Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Hard to put into words - Ginny&Harry

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Csüt. Júl. 12, 2018 5:14 pm



Örömmel nyugtázom, hogy elfogadod a feltételeimet, azt ugyanis kizártnak tartom, vagy legalábbis nem készülök rá különösebben, hogy a következő meccsen fejjel lefelé röpködjek - a köpenyedet viszont már régóta szeretném a kezembe venni, már a puszta gondolat is izgalomba hoz, hogy egy teljes napon át birtokolhatom, még nem is sejtve mindent, amit a köpeny rejtekében elkövethetek majd. Engedelmesen követlek a pályára, és miután a tároló ajtaja becsukódik mögöttünk, megállok az oldalvonalon, és a seprűt a lábaim közé kapom. - Na, hogy menjünk? Két kör a karikák érintésével? - mutatok először a hozzánk közelebb eső póznák, majd a pálya túlsó végén meredező póznák felé. - Csak hogy egy kicsit bemelegedj! Nem venném magamra, ha a Kapitány Úr izmai miattam húzódnának meg.

Rád kacsintok, mielőtt elrúgnám magam a talajtól. A seprű a vártnál egyenletesebben emelkedik fel, és nem dobálja a szél sem, aminek kifejezetten örülök. Furcsa érzés a szokásos kviddicstalár nélkül, de azt hiszem, sokkal jobb - sokkal szabadabb, nem kell a mindenfelé csapkodó talárral foglalkozni. Vigyorogva gondolok az elegáns dugóhúzóra, amit ebben a ruhában sokkal egyszerűbben megmutathatok majd neked. - Bárcsak lenne labdánk! Legalább egy. - Lebiggyesztem a szám sarkát, és melléd repülök, amennyiben te is felemelkedsz, hogy ne kelljen felemelnem a hangomat jobban, mint amennyire amúgy is szükséges a levegőben. - Nincs véletlenül kulcsod Jones professzor irodájához is? - Persze, a kérdés költői, de ha eszembe jutott volna reggelinél, hogy mi ma itt játszani fogunk, hoztam volna egy narancsot a nagyteremből. Egy kis Hagrid-féle bazibumm-bűbáj csodákra képes.

Repülök pár kört a pálya fölött, nem nagyokat, csak hogy szokjam a seprűt. A nyereg kicsit kemény, de nem vészes. Pár percig élvezem, ahogy a sebességtől a szél a hajamba kap, szinte hihetetlen, de megint olyan, mint régen, ahogy a napfényben fürdő pálya fölött suhanok, vörös szálak csúsznak a látóterembe, a menetszél pedig szokatlanul meleg az arcomon. Késve jövök rá, csak amikor ismét lefékezek melletted. Boldog vagyok. - Na, mehet?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Szomb. Júl. 14, 2018 4:38 pm



-Az tökéletesen megfelel! -benne voltam a dologban, igazából ha három kört vagy csak egyet mondott volna, akkor is igent mondok, elvégre mindegy volt, csak vele lehessek. Ez a nem túl komolyan vett versengés is arra volt jó, hogy egy kicsit megfeledkezzünk a gondokról, az elmúlt időszak eseményeiről, és újra gyerekeknek érezzük magunkat, legalábbis engem valami ilyesmi járt át.
-Igen, annyira szörnyen berozsdásodtam, hogy jobb, ha úgy bánsz velem, mintha törékeny lennék. -színpadiasan, kissé rosszallóan csóváltam a fejemet a megjegyzése hallatán, mintha szerinte valami vénember lennék, aki már a bemelegítés alkalmával lesérül. Az már egy karrier vége, azt hiszem.
Amint elrugaszkodott a talajtól, én is így tettem, hogy együtt emelkedhessünk a levegőbe. Annyira felszabadító érzés volt, ezer éve nem volt alkalmam csak így repkedni. Utoljára mikor seprűt ragadtam, egy futótűz elől menekültünk. Nagy szemekkel néztem rá, mikor azt akarta tudni, hogy nincs-e véletlenül kulcsom Gwenog Jones irodájához, mert jól jönne azért egy labda is.
-Sajnos nekem sincs mindenhez kulcsom. Egyelőre. -mert nálam ugye ezt sosem lehetett biztosra venni. Volt már a zsebemben a bölcsek köve is, nyitottam már ki a Titkok kamráját, és úgy kellett részt vennem a Trimágus tusán, hogy még csak nem is jelentkeztem. Szóval lehet egy napon arra ébredek, hogy Hagrid mellett én leszek a kulcsok őre. Bár... egyszer volt egy ilyen "rémálmom". Azt gondoltam, hogy ha engem is kicsapnak, talán majd felvesznek Hagrid mellé, és én lehetek az inasa, aki élete végéig a fura holmijait cipeli. Akkor nagyon megrémített a gondolat, de azóta is itt vagyok, sőt... ez már az utolsó évem itt. Fogalmam sincs, hogy majd mi lesz velem a Roxfort után, annyira nehéz elképzelni, hogy ne itt legyek, elvégre nekem tényleg ez lett az otthonom.
Elmerengve figyeltem aztán Ginny-t, ahogy tett pár bemelegítő kört, én meg csak bambán követtem a mozgását a szemeimmel. Akarva-akaratlan bevillant az első emlékem vele kapcsolatban, amikor legelőször a Roxfortba készültem, és teljesen tanácstalan voltam, vagy talán még annál is jobban. Akkor pillantottam meg Weasley-éket, ahogy a kilenc és háromnegyedik vágányról beszélgettek. Emlékszem, hogy Ginny mennyire szomorú volt és igazságtalanságnak tartotta, hogy ő még nem mehet a bátyjaival. Mrs Weasley pedig felvilágosította, hogy még túl kicsi hozzá. Akkor még a nevét sem tudtam. Most meg azzal noszogat, hogy akkor indulhat a küzdelem, pedig azt sem vettem észre, hogy mikor ért újra mellém.
-Öhm... persze... mehet. -küldtem felé egy mosolyt, most, hogy visszatértem a jelenbe.
-Háromra indulunk, és akkor két kör lesz a karikák érintésével, ahogy mondtad. -szögeztem le még egyszer a játékszabályokat, majd elkezdtem a visszaszámlálást. Egy... kettő... három... Rajt! És már készen is álltam, hogy felszántsam az eget a Jólsep-R 5-sel.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Szomb. Júl. 14, 2018 5:38 pm



Úgy startolok el a számomra ismeretlen seprűvel, mintha puskagolyóból lőttek volna ki, szinte egész felsőtestemmel a seprűre hajolok, szél kap a hajamba két oldalt, miközben két kézzel markolom a kemény, polírozott fát, nem hiányzik egy esés már rögtön az iskolaév első hetében. Vigyorogva hátranézek, és döbbentem látom, hogy nem vagy lemaradva mögöttem, ha nem félnék annyira elveszíteni az egyensúlyomat, most meg tudnám ragadni a pólódat, elég lenne csak kinyújtanom a kezem feléd.

De amikor elérünk a kanyarhoz, elkapom rólad a tekintetem, még éppen jókor, mert így csak a vállamat súrolja a pózna, aminek, ha nem néztem volna fel, valószínűleg simán nekirepültem volna. Ennek köszönhetően viszont lemaradok mögötted, és iszonyodva hördülök fel a vágtázó seprűn, mert ez a másodpercnyi botlás talán éppen azt eredményezi majd, hogy a következő meccsen minden vért a fejembe kell csorgatnom, pusztán, mert makacs vagyok, és szeretem a tiszta játékot. (Elméletben, de ha ennek a végén fejjel lefelé kell eltöltenem akár órákat, míg Harry el nem kapja a cikeszt, akkor talán átértékelem ezt a dolgot.)

Először suhanok el a karikák mögött, mikor igazán nem is tudom, honnan, kirobban belőlem egy önfeledt sikoly, mintha egy lennék azok közül a mugli gyerekek közül, akik ülnek az új londoni vidámpark reklámján, az újságban, amit apa a fészerbe dugott anya elől, és az arcuk vigyorgó sikoltozásba torzul, de egyikük sem mozdul meg. Ha egyszer kipróbálhatnám, az is ilyen érzés lenne, mint a repülés a végtelen kék égbolt alatt? Ismét előre dőlök, hogy felzárkózhassak melléd, és amint odaérek, kicsit oldalba is löklek, még akkor is, ha ez nagyjából semmi ahhoz képest, amit a mardekáros játékosoktól szoktunk kapni egy-egy meccs alkalmával.
- Vigyázz, nehogy kirepülj a lelátóra! - vigyorgok rád, a menetszéltől kiabálva. Talán nem is hallod a hangomat, de mégis, mégis, úgy elmondanám, milyen gyerekesen izgatott vagyok, pusztán attól, hogy ismét repülhetek - veled.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teszlek Süveg
Admin
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Szomb. Júl. 14, 2018 6:42 pm



Harrynek a vérében van a repülés, a kviddics, elvégre az apja is kiváló játékos volt. Azonban Ginny sem marad el tőle, ha a fürgeségről és a magabiztos suhanásról van szó, nem véletlenül volt képes helyettesíteni Harryt a fogó poszton. Így hát semmi meglepő nem volt abban, hogy fej-fej mellett haladtak, hol az egyikük, hol a másikuk vezetett. Azonban hiába az ösztönös tudás, ha az embernek olyan körülmények állítanak akadályt az útjába, amit nem tud befolyásolni. Pontosabban tudott volna, ha a kellő időben megfelelő döntést hoz. Ginny egy Jólsep-R 7-est választott, míg Harry úgy döntött, hogy nagyobb fába vágja a fejszéjét és tovább tetézi a kihivást, hogy ő egy régebbi szériával is gyorsabb lehet.
Minden bizonnyal a számításai be is jöttek volna, elvégre minden esélye megvolt rá, de a nagy könyvben máshogy voltak megírva a dolgok. Harry a szertárban annyira bele volt merülve a gondolataiba, melyek csak Ginny körül forogtak, hogy nem vette észre, hogy a selejtezésre szánt seprűk közé nyúlt, mikor a Jólsep-R 5-öst kiválasztotta magának. A nyele ugyanis törött volt, hajszálrepedésnek tűnhet első blikkre, de az olyan szakavatott szemek, mint Madam Hooché vagy Gwenog Jones-é tudták, hogy ez már életveszélyes kategória. A seprűnek így már koránt sem olyan volt a húzása, a gyorsulása, mint amilyennek lennie kellett volna, az irányítása is nehézkessé vált. Persze ez mindenki másnak gondot okozott volna, de nem a főhős Harry Potternek, így könnyedén tartotta a lépést, sőt, mondhatni egy orrhosszal vezetett, amíg a célvonalban az ütött-kopott jármű fel nem adta a harcot és a nyél ketté nem tört, ezzel szó szerint derékba törve Harry nyerési esélyeit is.

[Egy online névsorsolóval döntöttem el a nyertest, és az eredmény köré építettem fel egy történetet. Így mindenki egyenlő eséllyel indult. A győztes azonban: Ginny Weasley]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://avadakedavra.hungarianforum.com
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Szomb. Júl. 14, 2018 7:10 pm



És kezdetét vette a mindent eldöntő összecsapás... vagy valami olyasmi. Egy percig sem ringattam magam olyan hamis tündérmesékbe, hogy könnyű győzelem lesz, ugyanis régóta figyeltem Ginnyt, így tisztában voltam a tehetségével, a gyorsaságával és hogy mennyire magabiztosan tudja irányítani a seprűket. A legtöbb lánynak nem az volt az álma, hogy részt vegyen ebben a meglehetősen durvának is nevezhető sportban, de mindig akadt néhány bevállalósabb, vagány fajta, akik viszont szívvel lélekkel űzték. Szerencsémre Ginny pont közéjük tartozott, így teljesen át tudta érezni a kviddics, vagy épp a repülés iránti szenvedélyemet. Azonban most, hogy ellenfélként repkedtünk a pálya felett, már nem volt annyira remek tulajdonság, hogy ennyire jó. Akármerre cikázhattam, bőven tudta tartani velem a lépést, és nem azért, mert én eggyel régebbi szériát választottam a seprűből. Ennek semmi köze nem volt ahhoz, bárki mást már lehagytam volna és rég a célban kacagtam volna, mire az egyáltalán felkászálódik a levegőbe. Bár azt meg kellett hagyni, hogy nem volt egy mai darab és ez sajnos érződött is rajta. A kanyarokban nagyon kilengett és rángatott, nem gyorsult rendesen, arról nem beszélve, hogy olykor baljóslatú recsegések hallatszottak át még a menetszél süvítésén is.
Kisebb botlás után Ginny-nek sikerült felzárkóznia mellém, amit azonnal a tudtamra is akart adni, így oldalba taszított, hogy felfigyeljek rá. Nem igazán hallottam, hogy mit mondott, épp csak a szájáról sikerült leolvasnom valamit a lelátóval kapcsolatban, de mivel szélesen vigyorgott, így gondolkodás nélkül viszonoztam azt. Egy ideig gyönyörködtem a látványában, egy utolsó, immáron diadalittas mosolyt intézve felé, majd elszántan pillantottam ismét a cél irányába. Előre dőltem a seprűn, alaposan felgyorsítva azt, hogy bezsebeljem a győzelmet. De ekkor mintha valaki megbabonázta volna a "járgányomat", ugrándozni kezdett, majd egy utolsó, hatalmas reccsenést produkált és a fenekem már egy teljesen különálló nyélen foglalt helyet, mint ami a kezemben maradt. Értetlenül hadonásztam a kezem ügyében lévő fadarabbal, miközben éreztem a megváltozott gravitáció vonzását. Hát ez hihetetlen, hogy az ötvennyolcadik alkalommal is sikerül majd összetörni magam. De sok időm már nem volt a bosszankodásra, ugyanis a törött seprű maradványaival együtt megkezdődött az a bizonyos zuhanás.
-VÁÁÁÁÁÁÁÁááááááá! -kiáltottam ösztönösen, miközben a nadrágom hátsó zsebénél kezdtem el kotornászni, hogy előhalászhassam a pálcámat, mielőtt csúnya véget érek, és a Harry Potter helyett a Harry (le)Pottyer gúnynevet kell magamra vennem szégyen szemre.
-Arresto momentum! -suhintottam aztán, hogy megállítsam a zuhanást, majd egy mobilicorpusszal nagy nehezen a földre lebegtettem magam. Hermione biztosan büszke lett volna rám, de én annyira nem élveztem. Amint a lábam talajt fogott, hanyatt is vágtam magam a fűben. Sokáig nem élvezhettem a megmenekülés édes ízét, gyorsan arrébb kellett gurulnom, mert a seprű maradványai kis híján felnyársaltak.
-Javasolni fogom, hogy át kell nézni a seprűket. -küldtem egy vigyort a közben mellém érő Ginny felé.
-És mihez kezdesz majd a köpennyel? -céloztam aztán a kívánságára, elvégre ő nyert, én pedig szó szerint elbuktam.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Szomb. Júl. 14, 2018 7:24 pm



Néhány pillanat, a szél süvítése a fülemben, már amennyire azt ezen a járgányon élvezhetem, és már hallom is azt a fülsértő reccsenést, amitől ösztönösen pánikba esem, lenézek, nem az én seprűm az, ez viszont csak egyet jelenthet. A francba! - Harry! - kiáltok utánad rémülettel, és már szinte látom magam előtt, ahogy belefúródsz a földbe, megannyi véres húscafatra szakadva, te jóságos, te jóságos, gyorsan ereszkedni kezdek, bár nem is tudom tulajdonképpen mit tervezek, el akarlak kapni, a seprűre ültetni? Egyikről se hinném, ha lenne időm logikusan gondolkodni, hogy sikerülhet, de azért kutatok a pálcám után, amit - Rémszem intéseire fittyet hányva - sajnos mindig a farzsebemben tartok.

Mégis lassulni kezd az ereszkedés, mikor meglátlak, ahogy néhány pálcamozdulattal a földre lebegteted magadat. Ez nem olyasmi, amit csak az igazán erős varázslók és boszorkányok képesek megtenni? Nem olyasmi, amit az ember Dumbledore-tól várt volna? A torkomban akadt döbbenettel, egy nyögés kíséretében, érkezem meg a földre, és nagyot döccenve bukok fel, mert már az egyenletes lassulásra sem fordítottam figyelmet az elmúlt másodpercekben - a seprű kiszalad alólam, én pedig melletted landolok, a fűben, a kezem, amit magam elé rántok, nehogy fejjel belefúródjak a pálya kemény talajába, kicsivel a vállad fölött csapódik be, és kezd el borzalmasan sajogni. De az arcomon a döbbenet mellett jól láthatóan kiszélesedik a győztesek vigyora.

- Miért kéne neked mindenről tudnod? - kérdezem felvont szemöldökkel, mielőtt ismét hagynám, hogy a döbbenet eluralja a vonásaimat. - Harry, ez elképesztő volt, ahogy letetted magad, mármint, érted, azt hittem, hogy a földbe fogsz fúródni, és a seprű felnyársal, vagy valami ilyesmi, de te ehelyett... - hebegek ámulattal. - Sosem láttam még ilyet senkitől! Ha McGalagony látta volna, most már gazdagabb lennél úgy kétszáz ponttal! Bár, ha jobban belegondolok, örülök, hogy nem látta - mosolyodom el, mielőtt hozzád hajolnék, egy gyors csókot megkísérelve. Na jó, talán nem olyan gyors, de fejben éppen ezekben a percekben döntöm el, mire fogom használni azt a fantasztikus köpenyt, és szükségem van minden ihletmorzsára, ami segíti a választást. Végtére is, ez egy soha vissza nem térő alkalom.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Vas. Júl. 15, 2018 2:24 pm



Miután a viccrovatba illő vereségem után elvágódtam a fűben, hangot adtam a méltatlankodásomnak és a korszakalkotó javaslatnak, hogy mostantól minden eszközt alaposan át kell nézni, mielőtt azt valaki használatba venné és úgy járna, mint én az imént. Persze jót nevettem a szerencsétlenségemet és olyan mindegy volt, hogy melyikünk ér először a célba, nem ez volt a lényeg. De attól még furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy Ginny mihez akar majd kezdeni az egy napra elnyert láthatatlanná tévő köpennyel, amit apámtól örököltem. A kérdésemre aztán nem kaptam választ, lerázott annyival, hogy ne akarjak mindig mindenről tudni. Hát jó...
Hirtelen aztán az arckifejezése az önelégültből döbbentre váltott, amit elsőre nem igen tudtam mire vélni, amíg meg nem magyarázta. Szerinte elképesztő volt, hogy nem szántottam fel a kviddics pályát a képemmel és nem nyársalt fel a seprű. Ezzel azért vitatkoznék, a felnyársalástól csak egy hajszál választott el. Mikor közölte, hogy még sosem látott ilyet senkitől, rögtön szólni készültem.
-Én Hermione-tól lestem el, mikor a Gringottsban használta. -villant be aztán a borzalmas kép, mikor a százfűléfőzettől megszólalásig úgy nézett ki, mint Bellatrix Lestrange, aki egyike volt azoknak, akiket a világon a legjobban gyűlölök. Képes volt megölni Siriust és utána az orrunk alá dörgölni, majd felgyújtani az Odút. Az már más kérdés, hogy a keresztapám életben van, de ez nem menti fel a tettei alól azt az ocsmány talpnyalót.
-De, hogy őszinte legyek, azt hittem, hogy nem fog sikerülni... az utolsó pár méteren szinte a zsigereimben éreztem a zakózást. De szerencsére nem így lett. Most mond azt, hogy nem lett volna kár ezért az arcért!? -engedtem meg magamnak egy könnyedebb mosolyt, ami csak még szélesebb lett, mikor azt ecsetelte, hogy McGalagony akár kétszáz pontot is adott volna a mutatványomért, de ugyanakkor jobb, ha nem látta, különben kétszer ennyit le is vont volna érte. Visszaéltem a csapatkapitányi rangommal, betörtem a szertárba, elkötöttem két seprűt, engedély nélkül repkedtem a pályán, tönkretettem az iskola tulajdonát, meg is halhattam volna, és mindezek tetejébe még Ginny Weasley-t is magammal rángattam a rosszba. Kétezer pont a Griffendéltől, fejenként!
A gyomrom aztán újfent eszeveszettül liftezni kezdett, de most nem a levegőben bukfencezéstől, hanem a boldogságtól, ahogy újabb csókot zsebelhettem be. Rögtön viszonoztam is azt minden porcikámmal, elégedetten heverészve a fűben, elvégre ezt meg tudnám szokni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Vas. Júl. 15, 2018 3:35 pm



Nem esne nehezemre itt maradni, ami csak részben köszönhető annak, hogy az orrodra kiült szeplőket fejben éppen úgy kötögetem össze, mint ahogy gyerekként csináltam anya tűkészletével és aranyszínű cérnájával, amiért utána természetesen megkaptam a magamét. Most viszont csak döbbenettel vegyes csodálat van bennem, ahogy feléd hajolok, a szád íze arra a fahéjas csigára emlékeztet, amit Fred éveken keresztül lebűvölt a tányéromról, hogy elmásszon, és közben mind nevettünk, egészen addig, amíg már elég nagy lettem ahhoz, hogy én bűvöljem el az ő csigáját, és most legszívesebben mindent elmesélnék neked erről a gyerekkorról, amiben neked nem lehetett részed, de mostantól minden ezerszer, milliószor jobb lesz, majd meglátod, ez a csók erről szól. Néma fogadkozás, és felkuncogok, mikor a fogam a tiédhez koccan.
- Bocs - hajolok hátrébb, de nem érzem magam zavarban, akkor sem, ha éppen béna vagyok a smárolásban, pedig ezt valószínűleg egyik bátyám sem feltételezte volna. Azok az idióták mindenfélét összeképzelegtek, nem egyszer szavakba is öntve a hülyeségeiket, csak azért, mert volt Michael, meg Dean - zsákutcák voltak, semmi több, és persze, smároltunk párszor, de egyikükkel sem éreztem azt, amit veled. Ezt a végtelen, nagy biztonságot, hogy az lehetek előtted, aki valóban vagyok, hogy lehetek olyan, mint a medréből kilépő folyó, és csinálhatok hülye dolgokat, mert te akkor is ugyanígy fogsz nézni rám. Blöe, ha ezt Vonvon mondta volna, valószínűleg most viccet csinálnék belőle, hogy Hermione osztrigává változtatta őt, de végül is erről van szó, nem?

- Van egy ötletem - ülök hátra, sarkaimra. - Vigyük vissza a seprűket, zárjuk be őket, mintha semmi sem történt volna, és utána sétáljunk vissza ártatlan képpel a kastélyba. - Feléd nyújtom a jobbomat, Percyhez méltó szertartásossággal. - Kedves Harry, én nem adom ki azt, ami ma itt történt, ha számíthatok a diszkréciódra. A köpenyedet elég lesz, ha vacsora után leszállítod az öltözőmbe, a virágcsokrokkal és a pukkantós bonbonnal együtt! - Vigyorodom el, a hajamat hátravetve, mintha valami nagy művésznő lennék, majd feltápászkodom, és magamhoz hívom a seprűt, csakhogy utána feléd nyújtsam a kezem, és felhúzzalak a földről, már ha elfogadod a segítséget. Még mindig remélem, hogy nem volt senki tanúja a kastélyból a mutatványodnak, de ebben nem lehetünk biztosak. El kell takarítanunk a romokat, mielőtt valóban sosem látott pontlevonási hullámot indítunk el - és még csak nem is McGalagonytól tartok.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harry Potter
Hetedéves (Griffendél)
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   Vas. Júl. 15, 2018 5:12 pm



Csendben követtem a mozgását a tekintetemmel, mikör a sarkaira ült, elhúzódva tőlem. Kijelentette, hogy van egy ötlete, miszerint vissza kellene vinnünk a seprűket és jó gyorsan bezárni a seprűraktárat, mintha mi sem történt volna. Az ilyesmiben jó voltam, hogy belekeveredtem valamibe, aztán ártatlan képpel róttam a folyosókat és a tanárok képébe mondtam, hogy nem tudok semmiről, amibe be kellene avatnom őket, az ég világon semmit sem csináltam. Persze akár igazat mondtam, akár nem, ők sosem hittek nekem. Csak Dumbledore. McGalagony is kétkedve hallgatta a szavainkat, Piton pedig egyenesen sportot űzött abból, hogy akár hamisan is megvádoljon minket. Emlékszem, hogy még Mrs Norris kővé dermesztését is lazán rám kente volna, holott pontosan tudta, hogy mennyire abszurdul hangzik, hogy egy másodéves olyan sötét mágiához folyamodjon. Persze aztán hamar a diákok is osztani kezdték a véleményét. Így visszagondolva fogalmam sincs, hogy ezeket a húzásait komolyan gondolta-e.
-Rendben. -bólintottam aztán rá, majd elfogadtam a drámai kéznyújtását. Nagy szemeket meregetve, mégis jót mosolyogva hallgattam a hivatalos szövegét, mintha csak egy darab papírról olvasta volna.
-Ígérem, az elhangzottak szerint fogok eljárni, művésznő! -kacsintottam rá magamat is meglepve ezzel. Azóta viszolyogtam ettől a gesztustól, hogy Gilderoy Lockhart enyhén túlzásba esett ezen a területen. Szinte beleborzongtam a gondolatába, hogy soha, de soha ne kelljen őt újra látnom, megvillantsa azt a fehér vicsorát, ami akkor is vakított, mikor csukva volt a szája.
Megfogtam Ginny kezét, hogy feltápászkodhassak a földről, összeszedegetve az összetört seprűdarabokat, majd kelletlenül elindultam vele a tároló felé, hogy eltusolhassuk a kis magánszámunkat. Túlságosan jóra sikerült ahhoz ez a közös időtöltés, hogy beletörődjek a végébe.

[Köszönöm a játékot, Ginny! <3 Várom a következőt!]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Hard to put into words - Ginny&Harry   

Vissza az elejére Go down
 
Hard to put into words - Ginny&Harry
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Where we belong || Harry Potter új generáció FRPG
» Prefektusi rendszer

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: Kviddics pálya-
Ugrás: