Harry Potter Frpg
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésCsoportokRegisztrációBelépés

 

 Tonight is the night I die -Bill&Eve

Go down 
2 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Evanora Leek

Evanora Leek


: : Tonight is the night I die -Bill&Eve - Page 2 Ezgif-7-d5766bed62af
Pb. alany : Elizabeth Olsen
Beosztás : Hugrabug
Tartózkodási hely : Roxfort
Kapcsolat :
Karakterdal :
: : Tonight is the night I die -Bill&Eve - Page 2 Ezgif-7-295200c03a46

Tonight is the night I die -Bill&Eve - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tonight is the night I die -Bill&Eve   Tonight is the night I die -Bill&Eve - Page 2 EmptySzomb. Szept. 12, 2020 8:48 pm




Ahogy kijelentette, hogy már csak engem akar váratlan pillanatokban letámadni és megcsókolni, egy elégedett félmosoly jelent meg a szám sarkában. Azt nem kérdés, hogy el bírtam volna viselni a nap bármelyik szakában, és a világ összes helyszínén.
-És nem váratlanokban? -vontam fel a szemöldököm, telhetetlen villanással a tekintetemben. Ami hamar megjátszott felháborodásba csapott át, amikor azt ecsetelte, hogy talán hajlandó lesz még nekem párszor elismételni, hogy képtelen kiverni a fejéből és nem rám gondolni, ha megdolgozom érte. Kellően. Szóval így állunk.
-Ígérem... nem fogsz csalódni bennem. Bármit megteszek érte. Kérned sem kell. -húztam végig a mutató ujjamat finoman az ajkain, sokat sejtetően mérve őt végig, a lábujjaitól az utolsó haja száláig. Imádtam ezt az adok-kapok játékot vele. Senki sem volt képes annyira mesterien űzni ezt, mint Ő. Nincs is jobb, mint ártatlannak tűnő megjegyzéseket tenni, aminek mindketten tudjuk a valódi, mögöttes tartalmát, és mindig ugyanarra is gondolunk.
Így hát én tényleg komolyan gondoltam, hogy számomra minden értelemben ő a legjobb, hiába próbálta meg az ellenkezőjét bemagyarázni. Behunyt szemmel, egy lágy mosollyal az arcomon hagytam, hogy egy törődő csókot nyomjon a homlokomra, és csak ezután szólaltam meg.
-Az nem igaz, hogy mindketten tudjuk. -kerestem meg az élénk kékjeit.
-Az én nevemben nem nyilatkozhatsz. A sajátodban pedig... hát... majd meggyőzlek az igazamról. -vontam vállat magabiztos könnyedséggel. Akaratlanul is az alsó ajkamba harapva közöltem vele, hogy mennyire nagyon várom azt az ünnepi pillanatot, amikor vele a fagyöngy alatti csókolózás szakértőjévé válhatok. Nem volt tapasztalatom ebben az amúgy elég romantikus jelenségben, és a világ legszerencsésebbje vagyok, hogy Vele élhetem át. A kislányos, szerelmes, ábrándozó énem egészen odáig van a gondolattól, és már a tegnap is későnek tűnik hozzá. Tudtam, hogy imádja és beindítja, ha ezt csinálom, de mentségemre szóljon, hogy nem mindig szándékos a részemről, és most is teljesen ártatlan voltam a dologban, így csak szemérmesen pislogtam. A gondolatba is belepirultam, amikor hozzátette, hogy talán nem csak csókolózni fogunk az alatt a fagyöngy alatt. Ennek ellenére hamar megtaláltam magam és a hangomat is.
-Akkor... jobb, ha a privát kis szobádba akasztod. Amit neked tartogatok, az nem nagy közönségnek való. -haraptam ismét az ajkamba, immáron szándékosan, végig fogva tartva a tekintetét.
Most már minden figyelmem a tiéd, kedves Evanora.
Még mindig képtelen voltam feldolgozni, hogy az ő szájából miért nem idegesített az, amikor a Gonosz Keleti Boszorkány nevét aggatta rám, miközben másokat fel tudtam volna koncolni ezért. Automatikusan rájuk förmedtem, szinte Tonksot idéző vehemenciával, hogy ezt ne merészeljék. De William. Ő teljesen megbabonázott.
Biztos voltam benne, hogy szuper lesz az Odúban tölteni a karácsonyt, és beavattam abba is, hogy már az anyukájától meg is rendeltem az új pár kötött sárga zoknimat, a régi ugyanis már kezd vállalhatatlanul elnyűtt lenni. De annyira sokat jelentett nekem az az ajándék, hogy nagyon szerettem hordani. A sok mosás pedig már viseltessé tette, így ideje volt beruházni egy újra. Érdekelt, hogy ő mit kér, mire rávágta, hogy a válási papírokat. Nagy szemekkel meredtem rá. Egyáltalán nem erre a válaszra számítottam, így teljesen váratlanul ért. Persze logikusnak tűnt, és közben nagyon szellemesnek is. Egy másik alkalommal talán még el is nevettem volna magam.
-Úgy értem... tőlem mit kérnél? -nem a világmindenség csodáitól vagy Mrs Weasley-től.
-Bármit kérhetek? Csak mert... elég menő lenne kihozni a vadállatot abból a szegény, szerencsétlen, visszahúzódó srácból, aki nem mellesleg még hihetetlenül szerény is amúgy. -az én mosolyom nagyon is szélesre sikeredett. Csak azt akartam, hogy minden ott töltött éjszakán Vele lehessek, a karjaiban aludhassak el, és mellette ébredhessek, beleburkolózva az imádott illatába, élvezve a teste melegét a hűvös téli reggeleken. Ha egyszer már megtapasztaltad, képtelenség lemondani róla. Szívesen csináltam volna neki egy finom reggelit, vagy vittem volna neki egy adag életmentő kávét.
A véleményem érdekelte, hogy szerintem mi van köztünk, mire rávágtam, hogy túl sok ruha. A döbbent arckifejezéséből ítélve arra számíthatott, hogy nő létemre nyilván én is mondok valami szép, szerelmes vallomást, hogy nagyon szeretem, és együtt megváltjuk a világot. Ezt is gondoltam, sőt, bármikor meg is mondom neki, de ha Vele vagyok nehéz ellenállni mindenféle perverz kísértésnek.
A levegőt már megszüntettem köztünk, szóval… te mit szeretnél tenni a zavaró tényezők ellen?
Az elképzelésemet már nem tudtam megosztani vele, ugyanis prédájára lesújtó ragadozókat megszégyenítő gyorsasággal csapott le az ajkaimra, hogy hosszan megcsókoljon. Megadóan olvadtam a karjaiba, és mi sem bizonyította jobban, hogy nem akartam ellenkezni, mint hogy a nyelvem rögtön soha véget nem érő táncba hívta az övét. A kérdésére aztán némán a fejemet ráztam, miközben egy újabb csók közepén találtam magam. Enélkül már létezni sem bírtam volna.
-Nem... az egyéb lehetőséget akarom! -jelentettem ki határozottan. Felhúztam az egyik lábamat, hogy a combom az övéhez simulhasson, oda vezetve a kulcscsontomat érintő ujjait, hogy megtarthassák. A vörös nyakkendőjénél fogva magamhoz vontam egy lassú, de annál forróbb csókra, majd miután az ajkaink újra elváltak, az ingét kezdtem el kigombolni.
-Nekem ez a módszerem a zavaró tényezők ellen. Megfelel? -pillantottam fel rá. Amint a gombok megadták magukat, a tenyereimet végigvezettem a mellkasán, fel egészen a válláig, hogy lesegíthessem róla a fekete ruhadarabot.
Vissza az elejére Go down
Bill Weasley

Bill Weasley


: : Tonight is the night I die -Bill&Eve - Page 2 Evnrmrr
Pb. alany : Andy Biersack
Beosztás : Átoktörő (Gringotts)
Tartózkodási hely : Kagylólak
Kapcsolat :
Karakterdal :
: : Tonight is the night I die -Bill&Eve - Page 2 Cursebreakerww

Tonight is the night I die -Bill&Eve - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tonight is the night I die -Bill&Eve   Tonight is the night I die -Bill&Eve - Page 2 EmptyVas. Szept. 13, 2020 3:00 pm




-Akkor is, mindig. Minden pillanatban. Amikor kéred és akkor is, amikor a legkevésbé számítanál rá. –imádtam a mohóságot a szemeiben, amikkel rám tudott nézni. Ellenállhatatlan volt, ahogy nyíltan a tudtomra adta, mennyire szeretne velem lenni és mennyire akar, mindig. De közben meg mégis volt benne valami rejtélyes nőiesség, amitől meg aztán végképp kész voltam.
Csak felgyorsult szívveréssel és hatalmas, szapora levegővételekkel, kitágult pupillákkal figyelve, megkövülve álltam, ahogy az ujjai végigsimítottak az ajkamon a sokat sejtető mondataival megfűszerezve.
-Már alig várom, hogy lássam. –haraptam bele az alsó ajkamba, hogy így fürkészhessem őt.
Amikor azt mondta, hogy én vagyok a legjobb, sajnos muszáj volt ellenkeznem vele. Én tényleg értékeltem, hogy ezek után is így gondolta, de a mostani helyzet és a Charlie-val való beszélgetésem óta eltelt nem kevés idő, így egy rohadt tetűnek éreztem magamat. Valamiért nem hagytak nyugodni a hozzám intézett szavai. Nyers volt és kíméletlen, de valahol meg mégsem tudtam sértésnek venni, hiszen igaza volt. Ráadásul én is el akartam mondani valakinek. Sokkal jobban éreztem magamat az után, hogy beszéltem vele. Végre nem kellett hallgatnom és magamban fortyognom minden miatt. Ráadásul Charlie a legjobb ember erre, ő a lehető legkevesebb mértékben szól bele direktbe a dolgaidba vagy ítélkezik. Azzal, hogy mindig odateszi, hogy ő amúgy nem tudja, meg lehet, sokkal inkább elvágja az élét a mondatainak. De az összefoglalása a Fleur-ös időszakomra, még mindig a fejemben motoszkált és bármilyen bántó is volt, állandóan mosolyognom kellett tőle. Ugyanis összefoglalva ez úgy néz ki, hogy jól le lettem töketlen, kiherélt hülyegyerekezve, aki a legnagyobb gyáva féreg és rózsaszín trónon eltartott kisujjal teázik, miközben kicsit sem kínos módon pulykafalatokkal etetik. Hát ez… elég hányingert keltő összefoglalás.
-Remélem, sikeres módszered lesz meggyőzni. –jegyeztem meg egy halvány mosollyal az arcomon. Az, ahogy az alsó ajkába harapott, beindított engem is, meg a mellette amúgy sem túl visszafogott fantáziámat is. Élveztem volna vele azt a bizonyos csókot a fagyöngy alatt, de muszáj volt vele is megosztanom, hogy ha ezt a számomra valamiért őrjítően szexi mozdulatot megcsinálja, majd akkor is, akkor nem fogunk ennyinél megállni. Élvezettel néztem végig, ahogy enyhe pír szökött az arcára a gondolattól, majd amikor megszólalt, csak elégedetten elmosolyodtam, egy pillanatra sem vonva ki a tekintetemet az övéből.
-Még a fürdőbe is akasztok ki fagyöngyöt ilyen alapon. Meg a szobám több pontjára is. A helykihasználásban nagyon jók tudunk lenni. –bár a mi házunk egy igazi átjáró, és a testvéreimnek érzéke van a rossz pillanatokban való benyitásra. Ron rányitott Ginny-re és Harry-re csókolózás közben, amiért a húgom mélységesen felháborodott leveleket küldött nekem, hogy költöztessem be Ron-t az egyik vendégszobánkba. Aztán előtte ott volt Percy és Penelope, akikre a húgunk nyitott rá még évekkel ezelőtt, elég szerencsétlenül, amitől szerintem szegény egy életre traumatizálva lett. Úgyhogy azért voltak fenntartásaim, de majd válogatott, bonyolult átkokat szórok az ajtóra, amiktől nem lehet kinyitni, vagy csak úgy, ha vállalod az esetleges végtagvesztést. Valahogy utáltam a gondolatát is, hogy megzavarhatnak.
Beavatott abba a titokba, hogy ő megrendelte karácsonyra magának anyától a kötött, sárga zoknikat, majd nekem szegezte a kérdést, hogy mit szeretnék karácsonyra. Az első gondolatom az volt, hogy elválni, békében, így vele is megosztottam, hogy az ezt igazoló pergameneket szeretném, mire olyan nagy szemekkel nézett rám, hogy muszáj volt elmosolyodnom és megráznom a fejemet. Így inkább elmondtam neki, hogy sosem szoktam kérni semmit, mert igazából nincs rá szükségem. Sikerült nem kevés pénzt félretennem, elég szépen is keresek, így amit akartam, mindig megvettem magamnak, ráadásul anyáékat sem akartam nagy költségekbe verni. Én örültem a kötött pulcsijaimnak. Erre ő meg közölte, hogy ő úgy értette, hogy tőle mit szeretnék. Most rajtam volt a sor, hogy nagy szemekkel nézhessek rá.
-Ezen még nem is gondolkoztam. Nem akarod át kötni magad egy nagy, piros szalaggal, hogy sokat sejtetően takarjon csak, és befeküdni az ágyamba? Az elég menő lenne. –meg igazából én már annak örültem, hogy itt volt és nem küldött el ténylegesen a picsába, vagy vágott jól orrba, amit megérdemeltem volna. A következő szavai aztán egy perverz vigyort csaltak a képemre.
-Csak vigyázz, nehogy túl jó munkát végezz. –villantak meg a szemeim, továbbra is megőrizve a vigyoromat. És ez valahol tényleg figyelmeztetés is akart volna lenni. Amióta túl sok időt töltöttem… annak a féregnek falkájában, egyszerűen képtelen voltam néha nem úgy gondolkozni, mint ők. Sokszor éreztem kényszert arra, hogy levadásszam őt magamnak és ténylegesen rákényszerítsem az akaratomat, arról nem is beszélve, hogy egy-egy veszekedés alkalmával otthon, szabályosan kényszert éreztem, hogy nekirontsak valakinek és nyers erővel prezentáljam, mekkora hülye. Igyekeztem ezeket visszafogni, de voltak alkalmak, amikor egyszerűen nehezebben ment, mint máskor.
A következő mondata aztán annyira meglepett, hogy még a szemeim is elkerekedtek. Persze magas labda volt, amit valahol bíztam benne, hogy lecsap majd, de azért ennyire nyílt kijelentésre valamiért nem számítottam. Az, hogy sok volt rajtunk a ruha, ami közénk állt, vitathatatlan volt, így elővettem a magabiztos énemet és visszakérdeztem, hogy mégis mit akar tenni ez ellen a helyzet ellen. Nem hagytam, hogy azonnal válaszoljon, hanem mohón az ajkaira tapadtam, éhesen falva azokat, egy elégedett mosollyal nyugtázva, ahogy a nyelve elkezdte kutatni, majd megtalálta, végül játékra hívta az enyémet. Imádtam vele ezeket a pillanatokat, egyszerűen feltöltött energiával. Amikor végül az újabb csókunkból is elengedtem, az elégedett mosolyom nem olvadt le a képemről, amikor kijelentette, hogy az egyéb lehetőségeket választja. Hagytam neki, hogy a kezemet a combjára simítsa, én pedig készségesen húztam még közelebb magamhoz az ujjaimmal a puha bőrét cirógatva, a másik kezemmel továbbra is szorosan tartva a derekánál. Azt is készséggel engedtem neki, hogy a nyakkendőmnél fogva húzhasson magához egy forró, isteni csókra, amit habozás nélkül viszonoztam is. Csak nagy szemekkel, visszafojtott levegővel figyeltem, ahogy az ujjai ügyesen és gyorsan az ingemet gombolták. hagytam neki, hogy levegye rólam a fekete ruhadarabot, majd egy határozott mozdulattal kaptam fel, hogy visszatérhessek vele a kanapéhoz, egy gyengédnek azért kis túlzással, de azért nevezhető mozdulattal döntve le rá.
-Tökéletesen megfelel. –harcoltam ki magamnak egy újabb csókot, az ujjaimat finoman a ruhája széléhez vezetve, felváltva játszva az anyagával és a puha bőrével.
-Remélem, nem volt túl drága… nem garantálom, hogy egyben megússza a mai találkozónkat… -húztam végig a kezem a csipkés anyagon, az ajkaiba suttogva a szavaimat.


Vissza az elejére Go down
Evanora Leek

Evanora Leek


: : Tonight is the night I die -Bill&Eve - Page 2 Ezgif-7-d5766bed62af
Pb. alany : Elizabeth Olsen
Beosztás : Hugrabug
Tartózkodási hely : Roxfort
Kapcsolat :
Karakterdal :
: : Tonight is the night I die -Bill&Eve - Page 2 Ezgif-7-295200c03a46

Tonight is the night I die -Bill&Eve - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tonight is the night I die -Bill&Eve   Tonight is the night I die -Bill&Eve - Page 2 EmptyHétf. Szept. 14, 2020 12:46 pm




Megígértem neki, hogy majd meggyőzöm az igazamról, hogy Ő számomra A Legeslegjobb, akármit is gondoljon magáról ebben a pillanatban. Hamarosan talán vége lesz ennek a rémálomnak, és minden a helyére kerül. Kettőnk vonatkozásában, és remélem, hogy Fleur-nek is. Felvont szemöldökkel, türelmes pislogásokkal vizsgálgattam az arcát, mint aki épp azon tanakodik, hogy milyen sorsra kellene jutnia a szörnyűséges megjegyzése miatt.
-Talán kételkedsz bennem és a páratlan meggyőzési képességeimben? -még hogy reméli. Pfff. A személyem az élő garancia mindenre.
A fagyöngyös gondolat és annak a továbbfűzése, ami már nem csak egy csókban merült ki, hamar az egyik kedvenc témánkká nőtte ki magát. Viszonoztam az elégedett mosolyát, amikor szóba került a fürdő és a szobájának több pontja is. El tudtam volna viselni.
-Hmmm... lehet, hogy tudok jobbat. -jegyeztem meg elégedett vigyorral.
-Mi lenne, ha azt a fagyöngyöt egyenesen a hajamba tűzném? És akkor bárhol bármikor. -kacsintottam rá kihívóan. Nyilván ez csak egy lelkes játszadozás volt az élvezetes gondolattal, egyébként eszem ágában sem lenne fura helyzetbe keveredni az Odúban, ami mindannyiunknak kellemetlen lenne. Még így is nehezemre esik Ginny szeme elé kerülni. Ezek után meg majd főleg. A hálátlan, sunyi kis legjobb barátnő, aki elszerette a nős bátyját. Kisarkítva.
Nem az érdekelt, hogy az anyukájától tökéletesen megelégszik egy kötött, meleg pulcsival karácsonyi meglepetés gyanánt. Engem az foglalkoztatott, hogy tőlem mit szeretne, ha már egyszer állítólag együtt fogjuk tölteni azt. Illene adnom valamit, főként úgy, hogy én egyszer már csak úgy kaptam tőle egy Weird Sisters lemezt, amit azóta is nagy becsben tartok. Kár, hogy ezt az örömömet nem oszthattam meg Ginny-vel. Mégis mit mondtam volna!? Ő nagyon éber és körmönfont, hamar átlátott volna rajtunk. Bill viszont... ha engem kér, meg is kaphat. Egyetlen árva piros masnival átkötve, az ágyában.
-Akkor ezennel meg is beszéltük az ajándékodat. Remélem, örülni fogsz neki. -ebben is majdnem megegyezett az ízlésünk. Őt magát szeretném ajándékba, soha többé nem kellene semmi más. A figyelmeztetése megmosolyogtatott.
-Szeretek veszélyesen élni. -vágtam rá habozás nélkül.
-És ha választhatnék, sem akarnék mást, mint hogy te tépj szét. -bár a szavaim túlfütöttek voltak, és valóban annak is szántam őket, a csillogó zöldjeimbe a kacérság helyett mégis inkább lágyságot csempésztem. Tudatni akartam vele, hogy felfogtam a szavait, figyeltem rá, tudomásul vettem a félelmeit, a még meg nem nevezett démonait. Mindezek ellenére is Ő kell nekem, a szó minden értelmében. Tudod, hogy szeretlek.
A túl sok ruha ellen emelt kifogásom aztán egy valódi láncreakciót indított be, egy olyan játszmát, amit itt és most kellett lejátszani. Az éhes csókjai szenvedélyes viszonzásra találtak nálam. Imádtam minden apró kis reakcióját, amikor megszabadítottam az ingjétől, és azt a határozottságot is, amivel a kanapéra döntött. Viszonoztam azt az újabb csókot, felsóhajtva, ahogy az ujjai a bőrömön szántottak végig. A megjegyzésére finoman a fejemet ráztam.
-Nem vagyok túl anyagias típus. Nem ezen a rongyon fogok spórolni, és nem itt, és nem most. -pillantottam fel rá, miközben a vörös nyakkendőt az ujjaim köré csavartam, ami szemtelenül megúszta az előbbi mutatványt. Távozásra ítélve hajítottam el a francba.
-Ha jól rémlik, azt ígértem neked, hogy ma én leszek a csábító. -emlékeztettem rá, ha esetleg kiment volna a fejéből.
-Én akarok felül lenni. -nem kérés volt.
-Mielőtt még eldöntöm, mit csinálok Veled, tudnom kell valamit... velem alszol ma?


LEZÁRVA
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Tonight is the night I die -Bill&Eve - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tonight is the night I die -Bill&Eve   Tonight is the night I die -Bill&Eve - Page 2 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Tonight is the night I die -Bill&Eve
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Bill Weasley
» Hello, stranger -Bill&Eve

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avada Kedavra :: Halloween (1998)-
Ugrás: