Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Hard to put into words - Ginny&Harry

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Hard to put into words - Ginny&Harry   Kedd Júl. 03, 2018 1:47 pm



Miután találkoztam Sirius-szal, alig vártam, hogy ezt a többiekkel is megoszthassam. Újra lehetőséget kaptam arra, hogy legalább legyen egy normális családtagom, akivel jól kijöhetek majd, mert Petunia néni és Vernon bácsi nem tartoznak bele ebbe a kategóriába, a tökkelütött Dudley-ról már nem is beszélve. Biztos voltam benne, hogy Ron és Hermione is nagyon fognak majd örülni ennek a hírnek, de úgy éreztem, hogy egy ilyen fontos dolgot, mégiscsak nem velük kellene megosztanom elsőként. Ott volt ugyanis Ginny. Magam sem tudom megmondani, hogy mikor fordult át bennem valami, és kezdtem el odáig lenni Ron kishúgáért, de egyik napról a másikra azon kaptam magam, hogy mennyire szép és okos és jó a humora és... idegesített, amikor mással láttam, de nem akartam kicsinyesnek és gyerekesnek tűnni a szemében, hogy hagyom eluralkodni magamon a féltékenységet.
De ez megváltozott a Szükség szobája óta. Bár megkaptam rá a lehetőséget, nekem eszem ágában sem volt ott felejteni a csókunkat, mint ahogy Piton hülye bájitaltankönyvét. Azóta pedig ott volt közöttünk ez a kimondhatatlan kapcsolat, én pedig most, hogy már Voldemort és a halálfalói sem állhattak az utunkba, komolyabban akartam venni mindent vele kapcsolatban. Már nem kellett horcruxokat hajkurásznom és attól félnem, hogy Voldemort átveszi felettem az irányítást, így minden idegszálammal Ginnyre koncentrálhatok.
Azonnal a keresésére is indultam, míg végül nagy nehezen a kviddics pálya szélénél ücsörögve találtam meg. Tudtam, hogy ha egyedül akar lenni, gyakran jön ide, itt csend van és a kviddics is közel áll hozzá, ráadásul nagyon jó játékos is.
-Szia... nem zavarlak? -szólaltam meg végül, abbahagyva a hátának értelmetlen bámulását. Ha jóváhagyta a jelenlétemet, ledobtam magam mellé a fűbe. Nagyon ráértem, Sirius Roxmortsba rohant, nekem pedig lyukasórám volt, amit szerettem volna vele tölteni, ha nincs kifogása ellene.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Kedd Júl. 03, 2018 2:39 pm




Már a kviddics sem az igazi, ami azért elég nagy baj - valahányszor odafönt vagyok, nem érzem többé a kellemes zsibbadást a szám környékén, és nem érzem a szabadságot sem, ami megtöltötte a napokat tartalommal. Nincs más, csak a bátyáim nevetése, ahogy az iskolaév után a gyümölcsösbe rohantunk, és mikor már elég nagy voltam a repüléshez - az ő mércéjükkel mérve, tehát nagyjából öt évvel azután, hogy ténylegesen repülni kezdtem -, csak dobáltuk egymás ellen az ügyetlen, házikészítésű kvaffokat. Mi maradt ebből? Bár Percy visszatért a családhoz, és bár mind elfelejtettük, hogy mekkora tuskó volt évekig - Fred halott. Az is marad. Maga alá temette a sűrű, nehéz földtömeg, a fehér márvány, a festékes tenyérlenyomatokkal, amik ellen anya először hangosan tiltakozott, de azután ragaszkodott hozzá, hogy segítsen kikeverni a színeket.

Sóhajtok, a hátamon fekve bámulom az eget, és fűvé akarok válni, nagyjából húsz percen keresztül rimánkodok is ezért, hadd váljak fűvé ezen a pályán, hadd ne kelljen többé emlékeznem mindarra, ami régen volt, és remegő kézzel mélyre vájnom mindabban, ami ezután lesz. A jövő beláthatatlan, a háború hagyatéka pedig túlságosan nehéz. Alig várom, hogy jól megrakodjanak minket házival, és a klubhelyiségben a bájitaltan házidolgozat körmölése közben összekuporodjak a szőnyegen, és Harry lábszárának döntsem a hátam. Felülök. A füvet tépkedem, mint gyerekként, szórakozottan, még akkor is, amikor meghallom a hangodat, akkor csak felmosolygok rád, és megpaskolom a füvet magam mellett.
- Parancsolj, ez a szék éppen neked van itt! - kiráz a hideg pusztán attól, hogy itt vagy, még mindig nem vagyok okosabb veled kapcsolatban, még mindig nem tudlak elengedni. Pedig milyen nevetségesnek tűnik a gondolat, hogy maradni akarj, miután láttad a halált, miután az arcába nevettél, miután generációkat mentettél meg. Mennyire akarom, hogy maradj! - Elég unalmasan indul ez az év. Eddig csak egy dupla jóslástanom volt, meg ez a lyukasóra. Sehol egy tripla bájitaltan. Hol van ebben a kihívás? - oldalba böklek a könyökömmel, mert valószínűleg egy tripla bájitaltannál borzalmasabbat el sem tudtam volna képzelni még néhány évvel ezelőtt, és felnevetek, kicsit úgy, mint régen.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Kedd Júl. 03, 2018 6:16 pm



Rövid keresgélés után rá is akadtam Ginny-re a kviddics pályán, ahogy a zöld fűben ücsörgött. Egy ideig csak némán őt vizslattam, amíg le nem esett, hogy mekkora hülye vagyok is én, minek ácsorgok itt, ahelyett, hogy végre beszélnék vele. Mellette örökké zavarban lévő kisfiúnak fogom érezni magam!? Végül mégiscsak a megszólalás mellett döntöttem, köszöntve őt, és érdeklődve, hogy zavarom-e. Válaszul a mellette lévő füves területre mutatott, hogy nyugodtan foglaljak helyet, én pedig azonnal huppantam is le mellé, mint aki attól fél, hogy esetleg meggondolja magát.
Szinte ittam a szavait, ahogy újra megszólalt. Igyekeztem figyelni rá tényleg, de a lénye, a szép bőre, a hosszú vörös haja mindig jobban lekötöttek, mint hogy minden eljusson a tudatomig. Erőt véve magamon igyekeztem felidézni, hogy mégis mit mondott, ami nem kevés hatásszünetet eredményezett a válaszomig. Csak nagyokat bólogattam az év unalmas indulására, bár minket a Kövér Dáma nem akart kiereszteni a klubhelyiségből, így sikerült elkésnünk az évnyitóról, de ennek úgyis szemtanúja volt. Már biztosan azon csodálkozott volna, ha végre egyszer időben odaérek. Elmondta, hogy dupla jóslástanon volt, és most neki is lyukasórája van, amitől csak még jobb lett a kedvem, így nem volt akadálya, hogy vele lehessek. Ha akarja. A gondolataimból az oldalba bökés és a bájitaltan emlegetése térített magamhoz.
-Tripla bájitaltan? -kérdeztem vissza elhűlve, de aztán a nevetését hallva, nekem is megjelent a mosoly az arcomon.
-Vigyázz mit kívánsz, állítólag Piton rosszabb, mint valaha. -még a mardekáros rajongótábora is így gondolja, ami azért már ad némi okot az aggodalomra. Talán Coliander mégiscsak hibát követett el, mikor visszavette.
-Nekem Sötét Varázslatok Kivédése órám volt az új tanárnővel. Elég jól képzettnek tűnik, talán az idén végre tanulunk is valami hasznosat. -jegyeztem meg a dolgot. Visszagondolva az eddigiekre, sok értelmük nem volt. Egyedül Lupin volt jó fej, de sajnos a vérfarkas kór miatt Piton aljas módszerekkel hamar elpaterolta az útjából.
-Egyébként nekem is lyukas órám van. -kezdtem el a füvet bámulni.
-És nem fogod elhinni, hogy kivel találkoztam. -váltottam aztán lelkesebb tónusra.
-Sirius életben van! -elvégre mégiscsak azért kerestem, hogy ezt elmondjam neki, nem pedig, hogy együtt nézzük, ahogy a fű kinő alattunk. Minden másodpercet ki akartam használni, amit együtt tölthetünk.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Kedd Júl. 03, 2018 9:00 pm



Néha úgy megkérdezném, mi történt veled és Pitonnal a csata éjszakáján, de tudom, hogy nem az én dolgom, és nem is szeretnék vájkálni ebben, ami - úgy tűnik - személyesebb, mint bárki hiheti, aki ezen a történeten kívül áll. Mindenesetre azért csak mosolygok, mert nehéz elhinnem, hogy Piton még a szokásosnál is kiállhatatlanabb - Lunával sportot űztünk abból az elmúlt évben, a denevér igazgatósága alatt, hogy felrobbantottuk az üstjeinket, és így folyton a gyengélkedőn kötöttünk ki, de inkább ültem Madam Pomfrey fennhatósága alatt, mint a pinceteremben. (Hozzáteszem, a robbantás nem egy nagy művészet, elég volt csak Seamus segítségét kérnünk.) Ez persze azelőtt történt, hogy mindannyian beköltöztünk volna a Szükség Szobájába, mint azok a hetvenes évekbeli hippikommunák, amiket apa olyan érdekesnek talál, anya nem kis rosszallására.

- Azt csak hiszed - vigyorgok rád, mielőtt ismét nagy marokkal kitépnék a fűből, és elkezdeném egyesével tépkedni a szálakat. - Az elmúlt évben Piton megszerezte a legkegyetlenebb seggfej rekordját, amit azelőtt Malfoynak akartunk adni. Az egész suliban suttogtak az állítólagos rémtetteiről, amiket akkor követett el, mikor eltávban volt. Mondjuk, sejteni lehetett, hogy az egész csak mese, de volt olyan elsős, aki összepisilte magát, mikor Piton ránézett. Borzalmas volt.
Lebiggyesztem a számat, hihetetlen, még mindig hihetetlen, hogy az új igazgatónő visszahívta, hogy most minden úgy megy, mint azelőtt. Biztosan megvolt a maga oka, nem igaz? - Harry, ilyen magasak lettek az elvárásaid, míg sátorban laktál, és Ron gatyáit teregetted? - vonogatom a szemöldököm, fűszálak egész csomóját ejtem vissza a földre, ahogy egész testemmel feléd fordulok. - Ha csak fele olyan gáz Coliander, mint Varangypofa volt, már akkor is nyugodtabb évünk lesz, mint eddig valaha. Felelőtlenség lenne elvárni tőle, hogy még tanítson is, úgysem azért van itt.
Persze, a csipkelődést azonnal felváltja a zsigeri döbbenet, mikor megértem a szavaidat, Sirius életben van, és hirtelen igazán fel sem fogom, azt hiszem, vagy csak rosszul hallottam volna?
- Mi?! Ez komoly?! De hát... hogyan? - értetlenül nézek rád, hiszen mindannyian láttuk, ahogy Sirius teste lehanyatlott a függöny mögé, oké, remegtünk a félelemtől, de mindannyian láttuk! Vagy nem is azt láttuk, amit látni véltünk? Nem ez lenne az első eset.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Szer. Júl. 04, 2018 11:34 am



Mikor a tripla bájitaltan szóba került, figyelmeztettem, hogy vigyázzon mit kíván, mert állítólag Piton rosszabb, mint volt, és ezt a mardekárosok mondták, ők pedig idáig elég elfogultak voltak a szent denevérükkel kapcsolatban. Ginny azonban nagy vigyorogva kijelentette, hogy szerinte tévedek, mire érdeklődve figyeltem őt, és hallgattam minden szavát. Elmondta, hogy a múlt tanévben ő érdemelte ki a legkegyetlenebb seggfej kategóriát, pedig végig azt hitték, hogy majd Malfoy kapja meg, de tévedtek. Malfoy... képes volt mindezek után visszajönni a Roxfortba és beülni a többi diák közé, miközben ő és a szülei is sárosak Dumbledore halálában, az iskola megszállásában. Gyáva, haszonleső férgek! 
Csak nagyot néztem, mikor egy elsősről mesélt, aki összepisilte magát, amikor Piton ránézett. Ezt azért kicsit erősnek éreztem még vele kapcsolatban is, bár én nem voltam itt, fogalmam sincs róla, hogy min mehettek keresztül a többiek a halálfaló rémuralom alatt. Neville-t is megkínozták, és még csak nem is akartam elképzelni a fejemben a képet, ahogy esetleg ezt a mellettem ülő lánnyal is megtették. A szívem szorult össze a puszta gondolatától.
Miután megtudtam, hogy dupla jóslástanon volt, benyögtem a nagyon fontos információt, hogy nekem S.V.K.-m volt az új tanárnővel, aki talán jobb lesz, mint az elődei voltak. Hewitt professzor nem tűnik kezdőnek. Erre megint kaptam tőle egy rá jellemző csipkelődést, hogy milyen magasak lettek az elvárásaim ahhoz képest, hogy egy sátorban csöveztem Ron gatyáival. Jót nevettem a megjegyzésén, mindig képes volt meglepni a váratlan humorával. Ron sem volt gyenge ezen a téren, de Ginny valahol inkább Fred és George felé kacsingatott.
-Én nem teregettem Ron gatyáit. -mindössze ennyit sikerült összehoznom védőbeszédemként. Majd még a hideg is végigfutott a karomon, ahogy Varangypofa szóba került.
-Ne is emlegesd Umridge-ot. Szerintem mindannyiunknak rémálma van még azóta is tőle. Lehet, hogy őt kellett volna ráuszítanunk Voldemortra. -hát kíváncsi lettem volna, ha az a kettő találkozik. Umridge borzalmas nőszemély volt, még Piton munkáját is képes volt megkritizálni. Lehet, ha szembe találná magát egy mumussal, a rózsaszín banya alakját venné fel.
-Egyelőre nincs véleményem róla, mint igazgatóról, csak nehéz megbízni olyanban, akit a Minisztérium küldött. Bár engem mondjuk nem tanít, sosem rajongtam a számmisztikáért. Erről Hermione biztosan jobban tudna nyilatkozni. -lehet alkalomadtán meg is kérdezem tőle, hogy mik a tapasztalatai Coliandert illetően, hisz eddig még sosem volt olyan, hogy valaki egy személyben legyen tanár és iskola igazgató is. Dumbledore sem csinált ilyet, pedig ő tényleg diákközpontú volt és biztosan kiváló tanár is. Kár, hogy ezt már sosem tapasztalhatjuk meg.
Mielőtt más irányt vett volna a beszélgetésünk, visszakanyarodtam az eredeti célomhoz, amiért felkerestem őt. Futólag megemlítettem, hogy Sirius életben van és nem rég találkoztam vele. Pont olyan értetlenül meredt rám, mint én a fekete kutyára, mikor először megpillantottam.
-Nem tudom... és ő sem tudja. Sirius is csak Bellatrix átkára emlékszik, aztán arra, hogy egy ismeretlen helyen ébredt és elég sokáig tartott neki idáig eljutni. Tegnap érkezett. -ecseteltem aztán lelkesen. Visszakaptam a keresztapámat, nekem pedig aligha kell ennél nagyobb boldogság. Őt leszámítva persze.
-De inkább mesélj te. Hogy érzed magad? -nyúltam lassan a keze után, leporolva tenyeréről a kósza fűszálakat, hogy aztán magam felé fordíthassam őt. Tudnom kell, mi van vele. Valójában!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Szer. Júl. 04, 2018 12:00 pm



Talán ez hiányzott annyira - úgy beszélgetni, mint régen, amikor még ez az egész csak a jövő egyik távoli lehetősége volt, amikor még úgy nevettem Harry megjegyzésein, hogy a töklé felszaladt az orromba, és most is csak azért nem teszem magam teljesen, totálisan nevetségessé előtte, mert nem vacsora vagy ebéd közben találkoztunk. Örülök ennek, minden ellopott perc sokat számít, amikor egy egész évet kell bepótolni.
- Áh, Varangypofa kicsinálta volna Tudj... na, Voldemortot - nevetek, csak egy pillanatra bizonytalanodom el, mert a családi megszokás ellen még nekem is nehéz küzdeni, hiába tűnt el Voldemort, hiába építjük újjá kőről kőre a világunkat az ámokfutása után, attól még anyáék rendesen belém nevelték, nem is beszélve a testvéreimről, hogy sose ejtsem ki a számon a nevét. Meg kell szoknom az új helyzetet.
- Hermionénak biztosan van elég véleménye helyetted is - kacsintok rád. - Majd megkérdezem őt, de legkésőbb szerdán úgyis megnézem magamnak Coliandert. - Nem mintha olyan éles szemmel figyelném a tanáraink munkásságát, sokkal jobban megérint, ha az illető emberileg nincs rendben, azt ugyanis már messziről kiszagolom - Fred és George megtanítottak néhány intő jelre a naplóval való incidens után.

Kiráz a hideg, nem akarok most ilyenekre gondolni, se Tom Denemre, se arra az idióta könyvre. Sokkal jobban érdekel Sirius idejutásának története, és amíg mesélsz, közelebb húzódom hozzád, hogy mindent biztosan halljak. Nem mintha olyan gyenge lenne a hallásom, mint Muriel néninek, éppen csak... jó, nem a sztori miatt ügyeskedek addig, míg a térdem a tiédhez ér. Ez világos, nem kéne magamat hülyítenem.
- Hihetetlen! És hogy bírta ki az utat? Mármint, gondolom, azért nem két napot kutyagolt egyedül! - Hígítatlan döbbenettel az arcomon bámulok egy darabig a kastély irányába, mintha azt remélném, Sirius egyszer csak felbukkan és magától megválaszolja a kérdéseimet. - Elképesztő! Nagyon örülök neki - és hát annak is, hogy így visszakaptad a keresztapádat. - Széles vigyorral fordulok ismét feléd, mert ez valóban csodálatos, a legjobb hír az utóbbi időben! Azt viszont nem igazán tudom, mit mesélhetnék, ami ehhez méltó. Hiányoztál, akarnám mondani, de nem vagyok holmi érzelgős hősnő, aki gondolkodás nélkül a hős nyakába veti magát, mint azokban a mugli filmekben, amikben nem beszélnek, és amiket apa órákig tud nézni a fészerben. - Hááát... nem is tudom. Jól vagyok. Jó, hogy itt vagy. Nehéz elhinni, hogy vége van a háborúnak. - Az ujjaim szórakozottan játszanak a tieiddel. Csak ki kell nyögnöm a fenébe is. - Hiányoztál. Tudod, nem olyan agyeldobósan, csak egészséges szinten. - Felsandítok rád. Ez sehogy nem akar sikerülni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Szer. Júl. 04, 2018 10:14 pm



Nekem soha nem jelentett gondot nevén nevezni azt, akit mások nem neveztek a nevén. Számomra Tom Denem vagy Voldemort egy gyilkos volt, aki megölte a szüleimet, semmi mást nem jelentett. Nem féltem a névtől, a mögötte lévő kultusztól, de magától a varázslótól sem. Inkább szántam őt, mintsem rettegtem tőle. Azt egy percig sem állítom, hogy nem volt félelmetes és veszélyes ellenfél, de belőlem nem tudta kiváltani azt, amit sok páratlan varázslóból és boszorkányból. Én azt nem bírtam megszokni, hogy belém akarták nevelni, amire képtelen voltam, és nem győztem elnézést kérni, ha véletlenül nem azt mondtam, hogy Tudjukki. Ha tudjuk ki, akkor mondjuk is ki. Ginny pedig a másik végletben nőtt fel, Mr Weasley nem egyszer engem is lekorholt, ha nem igazodtam az íratlan szabályokhoz. Nem hibáztattam őket ezért, ők ebben a "tabu" rendszerben éltek, míg én csak egy kívülállóként kerültem be a varázsvilágba. A muglik nem suttogtak soha a gonosz sötétvarázslóról, pláne nem Petunia néni, pedig biztos vagyok benne, hogy pontosan tudta, ki felelős a testvére, az anyám haláláért.
Inkább egyszerűen csak jót nevettem, ahogy Ginny is azon az állásponton volt, hogy Umbridge minden bizonnyal ütötte volna Voldemortot egy játszmában. És a rózsaszín macskás nő győzedelmeskedik a csúnya gonosz felett. Micsoda szenzáció lehetett volna belőle.
-Szerintem kérvényezzük a felvételét a csokibékás kártyák közé, és irassuk oda, hogy ő a joker, aki mindent visz. -egy társasjátékban is el tudtam volna képzelni egy rózsaszín mezőt, amire ha rálépsz, kimaradsz egy körből, mert hazudni ugyebár bűn.
-Te is jársz számmisztikára? -akadtam fenn aztán ezen a tényen. Egyáltalán nem éreztem jó pontnak, hogy ilyeneket nem tudok róla, de kár lett volna megjátszanom magam előtte, aztán akkor végképp a rózsaszín mezőre léptem volna. De ez a tény alaposan meglepett. Tudtam, hogy nagyon okos és sokoldalú, de nehezen tudtam elképzelni, hogy valaki érdekesnek tartja azt a sok számot és az azok alapján kikerekített okoskodást. "Ha a neved betűit összeadjuk és az eredmény 7, meghalsz." Mi van!? Ez Ronnak és nekem is magas volt. Bár tény, hogy mi a Jóslástan elől is futva menekültünk és a következő években már eszünk ágában sem volt többet felvenni azt a ködös tudományt. Ginny viszont kitartott mellette, hisz mára már egy dupla adagon is túl volt belőle.
Végül Siriusra tereltem a témát, akiről ma megtudtam, hogy életben van és ez hihetetlen boldogsággal töltött el. Eddig volt bennem valami megmagyarázhatatlan üresség érzet a halála óta, de ez most megszűnni látszott. Azt azonban már nem tudtam neki kifejteni, hogy maradhatott mégis életben, ugyanis Sirius-nak sincs róla fogalma, így nehéz bármire is tippelni. Bár ha a túlélésről van szó, engem az is nagyon érdekelne, hogy Piton hogy nem halt meg Nagini mérgétől, mikor ő maga is biztos volt a végben. Viszont nem kérdezhettem rá nála csak úgy, hogy "Hmm, helló tanárúr, hogy van mindig? Tudna mesélni a kígyómérgekről?" Azt hiszem, nem csak a Roxfortban lenne ez az utolsó évem, hanem az életben is.
-Hát tényleg elég sokáig tartott neki, mire idáig sikerült eljutnia. A részleteket nem tudtam kiszedni belőle, nagyon fura volt. Meséltem neki az új S.V.K. tanárról, aztán meg Lupinékról és úgy elrohant, hogy kezdtem azt hinni, hogy rajtam volt a láthatatlanná tevő köpenyem. -ráztam meg a fejemet nevetve, majd csak egyetértően bólogattam, amikor az örömét fejezte ki, amiért visszakaphattam a keresztapámat.
De eleget beszéltünk rólam és mindenki másról is, én pedig inkább rá voltam kíváncsi. Amennyire fontos volt nekem, olyan keveset tudtam róla. Még. Elmondta, hogy jól van és jó, hogy itt vagyok, és hogy nehéz elhinnie, hogy véget ért a háború. Először kissé talán túlságosan is meglepve figyeltem őt, mikor kijelentette, hogy hiányoztam neki. Hozzátette persze, hogy nem agyeldobósan, csak egészséges szinten, de ez az utóbbi kis kiegészítés engem nem érdekelt, és szépen el is engedtem a fülem mellett. A szelektív hallást Rontól tanultam. A lényeg, hogy hiányoztam neki. A szívem ettől úgy kalapált, mintha újra elsőéves lettem volna, és most vásárolnék pálcát Olivandernél.
-Te is... te is hiányoztál nekem. -ebben a percben csak azt akartam, hogy ezt tudja. Ugyan az egész nyarat az Odúban töltöttem, mégis olyan volt, mintha abban az időben kicsit távol keveredtünk volna egymástól.
-Tudod... egy ideig azt hittem, hogy... hogy kerülsz engem. Vagy... ilyesmi. -jegyeztem meg aztán csendesen, a szemeibe mélyedve.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Csüt. Júl. 05, 2018 12:12 am



Nem sietek, hagyom csillapulni a nevetésemet, mert Umbridge, mint mindent vivő csokibékakártya egy korszakalkotó ötlet, és ha egyszer lesz egy kis szabadidőnk, megérné nekifutni, hiszen ha valaki, hát ő igazán nagy hatást tett az iskolai életre és a diákokra, márpedig ilyenekért szoktak kártyára kerülni ezek a neves és nemzetes varázslók és boszorkányok, nem?
- Vávávárj nehm kapok levegőt - köhögök, ahogy megpróbálom a légzésemet normális üteműre erőltetni, és ha nem említenéd a számmisztikát, talán nem is sikerülne, de ettől rögtön kizökkenek.
- Nem járok - csóválom a fejem, a hajamat a fülem mögé tűröm, és csak most veszem észre a fűszálakat, amik zölden elvegyülnek a vörös kazalban. Sóhajtok, most igazán nem lett volna baj, ha nem koszolom össze magam, de talán nem fogok maradandó károsodást okozni Harry életében, vagy retinájában. - Csak sokat beszélgetek Hermionéval. Ha engem kérdezel, egészségtelenül sokat beszél a tananyagról, most, hogy visszajöttünk. Nyáron már éppen kezdett kisimulni, még anya házi eperlekvárjába is beleevett volna, ha sokáig bujtogatom. - Kacsintok, bár sajnos a terv végül kútba esett, mikor anya hazaért.

Az SVK tanárra tett megjegyzéseden csak egy másodpercnyit töprengek, hiszen egyikünk se tudhatja, milyen titkok lapulnak a felnőtt rokonaink múltjában - legkevésbé Siriuséban, aki nyilván mindig aratott a nők körében, de hogy Hewitt és ő mit művelhettek, az egy másik beszélgetés témája lesz. Most szívesebben fordítom minden figyelmemet Harryre, aki mostanra valószínűleg nem marad el a keresztapja mögött, ha a lába elé omló lányokról van szó. A kiválasztott, aki megmentett minket - hm, elég szexi, még akkor is, ha a rémdenevér-rontásomon kell átkelni érte. Fellengzős, buta libák.
- Én nem kerültelek, csak... - a szám sarkát harapdálva kutatok szavak után a fejemben, amik nem tűnnek éppenséggel borzalmasnak egy ilyen mondat befejezéseként. - Nem tudtam, mit mondjak. És ahogy apa szokta mondani, a háborúban összekuszálódnak az érzelmek, ami akkor jó ötletnek tűnik, a békében már nem annyira, és szóóóval... - újabb hallgatás, szónoki képességeim megcsillogtatása! - Féltem, hogy amin keresztülmentünk, az megváltoztatott. Hogy már nem akarsz velem lenni. Ezért nem adtam oda az ajándékodat a tizennyolcadik szülinapodra. - A gyomrom nagyjából akkora, mint egy doxytojás, de ha most ezt megengeded nekem, ha most igent mondasz rám, és kineveted a hülye, kislányos aggodalmaimat, akkor még jobb lesz, mint a tizenhetediken. Rád sem merek nézni, annyira zavarban vagyok.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Csüt. Júl. 05, 2018 10:32 pm



Ginny alaposan meglepett, mikor a maga módján ugyan, de közölte velem, hogy hiányoztam neki. Hirtelen a szavam is elakadt a számomra kedves mondat hallatán, így sajnos a hatásszünet a vártnál hosszabbra sikeredett, de csak megtaláltam a hangomat és kinyögtem neki, hogy ő is hiányzott. Annál sokkal jobban, mint amennyire ezt a tudtára bírtam adni, de sosem voltam igazán a szavak embere, a nagy szónoklatok nem mennek, az meg főleg nem, hogy az érzéseimről beszéljek bárkinek is, pláne annak, aki iránt táplálom őket. Egy tanár kérdését se tudom mindig értelmesen megválaszolni, nem hogy a számomra fontos személynek tartsak kiselőadást kényes témákról.
Zavarbaejtő volt ez az egész, pedig ez aztán tényleg nem volt valami nagy vallomásnak nevezhető egyikünk részéről sem. Csókoltam már meg őt, mégis úgy éreztem magam, mintha itt és most kellene először elmondanom neki, hogy mennyire tetszik nekem. Nagyon nem vagyok jó az ilyesmiben, nem vagyok tapasztalt hős szerelmes.
Ha már ebbe az irányba sodródtunk, inkább megragadtam az alkalmat, hogy megemlítsem neki, kicsit attól tartottam, hogy talán egész nyáron és az iskolában is került engem. Hallani akartam, hogy nincs így, meg akartam nyugtatni magam, hogy nem én baltáztam el valamit. Rávágta aztán, hogy ő nem került engem, épp csak ott volt a mondat végén, hogy "csak". A "csak" egy olyan dolog, amit senki sem hall szívesen és mindig valami mondvacsinált magyarázat követi, vagy az elutasítás, vagy az a bizonyos "csak" épp csak azt erősíti, amit eredetileg cáfolni szeretne. Jó, túlagyalom. Amint újra szólásra nyitotta a száját, bevallom, kicsit féltem a folytatástól, ami talán még az arcomra is kiült. Kicsit elhűlve hallgattam, amikor azt ecsetelte, hogy Mr Weasley azt szokta mondogatni, hogy a háborúban összekuszálódnak az érzelmek és ami akkor jó ötletnek tűnik, a békében már nem annyira. Itt alaposan levert a víz, hogy most jön az, hogy gondolkodott kettőnkön és szerinte nincs esélyünk, csak a nehéz idők kovácsoltak össze minket, pedig én nem ezt éreztem. Pont, hogy vártam ezekre a békés napokra, hogy majd legyen időm rá és a teljes valómat neki szentelhessem. Ha lenne ilyen rossz szokásom, a hallgatása alatt biztosan tövig rágtam volna a körmömet, de szerencsére idáig azért nem fajultak a dolgok, pedig szörnyen izgultam, még ha ez bénán és gyerekesen is hangzik. Elmondta, hogy attól félt, hogy én változtam meg attól, amin keresztülmentünk, és hogy én nem akarok vele lenni. A szám is tátva maradt, hogy egy olyan szép és okos lány, mint Ginny erre a valótlan következtetésre jutott. Mert fordítva még elfogadnám, de így. Hozzátette azt is, hogy ezért nem is adta oda a szülinapi ajándékomat. Elfordította a tekintetét, én viszont meglepően határozottan simítottam a tenyerembe az arcát, hogy rám nézzen. Saját magamon is elcsodálkoztam, de ezt vele nem akartam éreztetni.
-Tudod, hogy tisztelem és nagyra tartom apukádat, de ez a mondása elég nagy hülyeség. -kezdtem bele az idióta szövegembe.
-Mármint ránk nézve. -tettem hozzá gyorsan, mert biztos akadnak olyanok, akikre rá lehet húzni ezt a sablonos általános igazságot.
-Pont, hogy a háború vett el tőlünk mindent. A lehetőséget, az időt. Te az iskolába voltál zárva, és sosem tudtam, hogy mi történik veled. Aggódtam érted, de nem lehettem melletted. -és nem azért, mert gyáva módon nem akartam a Roxfortban a tiszteletemet tenni, hanem, mert Dumbledore más feladatot bízott rám, más módon kellett felvennem a harcot Voldemorttal. De mikor küzdenem kellett, ott voltam. Így is többen haltak meg emiatt, mint szabadott volna, amiért azóta is nap, mint nap bűntudatom van.
-Aztán azt hittem, hogy kerülsz engem, mert esetleg megbántottalak valamivel, vagy időre volt szükséged a történtek után, én pedig nem akartam tolakodó lenni. Az is megfordult a fejemben, hogy talán... -nem tudtam, hogy merjem-e folytatni, vagy ezzel olyasmibe gázolok,amibe nem kellene.
-..., hogy talán felelősnek tartasz a testvéred haláláért. -jegyeztem meg csendesen.
-De az én érzéseim nem változtak irántad, Ginny. Sőt! Végre semmi és senki másra nem kell pocsékolnom a figyelmemet, hanem veled lehetek. Ha akarod. -néztem rá kissé bizonytalanul, lassan simítva végig a gyönyörű bőrén.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Csüt. Júl. 05, 2018 11:12 pm



Halkan, megkönnyebbülten felnevetek, ahogy a kezeid közé veszed az arcomat - hát igen, apa nem mindig ad jó tanácsokat, és ha mégis azt teszi, akkor is inkább a fiait látja el hasznos megjegyzésekkel, mert hozzájuk ért, tőlem pedig néha még mindig zavarban van, éppen mint azon a napon, amikor tizenhárom évesen vele vásároltam meg az első melltartómat, és apa legalább olyan vörös volt a füleinél, mint mindannyiunk haja együttvéve.
- Hát igen, apa csak azt felejti el, hogy ők az első háború alatt házasodtak össze - vigyorgok mindentudóan, pedig ha itt lenne anya, most biztosan elmondaná, milyen keveset értek még ebből, a kapcsolatok bonyolult rendszeréből, a világból, a hiányból, hogy mit jelent várni a másikra, és össze kell szorítanom a számat, hogy visszanyeljem a könnyeket, amiket nem sírtam el az elmúlt évben. Nem fogok sírni most sem, mert nem vagyok holmi drámára éhes csitri, aki könnyekkel akar nyomatékot adni a szavainak! Hallgatlak, és bizsereg az arcom, mert közel vagy hozzám.

Mégis kipattan a szemem, mikor Fred haláláról beszélsz. - Nem hihetted komolyan, hogy téged okollak Fred haláláért! - vágok a szavadba hitetlenkedve, de azután ismét elhallgatok, türelmetlenül bár, de kivárom, míg a végére érsz. Nagy sóhajjal összegzem a fejemben mindazt, amire most válaszolnom kell, de nem sokat tétovázok, mielőtt ismét megszólalnék. - Egyrészt teljesen, totálisan kizárt, hogy bárki téged tegyen felelőssé azért, ami történt, úgyhogy erre ne is vesztegessünk több szót, másrészt meg nem volt olyan rossz itt tavaly, izgalmasabb volt, mint a legtöbb évünk a suliban, és tutira megdöntöttük Neville-lel és Lunával a legtöbb büntetőmunka rekordját, amit addig apukád és Sirius tartottak, harmadszor pedig ne ijedj meg, de most meg foglak csókolni. - Ez nem kérdés, széles, magabiztos mosollyal hajolok hozzád, olyan végtelenül természetesnek tűnik, mintha nem telt volna el rengeteg idő azóta, hogy utoljára - de a szád íze ugyanolyan, és az ujjaim ugyanazt a borostát érzik az arcodon, csak mi nem lehetünk többé ugyanolyanok, mint a háború előtt. Nem is baj.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Pént. Júl. 06, 2018 4:11 pm



El kellett mondanom neki, hogy az én fejemben mik kavarogtak és hogyan értelmeztem azt, hogy nem nagyon kereste a társaságomat a nyáron és azóta sem, hogy elkezdődött az iskola. Nem akartam megbántani, de le kellett szögeznem, hogy bizonyos kérdésekben ne hallgasson az apjára, még akkor sem, ha sok mindent megélt már és én is nagyon kedvelem. Tudni akartam, hogy tettem-e, mondtam-e valamit, amivel esetleg megbánthattam, mert már a legrosszabb eset is megfordult a fejemben, hogy talán neheztel rám Fred halála miatt, és valahol a lelke mélyén engem tart felelősnek érte. Az az átkozott Tom is próbálta úgy csavarni a szavakat, hogy mindenki más is így érezzen az elveszített szerettei miatt. Én csak a helyes utat próbáltam járni, amit Dumbledore szabott ki nekem, másom nem volt, amin elindulhattam volna. Nem tudtam volna legyőzni, amíg a horcruxok nem semmisülnek meg. Álmaimban még így is sokszor visszatér a jeges tekintete. Erre azonnal kibukott belőle, hogy ezt nem gondolhattam komolyan. Ettől valahogy nagy kő esett le a szívemről, mert szinte nem múlt el úgy nap, hogy ez a gondolat ne fészkelte volna be magát a fejembe. Nem akartam, hogy pont az ő családjuk gyűlöljön meg és forduljanak el tőlem, mikor olyanok voltak, mintha a sajátom lennének.
Biztosítani akartam inkább róla, hogy az én érzéseim cseppet sem változtak az irányába, sőt, igazából úgy gondoltam, hogy ki kellene használni a nagy nehezen elérkezett, de mégis kiérdemelt béke időket és több időt tölteni egymással. Ha nincs ellene kifogása, persze, mert nem akarom ráerőltetni magam. Miután mindent elmondtam, amit akartam, csendben hallgattam az ő mondandóját ezekkel kapcsolatban. Újfent megnyugtatott, hogy kizártnak tartja, hogy bárki is engem okoljon. Azt is leszögezte, hogy a tavalyi évet Neville-el és Lunával kihúzták, és sorra döntötték a büntetőmunkák rekordját. Ez egy mosolyt csalt az arcomra, mikor elképzeltem őket, ahogy apám és Sirius nyomdokaiba léptek, de attól még bennem volt a tüske, hogy nekem kellett volna mellette lennem, együtt részt vennünk azokban a büntetésekben. Igyekeztem feldolgozni a szavait, így kis időbe beletelt, mire fel fogtam, hogy mit is mondott a megcsókolásomról. Meglepve pillantottam rá, de ahogy a puha ajkai az enyémekhez értek, már semmi más nem is érdekelt. Ki akar bármiféle kétségekkel és gondokkal törődni, amikor itt van Ginny? Viszonoztam a csókját, karjaimmal szorosabban húzva magamhoz, már amennyire ezt az ülő helyzetünk lehetővé tette. Azt kívántam, hogy bárcsak minimum 3 lyukasórám lenne, és mind ebből állna. Nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen, mert ami ezután szokott jönni, abban mindig is béna voltam. Sosem volt erősségem valami értelmes megszólalást produkálni egy-egy csók után, pedig most már egy ideje nem hallattam a hangomat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Pént. Júl. 06, 2018 5:14 pm



Megcsókolni téged most olyan rohadt természetes és egyszerű, nevetnem kell, ha arra gondolok, a tizenegy éves kis Ginny mit tenne most, ha tudná, ha üzenhetnék neki ebből a pillanatból, nyugi, egyszer téged fog választani, de valószínűleg fel sem tudtam volna fogni. Sőt, beleőrültem volna a boldogságba, az izgalomba, és a zavarba, mert elsősként még egy csók gondolata is vörösre festette az arcomat, akár valami túlméretezett naplemente, nemhogy még beszéljek is róla valakinek! Mondjuk anya és apa, mint egyetlen lányukat, minden ilyen témától igyekeztek megóvni, csak azzal nem számoltak, hogy hat báty mellett felnőni egyet jelent a szülői ambíciók teljes aláaknázásával - tizenhárom évesen már mindent tudtam, amit a bátyáim, mert bár Percy és Ron nagyon, nagyon vigyáztak rám, az ikrek elfogadták, hogy egyszer én is fel fogok nőni, és jobb, ha kiokosítanak, mielőtt bárki más megpróbálna átrázni.

Ezért egyáltalán nem vagyok zavarban, mi több, olyan elégedetten mosolygok, mikor kicsit eltávolodok tőled, mintha a világ összes karácsonyát előrehozták volna erre a napra.
- Megkockáztatjuk, hogy Piton meglát itt minket, és levon nekifutásból 50 pontot a Griffendéltől, már az új tanév első napján? - Ilyen közelről látom azt a néhány szeplőt az orrodon, amiket valószínűleg a nyári nap csalt elő. Úgy vigyorgok, mint akik rosszban sántikálnak, és közben remélem, nem veszed észre, milyen ügyetlenül térdelek fel, hogy a karjaimat a nyakadra fonva, egyszerre kerülhessek még közelebb, és na, nincs mit tagadni, megőrizhessem az egyensúlyomat. Már csak az hiányzik, hogy arccal a fűbe boruljak. - Vagy bízzunk abban, hogy Hermione úgyis visszaszerzi majd azokat a pontokat? - A hangom már nem több suttogásnál, és azt hiszem, ha Piton nem jelenik meg a semmiből mellettünk, akkor semmi nem lesz képes rávenni, hogy elengedjelek. Összesen nyolc betűből áll, amit most legszívesebben mondanék, de nem, ó, nem rontom el ezt a pillanatot azzal, hogy megnyitom a romantikus nyáltengert elzáró zsilipet. - Tudod, most, hogy így belegondolok, nem muszáj bemennem a következő bűbájtanra. - Bele se merek gondolni, milyen pillantást kapnék Hermionétól, vagy éppen anyától, de azért rád kacsintok. Szívesebben vagyok Harry Potter cinkostársa, minthogy halálra unjam magam Flitwick óráján - feltéve persze, hogy közben a prof megérkezett.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Pént. Júl. 06, 2018 8:24 pm



Én még mindig ügyetlen kisfiúnak éreztem magam Ginny közelében, a csókjai után pedig mindig tiszta kuka voltam, mint aki seprű nélkül is ötven méterrel a talaj fölött lebeg. Soha nem találtam igazán a szavakat, ő pedig rögtön egy poénáradattal volt képes nyitni, amint elszakadtam a puha szájától. Csodáltam őt, a mosolya mindig jó kedvre derített és úgy éreztem, hogy még mindig nyár van. Örök nyár.
-Ha Piton vagy bárki belénk akarna kötni emiatt, én vonok le tőle nekifutásból 50 pontot! -mosolyogtam egy jót a megjegyzésén, ő pedig csak tovább vigyorgott. Érdeklődve figyeltem, ahogy térdre tornázta magát, hogy aztán a karjait a nyakam köré fonhassa. Imádtam a közelségét, de még mindig képes voltam zavarba jönni tőle. Elmúlik ez egyáltalán?
-Hermione okos lány, gond nélkül visszaszerezné. És nem akarom kissebbíteni az érdemeit, és bocsásson is meg ezért, de hagyjuk őt a francba. -motyogtam szinte önkívületben. Amikor ennyire közel volt hozzám, érezhettem minden lélegzetvételét, nem akartam Hermione éles eszét dicsérgetni, hiába szolgált rá. Sokkal jobban tetszett az ötlete, amivel ezután állt elő, hogy ha jobban belegondol, nem is muszáj bemennie bűbájtanra. Valahol meg tudtam érteni, annyira unalmas egy tantárgy tudott lenni, pláne ahogy Flitwick előadta, pedig biztosan meglett volna annak is a maga szépsége.
-Nekem őszintén fogalmam sincs, hogy milyen órám lesz, de szívesen kihagyom. -mindig teljesen a hatása alá tudtam kerülni, és olyankor nem igazán tudtam befogadni a külvilág dolgait, a józan gondolkodás mellette lehetetlen. Persze aztán a gyűlölt jobbik eszem, mindig utat talál a rózsaszínű ködön át is.
-Viszont... Ron biztosan kinyírna, ha rosszba vinnélek. -nem számít a barátság, ha a számára sérthetetlen húga miattam megszegi a szabályokat. De mindig is tetszett a bátyjai hozzáállása, ahogy védelmezték az egy szem, nem is akármilyen húgukat mindenféle fiútól. Fred és George persze nem tartották burokban, de emlékszem, Ron hogy nézett Dean-re. Szinte már félelmetes volt. Igyekeztem elhessegetni Ron gondolatát is, ugyanis, ha Hermione nem volt épp szerencsés témaválasztásnak, hát akkor ő még annyira sem. Most rajtam volt a sor, hogy finoman magamhoz húzzam és csókot adjak neki. Be kell pótolnunk minden elvesztegetett percet, amit a másik nélkül kellett töltenünk.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Pént. Júl. 06, 2018 11:07 pm



Felnevetek a szavaidat hallva. - Ez ám a griffendéles bátorság! - De a szavaim vége már a te szádon hal el, valahol az állad és az alsó ajkad között, a senki földjén, amit annyiszor néztem ötödéves koromban, azon tűnődve, normális-e, hogy a legjelentéktelenebb bőrfelületeken is órákig mélázok, vagy éppen a fényképekről ismert Lily és James vonásait keresem rajtad. Felesleges, tudom, de mégis, valahogy mindig érdekelt az örökség, amit tőlük, ismeretlenül is, magaddal hozhattál, jelentse ez akár a kviddicshez való tehetségedet, akár éppen ezt a részt, a szád és az állad között. - És teljesen igazad van, hagyjuk is Hermionét, mert még a végén elkopik a neve - somolygok, és hálát adok az égnek, amiért ő biztosan nem szerezhet majd tudomást a bűbájtanórai hiányzásomról, ha csak prefektusok és a mugli rendőrök által használt őrkutyák el nem indulnak a felkutatásomra. Ez pedig, szerencsére, kevéssé valószínű.

- Rosszba vinnél? Ó, Potter... - Nem állíthatnám, hogy nem mozgolódik a válladra támaszkodva, immár percek óta, nem egyébért, csak hogy elveszítsd az egyensúlyodat, és a fűben köss ki, de azért ez a mondat egy pillanatra kizökkent a mesterkedésből. Oké, nem nagyon. Egy lezsernek vélt mozdulattal hátravetem a hajamat, mint aki ennél nevetségesebbet se hallott még, mint aki teljesen az abszurd ötlet felett áll, és úgy is hunyorgok rád. - Maradjunk annyiban, hogy én viszlek a rosszba téged. Fred és George húgaként ugyanis olyan titkok birtokában vagyok, amiket te elképzelni sem mersz! - Felvágok, persze, de valószínűleg mindketten sejtjük, hogy a magabiztosságom csak játék. Amit viszont nem sejthetsz, hogy mióta magadhoz vontál, a gyomrom öklömnyire szűkült, mégis elfér benne nagyjából ezer repdeső pillangó, és szeptemberhez képest tűzforrónak érzem az arcomat, de nem, már Piton hirtelen felbukkanása, és az esetleges ötven pont levonása se rendítene meg lelkileg. - Ha ezt a két órát most ellógom a Kapitány úrral, akkor az automatikus felvétel az idei csapatba, igaz? - Vágok hirtelen gyanúsan ártatlan képet. Mondjuk, a kviddics miatt legalább nem aggódom. Bérelt helyem van a hajtósorban, és bárkit lerepülök, ha ezt bizonyítanom kell. (És igen, ez most őszinte felvágás.)

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Szomb. Júl. 07, 2018 5:58 pm



Ginny szerint nem kell aggódnom, hogy rosszba fogom vinni, ugyanis azon a véleményen volt, hogy inkább ő teszi ezt velem. Fred és George húgaként bizonyos titkok birtokában van, amiket én nem tudhatok. Elvitathatatlan az ikrek tudása a titkos járatok és a csínytevések terén, így meg se próbáltam versenyezni vele ezen a téren. Hiába volt nálam a Tekergők Térképe, Hermione-val ellentétben én nem szoktam mindent bemagolni vagy lefényképezni az agyamba, így csak nagyon kevés rejtett útvonalat tudnék fejből visszamondani. Csak mosolyogtam a megjegyzésén, amiben magára vállalta a bűnbe csábító szerepét, bár valahol sokkal inkább közös megegyezésen alapult, hogy órákat fogunk ellógni, így inkább bűntársaknak nevezném magunkat, az találóbb.
Aztán előállt egy újabb megjegyzéssel, hogy vajon automatikus felvételt jelent-e a kviddics csapatba, ha a kapitánnyal lóg. Ez egy érdekes felvetés volt, amit hát nem hagyhattam csak úgy szó nélkül.
-Csak nem meg akar vesztegetni Miss Weasley? -kérdeztem vissza jót mosolyogva ezen az egészen. Annyira imádom a humorát.
-De sajnos rossz hírem van. Nem, ez csak így magában kevés. -tettem hozzá, majd inkább engedtem az ügyeskedésének, amin már egy ideje mesterkedett, hogy eldőlhessünk a fűben. Magamhoz húztam őt, miközben az eget bámultam. Mennyivel szebb így, mint mikor sötétségben úszott minden. Az ember nem tud nem visszagondolni arra az időre, ráadásul annyira régen azért nem volt, hogy ne éljenek elevenen bennünk az emlékek, az a sok borzalom, a sikolyok.
-Tavaly egyáltalán volt kviddics csapat? Játszottatok meccseket? -jutott eszembe a kérdés, amit egyébként is meg akartam már kérdezni tőle, csak eddig nem igen volt rá alkalmam, főleg, hogy nem nagyon beszéltünk, csak amennyit muszáj volt. De valahogy nem tudtam elképzelni, hogy a halálfalók és Voldemort támogattak volna bárminemű szórakozást, amiben legalább örömüket lelhették volna a többiek.
-Azt sem tudom, hogy az idei csapattal mi lesz. Csak hárman maradtunk. -sóhajtottam lemondóan. Ez pedig édes kevés a győzelemhez, vagy ahhoz, hogy egyáltalán kiállhassunk. Mindkettőnknek fontos ez a játék, és nem szeretnék az idén is kimaradni belőle.
-De azért gondolom az idén csak lesznek újra meccsek. -tettem hozzá reménykedve, mert még azt sem lehetett kizárni, hogy az új igazgató új szokásokat vonz magával. De ezt azért inkább ne.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Szomb. Júl. 07, 2018 8:36 pm



Élesen beszívom a levegőt ijedtemben, mikor hátradőlsz, és magaddal vonsz, de ami azt illeti, ebben a testhelyzetben még jobban érzem magam, ha ugyan lehetséges, mint az eddigiekben. Apró csókot nyomok az orrodra, de persze a szavaid túlságosan magas labdát jelentenek ahhoz, hogy ne csapjak le rájuk. - Óóóó, Mr Potter, ha meg akarnám vesztegetni, akkor valószínűleg olyasmit tennék, amiért ezen a helyen 100 pont levonás jár. - Leplezetlen vigyorral nézek le rád, de nem szeretnék ennél jobban körvonalazható ötleteket adni, és nem tartozom azok közé a könnyűvérű tyúkok közé sem, akik egyetlen perc hírnévért Harry Potter lábai elé vetik magukat. - Vagy McGalagony életünk végéig büntetőmunkára ítél minket -suttogok az ajkaidra hajolva, anélkül, hogy egy újabb csókba felejtkeznék. A kviddics témája elég fontos, mi pedig, azt hiszem, valóban tehetünk valamit az iskolai csapatokért.

Mégis gombócot érzek a torkomban, mikor a tavalyi kviddicsről kérdezel. A földre könyökölve nézek le rád, majd, hogy időt nyerjek, hagyom a tekintetemet a kastély felé kalandozni. Sóhajtok, mert nem igazán tudom, hol fogjak hozzá. Mindegy, nem igaz? Inkább tőlem halld, mint mástól. - Az első meccsig ment a dolog. A Hollóhát ellen játszottunk, de Terry Boot már hetek óta tervezte akkor, hogy valami lyukat vág a falon, amit a varázslatokból húztak a suli köré, és megszökik. Tudod, ő volt az egyik hajtó a hollóhátas csapatban, és Luna hiába mondta neki a maga holdvilágos stílusában, hogy ezen a falon nem lehet lyukat vágni. Boot a meccs után elrepült, a rengeteg fölött próbálta valami bűbájjal kivágni a lyukat - megborzongok a puszta emléktől, és nem tudok a szemedbe nézni. Ezúttal nem. - Azok a seggfejek állítólag már csak a holttestét találták meg, de nem adták ki a családnak. Elásták valahol. Többé nem engedték, hogy seprűre üljünk.

Jó lenne, ha idén máshogy alakulhatnának a dolgaink, ha lenne remény a Griffendél számára, és hirtelen azon kapom magamat, hogy már a puszta ötlet is nagyon, nagyon lelkessé tesz. - Mindegy. Boot emlékére is játszani akarok az idén! Valahogy csak megoldjuk, pláne most, mikor Gwenog Jones is az iskolában van - lelkendezek sokkal könnyedebben, mint az előbb, mert valóban, hihetetlen ez az egész, de a kedvenc csapatom egyik legjobb játékosa itt van, az iskolában, ma reggel is láttam, ahogy töklevet ivott a nagyteremben! Mint minden normális ember. Őrület! - Hárman? Gondolod, hogy Vonvon játszani fog még? - vonogatom a szemöldökömet pimaszul. - Tudtommal nincs több nő, akinek kifényezhetné a manduláját. És ha megtenné, Hermione olyasmit tenne az ő manduláival, amit nagyon megbán.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Vas. Júl. 08, 2018 10:20 pm



-Az a 100 pont levonás még bőven belefér. -valójában pont nem érdekelnek a pontok és az értük járó házkupa, ha azzal szemben Ginny a másik nyeremény. Vagyis... a főnyeremény.
-És van, ami minden büntetőmunkát megér. -tettem még hozzá egy cinkos vigyor kíséretében. Ezekkel nem tudsz elijeszteni, valami jobbat kell kitalálnod.
Ám mielőtt még a szokásosnál is zavarbaejtőbb lett volna a helyzet, valami hülye ötlettől vezérelve szóba hoztam a kviddicset, hogy vajon az idén lesz-e belőle valami, mert nem szeretném, ha nem tudnánk részt venni a játékban, őszintén szólva nekem nagyon hiányzott. Azt azonban nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy a csapatunk rendkívül hiányos. Pontosabban... Ginny, Ron és én alkottuk. Ez pedig inkább tűnt valamiféle családi vállalkozásnak, mint sem iskolai csapatnak a bajnokságon. Bár régóta foglalkoztatott a kérdés, hogy tavaly tartottak-e egyáltalán meccseket, de amint kimondtam a szavakat, szinte rögtön meg is bántam. Érezhető volt a hangulatváltás, én pedig nem szerettem volna kellemetlen, fájó emlékeket előcsalni. Pont nekem nem szabadna őt ilyesmivel kínozni, és azt akartam, hogy az együtt töltött idő inkább vidáman teljen. Érdeklődve és kissé elborzadva hallgattam őt, ahogy a Hollóhát elleni játékról mesélt. Terry Boot megpróbált megszökni a Roxfortból a meccsen való repkedést kihasználva a Tiltott Rengetegen keresztül, de állítólag már csak a holttestét találták meg, de a halálfalók nem adták ki a családnak, hanem valahol eláshatták az erdőben. Ettől a történettől még az én hátamon is végigfutott a hideg, elöntött a mérhetetlen düh és a tehetetlenség érzése. Az ilyenek mindig annyira fel tudtak húzni és azt kívántam, hogy bárcsak ott lehettem volna, hogy elátkozzam azokat a rohadékokat, hogy senkinek se árthassanak. Annyi ártatlant megkínoztak puszta szórakozásból, hogy az már gyomorforgató. Szinte automatikusan ökölbe szorult a kezem, de igyekeztem elengedni ennek a gondolatát. Inkább finoman Ginny karján simítottam végig, hogy aztán az ujjaim a haja végével játszadozhassanak.
Tetszett aztán, ahogy egyik pillanatról a másikra elkapta valami energiával teli lelkesedés, ami azonnal érződött a tekintetén és kihallatszott a hangjából is, mikor kijelentette, hogy Boot emlékére mindenképp játszani akar az idén, ráadásul Gwenog Jones is az iskolában van. Aki pedig...
-Gwenog Jones? Az új repüléstan tanár? -néztem rá érdeklődve. A neve annyira ismerősen csengett, de hirtelen nem tudtam hová tenni. Kicsit bajos volt a név- és az arcmemóriám az összepárosítások terén. Ebben Hermione a királynő, én meg csak asszisztálok.
Nagyon kellett nevetnem, amikor Vonvonnak nevezte Ront. Olyan régen volt, és valamiféle nosztalgiázó öregembernek éreztem tőle magam. Annyi minden történt azóta, mintha az még egy másik életünkben történt volna. Dumbledore még életben volt, Lumpsluck az iskolában tanított. Mennyivel jobb hangulatú bájitaltan órák voltak, mint Pitonnal, még akkor is, ha sokszor kissé álomvilágban élt és inkább csak azokkal törődött, akik "trófeának" számítottak a szemében.
-Nem tudom, hogy Ron akar-e még játszani, de melegen ajánlom neki! Ne már, hogy pont az utolsó éven gondolja meg magát a kviddiccsel kapcsolatban. És igenis vágjon fel vele Hermione előtt is. -magyaráztam még mindig jót derülve a Vonvon témán és a mandula fényezés gondolatán. Fogalmam sincs, hogy Ginny, hogy tud ilyeneket kitalálni, de imádom a találékony humorát. Is.
-Azt sem tudom, hogy egyáltalán jól megvannak-e. Mármint... szerintem legalább annyira furán működnek, mint mi. -céloztam itt arra, hogy került engem, én meg nem voltam elég bátor, hogy megkérdezzem, miért.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Vas. Júl. 08, 2018 10:38 pm



Jobb lesz, ha többet nem említem Bootot ebben a beszélgetésben - nem mintha szégyellném, ami tavaly történt, az események fényében mindannyiunknak meg kellett erősödnie, de az volt az első olyan, olyan igazán borzalmas lecsapás, amiből minden ugrabugráló ellenforradalmárnak értenie kellett - volna.
- Amúgy tényleg nem volt olyan gáz. Azok után, ami Boottal történt, Neville-lel és Lunával azonnal mozgásba hoztuk a DS-gépezetét, még aznap megkerestük a régi tagokat, mert láttuk, hogy ez lesz az egyetlen mód... - Elhallgatok, szavakat keresek, miközben az arcodat fürkészem. - Arra, hogy hűek maradjunk Dumbledore-hoz. - Abban az időszakban egyetlen név sem csengett olyan jól, mint néhai igazgatónk neve, és a többség ettől azonnal csatarendbe is akart állni - persze, Potter az Potter, talán a legerősebb név a listán, és mivel Harry köztünk élte a mindennapjait, kicsit mind a sajátunknak éreztük az ügyet attól, hogy a Varázsszem rádióban meghallgattuk a titkos jelentéseket. - Olyanok is beléptek, akik anno féltek Varangypofa alatt. Vagy holdkórosnak tartottak téged. De ne aggódj, előadtam nekik a sztorit a nagyon menő magyar mennydörgő tetoválásodról, és ez meggyőzte a tömegeket.

A szélhámos vigyort az arcomról csak az abszolút, totális rajongás kifejezése képes felváltani, mert Gwenog Jones, jóságos ég, mert Gwenog Jones - hát, talán nagyobbat nevetek a kelleténél, mikor rájövök, hogy neked éppenséggel fogalmad sincs arról, ki ő. Itt az ideje egy kis memóriafrissítésnek. - Potter, kölcsönözze ki azonnali hatállyal A kviddics évszázadait! - ráncolom össze a homlokomat, éppen úgy, ahogyan McGalagonytól tanultam az elmúlt években - oké, a hanghordozásom kevésbé hasonlít az övére, de nyilvánvalóan azokra a babérokra török. - Gwenog Jones a Hárpiák csapatkapitánya, terelője, és a világ legtehetségesebb nője, aki valaha seprűre ült! - lelkendezek, és ó igen, ez már sokkal inkább hasonlít önmagamra, pontosabban a tizenegy éves Ginny Weasleyre, aki megalapította a könyvtárban a Harry Potter Rajongói Klubot. Fülig vörösödöm, és hálát adok magamban ezerszer, amiért nem jutottál messzire a legilimencia óráidon Pitonnal. - Ennyi, amit tudni érdemes Jonesról. És ne félj, Vonvon játszani fog, majd csinál néhány dugóhúzót a levegőben, hogy Hermione rémült sikolyait és a tanárnő elismerő tapsát hallgathassa. - Vigyorgok, rendben, tudom, gonosz megjegyzés volt, de hé, az ember lányának van joga így beszélni a bátyjáról.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Hétf. Júl. 09, 2018 3:27 pm



Amint szóba került a kviddics és Gwenog Jones, azonnal igyekeztem érzékeltetni Ginny-vel minden lehetséges kommunikációs eszközzel, hogy nem egészen világos számomra, hogy miért olyan nagy szám az új repüléstan tanár. Értem, hogy át fogja venni a kviddiccsel kapcsolatos teendőket is, amiket korábban Madame Hooch látott el, de attól még meglepő volt a lelkesedése és a rajongása a nő iránt. Azt be kellett látnom, hogy a neve valahonnan nekem is ismerősen csengett, de nem rémlett semmi sem vele kapcsolatban.
Erre szépen kinevetett és alaposan megdorgált, hogy talán akkor kölcsönözzem ki azonnal A kviddics évszázadait a könyvtárból, ha ennyire tudatlan vagyok. Sejtettem, hogy az én tudásom lesz hiányos, de ez engem valahogy nem tud arra buzdítani, hogy sűrűn Cvikker, a női Frics birodalmába lépjek. Elég volt akkor, amikor Hermione mindig erre kényszerített minket Ronnal.
-Sajnálom. Valahogy játszani jobban szeretek, mint olvasni róla. -néztem rá ártatlanul a vállamat vonogatva, már amennyire ez fekvő helyzetben még elegánsan kivitelezhető, miután ijesztően hozta McGalagony vonásait és hanghordozását.
-Első dolgom lesz, professzor asszony! -forgattam meg a szemeimet nevetve, majd inkább érdeklődve hallgattam őt, ahogy magyarázni kezdte, hogy a hozzám hasonló idióták is megértsék, hogy Gwenog Jones a Hárpiák csapatkapitánya, terelője és a világ legtehetségesebb nője, aki csak seprűre ült.
-Csak a volt legtehetségesebb. Lefogadom, hogy te lazán a babérjaira törsz majd, aztán akkor majd ő fogja mindenkinek mesélni, hogy egy szép napon taníthatta a híres Ginny Weasleyt. -küldtem felé egy megnyerő vigyort. Imádtam a lelkesedését, ahogy erről a nőről beszélt, még akkor is, ha nekem igazán nem jelentett sokat a személye.
Ezek után hozzátette, hogy ne féljek egyet se, Ron játszani fog, mert majd biztosan csinál néhány dugóhúzót a levegőben, hogy Hermione sikolyait és Jones tanárnő elismerő tapsát hallgassa. Jogos, ebben volt valami. De nem is akartam volna, hogy Ron bármi miatt kimaradjon a csapatból, nélküle nem lett volna ugyanaz, együtt fogjuk lealázni a Mardekárt a pontgyűjtésben. Akkor még McGalagony is ki tud esni a jól bevált szigorú szerepéből, és az jobban áll neki.
-És te? Nem akarsz bevágódni valakinél néhány látványos trükkel? -alig céloztam magamra ezzel, nem mintha ilyesmire lenne szüksége hozzá, nálam enélkül is nyert ügye van.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Hétf. Júl. 09, 2018 4:12 pm



Hálásan elmosolyodom a nyilvánvalóan részrehajló megjegyzésre. Persze, nagyon élvezem a röpködést, a kviddics pedig tényleg jól megy, de hogy valaha is Joneshoz hasonlítsanak - á, ezt aligha merem elhinni. A nevünk is akkor szerepelhetne hihetően egy mondatban, ha véletlenül megfojtanám Malfoyt, és őt beválasztanák az esküdtszékbe a tárgyalásomon. - Azért erre én a helyedben még nem kötnék fogadásokat. Annyi minden lehet még, nem igaz? - nézek le rád elgondolkodva, bár megpróbálok úgy tenni, mintha a jövő nem aggasztana, mintha tudnám, mik a terveim, vagy mit fogok csinálni a Roxfort után. A bátyáim valahogy mind megtalálták az utat, amin jól érzik magukat - oké, talán egyelőre Ront kivéve, de amennyire őt ismerem, puszta véletlenségből még ő is rá fog lépni a sajátjára, vagy beleütközik, vagy nem is tudom. De én?

Sóhajtva a fűbe hengeredem, a hátam alatt egészen forrónak érzem a földet, és behunyom a szememet, mert az évszakhoz képest szokatlan erővel tűz a nap. Azért a látványos trükkök említésére elvigyorodom, ó, dehogyisnem! Mi több! Hirtelen felemelem a fejem, a kastélyba vezető út néptelennek látszik, és kinek lenne kulcsa az öltözőnkhöz, vagy éppen a seprűtárolónkhoz, ha nem a Kapitány Úrnak? Felvont szemöldökkel pillantok rád, az agyam már szorgosan forog. - Mi az hogy! Ki nem hagynám a lehetőséget, hogy lenyűgözzem a csapat kapitányát - feléd hajolok, hogy megcsókolhassalak, de mintha csak félúton meggondolnám magam, inkább széles ravaszdi vigyor költözik az arcomra. - Van kulcsod a seprűtárolóhoz? - Egy kis előedzés úgysem árthat, nem igaz? Ráadásul nekem nincs saját seprűm, kénytelen voltam az elmúlt években is az iskolai készletet használni. Sokért nem adnám, ha egyszer használhatnám a Tűzvillámodat, de anya szerint felelőtlenség lenne, mert ha bármi történne a seprűvel, amíg rajta ülök, nem tudnánk kifizetni a javíttatását. Legfeljebb akkor, ha eladnánk a fészert. Az összes konyhabútort. Vagy mondjuk az egész házunkat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Kedd Júl. 10, 2018 10:52 pm



Szóba került Ron és a bizonyítási vágya, hogy majd reményeink szerint a kviddics pályán villoghat Hermione előtt, hogy az rémüldözve sikongasson, miközben ő különféle hajmeresztő manővereket ad elő a levegőben a seprűjén. Legalábbis Ginny szerint biztosan így lesz majd, különösen, hogy Gwenog Jones lesz a mérkőzések vezetője, így biztosan szeretne majd tőle kicsikarni pár elismerő pillantást vagy némi tapsot. Ron legalább magától is tudja, hogy ki az a nő, nem pedig Ginevra McGalagonytól kell külön órákat vennie a témában. Ebben volt logika, Ronban mindig is volt egy enyhe feltűnési viszketegség, amit nem is bántam, ha ez előbbre vitte a csapatot. Bízom benne, hogy az idén is így lesz, szerettem volna a földbe döngölni a Mardekárt, persze csak úgy baráti alapon, semmi személyes. És természetesen McGalagony professzor örömére, ennyi kijár neki.
Nem hagyhattam ki, hogy ne szegezzem aztán neki a kérdést, hogy ő esetleg nem szeretne-e bevágódni valakinél pár különlegesen látványos trükkel. És természetesen az a valaki én akartam lenni a mondatomban, csak az elég pofátlanul hangzott volna. Csak figyeltem, ahogy mellém gördült a fűben, hogy ő is hanyatt feküdhessen. Nagy megelégedésemre közölte, hogy ki nem hagyná ennek a lehetőségét, ami azonnal mosolyt is csalt az arcomra. Behunyt szemmel élveztem a melengető napsütést és azt, hogy ő itt van mellettem.
Aztán elég hamar meggondolta magát a heverészést illetően, ugyanis a következő pillanatban már a jól ismert szempár nézett vissza rám, mikor fölém hajolt, hogy... és mégsem. Kissé csalódottan pillantok fel rá a ravasz mosolyát figyelve, pedig már egészen beleéltem magam, hogy ma ilyen jó világom van, hogy repeta napot tarthatok Ginny csókjaiból. Nem is akartam leplezni a nem tetszésemet, hogy ilyeneket mesterkedik. Hirtelen aztán előbukott belőle a kérdés, hogy van-e kulcsom a seprűtárolóhoz, mire a szemöldököm az égbe szökött.
-I-igen... miért? -néztem rá kérdőn, de egyelőre nem különösebben izgatott a válasza, bármenyire is kíváncsivá tudott tenni az ilyen megjegyzéseivel. Inkább az ujjaimat finoman és ráérősen a hajába fűztem, hogy közelebb húzhassam magamhoz, és behajthassam rajta azt a gonosz módon kihagyott csókot. Ő sem gondolhatta komolyan, hogy ezt csak úgy megússza. Aztán felpattantam a fűből, tessék-lássék módon leporolva a ruhámat, hogy aztán őt is felhúzhassam a földről. A zsebeimben kezdtem el kutatni, majd amint ráleltem, meg is lóbáltam előtte a kulcsot.
-Mutasd, mit tudsz! -küldtem felé egy cinkos vigyort. Nem gondoltam volna, hogy a Weasley testvérek közül épp Ginny fog majd a rosszba vinni, de egyáltalán nem bántam, hogy így alakult. A lehető legkellemesebb a társaságom ahhoz, hogy bajkeverő módjára visszaérjek a kapitányi kiváltságaimmal. Ez egy nem várt rögtönzött edzés, ha valaki kérdezné.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Kedd Júl. 10, 2018 11:08 pm



Az a csók egészen, döbbenetesen váratlanul ér - kizökkent az eddigi magabiztosságomból, és hirtelen még a saját nevemet is elfelejtem; komolyan, ha most Piton pálcát szegezne a homlokomhoz, hogy csak a nevem fejében enged szabadon, képtelen lennék bármi értelmeset kinyögni. Az ujjaid a hajamban, ez teljesen új, és mintha a gyomromban, a lábamban érezném, csupa libabőr lesz a nyakam, a felkarom, te jóságos ég, biztosan vörös is vagyok, már látni vélem magam előtt a nagy, hízott paradicsomot, ami naplementébe bukik, mert csak ez érhet fel az arcom látványával jelen pillanatban.

Ha rajtam múlna, valószínűleg a földön maradnánk, valószínűleg nem engedném, hogy feltápászkodj, de a csalódott pillantás, amit rád vetek, valószínűleg így sem maradhat titokban előtted. Halkan fújok egyet, mint valami dühös macska, akinek a mancsai közül éppen most húzták ki a legigézőbb játékszerét - még szerencse, hogy felhúzol magaddal, és így nincs lehetőségem a földön ülve duzzogni. - Csak hogy tudd, Potter, ez nagyon, nagyon gonosz... - kezdek hozzá a méltatlankodáshoz, amikor meglóbálod előttem a kulcsot, én pedig hirtelen minden mérgemet elfelejtem, és gyorsabban kirántom a kulcsot a kezedből, minthogy azt mondhatnád, kviddics, és már rohanok is a seprűtároló felé.

Kicsit remeg a kezem az izgalomtól, miközben megpróbálom a kulcsot a zárba illeszteni, kétszer kell megpróbálnom, mire egyszer sikerül. Akkor azonban élvezettel kivágom az ajtót, és magamba szívom az egész nyáron egy helyben unatkozó seprűk illatát. - Na, srácok, melyikőtök akar egy kicsit repülni? - Persze a seprűk némaságba burkolóznak, így jobb híján kiválasztok egy szebb napokat is látott, de vesszőit tekintve jól karbantartott JólSep-R 7-est, majd kíváncsian feléd fordulok, és szemtelen kihívásként felvonom a szemöldökömet. - Tök mindegy, mit választ, Kapitány Úr! Csak az állát ne felejtse majd el fölszedni a fűből, miután lehagyom. - Balomban a seprűvel, jobbomat csípőre téve rád kacsintok, és olyan boldognak érzem magam, mint talán még soha. Azután érdeklődve figyelem a merész választást, már ha sor kerül rá.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Szer. Júl. 11, 2018 4:54 pm



Ginny az elején kissé csalódottnak és duzzogósnak tűnt, amit valahol élveztem, hogy kicsit visszakapta azt, amit nemrég ő még olyan viccesnek és élvezetesnek tartott. De sosem olyan mókás, ha a fagyi visszanyal és örülök, hogy ezt én "taníthattam" meg neki. Engesztelésül előkotortam a zsebemből a seprűraktár kulcsát és meglóbáltam előtte, mire olyan sebességgel tépte ki az ujjaim közül, hogy még pislogni sem igen volt időm, vagy lehet épp azt  a röpke pillanatot használta ki, hogy lecsapjon. Ez már sosem derül ki. Alig bírtam tartani vele az iramot, annyira felgyorsította a lépteit, még a kulcslyukba is nehezen talált bele, de végül csak sikert aratott. Szinte szabályosan feltépte a szertár ajtaját, majd máris a seprűket vette szemügyre, hogy vajon melyiket is válassza magának.
Hát tényleg repkedni fogunk. Ettől már előre visszhangzottak a fejemben a rosszalló hangok, amik valamiért McGalagony hangját utánozták és amitől újra alsóbb évesnek éreztem magam. Potter még be sem tette a lábát a Roxfortba, máris megint megszegi a házirendet és ennek tetejébe még rosszba is viszi a már nem is olyan kis Ginny Weasley-t. A gondolat, hogy vele lehetek aztán gyerekes vigyort csalt a képemre, amit igyekeztem gyorsan levakarni, mielőtt még meglátná és azt gondolná, hogy azelőtt bevertem a fejemet, hogy egyáltalán leestem volna bárhonnan is. A hadműveletet épp időben sikerült végrehajtanom, ugyanis rögtön felém fordult, miután kiválasztott egy JólSep-R 7-est, majd kihívóan felvonta a szemöldökét, hogy közölhesse, akármit is választok, ő biztosan le fog hagyni engem.
-Ma kivételesen pimasz, Miss Weasley! -néztem rá megjátszott szigorúsággal, ahogy azt a kapitány úrtól elvárnák.
-De majd én letöröm a szemtelen lelkesedését, amikor lehagyom egy JólSep-R 5-össel, aztán majd meglátjuk, hogy kinek az álla landol a fűben. -vettem magamhoz szándékosan egy régebbi modellt. Nem csak Ginny-ben, bennem is mindig nagy volt a versenyszellem, és ha már kihívás, akkor legyen az valódi.
-Elsőévesen bekerültem a kviddics csapatba, amire még sosem volt példa. Élő legenda vagyok. Ezt ne feledje, amikor lehagyom! -jegyeztem meg felvágósan, a végét már szinte elnevetve, magam sem gondolhattam komolyan az ilyesmit. Tudja, hogy nem vagyok ilyen, de ez a színjáték megkövetelte.
-Seprűre! -néztem rá aztán elszántan, magamhoz szorítva az 5öst, jelezve, hogy indulásra készen vagyok, aztán mégiscsak eszembe jutott valami, ami nélkül nem rajtolhattunk.
-Talán inkább tétben kellene játszanunk, anélkül nincs sok értelme. -most rajtam volt a sor, hogy aljas módon felvonjam a szemöldökömet. Ő akarta ezt, akkor tegyük izgalmasabbá.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Szer. Júl. 11, 2018 8:45 pm



Csukláshoz hasonló hanggal nevetek fel, mikor a Kapitány Úr megdorgál, és mit mondhatnék, egy percig szinte komolyan is veszem, azután csak nyelvet öltök rád, mint egy gyerek, mint ahogy régen Freddel és George-dzsal csináltam, ha megpróbálták lenyúlni előlem a nekem porciózott sütit, mert jaj, anyaaa, ne már, Ginnynek még nincs is foga, ötévesen nem tudja elrágni!
Összevont szemöldökkel figyelem, ahogy kiválasztasz egy JólSep-R 5-öst, nem, ez nem ér, nehogy már nyerni hagyj, vagy valami ehhez hasonló baromsággal akard bebizonyítani, mennyire törődsz velem! Már épp kezdeném a védőbeszédet, amikor is megindoklod a választást, és nem tehetek mást, szemforgatva a válladba bokszolok, mielőtt elindulnék kifelé a seprűtárolóból.

De még egy lépést sem teszek, mikor ismét megszólalsz, és erre a nyilvánvalóan nagyképű színjátékra már nem bírom visszafojtani a röhögést. - Az lehet, hogy elsősként bekerültél, Potter, de lássuk be, majdnem ötvenhétszer hoztad magad halálos veszélybe a pályán. Ahhoz pedig, hogy engem lekörözz, nem ártana túlélni! - vigyorgok rád, mikor a nevetést némiképp le tudom gyűrni a torkomban.
Ugyanakkor az arcomon azonnal elömlik a kíváncsiság, egyfajta sosem tapasztalt tettvágy, ami minden tagomat befűti, mikor a tét szóba jön. Csupán pár percet várok, mielőtt hozzád lépnék, és a JólSep-R 5-ös vesszőit félretolom az útból, hogy jobbommal átkarolhassam a nyakadat. - Mit szólnál ehhez? Ha valamilyen elképesztő csoda folytán te nyersz, a következő meccsünkön fejjel lefelé fogok játszani. - Nos, egyre inkább remélem, hogy erre nem kerül sor. - De ha én nyerek, akkor... - tétovázok néhány másodpercig. - Akkor odaadod a láthatatlanná tévő köpenyedet egy teljes napra.

Felvont szemöldökkel nézek rád, de nem mozdulok el, egészen gyomorbizsergető az érzés, hogy kettesben állunk, a seprűtárolóban, és ha akarnánk, egy mozdulattal bezárhatnánk az ajtót. Még legalább egy órába telhet, mire bárki keresni kezd minket, mire el kell engednem téged, és ez a gondolat, mint hideg víz, folyik végig a tarkómon. Így kicsit hátrébb lépek, a pálya felé biccentve, várakozó tekintetem szinte éhezi az első mozdulatot, amivel elindul a játék. - Na, Kapitány Úr, mi lesz? Vagy esetleg berezelt az alku hallatán? - Persze, tudom, hogy erről szó sincs. Te sosem vonulsz vissza. Talán ezért is szeretlek annyira.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Csüt. Júl. 12, 2018 4:40 pm



Ginny kihívott egy JólSep-R versenyre, én pedig a megmérettetést elfogadva, nagyképűen egy régebbi típust választottam, mint az általa kiszemelt volt. Mintha csak Malfoy-tól vettem volna külön órákat, felvágósan kijelentettem, sőt, inkább hencegtem, hogy elsőévesen bekerültem a kviddics csapatba, szóval kezeljen szépen legendához méltóan. Ginny viszont ennél mindigis tüzesebb, hevesebb volt, mint hogy meghunyászkodjon, még ha csak egy játék kedvéért is. Emlékeztetett a fájó tényekre, hogy ötvenhétszer kerültem halálos veszélybe a pályán, és ha le akarom győzni, ahhoz előbb életben is kellene maradnom.
-Azok csak elterelések voltak. -vakartam meg a tarkómat.
-Ez a különleges stratégiám része. Így még a cikesz is annyira kétségbeesik és megzavarodik, hogy egy halálos zuhanást imitálva el tudom kapni. -kamuztam össze valami csodálatos magyarázatot, amiben volt némi fél igazság, elvégre nem egyszer kaptam el vagy nyeltem le véletlenül, de a végeredmény attól még ugyanaz maradt. Griffendél győzelem!
Mielőtt még azonban sor került volna a valódi "ütközetre", felvetettem, hogy talán játszhatnánk inkább tétben, attól csak még izgalmasabb lenne, mint cél nélkül száguldozni. Ha már úgyis nyerek, legalább legyen valami jutalmam is. Pár percig habozott, majd hozzám lépett a nyakamat átkarolva és közölte, hogy ha én nyerek, akkor a következő meccsen fejjel lefelé fog játszani. Ez elég vicces képet festett a fejemben. Ginny persze már azt is tudta, hogy ő mit akar majd cserébe, méghozzá a láthatatlanná tévő köpenyemet egy teljes napra. Nem volt kifogásom ellene, de a torkomon akadt a szó, annyira közel állt hozzám ebben a kis helyiségben, amitől elkalandoztak kissé a gondolataim. Kinek nem!? Aztán az újabb pimaszkodása rántott ki az érzelmek kavalkádjából.
-Rendben, benne vagyok! -nyújtottam felé a kezemet.
-De a fejjel lefelé repülésed nem befolyásolhatja a játékban nyújtott teljesítményedet. -jegyeztem meg szurkálódva, majd kézen fogtam és egy széles mosoly kíséretében húztam ki magammal a raktárból.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   

Vissza az elejére Go down
 
Hard to put into words - Ginny&Harry
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Where we belong || Harry Potter új generáció FRPG
» Prefektusi rendszer

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: Kviddics pálya-
Ugrás: