetet átélni vele, mivel az nem vallana egyikünkre sem.
De végül mégis megtört az elterelésből fakadó hangulat, amikor Sirius megkért, hogy ha lehet, ne tűnjek el csak úgy, mint sok évvel ezelőtt, mikor beálltam Voldemort díszes seregébe. Éreztem a kézfejemen simító lány érintést, majd amint a szemeibe néztem, képtelen lettem volna ellentmondani neki. Megígértem, hogy nem fogok egy szó nélkül eltűnni előle ismét, majd az egyik kezemmel lágyan simítottam végig az arcán, amelyet annyi ideje már, hogy utoljára a kezeim közé foghattam, végigsimíthattam rajta és az ajkait az enyémekkel pecsételhettem meg. De a saját gondolataimtól éreztem, hogy hamarosan zavarba fogok jönni, így inkább tovább is vittem a szót a többiekre, ezzel rángatva vissza mindkettőnket a valóságba. Figyeltem, ahogy a kezeit szép lassan elhúzta az enyéimtől, majd leült az első erre alkalmas székre.
-Majdnem odavesztek? –akadtam fenn a többes számon aztán, miközben érdeklődve fürkésztem az előttem ülő férfi vonásait, hogy valamit le tudjak olvasni belőlük. Peter sorsára csak egy halvány, elégedett mosolyt villantottam, majd amint felismertem, hogy ez sokkal kárörvendőbb és gonoszabb volt, mint kellett volna, azonnal rendeztem a vonásaimat.
-Lehetséges. Bár Féregfark hűséges kis talpnyalója volt, egy apró hibán bukott el, úgy hallottam… -gondolkoztam el a dolgon, angyali arccal nézve az előttem lévőre, hogy biztosítsam arról, ennél többet nem tudok Peter dolgairól, holott ez nagyon nem fedte a valóságot.
Amint aztán ismét feltett nekem újabb kérdéseket, csak egy nagy sóhaj hagyta el a számat és az ajkaim is résnyire nyitva maradtak.
-Hogy hogy találtak rám? Jó kérdés… fogalmam sincsen. Coliander érdekes egy nőszemély, jobb lesz vele vigyáznunk, azt hiszem. Megvannak a módszerei, hogy megtudjon dolgokat emberekről. Perselus is teljesen becsavarodott, mióta az a nő itt van, még ha neki fel sem tűnt. És hogy miért nem kerültem a Minisztérium tárgyalótermébe? Rólam keveset tudni, Sirius. Szinte senki sem tudja, hogy én valaha Halálfaló voltam. Ők nem vallottak közéjük valónak, ti pedig, azt hiszem, nem fecsegtetek össze-vissza arról, hogy beálltam Voldemort seregébe.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Szomb. Júl. 07, 2018 6:33 pm



Lara Remus-ról kérdezett, akiről épp csak néhány morzsányi információm volt, de azokat készségesen megosztottam vele. Elmondtam, hogy állítólag jól vannak, csak épp majdnem odavesztek a Voldemort elleni harcban. Legalábbis... én így hallottam. Hozzátettem azt is, hogy még nem tudtam találkozni vele, az még várat magára. Ma már próbálkoztam Roxmortsban, de valahogy elkerülhettük egymást.
-Igen. Remus és Tonks. Tonks az unokatestvérem, nem tudom, hogy ismered-e. -ennél többet én sem tudok a kettejük kapcsolatáról, így erre kár is lenne több szót fecsérelnünk, mert csak ugyanazt az egy mondatot tudnám többféleképpen csűrni-csavarni. Annak meg mi értelme lenne?
Aztán szóba került az, akit mindennél jobban gyűlöltem. A féreg patkány Pettigrew pontosan azt kapta, amit megérdemelt, és már a túlvilágon rontja a levegőt. Azt azért sajnáltam, hogy nem én végezhettem vele, pedig már olyan szépen elterveztem magamban párszor a hosszúra nyúló, kínkeserves haláltusáját. Azon a véleményen voltam, hogy biztosan még az imádott és rettegett nagyurát is elárulta, aki cserébe ezzel jutalmazta. Azt inkább elengedtem a fülem mellett, hogy Lara úgy hallotta, hogy hűséges egy mocsok volt, és épp csak valami apró hibán bukott el. Nem akartam tudni, hogy honnan van birtokában ilyen bennfentes információknak a múltjából kiindulva. Az sem kizárt, hogy az aljas játszmákat játszó Pipogyusza volt oly' jó, hogy ezeket elmondja. És akkor az még a jobbik eset, nem szeretném, ha kiderülne, hogy Lara ezúttal is a halálfalók táborát erősítette. Ugye, nem?
Az érdekelt inkább, hogy Coliander és Piton hogy találtak rá, hisz még nekem sem sikerült. Nem mintha olyan bőszen kerestem volna, elvégre James-től szereztem arról is tudomást, hogy a sötétséget választotta, nekem pedig ez épp elég indok volt arra, hogy ne akarjam közel tudni magamhoz. Na és persze adta magát a kérdés, hogy a Minisztérium miért nem csapott le rá azonnal, mikor előmerészkedett a rejtekéből.
Közölte, hogy fogalma sincs róla, hogy találták meg, ezt nem kötötték az orrára, ellenben megvolt a véleménye az igazgatónőről, szerinte ugyanis érdekes egy nő, akivel nem árthat vigyázni, egyedi módszerei vannak arra, hogy emberekről dolgokat tudjon meg.
-Velem rendes volt, és azon kívül nem érdekelte más, hogy lehetek életben, de erre neki sem tudtam válaszolni. -állapítottam meg, mondván, hogy belőlem nem akart semmi információt sem kiszedni. Vagy csak nem tudok róla? Az meg kizárt, Tapmancsnak jó a szimata az ilyesmihez. Minden esetre felhozott egy példát, hogy még Piton is bekattant a nőtől, még ha ő ezt észre sem veszi.
-Pitonnak az a legnagyobb baja, hogy a vöröskékre bukik. -jegyeztem meg epésen.
-Vagyis... inkább olyan vöröskékre, akiket nem kaphat meg. És azt hiszi, hogy az olyan imponáló, ha lekezelően beszél másokkal. -pontosítottam a tényállást. Lily-vel is ez volt, aztán tessék. Azzal a különbséggel, hogy Evans hihetetlen jó lelkű lány volt, és egyébként egy darabig jóban is voltak, viszont egy Lucretia kaliberről az ilyenek hamar lepattannak.
Elmondta, hogy a Minisztériumban aligha tudják, hogy halálfaló volt, ugyanis ő nem olyan közismert azokban a körökben. A halálfalók még csak fel sem dobták a nevét, és mi sem tettünk így a többiekkel.
-Ebben igazad van. A te nevedet valahogy mindig "kifelejtettük" a listáról. -erősítettem meg a hitében, hogy mi sosem akartunk bajt hozni a fejére, annak ellenére, hogy talán megérdemelte volna.
-Remus biztosan örülni fog neked. Csak... találjam meg előbb. -kezdtem aztán egy éles váltásba. Lupin tuti nem fogja elhinni, ha ezt elmondom neki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Kedd Júl. 10, 2018 9:41 am



Meglepett, hogy többes számban beszélt Remus-ról, de biztos voltam benne, hogy jó oka van rá. Annyira azért nem követtem nyomon, hogy kivel mi történt az elmúlt időkben. Bár… Sirius-ra több figyelmet fordítottam, nyilvánvaló okok miatt. Innen tudtam, hogy bezárták az Azkabanba, illetve azt is, hogy meg kellett volna halnia. Bellatrix eléggé gyűlölte őt ahhoz, hogy ráküldjön egy gyilkos átkot. Ez pedig… még belegondolni is szörnyű, hogy majdnem meghalt. De erről neki nem kell tudnia, nem lenne szerencsés felfedni neki, hogy még mindig ilyen mértékben gondolok rá.
-Tonks…? –gondolkoztam el egy pillanatra, de vagy nem érdekelt soha, hogy ki az a nő, vagy jobban lekötött Sirius, mint az unokatestvére. Én utóbbira tippelek
Végül aztán csak szóba került Peter is szerény személyem jóvoltából, akit Black mindennél jobban utált. És én teljesen meg is értettem, hogy miért. Lily és James miatta haltak meg, mert elárulta őket, besározva ezzel az előttem lévő férfit. Csak figyeltem az arcvonásait, miután elmondtam neki, hogy úgy hallottam, hűséges volt, de valami apró dolgon elhasalt és meghalt. Látszott rajta, hogy inkább nem is akarja tudni, honnan van ez az információ, én pedig, nem akartam beavatni abba, hogy kitől hallottam. Nem hiszem, hogy ilyenekről akarna diskurálni velem, a viszontlátás örömére.
De inkább arról kezdett el faggatni, hogy Perselus és Coliander hogy találtak rám, valamint, hogy a Minisztérium hogy nem tudta rám tenni a mocskos kis mancsát, pedig mostanság nagyon kényesek a Halálfaló témára. Elmondtam neki, hogy fogalmam sincs róla, az a nő hogyan talált rám, de azért egy dolgot el tudtam neki mondani. Mégpedig azt, hogy szerintem nem árt vigyázni vele, mert megvannak a maga módszerei, ahogy észrevettem.
-Szerintem nem véletlenül volt veled kedves. Biztos vagyok benne, hogy akar valamit… de persze… lehet, hogy csak én lettem túl paranoiás az évek során… -tettem hozzá még ennyit a dolgokhoz azon kívül, hogy még Piton is megzavarodott tőle. Persze neki annyi volt erre a reakciója, hogy Perselus-nak az a baja, hogy a vörösökre bukik, akiket nem kaphat meg.
-Hidd el, Piton-nak is megvan a maga… vonzereje. Persze te ezt nem értheted, mert pasi vagy, ráadásul a gonoszabbik fajtából. De aki ennyire rejtélyes, megmagyarázhatatlan és magának való… az imponáló tud lenni. –fejtettem ki neki a dolgot, hogy ne becsülje le valakinek a vonzerejét csak azért, mert nem olyan a külseje, mint mondjuk neki. Sirius szerencsés, hisz már az iskolában is felkeltette minden lány érdeklődését, még az enyémet is, pedig én jóban voltam szegény Perselus-szal.
Ezek után beavattam, hogy a Minisztériumban nem tudnak arról, hogy Halálfaló voltam, csupán néhányan ismerik a nevemet és az arcomat. Eléggé megtanultam meghúzni magamat, hisz „a név kötelez” alapon biztosra veszem, hogy mindenki megbélyegzett volna. Rokona vagyok Voldemort-nak, így… első számú közellenség lettem volna.
-Hát… az lehet. Én is örülnék, ha láthatnám, bár… nem tudom, hogy az ő reakciója mi lesz majd… -jegyeztem meg a dolgot, közelebb sétálva hozzá, a széke mögött állapodva meg.
-Azért… egészen hiányoztál, Sirius. –tettem hozzá halkan, mert ez már azóta kikívánkozott belőlem, hogy megláttam.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Kedd Júl. 10, 2018 4:45 pm



-Nem, általában én is gyanakodni szoktam mindenkire, szóval átérzem a paranoiádat. De azt nem tudom elképzelni, hogy mit akarhatna épp tőlem, főleg, hogy eddig még csak arra sem alapozhatott, hogy egyáltalán életben vagyok. -gondolkodtam el a dolgon, de azért hallgatok Lara ösztöneire és nyitva fogom tartani a szemeimet a nővel kapcsolatban, nem szeretnék egy eszköz lenni a kezében, akit félrevezethet. Épp elég emberben kellett már csalódnunk ahhoz, hogy egy újabbat akarjunk a nyakunkba venni.
Azzal jött, hogy biztos nem stimmel valami a nővel, mert még Pipogyusz is megkattant tőle, bár azt azért vitattam volna, hogy előtte volt-e normális valaha egyáltalán, mert szerintem nem. Amúgy is. Pipogyinak mindenki gyanús, aki nem ugrálja körbe, mint a mardekárosai. Lefogadom, hogy azok is csak félelemből. Én is kifejtettem neki erről a véleményemet, hogy Piton legnagyobb baja az, hogy az olyan vörösekre bukik, akik pont nem kíváncsiak rá, mert van elég eszük ahhoz, hogy nála jobbat válasszanak maguknak. James maga volt a megtestesült szent főnyeremény a halálfaló Pitonhoz képest. Lily-vel is pontosan ezt csinálta, de a megnyerő modora már nála sem aratott sikert, nem hogy akkor Lucretia-nál. Olyan hosszú combjai vannak, hogy egy gazella is elszégyelné magát, és mindezt úgy sikerült megállapítanom, hogy Larán nehezen látok túl, mert még mindig annyira...
Csak színpadiasan köhécseltem és a szemeimet forgattam, majd hányást imitáltam, amikor arról beszélt, hogy Pitonnak is megvan a maga vonzereje.
-Ja, a legyeket esetleg vonzza... -engedtem meg magamnak egy gonosz vigyort. Merlinre, az az ember. Vagyis... az se biztos, hogy ember, talán inkább vámpír. Olyan denevér, aki ani...hummágus és emberszerűvé változik. Lényegtelen.
-Milyen gonoszabbik fajta? -kérdeztem vissza ártatlanul.
-Én? Gonosz? Én realista vagyok. A "vonzó" Pitonod, na az a gonosz. -javítottam ki a kis monológját, hogy nekem is megfeleljen.
-Rejtélyes? Dehogy rejtélyes... azért nem tudni róla semmit, mert nincs mit. Elvan a pincéjében, néha összekotyvaszt valamit, kifényezi a lombikjait, elolvassa az újságot, aztán lefekszik... vagyis... fellógatja magát aludni. -pontosítottam a dolgokon, majd én mindent kellően megmagyarázok, hogy szépen a helyükre kerüljenek a fogalmak.
-Megmagyarázhatatlan. Ez legalább igaz. Nincs semmilyen képlet vagy elmélet a világon, ami ennek az embernek a létezését megmagyarázná. -sóhajtottam lemondóan.
-A magának való pedig nem egy imponáló tulajdonság, hanem azt jelzi, hogy a kutya se kíváncsi rá. Aminek ugyebár... -hatásszünet - ... nyilván oka van! Ne már Lara! -csóváltam meg a fejemet rosszallóan. Kiugrok az ablakon, ha Perszefonét akarja itt fényezgetni nekem. Így inkább szóba hoztam Remust, hogy mennyire fog majd örülni Larának, ha majd elmesélem neki, bár ahhoz előbb még meg is kellett őt találnom. Ő azért kicsit tartott a reakciójától, mire én csak legyintettem egyet, hogy ne bolondozzon már.
Elkerekedett szemekkel meredtem rá, mikor közölte, hogy azért EGÉSZEN hiányoztam neki.
-Csak egészen? Ez minden? -kérdeztem vissza, de hamar abbahagytam a hülyeségemet, és inkább egy őszinte mosolyra váltottam át, elvégre nagyon is jól estek a szavai. Nem mindennap mond egy ex-mardekáros ilyet egy vérbeli ex-griffendélesnek, szóval ezt meg kell becsülnöm. Ha anyám ezt hallaná. Mindig is úgy képzelte, hogy majd én is a Mardekárba kerülök, és majd onnan választok magamnak egy "jóravaló" lányt. Aztán 16 éves koromban kiátkozott. Sosem fogom elfelejteni a napot, amikor kibukdácsoltam James-ék kandallójából a cuccaimmal együtt. Mrs Potter csak annyit tudott viccesen kinyögni, hogy kicsit későbbre vártak. Ritka jó emberek voltak, mindig szívesen fogadtak, irigyeltem is James-t miattuk.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Pént. Júl. 13, 2018 10:27 am




-Nem tudom, Sirius. Csak… furcsa ez az egész. Én itt vagyok, hirtelen felbukkansz te is, Harry pedig elmondja, hogy ki éppen az aktuális S.V.K. tanára… -sóhajtottam lemondóan. Nem akartam az ördögöt a falra festeni és nem Sirius az egyetlen, aki kicsit sem gyanakszik a nőre, vagyis… Piton is gyanakszik, de ő állandóan gyanakszik mindenki. De még ő is megzavarodott ettől a nőtől, pedig az ő Lily-mániája súlyos és egészségtelen méreteket ölt, holott Evans nem is volt olyan szép nő, mint azt ő gondolja. De hát… ízlések és pofonok.
És ezen az alapon avattam be abba Sirius-t, hogy akár hiszi, akár nem, Perselus-ban van egy csomó olyan tulajdonság, ami vonzz egy nőt, még akkor is, ha a külseje már nem olyan, mint mondjuk, amikor 21 éves volt. Mert bárki bármit mondd, én tudom, hogy Piton egyszer nézett ki… kevésbé nyúzottan. Viszont neki ez a kis okfejtés szemmel láthatóan ne tetszett, ugyanis nekiállt köhécselni és a szemeit forgatni, meg úgy tenni, mint aki mindjárt rókázni fog. Pedig ő ezt csak szimplán nem értheti, mert ő pasiból van, ráadásul abból a fajtából, aki mindig is népszerű volt, jól nézett ki és mindenki a közelében akart lenni. A családját eltekintve, Sirius-nak szerencséje volt a barátai, a népszerűsége és az iskolai élete tekintetében.
-Nem, hidd el, hogy nem csak a legyeket vonzza… -forgattam meg a szemeimet egy nagy sóhaj kíséretében, egy percre komolyan elgondolkozva azon, hogy megverjem-e. Néha annyira gonosz tud lenni, hogy szívesen megcsókoltatnám az öklömet a szájával.
-Piton nem gonosz. James meg te tettétek gonosszá. Hisz valamiért Evans is kedvelte, nem? -küldtem felé egy kissé szomorú és bocsánatkérő pillantást a megjegyzésem után. Nem akarom Sirius-t bántani, de iskolás korukban nem voltak épp a legkedvesebb diákok, akiket ismertem.
-Te komolyan így gondolod? Hogy ennyiből áll Perselus napja? –vontam fel kérdőn a szemöldökömet, kissé rosszallóan pillantva rá, amiért ilyet mondott róla. Ez nem szép. Még akkor sem, ha… amúgy nem áll távol az igazságtól.
-Gonosz vagy, Sirius… -csóváltam meg a fejemet kedvetlenül.
A szó aztán Lupin-ra terelődött, de miközben mögé sétáltam, közöltem vele, hogy én tartok a reakciójától, de ő csak legyintett egyet, ezzel tudatva velem, hogy ne izguljak emiatt.
-Igen… mert tudtam, hogy mit sem változott az, hogy hogyan viszonyulsz egykori legjobb barátomhoz… -jegyeztem meg a dolgot egy gonosz félmosoly kíséretében, majd a kezemet a vállára fektettem, finoman húzva rajta végig újra és újra.
-És mondd… hova tovább ezután? Mármint… van hol aludnod? –érdeklődtem aztán inkább valami, az előzőekhez képest sokkal személyesebb dologról.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Pént. Júl. 13, 2018 10:45 pm



Továbbra is egy kiadós szemforgatás volt a véleményem azzal kapcsolatban, hogy Piton bárkit is vonzana, aki nőnemű és ép eszénél van. Ez annyira elképzelhetetlennek tűnt számomra, hogy fel sem bírtam fogni Lara mit erősködik annyira. Engem nem fog tudni meggyőzni és a jelek is igencsak affelé tendáltak, hogy senki nem akar közel kerülni az ő csodás barátjához, akit annyira fényezett, hogy még a haja is bezsírosodott tőle. Azon pedig szinte szabályosan felhorkantam, mikor kijelentette, hogy Piton nem gonosz, hanem mi tettük azzá James-szel, elvégre még Evans is kedvelte.
-A te nagyra tartott Perselusod már azelőtt is gonosz volt, hogy mi azzá tettük volna. Nem mi osztottuk a Mardekárba, nem mi kényszerítettük, hogy a sötét mágiát és a hasonló nem normális dolgokat bújja, hogy olyan arcokkal lógjon, mint Lestrange-ék, vagy még rosszabb! A csodás unokatestvéremék! Nem mi mondtuk, hogy legyen halálfaló. Nem mi adtunk neki borzalmas és elviselhetetlen személyiséget... a megjelenésről nem is beszélve. Dönthetett volna úgy is, hogy inkább "jó útra tér", ahelyett, hogy végleg denevérré változik. -kértem ki James nevében is, nem kenheti ránk ezt a súlyos vádat. Nem mintha ettől kevésbé tudnék nyugodtan aludni, de akkor is. Pitonban mindig is megvolt a sötétség, és saját maga vesztette el végül, hogy hol a határ.
-Evans pedig... Lily... ő.... mindig mindenkiben a jót látta. Pitonban, Remusban, de még James-ben is. Kár szépíteni, sok közös nem volt bennük, vásott kölykök voltunk, James pedig tényleg valami magas lovon ült velem egyetemben. Lily pedig meglátta benne a lehetőséget. Jobb emberré tette, mert James jobb ember akart lenni. Itt a különbség. Piton nem. Ő megragadt a saját kis világában, pedig ha csak egy árnyalattal kedvesebb és kevésbé furább lett volna, akkor lehet, hogy egy teljesen más világban élnénk, ahol nem létezik Harry Potter és hasonlók. -magyaráztam neki, hogy én hogy látom a dolgokat, és szerintem teljesen reális a világképem magunkkal és másokkal kapcsolatban is. Bizonyára adnék pár atyai pofont az akkori énemnek, ezt nem tagadom, de bennünk nem merő rosszindulat munkált. Unatkozó roxfortos suhancok voltunk, akik imádtak együtt bandázni és azt hitték, hogy majd a legnagyobb mágusok lesznek. Aztán Remus-szal már csak ketten maradtunk, de alattunk is alaposan rezgett az a bizonyos léc.
Azonnal abbahagytam a székkel való hintázást, mikor Lara mögém lépett, hogy aztán puha ujjait a vállamon húzhassa végig. Az érintésébe kellemesen beleborzongtam, és még ennyi év után is el tudtam volna olvadni egy ültő helyemben tőle. Mikor arról kérdezett, hogy van-e hol aludnom, csak egy széles vigyor kúszott a képemre, amit bár mögöttem állva nem láthatott, inkább gyorsan leradíroztam.
-Igazából nincs... mármint nem gondolkoztam ezen. -pakoltam a saját kezemet a vállaimon nyugvókra.
-Amikor éjjel megérkeztem a Roxfortba, Coliander elkapott és büntetésből az igazgatói irodában kellett maradnom, szerinte ugyanis nem okos dolog rossz ómenre hasonlító kutyaként settenkedni a kastélyban. De... gondolom oda nem mehetek vissza, mert a végén még pórázra kötne, amiért rossz kutya voltam az ígéretem ellenére is. -magyaráztam neki a dolgot, bár gondolom nem fogja azt mondani, hogy az igazgatónőnek ne lett volna igaza, elvégre Lara is azon a véleményen volt, hogy mindig ólálkodok, mint aki rosszban sántikál. Pedig ünnepélyesen esküszöm, hogy most kivételesen nem.
Az ujjaim aztán feljebb indultak, hogy a csuklójára kulcsolhassam őket, finoman magam elé vonva, hogy láthassam, elvégre nem bírtam betelni vele.
-Talán volna valamilyen javaslatod? -szegeztem neki a kérdést egy Black féle mosoly kíséretében. Ezer éve nem kellett elővennem ezt az arckifejezésemet, abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán még emlékszem rá. Egy idő után ez már csak Larának szólt, és mikor kisétált az életemből, ezt is magával vitte.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Pént. Júl. 13, 2018 11:27 pm




-Nem fogok veled vitatkozni erről, Sirius. Már nem az iskolában civakodó, titkos és kevésbé titkos szerelmünket szövögető kamaszok vagyunk. Én tudom, hogy ő milyen valójában, ennyi az egész. Mindkettőnknek mások voltak fontosak, mint barátok. Neked James, nekem Perselus. –jegyeztem meg csak ennyit, kissé talán hűvösebben a kelleténél. De valahogy nem tetszett a gondolat, hogy Sirius úgy mondd dolgokat Perselus-ra, hogy nem is ismeri igazán. Nekik ő csak a sápadt, hosszú hajú, vézna kisfiú, majd kamasz volt, míg nekem értékes és érdekes ember. Nagyon jó barátom lett és tűzbe tenném érte a kezemet, ez egyszer biztos.
-A dolgok nem feketék vagy fehérek, Tapmancs… -kúszott aztán egy megértő mosoly az arcomra, ahogy a régi becenevén szólítottam. Kicsit szomorú belegondolni, hogy már csak ő és Remus maradt a Tekergőkből. Pedig micsoda őrültségekbe vittek bele. Még az animágia megtanulására is hagytam magam rádumálni, hogy Black örüljön, és vele együtt randalírozhassak állat képében. Mikre rá nem vett ez az őrült. És éppen ezért örültem annak, hogy ők ketten még élnek. Nem akarok érzéketlen lenni, de James, Lily és Peter halála közel sem rázott meg annyira, mintha ők ketten haltak volna meg. A másik három sosem állt hozzám igazán közel.
Amint aztán feleszméltem a rosszindulatú gondolatokból, Sirius mögé sétáltam, kezeimet a vállára fektetve, hogy óvatosan végigsimíthassam azt. Éreztem, ahogy egy pillanatra végigfutott rajta a hideg, ami egy halovány, de annál őszintébb mosolyt csalt az arcomra. Megkérdeztem tőle aztán, hogy van-e hol aludnia, de a válasz nem lepett meg, miszerint nincsen.
-Elképzelhető… pedig azt hittem, egyedül én akaszthatok pórázt a csinos kis nyakadba, Black... –jegyeztem meg a dolgot egy pimasz vigyor kíséretében.
Végül aztán a kezeimen simuló ujjak a csuklómra vándoroltak, hogy maga elé húzhasson. Egy tőlem, megszokott, halvány, de annál kacérabb mosoly kíséretében haraptam az alsó ajkamba, amikor visszakérdezett.
-Hát tudod… van egy hatalmas franciaágy, ami csak az enyém és kényelmesen elfér benne két ember is. –küldtem felé egy díjnyertes mosolyt, majd kissé elgondolkozva folytattam.
-De ha esetleg szeretnéd, leterítek neked egy plédet és aludhatsz rajta kutyaként… -küldtem felé egy gonosz mosolyt, hogy tudja, van választási lehetőségem. Én, vele egy ágyban, vagy a pokróc az ágyam mellett.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Vas. Júl. 15, 2018 12:10 pm



Larát az érdekelte, hogy van-e hol aludnom, én pedig igyekeztem teljes őszinteséggel bevallani a fájó tényt, hogy nincs. Mármint nyilván akadna, ha nagyon megerőltetném magam, hisz nem vagyok egy elveszett kutya, de egyelőre még konkrétumot nem tudtam felmutatni. Felmerült bennem a Szellemszállás gondolata, vagy visszakutyagolhatnék a Grimmauld térre is, bár szerintem végszükség esetén még Hagrid is befogadott volna a kunyhójába. Erre az utóbbi lehetőségre annyira azért nem vágytam. Elmeséltem neki, hogy azon az éjjelen, mikor megérkeztem a Roxfortba, Coliander irodájában aludtam, mivel megtiltotta, hogy az éjszaka közepén kóboroljak, és felébresszek valakit. Harry is beletartozott a békénhagyandó személyek közé, így nem igen volt más választásom, ráadásul hulla fáradt is voltam. Biztos voltam benne, hogy ma már az iroda kényelme csak hiú ábránd marad, mert a végén még az igazgatónő pórázra kötne. Erre Lara rávágta, hogy azt hitte, egyedül csak ő akaszthat pórázt a nyakamba. A szemöldököm persze az égbe szökkent, akárcsak a mosolyra húzódó szám sarka.
-Elhiheted, én is ezen a véleményen vagyok. -értettem egyet a megállapításával lelkesen bólogatva, majd finoman magam elé húztam őt, hogy ne a hátam mögött bújkáljon, megfosztva engem a gyönyörűségétől, amit így is túl sokáig nélkülöznöm kellett, és azt sem tudtam, hogy láthatom-e még valaha. Neki szegeztem inkább a kérdést, hogy volna-e valamilyen átmeneti szállás javaslata, ha már így szóba hozta a témát, mire legnagyobb megdöbbenésemre rávágta, hogy nála itt épp van egy hatalmas franciaágy, ami csak az övé és két ember is elfér benne. Persze hozzátette, hogy ha inkább azt választom, szívesen leterít nekem egy plédet a földre és aludhatok azon is, mint egy kutya. De ezeket a szavakat már csak félig-meddig hallottam meg, ugyanis teljesen lekötött az, hogy ne maradjon tátva a szám, mint egy idiótának, de szerintem így is olyan fejjel nézhettem rá, hogy az mindent elárult. Hewitt sosem volt szívbajos, de azért szerette kelletni magát, erre most belök egy ilyen szöveget. Kutya legyen a mancsán, aki ezt érti. Gyorsan inkább megráztam a fejemet, hogy értelmesen is reagálhassak a talán soha vissza nem térő lehetőségre.
-Ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani. -szögeztem le, mielőtt még meggondolhatná magát. Bolond lennék inkább Roxmorts elhagyatott végében kuporogni vagy Hagrid horkolását hallgatni. Futótűzként száguldottak a gondolatok a fejemben, hogy fel kellene pattannom erről a székről, és szorosan magamhoz húzni a derekánál fogva, mint a régi szép időkben. Talán még azt is megkockáztattam volna, hogy csókot lopjak a hívogató ajkairől. De! Ezer meg egy éve nem láttuk egymást, nem tudunk semmit a másik "új énjéről", és egyébként is egy született úriember vagyok, nem a nyomulós Sirius Black a Griffendél házból, aki mindig valami rosszban sántikált.
-Köszönöm... -küldtem felé inkább egy hálás, mégis diplomatikus mosolyt. Az ülő pozíciómat ettől függetlenül magam mögött hagytam, mivel elég furán éreztem magam tőle, hogy ő pedig nő létére előttem ácsorogjon, ráadásul így lehetőségem volt elmerülni a gyönyörű szemekben. Csak keveseknek adatott meg, hogy szakértő módjára tudják, valójában nem egészen kékek. Meglehetősen szürkés árnyalatúak, a zöld körökről nem is beszélve bennük.
-Mikor lettél ilyen nagylelkű és önfeláldozó? -ironizáltam egy keveset, ami még épp belefért.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Hétf. Júl. 16, 2018 5:15 pm




Nem lepődtem meg azon, hogy nincs hová mennie, legalábbis még. Hisz biztos voltam benne, ha nagyon nem menne neki a szálláskeresés, akkor is találna átmeneti fekhelyet. Abba is beavatott, hogy előző este az igazgatónő irodájában aludt, de már biztosan nem így lesz, mert lehet képes lenne még egy pórázt is akasztani a nyakába. Valahogy nem akartam ezzel foglalkozni, hisz ahogy őt ismerem, még örülne is neki, ha a hosszú combú Főnökasszony ilyet tenne vele, így csak annyit jegyeztem meg, hogy azt hittem, ezt egyedül én tehetem meg.
Miután megerősített ebben a hitemben, maga elé húzott, hogy szemben állhassak meg vele. Gyorsan feltette a kérdést, hogy nekem van-e valamilyen elképzelésem ezzel kapcsolatban és az igazat megvallva... volt. És ezt a dolgot vele is megosztottam, ugyanis minden különösebb szívbaj nélkül felajánlottam a lehetőséget, hogy aludhat velem egy ágyban, de azért hagytam neki tiltakozási lehetőséget is, hogy ha nem akarja, akkor még mindig leteríthetek neki egy plédet, amin kutyaként tud aludni. Magamban egy jót mosolyogtam a hüledezésén, majd azon, hogy milyen gyorsan rávágta, élni akar ezzel, mintha attól tartana, hogy meggondolom magamat. Végül szerencsére a jó modort is megtalálta, és megköszönte a felajánlást, egy mosoly kíséretében. Szívesebben öleltem volna magamhoz, de ez még egyelőre váratott magára, mert nem tudhatja a másik, hogy melyikünkkel mi történt a külön töltött idő alatt.
-Igazán nincs mit. Jobb lesz neked itt, mint szabadon sétálgatni élőhalott, vészjósló kutyaként… -sóhajtottam egyet, majd csak figyeltem, ahogy felkelt az ülő pozíciójából.
Csak a fejemet csóváltam és egy jót mosolyogtam a megjegyzésén, hogy mikor lettem ilyen nagylelkű és önfeláldozó.
-Mindig is ilyen voltam, Sirius. Csak iskolás korunkban téged jobban lefoglalt, hogy leimádkozz rólam minden, szerinted teljesen felesleges ruhadarabot. –kúszott az arcomra egy önelégült vigyor.
-És te mikor lettél ilyen jól nevelt eb?





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Kedd Júl. 17, 2018 8:28 pm



Alaposan meglepett a felajánlásával, hogy aludjak nála, ha még nincs hol maradnom, de természetesen kapva-kaptam az alkalmon, elvégre nem vagyok hülye. Nem szerettem volna megvárni, amíg meggondolja magát. Számomra Larával lenni, pláne ennyi elpazarolt évvel a hátunk mögött, amúgy is egy valóra vált álom, csak ezt a lelkesedést azért igyekeztem némiképp titkolni előle, mielőtt még újra pofára esnék vele kapcsolatban. Csak a szemeimet forgattam aztán egy rosszalló mosoly kíséretében, mikor élőhalott, vészjósló kutyának nevezett. Ezt kikérem a fekete blöki társaim nevében! Ráadásul mindezt úgy, mintha megfeledkezett volna a tényről, hogy ő meg egy fehér farkas. És hát na. A vadon élő farkas azért kevésbé szerethető kisállat, mint egy jóságos kutya.
Azt már viszont nem hagyhattam szó nélkül, hogy mikor lett ilyen nagylelkű és önfeláldozó, hogy a múltjából felbukkanó alakokkal megosztja a nagy és kényelmes franciaágyát. (Remélem csak velem!) Rávágta, hogy ő mindig is ilyen volt, csak amikor még ide jártunk, jobban lefoglalt, hogy leimádkozzak róla minden egyes ruhadarabot. Hm... teljesen jogos érvelés. Elfogadom!
-Miből gondolod, hogy most nem ez foglal le? -küldtem felé egy az övéhez kísértetiesen hasonlatos vigyort, elengedve a fülem mellett a jól nevelt eb titulusát.
-Mindössze kifinomultabbak lettek a módszereim az évek során. Csak figyeld meg! -továbbra sem hagytam veszni a mosolyomat, elvégre én már a puszta tekintetemmel is vetkőztetni tudok, ezt sose feledje.
-Bár titkon reménykedtem, hogy idővel a Black-sárm is felerősödött annyira, hogy már magadtól kezded el ledobálni a szerintem felesleges ruhadarabokat. Azaz... mindent! -mértem őt végig tetőtől talpig, hát ha találok rajta valamit, amit esetleg fent hagyhat, de sajnos semmi sem ment át a kritikus rostámon.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Csüt. Júl. 19, 2018 11:40 am



Megengedtem, sőt! Felajánlottam Sirius-nak, hogy itt maradhat éjszakára nálam, ha nincs hol aludnia. Valahogy nem akartam szégyenlősködni, hisz elég közeli az ismertségünk, plusz tényleg elfér, az az ágy hatalmas, én meg amúgy sem vagyok egy mázsaösszetörő alkat, és magam sem igazán, szóval nem láttam akadályát, hogy a hálómban töltse az éjszakát. Az igazat megvallva hiányzott nekem, plusz az sem volt hátrány, ha rajta tarthattam a szememet és nem kóborolt éjnek évadján fekete, halálhozó kutyaként.
Végül aztán áttért arra, hogy mikor lettem én ilyen önfeláldozó alkat, hogy még az ágyamba is beengedtem. Elmondtam neki, hogy mindig is az voltam, csakhogy neki épp az volt a kedvenc elfoglaltsága, hogy leimádkozza rólam a ruháimat, így ez nyilván neki nem tűnt fel. Erre persze tiltakozni nem tudott és úgy is felesleges lett volna, hisz pontosan tisztában voltunk mindketten azzal, hogy mi is az igazság. Black mindig is népszerű volt a lányoknál, nem volt különösebb problémája azzal, hogy pillanatok alatt leszedje egy nőről a ruháit, hisz a külseje és a belőle áradó belső vonzerő is hatást gyakorolt a gyengébbik nemre. Így mindig is büszke voltam magamra, hogy nem hagytam olyan könnyen, hogy levegyen a lábaimról.
-Te semmit sem változtál, Sirius. Ugyanaz a perverz kiskutya vagy, mint voltál. –léptem aztán közelebb hozzá, hogy szinte levegő se maradhasson köztünk.
-Miből gondolod, hogy megjelensz itt és én azonnal ledobom magamról a ruhákat egyetlen Black-mosoly kedvéért. Egy felnőtt nőnek ennyi nem elég. Már jóval többet kell tenned azért, hogy a talárom a földre kerüljön... -néztem fel rá egy pimasz mosoly kíséretében, bár a gondolat bennem munkált, hogy talán még most kellene visszavonulót fújni, amíg nem késő.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Csüt. Júl. 19, 2018 4:11 pm



Rosszallóan néztem rá, mikor megállapította, hogy semmit sem változtam, majd perverz kiskutyának nevezett.
-Először is milyen kiskutya? Másodszor... perverz? Nem is tudom, ki kezdte. Először a franciaágy, aztán hogy le akarom imádkozni rólad a ruhát. Valójában ez a te ördögi műved. -és még nagyon szívesen tovább fejtegettem volna neki, hogy én miért vagyok ártatlan a történetben, ő pedig valamiféle gaz csábító, aki hihetetlenül gyönyörű, de erre már nem került sor. Olyan közel lépett hozzám, hogy igazából szóhoz se jutottam. Állandóan tudtam járatni a pofámat, ő volt az egyetlen, aki mindig el tudta érni, hogy inkább fogjam be. Ez most is így történt, így meg kellett adnom magam a közelségének, az őt körüllengő finom illatnak.
Csak csendben hallgattam őt, ahogy kiselőadást tartott az új erkölcseiről, hogy nem fogja csak úgy ledobni a ruháit, már nem gyerekek vagyunk, szóval ennél több kell neki, mint egy Black féle mosoly. Fogjuk rá, hogy a szavai eljutottak a tudatomig, a lényeget összeraktam.
-Micsoda körülményeskedő lettél. -állapítottam meg a dolgot, viszonozva azt a pimasz mosolyát. Még mindig alig akartam elhinni, hogy itt állt előttem. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy Lara volt életem szerelme, és talán még mindig így van. Hülye kis boszorkányok jöttek-mentek, de ő örök maradt. Akármennyi év telt is el, akármin mentünk is keresztül, ugyanazt éreztem iránta, mint azelőtt, mintha ez mind meg sem történt volna, és ugyanott lennénk, mint akkor. Persze neki ezt ilyen nyálasan nem akartam a tudtára adni, egyelőre még azt sem tudtam, hogy ezt az egészet komolyan gondolja, vagy csak szórakozik itt velem, amiért váratlanul betörtem hozzá.
-Szóval... hallgatlak! Mit kell tennem? -szegeztem neki a kérdést teljes magabiztossággal. Egyáltalán nem az volt a fő célom, hogy ágyba vigyem, ez sokkal többről szólt, mélyebb volt az egész, mint a felszínes beszélgetésünk. Eleinte kötöttem az ebet a karóhoz, hogy nem engedek a csábításának, de végül hagytam a fenébe ezt a baromságot. Ki tud ellenállni neki!? Senki! Én pedig nem is akartam.
Lassú mozdulatokkal simítottam végigaz ujjaimat a karján, hogy végül egyik kezemmel közel húzhassam magamhoz, a másikkal pedig a füle mögé tűrhessek néhány kósza tincset.
-Remélem nem bánod... -mintha akkora úriember lennék, ezen még én is jót nevettem volna, ha nem lettem volna ennyire... elfoglalt. Ujjaim a hibátlan bőrét cirógatták, majd közelebb hajoltam hozzá, hogy megcsókolhassam.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lara O. G. Hewitt
S. V. K. tanárnő
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Hétf. Júl. 23, 2018 7:12 pm



Csak egy jót mosolyogtam azon, ahogy a megjegyzésemre reagált, miszerint még mindig egy perverz kiskutya és nem sokat változott az évek során. És a tiltakozásán meg az ellenérvein is egy jót ízűt mosolyogtam.
-Ugyan, Sirius. Mintha tiltakozni valód volna az ellen, hogy velem töltsd az éjszakát. –ráztam meg a fejemet egy hitetlen mosoly kíséretében. Komolyan nem tudtam elhinni ezt az ember. Képes volt mindent megmagyarázni úgy, hogy végül kijöjjön belőle, neki is igaza van, még ha csak kis mértékben is. Minden egyes apró szót meg kell magyaráznia, szerintem ez valami kényszer lehet nála, vagy ki tudja.
Végül sikerült aztán befognom a csinos kis száját azzal, hogy közelebb lépkedtem hozzá. Éreztem, hogy ezzel célba fogok érni, hiszen mindig is elakadt a lélegzete és a szavai, ha a közelébe kerültem. És ez szerencsére most sem volt másképp. Így meg is osztottam vele az új felállást, miszerint már nem vagyunk iskolás gyerekek, így nem fogja olyan könnyen lecsalogatni rólam a ruháimat, mint anno. Akkor is szerettem kéretni magamat, azonban az elmúlt időben nem igazán kerültem közelebbi kapcsolatba senkivel sem, habár nem is akartam.
-Körülményeskedő? –vontam fel a szemöldökömet, de a mosolyom továbbra is ott bujkált a szám sarkában, ahogy igazán látványosan végigmértem őt, tetőtől talpig, néhány másodpercig elidőzve minden részletén. Nem hittem volna, hogy valaha még viszont láthatjuk egymást, ez az egész most annyira… más. Nagyon, de nagyon hiányzott nekem és ezt ha akartam volna, akkor se tudtam volna letagadni. Black mindig is fontos szerepet töltött be az életemben és ez sosem változott. Sem akkor, amikor az Azkaban lakója lett, sem pedig akkor, amikor állítólagos halálhírét keltették. Egyszerűen képtelen voltam kiverni őt a fejemből és milyen jó, hogy így volt.
-Nem is tudom… légy kreatív és kevésbé… önmagad. Tudod… romantikus... –haraptam finoman az alsó ajkamba, így pillantva fel rá, egy cinkos kacsintást küldve felé.
Csak nagy szemekkel néztem rá és egy alig észrevehető, halk sóhaj hagyta el a számat, ahogy először csak az ujjaival simított végig, majd magához húzott, a fülem mögé tűrve a barna fürtöket. Csak némán néztem fel rá és már épp válaszoltam volna neki a megjegyzésére, de amint kinyitottam a számat, Sirius azonnal rátapasztotta az övét és én pedig a meglepettség miatti szünetet leszámítva, azonnal viszonoztam is azt, mintha sosem szakadtunk volna el egymástól. A karjaimat óvatosan a nyaka köré kulcsoltam, hogy lábujjhegyre állhassak és úgy csókolhassam őt tovább.
-Hiányoztál… Sirius… -jegyeztem meg csupán ennyit, kissé ziláltan, amint ajkaink elváltak egymástól.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
Animágus
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   Kedd Júl. 24, 2018 5:27 am



Megkaptam a választ a kérdésemre, ami arra irányult, hogy mi pluszt kell még nyújtanom a puszta jelenlétemen kívül, hogy ledobja a talárját és az egyéb járulékos ruhadarabjait, amikre nincs szüksége mellettem. Annyit akart, hogy legyek kreatív, kevésbé önmagam és... romantikus. A kreativitásommal nincs gond és az utóbbit is meg tudtam volna oldani, de hogy ne legyek önmagam. Hát... nem is tudom. Vissza akartam vágni neki azzal, hogy ez mennyire összezavaró egy gondolatmenetet vázolt fel nekem. Ha ne adjam önmagamat, akkor mégis mi értelme velem lennie, elvégre az már akkor nem is én lennék, hanem valaki más, de ebbe már saját magamat is sikerült alaposan belekevernem. Aztán végképp el is vesztettem a fonalat, amint az alsó ajkába harapott, mert ott valahol a józan eszem elájult és nem volt hajlandó felkelni többé. Nyugodjon békében! A külvilág köszöni szépen, de megszűnt létezni a számomra.
Persze elképesztően finom voltam és gyengéd, de azért magamat nem meghazudtolva, kellően határozottan húztam magamhoz, hogy aztán megcsókolhassam. Egy röpke kis pillanatra majdnem sikerült megrémítenie, de aztán viszonozta a csókot, én pedig mohón faltam az édes ajkait, ahogy annak idején is. Amint a karjait a nyakam köré fonta, az enyémek birtoklón a derekát fogták. Végül bármily' fájdalmas is volt, elváltunk egymástól, ő pedig megragadta az alkalmat, hogy kifejtse, mennyire hiányoztam neki, ez pedig rögtön mosolyt csalt az arcomra.
-Te is szörnyen hiányoztál. -homlokomat az övének döntöttem. Ezt nem is tudtam volna még csak tagadni sem, kizárt dolog, hogy meggyőző lett volna. A megjelenése, az illata teljesen a hatalmába tudott keríteni, elvégre most is azt terveztem, hogy majd ellenállok a Hewittféle kísértésnek, de már egy nézésétől elvéreztem. Bár ránk sosem volt jellemző, hogy megbeszéltük volna a dolgainkat, minden csak úgy... alakult. Én amúgy sem vagyok az a megnyílós fajta, aki órákig tud az érzéseiről beszélni, engem nem így neveltek. Eleinte csak sokat sejtető pillantásokat váltottunk, kétértelmű megjegyzésekkel dobálóztunk, egymás agyát húztuk, és végül mindig együtt kötöttünk ki a lehető legkellemesebb szituációkban, én pedig mellette megfeledkeztem arról, hogy más nők is vannak a világon. Elvette az eszemet akkor is, és most is. Lara sosem a pillanatnyi vágyaim tárgya volt, nem egy izgalmasnak ígérkező kihívás, hanem őt tényleg szerelemmel szerettem. És azt hiszem, hogy ez még most is így van, elvégre magamnak akartam őt, a lelkét, a szívét.
-Figyelj, inkább újra megcsókollak. Félek, hogy a végén még tényleg valami nagyon nyálasat fogok mondani, amire egyikünk sincs felkészülve. És akkor utána bokán kellene rúgnom magamat, miután te már megöltél. -közöltem vele a tényeket egy széles vigyor kíséretében, majd beváltva az ígéretemet, ismét megcsókoltam.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: I'll send you black roses - Lara & Sirius   

Vissza az elejére Go down
 
I'll send you black roses - Lara & Sirius
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Szépségverseny [Event]
» Black Iron Castle
» Képek
» Ariane Black
» Black Heaven bordély

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: II. emelet :: SVK tanár irodája és szobája-
Ugrás: