Harry Potter Frpg
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésCsoportokRegisztrációBelépés

 

 Dorcas Meadowes

Go down 
SzerzőÜzenet
Dorcas Meadowes

Dorcas Meadowes


: : Dorcas Meadowes Tumblr_n1cvcvCUFs1s185rao3_250
Pb. alany : Ashley Greene
Beosztás : Gyógyító
Tartózkodási hely : Roxfort
Kapcsolat : Forget-me-not
Karakterdal : Given the chance we could love again
She'll always love you forever
It's not hard to believe
I want you and I need you

: : Dorcas Meadowes Tumblr_myiyhxll8N1s185rao4_250

Dorcas Meadowes Empty
TémanyitásTárgy: Dorcas Meadowes   Dorcas Meadowes EmptyVas. Szept. 06, 2020 7:15 pm



Dorcas Helewise Meadowes


Becenév: Doe
Születési idő: 1960. Június 12. (Shrewsbury, Shropshire, West Midlands, Anglia)
Iskola-Ház-Évfolyam: Roxfort (ex-Griffendél)
Foglalkozás: gyógyító a Roxfortban
Lakhely: Korábban New York, Amerika, jelenleg pedig a Roxfort
Pb. alany: Ashley Greene

Minden, amit a karakteredről tudni érdemes:

Pálca: Szasszafrász fa, kelpiesszőr/thesztrálszőr vegyített maggal, 10 és egynegyed hüvelyk, meglepően rugalmas és lágy. Herlewin Pollingtonious-tól, a dédnagyapjától örökölte. A pálca őt választotta új gazdájának.
Amortentia: Nefelejcs, málnás pite, ánizs
Edevis tükre: Egy takaros, vidéki házat lát benne, nefelejcs virágokkal a kertben, muskátlival az ablakban, s ahogy bent végigsétál megannyi fénykép a falon. Fénykép az esküvőjéről, a gyerekeikről, a családjáról, a barátairól. Egy boldog, teljes életről.
Patrónus: Fehér galamb
Az emlék, amivel előhívja: A nap, amikor Remust hazavitte bemutatni a családjának. A mai napig jól emlékszik rá, az apja és Remus kézfogására, ahogy apja mosolyogva azt mondta neki, hogy örül a találkozásnak, majd édesanyja mosolyára, ahogy Remust magához húzta egy ölelésre, még puszit is adott neki, s azt mondta, hogy sütött málnás pitét, reméli szereti.
Mumus: Saját maga, alkarján a sötét jegy, a halálfalókra jellemző maszk a kezében, elégedett, kissé eszelős mosoly az arcán, amint egy rakás hulla között áll, akikre mind ő hozta a halált.

Volt egy életem… Az apukám béna viccekkel szórakoztatott minket vacsora közben, anyukám isteni pitéket és tortákat sütött, a bátyám tehetséges auror tanonc volt. A kertünk tele volt szebbnél szebb virágokkal, főleg nefelejcs virágokkal. Az ágyam fölött hófehér baldachin díszelgett, az ablakomnak párnázott párkánya volt, ahol hosszas órákat töltöttem olvasással. Minden tökéletes volt.
Fiatal voltam. Tele álmokkal, vágyakkal, elképzelésekkel és tervekkel. Naiv voltam. Azt hittem, hogy bár a háború kegyetlen és nehéz, de még van esélyünk elkerülni a sűrűjét és a kemény munka meghozza majd a gyümölcsét és utána boldogan élhetek. Férjhez akartam menni és gyerekeket akartam. Szeretetett adtam és kaptam. Boldog voltam.
Túl sokat akartam. Olyan ügyekbe ütöttem az orrom, amik sokkal nagyobbak voltak nálam. Tudásszomjam hatalmas volt és kutakodtam, segíteni akartam, fejlesztéseken dolgoztam édesapámmal, de olyan eredményekre bukkantunk, amikre sosem számítottunk.
Minden hirtelen történt. A tökéletes életem egyik pillanatról a másikra hullott a porba, a helyzet nem úgy alakult, ahogy terveztük, naponta kaptunk újabb és újabb halálhíreket barátokról, ismerősökről… majd pedig édesapámról.
Meg kellett halnom. Ezt mondta Dumbledore. Csak úgy menthetem meg a saját és a szeretteim életét, ha meghalok. Ugye milyen ironikus? Nem volt időm, se lehetőségem se elköszönni, se összepakolni, de még gondolkodni sem. Nem beszélhettem senkivel. Azt mondta, hogy amint minden rendben lesz, visszajöhetek és mindent rendbe hozunk, addig pedig vigyáz rá. Megígérte, hogy vigyáz rá.
Sosem tudtam meg, hogy betartotta e a szavát, de bíztam benne. Dorcas Meadowes meghalt, s néhány nappal később Madelyn Robles Amerikába érkezett.

“Forget-me-nots... She loved those flowers more than any other in their big beautiful garden or in the whole wide world for that matter. They were sky blue, just like his eyes, they held a promise... Forget me not.”


Volt egy esélyem… arra, hogy új életet kezdjek. Lily és James halálhíre, s az utasítás, hogy nem mehetek haza mindent megváltoztatott. Eltemettem az álmaimat, vágyaimat, reményeimet. Minden tervem egy dobozba zártam, majd felgyújtottam. Végre én is eltemettem Dorcas Meadowest, hiszen tudtam, hogy rá már nem vár más, mint az enyészet. Feladatot kaptam. Hosszú távra. Talán örök életre. Beépülni. Kapcsolatokat építeni. Minden kommunikáció egyoldalú volt, s egyre ritkább. Éljem az életem, de ne felejtsem a küldetésem.
Lett egy kis házam, egy kis kerttel, s virágokkal. Nefelejcs virágokkal. Összeköltöztem egy Thomas Whittmore nevű férfivel. Szerettem őt. Nagyon. De nem annyira, amennyire ő engem. Megkérte a kezem. Összesen hétszer, de mindig nemet mondtam. Tudtam, hogy ha Dorcas nem kaphatta meg az álomesküvőt és a boldog jövőt, akkor Madelynnek sem jár. Már nem reménykedtem abban, hogy visszakapom egyszer a régi életemet. Már azt sem tudtam, hogy ki voltam régen, vagy hogy ki kivé váltam. Dorcas egy mélyen eltemetett emlékké vált.
Thomas beteg lett. Lassan leépült, míg nem már képtelen volt egyedül kikelni az ágyból. Ápoltam. Gondoztam. Mellette voltam. Szeretetet adtam és kaptam. A karjaim között halt meg, s én újra egyedül maradtam a világban.

Volt két életem, s mind a kettő utasításra ért véget. Megérkezett az üzenet, amiről azt hittem, sosem érkezik majd meg. Voldemort halott. Végleg. Nem jön vissza többé, s az én szolgálataimra már nem Amerikában van szükség. Dumbledore halott. Madelyn Robles halott. Dorcas Meadowes pedig, aki 17 éven át halott volt, újra testet öltött. Bennem. Újra fel kell figyelnem a névre, mely tabu volt majdnem két évtizeden át, de már nem érzem, hogy hozzám köthető lenne. Nem érzem sajátomnak. Rajta áll a papírjaimon, mégsem az enyém. Nem vagyok már Dorcas, aki egykor voltam, Madelynnek pedig sosem igazán éreztem magam. Hogy ki vagyok én? A Roxfort legújabb gyógyítója. Egy manifesztálódott szellem. Egy elveszett lány, aki harmadik esélyt kapott az életre, de nem tudja, mit kezdjen vele. Elfáradtam, de meg akarom találni önmagam, úgyhogy nincsen időm önsajnálatra.
Volt egy életem, amiben nagyon boldog voltam. Volt egy második életem, ahol szintén találtam apró örömöket a mindennapokban. Épp itt az ideje, hogy jóvá tegyem mindazt, amit elrontottam.

Motivációs levél:
Hiszem, hogy Dorcas jelenléte és gyógyító képessége nem csak a diákok kisebb nagyon sérüléseinél, bajainál lesz hasznos, de minden erejével azon lesz, hogy Remus szívének és lelkének a sérüléseit, fájdalmait is enyhítse, s hogy rendbe hozzon egy régen félre siklott életet.
Remus mindig is a szívem egyik csücskét birtokolta, a karakter mélysége, érdekessége és szerethetősége motivált abban, hogy olyan leányt alkossak, aki méltó lehet a szeretetére és megbocsátására. Bár a karakter kanonnak számít, de nem sokat tudunk róla, így igyekeztem olyan megközelítést találni hozzá, aki az én véleményem szerint felkelthette Remus figyelmét és jó barátságba kerülhetett Lilyvel is. Nagyon szurkolok Remusnak és Doenak, mindketten megérdemlik a boldogságot, még akkor is, ha addig még rögös út vár rájuk...




Vissza az elejére Go down
 
Dorcas Meadowes
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Canon-
Ugrás: