Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 I know what you... -Perselus&Lucretia

Go down 
SzerzőÜzenet
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: I know what you... -Perselus&Lucretia   Szer. Júl. 04, 2018 5:26 pm



Mielőtt bármiféle konkrét döntést meghoztam volna, mindenképp meg akartam beszélni McGalagony-nyal is, elvégre ő az igazgatóhelyettes, régebb óta tölti be ezt a posztot, mint én a sajátomat. Tapasztaltabb minden kérdésben, főleg a diákok körében, hisz őt sokkal többen kedvelik, és jobban át is látja, hogy mire befogadóak és mire nem. Így is jó pár dologgal sokkolnom kellett őket, ezt most alaposan meg kellett fontolnom. Bár sokan azt gondolták, hogy neheztel rám, amiért kitúrtam az igazgatói székből, mindig kedves és udvarias volt, és nem éreztem mögötte azt, hogy csupán csak megjátszotta volna. Ő ilyen és kész. 
Mivel Filius Flitwick minden előzetes jel nélkül nem jelent meg az iskolában, már az évnyitó alkalmával sem, így kellett valaki a helyére. Szinte adta magát a megoldás Remus Lupin képében, de róla már nyílt titokká vált, hogy vérfarkas, ezt pedig talán nehezebb lenyomni a szülők torkán, mint Perselus Pitont. Érdekelt McGalagony véleménye, hogy szerinte Lupin alkalmazása mennyire fér még bele a határaimba, vagy már így is kellően átléptem azokat. Minerva láthatóan egy pillanatig elgondolkodott szemüvege és szigorú tekintete mögé rejtőzve, de aztán a halovány mosolya hamar sejtetni engedte a döntését. Támogatta az elképzelést, hogy Lupin visszatérjen, a gyerekek kaphatnak egy remek, jó természetű tanárt, aki ráadásul ismerős arc a számukra, és a kollégáival is mindig megtalálta a hangot. Szerették az óráit, és talán Voldemort után megbírkóznak egy vérfarkassal, aki egyébként nem is akar ártani nekik. 
Biztosítottam róla, hogy a professzor mindig idejében megkapja a kellő mennyiségű és minőségű farkasölőfű főzetet, amit sajnos csak nagyon kevesen képesek tökéletesen elkészíteni, minek után az eredeti receptúra elveszett. Ezt még valahogy le kell boltolnom mindenki kedvenc bájitaltanárával, hisz korábban is ő volt az, aki megfelelő főzetet tudott biztosítani Remus számára, nekem pedig elég kevés időm volt ahhoz, hogy ezzel a bonyolult és munkaigényes keverékkel foglalkozzak. McGalagony is csak a száját húzta, hogy ez nem lesz egyszerű művelet, és ő személy szerint nem is szeretne részt venni benne, ha egy mód van rá. 
Teljességgel megértettem őt, arra azonban meg kellett kérnem, hogy keresse meg Pitont, és futólag adjon át neki egy listát néhány hozzávalóról, amikre szükségem lenne. Egyáltalán nem esett volna nehezemre, hogy én menjek el értük, de had ne én cipekedjek fel a kastély egyik végletéből a másikba. A listán az alábbi összetevők szerepeltek: valeriána, bumszalagbőr, bikornisszarv őrlemény, mályva, zsálya, sisakvirág, juharfa fátyolkája, disznópázsit. Bíztam benne, hogy van minden a gyűjteményében és nem kell Hagridot beszerző körútra küldenem az Abszol útra, az sosem vezet semmi jóhoz, mindig találkozik valakivel, akitől olyat vesz, amit nem kellene.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: I know what you... -Perselus&Lucretia   Szer. Júl. 04, 2018 7:01 pm



Túlságosan nyugodtan indult az év annak ellenére is, hogy már több idiótával beszéltem, mint kellett volna, és mint akartam. Astoria Greengrass, Draco csoporttársának húga, a Hollóhátas kislány, aki azt hitte, lenyűgöz bemagolt és könyvből szedett tudásával, maga Draco, amikor elkaptam a Szükség szobájából kifele menet, valamint az új igazgatónőnek is sikerült kissé kihoznia a semlegességemből. Már első pillantásra is idegesített az a nőszemély. Lucretia túlságosan is hasonlít Lily-re, azonban ő közel sem annyira tiszta, jóságos, bájos és kedves, mint amilyen ő volt. Nem, Lucretie egész más. Belőle valahogy, a külseje ellenére, közel sem az a visszafogott báj sugárzik, sokkal inkább… valami megmagyarázhatatlan titokzatosság, alattomosság és mégis… valami elragadó kisugárzás, ami teljesen megbabonázza az embert. Nem tudom, hogy csinálja, de még bennem is sikerült kétségeket ébresztenie azzal kapcsolatban, hogy gyűlöljem, vagy elfogadjam ezt a nőt. Hisz akárhogy vesszük, az iskola miatt mindenképp az életem részévé vált és ez nem tetszik. Soha, senkinek nem sikerült ennyire összekuszálnia a gondolataimat, hogy ha eszembe jut, máris bizonytalanság kezd el gyötörni.
A szobámban ücsörögve, a fejemet a tenyeremmel megtámasztva töltöttem a délután nagy részét, hisz reggel óta nem volt órám, így végre kiélhettem a migrénem okozta szörnyű kínokat az előttem heverő pergamenen, ami lassan hamuvá lett előttem. A diákok és a furcsa gondolatok nagyon fel tudják bosszantani a tanárt, és mivel őket nem gyújthatom fel, maradt ez a megoldás.
A csendes elmélkedésemnek aztán az vetett véget, hogy valaki kopogott az ajtómon. McGalagony lépett be végül, meg sem várva, hogy szabad utat engedjek neki befelé. Elmondta, hogy Coliander igazgatónő küldte azzal a céllal, hogy egy listát adjon át nekem, amiket fel kellene vinnem az irodájába. Mi vagyok én, csomagszállító bagoly?
Végül nagy nehezen feltápászkodtam, hogy amint a hívatlan vendégem elment, neki is láthassak összeszedni, amit kért.
-Lássuk csak... valeriána, bumszalagbőr, bikornisszarv őrlemény, mályva, zsálya, sisakvirág, juharfa fátyolkája, disznópázsit. Persze… feleségül ne vegyem… -dörmögtem az orrom alatt, ahogy sorba pakoltam be a kért dolgokat egy ládába.
Egész úton, amíg fel nem értem az ajtóhoz és be nem kopogtam rajta, azon gondolkodtam, hogy mire kellhet neki ez a sok különféle dolog. Az Aconitum a Farkasölőfű főzet legfontosabb összetevője, a Valeriána pedig idegnyugtató hatású és többek között a különböző vadon élő állatok, mint farkas vagy vadmacska szelídítésére is használják amellett, hogy forrázott változata igazi teakülönlegesség. Szóval az új igazgatónk vagy egy tudathasadásos vérfarkas, aki identitást tévesztett és macskagyökönkét iszogat, vagy… neeeem, csak azt ne. Lupin itt lenne?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I know what you... -Perselus&Lucretia   Csüt. Júl. 05, 2018 12:07 am



Kénytelen voltam Minervát megkérni a kellemetlen feladatra, hogy küldessen fel nekem néhány hozzávalót Pitonnal, ugyanis a készletem eléggé megcsappant, amióta a kastélyban váratlanul felpörögtek az események és nagy lett a mozgolódás, ráadásul mindenkinek valami speciálisra volt szüksége, ami nem terem meg minden konyhakertben. És ha egy mód volt rá, Hagridot nem szerettem volna beszerző körútra indítani az Abszol útra, én pedig nem szívesen mozdultam ki innen, és nem a lustaság beszélt belőlem. Így az egyetlen megoldásom egy lista volt, amire mindent igyekeztem összeírni, ami csak kellhet, vagy amiből hiányt szenvedtem Black felbukkanása miatt. Minden bikornisszarv őrleményt elhasználtam az életerő elixírjébe.
Amíg a hozzávalókra vártam, nekiláttam, hogy elkészíthessem a Lupinnak szánt farkasölőfű-főzetet. Igazán nehéz tökéletesen kivitelezni ezt a bájitalt, nekem viszont az egyik specialitásom volt, ám úgy voltam vele, hogy mivel ez a Roxfortban hivatalosan nem is az én asztalom, had ne nekem kelljen még ezzel is vesződnöm, mikor a bájitaltanárként funkcionáló Pitonnak tengernyi ideje van a kis birodalmában, hogy órákig, rosszabb esetben akár napokig főzögesse. Azonban azt még el kellett érnem nála, hogy hajlandó legyen magára vállalni ezt a számára nem túl nemes feladatot, ugyanis mindenkinek egyértelmű volt, hogy nem túlzottan kedveli Lupin professzort és aligha jelentkezett volna önként. Kavargatni kezdtem a löttyöt, ami az elvárt szín helyett valami borzalmas sárgaságot öltött magára és úgy fortyogott, mintha legalább egy elsőéves próbálkozna megfejteni a receptjét. Persze innen még bőven menthető, de nem akartam, és nem is tudtam volna ezzel a problémával foglalkozni, ugyanis nem telt el sok idő, és máris kopogtattak az iroda ajtaján. Reméltem, hogy a hozzávalók lesznek, ugyanis farkasölőfű nélkül képtelenség farkasölőfű-főzetet készíteni. Szükségtelennek éreztem beinvitálni az érkezőt, inkább csak intettem az ajtó felé, ami ennek hatására engedelmesen kinyílt. Felvont szemöldökkel mértem aztán végig a belépő Pitont.
-Köszönöm a fáradozását, dobja csak le őket abba a sarokba! -közöltem vele az instrukciót, hogy hová tegye az összetevőket, ahol nem lesznek útban.
-Igazság szerint nem számítottam magára, Perselus. -pillantottam rá, majd a dobozhoz sétáltam, hogy átvegyem annak a tartalmát, nehogy valami esetleg kimaradjon a listámról. Gondolom a precíz önérzetének ez nem fog jól esni, de csak azt hiszem el, amit magam látok. Gyorsan a fülem mögé tűrtem pár kósza tincset, hogy alaposan szemügyre vehessek mindent. Valeriána, bumszalagbőr, bikornisszarv őrlemény, mályva, zsálya, sisakvirág, juharfa fátyolkája, disznópázsit. Hibátlan!
-Azt hittem, hogy majd valamelyik házimanóval küldeti fel. -mennyivel praktikusabb hoppanáló manók kezébe adni, akiknek amúgy is ez a dolguk, mint neki onnan lentről fellépcsőznie ide, de megtisztel a kitüntető figyelmével, mire csak inkább egy semmitmondó mosolyt küldtem felé.
-Ha már idáig eljött, akkor igyon meg legalább egy bögre kávét. Kérem. -felajánlottam volna egy csészével is, de olyan csekély mennyiségben nem tartok. Még ki se mondtam a szavakat, egy adag fekete ital máris elé lebegett, arra várva, hogy magához vegye. Nyilván ha nem kíván élni vele, nem erőszak. Én mindenesetre ráérősen belekortyoltam a sajátomba, mielőtt kihűlne, majd a polcról levettem találomra egy hatalmas nagy ostobaságot, mindezt persze a lehető legnagyobb szakértelemmel és önbizalmat sugárzó mozdulattal, hogy a sárgán fortyogó löttybe szórhassam. Ha ezt most hagyja, hogy beleborítsam, mindketten gyönyörű szép, vagyis én biztosan csodás cafatokra robbanunk, és még csak esélyünk sincs ellene tenni, ugyanis az iskola területén tilos a hoppanálás. Vagy kijavíthatja a véletlenül elrontott főzetet, vagy szeretne közösen meghalni velem, ami roppant megható, de ugyanakkor kellemetlen is lenne. Én azért egy kicsit még hosszabb életre vágynék, annyi helyen nem jártam még. Nem akartam, hogy azt gondolja, blöffölök, és ez valami olcsó, szánalmas kis trükk a részemről, így rezzenéstelen arccal, kötél idegekkel kezdtem el az üst fölött megbillenteni a fiola tartalmát. Merlin kegyelmezzen nekünk!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: I know what you... -Perselus&Lucretia   Pént. Júl. 06, 2018 10:07 am



A csendes, migrén általi haldoklásomat aztán Minerva McGalagony zavarta meg, amikor belépett hozzám és közölte, hogy Coliander igazgató azt akarja, hogy a listán szereplő dolgokat szedjem össze neki és jutassam fel az irodájába. Így amint áttanulmányoztam a kért dolgokat, arra jutottam, hogy ezt a nőt a tanév végéig még lehet, hogy a saját kezeimmel folyton meg. Először a megjátszott, behízelgő stílusa, amelynek egy őszinte mozzanatát sikerült felismernem, majd ez. Szinte az egész készletemet elkérte tőlem, így kissé morogva ugyan, de összepakoltam neki mindent.
Nem volt kedvem a házimanókkal vitatkozni, hogy vigyék fel az új igazgatónak a dolgokat, így inkább magam indultam el a hosszú lépcsők során, hogy feljuthassak. Nem akartam, hogy bárki is hozzáérjen, mert egy óvatlan pillanat és képesek minden fiolát összetörni. Így legalább az az előny is megadatott, hogy amíg felértem a Lucretia-hoz, elgondolkodhattam a kért dolgokon és azok felhasználásán. És arra jutottam, hogy vagy egy újabb vérfarkassal van dolgunk, aki közben animágus is, vagy egyszerre van jelen, külön-külön a két dolog.  És ez eléggé fúrta az oldalamat, mert Lupin lenne az utolsó ember ezen a helyen, akit látni akarok.  Végül aztán sikerült bekopognom anélkül, hogy összetörtem volna bármit is, így csak csendben vártam, hogy az ajtó kinyíljon vagy bebocsátást nyerjek. Amint ez megtörtént, egyenesen be is masíroztam a helyiségbe, arra várva, hogy megtudjam, hova pakolhatok le.
-Úgy gondoltam, hogy jobb, ha jómagam hozom el az összetevőket, nem pedig valami kétbalkezes manó, aki hopponálás közben összetörne mindent. –fejtettem ki neki a dolgot, miközben letettem a ládát az arra kijelölt helyre. Csak felvont szemöldökkel néztem végig, ahogy leellenőrzi a munkámat, és belülről rá kellett harapnom a nyelvemre, nehogy kiszökjön az első gondolat, ami a hegyén tanyázott, ahogy elkezdődött ez a nevetséges procedúra. A jégmosolyára inkább nem is reagáltam semmit, csupán az elém úszó bögréért nyúltam, hogy beleihassak a fekete löttybe. Talán ez majd enyhíti a fejfájásomat.
-Megtudhatom, miért készít Farkasölőfű-főzetet? –vontam fel kérdőn a szemöldökömet, miközben figyeltem a nő minden mozdulatát, ahogy a polchoz sétált és levett róla valamit. Olyan nagy szakértelemmel vette le, hogy bárki más azt hihetné, tényleg nem ért a dolgokhoz. Egy ideig csak csendben bámultam rá, majd amint tudatosult bennem, hogy képes lenne minket felrobbantani csak azért, hogy megnézze, belenyúlok-e, leraktam a bögrémet és odasétáltam.
Egy határozott mozdulattal kaptam el a kezét, hogy véletlenül se boríthassa bele a dolgokat a főzetbe, mert még képes lenne itt valami alattomos indoknál fogva cafatokra szaggatni minket. Aztán akkor a diákság lehet, hogy örülne, de mi már kevésbé.
-Tudja, roppant idegesítő, hogy ilyen módszerekhez folyamodik…  -forgattam meg a szemeimet, majd  a dobozhoz sétáltam és a sisakvirágot tartalmazó üvegcsék kiemeltem belőle.
-Lupinnak kell, igaz? –sóhajtottam lemondóan, majd ahogy háttal álltam neki és megláttam a Valeriánát, a juharfa fátyolkáját és a disznópázsitot egy ördögi és kissé fellengzős vigyor jelent meg a képemen.
-Apropó… nem tudja, hol lehet Mrs Norris? Frics már mindenhol kereste…



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I know what you... -Perselus&Lucretia   Pént. Júl. 06, 2018 2:11 pm



Eszem ágában sem volt beavatni, hogy mégis minek főzöm a főzetet, elvégre nem ezért jött, így figyelmen kívül hagytam az erre irányuló kérdését. Inkább folytattam tovább a bájital tökéletes elrontását. Olyan hozzávalót készültem beleönteni a lehető legnagyobb hidegvérrel, hogy az könnyen a végünket jelenthette volna, de bíztam a szakértelmében, hogy nem fogja hagyni, hogy ez megtörténjen. Még épp időben kapta el a karomat, hogy ne ismerjük meg mindketten ideje korán a túlvilág csodáját. Értetlenül pillantottam rá, kiszabadítva a csuklómat a szorításából.
-Mit művel? -meredtem rá összeszűkült szemekkel, mint aki nem hiszi el, hogy nem hagyja megfőzni ezt az átkozott löttyöt. Leraktam a nálam lévő fiolát, hogy aztán az asztalon kezdhessek el kutakodni, miközben azt ecsetelte, hogy mennyire idegesítőnek találja, hogy ilyen módszerekhez folyamodok, megemlítette még Lupint és Fricset is, de egyelőre nem tudtam a velük kapcsolatos nyűgjeivel törődni.
-Milyen módszerekről beszél? -léptem oda hozzá, kikapva a kezéből a sisakvirágos üvegcsét, cserébe egy könyvet lóbálva meg a képe előtt.
-Itt van feketén-fehéren, hogy ezt kell belerakni, és csak utána jön a farkasölőfű. -mutattam rá az ujjammal a receptre.
-A Zsebpiszok köz egyik bájitalos boltjából van, ahová kimondottan sötét varázslók járnak, és ehhez hasonló alakok. Példának okáért vérfarkasok is. Sehol máshol nem lelni rá a főzet pontos arányaira és összetételére, mivel senki sem ismeri, a varázsvilág csak találgat ebben a témában. Nem véletlenül nem oktatják egyetlen iskolában sem. Szóval ne paranoiáskodjon itt! -hajítottam vissza aztán a helyére, a könyv pedig fájdalmas puffanással csapódott az asztal lapjához.
-És ha már a módszerekről beszélünk. Szerintem inkább az az idegesítő, ahogy szabotálni próbálja a főzetet, csak mert nem kedveli Remust. Ezért nem is kértem meg rá, hogy készítse el, a végén még merő véletlenségből megmérgezte volna szerencsétlent. -még az is lehet, hogy ki is nézem belőle. Minerva is valahol ezen a véleményen volt, amikor ennek először szóba került a lehetősége.
-Azt pedig végképp nem értem, hogy honnan kellene tudnom, hol van Argus macskája. Kifejtené, kérem? -pillantottam rá türelmetlenül, összefonva magam előtt a karjaimat.
-Talán adja ki feladatként a diákjainak büntetőmunka címszó alatt, ha ennyire szívén viseli a gondnokunk és a macskája sorsát. -tettem hozzá egy gúnyos mosoly kíséretében.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: I know what you... -Perselus&Lucretia   Szomb. Júl. 07, 2018 10:57 am



Komolyan nem akartam elhinni ezt a nőt. Képes lett volna minket kis darabokra robbantani, csak azért, hogy elkészítsem helyette a Farkasölőfű-főzetet. Az eszem megáll ettől az átkozott nőszemélytől. Ha ilyen az igazgatónő, mégis hogy várhatom el, hogy a diákok normálisak legyenek. Vagy legalábbis úgy tegyenek, mintha azok lennének, mert én már komolyan mondom, hogy azzal is megelégednék. De lehet, hogy csupán az én elvárásaim a nagyok abban a tekintetben, hogy az iskolánk első embere ne egy harmadéves kislányhoz hasonlítson, aki aljas kis trükkökkel próbál elérni valamit az egyik csoporttársánál. A Mardekár házvezetőjeként sok ilyen esetet láttam már, de azt hiszem, most át is élhetem ezt a csodás dolgok.
-Megakadályozom, hogy a tervei véghezvitelének érdekében apró, gyönyörű és kevésbé gyönyörű darabokra robbantson magával együtt. –forgattam meg a szemeimet, majd kifejtettem neki, hogy mennyire idegesítőnek találom a módszereit. Illetve szóba hoztam még Lupin-t és a felismerésem közben Frics macskáját is, aki hirtelen eltűnt. Ő persze ezeket figyelmen kívül hagyta és amint szembe találtam magam vele, a képembe dugott egy, láthatóan hamisított könyvet, az „igazának” bizonyítékaként.
-Akkor már értem miért van napjainkban olyan kevés vérfarkas… mert mindegyik idejekorán felrobbant. De igazán remek színésznői képességei vannak, hogy képes volt megvenni egy hamis könyvet is csak azért, hogy elhitesse velem, nem ért a dolgokhoz. Csak tudja kár, hogy épp nemrég küldött le egy listát a pontos megnevezésekkel és arányokkal… -sóhajtottam lemondóan, az ujjaimmal a halántékomat simogatva. Amint megint szövegelésbe kezdett, egy fájdalmas sóhaj hagyta el a számat.
-Hát magától teljesen megfájdul az ember feje. És higgye el, ha mindenkit megmérgeznék, aki nem szimpatikus, akkor szinte egymagam alkotnám a Roxfort falain belüli népességet, de még majdnem az egész varázslóvilágot is. Potter sem élne, mert már idejekorán elrendeztem volna a dolgokat James-el is. –biztosítottam afelől, hogy senkit sem fogok megmérgezni, kivételt képeznek persze ez alól azok az évfolyamok, ahol az ellenmérget vesszük, ugyanis karácsonyi szünet előtt lassan ható mérgeket szoktam keverni ebédnél a diákok sütőtöklevébe. De csak burkolt utalásokat és igazgatói engedélyt követően. Bár… utóbbi néha kimarad.
-Csak szokatlannak tartom, hogy maga felbukkan, az az alattomos, mindenhol ott settenkedő macska pedig eltűnik. És ami azt illeti, nekem nem hiányzik, remélem elütötte valahol egy vonat, csupán… érdekesnek találom az egybeesést, hogy maga kért tőlem Valeriánát,  juharfa fátyolkáját és disznópázsitot is. Ezek közül utóbbiak az animágia hatását erősítik, ha meghajtófűvel és piócával keverik őket. És lemerem fogadni, hogy mindkettőt megtalálnám az irodája valamely szegletében. A Valeriána, másik nevén macskagyökérfű, pedig ebbe kellhet. És tudja honnan tudom? Minerva animágus és egy macska képében tud tetszelegni. Én készítem neki ezt a főzetet, minden alkalommal, mikor szükségét érzi… -néztem rá teljesen komolyan, várva, hogy erre mit fog kitalálni.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I know what you... -Perselus&Lucretia   Szomb. Júl. 07, 2018 1:47 pm



Sokszor szerettem volna beleszólni a mondandójába, de inkább szépen végigvártam az egészet, mert abból már jól valószínűleg nem tudtam volna kijönni, egyben akartam látni a képet. A gyerekes sértegetésbe pedig nem akartam belemenni, azzal tényleg egy bizonyos szint alá süllyedtem volna, azt meg azért mégsem, és ne már, hogy jobb legyen nálam. Azt vallom, hogy a cél szentesíti az eszközt, de azért jobb, ha az ember megválogatja őket. Pont eléggé azt éreztettem vele így is, hogy teljesen naivnak és hülyének nézem, holott nem pont erről volt szó. Mint valami színésznőcske, aki elhajította a díszes álarcát, pont úgy néztem fel rá. Nyomatékosította, hogy elege van ebből, hát akkor legyen, ahogy akarja. Nekem is kevesebb energiámba kerül.
-Először is igazán édes, hogy gyönyörűnek tart. Ezt majd elteszem az ehhez hasonló napokra, amikor megállás nélkül sérteget. -küldtem felé egy mosolyt.
-Tudja, azt hallottam magáról Perselus, hogy páratlanul jó a szimata, hogy megérezze a csalást, és átlásson másokon. Eddig rajtam még soha senkinek nem sikerült. Ahogy mondta, elég meggyőzően tudok alakítani. Dumledore-t persze minden igyekezetem ellenére sem tudtam rászedni, és most már látom, hogy magát sem. Nem igazán hittem ebben, kicsit túlzásnak éreztem, mikor Albus említette. Azt hittem, hogy valami legilimentori trükköket vet be a gyanútlanokkal szemben, de tévedtem. Az én elmémhez nem férhet hozzá, mégis puszta logikai alapon megtalálta az elenyésző buktatókat. Ez lenyűgöző, ilyesmit még sosem láttam. Hogy csinálja? -pillantottam rá érdeklődve. Bár nem hiszem, hogy ez valami tudatos dolog nála, egyszerűen csak ráérez az ilyesmire. Emlékszem, mikor elsőre ráhibázott arra, hogy valami nem stimmel Mógus körül és biztosan kell neki valami a kastélyból. Eltalálta, Dumbledore pedig gondolkodás nélkül hitt neki, pedig akkor még semmi bizonyíték sem volt. De hát aki sokáig maga is kettős ügynök, az átlát a szitán.
-A farkasölőfű-főzetet valóban Lupinnak szánom, ugyanis szeretném felvenni az iskolába Flitwick helyére. Gondolom magának is feltűnt, hogy már az évnyitón sem tette tiszteletét, a diákoknak pedig kell egy bűbájtan tanár. Ő pedig szerintem tökéletes lenne erre a posztra. Intelligens és nem utolsó sorban végtelen türelme van a diákokhoz. -velünk ellentétben, bár én legalább képes vagyok megjátszani, nem úgy, mint egyesek.
-Egyébként bámulatos a szakértelme a bájitalok terén, hogy ennek a ritka, bonyolult és rejtélyes főzetnek a receptjét is betéve ismeri, és egy futó pillantás elég volt, hogy az alapján mérlegelni tudja, majdnem megöltem magunkat, és hogy a könyv sem pontos. A fiolában természetesen közönséges szárított fű volt a címkével ellentétben, nem szerettem volna, ha a halála a lelkemen szárad. -jegyeztem meg ártatlanul.
-Magam is el tudom készíteni a farkasölőfű-főzetet, ha szükséges, de őszintén szólva túlságosan hosszadalmas folyamat, így nem feltétlenül szeretném ezzel tölteni a szabad perceimet. Hajlandó mindig tökéletesen elkészíteni Remus számára vagy sem? -szegeztem aztán neki a kérdést, ahogy szerette volna, mindenféle köntörfalazás nélkül. Itt a lehetőség, hogy döntsön.
-És ne mondja, hogy tőlem fájdul meg a feje, mert már akkor is így volt, hogy belépett az ajtón. Inkább igya meg a kávéját! -utasítottam, miután eszembe jutott, hogy azt még meg sem ittam, és már biztosan nem olyan kellemesen forró, mint amilyen az elején volt. Mindegy, attól még lelkesen ittam bele a bögrében lévő fekete csodába. De itt még nem volt vége a történetnek, volt pár megjegyzése, amikre nem reagáltam. Eddig.
-Ami az animágusos dolgot illeti, abban viszont tévedett. A főzetet nem magamnak szánom, hanem Sirius Blacknek. -ha Lupin zavarta, akkor ettől egyenesen majd kiborul. Mindenki halottnak gondolta, beleértve őt is, így ez nem túl kellemes meglepetés a számára.
-És a valeriána sem azért kell, mert valamiféle macskás perverzióm lenne, bármennyire is szeretné. Életerő elixírt készítettem Blacknek az utolsó adagból, így pótolnom kellett a hiányát. -avattam be készségesen a részletekbe.
-De ettől függetlenül szégyellje magát, hogy annak a macskának a halálát kívánja, főleg úgy borzalmas belegondolni, hogy maga szerint én volnék Mrs Norris. Szeretné, ha elütne egy vonat? -néztem rá aztán kissé sértődötten. Ez elég meredek hasonlat volt, hogy csak úgy elmenjek mellette és szó nélkül hagyhassam.
-Javaslom, ha látja a macskát, szegezze rá a pálcáját és alkalmazza a varázslatot, ami kényszeríti az animágust, hogy újra emberi alakot öltsön. Meg fog lepődni! -említettem meg neki ezt az aprócska trükköt, amit igazán ő is bevethet, ha ennyire gyanakvó. Amúgy sem értem, hogy mit ártott neki az a bolhás dög, ami nem mellesleg én vagyok. Nem rémlik, hogy bármikor is beleköptem volna a levesébe, de ezek után nem kizárt, hogy sort kerítek rá.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: I know what you... -Perselus&Lucretia   Hétf. Júl. 09, 2018 11:05 am



Csodálkoztam rajta, hogy Lucretia nem szólt bele a hosszas monológjaimba, hanem csendben végigvárta azokat. Érezhettem volna, hogy most enyém az erőfölény, de… volt egy olyan sejtésem, hogy ez közel sem így van, és nem azért hallgat, mert nem tudna mit mondani. Gondolom összerakta a fejében a dolgokat, amiket mondani óhajt nekem, hogy aztán végül belássam, nem tudok belékötni.
-Miből gondolja, hogy magára gondoltam? Engem nem hat meg a feltételezett szépsége. –aha, hát… persze. Nem mondom, hogy padlót fogtam az előttem álló magas, vörös hajú, fehér bőrű, zöld szemű nőtől, de… azt se, hogy nem, Akárhogy vesszük, valahol mégis csak férfiból vagyok én is és mindenki észreveszi, ha egy nőben van valami rejtélyes vonzerő. Még akkor is, ha minden porcikámmal és gondolatommal tiltakozok a tény ellen.
Csak felvont szemöldökkel hallgattam a „dicsérő” szavait, amiket kaptam tőle. A legilimentor létről tett megjegyzésén végül sikerült elmosolyodnom, és ebben sem gúny, sem más nem tükröződött, inkább egy kis hitetlenség, hogy ez a nő ennyit tud rólam. Viszont amint leesett, hogy beszélt Albus-szal, csak értetlenül meredtem rá.
-Nem kell ahhoz legilimentornak lenni, hogy a logikai hibákat kiszűrjem. Mivel beszélt Albus-szal, bár nem tudom mikor és miért, nyilván tisztában van vele, hogy segítettem őt is az információimmal. Tökéletesre fejlesztettem azt, hogy ne buktassam le magamat. Az érzelemmentesség hasznos dolog, ha meg akarja téveszteni a környezetét, Miss Coliander. –jegyeztem meg a dolgot, majd csak egy fintor jelent meg a képemen, amint megemlítette, hogy valóban Lupinnak kell a főzet, mert felveszik ide, mint új-régi tanárt, hogy a bűbájtant oktassa.
-Nincs szükség üres bókokra. Maga az igazgató, így nyilván nem áll módomban megtagadni, ha ezt akarja tőlem. Ígérem, hogy maximum a rossz szájízzel való elkészítést fogja a főzeten érzékelni, nem pedig valami lassan ható és kimutathatatlan méreg aromáját… -fújtam ki a levegőt, ezzel zárva rövidre a Remus-témát. Pedig már azt hittem, megszabadultam a Tekergőktől, erre tessék.
-Kezd idegesíteni… -ráncoltam össze a szemöldökömet, majd egy sóhajt követően ittam bele a kávéba, amit kaptam tőle. De majdnem ki is köptem abban a pillanatban, hogy azt mondta, hogy Sirius Black, majd „macskás perverzió.” Most komolyan?!
-Először is… Black????!!! –kérdeztem vissza elkerekedett szemekkel, a köhögéssel küszködve, mert majdnem megfulladtam.
-Másodszor… macskás perverzió? Nem gondolja, hogy ez a szóhasználat nem helyénvaló? –vontam fel a szemöldökömet kérdőn.
-Természetesen nem óhajtom, hogy elüsse egy vonat. Nem mondom, hogy sírnék, ha meghalna, de… nem kívánom a halálát, ne izguljon. Csak a reakciójára voltam kíváncsi. És van egy olyan érzésem, hogy a macska nem változna emberré… -jegyeztem meg csupán ennyit arra, hogy alkalmazzam az animágusok ellen kifejlesztett varázslatot a macskán.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I know what you... -Perselus&Lucretia   Hétf. Júl. 09, 2018 1:06 pm



Elmondtam neki, hogy ez a felesleges színjáték a farkasölőfű-főzet körül mindössze arra ment ki, hogy tesztelni akartam a hírhedt képességeit, amiről már annyit hallottam Albustól. Szerinte ugyanis tökéletes érzéke van ahhoz, hogy átlásson másokon, a trükkjeiken, és gond nélkül leleplezzen mindenféle csalást, még azelőtt, hogy valami konkrétum lehetne a keze ügyében. Most pedig ennek a saját szememmel lehettem a tanúja, és valóban tetszett a kis ízelítője, több mint lenyűgöző, tekintve, hogy nekem kivétel nélkül be szoktak dőlni. Kifejtette aztán, hogy szerinte egyáltalán nem kell legilimentornak lenni ahhoz, hogy kiszűrje a logikai hibákat. Ez meglehet, de azért elég apró hibák voltak ahhoz, hogy egy egyszerű ember kiszúrja őket. Ez már lehetséges, hogy inkább a szőrszálhasogatás kategória, amit ő képvisel. Gondosan belecsempészte a mondandójába a rejtett kérdést, hogy mikor és miért beszéltem egyáltalán Dumbledore-ral, ám erre egyelőre nem akartam felelni neki, akkor vége lenne annak a kreált bélyegemnek, hogy a Minisztérium embere vagyok. Csak bólogattam annál a résznél, hogy biztosan tudom akkor azt is, hogy információkkal segítette az elődömet. Talán még túl sokat is.
-Albus nagyon sokat mesélt magáról, ő azon a véleményen van, hogy ez a tudás még értékes lehet a számomra, ha hozzá hasonlóan a hasznát szeretném venni, én viszont ebben nem értek egyet vele. Ellentétben a korábbi igazgatóval, én nem ismerem magát és a valódi szándékait sem, így nem bíznék magára bizalmi feladatokat, de gondolom maga sem szívesen élne a lehetőséggel. -fűztem hozzá mindössze ennyit. Az élő fába is belekötne, semmi szükségem arra, hogy a módszereimet kritizálja valaki a nap huszonnégy órájában, az maga lenne a pokol. Ügyesen kikerülte a kérdésemet, hogy hogy csinálja ezt a leleplezősdit, mindössze elintézte annyival, hogy az érzelemmentesség hasznos dolog, ha meg akarnám téveszteni a környezetemet.
-Szeretek tárgyilagos és kiismerhetetlen maradni, de mégis inkább a túl sok érzelem közvetítésének a híve vagyok. Természetesebbnek hatok tőle, ha emberi és sebezhető vagyok, mintha egy rideg szikla volnék, akiről mindenki lepattan. -nekem nem állna jól az a fegyelmezett, megközelíthetetlen és fagyos személyiség, mint neki. Nem lennék túl hiteles benne. Képtelen lennék rá, hogy egy árnyalatnyit se emeljem fel a hangomat, kizárt dolog.
-Nyilván módjában áll megtagadni, elvégre kértem, és nem utasítottam. Szóval csak ne forgassa ki a szavaimat, de ebben az esetben köszönöm, ha elkészíti neki. -tértünk aztán át Lupinra és a számára szükséges farkasölő-fű főzetre. Láthatóan nem tetszett neki, hogy beigazolódott a gyanúja vele kapcsolatban, de legalább odáig eljutottunk, hogy nem akarja majd egészen véletlenül megmérgezni. Kértem inkább, hogy a neki szánt kávét igya meg, ahelyett, hogy mindenféle elméleteket gyárt. Ám abba bele sem gondoltam, hogy még a végén megölhetem, ha közben szóba hozom Sirius Black-et, miszerint neki készítettem életerő elixírt, illetve animágusoknak szánt bájitalt a felsorolt hozzávalókból. Egy pillanatig aggódva meredtem rá, de végül csak megtalálta a hangját, hogy hitetlenkedve kérdezhessen vissza, de sajnos teljesen jól értette, amit mondtam.
-Black egyik percről a másikra tűnt fel valamelyik éjszaka közepén a kastélyban, Pottert kereste. Nem hagyhattam egy fekete kutyát kóborolni a Roxfortban, a végén még halálra rémítette volna valamelyik diákunkat. Nagyon rossz bőrben volt, így segítenem kellett rajta. -magyaráztam neki röviden, hogy találkoztam vele és miért kellettek neki ezek a keverékek. Nem hagyhattam, hogy valami komolyabb baja legyen. Mikor leragadt a macskás perverziós szójátékomnál, hozzá hasonlóan én is kérdőn vontam fel a szemöldökömet.
-Maga jött a macskagyökérfűvel és azzal, hogy Argus házikedvence vagyok. Szerintem ez a feltételezés a nem helyénvaló. Csak gondoljon bele egy pillanatra és érezni fogja, hogy... ez átlép egy határt. -nevettem egy jót ezen az egészen. Szerintem nagyon groteszk képet fest, hogy Frics mennyire imádja a macskáját, és az az állat valójában én volnék, akit később az iskola élére választanak. Még akkor is, ha ez az őrület maga a valóság.
Kissé türelmetlenül hallgattam aztán végig a magyarázkodását a megjátszott sértettségem után, hogy nem óhajtja, hogy elüssön egy vonat, de azért nem sírna, ha meghalnék. Ki mond ilyet egy másik élő, érző embernek, de most komolyan!?
-Annyira... meghat a kedvessége. -forgattam a szemeimet. Azt javasoltam neki, hogy legközelebb szegezze a pálcáját Mrs Norrisra és alkalmazza az animágiát megszüntető varázslatot, és várja meg, hogy mi történik. Elintézte annyival, hogy mindössze a reakciómra volt kíváncsi, és gyanítja, hogy a macska nem változna emberré. Igen, a szája valóban ezt mondta, de nem tudhatom, hogy ezt is gondolja-e. Ha már egyszer ez a lehetőség megfordult a fejében, nem árt óvatosnak lennem vele a továbbiakban.
-Ha mégis, azonnal szóljon, nem szeretnék állatkertet a Roxfortban. -jegyeztem meg kissé gúnyosan, bár valahol tényleg jobb, ha nem garázdálkodnak rejtett és kevésbé rejtett animágusok a folyosókon. Gyorsan megittam a maradék fekete nedűt, majd a még mindig fortyogó üsthöz léptem, hogy egy mozdulattal eltüntethessem annak ocsmány tartalmát.
-Parancsoljon! -intettem aztán a hatalmas tároló felé, hogy akár neki is kezdhet Remus főzetének, de legfőképpen tudni akartam, hogy mi az, amit ő máshogy, netalán jobban csinál, mint én, elvégre ennek nincs valódi, tökéletesen lejegyzett receptje. Ha a sajátját eladná, már rég nem lenne rá szüksége, hogy az iskolában tanítson.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
Mardekár házvezető (bájitaltan)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: I know what you... -Perselus&Lucretia   Kedd Júl. 10, 2018 10:36 am



-Ebben biztos lehet. Amennyiben nem muszáj, nem folyok bele az ügyeibe, de ezt már korábban kifejtettem. Csak annyit akarok tudni, amennyit szükséges és úgy érzem, részben az én felelősségem is. Példának okáért ugye Lara ügye, amely még tisztázásra vár, de azt sem most fogjuk megbeszélni. És ha lehet, az érzelmi zsarolás részét most hagyjuk majd ki a dolgoknak. Abból volt elég és már először sem élveztem… -forgattam meg a szemeimet a gondolatra. Tiszteltem Albus-t és mindent megtettem annak érdekében, hogy lassítsam a halálát, de azért a zsarolás részét kihagytam volna. És reménykedtem benne, hogy Lucretia inkább a stílusával és a szép nézésével akar manipulálni, nem pedig az érzéseimmel. Az előbbinek könnyebben ellenállok, azt hiszem. De azért annyit elmondtam neki, hogy ha valakit meg akar téveszteni és ismerni, akkor az érzelemmentesség eléggé hasznos tud lenni. Még akkor is, ha csak látszólagos.
-Természetesebb? Igen, lehetséges. De nekem leginkább egy sértődős, drámakirálynőnek tűnt… pont mintha valamelyik diákunk lenne… -vontam vállat egyszerűen, mert nem kívántam azzal foglalkozni, hogy az új igazgatónőnk mennyi érzelmet közvetít és mennyit sem.
-Nem mindegy, hogy fogalmazunk, Miss Coliander? A lényeg, hogy megcsinálom… -ejtettem meg egy újabb fintort arra a témára, hogy én fogok megint Lupin „barátomra” főzőcskézni különféle bájitalokat, hogy ne változzon át diákokat megtámadó vérfarkassá, csupán egy farkassá, amely tudatánál van. Az is jobb, mint egy vérszomjas vadállat. Aztán amint belekortyoltam a kávémba, szóba hozta Blackl-et és azt, hogy a kastély falain belül van, amitől én meg majdnem itt leltem halálomat, a gyönyörűséges kávém társaságában. Finom halál, de még nem vágyom rá, ha van választásom.
-És hagyta neki, hogy itt legyen a kastélyban? –néztem rá elkerekedett szemekkel, majd azon is sikerült fennakadnom, hogy „macskás perverzió.” Egyre jobban kezd elzülleni ez az iskola és a benne tartózkodók.
-Hát… legalább a gondnokunknak lenne egy jó napja, ha kiderülne, hogy igazam van… -jegyeztem meg a dolgot tőlem szokatlan könnyedséggel, majd igyekeztem eloszlatni a kissé túlzásba vitt sértettségét is.
Elmondtam neki, hogy igazán nem kívánom a halálát, bár nem sírnék, ha megtörténne, de nem fogom egy vonat elé lökni, még mielőtt nekiáll kombinálni itt.
-Higgye el, tényleg ez volt a kedvességem csúcsa… -közöltem vele unottan, majd amikor közölte, hogy legközelebb szegezzem a pálcámat arra a dögre, csak annyit mondtam neki, hogy nem hiszem, hogy emberré változna. A reakciójára aztán csak sóhajtottam, mert nem akartam tovább a vélt igazamat hajtani. Nem egy kutya vagyok, hogy rágódjak a csonton. Ezt meghagyom Black-nek.
Amin utat engedett nekem, azonnal az üsthöz sétáltam, hogy nekiláthassak az elkészítésnek. A főzet eddig szépen alakult, a színe sem változott át olyan borzadályosra, mint amilyen az igazgatónő keze által lett.
-Ideadná az Aconitum-ot? –pillantottam aztán a nőre kérdőn.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucretia C. Coliander
Roxfort igazgatónője
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: I know what you... -Perselus&Lucretia   Kedd Júl. 10, 2018 3:52 pm



-Eszembe sem jutott ilyesmire vetemedni. Tudom magamról, hogy mennyire gyűlölném, ha valaki ilyen aljas játékot űzne velem, így én sem teszem másokkal. Az már egy felsőbb szint. -intéztem el ennyivel a kérését, hogy az érzelmi zsarolást lehetőleg hagyjam ki az eszközeim tárházából. Nem túlzottan voltam ennek a híve, én más módszerekre esküszöm és valójában nem is éreztem úgy, hogy szükségem lenne ilyesmire, az már szerintem valami végső elkeseredés kell, hogy legyen, amikor már nincs jobb ütőkártya a kézben. Albus pedig valami efféle helyzetben érezhette magát, hogy ilyesmire vetemedjen. A tekintetem szinte automatikusan a portréjára vándorolt, de mint legtöbbször, a kép most is üres volt, szeretett ellátogatni a többi festménybe is, hogy az emléke mindenütt megmaradjon, na meg, hogy mindenhol kihallgassa a legfrissebb eseményeket, ez lett az "élete".

Szemmel láthatóan nem igazán nyerte el a tetszését az örömhír, hogy Sirius Black életben van, ráadásul itt is sikerült felbukkannia a kastélyban. Alaposan zavarhatta a gondolat, hogy Lupin és Black is a környéken ólálkodnak, ő pedig nem tehet ellene semmit sem, de tovább kell lépnie a régmúlt sérelmein. Mind szorosan kötődnek Potterhez, és amíg ő az iskola tanulója, minden ilyen felbukkanó egyént be fog vonzani.
-Igen, nem küldhettem el csak úgy. Tényleg nem volt túl jó formában, és talán ha nem segítek neki, csak rosszabbodott volna az állapota. Alig menekült meg a halál torkából, nem akarhattam, hogy újra penge élen táncoljon. De megígérte, hogy amint megbeszélt mindent a keresztfiával, el fogja hagyni a birtokot. -válaszoltam a kérdésére, mivel eléggé felháborította a gondolat, hogy nem penderítettem ki innen azonnal.
-Ne felejtse el, hogy Black ugyan ült az Azkabanban, a vádak alól azonban jogosan felmentették, mivel egytől-egyig hamisnak bizonyultak. Ő nem volt áruló a történetben, és mi is eképp fogjuk őt kezelni. Nem bűnöző és nem szökevény, hogy veszélyforrásként tekintsünk rá. Semmivel sem rosszabb, ha ő ólálkodik a folyosókon, mint maga  vagy én. -fejtettem ki még ezzel kapcsolatban a véleményemet. Biztosan nehéz lehet neki elfogadni, de Black ártatlan és nem bélyegezhetjük meg olyasmiért, amiket el sem követett.

Miután eltüntettem az üstben kavargó korábbi borzalmas állagú és színű hamis kotyvalékot, átadtam neki a lehetőséget, hogy itt és most elkészítse a saját változatú farkasölőfű-főzetét. Szerencsére nem kellett hozzá külön írásos kérvényt benyújtanom, hanem szépen neki is állt, hogy eleget tegyen a kérésemnek. Csak csendben figyeltem őt, majd átnyújtottam neki a sisakvirágot, ahogy azt kérte.

[Mivel ez a múltkor is lemaradt: Köszönöm a játékot!]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: I know what you... -Perselus&Lucretia   

Vissza az elejére Go down
 
I know what you... -Perselus&Lucretia
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Perselus Tobias Piton

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: VII. emelet :: Az igazgató irodája és szobája-
Ugrás: