Harry Potter Frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 our lives are pages forever lost?

Go down 
SzerzőÜzenet
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: our lives are pages forever lost?   Csüt. Júl. 05, 2018 12:11 pm



Az év első bájitaltan órája meg is hozta az elfoglaltságot, amire annyira vártam, de mire a könyvtár felé veszem az utat, már nem füstöl a fülem mérgemben, amiért felvettem ezt a tárgyat RAVASZ-nak az öreg Lumpslucknál, mert tavaly még jó ötletnek tűnt - de arra senki nem számított, legkevésbé én, hogyha Piton igazgatósága véget ér, azzal a lendülettel visszakapja a tárgyat. Oké, az öreg Sluki nem húzta volna már sokáig, de az ő óráit kifejezetten élveztem, és ő nem kérte rajtam számon, a várakozáson felüli jegyet, neki az is untig elég volt.

Lefékezek az ajtó előtt, óvatosan nyitom ki és csukom be, csak semmi meggondolatlan hangoskodás, kell a fenének, hogy Piton házidolgozata mellé még a keselyű Madam Cvikker is rám sózzon valamit, mondjuk a kötetporolást, hú, azt igazán élvezném, órákat venne el az életemből, csak azért, hogy fiatalon meghaljak szilikózisban. Ellopakodok az asztalok között, ahol az évnek ebben a szakaszában még csak pár diák ücsörög, vannak, akik barátságosan intenek, mások a fejüket teljesen a könyvükbe rejtik - hát igen, a háborút mindannyian máshogy dolgozzuk fel, és akik maradtak a nagy csata idejére, azokat összekovácsolta az az éjszaka. De bármennyire is szép ez a gondolat, nem segít a Kvinteszencia-kutatás című vaskos kötet meglelésében. Csendesen haladok a polcok között, negyvenkettes, negyvenhármas, majd befordulok - és egyenesen nekiütközök Draco Malfoy hátának.
- Bocs - vetem oda, majd lábujjhegyre állok, felnyúlok a könyvért, a kezem kicsit matat a felülről hetedik polcon, de sehol nem találom. - Nem láttad egészen véletlenül a Kvinteszencia-kutatást, igaz? - Nem értem, miért kellene némasági fogadalmat tennem Draco Malfoyjal szemben, ha egyszer a minisztérium rehabilitálni akarja őket. Persze, nem fogjuk befonni egymás haját soha, de attól még nem leszek bunkó vele. Van nélkülem is elég baja - a családját, például, sose irigyeltem tőle.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: our lives are pages forever lost?   Csüt. Júl. 05, 2018 9:36 pm


Ginny & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Semmi kedvem nem volt Pitonnak több oldalas, agyleépítő házidolgozatot írni hülye bájitalokról, amikről még csak azt sem tudom, hogy eszik-e vagy isszák. Ez volt a védjegye, hogy ezzel traktált mindenkit, pont mint Sinistra, mintha nem lenne elég tanulnivalónk ezek nélkül is. El se kezdődött az év, máris körmölhetünk órákig. Viszont elég jó elfoglaltságnak tűnt, hogy inkább afölött görnyedjek, még ha csak megjátszottan is, mint hogy bárki mással szóba álljak. Ráadásul mérlegelve a helyzetemet, a végén még az is előfordulhat, hogy a körülményekhez képest akár még normálisan is megpróbálom megírni, hogy ne adjak rá okot, hogy kiszemeljen magának és év végéig halálra szekáljon, arról nem beszélve, hogy büntetőmunka címszó alatt abc sorrendbe rakassa velem a bájitalait. Így is eléggé utálhatott már, nem akartam még a lustaságommal is adni alá a lovat. Régen szerettem heccelni másokat, beleértve a tanárokat, de most valahogy nem volt kedvem hozzá. Piton amúgy is elviselhetetlen tud lenni, ha rátelepszik valakire, és mellé még utálja is az illetőt. Nála pedig ez a lista végtelen hosszúságú, és lehet Potterék mellé én is előkelő helyre tornáztam magam nála az elmúlt időszakban.
Biztosra akartam menni, így a könyvtár felé vettem az irányt, hogy minél hamarabb lecsaphassak a lehető leghasználhatóbb könyvre, mielőtt még valaki más kaparintja meg. Mivel távolról sem vagyok a tantárgy és a könyvek szakártője, így ki is kértem Cvikker véleményét a témában, aki eleinte csak a mogorva pofákat vágta, de a megkeresésen felbuzdulva a Kvinteszencia-kutatás könyvet ajánlotta, elmondva, hogy pontosan hol is találom meg. Magamhoz is vettem az iratot, hogy aztán a klubhelyiség felé vehessem az irányt, de még szinte megfordulni sem volt időm, mert valaki belém csapódott hátulról egy "bocs" társaságában. Hamarosan a hang gazdájának kilétére is fény derült, ahogy felnyúlt a polcra, hogy kikeresse, amire szüksége van. A vörös hajból rögtön egyértelmű volt, hogy a Weasley lánnyal van dolgom. Potter Ginnyje. Csak megvontam a vállamat és szerettem volna odébb állni, amíg újra hozzám nem szólt, de ő legalább nem Granger példáját akarta követni, az ilyen okoskodó idiótákkal kezdett tele lenni a padlás.
-Egész véletlenül de. Nálam van! -kopogtattam meg a kezemben lévő könyv borítóját. Valahol nagy szemétségnek tartottam, hogy máris kiszúrt minden évfolyammal.
-És nálam is marad. Piton kinyír, ha nem írom meg a végtelen oldalas házidolgozatát. -magyaráztam neki, hogy miért is mondjon le szépen arról, hogy megkaparinthatja. Nem mondok le róla a javára. Ő és a kis barátai biztosan boldogan végignéznék a haláltusámat, de nekem egyelőre nem szerepelt a terveim között.
-Még tengernyi könyv van itt, nézz körül! -tettem hozzá a bölcs tanácsomat, vagy tudok jobbat és keresse meg az élő lexikonként is funkcionáló Grangert.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: our lives are pages forever lost?   Csüt. Júl. 05, 2018 9:57 pm



Mindkét szemöldököm felszalad döbbenetemben, mikor Malfoy megkopogtatja a könyv fedőlapját, néma kérdés formálódik az arcomon, ugye, most csak viccelsz?!, de felesleges is szavakba öntenem. Látom az arcán, hogy esze ágában sincs lemondani a könyvről, nekem pedig nincs kedvem Piton ajtaja előtt sírva könyörögni, hogy adjon egy igazoló cetlit, amivel a zárolt szekcióban olvashatom A leghatóbb ördöngös italocat, vagy bármit, amiről Hermione beszélt még a nyáron. (Most ne pazaroljunk gondolatokat arra, miért beszél Hermione nyáron a bájitaltan könyvekről. Valódi misztérium ez a lány, de olyan szívedbe zárós fajta, akit meg kell becsülni.) De vissza Malfoyhoz, aki most igazán megérdemli minden figyelmemet.

- Nagy ügy! - szusszanok szemforgatva. - Kit nem nyír ki Piton, ha nem adja le neki a házidolgozatot? Te viszont a kedvence voltál évekig, ha a Bűvöljünk becsináltatból írod a dolgozatot, arra is tapsolva ad neked ötöst! - Átnyúlok Malfoy karja fölött, a könyv után nyújtózok, és amennyiben elérem, ráfogok a sarkára. Egy csücsök is megteszi, vagy egy kósza lapszél. - Amúgy meg hölgyeké az elsőbbség, meg ilyenek! És ha most odaadod, két nap múlva visszaadom, addigra befejezem a dolgozatot, és mindketten nyerünk. - Olyan meggyőződéssel adom ezt elő, mintha nem lenne más lehetőség - talán valóban nincs más, ami mindkettőnknek kedvez. Kérdőn felvonom a szemöldököm. Na, gyerünk, Malfoy! Hazudtold meg a hírnevedet egy kicsit!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: our lives are pages forever lost?   Pént. Júl. 06, 2018 9:11 pm


Ginny & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Weasley patkány húgának ugyanaz a könyv kellett, mint ami nekem is, de hát így járt, erről most sikerült lemaradnia, szóval keressen magának másikat. A könyvtár végtelen, ne pont azt akarja, ami nem lehet az övé. Legközelebb legyen ő a gyorsabb, akkor talán nem kerül ilyen helyzetbe. Közöltem vele, hogy nem engedem át neki. Piton ugyanis biztosan kinyírna, ha nem írnám meg neki a házidolgozatot, mire rávágta, hogy pont nem érdekli, mivel mások élete is veszélyben van ilyen téren. Jaj, oda ne rohanjak. Na, engem meg ez hagyott hidegen. Hozzátette, hogy nem is érti, mit vagyok úgy oda, évekig a kedvence voltam, így ha üres lapokat adnék be, akkor is ötöst adna. Hát, nem hiszem én azt. Viszont nem tartoztam neki semmiféle magyarázattal, hogy ez miért változhatott meg.
-Azok az idők elmúltak. -jegyeztem meg mindössze ennyit, mire a koszos mancsával a könyvbe kapaszkodott. Szúrós szemekkel meredtem rá, egy "ezt nem hiszem el" szemforgatás kíséretében. Mindenki a mardekárosokat szidja, aztán valójában a griffendélesek a legagresszívabbak az iskolában. Csak a fejemet ráztam, mikor azzal jött, hogy a hölgyeké az elsőbbség.
-Én egy hölgyet se látok itt. -vetettem oda neki csupa jóindulattal, de ő továbbra is alkuképes és lerázhatatlan maradt. Ha odaadom neki, két nap múlva megkaphatom, és akkor mindketten meg tudjuk írni a dolgozatot.
-Az nekem már késő. Előbb én írom meg, aztán majd utána jössz te. Akkor is ugyanaz a vége. -igyekeznék szabadulni tőle, valahogy lefejteni az ujjait a könyv széléről, így lendületesen magam felé húztam azt, abban bízva, hogy ettől majd elengedi, és a lehető leggyorsabban leléphetek.
-Ereszd már el, Weasley! -sziszegtem most már kissé türelmetlenül. Ha elszabja ezt az átkozott könyvet, ezzel fogom agyonverni, aztán megetetem vele a lapjait is.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: our lives are pages forever lost?   Pént. Júl. 06, 2018 11:30 pm



- El se hiszem, Malfoy, hogy tényleg ekkora seggfej vagy! - nézek rá, a hangomat igyekszem suttogásnál nem magasabbra emelni, miközben még mindig elszántan nyúlok a könyvért, bár az arcáról leolvasom, hogy most biztosan vadembernek tart, amiért nem vagyok hajlandó átengedni neki az elsőséget. Ó, volt ám ott elsőség, nem is kevés! Ha egy kicsit is engedném az érzéseimet eluralkodni a szituáción, az arcába vághatnék sokezer alkalmat, amikor ő első volt, legjobb tankönyvek, legjobb talárok, és valahányszor elhaladtam mellette a folyosón, jött a füttykoncert, Weasley patkány húga, és a gonosz viccek a Harry iránt érzett gyerekes rajongásomról, ami nem segített sokat a beilleszkedésemen. De az érzelmek sosem segítenek vitás helyzetekben, főleg nem akkor, ha éppenséggel egy olyan objektív dologról van szó, mint Piton beadandója. Persze, elmondhatnám, hogy a szánalmas kis V-mmel, amire amúgy iszonyatosan büszke voltam, ki fog vágni, hogy a lábam nem éri majd a földet, vagy pokollá teszi az első komoly RAVASZ-évemet bájitaltanból, de ha ezt tenném, azzal csak nevetségessé tenném magam.

Hátralépek. Sóhajtok.
- Szóval ezek szerint azt mondod, hogy megbízhatok benned, meg minden, és két nap múlva oda fogod adni a könyvet, úgy, hogy előtte nem tépted ki szórakozásból a fontos oldalakat? - Felvont szemöldökkel, hitetlenkedve nézek rá. - Tegyük fel, hogy hiszek neked. Miért adnád oda éppen nekem? És mi a fészkes fenéért nem kérsz inkább engedélyt Pitontól, hogy abból a cuccból, A leghatóbb ördöngös italocból írhass? Neked megadná, mert te biztosan mindig egy hatalmas K-t kaptál nála. Gond megoldva. - És már nyúlok is ismét a könyvért. Nem ússza meg ilyen könnyen.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: our lives are pages forever lost?   Hétf. Júl. 09, 2018 3:27 pm


Ginny & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Nem adtam a könyvet ennek az erőszakos kis Weasley-nek, inkább felvetettem lehetőségként, hogy előbb én írom meg a mű alapján a beadandót Pitonnak, és majd csak utána következik ő, de attól még ugyanaz lesz a vége, felesleges izgulnia.
-Miért ne bízhatnál? Mégis miből gondolod, hogy meg akarnám tartani ezt az ócska könyvet? -de őt inkább annak a gondolata zavarta, hogy majd megrongált állapotban adom át neki, a fontos oldalakat kitépkedve. Nem vagyok annyira hülye, hogy büntető munkára játsszak, ha észrevette volna, most a jó fiúk vannak előnyben az iskolában, a Mardekár ház pedig lehajtott fejjel járkálhat, és sokan a házvezetőnktől is ezt várnák.
-Erre nem is gondoltam, kösz az ötletet. -forgattam meg a szemeimet. Már nem elsőben voltunk, annak ellenére sem, hogy úgy kapaszkodott ebbe a borítóba, mintha az élete múlna rajta, alig bírtam kitépni a kezei közül. Erre most meg azzal volt a baja, hogy miért adnám oda éppen neki. Látsz itt mást!?
-Mert neked kell, nem? Annyira gyenge a felfogásotok, hogy az valami hihetetlen. -a kis agya azonban továbbra is túlpörgött mindent, mintha Grangert akarná ideidézni a könyvtár közepére. Szerinte az lett volna a legkézenfekvőbb, ha engedélyt kérek Pitontól, hogy A leghatóbb ördöngös italocat használhassam fel forrásként, nekem biztosan megengedné, gondolván, hogy nekem úgyis csak jó jegyeim voltak nála. VOLTAK. Ezen van a hangsúly. Lehet, most még az eddig annyira megvetett Potter is jobb osztályzatokat szerez nálam.
-Nem adna engedélyt a zárolt könyvek használatára. De még ha adna is, annyira szánalmas a ragaszkodásod ehhez a könyvhöz, hogy csak azért sem mondok le róla! -és a koszos mancsa máris újfent a Kvinteszencia-kutatásért nyúlt.
-Abból nem eszel. -emeltem fel olyan magasra, hogy ne érhesse el.
-Add fel, Weasley. Ez halott ügy. -küldtem felé egy gúnyos mosolyt, egy leheletnyit lejjebb engedve az iratot, had ugrándozzon érte, ha akar.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: our lives are pages forever lost?   Hétf. Júl. 09, 2018 3:58 pm



Nagyon csábító a gondolat, hogy egyetlen gyomorra mért ütéssel kizökkentsem Malfoyt, de nem süllyedek olyan mélyre, hogy pofozkodni kezdjek a könyvárban, anyától már ma este megérkezne a rivalló a borzalmas viselkedésemért, és hát, azt hiszem, méltányosságból is megtehetem, hogy lemondok arról a hülye könyvről. - Oké, oké, tied a könyv. Most menj és dugd fel egy arra alkalmas testnyílásodba! - sziszegek, mielőtt megpördülnék, hogy távozzak.

Legalábbis valami ilyesmit tervezek az első percekben, de mikor Malfoy a feje fölé emeli a könyvet, és közli velem a maga utálatos, bicskanyitogató modorában, hogy ez egy halott ügy, előbb érzem a szememre leereszkedő vörös ködöt, minthogy egyáltalán rájöhetnék, hova vezet mindez. A pálcámat a DS-edzéseken tanult gyorsasággal kapom elő, és szegezem egyenesen Malfoy arcára, olyan közel lépve hozzá, amennyire csak megtehetem, és még mindkettőnk szemei épségben maradnak. - Ha van még valami mondanivalód, ne tartsd magadban! Utálnám, ha nem lenne még egy okom lepörkölni még a hajadat is! - Olyan düh szól a hangomból, ami normális esetben még engem is meglepne, és ezen a ponton már aligha hiszem, hogy betartom a könyvtári csendrendeletet. Ha bárki megkérdezné, majd Malfoyra mutatok - végtére is, az egész miatta van.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: our lives are pages forever lost?   Kedd Júl. 10, 2018 6:33 am


Ginny & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Sikerült alaposan felhúznom Potternét, azzal hogy nem adtam oda neki az áhított könyvet Piton beadandójához. Ahogy meglóbáltam előtte, rögtön elborult az elméje és gondolkodás nélkül pálcát rántott. Csak még szélesebb lett a mosolyom a harcias fellépésétől. Ezek mind egyformák, túlságosan hirtelen robbannak. Ráadásul a képembe nyomta a pálcáját, majd közölte, hogy nyugodtan járassam a számat és adjak még rá okot, hogy miért pörkölje le a hajamat. Azt nem szerettem volna azért megvárni.
-Nagy szavak egy kislánytól! -húztam elő aztán én is a pálcát, hogy hozzá hasonlóan rá szegezhessem azt, a könyvet egy mögöttem lévő asztalra csúsztatva.
-Mutasd mit tudsz! -sziszegtem, téve egy fél lépést hátra. Valójában nem akartam bántani, de ha mégis képes lesz kiprovokálni, akkor azt mégsem hagyhatom csak úgy annyiban.
-Ide a rémdenevér-rontás kevés lesz. -tettem még hozzá, utalva a speciális kis trükkjére, ami az évek során lassan a védjegyévé vált. Ám arra aztán már nem kerülhetett sor, hogy átkokkal dobáljuk meg egymást, ugyanis a kellemetlen dohos szag lett érezhető a közelünkben, és a mindig mogorva Madam Cvikker nézett vissza ránk. Ezer közül fel lehetett ismerni a nőt, aki sosem jókedvű, aki leginkább egy alultáplált keselyűre emlékeztetett. Külsőre és modorában is tökéletesen illett hozzá ez a megnevezés. Azonnal károgni kezdett, hogy mégis mit képzelünk magunkról, a könyvtárban tilos a bűbájgyakorlás, tilos a hangoskodás, tilos itt intézni a konfliktusokat és kis híján megrongáltuk a könyvtár értékes tulajdonának egyikét.
-Ugyan, csak képzelődik. Ott a könyv és semmi baja. -böktem a fejemmel az asztal irányába.
-Ha nem tévedek, egyetlen varázslat sem hagyta el a pálcánkat, és semmivel sem beszéltünk hangosabban, mint most maga. -állapítottam meg semmitmondóan. A nő azonban már túlságosan beleélte magát a szerepébe, hogy nyakon csíphetett két rendbontó diákot, és kikérte magának, hogy ne nézzem már madárnak. Ezen majdnem, ismétlem majdnem jót nevettem, elvégre egy dögevő kiköpött mása volt.
-És akkor mi már megyünk is. -vettem magamhoz a könyvet, majd karon ragadtam a vöröshajút, hogy minél előbb elhúzzunk innen, ezt a sorsot még neki sem kívánhattam. Cvikker persze nem volt túl együttműködő a kérdésben, szerinte ugyanis még nem végeztünk.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: our lives are pages forever lost?   Kedd Júl. 10, 2018 12:23 pm



Szinte élvezet figyelni, ahogy Malfoy az asztalra csúsztatja a könyvet, előkapva a maga pálcáját, és nem állna messze tőlem megtenni az első lépést ebben a helyzetben. Még akkor sem, ha tudom, hogy ezért mindketten szorulni fogunk, már nem érdekel, és csak felnevetek, mikor a rémdenevérek irányába kanyarodik. - Téééényleg? - fuvolázok negédes hangon, azt hiszem, minden düh elpárolgott belőlem, a helyét átvette az izgalom és valami szeszélyes jókedv, hogy Draco Malfoyt kiátkozhatom a bőréből a könyvtárban, fejben már kutatok is a megfelelő lépés után. - Pedig a csuklyás haverjaid többségének elég volt néhány azokból a denevérekből.

Már emelem a pálcát, mikor Madam Cvikker megjelenik, és ettől a ténytől olyan gyorsan eresztem le a kezemet, mintha tűzbe tartottam volna. Ártatlan arcot vágok, hátha még megmenthető a dolog, ha nem ugrálunk sokat, de Malfoy pimasz kommentárjaira már érzem, elvesztünk. Megforgatom a szemem, mi a fenéért nem tudja befogni a száját? Ha az elmúlt években is ilyen vehemens közlési kényszer kínozta volna, kiszedték volna belőle az aurorok, hogy a halálfalók meg akarják támadni az iskolát, vagy éppen, hogy el akarják tenni Dumbledore-t láb alól. Mikor megragadja a karomat és vonszolni kezd maga után, megszaporázom a lépteimet, de csak hogy a fülébe súghassak. - Te idióta! Mi a fenének kellett még visszadumálnod neki?! - kérdezek rá indulatosan, a válaszban viszont nagyjából biztos vagyok. Azt hitte, ezzel megmenti a seggünket, és nem is tévedhetett volna ennél nagyobbat.

Madam Cvikker könnyen és gyorsan utolér minket három polcsorral később fenyegető szemöldökvonogatással kiugrik elénk, nem mennek maguk sehová, jelenti ki dühtől táguló orrlyukakkal, és megrántom Malfoy talárját, mielőtt olyan baromságra vetemedne, hogy megpróbáljon átlépni a könyvtárosnőn.
- Büntetőmunkát szabok ki! Mától fogva egészen vasárnap estig 8 órára várom magukat, hogy leporolják a könyveket! - Na neeeeeem, és ez az érzés valószínűleg az arcomra is kiül. Ezúttal már nem várom meg, hogy Malfoy kinyissa a száját, mert még a végén megtoldják a büntetést egy két hónapos elzárással, mert pálcát fogtunk egymásra a könyvtárban.
- Asszonyom, teljesen érthető, hogy megbüntet minket, valóban borzalmasan viselkedtünk, és soha többet nem fog előfordulni, de éppen azért vitatkoztunk össze, mert az a könyv - fejemmel a Malfoy kezében tartott könyv felé biccentek -, elengedhetetlen ahhoz, hogy időben leadjuk a házi dolgozatainkat Piton professzornak! Ha ön most ilyen szigorú büntetést szab ki ránk, soha nem érünk a végére, és akkor az egész hiába volt, ráadásul már meg is bántuk. - Malfoy bokája felé rúgok, és ha eltalálom, a hatás sem maradhat el. Kezd el helyeselni, de azonnal! - - Igaz, Draco?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: our lives are pages forever lost?   Szer. Júl. 11, 2018 4:20 pm


Ginny & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

Mivel a felpaprikázott csaj átlépett egy határt, Madam Cvikker is feltűnt a színen, pedig ezt szerettem volna lehetőség szerint elkerülni, már nem voltam abban a kiváltságos helyzetben, hogy apám majd mindent elintéz és jól jövök ki a dolgokból. Pedig micsoda teljhatalmam volt akkoriban, az mondjuk hiányzik. A keselyű lehordott minket, hogy mit képzelünk mi magunkról, mikor tudhatnánk, hogy a könyvtárban tilos a bűbájgyakorlás, akárcsak a folyosókon, ráadásul hangoskodtunk is, és kis híján megrongáltuk az asztalon heverő könyvet. Valóban ez volt az igazság, de én egészen máshogy láttam a helyzetünket, amit nem titkoltam el  a könyvtáros elől sem. Gondosan kifejtettem, hogy miért is téved, elvégre a könyvnek semmi baja, egyetlen varázslatot sem idéztünk meg, csak megmutattuk egymásnak a pálcáinkat és semmivel sem voltunk hangosabbak, mint ahogy az imént ő rikácsolt velünk. Egy szavamat se hitte el, és talán csak még jobban felhúztam a kioktatásommal, de a végét már nem akartam kivárni, és ezt a Weasley ivadéknak sem kívántam, így eszem ágában sem volt hátrahagyni. Karon ragadtam, hogy gyors léptekkel eltűnhessünk. Kifogásolni kezdte, hogy minek kellett visszadumálnom Cvikkernek, mire ártatlanul a vállamat vonogattam.
-Tudod, hogy mindig mindenkinek visszaszólok. -jegyeztem meg teljes természetességgel. Ez ellen nem nagyon tudtam mit tenni, a véremben volt, ez Malfoy örökség. Szerettem, ha enyém az utolsó szó és akkor is igazam van, amikor nincs. Így neveltek, apám nálam is rosszabb ebben a kérdéskörben.
Nem jutottunk túl messzire, ugyanis a nő a semmiből előttünk termett, jobban feküdt neki a hazai pálya, így a polcok között simán levágta az utat. Most az egyszer majdnem azt kívántam, hogy bár Granger lett volna itt, ő lehet még földalatti járatot is tud ezen a nyamvadt helyen. Már indultam volna, hogy csak úgy mardekáros lazasággal kikerülöm a hisztériázó nőt, de Ginny megrántotta a taláromat, mire értetlenül meredtem rá. A női Frics közölte, hogy büntetőmunkát kapunk egészen vasárnapig, minden este 8 órakor le kell majd porolnunk a könyveket. Már készültem rávágni, hogy az ki van zárva, de Weasley megelőzött. Hű griffendélesként nyalizni kezdett, hogy érthető a büntetés, de a könyv elengedhetetlen a házidolgozatunkhoz, amit Pitonnak kell megírnunk. Emiatt volt az egész, és ha most megbüntet, akkor sosem tudjuk befejezni, és már meg is bántuk a dolgot. Aztán mintha csak megérezte volna, hogy én ugyan nem bántam meg semmit, hogy ezt ne önthessem szavakba, jól bokán rúgott, mire fájdalmasan felszisszentem, majd jól oldalba böktem a könyökömmel, hogy ilyet többet ne csináljon. Ahányan vannak, annyi helyen vernek szét mire vége lesz ennek az évnek, ami már most végtelen hosszúnak tűnik. Ha találkozok Potterrel majd odatartom a másik bokámat is.
-Igen, nagyon restelljük, ami történt, Madam Cvikker. Kérjük, hogy most az egyszer tekintsen el a büntetéstől, ígérjük, hogy soha többé nem fordul elő ilyesmi. -többet be sem teszem a lábam a könyvtárba se.
-Hogy lássa komolyan is gondoljuk, lemondok a könyvről Weasley javára. -erőltettem magamra valami angyali mosoly félét, amibe mindig belefájdult az arcom, akárhányszor ezt kellett előadnom.
-Elmehetünk? -néztem a nőre reménykedve, semmi kedvem nem volt, hogy még Pitonnak is körmöljük, az estéimet pedig vele töltsem és együtt dohos könyveket porolgassunk. Én és a portörlés!? Ezt még elképzelni is borzalom.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ginny Weasley
Hatodéves (Griffendél)
avatar

: :


TémanyitásTárgy: Re: our lives are pages forever lost?   Szer. Júl. 11, 2018 9:11 pm



Halkan, megkönnyebbülten felsóhajtok, mikor Malfoy követi a példámat, és beismerő vallomását még megtoldja a becsületes diák egyetemi arckifejezésével. Mi mással úszhatnánk meg a büntetést? A pattogása a legkevésbé sem használt az ügyünknek - egyébként ez bárkit meglepetésként ér? Azért az a bokarúgás már ért egy ideje, így Madam Cvikker tekintetének kereszttüzében küzdhetek még azzal is, hogy az arcom nehogy önelégült kifejezést öltsön magára.

Azután mégis elkerekedik a szemem meglepetésemben, mikor Malfoy átnyújtja a könyvet. Rápillantok, ez most komoly?, valami ilyesmi szűrődhet át a tekintetemen, de vagy nem érti a ki nem mondott kérdést, vagy nem kívánja megvitatni velem. Mindenesetre egyetértő arcot vágok, még akkor is, amikor egy tompa puffanás átszűrődik a könyvtár más pontjáról, és Madam Cvikker bosszús fújtatással int, hogy leléphetünk, míg ő utánanéz a bajkeverőnek. Nem is kell több, Malfoyt karon ragadva igyekszem máris kifelé, de csak akkor szólalok meg, mikor a könyvtár előtti folyosóra érünk. - Szép volt. Ezt pedig várom két nap múlva - biccentek Malfoynak, felé nyújtva a könyvet, és ha elveszi, már el is indulok a klubhelyiség felé.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Draco Malfoy
Prefektus (Mardekár)
avatar

: :

You don't know what I've done.
: :


TémanyitásTárgy: Re: our lives are pages forever lost?   Csüt. Júl. 12, 2018 10:38 am


Ginny & Draco
We Slytherins are brave, yes, but not stupid.

A történetekben mindig a jó elnyeri méltó jutalmát és valahol kezdtem azt érezni, hogy ez talán nem csak mese, hanem a jelenség létezik. Potter nyerhetett a Sötét Nagyúr ellen, én pedig magamat sem igazán értve lemondtam a Piton beadandójához szükséges könyvről egy Weasley javára. Cvikker továbbra is bosszús volt, de mégis elengedett minket, így nem volt legalább eredménytelen a magamra erőltetett kedvességem, azt biztosan nehezen viseltem volna.
A könyvtár másik végéből aztán furcsa zajok szűrődtek, ami azonnali intézkedést igényelt, így a keselyű csak intett nekünk, mi pedig nem haboztunk a távozással, és csodával határos módon kiértünk a folyosóra, ahol már biztonságban voltunk a ragadozó könyvtárostól. Meglepve és értetlenül meredtem a vöröshajúra, mikor a kezembe nyomta a könyvet, amit egyébként átengedtem neki. Némi gondolkodás után elvettem tőle, majd csak bólintottam, hogy két nap múlva adjam tovább neki, ahogy azt korábban hangsúlyoztam.
-Úgy lesz. -bólintottam rá, majd magam is a klubhelyiségünk irányába indultam meg. A régi énem biztos lecsapott volna a lehetőségre, hogy ő csak annyit mondott, hogy két nap múlva várja, nem azt, hogy meg is fogja kapni. De ezután a könyvtáros kalandunk után ez a minimum, bármi, csak nekem soha ne kelljen port törölgetnem, annyira utálom. Nem elég, hogy rámenne az estém, utána még aludni se tudnék, annyit kellene tüsszögnöm, az meg kinek lenne jó!?

/Köszönöm a játékot, nagyon élveztem!/


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: our lives are pages forever lost?   

Vissza az elejére Go down
 
our lives are pages forever lost?
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Tekergők Térképe :: Roxfort :: IV. emelet :: Könyvtár-
Ugrás: