harry potter frpg
 
HomeKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Fleur Delacour

Go down 
SzerzőÜzenet
Teszlek Süveg
Admin
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Fleur Delacour   Pént. Júl. 06, 2018 11:23 am




Fleur Delacour

Név: Fleur Isabelle Delacour
Becenév: Fleur, Francica
Életkor: 21 év
Születési hely, idő: Franciaország, 1977. június 06.
Származás: félvér
Avatar alany: Clémence Poésy
Iskola: Beauxbatons Mágusakadémia
Foglalkozás: Gringotts bank










Család:
Anya: Apolline Delacour, /félvér/élő
Apa: Louis Delacour /aranyvérű/élő
Testvérek:
Gabriella Delacour, /félvér/élő
Egyéb családtag:
William Arthur "Bill" Weasley, férje /aranyvérű/élő
Molly Prewett Weasley, anyós /aranyvérű/élő
Arthur Weasley, após /aranyvérű/élő
Charles "Charlie" Weasley, sógor /aranyvérű/élő
Percival Ignatius "Percy" Weasley, sógor /aranyvérű/élő
Fred Weasley, sógor /aranyvérű/halott
George Weasley, sógor /aranyvérű/élő
Ronald Billius "Ron" Weasley, sógor /aranyvérű/élő
Ginevra Molly "Ginny" Weasley,sógornő /aranyvérű/élő
Háziállat: ismeretlen


Mumus: Voldemort
Edevis tükre: gyönyörű, saját gyermekek
Pálca: 9 és fél hüvelyk, rózsafa, véla haj maggal
Patrónus: hattyú


Tulajdonságok: Sötétkék szem, ezüst-szőke haj, karcsú alak. Negyed részben véla származású, így nem véletlen a szépsége.
Eleinte arrogáns, flegma lány volt, aki azt gondolta, hogy a szépsége miatt mások felett áll. Valódi, kedves és törődő természete csak kishúgával szemben mutatkozott meg eleinte. Lobbanékony természet, ami a szívén, az a száján. Előszeretettel kritizálja a neki nem tetsző dolgokat. De Bill mellett elég sokat változott.

Karaktered élete:
Részletesebb leírást ezen a Wikipedia oldalon találsz róla.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://avadakedavra.hungarianforum.com
Fleur Delacour
Gringotts alkalmazott
avatar

: :
a bűn nem lehet büszkeség tárgya

TémanyitásTárgy: Re: Fleur Delacour   Szomb. Júl. 07, 2018 11:55 pm


...a világ minden lemondásával harapok a csokoládéra, tulajdonképpeni ízével kapcsolatban hidegen, érdektelenül figyelem anyám tajtékzó alakját, talán azt sem értem teljesen, hogyan lehet, hogy ő ennyi mindent érez és gondol egyszerre - vele szemben csend vagyok, egykedvűség, esetleg még egy, a lelkemet gyógyítandó megejtett vásárolgatás, ülök a megannyi bontatlan csomag között, lóbálom a lábam, nézd csak, nem is vagyok olyan depressziós, mint ahogy félve, de még is kiejtetted a szádon.
Azt javaslod, jelentkezzek Angliába, jelentkezzek a sokadik legjobb helyre, ha már az első három mind kiesett a játékból: - De hogyan, drágám, mikor olyan jó jegyeid voltak mindig...!? És befejeznéd végre a kérődzést?! Valóságos bűn, amit itt leművelsz előttem.. - én pedig megvonom a vállam, és ha egy művészfilm szereplői lennénk, most váltana a kép, látnánk, amint végzek az iskolában, és feloldozom gyalázatos teljesítményem az utolsó évem izgalmaival. Visszatért, visszatért, basszameg anyám, és én szeretnék erre hivatkozni, erre a fenyegetésre ott Albionban, a pszichológia ismeri a lélek bántalmaira gyógyírt kenő zabálást és pénzköltést, de nem, én önző vagyok, nem is hangzik el a Nagyúr nevének írmagja sem, semmi sem, ami rajtam kívül és túl mutatna, mert közös csodálatos álmunk itt és most kerül végleg le a menüről. Gabrielle macskatekintete les át a lépcső rácsain, ujjai elfehérednek, mikor kimondom én, helyetted is, anyám, ideje van, ideje volt már.
- Téged csak az zavar, hogy túl szép vagyok.
Folytatom hát a csokoládé keserédes ropogtatását, hallgatunk mindhárman, és ha apám hallaná, azt mondaná, szőnyeg alá söpörtük a probléma gerincét - pedig nincs szükség több szóra a kifejezéséhez. Még én is elhittem, hogy ez az arc, amiért annyian lelkesedtek, egész egyszerűen nem tehet rosszat, vagy ha mégis, lesz majd az engedékeny, szépséget méltányoló kéz, amelyik kijavítja hibáit, amelyik majd ismét kinyitja az ajtót. A szépség minden, a szépség tartja mozgásban a világot: aki szép, mindjárt alkalmas, sőt, szimpatikus, és ha elég szép is mellé, utálni nem sikk többé, nem számíthat irgalomra az, aki szót emel ellene, óhatatlan csak irigy lesz, csúnya és irigy főleg. Az, hogy utolsó vizsgáimat elhanyagolva, az egész lehetséges karrieremet kockára tettem, elképzelhetetlen, magyarázatot pedig kevéssé találhatnék neki azon kívül, hogy hittem magamban. Aztán elutasított a legjobbaknak szánt katedra, a megtervezett, ahová könnyedén kellett volna bejutnom erőlködés nélkül, nem is lehetséges, hogy ne így legyen - ám a második sem kért belőlem, próbáljam meg esetleg megismételt vizsgákkal, szólt a pergamen, és én azt tettem, amihez szoktam: megünnepeltem a szépségemet, az ugyanis nem veszett el, nem igaz? Az enyém maradt, és annyi év önmegtartóztatás után megérdemel egy vajtól illatozó péksüteményt, azt a gyöngysort, és miért lennék takarékos, igazán minek, ha egyszer nem költözöm Párizsba, nem leszek jogász és főleg nem auror, csak leszek, csak álljon kissé a világ a kedvemért, a legjobb az lenne, ha mindenki megállna.
Hogy mégis beadom jelentkezésem épp oda, épp a mindig lenézett lehetőségre..
Végül mégis megmagyarázza majd minden ostobaságom.


De ezt már akkor értem meg, mikor a lépcső sötétjében, évekkel később várok valamire - illetve valakire - olyan tánclépések megtétele után, amelyeket tizenéves énem nem is remélhet enyhén túlsúlyos önutálatában. Messze már a rendíthetetlen magabiztosságomon nyugvó sérthetetlenségem, itt ellenség vagyok, talán betolakodó, és minden kiejtett szótag még egy cassus belli a leendő anyósom előtt. Döbbent arckifejezése láttán még elnevettem magam, mikor a koszorúslányok ruhájáról esett szó, de mint a nyári vihar, úgy támadt fel kettőnk egymást iránti feszültsége, ahogy sorjáztak a tételek, ő pedig egyre kevésbé tett úgy, mintha elbűvölte volna a fia választása. Pedig esküvőt szervezni a háború előestéjén egyenesen őrültségnek látszik, merev, tankönyvi őrültségnek, már mutogathatnának bennünket például is - hogy ebben nem számíthatok rá, mások előtt sokadlagos, hangosan nem említem, de bánt.
Tekintete ott ringatja magában a felismerést, hogy egykor másra számítottam az élettől - azon változatom nem feltétlenül látta a boldogságát egy férfi oldalán - és ott bújik minden mozdulatában, minden kijelentésében, amiről úgy gondolja, nem értem majd meg. Igazat kell adnom neki, ez az asszony csak azt teszi, amit bármelyikünk tenne, ha a gyermeke életéről kell döntenie: de akármilyen büszke vagyok, értenie kellene, hogy csak Bill mellett lehetek az. Csak Bill mellett, akinek szemöldöke akkor sem rándult, mikor megtudta, hány doboz ruhám van, hogy ejtem azokat a magánhangzókat, mi lenne a fiunk neve, ha születne. Rémszemre gondolok, a halálára gondolok, és arra, hogy őt is megelőzte a híre: ő is büszke volt, a büszkeségtől vakmerő.. szép volt a szó nem klasszikus értelmében, halálától fogva hallhatatlan és végtelenül makacs. Büszkének lenni annyi, mint makacsul ragaszkodni mindennek ellenére - és ő úgy élt, ahogyan meghalt.
- Nekhünk is ídzs kell éhlnünk.
Bill merengését az enyémbe olvasztom, az ő nyugalmával szelídül minden bennem is - ő, mi a büszkeségem tárgya. Meglehetősen bűnös luxusnak tűnik ezekben az időkben kilopni a magunk részére mások figyelmét a közösből, megkötni egy esküvővel, mi mást tennék, mint ami én vagyok? És ami ketten vagyunk: amikor elfogadtál, amikor megkértél, amikor megszerettél.. más véleményére nincs szükségem.
A karodban hallgatok, hallgatok a karodban:
Megmagyarázod az egész létezésem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teszlek Süveg
Admin
avatar

: :

TémanyitásTárgy: Re: Fleur Delacour   Vas. Júl. 08, 2018 9:43 am

ELFOGADVA
köszöntelek a Boszorkányok között
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://avadakedavra.hungarianforum.com
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Fleur Delacour   

Vissza az elejére Go down
 
Fleur Delacour
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Teszlek Süveg :: Canon karakterek :: Filmes karakterek-
Ugrás: