Act normal -Ginny&Eve

A mai napot jelöltük ki Bill-el és Ron-nal, hogy találkozzunk. Anya nem igazán akart mondani nekünk semmit, végig csak a tanulmányokról papolt, meg arról, hogy figyeljünk magunkra. Ez mind marha szép meg jó volt, de most pont nem erről kellett volna írnia. Az apánkat olyasmivel vádolták, amit a legvadabb álmaiban sem hiszem, hogy elkövetett volna, mégsem mentették fel azonnal a vádak alól. Egyértelmű volt, hogy nem ő tette és akármit mondjon Hermione, a Minisztériumnak nem érdeke az, hogy rendes eljárás legyen. Ő könnyen beszél, az ő szüleit visszaadták neki, de mi van, ha az én apámat meg elveszik?! Bárki bármit mondjon is, ő nem tudhatja, milyen ez. Persze számtalanszor megbántam már, hogy hozzá vágtam a Ron-nal való szakítását és azt, hogy rohadtul fogja be, de egyelőre nem voltam olyan állapotban, hogy bocsánatot kérjek tőle. Majd ha minden elrendeződik, akkor leülök vele és kidumáljuk a dolgokat. Például a Malfoy-jal való új barátkozását, meg a büntetőmunkát. Ha bejön neki, semmi gond, ha nem tudom elrettenteni tőle, akkor talán még áldásom is rájuk, de azért jobb, ha felkészül arra, hogy Eve is meg fogja tudni tőlem, hogy mi van. Ketten talán nagyobb behatással lehetünk visszafogott barátnőnkre.
És ha már szóba került a szőke Hugrabugos lány. Harry és McGalagony az utolsó pillanatban szóltak, hogy ma edzés van, így magunk helyett őt küldtem el, mint postást. Sajnáltam, hogy ki kell őt használnom, de bíztam benne, hogy a leírásom alapján ráismer a legidősebb testvérünkre. Bill elég vagány és feltűnő jelenség volt, hiába hiszi róla azt mindenki, hogy egy Percy kettő. Szerettem volna látni a megdöbbenést a fején, amikor visszaér, így vele sem osztottam meg, hogy kicsit sem olyan hibbant. Bár neki is megvoltak a hibái és a rossz döntései, mint például az, hogy az én rocker, szabad szellemű bátyám elvette a világ legnagyobb francia királylányát, Fleur-t. Elképzelni sem tudtam, mi fogta meg abban a tyúkban, de hát nekem mindegy.
Langaléta Lanchan szobránál vártam, hogy végre megérkezzen. Amikor nagy kegyesen beesett, volt valami fura csillogás a szemében, amit nem tudtam hova tenni, de amikor közelebb ért, azonnal rájöttem, mi volt az oka ennek.
-Igen, azt látom, Eve. Meg a mértéket is. Direkt van ilyen alkohol szagod, vagy a bátyám aljas mód leitatott? Ugye nem élt vissza a helyzettel? –jegyeztem meg egy sokat sejtető vigyor kíséretében, habár tudtam, hogy sosem csalná meg a drága Francicáját. Egy papucs lett belőle.
-Látni akartam a képedet, amikor rájössz, hogy Bill minden, csak nem egy Percy. Nem véletlenül bírom őt ennyire. –tény, ami tény, mindig imádom azt a hitetlen képet, amit az emberek tudnak vágni rá.
-Meg Bill nem szereti, ha hangoztatjuk, hogy milyen helyes. Greyback támadása óta anya az agyára ment ezzel. Lépten-nyomon azt magyarázza mindenkinek, amikor azt hiszi, nem figyel, hogy milyen szép kisfiú volt, aztán meg felnőtt. Nem tudom, mi ez a múlt idő, mert szerintem a sebei ellenére sem lett rusnyább, sőt. Valamiért még jól is állnak neki. Olyan… rosszfiús tőle. –magyaráztam el neki az igazi okot, amiért nem mondtam el neki, hogy a bátyám valami rock sztár imitátor, csak szakmát tévesztett.
-Hosszú és fárasztó. Ron nem tudott figyelni, így mindent beengedett jóformán. Majdnem eltalált egy megvadult gurkó, pedig abból már kaptam eleget. Szét vagyunk csúszva, ami azért baj, mert novemberben már meccsünk van és megnyerni terveztük, nem elbukni. Ha Bill nem lenne, akkor meg még feszültebb lett volna az egész helyzet. Ő az egyetlen információforrásunk. –jegyeztem meg gondterhelten ráncolva össze a szemöldökeimet.
-És mi volt Roxmorts-ban? Sikerült megejtenetek végül a dolgot? Bill nem ment nagyon az agyadra, ugye? –tettem fel neki a kérdéseimet, amik engem érdekeltek.

Csak egy hitetlen mosoly kíséretében ráztam meg a fejemet, mikor arról beszélt, hogy a mi hibánk, hogy ennyit ivott. Meg kellett innia ugyanis a mi részünket is. Mondjuk ezt el tudtam képzelni. Eve van annyira laza, hogy fogja magát és fuvardíj gyanánt megigya a nekünk szánt italokat. Bill pedig van olyan közvetlen, hogy megkérje rá, ha már egyszer ott van, ne hagyja egyedül inni. Majd alkalomadtán megkérdezem tőle, hogy jól elvoltak-e, mert a barátnőm elég későn ért vissza, sőt. A lehető legkésőbbi időpontot választotta arra, hogy visszacammogjon.
-Bocsánatáért esedezem, Miss Leek. Higgye el, nagyon sajnálom, hogy meg kellett hoznia azt az áldozatot, hogy a jóképű bátyám társaságában kelljen innia. –hajoltam meg előtte színpadiasan, megrebegtetve a szempilláimat, ahogy azt Francicától és a többi Beauxbatons-ös diáktól tanultam anno.
-Elképesztően. Imádom azt a döbbent fejet, amit Bill-re szoktak vágni. Valami elképesztő stílusa van, bár az utóbbi időben kicsit… tovább fokozta. Anya szerint úgy néz ki, mint egy hal, azzal a karikával a szájában. Meg szerinte túlzsúfoltabb a bal karja, mint az Abszol Út évkezdés előtt. –forgattam meg a szemeimet még mindig vigyorogva. Egyszerűen imádtam a bátyámat és nálam az ő véleménye volt a mérvadó. Harry-ékkel is lazán közöltem a döntő érvet, hogy Bill sem szereti Piton-t.
Elmeséltem neki, hogy azért nem avattam be a bátyám arcberendezésébe, mert nem szereti, ha ezt hangoztatjuk neki. Eve a tőle megszokott hanyagsággal vont vállat, hogy ő márpedig megmondta neki.
-Biztos fényezted az egóját rendesen. Igazából szerintem csak a családjára támad rá, ha ezt felhozzuk. –most ez úgy hangzott, mintha valami vadállat lenne, aki bokán harap, ha rosszat szólsz. De valahol meg illet rá, mert elég hevesen tudott az utóbbi időben reagálni.
A kviddics edzés megint nem volt a legjobb téma, mert siralmasak voltunk. Emlékszem, a suli válogatón is eltalált egy elszabadult labda, Harry meg úgy üvöltött a többiekkel, hogy takarodjanak, mint egy sakál. Persze most nem szenvedtem orrtörést, amit Madam Meadowes aztán helyre hozott, de attól még pocsék volt. Ron semmit sem védett ki körülbelül.
-Ron mindenen morog, és minden másra figyel, csak a dolgára nem. Az új agybaja például Malfoy és Hermione büntetőmunkája, amiért együtt amőbáztak Mágiatörténeten. –kúszott egy sejtelmes vigyor a képemre. Persze tényleg csak játszottak, de vicces volt belegondolni, hogy ennyire képesek elviselni egymást, pedig szerencsétlen csaj hogy félt attól a szőkétől még nyár végén.
-Én viszont nem örülnék jobban Claire-nek. Elfelejted, hogy már van egy francia a családban. –forgattam meg a szemeimet. Eve is pontosan tudja, hogy a hülye bátyám elvette azt a kényes tyúkot.
-De ne is beszéljünk róluk többet, mert csak felhúzom magam. Ha mondasz két szép szót Ron-nak, aranyba foglalom a neved. Anya meg lehet az esküvőt tervezné nektek. –vontam vállat hanyagul. Inkább arra tereltem a szót, hogy sikerült-e megejteni a találkozót, mire olyan döbbenten és értetlenül nézett rám, mintha azt mondtam volna neki, hogy szexeltek a Három Seprű egyik asztalának tetején vagy ilyesmi. Egy ideig érdeklődve, összeszűkült szemekkel meredtem rá, még akkor is, amikor rájött, hogy miről is beszéltem.
-Örülök. –zártam rövidre a kommentárt, majd csak nagy szemekkel, elképedve hallgattam a beszámolóját. Erős személynek tartom magam, aki szinte sosem sírt semmin, most mégis úgy éreztem magam, mint aki bármelyik percben zokogásban törhet ki. Eddig is rossz volt a helyzet, de ez után pedig még inkább. Hálás voltam neki, hogy nem azt a szót használta, ami nyilvánvaló volt, hanem helyette a finomabb „bántott” megnevezést. Elfogadtam az ölelését és szorosan a karjaiba simultam, mert most szükségem volt a legjobb barátnőm támogatására. Ilyenkor hiányzott az Odúban lévő fél szabadságunk Harry-vel. Jó lett volna most a karjaiba bújni, a mellkasába temetni az arcomat, hogy a megnyugtató közelségében és illatában aludhassak el.
-Egyedül költözött be? –bukott ki belőlem a kérdés, mielőtt még olyan találtam volna mondani arra a szőke tyúkra, amit nem kellett volna.
-Sajnálom, hogy neked kellett a hírhozónak lenned. De nagyon hálás vagyok neked, Eve. Komolyan.

Máskor biztosan elmentem volna Eve Bill-re tett megjegyzése mellett, hiszen tényleg helyes volt, a barátnőm meg elég szabad szájú, de a piaszagával és a furcsán csillogó szemeivel, na meg a levakarhatatlan mosolyával együtt már sokkal furábban festett. Weasley&Potter nyomozóiroda akcióra kész!
-Ennyire elvarázsolt Bill? –kérdeztem vissza egy mosoly kíséretében. Tényleg érdekelt, hogy ennyire jól elvoltak-e, vagy csak a szokásos agymenése keveredett egy fél üveg töménnyel és két vajsörrel. Hermione-t ennyi után már a gyengélkedőn kellene ápolni, mert sugárban jönne belőle az áldás. Végül megosztottam vele, hogy anya miket magyarázott róla még a nyáron, mire nagyon elkezdett nevetni, én pedig igyekeztem lepisszegni, elvégre már elég későre járt és nem lett volna szerencsés, ha egy tanár idő előtt visszazavart volna minket a hálókörletekbe.
-Bill annyira nem örült neki, hogy ennyire jó arc. Bár valószínűleg ő sem hitte volna, hogy egy részeg koala lesz a bal karjára tetoválva. Azt mondja, fogadás volt, de a részleteket nem akarta elmondani. –bár anya jobban aggódott a furcsa és groteszt tetoválásai miatt, engem valahogy jobban lekötöttek a vicces vagy aranyos ábrák rajta. Ráadásul neki kifejezetten jól állt, hogy minden bőrfelület be lett firkálva a kezén.
-Akkor jó, még a végén túl nagyképű lesz. –ráztam meg a fejemet nevetve. Bár ő sosem volt egy túlságosan elszállt ember, azért nem ártott vigyázni. Jó alaposan megváltozott az utóbbi időben, így ki tudja, miket tenne és miket nem. Már nem tudom, mit lehetne belőle kinézni, amire eddig esélyt sem láttam. Mondjuk, az jó lenne, ha észhez térne és otthagyná Fleur-t a francba. Bár ekkora szerencsénk úgysem lesz.
Csak nagy szemekkel néztem rá, amikor közölte, hogy szerinte Hermione és Malfoy cuki lenne együtt. Hát… igazából…
-Basszus, nekem is ez jutott eszembe! Mármint… oké, voltak elég… durva nézeteltéréseik, de az a görény pont olyan makulátlanul patyolat és fellengzősen okos, mint ami Hermione-t megfogná. Ő biztosan olyan lenne, amilyen Ron, Krum és az a gyökér McLaggen együtt sem tudott volna soha. Mione-nak az kell, hogy valaki úgy bánjon vele, mint a mugli mesekönyveinek a hercegnőivel. –végre a részegség kimondatta valakivel aki nem én voltam, az igazat. Amióta meghallottam ezt a dolgot, folyton eszembe jutott, hogy akár még lehetne is ebből valami, hisz tényleg összeillettek.
Amikor azt mondta, hogy Bill egyes számban beszélt, egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.
-Akkor jó, anyának most nyugalom kell, és Bill a legkisebb felbosszantási faktor. –vagy hát… régen az volt, most meg ki tudja. De rendes tőle, hogy egyben akarja tartani a családunkat most, hogy apa kiesett ebből a szerepből. Persze csak ideiglenesen!
-Ha te nem lennél, ennyit sem tudnánk. De... neked nagyon bejött ez a találkozó a bátyámmal. Na halljam! Történt valami, amiről fontos lenne tudni? Mondjuk… kivettetek egy szobát a Szárnyas Vadkanban? –vontam fel kihívó-kérdőn a szemöldökömet.

-Ennyi pia után mázli, hogy Hugrabugos vagy. Delacroix tuti nem szólna be, hogy piaszagod van, túl laza hozzá. Szerintem még valami másnaposság elleni szert is adna neked. –osztottam meg vele ezt a nagyon elmés és igazán fontos információt. Még mindig kicsit elvarázsoltnak tűnt, de nem akartam feleslegesen faggatni, ráadásul a bátyám oda meg vissza volt azért a szőke rémálomért, így biztosan nem csinált volna semmit Eve-vel.
Elmeséltem neki, hogy Bill fogadásból magára varratott egy elég illuminált állapotban lévő koalát, aminek a részleteit nem akarta elmondani nekem sem. Csalás. Charlie tuti tudja, de az a rohadt szemét meg biztos falazna neki, ha megkérdezném.
-Szerintem biztos olyasmi volt a fogadás, ami miatt megérte, meg ő elég büszkén hordja, szóval tuti van valami normális jelentése a számára. Bill elég felelőtlenül tetoválgat magára, de mindegyiknek van jelentése. -az én kedvencem a csonkolt, imára kulcsolt kezek, mert az valamiért annyira… egyedi.
-Basszus, Eve! Most miattad biztos még tovább nőtt az a hatalmas egója. –nevettem egy jót a dolgon, elvégre Bill minden volt, csak éppenséggel túlságosan nagyképű nem. Az egészséges önbizalom pedig szerintem nem rossz dolog, neki meg kifejezetten jól állt. Bár lehet, csak én vagyok vele elfogult.
-Oké, jogos. Hermione a női Draco Malfoy, mínusz a magabiztosság meg a túlméretezett ego. Ugye idén sem adjuk fel, hogy reformokat hajtsunk végre rajta? Bár ahogy elnéztem, valaki már megkezdte. –mostanság elég változatosan hordta a haját, valamivel magabiztosabbnak is tűnt. A mesekönyves megjegyzésére csak a szemeimet forgattam, egy cinkos mosollyal megfűszerezve.
-Ugyan már. Te velem együtt az vagy, aki tornacsukában kettőt belerúg a hercegnőbe, aztán a elszalad és megkeresi magának a kicsit sem lapos és tökéletes „hercegét.” –ezerszer inkább a kócos, fekete hajú, zöld szemű, szemüveges Harry-m, mint egy Draco Malfoy féle alak. Pfujj.
-Bill mindig is ilyen volt. Nagyon közel áll a szüleinkhez. És ezt Ron arra fogja, hogy ő a legidősebb, neki még semmije sem volt használt, persze, hogy hálás nekik. De szerintem nem emiatt van. Ő nagyon… család centrikus, még ha nem is hangoztatja, mert nem elismerést akar. Amikor kicsi voltam és még otthon lakott, akkor néha azért volt megkérve, hogy vigyázzon a fiatalabb testvéreire. Gondolhatod. Charlie, Percy, George-Fred párosa, Ron és én. Szép kis felhozatal. Habár Charlie azért segített neki. Ők nagyon közel állnak. –ezt mindig is irigyeltem a fiúkban. Mivel nem nagy köztük a korkülönbség, így nagyon jól megértik egymást, meg elég hasonlóak.
Végül muszáj volt rákérdeznem, hogy mégis mi a jó fene történt köztük, ami miatt Eve-et ennyire megvette kilóra. Oké, kedves volt és a külseje pont olyan, amilyet ő mindig is akart volna maga mellé, de elég gyanúsan csillogtak a szemei és biztos nem csak a piától.
-Dehogy küldtelek szándékosan! Vagyis hát de, mert tényleg én küldtelek és hozzá, de nem voltak hátsó szándékaim, nyugi. Örülök neki, ha jól kijöttetek, legalább nem lesztek totál idegenek, ha majd a szünetben átjössz hozzánk. Mert… ugye tudod, hogy anya nem hagyná, hogy ismét eltűnj. Rég látott és szeretné, ha velünk töltenéd a karácsony egy részét.

Szinte hallottam a fejében a fogaskereket, ahogy próbálta összerakni azt, hogy miért ne lenne Hugrabugos attól, hogy ivott. Végül leesett neki a dolog és meg is szólalt, mire csak egyetértően bólogatni tudtam. Elég későn futott be, de épp időben ahhoz, hogy ne zárják ki. Kíváncsi lettem volna, hogy akkor hogy jutott volna vissza. Ráadásul akkor Francica Bill-t is kinyírta volna, hogy miért este későn mászik haza, és Eve állapotából ítélve, meg amennyit a bátyám simán meg tudott inni, így sem lesz túl boldog a mintafeleség, hogy a tökéletes férje részegre is ihatta volna magát ma.
Bill tetoválási felelőtlensége nem hiszem, hogy annyira lekötötte Eve-et, így nem is akartam tovább ezzel untatni őt. Tudtam, hogy szereti az ilyen dolgokat, de valahogy most nem tűnt olyannak, mint aki ezekről akar velem beszélgetni. Én pedig nem akartam őt tovább fárasztani, így is elég nehezen ment neki a gondolkozás, hát ha még az alkohol mellett én is eltompítanám őt.
-Igen, tényleg olyan. –bólintottam rá végül a megállapítására, hogy lezárhassuk ezt a témát végre. Végül aztán a bátyám egójának kérdése után be kellett ismernem, hogy Hermione a női Malfoy, csak nem annyira egoista és nincs akkora önbizalma sem. Hermione nagyon különleges úgy alapból, ha az idegesítő okoskodását és realizmusát nem nézzük. Mindenben logikát akart keresni és nehezen értette meg, ha valaki érzelmek és érzések alapján cselekedett és gondolkozott. Lásd apa ügyét.
-Hát, a múltkor határozottan úgy nézett ki, mint egy boszorkány, bevállalós volt a ruhatára, szóval azt hiszem, lehet esélyünk neki néhány göncöt adni. Ki kéne használnia, hogy szép. Ha kicsit nyitottabb lenne, akkor biztosan nem csak az olyan sügereket vonzaná, mint a bátyám vagy Cormac. -osztottam meg vele az álláspontomat.
-Meg nős, nem? Vagy már nem Tremlett-re pályázol? De szerintem is menő lenne, ha ők lennének megint, bár valószínűleg idén mást hívnak majd. –gondolkoztam el a dolgon egy mosoly kíséretében. Eve és az elképzelései néha olyanok voltak, mint valami romantikus tündérmese. A vagány basszusgitáros meglátja őt egy teremben és otthagyja érte a feleségét, akit Bill mindig csak „rajongó bige” néven emleget, bár szerintem csak elfelejtette a csaj nevét.
-Igen, az jó lenne. Szerintem is érdekes szakma ez. Meg tuti bírnád, nagyon laza –bólintottam rá a Charlie-val kapcsolatos megállapítására.
-Úgy örülök, hogy ezt mondod! És persze, hogy szakítok rád időt, te vagy a legjobb barátnőm! George pedig tuti csalt, mert velem is ugyanezt játszotta el. Lesz időd visszavágózni vele, mert ő is jön! –forgattam meg a szemeimet, ami a bátyám csalási technikájának szólt. Nagyon értett a trükközéshez.
-És akkor sárga, kötött zokni rendel! –mosolyogtam rá lelkesen, majd némi habozás után szólaltam meg ismét.
-Ne haragudj, hogy lerázlak, de vissza kell érnem a klubhelyiségbe, és beszélni szeretnék Harry-vel is. –osztottam meg vele a dolgot bűnbánó képpel, majd gyorsan magamhoz öleltem.
-Annyira köszönöm, hogy elvállaltad ezt nekem. Nem tudom, mivel hálálhatnám meg.