Perselus Piton

Perselus Tobias Piton

Becenév: lehet próbálkozni… de ha figyelembe vesszük, hogy alig ismerni olyat, aki megtette, és még mindig életben van…
Születési idő: 1960.01.09.
Iskola-Ház-Évfolyam: Roxfort-Mardekár
Foglalkozás: bájitalmester, bájitaltan tanár, a Mardekár házvezetője, exhalálfaló, Főnix Rendje tag, kém és háborús kettős ügynök, egy éven át a Roxfort igazgatója volt és a sötét varázslatok kivédése tárgy oktatásában is van tapasztalata
Lakhely: Porf-Esek, Anglia
Pb. alany: Alan Rickman Adam Driver

Minden, amit a karakteredről tudni érdemes: Pitonról mindenkinek van véleménye, mégsem tudja igazán senki, hogy ki is ő valójában. Mindenki csak botladozik a képzelt vagy valós árnyékai és erényei között, még Lily sem ismerte eléggé, másnak pedig egyre kevesebb esélye volt rá.
Az viszont tény, hogy az iránta érzett mély, őszinte és kiszolgáltatott szeretet, illetve a halála miatti mardosó, el nem múló bűntudat az egész életét átszövi, mindig ott húzódott valahol a tettei és a motivációi mögött. A háborúban is sokkal többet nyomott a latban, mint a Voldemort vagy Dumbledore által képviselt eszmék. Kis túlzással, neki mindegy lett volna, hogy épp ki van hatalmon, amíg végre elismerik a képességeit, amíg tartozhat valahová, és ha Lily figyelmét visszafordítja felé.
Piton mindig is rendkívül intelligens és ambíciózus volt, ám a képességei ellenére folytonos sikertelenség jellemezte az életét, eleinte az elhanyagoló, bántalmazó családi légkör, aztán a Roxfort, ami a menedékévé kellett volna, hogy váljon – mint Harrynek és Tomnak is –, de ehelyett már az első naptól kezdve a Tekergők célpontjává vált, a sorozatos zaklatás és megalázások pedig mélyen a személyiségébe égtek. Nem volt népszerű, és végül Lily is elfordult tőle. Bárhonnan nézzük, az élete kudarcok sorozata, és ez a keserűség az oka, hogy később, tanárként igyekezett mindenki más életét is legalább annyira megkeseríteni.
Igaz, hogy halálfalóként voltak megkérdőjelezhető tettei? Igen. Igaz, hogy hagyta volna Jamest és Harryt meghalni? Teljes mértékben. Mégis, talán nehéz hibáztatni érte. Pláne, hogy végül az egész életét annak szentelte, hogy jóvátegye a hibát, ami akaratlanul és minden erőfeszítése ellenére végül mégis Lily halálához vezetett.
Dumbledore valamiféle ellentmondásos apafigura lehetett az életében, akit gyűlölni is tudott, amiért belekényszerítette az életét szinte felemésztő kettős ügynök szerepébe, de ugyanakkor kötődött is hozzá, bízott benne és felnézett rá, gyógyította, és nehezére esett kimondani rá a gyilkos átkot, akkor is, ha tudta, hogy az ő akaratát teljesíti vele.
Piton bizonytalan és mélyen introvertált jellem, aki a zárkózott, hűvös-fagyos látszat ellenére intenzíven megéli az érzéseket, legyen az harag, magány, félelem, vagy épp erős vágyódás valami iránt. Ő is csak egy esendő ember, mint bárki más, de az elszántsága, az acélos önfegyelme, a maximalizmusa, és az ezzel párosuló képességei egészen kivételesek. Dumbledore és Voldemort után nagy eséllyel ő a harmadik legnagyobb varázsló (Dumbledortól jobban ismerte a sötét varázslatokat és gyógyításukat, ő zárta a karjába a horcruxot védő átkot, és Voldemorttól is számos dolgot megtanult, például a seprű nélküli repülést), és ha belekalkuláljuk, hogy előbbitől közel 80 utóbbitól 35 évvel fiatalabb, ki tudja, mire számíthatunk még tőle.
A képességeiről: a teljesség igénye nélkül: kiváló okklumentor és legilimentor, ért a nonverbális varázsláshoz, behatóan ismeri a fekete mágiát, maga is hozott létre átkokat és varázsigéket; hatékonyan párbajozik, a Roxfortban egyszerre három tanárral is küzdött. Ha nem számoljuk, hogy lemaradt egy Merlin-díjról, a legtöbb hivatalos elismerést bájitalmesteri tevékenységeiért kapta, számos tudományos publikációja van. Érdemei közé tartozik, hogy még Voldemortot is képes volt megtéveszteni.
Az élete viszont a sok életveszélyes kémkedés és küldetés ellenére sivár és magányos. Dumbledore halálával nem bízik benne senki, és ő sem bízna senkiben. Az emberek szemében önteltnek, ridegnek, számítónak és igazságtalannak tűnik, és ez lényegében igaz is. Ráadásul ezúttal olyan mélyre ásta magát a halálfaló-szerepben, hogy – Albus nélkül – nem lesz egyszerű dolga bebizonyítani: melyik oldalon is állt valójában.
Mumusa: többször változott, eleinte az apja, aztán Voldemort, a háború utolsó évében pedig önmaga
Amortentia illata: frissen készült bájitalok és hozzávalók illatának keveréke, régi pergamenlapok, a Tiltott Rengeteg – sok időt töltött itt bájital-alapanyagok begyűjtése közben, halvány whisky és kávéillat, aszfodélosz, és Lily rózsás-gyümölcsös samponjának illata
Edevis tükre: Lily Evans
Patrónusa: őzsuta
Néhány apróság, ami nem fért máshova:
- Sirius szerint már az iskolába kerülésekor több átkot és rontást tudott, mint a legtöbb hetedik évfolyamos tanuló.
- A roxfortos évei után friss, ropogós halálfalóként gyakran megfordult a Malfoy-kúriában, egy ideig ott is lakott, így viszonylag sok időt töltött a gyerek Dracoval, talán még Luciustól is jobban ismeri őt.
- Minerva eleinte nagyon ellenségesen viselkedett vele, de az évek alatt valamiféle kimondatlan barátság szövődött köztük, így neki még keserűbb lehetett Piton vélt árulása.
- Gyűlöli a születésnapját, mert a gyerekkorára emlékezteti.

Aktuális: Lucretia segítsége nyomán túlélte a háborút, de mivel Nagini horcrux volt, a sérülése súlyos, hetekkel később tért csak magához a Szent Mungóban, és az átokverte sebet sosem lehet maradéktalanul meggyógyítani. Már nem jelent rá halálos veszélyt, de a méreg nem tűnt el teljesen a szervezetéből.

A felépülése óta a Minisztérium egyik speciális cellájában őriztetik, a tárgyalását várva, és hogy a Wizengamot ötven tagja ítéletet mondjon felette.  Harry ugyan ismeri a teljes igazságot, de az ő szava kevés lesz, hogy felmentsék Dumbledore meggyilkolása, és a hosszan kígyózó háborús bűnei alól. Így, hogy életben maradt, átkozza is magát, amiért hagyta, hogy tudomást szerezzen a legszemélyesebb emlékeiről. Reméli, nem teregeti ki ország-világ előtt.

A háború lezárt egy korszakot az életében, a tartozásait lerótta, az ígéreteit teljesítette, ha akar, kitörhet a vezeklésből, kérdés, hogy képes lesz-e rá, és ha igen, mihez kezd az új élet lehetőségével. Vagy ez az egész csak látszólag van így?

Motivációs levél: Nagyon izgalmas karakter, tele kiaknázható lehetőségekkel, és sok-sok frusztrációval. Imádnám őt kibontani, hogy a személyisége vibráljon a játéktéren, de ugyanannyira imádom őt bosszantani, kizökkenteni, és „lerombolni”, talán épp a feneketlen büszkesége és az erős akarata miatt. Szeretem a sebzettségét és az emberi oldala nyomait a maga kis zsenialitása és megközelíthetetlensége mögött. És szeretem, hogy bár kitűnő színész, az esetek többségében meg sem próbálja elrejteni az árnyoldalait, a hűvös stílusával együtt járó szarkazmust és iróniát, vagy az olykor kegyetlenségbe hajló rosszindulatot.
A kérdésben, hogy Piton inkább jó, vagy inkább rossz ember-e, paradox módon szerintem éppen Sirius Black jutott legközelebb a válaszhoz:


De mivel utálná, ha egy Black-idézet zárná a lapját…
Jöjjön egy olyan, amin személy szerint jót mosolyogtam, és a maga egyszerűségében annyira kifejezi a lényeget: